Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-04 / 130. szám, csütörtök
1992. JUNIUS 1380. « ÚJ szó MOZAIK ÚJJÁSZÜLETIK A GUM A GUM teljes korszerűsítése hozzávetőleg hárommilliárd frankba kerül. Az 'összeg azért van frankban megadva, mert francia szakértők láttak rhunkához a híres, de annál elhanyagoltabb állapotban levő moszkvai áruház talpraállítása végett. A privatizációt az e téren legnagyobb nemzetközi szakértelemmel rendelkező párizsi bank, a Credit Commercial de France irányítja, amely máris megszervezte a GUM mint kereskedőház részvénytársasággá alakítását. A tranzakció élén egy bankárasszony áll, Marie-Héléne Bérard, aki maga is orosz származású, s fel tfldta használni helyés nyelvismeretét. A francia politikai életben szintén nevet-rangot szerzett magának, mint Raymond Barre és Jacques Chirac volt miniszterelnökök tanácsadója. A párizsi marketingszakértők úgy tervezik átformálni a GUM-ot, hogy a Vörös térre néző részén luxusüzleteket helyeznek el, míg az egyéb áruházi részek mellé mozikat, éttermeket, hanglemezboltokat, bútorüzleteket, pénzváltóhelyeket stb. rendeznének be a felújított, dé eredeti formáját megőrző épületegyüttesben. Máris vannak új bérlők: Dior és Benetton után a német Karlstadt nyitott 900 négyzetméteres üzletet a GUM-ban. A vevők nem rubellel, hanem kemény valutával vásárolhatnak. LO-SZTORI Jó sztori az a ló-sztori, amely a közel-keleti válság oly sokszor komor eseményei között érthetően nagy feltűnést keltett. Tőrtént pedig, hogy a jordániai király öccsének, Hasszán trónörökösnek a méneséből egy ló Akabánál elbitangolt és a végén átjutott az izraeli Eilatba. Mivel Izrael és Jordánia között jogilag hadiállapot van, csak az Egyesült Nemzetek Szervezetének beavatkozásával lehetett az arab lónak visszatérnie: egy ENSZ-kéksapkás katona vitte el a sivatagban a fegyverszüneti vonal egy meghatározott pontjára, ahol a jordán herceg egy képviselője várta, Az izraeli miniszterelnök szóvivője is foglalkozott az esettel, így ^nyilatkozván: ,,A lovak nem ismerik a határokat. Nem is tudom, miért ne lehetne a jordán ló nyomdokaiban másoknak is járniok. Az a jordán ló barátságot kötött az izraeli lovakkal." FÜSTMENTESEN Szingapúr pályázik a világ első dohányzásmentes országának a címére. A kis városállamban már eddig is tiltották a dohányzást kórházakban és mozikban, áruházakban és éttermekben, sportcsarnokokban és hivatalokban, legújabban aztán a fodrászüzlefek, a taxik és a magánautóbuszok kerültek fel azoknak a helyeknek a listájára, ahol szigorúan tilos rágyújtani. Akit az előírás megsértésén érnek tetten, azt - átszámítva - nyolcezer koronás büntetéssel sújtják. ELEFÁNT A NYAKKENDŐN Számoljunk már be egyszer a férfidivatról is. Örökké változó eleme a nyakkendő. Párizsi divatötlet: apró állatfigurákkal díszíteni a különben szolid színű nyakbavalót. Példa: flamingó lehet és elefánt, krokodil vagy lovacska a minta, s ezek is variálhatók a divattervezők fantáziája szerint. Az elefánt maga is lehet rózsaszínű egy világoskék mezőben, de olyan elefántmintás nyakkendő is felköthető, amelyen az elefánt ormánya lilás. „Ton sur ton" módra, azaz mégfelelő tónusokat összeválogatva lilás színű ingen mutat igazán jól a sok apró, lila ormányú elefánt. PATTI KIPAKOLT Ronald és Nancy Reagan 39 éves lánya, Patti Davis egy tévéműsorban igen sötét képet festett anyjáról. Nemcsak kíméletlenül szigorú volt hozzá, hanem kegyetlen is. „Semmi sem volt jó neki, bármit csináltam. Egészen egyetemista koromig mindig meg is vert..." INKÁBB BARBARAT VALASZTANAK Javában tart az amerikai elnökválasztási kampány. Valami igazán rendkívülinek kellene történnie ahhoz, hogy George Busht ne válaszszák újra, bár tény, hogy simább győzelemre számított, mint amit az eddigi előválasztások jeleznek. Szép számmal akadnak bírálói saját pártján belül is, miközben a Demokrata Párt heves támadásait kell kivédenie. Bushnak azonban van egy nagy előnye - felesége, Barbara Bush, akit az amerikaiak nagyon tisztelnek és szeretnek. Nemre, korra és pártállásra való tekintet nélkül. Barbara egyszerű, közvetlen és kiegyensúlyozott. Amikor az elnök rosszul lett a tokiói hivatalos fogadáson, a First Lady egészen simán megmentette a helyzetet. „Csak ritkán van alkalmam arra, hogy a férjem nevében beszéljek" - hangsúlyozta. ,,Nem tudom megmagyarázni, mi történt vele, mert korábban ilyesmi sosem fordult elő. Kezdem azt gondolni, hogy ez a nagykövetünk hibája. George-dzsal teniszezett a császár és a trónörökös ellen, akik fölényesen győztek. Mi a Bush családban nem szoktunk hozzá a vereségekhez. George ezt a kudarcot jobban a szívére vette, mint gondoltam." Barbara szavai feloldották a fogadáson kialakult feszültséget, a vendégek arcára mosolyt csaltak. Barbara, az eddigi elnökfeleségek közül a legmagabiztosabb, ráadásul bebizonyította, hogy igazi nagy dáma. Amerika el akarja feledni a rosszulléttel küszködő elnök látványát, s éppen ezért nagyon büszke erre a fehérhajú nagymamára, aki mindenkinek leckét adott hidegvérből. „Elődje, Nancy Reagan ilyen helyzetben sikoltozni kezdett volna, rávetette volna magát Ronnie-ra és vele együtt távozott volna"-mondta a Fehér Ház egyik alkalmazottja, aki jelen volt, amikor Ronald Reagant operálni vitték. „Mrs. Reagan nyomatékosan ragaszkodott ahhoz, hogy a kórházban maradhasson." Ezzel szemben Bush asszony, aki mindig minimalizálta férje egészségi George Bush figyelmét. Egy évvel később eljegyezték egymást, éppen akkor, amikor George, mint a haditengerészet pilótája, elindult a harctérre. Házasságuk 47 évéről Barbara boldogan nyilatkozik: „George az egyetlen férfi, akit megcsókoltam." Barbara 1945-bén félbeszakította A népes Bush família problémáit, nem akart a kórházban lenni, amíg az elnököt kezelték. Ezt a polgári származású asszonyt igazán nem lehet túlérzékenységgel vádolni. Úgy nevelték őt, hogy leplezze együttérzését, még akkor is, ha az helyénvaló lenne. Higgadt és van politikai érzéke. Egész életét férje sikeres politikai pályafutására áldozta. Első találkozásuk - mint a regényekben - 1942 karácsonyakor történt. Piros-zöld ruha volt rajta és mosolya felhívta egy fiatalember, tanulmányait a Smith College-ben, hogy a szeretett férfi felesége legyen. „Bármi is történjen, mindig mellette mardok" - szívesen idézi fel akkori, szavait, melyeket mindig megtartott. Tizenhét különböző városban éltek, huszonkilencszer költöztek. Elnökösködésének második szakasza nagyon nehéz Bush számára: gazdasági visszaesés, Öböl-háború. A nagy idegfeszültséget Barbara megpróbálja enyhíteni, ahogy csak tudja. Elkísérte férjét még a szaúdi sivatagba is, amikor meglátogatta az amerikai katonákat. Más példa: a gépeltérítések megszaporodásának időszakában lemondott a magánrepülőgépről, normális járaton utazott, hogy bebizonyítsa, az amerikai légiforgalom biztonságos. Bush asszonyt nem kímélték az egészségi és családi problémák sem. Pajzsmirigy-elégtelensége látási zavarokat okozott nála, míg férjénél a hasonló betegség szívritmuszavarokat idézett elő. Nagyon nehezen emésztette meg lánya, Dorothy válását és Neil fia belebonyolódását a Colorado Bank körüli botrányba. Az első nehéz csapás azonban még 1953-ban érte őt, amikor leukémiában meghalt négyéves Robin lánya. Az amerikaiak szemében Barbara odaadó és szerető feleség, öt gyermeke jó anyja és kiváló nagymama. Senki sem gyanúsítja azzal, hogy megpróbálja befolyásolni az elnököt. Szociális tevékenységében a First Lady az analfabetizmus elleni harcra összpontosít. Különböző támogató akciókat szervez, ezeket egyrészt magánadományokból, másrészt a Millie könyve című sajátos stílusú irodalmi művének honoráriumából finanszírozza. Millie kutyus elbeszélése a Fehér Házban zajló életről nyomban bestseller lett, jobban fogy, mint az előző elnök, Ronald Reagan memoárja. ' Testőrei Madam Nyugalomnak nevezik Barbarát, mivel sosem veszíti el a fejét, s mindig nagyon határozott. Ugyanakkor a főszerepet, természetesen, meghagyja férjének. (gy viselkedett az előző választási kampány alatt, s így jár el most is. George Bush számára nehéz év lesz az idei, de akire mindig számíthat, az Barbara. Választási győzelmét nem fenyegeti komoly veszély, de egy biztos: ha az amerikaiaknak a két Bush közül kellene választaniuk, akkor inkább Barbarára voksolnának. (Külföldi lapok alapján) RÁCÁFOLTAK A BONCOLÓORVOSOK A MERÉNYLETBONCOLÓKRA KENNEDY ELNÖKÖT CSAK HÁTULRÓL ÉRTE GOLyÓ Nagy izgalommal várták Amerikában a május huszadiki New York-i sajtóértekezletet, amelyet a tekintélyes orvoskamarai szaklap, a Journal of American Medical Association szerkesztője, George Lundberg hívott össze. Lundberg és kollégái ugyanis megelégelték a Kennedy elnök elleni merénylet körüli alaptalan és „pénzsóvár, paranoiás" állításokat, amelyek lejáratják a dallasi és a bethesdai orvosokat. Kik közül az előbbiek kétségbeesetten próbálták életben tartani John Kennedyt, az utóbbiak pedig órákkal később felboncolták a fővárosba szállított tetemet. Mivel a kapkodásban jó néhány apró szabálytalanság is történt, s azok mintegy tápot adtak mindenféle összeesküvési tételnek, Lundbergék úgy döntöttek: felkérik az évtizedek óta hallgató orvosokat, mondják el végre ők a véleményüket, milyen halálos sebekkel találkoztak 1963 novemberében az elnök testén. Egyikőjük ugyanis nemrég - nyilván szintén profitszerzési szándékkal - azt írta új könyvében, hogy Kennedynek a nyakán nem kijött a golyó, hanem - bement. S ez, persze, Oswaldon kívül másik merénylőt is feltételez, ki szemből lőtt az elnöke. Oliver Stone filmjében a JFK-ban nagy szerepet kap a bethesdai katonaorvosok „részvé tele az összeesküvésben". ' A negyedszázad után megszólaló kezelő- és boncolóorvosok azonban egybehangzóan állították: Kennedyt csak két és nem több golyó érte, s mindkettő hátulról, egyik a nyakán, a másik a tarkóján. Eszük ágában sem volt eldönteni, hogy azt ki adta le. Oswald, avagy valaki más, ám éppen az értelmes összeesküvéskutatók érdekében szerették volna egyértelművé tenni; a JFK-film „súlyosan sérti" a boncolóorvosokat, miként az „alaptalanul vádaskodó könyvek is". A sebeken senki sem változtatott, a boncolásnál semmiféle összeesküvés nem volt - tudatták teljes határozottsággal. (MN) BRIT GAZDAGOK TOPLISTÁJA Perdöntőnek szánt felvételeket mutattak be a sajtóértekezleten Negyedszer adja közre a The Sunday Times melléklete Nagy-Britannia, 300-as toplistáját a leggazdagabb állampolgárokról. Az összeállítás tükrözi a szerzett vagyon múlandóságát és az öröklött javak stabilitását. Míg a thatcheri korszak sok üzleti „csodagyerekének" vagyona mára szintén megrendült, a „régi", nagy vagyonok (a korábban említettek mellett pl. a Guinnessek, Rotschildok, Pearonsok gazdagsága) tovább gyarapodnak: 300-ből 155-en örökség révén kerülhettek a listára. Nagy-Britannia arisztokráciája páratlanul gazdag. II. Erzsébet magánvagyona 500 millió font, ám mint államfő 6,5 milliárd font felett rendelkezik. Az újgazdagok közül sokan érkeztek a szórakoztatóipar és a könnyűzene világából. Cameron Mackintoshnak, a világ első számú impresszáriójának vagyona 200 millió font (39.), de barátja, Adrew Lloyd Webber sincs nagyon lemaradvá mögötte. Az igazi szupersztár mégis Richard Branson, aki 375 millió fontot kapott a Virgin lemeztársaság részvényeinek eladásáért a Thorn EMI-től és vagyona elérte a 775 millió fontot, megelőzve ezzel a Rotschildokat és Guinnesseket. Paul McCartney a 19. 390 milliójával. Nagy-Britannia 300 leggazdagabb embere összesen 50 milliárd fontnyi vagyonnal bír, ami a brit nemzeti termék 10 %-a. Mint a toplistához írt bevezetőből kiderül, a korábbi évekhez képest egyre többen veszik szívesen, ha nevük megjelenik e sorban, és maguk szolgáltatnak adatokat a vagyonukról. Korábban a hercegek és grófok inkább azt terjesztették magukról, hogy olyan szegények, mint a templom egerei. Ma azonban nem szégyen gazdagnak lenni Nagy-Britanniában -sem. (Népszabadszág) KÉNYSZERŰ ANYASÁG Már hónapok óta zajlanak a heves, elfogult viták az abortusztörvényről, a választás jogáról, a nem kívánt terhesség megelőzésének lehetőségéről kis hazánkban. Nem a vita befolyásolása vezérel, nem is akarok állást foglalni. Úgy érzem azonban, hogy feltétlenül oda kell figyelni azokra az adatokra, amelyek a Kényszerű anyaság globális méretekben című tanulmányban jelentek meg a közelmúltban Washingtonban. Jodi Jacobson, a tanulmány szerzője arra a következtetésre jutott, hogy a világon asszonyok milliói kénytelenek megszülni nem kívánt gyermeküket. Ugyanis csak nagyon kevés asszony számára elérhető viszonylag biztonságos abortusz, s különösen a déli féltekén félelmetesen sok fiatal és középkorú nő halálát okozzák a szakszerűtlen terhességmegszakítások és a terhesség során fellépő komplikációk. A terhességgel kapcsolatban az idén is legalább egymillió nő fog meghalni! Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden országban - s nem csak a fejlődő országokban - megsértik a nők alapvető emberi jogait. Nincs ez másképpen az Egyesült Államokban vagy Németországban sem, a nők itt is egyre nagyobb akadályokkal találják magukat szembe, ha megelőzésről vagy a nem kívánt terhesség megszakításáról van szó. ENSZ-adatok szerint 300 millió férjes asszony szeretné korlátozni gyermekei számát, de nincs módja a korszerű antikoncepciós eszközök használatára. Még az olyan felvilágosultnak hitt Egyesült Államokban is a gyerekek 50 százaléka „terven felül" születik. Ennél csak az megdöbbentőbb, hogy a volt Szovjetunióban egy nő átlagosan hét-tíz interrupción esik át! Ez az átlag, amely nem zárja ki, hogy vannak olyan nők, akik sosem folyamodnak a családtervezésnek ehhez a drasztikus módjához. Márpedig akkor vannak olyan nők, akik... Ezt még végiggondolni is rettenetes. Ráadásul AIDS van, de óvszer, az nincs! Ám legalább ilyen felháborító a brazil kormány „családtervezési" politikája, amely a kisebb szaporulat érdekében olyan - igaz, olcsó - antikoncepciós szerek használatára kényszeríti az asszonyokat, melyeket káros mellékhatásaik miatt más országokban már betiltottak. S közben zúg a fejünk az álszent erkölcsi prédikációktól," a gazdasági kényszert emlegető hegyi beszédektől, a saját hangjukba szerelmes parlamenti képviselők vég nélküli felszólalásaitól. És ebben az őrült kakofóniában elvész az asszonyok jajszava. Azé az egymilliójé is, aki az idén menthetetlenül meg fog halni. (gzs)