Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-02 / 154. szám, csütörtök

1992. JÚLIUS 2. HAZAI KÖRKÉP 4 ZÓLYOMI VÁRJÁTÉKOK TOSCA - PAR EXCELLENCE Rémek ötlet volt a középszlovákiai szakemberek részéről, hogy rögtön, az évad végén, most már hagyományosan, fesztivált rendezzenek. Ráadásul nem másutt, mint a zólyomi vár festői környezetében, ahol a kék ég alatt adhatnak műsort prózai és operatársulatok. A Zólyomi Várjátékok - ez lett ugyanis a fesztivál neve - nagy népszerűségnek örvend a közönség körében, hiszen történelmi környezetben, kellemes hangulatban zajlanak az előadások. A fesztivál operaelőadásait mindig a rendezvény utolsó napjaiban láthatják a nézők. A hagyományt ebben az évben sem szakította meg a rendezőség; a besztercebányai Jozef Gregor Tajovský Színház operatársulata két legsikeresebb (La Favorita, Orfeusz az alvilágban) és legújabb (II Signor Bruschino) előadását mutatta be, a kassai Állami Opera együttese pedig, külföldi művészek közreműködésével, A sevillai borbélyt vitte színre. Puccini Toscája is szerepelt a műsoron és nyugodt szívvel leírhatom: kiváló előadást láthattunk. Az" opera címszerepét a budapesti Pelle Erzsébet énekelte, Cavaradossit Peter Dvorský, Scarpiát pedig ugyancsak a budapesti Operaház művésze: Sólyom-Nagy Sándor. A karmesteri feladatot a most is remek formában levő Ondrej Lénárd vállalta magára. Nagy élményben volt része a közönségnek. Pelle Erzsébet és Peter Dvorský most találkoztak először színpadon, ennek ellenére mégis remek partnerei voltak egymásnak. Dvorskýt, a legjobb tenoristánkat már nem is kell dicsérni, hiszen tudjuk: kitűnő énekes. Pelle Erzsébet telt szopránhangja drámai erőtől fénylik. Tosca híres, második felvonásbeli áriáját meghatóan, mély átéléssel énekelte el, színészi tehetségét pedig a Scarpiával közös jeleneteiben tudta igazán kamatoztatni. Sólyom-Nagy Sándor neve ugyancsak ismert az opera világában. Scarpia figurájának mindent megadott, amitől az emlékezetes maradhat. A Zólyomi Várjátékok 19. évfolyamának kétségkívül a Tosca emelte meg a rangját, s azért a fesztivál rendezőinek is elismerés jár. A jövőben ugyanilyen magas színvonalú előadásokat várunk tőlük. NINA LITSCHAUEROVÁ KÉT FIÚ MEGHALT (Munkatársunktól) - Tragikus baleset történt hétfőn Kassán. A Terasz-lakótelepen, a Muškátová utca egyik blokkházának 7. emeletén - a járókelők elmondása szerint 18.35 órakor - kitört a lépcsőházi ablak, és két fiú a magasból a földre zuhant. A 12 éves Peter L, azonnal meghalt, a 11 éves Michal H. életének megmentéséért 3 órán át küzdöttek az orvosok, eredménytelenül. A nyomozó szervek munkáját nehezíti, hogy az említett időben a lépcsőházban a két szerencsétlenül járt fiún kívül valószínűleg senki sem tartózkodott. A helyszínelésből egyelőre az tűnik valószínűnek, hogy a fiúk repülömodelleket készítettek, és egy létrán állva, ezeket próbálták a hetedik emeletről leengedni a földszintre. Feltételezhető, hogy összevesztek, dulakodtak, miközben megbillent a tétra, nekivágódott az ablaknak, s ók kizuhantak. (-szák) A Szövetségi Gyűlés elnöki irodájának jelentése szerint Csehszlovákiának hivatalosan két elnökjelöltje van. Az egyik a PDP-KDP koalíció jelöltje, Václav Havel - akit mindenki ismer. A másik az Egyesülés a Köztársaságért-Csehszlovák Republikánus Párt képviselői klub jelöltje, Juraj Čop (felvételünkön) - akit alig ismer valaki. Többi laptársunkkal együtt szerettük volna bemutatni olvasóinknak a Kassán élő fiatalembert, de mi sem tudtunk vele beszélni. Juraj Čop nem szerepel a telefonkönyvben. A Republikánus Pártnak ugyan van irodája Kassán, de a telefonszámát az információs központban sem tudták megadni, személyesen meg hiába nyitogattuk az irodaajtót, zárva volt. Hosszú telefonálgatások után végre az egyik kassai varrodában elértük Jozef Horváth urat, a párt vezetőségi tagját, és megtudtuk tőle, hogy Juraj Čop ez idő tájt családjával együtt külföldön tölti a szabadságát, de ma visszajön, és azonnal Prágába utazik. Jozef Horváth mindÁllítólag vannak demokráciák, amelyekben íratlan szabály, hogy a vállalat élére került igazgató, az újonnan kinevezett miniszter vagy kormányfő a tisztségbe kerülést követő első 100 nap alatt nem hoz személyi döntéseket. Az ilyen országokban az is íratlan törvény, hogy az újságírók az első 100 nap alatt várakozó álláspontra helyezkednek az új kormány cselekedeteinek minősítését illetően. Magyarán szólva: nem intéznek kirohanásokat a kormány és a minisztériumok intézkedéseinek elmarasztalására. Várnak, tudatosítva, hogy mindenki követhet el hibát, és a hiba csendben is helyrehozható. És az új vezetőknek a munkatársak hamari lecserélésétől való tartózkodásában is van némi ésszerűség. Ugyanis előfordulhat, hogy a régi garnitúrának, apparátusnak sem volt minden tagja gazember. Még egy hete sincs, hogy megalakult az új szlovák kormány, de én már most látom, hogy köztársaságunk nem tartozik az írásom első mondatában említett demokráciák közé. Ezt, persze, már jóideje sejthettem. Minimum azóta, hogy 1991 tavaszán Vladimír Mečiar leváltásakor kijelentette: Most távozom. De majd visszatérek! Már annak alapján, hogy ezt milyen arckifejezéssel mondotta, sejthettem, hogy ha visszatér, aligha tartja be a 100 napos tisztogatási moratóriumot. Megkezdődött a nagy söprés. Mondják, akik maguk is szenvedő alanyai a tisztogatásnak (és ráadásul még összehasonlítási alapjuk is van az 1968 utáni élmények alapján), hogy Husákék konszolidációs dáridózása csak szelid ejnyebejnyézés volt ahhoz képest, ami most egyes minisztériumokban történik. Állítólag már a takarítónők sem biztosak abössze annyit mondott el Juraj Čopról, hogy 34 éves, mérnöki diplomája van, s ö a Csehszlovák Republikánus Párt országos alelnöke és a kassai városi bizottság elnöke. (-szák) ban, hogy megtarthatják tisztségüket, amelyekbe ráadásul nem is a bársonyos forradalom győzelmével kerültek, hanem még valamikor Colotka elvtárs miniszterelnökösködése éveiben. Persze, azért nem kell annyira megijedni, ahogy az első gesztusok alapján indokolt lenne. A káderezési erőteljesség (jó szlovák kifejezéssel: razantnosť) minden valószínűség szerint „csak" azt szolgálja, hogy Szlovákia mind az öt és fél millió lakosa megtudja, hogy hol lakik az isten. Más szóval: a söprés a megfélemlítést szolgálja. Példát statuál az új hatalom, és ennek már tapasztalhatók is az első eredményei: a sajtóban visszafogottabbá váltak a kommentárok, a szlovák rádió és a televízió még primitívebb nemzeti vonalra tért rá egyes műsorokban, a csehellenesség pedig már azokban a lapokban is felfedezhető, amelyek eddig mérsékelték magukat az idegengyűlöletben. A Koridor első oldalán vezércikk olvasható a szerdai számban. Lényegében arról szól, hogy milyen megvetni való ember és államférfi Václav Havel. Ehhez aligha kell kommentár. Ilyen már volt egyszer ebben az országban; 1968 augusztusa után azonban csaknem másfél év telt el, amig a konszolidátorok elérkezettnek látták az időt arra, hogy becsmérelni kezdjék azokat, akiknek nem görbült meg a gerince. Most a hatalom átvételének második napján már megindult a leszámolás. Az is sokat elárul egy politikusról, hogy kisszerű-e, vagy van benne némi nagyvonalúság. Úgy látszik, hogy a populizmus és a kisszerűség édestestvérek. Csak ezt állapíthatjuk meg az új garnitúráról, ha szemügyre vesszük, miként élt túlsúlyával a parlamenti bizottsági posztok elosztásánál. Mečiar nem volt képes elfelejteni, hogy 1991 tavaszán, amikor visszahívása után újból a Szövetségi Gyűlés képviselője lett, nem a külügyi bizottságba került, hanem a környezetvédelmibe. Most - és ezt még csak nem is próbálják tagadni - kamatostól visszaadja a „kölcsönt" a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Akárhogy is nézi az ember, a nagyvonalúságot nyomelemekben sem tudja e cselekedetekben felfedezni. Ha így folytatja tovább a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a politikai kultúra siralmasabb állapotba kerül, mint a kommunisták alatt volt. Hatalomátvétel után minden új rendszer produká'ii akar valamit. Érdemes megfigyelni, hogyan változott az ígéretek szempontjából Mečiar. Tavaly tavasszal még minden bajra gyorsan ható csodaorvosságct Ígért. Mihelyt nyilvánvaló lett, hogy Szlovákia legerősebb pártja élén kormányra kerül, nyomban Churchill híres mondatát kezdte idézni, amely - mint tudjuk - csak áldozatvállalást, könnyeket és nehézségeket ígért. Jól képzett ember éš gyors felfogású politikus Vladimir Mečiar, nyilván már tavaly is tisztában volt azzal, amit most sem hagyhat figyelmen kívül. Jól tudja, mit hagyott rá erre a népre a négy évtizedig országló kommunista párt. Most mindezek ellenére úgy látja jónak, hogy minden bajért a novemberi forradalom után kormányra jutottakat vonja felelősségre. És levonja a következtetéseket, megbünteti a vétkeseket: egyik első intézkedésként négy hónapról kettőre csökkenti a hatalomból kikerült kormánytagok járandóságai folyósításának időtartamát. Megfeledkezik arról, hogy tavaly tavasszal, leváltásakor maga kérte Ján Čamogurský miniszterelnököt, ne csak a törvény által előírt négy hónapig folyósítsák miniszteri fizetését, hanem ezt az időtartamot toldják meg két hónappal. Ha mindössze annyira lesz képes az új kormány, hogy hamarjában törvényeket és előírásokat módosít politikai ellenfeleinek anyagi elmarasztalására, hosszabb távon aligha tudja kielégíteni választóinak elvárásait. Szerencsés lenne az újságíró, ha Szlovákia új kormánya azzal kezdte volna működését, hogy az ország üdvét szem előtt tartva kipróbálja, milyen képességűek a kormányhivatalban és a minisztériumokban dolgozók. A sajtó is szívesen mérsékelte volna magát 100 napig, és tartózkodott volna a bírálatoktól. Néhány nap is elég volt ahhoz, hogy megállapítsuk: ami eddig megesett, az félelmetesen hasonlít arra, ami 1969 után történt. Most már csak az a kérdés, ezúttal is 20 esztendeig tart-e a konszolidáció, vagy csak három-négy évig. Az utóbbi esetben guggoíva is kibírjuk a megpróbáltatásokat, mindazonáltal valamennyien ráfizetünk, hogy még egyszer kísérletet teszünk a szocializmus feltámasztására. Mert arról van itt szó. TÓTH MIHÁLY KÖZTÁRSASÁGIELNÖK-JELÖLT AN0NYMUSKÉNT SPORT, PIHENÉS, SZÓRAKOZÁS (Folytatás az 1. oldalról) us első felében 15-en, a képzőművészet szerelmesei töltenek együtt egy hetet. A táborok, összpontosítások, kirándulásokkal, túrákkal, fürdőzéssel, sok-sok játékkal teletűzdelve maradandó élmény lehetőségét kínálják. Mit tud tenni egy alapiskola tanulói nyári vakációjának szinesebbé tételéért? - érdeklődtünk a Gellei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában Sidó Etelka igazgatónőnél. - Számszerűleg talán szegényebb lesz 307 tanulónk vakációja, ezért az év végi kirándulásokat eleve gazdagabbra terveztük. Tanulóink Magyarországon Pannonhalmán, Ausztriában a Salariparkban, Morvaországban, Pozsonyban voltak kirándulni. Külön tábort nem szervezünk, de három héten át színes programmal - a nagymegyeri strand látogatása, kirándulások, sportversenyek - biztosítunk élményt, aktív pihenést gyermekeinknek. Az iskola igazgatója elmondta: felmérést végeztek, s kiderült a szülők szakszervezetei és a helyi szövetkezet az idén kevésbé tudja támogatni a tanulók üdültetését. Érsekújvárott Lőrincz József, a Gyermek- és Ifjúsági Ház testnevelési osztályának vezetője elmondta, hogy a városi táborok 50 gyermek számára reggel 7 órától délután ötig nyújtanak gazdag programot. Lesz kirándulás, meglátogatják a drinyi cseppkőbarlangot, a bojnicei állatkertet, Párkányt, hajókirándulással, fürdéssel egybekötve. Június 22-én már elkezdődött egy táboruk 40 tanuló részvételével az ausztriai Tiroli Alpokban. Százhatvan gyermeket fogad két táboruk Ostrý Grúňban és a szakkörökben dolgozó tanulók számára Besztercebánya mellett szerveznek tíznapos összpontosítást. Az üdültetési lehetőségekről Szlovákia egyik legnagyobb vállalatánál, a Komáromi Hajógyár Részvénytársaságnál is érdeklődtünk. Cziling András, a szakszervezet elnöke készségesen tájékoztatott: - Počúvadloi saját üdülőközpontunkban két turnusban 80-60, Martinban 36 gyermekünk üdülhet. Magyarországon, Fonyódligetben négy alkalommal 36 tanulónk pihenhet. Ezenkívül 140 gyermek számára álljuk egy komáromi városi tábor költségeit. A szülők pénztárcáját az üdültetés nem nagyon terheli meg, hiszen a balatoni tíz nap mindössze 300 koronájukba kerül. Hurrá, vakáció! Hozzon több és szebb élményt ez a nyár a tavalyinál. MÁZSÁR LÁSZLÓ AZ ELNÖKVÁLASZTÁS ELŐTT „SENKIRE SEM KÉNYSZERÍTHETŐ RÁ A KÖZÖS ÁLLAM" Két hivatalos jelölt van a köztársasági elnök posztjára. A Szövetségi Gyűlés képviselői holnap döntenek arról, kit választanak közülük erre a hivatalra. Ebből az alkalomból a Lidové noviny terjedelmes beszélgetést közölt Václav Havellal, az eddigi köztársasági elnökkel, akit a Polgári Demokratikus Párt és a Kereszténydemokrata Párt ismét erre a posztra jelölt. Az alábbiakban ismertetjük a beszélgetésben elhangzott legérdekesebb gondolatokat. Sokan úgy vélekednek, hogy Csehszlovákia szétesése esetén Václav Havel hajlandó jelöltetni magát a cseh elnök posztjára. Ezzel kapcsolatban kifejtette: készen áll azokat szolgálni, akik erre igényt tartanak-. Mivel a cseh elnöki funkció nem létezik, és ó a szövetségi köztársasági elnök hivatalát pályázza meg, pillanatnyilag nem hajlandó más lehetőségekkel foglalkozni. - Nálunk elképzelhetetlen bármilyen klasszikus értelemben vett puccs - fejtette ki azzal a véleménnyel kapcsolatban, hogy a demokráciát nálunk baloldali ' puccs fenyegeti. Ennek kapcsán leszögezte, hogy a valódi demokráciába be kell építeni védelmének jogi, törvényes eszközeit. Kifejtette: ő már többször elmondta, miért támogatja a közös államot. Mindig hangsúlyozta, hogy erőszakkal senkire sem kényszeríthető rá a közös állam, a polgároknak kell dönteniük, hogy akarják-e vagy sem. - Ma sokat beszélnek a népszavazásról, de kevesen emlékeznek arra, hogy 1990 végén én javasoltam, hogy alkotmányos rendszerünk foglalja magába a népszavazást - emlékeztetett. - Nem érzem úgy, hogy figyelmen kívül hagytam a szlovák érdekeket - mondta. Az államjogi rendezésről folytatott tárgyalásokon a valóban igazságos, a tagok egyenjogúságán alapuló szövetség eszméit támogatta. Amennyiben azonban Szlovákia ma az önállóság felé halad (melyet egyébként óvatosan nemzetközi jogalanyiságnak neveznek), és ez szükségszerű történelmi folyamat, akkor naivitás volna azt hinni, hogy egy megértő elnök megállíthatja ezt a folyamatot. Amint elmondotta, Szlovákiában mindig a rokonszenv és a támogatás megnyilvánulásaival találkozik, s ezekben a napokban is elárasztják a Szlovákiából érkező támogatólevelek. Mindezt nem a személye iránt megnyilvánuló rokonszenvnek tekinti, sokkal inkább az áltaia hirdetett értékrend' támogatásának. Mit tart a köztársaság szétesése kulcsfontosságú momentumának? Megítélése szerint minden a gyakorlati lépésektől függ. Attól, hogy az ún. tiszta szlovák alkotmány elfogadása után milyen konkrét lépések következnek, és mit tesz a másik fél. A szétesést tehát nem kell hogy alkotmányos lépések vagy ellenlépések kísérjék, valós helyzet alakulása lesz a döntő. Nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy éppen cseh lépés váltja majd ki a kettéválást. Úgy vélekedik, hogy a cseh államnak Csehszlovákia szétesése után keresnie kellene a helyét, amit megnehezítene a kettéválás bonyolult és igényes folyamata. Ennek ellenére nem tartaná az új helyzetet reménytelennek, tragikusnak. A köztársasági elnök jogkörei kapcsán kifejtette, hogy ezek közül néhány teljesen fölösleges, de ugyanakkor a legfontosabb jogkörrel nem rendelkezik az elnök: nem áll jogában feloszlatni a parlamentet abban az esetben, ha az ismételten nem képes bizalmat szavazni a kormánynak. Szerinte az elnök legfontosabb feladata, hogy egy bizonyos alkotmányos biztosíték funkcióját töltse be politikai válság esetén. A mostani alkotmány szerint ugyanis elméletileg akár négy évig is kormány nélkül lehetünk, ha a parlament nem szavaz bizalmat egy kormánynak sem, miközben a parlament nem oszlatható fel, és nem írhatók ki új választások. Ezenkívül az elnököt fel kell ruházni azzal a joggal is, hogy átdolgozásra visszaadja a parlamentnek azokat a törvényeket, amelyekkel nem ért egyet. Érintette az utóbbi időben sokat bírált elnöki tanácsadók szerepét is. Elmondta, hogy megválasztása után több barátját a Polgári Fórumból és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomból megkérte, segítsenek neki. Ki kellett építenie a köztársasági elnöki hivatalt, amelynek ma 450 alkalmazottja van. (Az új szervezeti struktúrában számuk 170-re csökkent). Szavai szerint semmit sem tudott volna elérni tanácsadói nélkül. Megállapodtak azonban, hogy a kétéves megbízatási időszak után útjaik elválnak. - Ha továbbra is elnök maradnék, barátaim nem tartják erkölcsi kötelességüknek, hogy velem maradjanak a várban. Jó volt együtt dolgoznunk, de tudjuk, hogy nem kötődhetünk egymáshoz tartósan - mondotta. Arra a kérdésre, hogy az elnöki hivatalban mit tart legnagobb síkerének, és milyen hibákat követett el, azt válaszolta: erről könyvet lehetne írni, de megírásához bizonyos időnek kell még eltelnie. AHOGY ÉN LÁTOM VISSZATÉRT - ÉS MÁR KONSZOLIDÁTORKODIK