Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-15 / 139. szám, hétfő

1992. JUNIUS 15. .IIISZÓM HAZAI KÖRKÉP ARANY PRAGA KÖRUTAK ÉS TRAGÉDIÁK EGY FESZTIVÁL, FÉLIDŐBEN Orosz turistát már csak elvét­ve, orosz árut viszont annál töb­bet lát az ember Prága szivében. A Károly híd közelében például a néhai szovjet hadsereg legdí­szesebb egyenruhái közül válo­gathat. Persze, megkérik jói az árát minden egyes darabnak. Frissen vasalt katonazubbo­nyok, fényesre glarypolt csizmák, kaszárnyaszagú usankák várnak új gazdájukra, de érdemrende­ket is vehet kilószámra, akinek egy letűnt rendszer kitüntetései-­re fáj a foga. Van itt minden. Hétvégén, s főleg vasárnap az Óvárosi teret is ellepik a sát­rak. Olasz, francia, német és amerikai turisták egész serege csodálja a várost, de felfedezték már maguknak a skandinávok és a távol-keletiek is, van kinek árulni, van kit etetni-itatni. És látnivalóért sem kell száz méte­reket sétálni. Az Orloj tövében, régi mesterek kézügyességével csengőket, kolompokat, gyertya­tartókat kovácsol egy alig húszé­ves; fiú, mögötte, a tűző napon IV. Károly-korabeli dukátok ké­szülnek, odébb karcsú üvegpo­harak kapnak virágmintákat egy kicsi kis köszörűkő alatt. Köz­ben, persze, szól a zene. Pon­csót öltött peruiak vérbő, lüktető zenéje, amelyben dob és pán­síp, gitár és kagylófüzér hangja keveredik. Ha a módosabb, elő­kelőbb turista mindezt ülve akar­ja látni, csak tessék, tessék, fé­nyes hintóba szállhat vagy szép­re festett szekérről szemlélőd­het. A lezserebbül öltözött idege­nek kerékpárral hajtott riksába ülhetnek, S trikóban, rövidnad­rágban izzadó tizenéves srácok­nak fizetnek. Bőséges látnivalót kínál a nemzetközi tévéfesztivál is. Reggel kilenctől este hatig na­ponta hat-hét filmet is láthat az ember, bár ennél jóval többet vetítenek. A drámai kategóriá­ban általában nyolcvan-kilenc­ven perces műveket, a zenés szekcióban szerencsére jóval rövidebbeket. Választani, termé­szetesen, mindenki a maga ízlé­se és hangulata szerint választ. Ha táncra vágyunk, akkor Ro­land Petit Szerelmes ördögére vagy a Balanchine által megál­modott szentpétervári Apollóra ülve, ha pedig zongoramuzsikát akar hallani, akkor Mozart vagy Sosztakovics zenéjét szívhatja magába. A drámai filmek versenyében a svéd, a spanyol, a portugál, a lengyel, a koreai és a japán televízió mutatkozott be a hétvé­gén, igazán kiemelkedő alkotást azonban csak a japánok küldtek Prágába. Talán mondanom sem kell: megint egy gyógyíthatatlan betegről szólt a filmjük. Egy kór­házban dolgozó huszonhat éves lányról, aki bakfisként veszítette el fél lábát, most pedig mindkét mellét levették, s már a puszta életben maradásért küzd. Láttam egy kanadai filmet is, az információs sorozatban. Meg­tévesztett a címe, amely szere­lemről beszélt. Néztem, amíg nézni bírtam, aztán felálltam és otthagytam. Ütötte, verte, kínoz­ta terhes feleségét a szadista férj; a kezdő képsorokon mind­ketten holtan feküdtek, de hogy ki volt a gyilkos és ki az öngyil­kos, azt csak sejteni remélem. Az a végén derült ki, amikor én már Margueritte Duras Gon­court-díjas, nemrég filmre vitt kis­regényét, A szeretőt olvastam kint, a Moldva partján... Az vi­szont felemeló élmény volt. -szó­HÁROMSZÁZ ARANYMOSÓ Méry Gábor felvétele (Munkatársunktól) - Szombaton és vasárnap Rimakokava határá­ban, a Rima patak partján vagy ezren találkoztak (300 versenyző és családtagjaik) a régi ismerőseikkel és barátaikkal azonos kedvtelésnek hódolva: aranymosóként. Persze, ez képletesen értendő. Mert ez az aranymosás csak sport és hobbi - és egy parányi arany­szemcse sem kerül a szigorú zsűri elé. Az csupán azt vizsgálja, hogy az öt kilogramm homokba kevert, öt bármilyen fémszemcse vajon benne maradt-e a tálacskában, és a ver­senyző hány perc alatt ügyeskedte azt ki a homokból?... Ha egy-egy szemcse a patakba hullik, mínusz 5 ponttal büntetik a versenyzőt; a győztes pedig az, aki a tálban á legrövidebb idő alatt a legtöbbet megőrzi e szemcsékből. Szóval: kis­sé bonyolult, de érdekes és iz­galmas. Pénteken és szombaton rendez­ték meg a 8. országos nyitott baj­nokságot, így a Rima partjára érkez­tek aranymosók Franciaországból, Olaszországból, Németországból, Ausztriából és Lengyelországból is. De eljött - kíváncsiskodni - Hacker úr, az Egyesült Államok pozsonyi főkonzulja a feleségével és a kör­nyező hat község polgármesterei. Voltak ott akadémikusok, egyetemi tanárok és neves geológusok is. A hangulat a zuhogó eső ellenére jó volt. A szeptemberben Skóciában rendezendő világbajnokságra hazánk­ból negyvenen utaznak majd. Ezt jó eredménynek lehet elkönyvelni, hi­szen a három évvel ezelőtti világbaj­nokságon Csehszlovákiának egyet­len képviselője sem volt. Nem úgy a tavalyi, svédországi vb-n, ahol a prágai Veronika Štedrá abszolút világbajnok, a Kutná Hora-i Jan Ka­vaíírpedig második lett. (ozo) VIGYAZAT, NAGYCÍMLETU BANKÓK! |i eljárás folyik egy príbrami já­rásbeli diszkóklub személyzete ellen, akik pénzhamisítókat zsaroltak, valamint egy laboransnő ellen, aki pénzhamisítással foglalkozott. A szövetségi bűnügyi rendőr­ség információi szerint az utóbbi időben C 57 894617 sorozatszámú hamis ezre­sek kerültek forgalomba, de a C 81, C 86 és C 88 sorozatszámúak között is renge­teg a hamis bankó. A rendőrség főleg a maszekokat figyelmezteti, ügyeljenek a nagycímletű bankjegyekre, s lehetőleg tartsanak kéznél valódi ezer- és ötszáz koronást, hogy össze tudják hasonlítani a feltételezett hamissal. Ha a vásárló apróságért akar nagy pénzzel fizetni, in­kább hivatkozzanak arra, nincs aprójuk. A hamisítók és a terjesztők általában erősködnek, hogy pénzük nem hamis, vagy egyszerűen futni kezdenek. A lakos­ság ezért sokat segíthet a személyleírás megadásával, gépkocsirendszámok meg­figyelésével. LEHETŐSÉG A TEJTERMELŐKNEK IS?! NÉHÁNY KÉRDÉS A CASSOVIAMILK Rt. IGAZGATÓJÁHOZ Kassán eddig egy tejipari vállalat mű­ködött, ezért most sok lakost meglepett, hogy a vagyonjegyes privatizáció első hullámában kettő szerepelt a listán. Nos, a szaporodás magyarázata egyszerű: a volt Kassai Tejipari Vállalat egy eszten­deje több gazdasági egységre oszlott, tehát önállósult a néhány éve épült új tejüzem is, a régit pedig a Mliekoservis céggé alakult vállalati igazgatóság örököl­te, vette pártfogásba. A Mliekoservisból aztán ez év májusában Cassoviamilk né­ven részvénytársaság lett. Igazgatója, s egyben az igazgatótanács elnöke Föl­des Dénes. Tőle érdeklődtünk a minap a „titokzatos" Cassoviamilkról. • Igazgató úr, azért a „titokzatos" jelző, mert a privatizációs listán ugyan ott szerepel az üzem, viszont a Hernád parti városban és környékén forgalmazott tej­termékek között hiába keressük a Casso­viamilk sajtját, vaját, tejét... Mi erre a ma­gyarázat? - Pusztán az, hogy még nem terme­lünk. A próbaüzemelést júliusban szeret­nénk megkezdeni. • Kassán tehát két tejfeldolgozó cég lesz rövidesen? - Tulajdonképpen igen. • információink szerint az önök üze­me lényegesen kisebb teljesítményű lesz a néhány éves, tehát még újnak mondha­tó kassai tejüzemnél. Nem félnek a kon­kurenciától? - Nem félünk. Sőt, hisszük, hogy mi is megélünk. Tudniillik nekünk speciális ter­melési programunk lesz. Kimondottan tú­rókrém-készítésre szakosodunk. Átépí­tettük, majd német és holland gyártmányú A HEGY Egy, a környezetvédelmi világkonfe­renciához kapcsolódóan nemrégiben ké­szített felmérés szerint Csehszlovákia a világ egyik legszennyezettebb orszá­ga. Sokkoló megállapítás, de igaz. Kö­szönhetjük annak, hogy évtizedeken ke­resztül nem törődtünk a környezet, a víz, a föld, a levegő tisztaságával, hogy elhit­tük: a gazdasági fejlődés előbbrevaló mint a természet megóvása. S mára-már ott tartunk, hogy sok helyen ihatatlan a víz, vegyszerekkel telített a talaj, pusztulnak az erdők, mérgezett vizű folyóinkból el­tűnnek a halak. A városok, falvak közelé­ben egész szeméthegyek nőttek, s nőnek mind a mai napig. Egy ilyen szemét­hegyre lettem figyelmes Nagymegyer ha­tárában is, a Csicsó felé vezető űt mentén. A „képződmény" magasságával, kiter­jedésével egy füstölgő vulkánra emlékez­tetett a síkság közepén. A korábbi leraka­tot lassan felemészti a természet, a hegy oldalát üdezöld fű borítja, de a csúcs felé vezető keréknyomok azt bizonyítják, a „dombot" tovább emelik. Pedig a csú­csa már most is meghaladja a közelében nyújtózó jegenyék magasságát. A város termeli a hulladékot, a hulladék pedig növeli a hegyet, amely ráadásul termé­szetvédelmi területen (!) van. Húsz éve ide hordják a szemetet! Meddig még? A kérdéssel fölkerestük a város polgár­mesterét, Lojkovics Sámuelt. • - Egy hónap sem kell hozzá, s meg­kezdjük a domb felszámolását. A pozso­nyi KORT cégtől rendeltünk egy új tech­nológiát, mellyel elvégezhetjük a hulladék gépsorokkal szereltük fel a régi üzemet. Tudomásunk szerint ilyen csúcstechnoló­gia hazánkban még nincs. Várhatóan 25-30 féle túrókrémet fogunk majd készí­teni. Többnyire olyanokat, amilyeneket egy időben Magyarországról is importál­tunk, s amelyek iránt nagy volt a kereslet. Minőségüket a technológiai berendezé­sek kivitelezőivel közösen garantáljuk. Ugyanakkor az előzetes számítások alap­ján ki merem jelenteni azt is, hogy a mi termékeink olcsóbbak lesznek, mint az ugyanolyan minőségű importáruk. • A túrókrémhez elsősorban tej kell, viszont köztudott, hogy ebben a régióban a tejtermelés az utóbbi időben visszae­sett, minek következtében a kassai tejü­zem csak félgőzzel üzemel... -Nekünk kezdetben 30 ezer liter nyers tejre lesz szükségünk naponta, ké­sőbb pedig, a termékeink iránti kereslet alakulásától függően, akár a duplájára is növelhetjük a termelést. Valóban igaz, hogy Kassa környékén aránylag kevés a tej, gyér a tejtermék-kínálat. Nos, azt hiszem, ezzel nem intézhetjük el a nyitott kérdést. Erre elsősorban a termelőknek kellene rugalmasan reagálniuk, elvégre nekik is érdekük a termelésnövelés, nem? • A termelőre, gondolom, a felvásár­lási ár emelésével lehetne igazán hatni. Vagyis, ha a feldolgozók többet fizetné­nek a nyert tejért, illetve önök többet, mint a konkurens cég... - Erre csak azt tudom válaszolni, hogy a piac ezeket a kérdéseket rendezni fog­ja, s hogy a termelőkkel meg tudunk majd egyezni. • Sikerüljön! GAZDAG JÓZSEF Az elmúlt hétvégén a vártnál jóval szerényebb nívót hozott a Rock Pop Jazz művészeti ügynökség által szervezett Pozsonyi Líra ez idei évfolyama. A fesztivál főhadiszállása a hajdani Szakszervezetek Háza, a mai Istropolis volt, ahol azonban a publikum nem vette igazán pártfogásába a fesztivált. Némi gyógyírt és hangulatot csupán a kanadai „öregfiúk" együttese: a Saga (balról) szereplése, illetve a téglamezei Sportcsarnokban Boy Goerge szombati koncertje jelentett az idei fesztivál egyébként fásult miliőjében. (Prikler László felvételei) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 9796/91 Bélán Štefan, 1903. 12. 20., Strážne, meghalt (Ogyessza) 9803/91 Biláz János, 1923. 6. 23., Abara (Antropsino) 9825/91 Babos András, 1907. 7. 27., Csicser (Sztalinov) 9826/91 Bácskái János, 1921. 3. 30., Kisgéres (Borovicsi) 9827/91 Bácskái István, 1910. 4. 10., Királyhelmec (Dombasz) 9828/91 Bakó Zoltán, 1916. 8. 14., Nová Lesná, meghalt (Dombasz) 9831/91 Blága Sándor, 1919. 3. 10., Zetény (Orlovka) (Folytatjuk) NAGYMEGYER HATÁRABAN, CSICSÓ FELÉ... osztályozását. Egy prototípusról van szó, korábban Csehországban próbálták ki. Lényege: a berendezés segítségével egy féléven belül szétválogatjuk a hulladékot. - Mi lesz a hulladék további sorsa? -A vashulladékot fölvásárolja a hul­ladékgyűjtő vállalat, a műanyaghulladék átvevéséről a nyitrai Plastika vállalattal tárgyalunk. A szerves hulladék felbomlá­sából keletkezett földet és a homokot tőzeggel összekeverve városfejlesztésre, parkosításra, zöldsávok létesítésére akar­juk felhasználni. A gond úgy tűnik a be­tonhulladékkal lesz. - Tegyük fel, hogy egy fél éven belül eltávolítják ezt a szeméthegyet. De hogy akarják megoldani a jövőben a szeméttá­rolást? -Az az elképzelésünk, hogy az új szemétdomb ugyanazon a helyen lesz. Tudom, természetvédelmi területről van szó, de más megoldás nincs. - S mit szól ehhez a Környezetvédelmi Hivatal? - Szerintem meg fogunk egyezni. Megtilthatják ugyan, de ők is jól tudják, hogy nincs más megoldás. Marad tehát a régi hely. Körülkerítjük, és ezentúl csak a háztartási hulladékot fogjuk oda horda­ni. Az üzemeknek pedig megtiltjuk, hogy oda vigyék az ipari hulladékot. Mert az az igazság, hogy a szeméthegy 80 %-át ép­pen az ipari hulladék alkotja. S ez így nem mehet tovább. Az üzemek oldják meg saját maguk a kitermelt szemét tárolását. - Úgy tudom, volt terv egy új, ökoló­giailag megfelelő szeméttároló építésére: Alistállal közösen, Alistál határában... -Az elképzelést még az elődömtől örököltem. A szigetelt szeméttároló létesí­tése azonban 14 millió koronába került volna, s ennyit nem tudunk áldozni a költ­ségvetésünkből. Ezért döntöttünk a másik verzió mellett. A domb már nem nőhet tovább. -Miért nem fog össze a régió egy közös, minden kritériumnak megfelelő szeméttároló építésére? Úgy tudom erre a célra a Környezetvédelmi alapból kap­nának támogatást. - Összefoghatunk, csak az lesz a kér­dés, melyik község területén legyen ez az űj szeméttároló? Nem lenne egyszerű egyezségre jutni, annál inkább, hogy még a vagyonjogi kérdések sincsenek tisztáz­va. Mindenhol gondot jelent a szeméttáro­lás, de önerőből, sajnos, nem tudjuk ezt a problémát megoldani. -Mennyibe kerüli az új technológia? - Hétszázezer koronába. Segítségével az év végéig eltüntethetjük a szeméthe­gyet, a berendezést aztán szétszedjük és vagy bérbe adjuk, vagy eladjuk. - Úgy gondolja, hogy a jövőben már nem lesz rá szükség ? - Fölöslegesen állna itt vagy tíz-húsz évig. így meg eladjuk, ha olcsóbban is, de mégsem veszítünk rajta, hiszen az a nye­reség, hogy eltűnik a szemét. Egyelőre. Mert az a megoldás, amit Nagymegyeren kigondoltak, nagyon is ideiglenes. Az ideigle­nes megoldásokból pedig már ed­dig is épp elég kár származott. Meglehet olcsó, s ma, sajnos, ez is szempont. De félő, hogy a jövőben az ilyen olcsó megoldásokért még nagyon drága árat fogunk fizetni. Nem hiszem, hogy megéri... F. SZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom