Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-02 / 128. szám, kedd

21 mm m^^^j^jJSSžžSž^^MB^^^^^Ŕjszôi KOLUMBUSZ-ÉV „ÚJ VILÁGOT ADOTT..." - Hatvan méter magas oszlop tetején, aranyozott gömbön áll Kolumbusz Kristóf hétméteres szobra Barceloná­ban. Az óceánfelé, a távolba tekint. Előtte a Paseo de Colón, a híres ten­gerparti sétány, a kikötőben a Santa Mariát, Kolumbusz egykori zászlós­hajóját, pontosabban annak mását rin­gatják a szelíd hullámok. A férfi, akit élete végén méltatlanul mellőztek, nem is álmodta, hogy fél évezred után világszerte megemlékeznek róla. 1992 Kolumbusz éve, se szeri, se száma az ünnepléseknek, a megemlékezések­nek. Aragóniai Ferdinand és Kasztíliai Iza­bella, a katolikus királyok az első felfe­dező útjáról hazatérő Kolumbusz Kristó­fot Barcelonában, az impozáns Király tér lépcsőjén fogadták. A felfedező díszme­nete a római győzelmi bevonulásokra emlékeztetett. Mutatóba indiánokat ho­zott, felvonultatta a távoli paradicsom kincseit: eddig ismeretlen gyümölcsöket, növényeket, kitömött állatokat, aranyat, gyöngyöt, korallt. Barcelona győzelmi lázban égett. Miközben az ország legelő­kelőbb, leghatalmasabb főurai állni kényszerültek, a tengernagy és alkirály helyet foglalhatott a királyi pár jelenlété­ben, sőt a királynő csókra nyújtotta kezét. Ferdinánd és Izabella az Újvilág felfede­zőjét Spanyolország főnemeseinek sorá­ba emelte. Ennél nagyobb megtisztelte­tés már nem is érhette Kolumbuszt. A genovai takácsmester fia Az erős és gazdag városállomásban, a Genovai Köztársaságban látta meg a napvilágot Domenico Colombo és Susan­na Fontanarossa elsőszülött fia, Cristofo­ro, valószínűleg 1451-ben. Apja jómódú takácsmester volt, később borozót, sajt­boltot nyitott, de végül mégis elszegénye­dett. A szeplős, vörös hajú, kék szemű fi­úcska legszívesebben az érkező és indu­ló hajókat leste a kikötőben, élvezte a fű­szerbálák illatát, hallgatta a matrózok nyers beszédét, álmodozott és a tengerre vágyott. Huszonkét évesen megismerte a hajózás minden titkát, értett a térképraj­zoláshoz, ragyogóan tudott tájékozódni, vonzotta az ismeretlen világ. A görög szi­getektől Anglia partvidékéig megismerte kontinensünk tengereit, kikötőit, eljutott Guineáig, az aranykereskedelem köz­pontjáig. A sárga fém egész életén át mágnesként vonzotta. Hajótöröttként vetődött Portugália partjaira. Ez az ország abban az időben Európa első tengeri hatalma volt. Kolum­busz megnősült, neje, Felipa Perestrello e Moniz, tegnerészcsalád lánya. Házassá­guk tiszavirág-életű, Felipa világra hozza fiukat, Diegót, s egy évvel a menyegző után meghal. A családi boldogság, az otthon melege nem adatott meg Koium­busznak. Az új utakra vágyó férfi tapasztalt ha­jósokkal, térképészekkel, csillagászok­kal folytatott eszmecserét, böngészte a régi hajónaplókat, s bár az egyház maka­csul tagadta, Kolumbusz hitte, hogy a Föld gömb alakú és körűi hajózható. Leg­hűségesebb segítőtársa, a tesvére, osz­totta e nézetét. Bartolomeo tíz évvel fiata­labb nála, térképrajzoló, földrajztudós volt — és kíméletlen gyarmatosító lett később. Kolumbusz új hajóutat akart ta­lálni Indiába. Nem sejtette, hogy nyugat felé haladva Európa és az ázsiai konti­nens között hatalmas óceán és óriási földrész terül el. A portugál király nem támogatta Ko­lumbusz merész tervét. Ezért ő 1484-ben Spanyolországba szökött, csak négyé­ves kisfiát és féltve őrzött térképeit, rajza­it vitte magával. Magas pártfogók egyen­gették útját, mégis két évig kellett vára­koznia, míg 1486 nyarán Izabella királynő fogadni kegyeskedett. Ettől kezdve Ko­lumbusza királynő jóindulatát élvezte. A várakozás hónapjaiban megismer­kedett Beatriz Enriquez de Aranával. A nála tizenöt évvel fiatalabb nőt lenyűgöz­te Kolumbusz fantáziájának szárnyalása. 1488-ban fiúgyermekkel ajándékozta meg a férfit. Fernandót, a házasságon kí­vül született fiút Kolumbusz első útjáról hazatérve magához vette. 1492 lett a sorsdöntő év, Kolumbusz végre kezében tartja az uralkodópár által aláírt okmányt, minden kérése teljesült a Nyugati-óceán Tengernagya lett, a felfe­dezendő szárazföldek és szigetek alkirá­lya és kormányzója. Őt illeti a szerzett kincsek egytizede, az új területeken bírói hatalommal rendelkezik, utódai örökösö­dési joggal bírnak. Az expedíció költsé­geit azonban magának kellett előterem­tenie. Nagy nehezen 120 főnyi legénysé­get toborzott. Végre elérkezett az indulás ideje. Három lélekvesztóvel az újvilágba A flotta — a tengerhajózás törté­netében híressé vált három hajóból, mai szemmel nézve lélekvesztőből állt — az andalúziai Pálos kikötőben horgonyzott. Kolumbusz magabiztos: „Az Úr megál­dott engem a tengerhajózásra vonatkozó bőséges ismeretekkel, a csillagászatból megtanultam mindent, amire szükségem volt; hasonló jártasságot szereztem a mértan és számvetés tudományában; ós jól értettem a térképrajzoláshoz is" — ír­ja­Jó széllel előre! Irány a Kanári-szige­tek! Útközben a Pinta kormányrúd ja eltö­rött, ezért hetekig az utolsó európai szige­ten vesztegeltek. Előttük csak a nagy, is­meretlen víztükör... A végtelen hosszú­nak tetsző úton kétségek, félelmek csi­gázták el, búskomorság gyötörte a hajó­sokat. Már-már reményüket vesztették: Föld! — tört ki többször is az örömüvöl­tés, remélték, hogy legalább egy szigetre lelnek. De hamarosan kiderült: a látvány érzéki csalódás. A matrózok egyre nyug­talanabbak lettek, hogy nincs visszaté­rés, elfogy az ivóvíz, megromlik a mara­dék ennivaló... 1492. október 12-én végre partot értek. A tengernagy kis csapatával a király és a királynő nevében birtokába vette a szige­tet. Az őslakosok, mindkét nembeliek „meztelenül járnak, ahogy Isten megte­remtette őket..." — szigetüket Guanaha­ninak nevezik, Kolumbusz azon nyom­ban San Salvadorra keresztelte át. A helybéliek nem sejtették, hogy hamaro­san meg kell halniuk. Megölték őket, vagy behurcolt tuberkulózis végzett ve­lük. Tizennégyen maradtak életben, őket 1520-ban elszállították, a sziget elnépte­lenedett. A háromezer mérföldes utat megtevők az inkvizíció országából jöttek, Izabella és Ferdinand monogramjával díszített selyemzászlót lengetett a szél a szigeten. E perctől fogva minden, beleértve az ős­lakosok arany orrfüggőjét, sőt magukat az embereket is, a „sápadt idegenek" tu­lajdonát képezte. Az inváziós csapat megvetette lábát a Karib térségben, le­rakta a hatalmas spanyol gyarmatbiro­dalom alapját. Üveggyöngyöket, kis tük­röket, csecsebecséket, tarka rongyokat osztogatnak, ők is kapnak ajándékokat, • de hol az arany? Kolumbuszt ós embereit csak ez izgatja, aranyláz kerítette hatal­mába őket. A tengernagy egyetlen leve­lében kétszázszor írja le az arany nevét, míg Istenét csak tizennégyszer, olvashat­juk Alejo Carpentier írónál. Kolumbusz Kubába érve szentül hitte, hogy Japánban jár. Arany helyett csodá­latos szobrocskákat, értékes fűszereket, gyapotot, ízes gyümölcsöket és szivarozó férfiakat és nőket talált. Édenkertben érezték magukat az európaiak. Először ízlelték meg az ananászt és az édesbur­gonyát, a kukoricát és a paradicsomot. Először feküdtek függóagyban. Rácso­dálkoztak a soha nem látott állatokra, a leguna annyira elbűvölte Kolumbuszt, hogy mutatóba hazavitt egyet. Először szívták be a dohány füstjét, és rágcsáltak kakaóbabot... Új szavakat tanultak az őslakosoktól, melyeket máig is haszná­lunk, ilyen például a hurrikán vagy a ke­nu. Haiti szigetét Espanolának nevezte el a tengernagy. A lakosság menekült a be^ tolakodók elől. Az európaiak nagy tele­pülésekre találtak, a nép burgonyaliszt­ből készült lepényt evett, itt ismerték meg a spanyolok ezt a növényt. Végre meg­csillanja remény: egy törzsfő aranyat is adott. Álmuk már teljesülni látszott, ami­kor a Santa Maria zátonyra futott, hasz­navehetetlenné vált. Tetézte a bajt, hogy Pinta kapitány hűtlenül elhagyta a ten­gernagyot. Kolumbusz a hajóroncsokból erődöt építtetett, negyven embert ha­gyott hátra. Ez volt a gyarmatosítók első telepe. A kis Ninán a tengernagy útra kelt, és nagy örömére két nap múlva a Pinta is­mét csatlakozott hozzá. A hajó kapitánya gazdag aranylelőhelyre bukkant, Ko­lumbusz is az ígéretes folyótorkolathoz tartott. Itt csaptak össze először az ősla­kosokkal. Vér és arany Kolumbusz 1493. március 4-én vissza­tért Spanyolországba. Mámorosan ünne­pelték az ismeretlen, új világ felfedezőjét. VI. Sándor pápa bullája melegen méltat­ja: „távoli és ismeretlen földek és szigetek felkutatására kiküldött kedvelt fiunkat, Kolumbusz Kristófot, aki tiszteletre méltó bizalomra érdemes, és ily nagy feladatok teljesítésére hivatott férfiú". „Isten földi helytartója" Spanyolországnak adomá­nyozta a felfedezett és felfedező szigete­ket és szárazföldeket, ám közben Portu­gáliáról sem feledkezett meg, egyúttal pedig elrendelte: küldjenek hittérítőket az új földekre. Tizenhét hajóval másodszor is átkelt az óceánon a tengernagy. Misszionáriu­sok, kivándorlók, telepesek tartottak ve­le, sőt vérebeket is vittek magukkal a gyarmatosítók... A második utazás majd három évig tartott. A Haitiben, első erőd­jükben maradtak gátlástalan rablásait, fosztogatásait, nőrablásait megelégelték a helybéli törzsek, a telepeseket legyil­kolták, erődjüket felégették. A kegyetlen és véres gyarmatosításnak ez volt az első fejezete. Ferdinánd király és Kolumbusz előke­lő útitársai aranyat követeltek. Amit ad­dig találtak, nem elégítette ki őket. Az in­diánokat az új földesurak kény­szermunkára fogták, az őslakosságot rö­videsen a kihalás veszélye fenyegette. A tizennégy éven felüliekre háromhavonta aranyadót vetettek ki. „Negyven eszten­dő alatt, a keresztények uralma és ördögi tettei következtében 12 milliónál több fér­fi, nő és gyermek halt meg igazságtalan halállal..." — jegyezte fel Las Casas papkrónikás. A király az Espanolában uralkodó ál­lapotokról rossz híreket kapott, ellenlá­basai a tengernagyot a kormányzásra al­kalmatlannak találták, korlátozták a te­vékenységét, a szigeteket kincskereső kalandorok lepték el. Kolumbusz haza­tért, hogy tisztázza a helyzetét. Fogadta­tása ezúttal hűvös volt, de néhány hét múlva Burgosban a megszállott felfede­ző ismét elkápráztatta az uralkodópárt, mesés képet festett az Újvilágról. Izabel­lát elbűvölte, Ferdinand is kegyes volt hozzá, de a pénzt szűken mérte. Kolum­busz arra kényszerült, hogy szedett-ve­dett társaságot, egykori rabokat, bűnö­zőket vigyen magával következő útjára. Ezek az emberek előszeretettel, élvezet­tel kínozták az indiánokat. Trinidad szigetén kötött ki. Továbbra sem tudta, hogy nem Ázsiában jár. A szé­pen öltözött, felékszerezett őslakosok között Kolumbusz ismét a paradicsom­ban érezte magát. Espanolán viszont ret­tenetes állapotokat talált. Meg kellett fé­keznie a lázadó, önkényeskedő spanyo­lokat. A spanyol udvarban persze ezt egyre többen nézték rossz szemmel. Tizenkét év után Többé nem nevezték alkirálynak, meg kellett elégednie az Óceán tengernagya címmel. A teljhatalmú királyi megbízott, a helytartó Bobadilla elfoglalta Kolumbusz házát, lefoglalta vagyonát és iratait. Aki­nek oly sokat köszönhetett Spanyolor­szág, azt fegyencként, bilincsbe verve szállították haza. Megalázták, vérig sér­tették, megszégyenítették. Ezzel azonban nem zárult le a tenger­nagy pályafutása. Elégtételt, fejedelmi pénzjutalmat kapott Izabellától, Ferdi­nánd elítélte Bobadilla jogsértését. Ko­lumbusz visszakapott mindent, kivéve az alkirályi rangot, vagyis a hatalmat. 1502­ben ,a már koros férfi negyedszer is neki­vágott az óceánnak. Szomorú tapasz­talatokat szerezett. Ekkor már Haiti-Es­panola legvéreskezűbb kormányzója, Ovanda önkényeskedett a szigeten. Há­rommillió lakosból két és fél millió el­pusztult a terhes indián asszonyok magzatelhajtó főzeteket ittak, nehogy él­ve született gyermeküket kitegyék a rab­szolgasors gyötrelmeinek" — írja a króni­kás. Kolumbusz 1504-ben üres szívvel kö­tött ki Cádizban. Végleg hazatért. Tizen­két esztendő állt mögötte. Felfedezett egy új világot, de nem elégítette ki a Dári­usz kincsére vágyókat. Legfőbb pártfo­gója, Izabella királnyő meghalt. Az önér­zetében sértett Kolumbusz vagyonos volt ugyan, de súlyosan beteg. Görcsö­sen ragaszkodott eredeti elképzeléséhez, rögeszméjévé vált, hogy ő Ázsiában járt. Nem tudta, vagy nem akarta tudomásul venni, hogy az általa meghódított terület egy új földrész, hogy Ázsia keleti partja onnan nyugatabbra fekszik. „Kasztíliának és Leonnak (Új világot adott Kolumbusz" -e híres sorokat véset­te Ferdinánd király a tengernagy sírkövé­re. 1506-ban bekövetkezett halála után hamvai is bolyongani kényszerültek: a fe­rences kolostorból egy sevillai kartauzi kolostorba került, majd Espanolára szál­lították a koporsót, az 1673-as földrengés után csontjait újra eltemették, később Kubába, innen, méltó tiszteletadással Spanyolországba szállították vissza. Nyolc helyen állítják a világon, hogy ott őrzik az urnát... Diego, a fia állhatatosan küzdött az apa igazáért, a maga jussáért, alkirályi rangot, kiváltságokat, anyagi jó­vátételt kapott. Ferdinando, a másik fiú a papi hivatást választotta, megírta apja életrajzát. Az Újvilágot nem Kolumbuszról, ha­nem a firenzei Amerigo Vespucciról ne­vezték el. A már súlyosan beteg Kolum­busz egyszer találkozott vele. Eltelt fél évezred Latin-Amerikában több száz éves se­bet tépett fel az új Kolumbusz-kultusz. Haiti, ahonnan a hódítók 15 ezer kiló tiszta aranyat raboltak el, ma a nyugati félteke egyik legszegényebb országa... Október 11-ét, az évforduló napját az indiánok csak „a szabadságban megélt utolsó napnak" nevezik ma is. Ők rabszolgasor­ba taszított, meggyilkolt őseikre emlé­keznek, földjükre, melyet a hódítók fel­dúltak, s ennek máig is kárát szenvedik. Számtalan módon készült a világ a fél évezredes évfordulóra. A sevillai levél­tárban őrzött, eddig nem publikált térké­pek, dokumentumok közreadása való­ban szenzáció. Filmek, filmeposzok is születtek, az angol Ridley Scott rendezte alkotás Kolumbusza Gerard Depardieu, az Amerikában kevésbé kedvelt, de Eu­rópában ünnepelt francia filmszínész. Az admirális vállalkozó szellemű csodálói a Santa Maria másán átkeltek az óceánon, Cartagenában kötöttek ki, ahonnan anno az aranyat, az ezüstöt Európába szállítot­ták. A kolumbiai indiánok nagy ellen­szenvvel fogadták a partraszállókat. Ma­gyar Kolumbusz-expedíciót szervez a Magellán-klüb: egy vitorlás hajón kíván­ják végigjárni a felfedező útját. „A tenger Don Quijotéja" felfedezett egy új világot — most, ötszáz év múltán a világ újra felfedezi Kolumbusz Kristófot. írta és összeállította: Szilágyi Éva 1992. JÚNIUS 2. Nyaralás Romániában - csak bátraknak — A Romániába utazó turisták ne le­pődjenek meg azon, hogy az országhatá­ron nemcsak az érvényes útlevelet kell felmutatniuk, hanem vagy egy hitelesített meghívólevelet, vagy bizonylatot arról, hogy a szolgáltatásokat már kifizették — figyelmezteti a nagy nyári vándorlás előtt hazánk lakosait Gabriel Gačko, a romá­niai csehszlovák konzul. Mint ahogy a sajtóiroda tudósítójávái közölte, Romániát nem ajánlatos meglá­togatni „vásárlási turizmus" céljából, a román vámügyi előírások szerint bármi­nemű áru kivitele tilos. Kivételt csupán az 500 lei értékű ajándéktárgyak, illetve a huszonnégy órának megfelelő élelmiszer, illetve gyógyszer képezi. Romániában a szolgáltatásokért lei­ben kell fizetni, ám jó tudni, hogy a külföl­dieknek külön árakat szabtak. Á keleti és a nyugati turisták számára minden kót­szer-ötször drágább. A tengerparti üdülőhelyeken a külföldi turisták rendelkezésére 400 szálloda és 800 étterem áll. Az érdeklődés közép­pontjában a Neptun központot említi a konzul úr, ahol ennek ellenére a kapacitás 50 százaléka még szabad. Mamaiában és Eforia Nordban szintén felkészültek a vendégek fogadására, ám a Vénusz, a Szaturn ós a Carmen Silva központok ne­hézségekkel küzdenek. Fel kell készülni arra is, hogy a szállodák állapota siral­mas. Gabriel Gačko nem titkolta, a szer­vezett turizmus ritka, hiszen a csehszlo­vák és a román utazási irodák között min­dennemű kapcsolat megszűnt. A román fél nem is tagadja, hogy számukra — a kisebb anyagi haszon miatt — a cseh­szlovák turisták nem is nagyon érdeke­sek. A valutás turistákat várják! Aki mindezek ellenére mégis nekivág a hosszú útnak, — netán személyautóval —, jó ha tudja, jelenleg nem kell számol­nia benzinhiánnyal. A premium (szuper) ára 120 lei/liter, a regular (special) 100 lei. A motorolajért 80 leit kell fizetni. Meg­szűnt a benzinblokkok árusítása is, a haj­tóanyagért közvetlenül a töltőállomáso­kon kell fizetni. Vitathatatlan, gondot okozhat az idegőrlő sorbanállás, s vára­kozni kell úgy a magyar, mint a bolgár ha­táron. Az autósoknak föl kell készülniük az utak rossz állapotára. Romániában a csehszlovák korona nem váltható, ezért a turista elegendő va­lutát vigyen magával. — Erre azért is szükség van — hangsúlyozta a konzul, — mert az orvosi szolgáltatás nem ingye­nes. Például az egyhetes kórházi kezelés ára 60 ezer lei, s a szerencsétlen turistá­nak be kell nyújtania a hivatalos pénzbe­váltást igazoló bizonylatot is. A közleke­dési szabályok be nem tartása is sokba kerül. Ha netán közlekedési balesetet okozó (szenvedő) turistát szabad­ságvesztésre ítélik, csak néhány ezer dolláros kaució lefizetése után engedik ei börtönbüntetését. A csehszlovák konzul figyelmeztet arra is, lehetőleg ne vigyünk magunkkal önvédelmi szereket, illetve gázpisztolyokat sem, hiszen „felfedezé­sükért" jobb esetben 1500 dolláros bünte­tést, rosszabb esetben hat hónaptól hét évig terjedő börtönbüntetés jár. Aki az ilyen „kedvcsináló" után mégis úgy dönt, csakis Romániában tud és akar nyaralni, annak jó utat, kellemes pihenést és főleg szerencsés hazatérést kívánunk! -erf­SPANY0L0RSZÁG -10 nap lux, aut., hotel SPANIEN TOURIST Družstevná 3, 927 00 Šafa tel: 0706/5120 ÚP-833 vásároljon a Ü f% t? *%t éui Vf U J5 J%. Hfiw* Nagy választék, alacsony árak, gyors kiszolgálás! Tel.: 0709/222 39 SODEX Szódagyár 0709/222 28 929 01 Oun. Streda Kúpefnáč.1. ÚP-936 NAK AJ IMA ELEKTRONIKUS ÍRÓGÉPEK A KomBit.D - tói TOP TRONIC 60 TOP TRONIC 65 TOP TRONIC 640 8690 Korona 11990 Korona 17990 Korona Az árak forgalmi adó nélkül értendők. Kombit. D Kft., Szent András utca 16, 945 01 Komárno Tel.: (0819) 2117, 62424 Fax: (0819) 60303 jP-975

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom