Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-16 / 166. szám, csütörtök

1992. JULIUS 16. iÚJSZÓM MOZAIK NÉHÁNY SORBAN K atonai díszszemlével, nagyszabású tűzijátékkal - melynek megszerve­zésében Csehszlovákia is részt vett -, reggelig tartó népünnepéllyel emlékezett meg Párizs a francia forradalom 203. évfordulójáról. Ezzel egyidőben kezdődött meg a nyári szünet a politikusok számára is, akiknek azonban a szabadságolás alatt is lesz min gondolkodniuk. Ugyanis röviddel a szünidő befejezése után, szep­tember 20-án a francia választók referen­dumban döntenek arról, akarják-e a ma­astrichti Európát vagy sem. Nemcsak sa­ját országuk jövőjéről, hanem gyakorlati­lag az európai integrációs folyamat pers­pektíváiról is döntenek. F innország „jó ötletnek", de még idő előttinek tartja Borisz Jelcin orosz elnök javaslatát a határokon folyó ellenőr­zés felszámolását. Mauno Koivisto finn elnök az állami rádiónak adott nyilatkoza­tában hangsúlyozta, az ötlet jó, de csak azután kellene megvalósítani, ha Orosz­ország átvészeli a zavargásokkal fémjel­zett jelenlegi korszakot. Koivisto egyben cáfolta azokat az információkat, hogy Finnország törekedni fog Karéliának és azoknak a területeknek a visszaszerzésé­re, amelyeket 1939 és 1944 között csatol­tak a Szovjetunióhoz. B orisz Jelcin elnök, az orosz Bizton­sági Tanács megalakításáról szóló döntést megerősítő júliusi rendeletével a rendkívüli állapotot felügyelő állami bi­zottsághozhasonló struktúrát hozott létre. Egy ahhoz hasonlót, amely a tavalyi puccskísérletet irányitotta. Jelcin a rende­let aláírásával „csendes államcsínyt" haj­tott végre Oroszországban - írta tegnapi számában a Moszkovszkije Novosztyi cí­mű hetilap. A rendelet alapján ugyanis a Biztonsági Tanács nagyobb jogköröket kapott, mint a kormány, hiszen magában foglalja a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat. Csupán abban különbözik a rendkívüli állapotot felügyelő állami bi­zottságtól, hogy nem az elnök megdönté­se a célja, épp ellenkezőleg. M agyarország belsó állami adóssága tovább növekszik. Ez elsősorban annak a következménye, hogy nagymér­tékben túllépték a tervezett költségvetési hiányt és kétszer is leértékelték a forintot. Erről tegnap tájékoztatott a Magyar Nem­zeti Bank. Adatai szerint a magyar állam adóssága július végén eléri a majd 2 billió forintot (mintegy 800 milliárd korona), amit a Magyar Nemzeti Banknak, a keres­kedelmi bankoknak és további pénzügyi intézményeknek kell visszafizetni. A brut­tó nemzeti termékre átszámítva ez 1991 végén annak mintegy 80 százalékát tette ki, míg 1990-ben „csak" 65 százalékát. A bank szerint ez az arány tovább fog romlani, mert a bruttó nemzeti tennék csak nominális értékében fog növekedni, míg a valóságban 3-5 százalékos csök­kenés várható. M ár több mint 24 órája harcolnak a kolumbiai Ecopetrol állami társa­ság műszaki egységei és a hadsereg tagjai azzal az olajfolttal, amely az ország északnyugati részén az Ite folyóba ömlött. Ez azután történt, hogy a Nemzeti Felsza­badítási Hadsereg (ELN) partizánjai a le­vegőbe röpítették a transzandoki kőolaj­vezeték egy részét. Az első becslések szerint mintegy 20-30 ezer barrel nyers­olaj ömlött a folyóba. I rak bojkottálja az ENSZ tegnapi New York-i tárgyalásait, amelyeken az iraki -kuvaiti határvonal kijelölésével foglal­koztak. Ezt az egyiptomi rádió közölte, amely az INA iraki hírügynökséget idézte. A jelentés szerint az iraki döntésről Ah­med Husszein külügyminiszter tájékoztat­ta Butrosz Ghali ENSZ-főtitkárt. D élkelet-Törökországban kedden este a kurd szeparatisták az össze­tűzések során megölték a török rendőrfő­nököt és további két tisztet. A török biz­tonsági források szerint a térségben július elején kirobbant zavargásokban 101 em­ber vesztette életét. G eorge Bush amerikai elnök elutasí­totta a föld alatti atomrobbantási kísérletek lényeges korlátozására vonat­kozó javaslatot - tájékozttott tegnap a The Washington Post. A napilap meg­szerezte azt a levelet, amelyben magas rangú kormányképviselők magyarázzák Benneth Johnston szenátornak, miért döntött a vezetés az atomrobbantási kí­sérletek folytatása mellett. „A kormánynak még mindig az a véleménye, a korlátozott nukleáris programnak kulcsfontosságú je­lentősége van, abból a szempontból, hogy továbbra is bízhassunk nagymérték­ben korlátozott elrettentő nukleáris poten­ciálunkban - „ezt tartalmazza Brent Scowcroft, a nemzetbiztonsági tanács­adó, Richard Cheney védelmi miniszter és James Watkins energetikai miniszter levele. A HARKÁNYI ÜDÜLŐKBEN ÉS A PÉCSI MUNKÁSSZÁLLÓN MENEKÜLTSORSOK (IV.) Dél-Baranya külföldön is ismert fürdövároskája, Harkány, minden­napi életét éli. Az angolpark évszá­zados fáinak hűs árnyékában a nya­ralók egy csoportja gondtalanul tér­zenét hallgat. A tiszta, rendezett ut­cákon magyar, német és horvát be­széd hallatszik. Ezúttal azonban nem a vastag pénztárcájú külföldiek duzzasztották fel a város lakosságát csaknem a duplájára, hanem a me­nekültek. Jelenleg mintegy 3000 főt tartanak nyilván a városházán. A pontos számadatokat senki sem ismeri, hiszen sokan rokonnál, isme­rősnél, barátnál találtak ideiglenes menedéket. Párhuzamot vonni, összehasonlí­tani az itteni lehetőségeket például a nagyatádi menekülttábor zsúfolt szobáival csaknem lehetetlen. Az ember szinte hinni sem akarja, hogy Harkányfürdőn ugyanolyan szeren­csétlen sorsú, földönfutóvá vált em­berek kaptak menedéket, mint az említett táborban. Az ittenieknek na­gyobb szerencséjük volt. Részben azért, mert vannak jólelkű ismerőse­ik, akik megosztották velük házukat, másrészt mert elhozhatták megta­karított pénzüket is, és abból egy ideig konfortosabb szállásra is telik. A húszéves mezőgazdasági dol­gozó Annamária, - nagymosás köz­ben leptük meg - például a kisfiával és húgával 250 márkát fizet a há­romszobás hétvégi ház használa­táért. - Ez nem is olyan sok - állítja. - Van, aki ennek a dupláját, sőt háromszorosát is leszámolja else­jén. Az otthonról hozott pénz gyor­san fogy, még szerencse, hogy ne­künk sikerült találnunk alkalmi mun­kát. Egy vendéglősnek dolgozunk felváltva. Virslit és lángost árulunk a strandon. A szomszédos telken egy szerb házaspár ebédel a teraszon. Ök ka­tegorikusan elzárkóznak a nyilatko­zástól. ,,így is elég a bajunk, nem kell azt még tetézni, - mondják, s majd szinte bocsánatkérően hoz­záfűzik: Értsék meg helyzetünket. A városban sok a spicli és minket odahaza árulónak tartanak." Burgert Otto, a harkányi polgár­mesteri hivatal tisztviselője egy filig­rán, feketébe öltözött hölgyre hívja fel figyelmünket. A fiatal nő jobbján másfél éves kislánya, karján egy angyalhajú, 5 hónapos szöszke fi­úcska. A menekülteknek járó pénzu­talványért jött az irodába. Szemében kimondhatatlan fájdalom tükröződik. Meg sem merjük szólítani. De mit is lehetne kérdezni egy özvegytől, aki­nek nemrég szeme láttára lőtték tar­kón a férjét. - A halál, ilyen vagy olyan formá­ban, de állandóan kísért, - mondja wendéglátónk. - Pont most intézzük íaz egyik legrégibb menekültünk, Lá­;zár Feri bácsi temetését. Hozzátar­ttozóinak nincs pénzük a szállítási (költségekre, s mi most azt szorgal­rmazzuk, hogy a charitas díjmente­isen vitesse el az elhunytat Eszékre, Ihogy szülőföldjében nyugodhasson. - Rengeteget segít a nagyharsá­nyi ökumenikus szeretetszolgálat, a Vöröskereszt és a Máltai Szeretet­szolgálat. A polgárok közt is van bőven adakozó - mondja Burger Otto. Mivel most jóval kevesebb a hazai vendégünk mint máskor, a szabadon maradt nyaralókba sor­ra menekülteket költöztettünk. Min­den egyes menekültnek, függetlenül anyagi helyzetétől, hetente egy 600 forintos utalványt is adunk. Száz forintot tisztálkodási cikkekre, a ma­radékot, kijelölt boltokban, élelmi­szerre költhetik. xxx A pécsi menekülttábor egész más jellegű. Ide a Máltai Szeretetszolgá­lat jóvoltából az eszéki és környék­oen szociális otthonok idős lakóit menekítették. Novemberben és de­cemberben két turnusban több száz, inkább holt, mint eleven öregember érkezett. Főként horvátok és ma­gyarok. Hotel Laterna - nagyzol egy cse­nevész felirat az uránbányászok munkásszállóján. Itt laknak három emeleten az ország legidősebb me­nekültjei. Némelyiküket már pelen­kázni kell, de sokuk állapota az itt töltött hónapok alatt ugrásszerűen javult. A folyosón a nővérke szobáról szobára jár a gyümölccsel. A 72 esztendős Semjelec Márta néni nem hagyja magát kiszolgálni. Feltápász­kodik az ágyról és bizonytalan lépé­sekkel, de nagy eltökéltséggel meg­indul az uzsonnáért. - Amikor nyolc hónappal ezelőtt idekerült, még mankókkal sem na­gyon tudott közlekedni. Állapota annyira javult, hogy most már csak hosszabb sétáknál veszi igénybe a botot. Optimizmusával, gyógyulni akarásával nagyon segíti munkán­kat. - dicséri az idős hölgyet a nő­vérke, miközben fél szemével már Cili nénit figyeli, aki motyójával meg­indult a kijárat felé. - Az a rögeszméje, hogy a férje várja otthon. Pedig szegényke már tizenkét éve özvegy - mondja a nő­vér, majd karonfogja a töpörödött, anyókát, és szobájába vezeti. Sokan vannak olyanok - folytatja -, akik, noha itt mindenük megvan, ha tehet­nék, már ma hazamennének. Beval­lom, engem is gyötör a honvágy, pedig itt van két gyermekem és a férjem is. - Otthon is ápolónőként dolgo­zott? - Nem, varrónő vagyok. De örü­lök, hogy dolgozhatom. Az uram, ő horvát származású, még nem ta­lált magának munkát. Szívesen ha­zamennénk, de ez egyelőre lehetet­len. Férjem bátyját és feleségét szü­lőfalujukban, a házuk előtt lőtték le. Három napig temetetlenül hagyták őket, aztán pokrócba csavarva egy tömegsírba kerültek. Párom rövid (( „Ml, MŰVÉSZEK, REMÉNYT NYÚJTHATUNK BESZÉLGETÉS ÁTS GYULA SZÍNMŰVÉSSZEL Mária Sándor, akinek A kassai polgárok című darabját a Komáromi Bástya Színház társulata mutatja be, elsősorban nem drámaíróként vált ismertté. Drámával sokáig nem is próbálkozott. Csak hosszas rábe­szélésre - egyik novellája alapján - írta meg Kaland című játékát. A kassai polgárokat 1942-ben ír­ta, s még abban az évben bemutatta a Nemzeti Színház. Ezt követően az emigrációba kényszerült Márai nem engedélyezte, hogy bármely írása, bármilyen formában Magyarorszá­gon közreadassék. „Csak akkor adok engedélyt valamely írásom magyarországi bemutatásához, ha a magyar nép élt a nemzeti önren­delkezés jogával, és demokratikus, szabad és tiszta választásokon ki­nyilvánította, milyen politikai, társa­dalmi, gazdasági rendszerben kíván élni" írta egyik levelében. A kassai polgárokat 1990-ben tűzte újra mű­sorra a Nemzeti, majd 1991-ben a Győri Kisfaludy Színház. A győri előadásban Jakab polgárt, az ékszerészt Át s Gyula Jászai-dí­jas művész alakította. A komáromi szereposztásban főszerepben, mint János mester kőfaragót láthatja a közönség. Jánost drámai sorsú hősnek, ugyanakkor igaz embernek és alkotó polgárnak, művésznek for­málja meg Márai, akinek erkölcsi tartását kettős megpróbáltatás éri: egyrészt az, hogy szülővárosát, a demokráciához szokott Kassát Ká­roly Róbert király a nádornak aján­dékozza, kiszolgáltatva így a város békés polgárságát az oligarcha ön­kényének. Másrészt pedig az, hogy meg kell válnia nemcsak a világba induló fiától, de feleségétől, Ágnes­től is, akit a nádor zsoldosai ölnek meg, és nevelt lányától, múzsájától és szerelmétől, Genovévától is. A tragikus sorsú hős azonban nem veszíti el hitét és emberségét. Kassa kézműves polgáraival felkel a zsar­noki uralom ellen... Az emberi és művészi helytállás szép példáját megszemélyesítő Já­nos mesternek „az örökkévalóval kellene pereskednie" (ahogy az író mondja), s a jelent, a politikát el kellene kerülnie. Ám ő az 1311-es esztendő egyik vérzivataros napján belekeveredik a politikába, s elfor­dulva a művészettől, kőfaragó véső­jét fegyverként használja... - Juthat-e hasonló sorsra a ma művésze, előfordulhat-e, hogy politi­kai tettekre cseréli az alkotást? — kérdeztük a János mestert játszó Áts Gyula színművészt. - Ez itt Csehszlovákiában ékesen bebizonyosodott, és nálunk, Ma­gyarországon is 1956-ban, sőt nap­jainkban is. A művész igenis közéleti ember, még akkor is, ha ódzkodik a közszerepléstől. Részt kell vennie, nem azt mondom, hogy a politikai csatározásokban, de a közéletben, ahol jelenlétének lelkiismeret-éb­resztő és tápláló feladata van. Ez nem egyenlő azzal, amikor a mű­vész eladja magát különféle rend­szereknek meg izmusoknak. Az nem helytállás. Véleményem sze­rint, a művésznek legyen hitvallása és pártos elkötelezettsége. Én éle­temben nem voltam semmiféle párt­nak vagy tömegszervezetnek a tagja (kivéve a Fradi-klubot), és soha, semmilyen körülmények között nem voltam hajlandó politizálni. A szí­nész azzal, ahogyan megformál egy szerepet, már politizál. Igenlő, illetve tagadó válszat ad bizonyos dolgok­ra. Voltak velem szemben elvárá­sok, amelyeknek nem tudtam és nem akartam megfelelni. Aztán egy idő után békén hagytak, mert rájöt­tek, hogy nem vagyok becsábítható semmiféle, általam nem becsült do­logba. Nehéz volt, sokszor nagyon­nagyon nehéz. - Befolyásolta-e a politika ama döntését, hogy ősztől megválik a győri színháztól és Egerbe szer­ződik? - Egyáltalán nem. Találkoztam egy rendezővel, akiben hiszek. Hí­vott, megyek. SlüiilS M (Nagy Teodor felvétele) - Hány év után? - Zsinórban tizennégy évet vol­tam Győrben. Én avattam még az új színházat. - Visszatérve A kassai polgárok Jánosára: hogyan mutatja be a fő­szereplő a művész helyét a társada­lomban? - Márai nemcsak János mester által, hanem más műveiben is ki­mondja a művész felelősségét és súlyát, például a Halotti beszédben. A kérdés inkább az, hogy van-e egyáltalán helye a művésznek eb­ben a „fenenagy" új demokráciá­ban. Lépten-nyomon azt vesszük észre, nem túl szükséges rosszként kezelnek bennünket. Szerintem, ez csődbe rohanás, mert minden társa­dalom erejét kultúrája, művészete, s annak állapota mutatja, jelzi, viszi előre. A demokrácia nem újkeletű találmány. Valaha már üzemeli, mégpedig jobban, mint ahogy ná­lunk vagy esetleg Szlovákiában. Azt vesszük észre, hogy bizonyos mii­vészemberek bizonyos pozícióba kerülve, mint itt Havel, vagy nálunk Göncz Árpád vagy Csurka, elfelejte­nek művésznek lenni. Nem tudok róla, hogy Havel bármit is írna, Gönczről tudom, hogy semmit sem ír. Csurkáról meg nem tudom elkép­zelni, mikor lenne rá ideje. - Milyennek látja a Bástya Szín­ház második produkcióját? - Nagyon reményteljesnek - hogy jó órában mondjam. Egy biztos, a rendező, Beke Sándor tudja, mi akar, van egyértelmű koncepciója, Nincsenek nagy „hochmecolások, lila ködök". Csakhát borzasztó sok a nehézség, de nem azért vagyunk, hogy ezen siránkozzunk. A feladato­kat meg kell oldanunk. Remélem, sikerül! A kassai polgárok jó válasz­tás volt. Ez egy nagyon izgalmas darab, amely a ma emberéhez š I szól, akinek szüksége van példáké-1 pekre. Nem elég a popsztár, a fut-1 ballista, valamivel mélyebben issze-l retne legalább pillanatokra azono-l sülni. Éppen ebben az undorító, to-1 hanó korban van szükség a románt I kára, bizonyosfajta nagy indulatok-1 ra, nagy gesztusokra, hősiességre, I - János mester lenne a hós, a píl-1 dakép? - Igen, János és maga a polgár-1 ság, amely nem egy homogenizál I tömeg, hanem egyéni sorsok, egyé-1 ni tragédiák hordozója. Mert a mail emberek sorsa is bizonytalan, ma I sem tudjuk, mi lesz holnap. De talán I mi, művészek, a kassai poigárctl megszemélyesítői, reményt nyújtha-1 tunk nekik: ha valamit nagyon akar-1 nak, az sikerülhet! « SZÉNÁSSY EDIT • (Méry Gábor felvétele) idő alatt 98 kilóról 74-re fogyott. A kitelepítéseket bátran hasonlítha­tom a filmekből ismert zsidódeportá­ciókhoz. A „megbízhatatlan" polgá­rok kapuját fehér, két ujjnyi vastag pántlikával jelölték meg a csetnyi­kek. Az így megbélyegzetteknek rö­vid időn belül el kellett hagyniuk otthonukat. Előzőleg azonban aláí­rattak velük egy nyilatkozatot, hogy önként, jószántukból távoznak szü­lőfalujukból. - Milyen a menekültek és a helyi lakosok viszonya? - Csak a legjobbakat tudom mon­dani. Nem tartanak betolakodóknak, ingyenélőknek. Befogadtak, és ez nagyszerű érzés. A hosszú folyosón, a falat tapo­gatva egy csaknem vak asszony botorkál. Szobatársnője észreveszi és az ágyához segíti. Éjjeliszekré­nyén egy pohár és imakönyv, A szomszédos asztalkán egy köteg, spárgával átkötött levél. Tulajdono­sa ereklyeként őrzi a régi írásokat, s nap mint nap beléjük olvas. A szo­ba egyetlen üres ágya felett egy kifakult, de jól olvasható versrészlet. I Ady sorai régebben íródhattak, de I időszerűségük megdöbbentő: ,, Uram háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal I Hiszen Te vagy a Béke." ORDÓDY VILMOS I

Next

/
Oldalképek
Tartalom