Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-21 / 170. szám, kedd

1992. JÚLIUS 21. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 4 A MÚLT TALAN MÁR JELEN? Hát ez már, ugye valóban felháborító. A minap a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom két vezetőjét tessékelték ki a pozsonyi Bajkái étteremből, azzal a képtelen magyarázattal, hogy zárórájuk van. Holott a szlovák kormánylap szerint egy ilyen látogatást még a nyugati demokráciákban is megtiszteltetésnek vennének, sőt, ilyen ,, durva modortalanság" főleg a pádállamban nem fordulhatott volna elő. A szombati Národná obrodában Martin Hric, Mečiar egykori sajtótitkára kesereg azon, hogy a Szlovák Televízió nem hajlandó Mečiarnak ismét biztosítani a vasárnap esti ,,csak ülök és mesélek - mintha nem is olvasnám" féle monologizálásait. Hiába kínálták fel neki, hogy a független szerkesztők által felvetett időszerű kérdésekre válaszolhat, ez a már egyszer leváltott, és számtalan ellentmondáson, valótlan állításon rajtakapott Mečiarnak nem felel meg. Válaszadásra végül is vannak fizetett hivatalnokai. No, de a legutóbb, képzeljék csak el, magát Michal Kováčot, a Szövetségi Gyűlés elnökét „cenzúrázta" a szövetségi tévéprogram. Legalábbis az érintett maga, és a szlovák kormánylap hozzá hasonlóan cenzúrának minősítette, hogy meggyóntatták ugyan, miképpen vehetett részt az SZNT szuverenitási nyilatkozatot elfogadó ülésén, de Váelav Havel lemondásával kapcsolatos nyilatkozatát csupán csak ismertették. Pedig rövid volt. Az alig félórás műsorból, melyben Kováč úr bőven szerepelt, mindössze további 6-7 percet vett volna igénybe. Kérdés azonban, miért kellene a tévének olyan nyilatkozatot közvetítenie, amelyet a szövetségi parlament nem hagyott jóvá, és amely csupán a szövetségi parlament elnökének pártállását, Mečiar-hú nézeteit tükrözi. Ilyen esetben senki sem hivatkozhat a funkciójára. Még az amerikai köztársasági elnök nyilatkozatainak közlését is visszautasítják ilyen indoklással a nagy amerikai tévétársaságok. Miért lennének kivételek éppen a mai szlovák tisztségviselők? A fenti kérdés megfogalmazásakor villant föl bennem Vladimír Mečiar pénteki kiszólása. A szuverenitási nyilatkozat elfogadása után szólította fel híveit, hagyják békében távozni a Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőit, mert ők már csak a múltba távoznak. A múltba? Az üldözés, a cenzúra, a pártállami sajtóigazgatás korszakába? Ezt a múltat közelítette a jelenbe a Mečiar által támogatott szuverenitási nyilatkozat? FEKETE MARIAN Méry Gábor felvétele SZABADSÁGUNK, A DEMOKRÁCIA A TÉT! A MAGYAR POLGÁRI PÁRT ÁLLÁSFOGLALÁSA A VÁLASZTÁSOK UTÁN KIALAKULT POLITIKAI HELYZETRŐL Csehszlovákia választások utáni fejlődése igazolni látszik azokat a korábbi álláspontokat, melyek szerint a két országrész, Csehország és Szlovákia eltérő irányú fejlődést választott. Csehországban a választásokon győztes pártok a gazdasági átalakulás folytatása és gyorsítása, az egyéni felelősségvállaláson alapuló önigazgató közösségekre épülő társadalomszervezés, valamint a gyors európai integráció mellett döntöttek. Az általuk követett út fájdalmas, de a jóléti társadalom felé vezet. Szlovákiában harmadikutas elképzelések nyerték el a választók bizalmát. A szlovákiai polgárok döntő többsége elhitte, hogy létezik gyors és fájdalommentes út a jóléti társadalomba, mégpedig egyéni felelősségvállalás nélkül, állami gyámkodással. Uralkodóvá vált az a felfogás, hogy a bajok okozója nem p. szocializmus negyven éve alatt rögzült gazdasági és társadalmi szerkezet, hanem az elmúlt két év demokratikus változásai és az ún. föderáció. ELLENZÉKBEN A szlovákiai parlamentben és a Szövetségi Gyűlés szlovákiai részében döntő többségbe kerültek a gazdasági és társadalomszervezési szempontból egyértelműen baloldali jellegű pártok. A Mečiar vezette DSZM és a Prokeš vezette SZNP koalíciója probléma nélkül átültetheti elképzeléseit az SZNTben és blokkolni tudja a szövetségi parlament bármely döntését. A szlovák kormány és a parlament viszonyában, bár más és más hatáskörökről van szó, a meghatározó szerepet a kormány, illetve a kormányt alkotó DSZM fogja vinni. A kormányprogram és a kormányfő eddigi megnyilatkozásai alapján arra lehet következtetni, hogy az állam és apparátusának minden szintje visszakapja korábbi meghatározó szerepét mind a társadalmi politikai, kulturális stb. életben, mind a gazdaság területén. Az államigazgatásnak központi és helyi szintjén megindult a politikai tisztogatás, és várhatóan folytatódni fog. A dolgok logikájából adódik, hogy ezzel párhuzamosan ismét bekövetkezik az államigazgatási hatalom centralizációja és az önkormányzatok hatáskörének csökkentése. A lakosság a mostani választások során a forradalom utáni társadalomátalakulás nehézségeit nem az előző kommunista rendszerrel, hanem a leköszönt kormánnyal azonosította. Mivel a mai kormánypártnak a parlamentben nincs igazán felkészült ellenzéke, fokozottan a KDMre és a parlamenten kívüli pártokra hárul az a feladat, hogy bár nehezebb helyzetből, de hatásosabban bírálják a kormányt a korábban indított társadalom- és gazdaságátalakítás elleni lépéseiért. Ez csak akkor érhető el, ha a politikából most kirekesztett pártok kiváló szakembergárdájuk köré jól szervezett politikai erőt tudnak létrehozni, amely képes a most kialakuló hatalmi struktúra bukása után az 1989-es forradalom eszméit megvalósítani. Ebben a folyamatban a Magyar Polgári Párt, amely megszerezte a magyar szavazatok mintegy negyedét, önállóságát megőrizve kezdeményező szerepet kíván vállalni. A MAGYAR PÁRTOKHOZ FŰZŐDŐ VISZONY Az MPP további viszonyát az Együttéléshez, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomhoz és a Magyar Néppárthoz nagyban befolyásolja az a tény, hogy nem sikerült közös választási koalícióban indulni. Ebben nagy szerepet játszott az Együttélés és az MKDM vezetőinek elutasító magatartása. Az együttműködéshez szükséges a kölcsönös bizalom megteremtése, ami az előbbi tények tükrében hoszszadalmas folyamatnak Ígérkezik. E folyamat hatékonysága érdekében javasoljuk a kétoldalú kapcsolatok rendszeresítését és más együttműködési formák keresését. A csehszlovákiai magyarság végre maga vegye kezébe ügyei intézését, mindenfajta külső befolyástól mentesen. Az MPP a kezdetektől ezt képviselte. Ez lehet az alapja a többi magyar mozgalommal kialakítandó együttműködésnek is. AZ ÖNÁLLÓ SZLOVÁKIA ÉS Ml MAGYAROK A választások óta eltelt időszakban gyorsított ütemben folyik a szövetségi struktúrák leépítése, és ezért egyre illuzórikusabbá válik ennek a folyamatnak a visszafordítása az esetleges népszavazás által. Ebbe a folyamatba illeszkedett Váelav Havel meg nem választása, és lóként a Szlovák Nemzeti Tanács nyilatkozata a Szlovák Köztársaság szuverenitásáról. E tények következményének tekintendő Váelav Havel lemondása is. Mivel ez az állapot súlyos következményekkel jár Szlovákia (Csehszlovákia) valamennyi polgára számára, szükséges megnevezni a szétválás folyamatának kiváltóit azért, hogy a továbbiakban viseljék a felelősséget ezekért a következményekért. A felelősök közé kell sorolni mindenekelőtt azokat a cseh, szlovák és magyar politikai pártokat, amelyek az elmúlt választási időszakban a Szövetségi Gyűlésben meggátolták a népszavazás kiírását és a mostanihoz hasonló alkotmányos válságok kezelhetőségét biztosító alkotmánymódosítás elfogadását. A Szlovákia szuverenitását deklaráló nyilatkozat szövegének elemzése után a Magyar Polgári Párt megállapítja, hogy: a) a nyilatkozat szövegének a szlovák alkotmánnyal illetve a szövetségi törvények hatályosságával foglalkozó része ellentétes a jelenlegi alkotmányos renddel, b) a nyilatkozat megfogalmazása egyértelművé teszi, hogy az önálló Szlovákia igényét ma megfogalmazó politikai pártok a nemzetállam eszméjét képviselik. A polgári társadalom gondolatát magáénak valló MPP számára ez a tény a nyilatkozatot elfogadhatatlanná tenné még akkor is, ha az tartalmazna kisebbségi jogi garanciákat. NEMZETI KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT Szlovákia új kormányának programja egyértelmű visszatérést jelent az állami utasításos rendszer némileg módosított formájához mind a gazdaság, mind a kultúra területén. Ezért nem meglepő a kormány dühödt reakciója a magyar kisebbség részéről felmerült autonómiaigényre. Az a hatalom, amely nem tűri a polgár autonómiáját, nem tűri meg a kisebbségek önigazgatását sem. Ez a tény újra megerősíti a Magyar Polgári Pártot abban a hitében, hogy a kisebbségi jogok biztosításáért kifejtett erőfeszítések a demokratikus, nyílt társadalom, a korlátok közé szorított államhatalom megteremtéséért folytatandó küzdelem részeként hozhatnak eredményt! A Magyar Polgári Párt a nemzeti kisebbségek alapvető jogának tartja, hogy önazonosságuk kérdéseiben maguk dönthessenek. Ehhez az alábbiak szükségesek: - kulturális és oktatásügyi autonómia. Ezt a jogot a magyarok által demokratikusan választott kisebbségi önkormányzati testületek gyakorolják. - a községi önkormányzatok hatáskörének kibővítése és a gazdasági, környezetvédelmi, kulturális stb. érdekeiken alapuló szabad egyesülési joguk, a községek szabad társulása, - mindazon települések együttesén, amelyekben a nemzeti kisebbség arányszáma eléri az 5 százalékot, ún. kétnyelvű zónák létrehozása. Ebben a zónában két hivatalos nyelv létezne, - a középszintű közigazgatási egységek (járások, megyék) határai az egyes települések önkéntes döntése alapján alakuljanak ki. A Magyar Polgári Párt elfogadhatatlannak tartja, hogy nemzeti kisebbségünk számottevő része ne élhessen kulturális, oktatásügyi és nyelvi jogaival. A területi autonómia (ami nem azonos a községek szabad társulásával, a regionalizmussal) határait pedig csakis a nemzetiségi többség alapján lehetne meghúzni és ez kizárná belőle a szlovákiai magyarság közel egyharmadát. Mindazokat, akik településükön is számbeli kisebbségben élnek. Kívül rekedne pl. Szene, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa és sok más település. Az MPP a Szabadság és felelősség című programjában ezért dolgozta ki azt a modellt, amely ezt a veszélyt elkerüli. Ml FOLYTATJUK! Az MPP a jövőben is programja és kitűzött céljai szerint kíván eljárni. Fö feladatának a nemzeti, kisebbségi jogok szavatolását, az egyéni szabadság, az autonóm társadalom és a jogállam megteremtését tekinti. Aktívan jelen lesz a közéletben, hogy álláspontjaival, tetteivel befolyásolja a politikai folyamatokat. Legfontosabb teendőjének a párt megerősítését tekinti. Az MPP OV a jelenlegi helyzetben az önkormányzatokat tartja a demokrácia utolsó bástyájának. Az önkormányzatok munkájának segítésére létrehozza önkormányzati Tanácsát. Nagy jelentőséggel fognak bírni a jövőben a párt külkapcsolatai. Az MPP ezért az európai szabadelvű és konzervatív pártokkal, illetve nemzetközi szervezetekkel, meglévő széles körű kapcsolatait tovább kívánja bővíteni. A külkapcsolatok az emberi és kisebbségi jogok érvényesítésének egyik feltétele. Ma mindannyiunk szabadsága, a demokrácia a tét! Ezért felhívással fordulunk minden szlovákiai magyar demokratához, hogy támogassa törekvéseinket. Léva, 1992. július 18. A Magyar Polgári Párt Országos Választmánya NYILATKOZAT VÁCLAV HAVEL LEMONDÁSÁVAL KAPCSOLATBAN A Magyar Polgári Párt Országos Választmánya úgy véli, Váelav Havel lemondása logikus következménye annak a folyamatnak, amely az elmúlt választási időszakban a népszavazás kiírásának, az alkotmány módosításának megakadályozásával kezdődött, majd a választások, a DSZM győzelme után a föderáció lebontásával, Szlovákia szuverenitásának deklarációjával folytatódott. A lemondás tehát nem meglepetés, ám mégis megdöbbentő. Megdöbbentő azért, mert Váelav Havel távozása mindenki számára világossá teszi annak a két és fél éves időszaknak a lezárulását, amelyet a rendszerváltás pillanatától a demokrácia térhódítása, az államhatalom súlyának fokozatos csökkentése, az emberi szabadságjogok, köztük a tulajdonlás és a vállalkozás szabadságának megerősítése is jellemzett. Váelav Havel személye, a kommunista diktatúra idején, majd az azt követő időszakban tanúsított erkölcsi tartása, a demokratikus szabadságjogok, köztük a kisebbségek jogainak védelmezése a külföld számára annak garanciáját jelentette, hogy Csehszlovákia néni tér le az 1989-ben megkezdett fejlődés útjáról. Talán ennél is fontosabb, hogy ugyanilyen garanciát jelentett a magyar kisebbség, de Csehszlovákia minden, demokratikusan gondolkodó polgára számára is. Lemondása az egész ország, de a mély politikai ellentétekkel terhelt Szlovákia számára különösen súlyos veszteség. A Magyar Polgári Párt Országos Választmánya úgy véli, hogy amit ebben a helyzetben, az önálló Szlovákia kikiáltásának küszöbén tehet, az a Váelav Havel-i magatartás becsülése, az általa képviselt értékek védelmezése. Léva, 1992. július 18. ROKONAIT LOPTA MEG Főleg nyáron, a szünidőben sok a „kulcsos" gyerek. A szüleik dolgoznak, ők az utcán töltik el a napot. Sajnos, vannak olyanok is, akik rossz társaságba kerülnek, bűncselekmények elkövetésére adják a fejüket. Mint Marcel is. A szülei szabadjára engedték, nem kérték számon, hol járt késő estig. Az alapiskolában nem tartozott a jó tanulók közé, ismeretség útján jutott be a Brezová pod Bradlom-i szakmunkásképző intézetbe. Itt sem a tanulás érdekelte, hanem sokkal inkább az, hogyan juthatna pénzhez. Tudta, hogy nagyszüleinek és nagybátyjának, akik együtt laktak, van megtakarított pénzük, de ha kérne tőlük, egy fillért sem kapna. Az egyik nap, amikor meggyőződött róla, hogy senki sincs odahaza, elindult pénzt szerezni. A kulcsot a lábtörlő alatt könnyen megtalálta, s hamarosan negyven ezer koronára szóló betétkönyvvel távozott. A 15 éves fiú, akinek még személyazonossági igazolványa sem volt, tudta, hogy a takarékpénztárban felfigyelnének rá, minden bizonnyal pénzt sem adnának ki neki. Ezért idősebb barátját, Miroslav Biharit kérte meg, vegyen ki róla tíz ezer koronát az ő számára. Az a barátnőjét küldte a takarékpénztárba, aki el is hozta az említett összeget, de Miroslav Marcelnek csak 6000 koronát adott, mondván, a többire neki van szüksége. Sőt a betétkönyvet is „elfelejtette" visszaadni, majd amikor később találkoztak, azt mondta, a betétkönyvet ismerősének adta oda, aki meglépett vele. A lopási sorozat folytatódott. Jóformán egy hónap sem telt el áz első esettől, amikor a fiú újra meglátogatta rokonát. Magához vette nagyanyja betétkönyvét, amelyen 40 ezer meg a bácsikáét is, amelyen 76 329 korona volt. Az egyik betétkönyvet odaadta unokatestvérének azzal, hogy vegyen ki róla tízezer koronát. Marcel 3000 koronát kapott belőle, ami elég volt ahhoz, hogy Csehországba kiránduljon. Fokozatosan a két betétkönyvről összesen 50 680 koronát vettek kj. Ekkor sem tűnt fel senkinek sem. így történhetett, hogy amikor Marceléknél disznóölés volt, és a nagyszülei is ott voltak, újabb látogatást tett rokonainál, de ekkor megelégedett 2010 korona készpénzzel. Karácsony közelgett, amikor a verbói Iskra vendéglőben összefutott a három Biharival, Miroslavval, Dušannal, Karollal, s Karol feleségével. Ismerték őt, tudták, hogy meggyőzik, mindenre képes. Italozás közben Dušan azzal állt elő, hogy szüksége volna 5000 koronára. Tudták, a fiúnak nincs pénze, de azt is, hogy rokonainak igen. Meg is egyeztek, hogy Bihariék megszállnak a pöstyéni Hársfa Szállodában, s ő utánuk megy majd a pénzzel vagy a betétkönyvvel. Másnap ott is volt náluk, de üres kézzel. Ezért aztán visszamentek Verbóra, az Iskra kávéházba, míg Marcel felkereste a rokonait. Csak a nagyanyja volt odahaza. A fiú arra várt, hogy kimegy, de nem így történt. így elbúcsúzott, úgy tett mintha távozna, de megbújt a lakásban. Amikor a nagyanyja kiment az udvarra, magához vette nagybátyja betétkönyvét, amelyen 146 ezer korona volt. A fiúnak az volt a szándéka, hogy kivesz a könyvről 5000 koronát, majd a betétkönyvet visszalopja a helyére. Csakhogy társainak mások voltak az elképzelései... Mivel úgy gondolták, hogy a helyi takarékpénztárban nem lesz annyi pénz, elutaztak Nagyszombatba. Karol felesége és Marcel mentek a pénzért. Azt mondták, hogy a bácsikája házat akar venni, azért van szüksége a pénzre. Az ablaknál ülő nő azt mondta, várniuk kell valamilyen apróság miatt. S ők több mint fél órát vártak, idegeskedve. Egyszer csak azt vették észre, hogy két rendőr jön be az ajtón. Futásnak eredtek, de épp egy rendőrjárőr karjába futottak. A járásbíróság a hétszer büntetett Karolt három és fél évi, a négyszer büntetett Dušant két évi és Karol feleségét 2 és fél évi szabadságvesztésre ítélte. Marcelnek pedig egy évet kell letölteni a kiskorúak nevelőintézetben. (néj)