Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-25 / 148. szám, csütörtök
1992. JUNIUS 25. IÚJ SZÓM MOZAIK 8 OSSZEFERHETETLENEK Egy lakótelepi házban jóformán nem ismerik egymást az emberek. Jobb esetben is általában csak a szomszédokkal vannak beszélő' viszonyban — ha nem haragban. Az utóbbiak közé.tartozotl a középkorú H. Valentina is. Hiába intette mérsékletre a féije, ha szomszédját, Darina asszonyt meglátta, máris viszketett a nyelve. Hangos szóváltásukat nem egyszer a többi lakótársak is hallották. Kora tavasszal Valentina asszony férjével és lányával épp a hétvégi házbóljött haza. Aifelvonónál meglátta az éppen beszállni készülő szomszédasszonyát. Odaszólt, hogy váija meg őket, hiszen egy emeletre tartanak. Ám a megszólított huzamosabb rossz viszonyukra való tekintettel becsapta eiőtte a felvonó ajtaját. Tehetetlen dühében Valentina asszony — akinek férje gyalog indult el a 6. emeletre —jó hangosan utánaszólt: „Buta liba!" A lift elindult, így nem tudhatta, meghallotta-e a címzett, amit mondott. A visszaérkezett liftbe beszállt lányával együtt. Darina asszony a hatodik'emeleten lakása ajtaja előtt csípőre tett kézzel várta őket és ezekkel a szavakkal fogadta: „Egy ilyen libával én sohasem szállok be egy liftbe". Még néhány sértő szó, aztán ököllel egymásnak estek. A kislány beszaladt a lakásba, így szemtanúk nélkül zajlott le a „párbaj", de a lakótársak minden szót jól hallottak, hiszen teljes hangerejüket beleadták. Hogy ki győzött? Ahogy az már lenni szokott, az er<5sebb, vagyis Valentina aszszony, aki lakásába távozva sem hallgatott el. Ezt a férje úgy oldotta meg, hogy bekapcsolta a tévét. Darina asszony pedig leszaladt a 2. emeleti barátnőjéhez, aki, mikor látta, felkiáltott: „Te úr isten, mi történt veled?" Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen arca vérzett, és testének több részén véraláfutások látszottak. A barátnő hívta a rendőröket, akik először is orvoshoz vitték a sértettet. Az orvos megállapította, hogy az ütéseken kívül gyenge agyrázkódást szenvedett. Az őrszobán Darina asszony elmondta, hogy miután a másik az öklével arcába ütött, 6 nekiesett az ajtófélfának, rövid időre elvesztette eszméletét, de a szomszédasszonya azután is ütötte, rúgta őt, ahol csak érté, s amikor feleszmélt, gyorsan beszaladt a házba. Ha nem így cselekszik, ki tudja, mi történt volna még azután. Az eset a bíróságra került. Valentina asszony ellen testi sértésért emeltek vádat és ítélték el három hónapi feltételes szabadságvesztésre, az ítélete egy év próbaidőre felfüggesztve. Temperamentumából adódóan fellebbezést nyújtott be, de a Fővárosi Bíróság elutasította. ígyhát Valentina asszonynak egy évig ügyelnie kell arra, hogy mit mond a szomszédjának, sőt jobb, ha messziről elkerüli ó't. # # • M. Zoltán nem először állt bíróság előtt. Legutóbb 42 hónapot töltött börtönben súlyos testi sértésért. Szerette az italt, és „rosszakarói" azt mondták róla, hogy ritkán volt teljesen józan. Élettársával és annak felnőtt lányával nemegyszer váltott emelt hangon szót, de egyébként megvoltak egymással. Egyik este Zoltán igen rossz hanguíatban volt: „Már megint a szomszédban iszik az az aszszony (élettársának lányáról lévén szó), s a gyerekkel nem törődik!" „Átmentem, hogy hazahívjam" — állította később. De már a szomszédhoz késsel a kezében érkezett és egy hajszálon múlott, hogy birokra nem kelt vele, amiért až csillapította. A dolog nem maradt ennyiben. Odahaza folytatódott a verekedés. A történtekről Zoltán így vallott: „Dulakodtunk, leesett az asztalról a kés, és megsebesítette az élettársam lányát". Hogy miért fenyegette meg életveszélyesen a helyszínre hívott rendó'röket? Egyszerűen azért, merthogy neki még az otthonában sem hagynak békét. Azonban ott voltak a tanúk, a sértett nyakán 3 cm mély, késtől származó sebet találtak és a keze is megsérült, minden bizonnyal akkor, amikor védekezni próbált. A bíróságon Zoltán hetet-havat összehordott, de a tények helyette beszéltek. Tekintettel eddigi múltjára, a járásbíróság hat és fél évi szabadságvesztésre ítélte. Ezt az ítéletet a fellebbviteli tárgyaláson a kerületi bíróság is megerősítette. —néj— KET SZERZODES ES KÖVETKEZMENYEI LEOMLANAK A VÁMFALAK Alaposan megváltoztak a fő irányvonalak külkereskedelmünkben. Néhány évvel ezelőtt kivitelünk döntő része a KGST-országokba irányult, ezen belül a Szovjetunió részaránya meghatározó volt. A kelet—közép-európai forradalmi változások, majd a Szovjetunió szétesése e téren is alapos változásokat hozott. Ezzel egyidőben az Európai Közösséégek (EK) 12 tagállama megegyezett az egymás közötti vámok és különféle korlátozások teljes lebontásában, minek következtében 1993 januárjától 345 milliós óriáspiac jön létre. Térségünk országai — érthetően — Európa új erőközpontja felé fordultak, melynek egyik eredménye a visegrádi hármak, köztük hazánk társulása a tizenkettekhez. ASSZIMETRIKUS PIACNYITÁS Ha külkereskedelmünk volumenének területi elosztását nézzük, máris szembeszökő a változás a korábbi helyzethez képest. Legfontosabb partnereink immár az Ek-tagországok, ezen belül Németország. A társulási szerződés — ez felkészíti Csehszlovákiát a teljes jogú tagságra — része a szabadkereskedelemre vonatkozó megállapodás, amelynek értelmében kilenc év alatt, 2001. január 1-jéig az ipari termékekre megszűnik valamennyi vám- és mennyiségi korlátozás. Az általános ipari termékek már a szerződés életbe lépésétől — előreláthatólag 1993. január 1-jével — bekerülnek a vámmentes körbe, míg a textilipari és acéltermékeknél ez a folyamat 5-6 év alatt zajlik le. Ugyanakkor az importáruknál három esztendő alatt a forgalomnak mindössze negyede lesz vámmentes. A mezőgazdaságban a korlátozásokat lassabban oldják, bár a könnyítések itt is jelentősek lesznek — három év leforgása alatt 60 százalékkal csökkennek a vámok és a lefölözések. A szerződés értelmében, mely révén kilenc év alatt szabadkereskedelmi övezet jön létre hazánk és az Európai Közösségek között, azonnali hatállyal vámmentes az EK-ba irányuló csehszlovák export 70 százaléka, míg az onnét származó import esetében ez az arány csupán 20— 25 százalékos. Tehát ún. asszimetrikus piacnyitásról van szó, azaz az Európai Közösségek már jóval korábban elkezdik a különböző akadályok lebontását. E vámkönnyítések és számunkra előnyős kedvezmények becslések szerint 5 milliárd korona hasznot hoznak számunkra. Az EK nagyvonalúsága negatív tapasztalatokon alapszik; a. nyolcvanas években belépő kevésbé fejlett Görögországot, Spanyolországot és Portugáliát bizony alaposan megviselte a vámok hirtelen eltörlése. A csatlakozó dél-európai országok első tapasztalata az volt, hogy az árucsere-forgalom felszabadításának következtében külkereskedelmi mérlegük felborult. Az EK-ból importált árucikkek elárasztották az új tagállamok piacát, míg saját kivitelük távolról sem növekedett ilyen arányban. Azonban az asszimetrikus piacnyitás mérsékli a kedvezőtlen folyamatokat. A szerződés sajátossága, hogy a termékeket ún. érzékeny és közöm bős árucsoportra osztja. Az előbbi szigorú mennyiségi megkötöttségeket, kvótákat tartalmaz, a vámokat pedig lépcsőzetesen bontják le. így például az importált autók vámja minden évben 20 százalékkal csökken. Ugyanez vonatkozik az acélipari termékekre is, amelyek szintén az érzékeny kategóriába tartoznak. Természetesen a könnyítések csak a hazai eredetű árukra vonatkoznak, tehát az exportőrnek bizonyítani kell, hogy a gyártás helye Csehszlovákia. TÍZÉVES FOLYAMAT Hazánk Európai Közösségekkel folyó társulási tárgyalásokkal párhuzamosan az Európai Szabadkereskedelmi Társulással (EFTA) is tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodásról. E párhuzamosság sok szempontból fontos. Ha a csehszlovák gazdaság be akar kapcsolódni az európai integrációs folyamatba, nem szabad figyelmen kívül hagynia kontinensünk másik, jellegében ugyan különböző, de nem elhanyagolható fontosságú integrációját, az EFTÁ-t. Az EFTÁ-t elsősorban az különbözteti meg az EK-tól, hogy tagállamai (Ausztria, Lichtenstein, Svájc, Finnország, Svédország, Norvégia és Izland) nem alkotnak vámuniót, nincs közös külső, harmadik országra vonatkozó vámtarifájuk. Az EFTA egy lazább, ipari szabadkereskedelmen alapuló integráció, amelyben az egyes tagállamok megőrzik szuverenitásukat. Hazánk 1990. júniusában intézményesítette kapcsolatait a hét országgal, és a szabadkereskedelmi egyezményt idén márciusban írtuk alá. A megállapodás ez esetben is — javunkra — asszimetrikus jellegű, 2002. június 30-ig kell mindkét oldalon egyenlővé tenni a vámokat, illetve azokat végleg eltörölni. Tavaly az EFTA-országokkal folytatott kereskedelmünk volumene 2,2 milliárd dollárt tett ki. Már az idei második fél évben érezhető lesz az egyezmény jótékony hatása: becslések szerint 600—700 millió korona nagyságrendű vámkönnyítés várható az elkövetkezendő hat hónapban. Jelenleg az EFTA-ba irányuló csehszlovák kivitel mintegy 80 százaléka vámmentes, ami jelentős ösztönző erő lehet gazdaságunknak. A hét tagállam nem rendelkezik közös agrárpolitikával, és egymás között sem szabályozza a mezőgazdasági forradalmat. Ez a helyzetet alaposan bonyolítja, a szerződésből ki is maradt a mezőgazdasági termékekre vonatkozó könnyítés. A 760 oldalas egyezmény számtalan pontja közül két különösen fontosra érdemes felfigyelni. Az első: ha Csehszlovákia gazdasági átalakítása során néhány iparágban rendkívüli nehézségekbe ütközne, ideiglenes jelleggel az érintett ágazatokat megemelt vámokkal védheti. A második: csupán a pontosan körülhatárolt esetekben alkalmazhatunk állami támogatást, tehát a szubvenciókkal csínján kell bánni. Nem vitás, a szabad kereskedelem, mint az integráció egyik magasabb formája, ami a piac megnyitásával jár együtt, kezdetben komoly megterhelést ró hazánk gazdaságára. Ha azonban nem akarunk elszigetelődni, lemaradni a fejlett európai országoktól, akkor ezt a kockázatot vállalnunk kell. Arra kell törekedni, hogy a nyugat-európai óriási felvevő képességű piacokon versenyképes árukkal tudjunk megjelenni. (sidó) BIOTERMELES ENERGIATAKARÉKOS IS A környezetkárosító folyamatok felgyorsítása következtében hovatovább egyre többen tudatosítjuk, ha nem teszünk érdemlegesen a környezetromboló hatások ellen, annak katasztrofális következményei lesznek. A felismerés, hogy az élővilágnak mi is csupán szerves részei, nem pedig uralkodói vagyunk, olyan életszemléletet követel, amelynek alapján az élő természetet és környezetet nem leigázni akarjuk, hanem együtt élni vele, mégpedig úgy, hogy őrizzük a meglevő környezeti egyensúlyt. A biotermelés ennek a szemléletnek a jegyében bontott zászlót a nyolcvanas évek elején a nyugateurópai országokban, s mára nálunk is fokozatosan helyet követel magának a köztudatban. A vegyszermentes környezetkímélő termesztési eljárás révén előállított élelmiszereknek egyre nagyobb a keletjük. Annál is inkább, mivel a mezőgazdaságot sújtó értékesítési válság miatt egyre több termelő töri a fejét azon, hogyan, lehetne akár kevesebb, de jobb minőségű, egyúttal kedvezőbb árfekvésű terméket értékesíteni. Megoldásnak jelenleg a biopiac tűnik. Igaz ugyan, nálunk még csak a nagyobb városokban kínálnak ún. biotermékeket, a nagy üzlet azonban még mindig a külfölddel való kereskedelemben/ajlik. A lévai járásbeli Érsekkétyen tavaly októberben alakult meg a magyarországi Biokultúra Egyesület támogatásával Bioprodukt néven az a gazdasági társulás, ámely a környezetbarát termesztési mód szlovákiai híveit tömöríti. Alapvető céljaikkal lapunkban már foglalkoztunk. Az idén második alkalommal tartott tagsági gyűlést a Bioprodukt, amely immár 130 tag jelentkezési kérelmét tartja nyilván. Amint azt Palik László, a Bioprodukt vezetője az ülés bevezetőjében is elmondta, az igények nagyobbak a lehetőségeiknél. A személyes kapcsolatokat azonban ebben a rendszerben mindennél fontosabbnak tartják, több résztvevővel viszont már egyszerűen lehetetlennek tűnik a közvetlen kapcsolattartás. Ezért ezt a létszámot szeretnék stabilizálni. Az érsekkétyi szövetkezeten kívül, amelynek 78 hektáros parcellája már az átállási időszakba van besorolva, csak 3-4 szövetkezet kijelölt parcelláit sikerült biotermelésre alkalmas területté minősíti. A nulladik éves biotermelés irányába, amely ugyan még nem egyértelműen biotermékeket eredményez, néhány gazdaságban már megtették az első lépéseket. A környezetbarát termesztési módszer nemcsak teljes értékű élelmiszert biztosít, hanem a műtrágyák és egyéb vegyszerek felhasználásának kizárásával jelentős energiamegtakarítást is eredményez. Nem véletlenül állította statisztikai adatokkal is elátámasztva dr. Győrffy Sándor, a Biokultúra Egyesület jelenlevő képviselője, hogy az egy dollár nemzeti össztermék létrehozására közép-európai országokban jóvai több energiát használnak fel, amint a fejlett nyugati országokban. S amint ismeretes, a vegyipar az egyik legnagyobb energiafaló ágazat. A biotermelés lényege legjellemzőbben a méhek hatszögletű sejtjének segítségével ábrázolható. A hatszög egy-egy oldala a környezetkímélő eljárás legfontosabb tényezőit jellemzi. Teljes értékű élelmiszert ugyanis csak élő talajon, az állatvilág tudatos beillesztésével, a növényi vetésforgó és a növénytársítás alapelveinek betartásával, optimális energiafelhasználással lehet előállítani. Nem az elnevezésen van a lényeg, hanem az említett alapelvek betartásán, amely a megfelelő időpontok és mérték betartásával adhat kielégítő eredményt. A biotermelés iránt érdeklődő magángazdálkodók számára a termőterületek felmérése és minősítése még csak ezután történik majd meg. A felvilágosítómunka javítása érdekében a Bioprodukt a nyár folyarhnán tagjai és az érdeklődők számára szakmai kirándulást tervez egy magyarországi ökofaluba, ahol a környezetkímélő, illetve a környezettel együtt élő életmód legjellemzőbb alapelveivel a helyszínen ismerkedhetnek meg. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ Giliszták nemzeti színezettel Többször meggyőződtem arról, hogy akik falun leélt gyermekkoruk, ifjúságuk élményével költöznek a nagyvárosba, sokkal érzékenyebbek az környezetkárosítással, a természetpusztulással szemben. A természet elhalásának számtalan megnyilvánulása élesebben markol beléjük, mert számukra még természetes volt, hogy a tiszta folyóvizekben fürödni lehetett, s hal is volt bennük elég; hogy a dűlőket, erdőket, folyó- és patakpartokat nem szennyezte kilátástalanul és reményt vésztőén a civilizáció hulladéka. Ha a Kis-Duna Pozsony-Vereknyéhez közeli partján, a szennyvíztisztító állomás és a repülőtér környékén kóborol az ember, a kiábrándultság és a tehetetlenség érzése fogja el. Látva a parton felgyülemlett szeméthalmokat, a gátlástalanul szétszórt, egyre növekvő hulladékot, szomorúan állapítja meg: a ma jelentéktelenebb érdekéért feladjuk a jövőt, gyermekeink holnapjait. A napokban a folyóparton sétálva három fiatalembert láttunk derékig érő halászcsizmában a víz szélén serénykedni. Öt-hat méteres fémrúdra erősített, hálószerű kosarat merltgettek a vfzbe, s kiemelt fekete iszapot ládákba rakosgatták. Érseklődéssel figyeltük furcsa tevékenységüket, s még az is megfordult fejünkben, hogy a Duna mentén valaha gyakori foglalkozást — az aranymosást művelik. Egyiküktől azonban megtudtuk, nem aranyat keresnek, gilisztákat gyűjtenek. — A Kis-Dunának ez a része szennyezettsége miatt a giliszták para dicsoma. Az iszapban garmadával vannak, érdemes kihalászni őket. Kiderült, hogy a nem éppen illatos folyómeder szűrése egészen jövedelmező mellékfoglalkozás. A giliszták akváriumi halak etetésére jól eladhatók. A Kis-Duna felső szakaszán üzletté vált a gilisztahalászat. Versengés folyik a legjobb helyekért, rendszeresen érkeznek csoportok Csehországból is. A fiatalember tudni vélte: a szlovák nemzeti érdekeket sérti, hogy az olcsón megszerzett szlovákiai giliszták — jó üzlet reményében — Csehországba vándorolnak. Még a hideg Kis-Duna vize sem hűtötte le őt, felhevülve gilisztamaffiáról beszélt. A csehek ugyanis, úgymond, a Kis-Duna környéki falvak polgármestereit is lefizetik, hogy zavartalanul a legjobb helyeken kapjanak lehetőséget a bűzlő iszapba rejtőzött giliszták halászatára... Gondolkodóba ejtett a gilisztahalász panasza. Szomorúan néztem a Kis-Duna piszkosan fodrozó vizét, a haragos zöldbe borult kökény- és galagonyabokrokat, s arra gondoltam: ha netán népszavazásra kerül sor, ez a fiatalember — a giliszták miatt — az önálló szlovák állam mellött teszi le voksát. Micsoda idők!