Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-01 / 103. szám, péntek

1992. MÁJUS 1. lÚJSZOi HAZAI KÖRKÉP AZ ELNÖKSÉG KEZDEMÉNYEZTE... •Miloslav Mareček hosszan tartó és nagy feltűnést keltő éhségsztrájkja az ún. „gumibotos" törvény alkotóinak megbün­tetését célozta. Konkrét személyre is - Márián Čalfára, akkori tárca nélküli miniszterre, akinek a törvénytervezetek előkészítése volt a feladata - irányult. Ebben a vádaskodásban Marečeket a Szövetségi Gyűlés több képviselője is támogatta, igy a bírálatok össztüzével kellett a szövetségi miniszterelnöknek' szembenéznie. Čalfa erélyesen visszau­tasította, hogy köze lett volna a „gumibo­tos" törvény léjfehozásához. A Szövetségi Gyűlés képviselői bizott­ságot hozott létre Mareček követelései­nek, panaszainak kivizsgálására, illetve a .^gumibotos" törvény kidolgozásáért fe­lelős személyek megállapítására. A bizottság a napokban jelentést terjesz­tett a parlament elé, amelyből kiderül, hogy a közrend fenntartására indokolatla­nul erőszakos eszközöket engedélyező törvény kezdeményezője a CSKP KB El­nöksége volt. Tekintettel arra, hogy a tör­vény-előkészítő intézmények mindegyike elutasító álláspontot képviselt, a törvény­javaslat kidolgozását Alois Indra, a Szö­vetségi Gyűlés akkori elnöke kezdemé­nyezte, és a tervezetet is ó terjesztette 1989. február 3-án - mint képviselői tör­vényjavaslatot - a CSKP KB Elnöksége elé. A törvény kezdettől fogva alkotmány­ellenes volt, és sértette Csehszlovákia nemzetközi egyezményekben vállalt em­berjogi kötelezettségeit. Ezért a Szövet­ségi Gyűlés honatyáit, akik 1989. február 14-én jóváhagyták (ellene senki sem sza­vazott, egyedül Josef Bartončík tartózko­dott) terheli az erkölcsi és politikai felelős­ség. A bizottság ígéretet tett, hogy jelen­tését két héten belül nyilvánosságra hozza. A bizottsági vizsgálat azt is megállapí­totta, hogy az antidemokratikus törvény értelmi szerzői között volt Josef Kempný, Viliam Šalgovič, valamint E Hojnoš, a Szabadságpárt képviselője. A törvény annak az 1988-ban kezdődött folyamat­nak az utolsó produktuma, amelynek célja az egyre erősödő belső elégedetlenség erőszak alkalmazásával való visszaszorí­tása volt. -zsár SZEPSI CSOMBOR MÁRTON-NAPOK (Munkatársunktól) - A Csemadok és a szepsi városi önkormányzat más társ­rendezőkkel együtt mától vasárnapig ren­dezi meg a Szepsi Csombor Márton­napokat. Elsőként ma reggel a város főterén nagyszabású vásár kezdődik. A Bódva-parti városban egy eredeti ko­vácsműhelyt is sikerült teljes felszerelé­sével megőrizni, ez most működés köz­ben is megtekinthető. Az ifjabb nemzedé­kek képviselőinek nyilván emlékezetes lesz a 14 órakor kezdődő lópatkolási bemutató. Ma délután a város tehetséges fiatal képzőművészének, Szabó Ottónak, - akinek grafikáit lapunk magazinja, a Va­sárnap is sokszor közli -, alkotásaiból nyitnak kiállítást. A múzeum kertjében ma délután a kassai Csámborgó zenekar szórakoztatja a táncházi muzsika kedve­lóit, este pedig a művelődési házban Csemadok-bált rendeznek. Szombaton budapesti humoristák, köztük a Simli Show művészei szórakoz­tatják a közönséget, vasárnap pedig első­sorban a szepsi gyerekek és diákok tar­talmas műsorral köszöntik az édesanyá­kat ünnepnapjukon. (-szák) ALAPTOKE-EMELES (Munkatársunktól) -Másodikéves köz­gyűlését tartotta Pozsonyban a Szlovák Mezőgazdasági Bank Részvénytársaság. A közgyűlést követő rövid sajtóértekezle­ten Pósa Lajoš, a bank vezérigazgatója arról tájékoztatta az újságírókat, hogy az 1990 júniusában létrehozott, ám gyakor­latilag csak 1991 januárjától működö pénz­intézet tavaly sikeresen megvetette lábát a hazai pénzpiacon, s a rendkívül nehéz gazdasági leltételek között is 9,1 milliárd koronás forgalmat bonyolitott le. Az elmúlt évet 136 millió koronás nyereséggel zárta a bank, azonban a teljes nyereséget a tar­talékalapra utalták, így ebben az évben még nem fizetnek osztalékot a részvé­nyeseiknek. A bank részvényesei ezen a közgyűlésen arról is döntöttek, hogy 800 millió koronára emelik az alaptőkét, s az új kereskedelmi és vállalkozói tör­vény értelmében módosították a rész­vénytársaság alapszabályát. (t.szil) SZERINTÜNK: „NYITOTT ZENE" A GHÝMES ZENEKAR BEMUTATÓJA ELÉ Két nagylemezzel a tarsolyában, megannyi hazai és külföldi fellépés után újabb bemutatóra készül az Ifjú Szívek művészegyüttes mellett működö Ghýmes zenekar. A premierre Pozsonyban, a ruži novi kultúr­házban kerül sor május 7-én 19 órakor. Az egyre népszerűbb Ghýmes azonos című koncertje rendhagyónak ígérkezik. Ennek kapcsán beszél­gettünk az együttes vezetőjével, Szarka Gyulával. GHÝMeS - Koncertjeinken arra törekszünk, hogy különbözzenek az előzőktől, hogy minden előadás más legyen. Ebben nagy szerepet játszik a hely is, ahol fellépünk. A műszakilag jöl felszerelt ružinovi kultúrházban pél­dául fényeffektusokat, audovizuális módszert alkalmazunk. De ez csak a technikai. része a dolognak. Ami lényegesebb, az a közönséggel való kapcsolatteremtés. Aki május hete­dikén eljön, az nem egy szokványos kon­certet, lát majd. Olyan bemutatót szeret­nénk, amelyen a ze­neszámokhoz kötőd­ve elbeszélgetünk a közönséggel és mindannyiunkat fog­lalkoztató dolgokról. Ha például sze­relmesdalt játszunk, a szerelemről, ha halottaséneket, az elmúlásról. Ebben lesz segítségünkre a koncert egyik vendége, Grendel Lajos író is. Rajta kívül közreműködik az Ifjú Szí­vek gyermekstúdiója és természete­sen a kiváló hangú Écsi Gyöngyi is. - Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha a Ghýmes kilógna a táncház­zenekarok sorából. Mintha más uta­kon járnátok. - Nem úgy, nem abban a formá­ban akarunk zenélni, ahogy kezdtük. Zenekultúránk megismerésével a hagyományt visszük színre úgy, hogy abban egyéni íz legyen. Olyan zenei formát, stílust akarunk kialakí­tani, amely csak a Ghýmesre jel­lemző. - Tehát azt, hogy feladtátok az autentikát, egyfajta továbblépésnek tekintitek a zenekar fejlődése szem­pontjából? - Talán nem is helyes kifejezés az, hogy feladtuk az autentikát, csak nem szeretnénk adatközlőkként mű­ködni, vagyis., mechanikusan visz­szaadni például egy marosszéki dal­lamot. Alakulóban levő stílusunk a népzenéből indul ki, erre épít, s ebbe visszük bele saját egyénisé­günket. Nem idegenkedünk a dzsesszes és rockos elemektől sem. Mi ezt mindenképpen tovább­lépésnek tekintjük. Sokan kérdezték már, hogy milyen zenét játszunk. Montanaro nemzetközi zenekarával, a Keleti széllel is hasonló utat já­runk, méginkább elmosva a stílus­határokat. Ezt a zenélési módot a ta­láló ,,open music" jelzővel illetik. Tehát nyitott zene. A Ghýmes is efelé közelít. - Most aztán gondban tehetnek a ,,skatulyázok". Mert ezek szerint a Ghýmes se nem táncház-, se nem parasztzenekar... - A Ghýmes az Ghýmes. Ha vala­ki erre a hangzásra kíváncsi, a mi koncertünkre eljön, mert ezt sehol másutt nem hallja. A hagyományőr­ző autentikus zenélésnek és a kon­certezésnek más-más a funkciója. S mi a koncertmuzsikát tartjuk a fő profilunknak. .— Nem fanyalog a szakma? A ma­gyarországi, mert nem tudom, ná­lunk lehet-e ilyesmiről beszélni. - Magyarországon elég népsze­rűek vagyunk, sok helyre hívrrak. Például az idei budapesti Országos Táncháztalálkozón, ahol élvonalbeli magyarországi zenekarokkal lép­tünkfel, akkora sikert arattunk, hogy az bennünket is meglepett. Ami az itthoni viszonyainkban fájó pont, hogy zenéről senki sem akar vagy nem mer írni. Hiányzik a kritika, a visszajelzés. Nincsenek szakem­berek, vagy újságírók, akik papírra vetnék, ha nem is szakvéleményü­ket, de legalább a benyomásaikat. - Hiányzik a visszajelzés, viszont az is minősít, hogy sikerült olyasmit elérnetek, ami kevés kelet-európai zenekarnak adatik meg. - A francia MG lemezcég elhatá­rozta, hogy felkarol egy, a Nyugat számára érdekes és eladható kelet­európai zenékart. A sok válogatás után velünk kötöttek öt évre szóló exkluzív szerződést, amely többek között három lemezünk elkészítését is tartalmazza a világszínvonalú francia Miraval stúdióban. Ott, ahol a Pink Floyd is dolgozott. Az első CD még ez évben piacra kerül, s az MG jóvoltából az USA-tól Japánig majd­nem mindenhol kapható lesz. -dék­Mielőtt eldöntik, milyen berendezést vesznek, látogassanak el a. sütőipari világvásárra, az ISA '92, a sűtöip ari berendezések 15. ne m zetközí nagyv ásái ara, melyet május 9-étől 17-éig tartanak Berlinben. Pavilonjába meghívja Önöket a francia ipari társaság, ^^ amely a pozsonyi POTRAVINOPROJEKT révén már több mint 40 kisipari pékséget szállított Szlovákiába. A BONGARD cég szívesen ad Önöknek szabadjegyeket a vásárra. Az alábbi címen kérjék őket: POTRAVINOPROJEKT, Polianky 5, 844 14 Bratislava, tel.: 07/76 46 85, fax: 07/76 94 49. Pékségeink szállításában a POTRAVINOPROJEKT közvetít komplex szakszolgáltatásai keretében a tervdokumentációtól egészen az alkalmazottak beiskolázásáig. Ráadásul a POTRAVINOPROJEKT bizonyos esetekben a vásárolt gépek értékének 85 %-ára szállítói hitel intézését is vállalja. Ha nem mennének el a berlini kiállításra, forduljanak bizalommal a POTRAVINOPROJEKT kereskedelmi osztályához - Polianky 5, 844 14 Bratislava, - mely részletes tájékoztatással szolgál, és szállítási ajánlatot dolgoz ki az Önök számára berendezéseinkre vonatkozóan szükségleteiknek és óhajaiknak minden tekintetben megfelelően. A bongaSO PEKSEG A MINŐSÉG GARANCIÁJA UP-838 ÉLJ ÉS EMLÉKEZZ! Tegnapelőtt, áprilík 29-én boron­gós nap virradt Komáromra. A sze­merkélő esőben, meg-megerősödő szélben több»tucat ember gyüleke­zett az Eötvös utca sarkán álló épü­let előtt. Az idősebb generációhoz tartozók még emlékeznek rá, hogy ebben a saroképületben a komáromi zsidó hitközség Fried Kálmán állal alapított szociális otthona működött. Valamikor. ,,Az" előtt, ötven évé... Miközben a rögtönzött emelvé­nyen szónokok váltják egymást - hogy az egybegyűltek és a televí­zió kamerája előtt kegyeletteljes szavakkal emlékezzenek meg a Ho­locaust helyi áldozatairól -, bennem az összeolvasott adatok, a sebtében összegyűjtött információk kerenge­nek. Az első zsidó kereskedőcsalád a 13. században érkezett Komárom­ba - IV. Béla királyunk jóvoltából. 1935-ben mintegy 3300 zsidó élt a városban. A második világháborút kétszázan élték túl. A többiek 1942­ben a fasiszta haláltáborokban pusztultak el, a deportáció elől meg­menekülőket a nyilasok lőtték ha­lomra a Duna-parton. Ezek a té­nyek. De a száraz adatok mögött ártatlan embereket, férfiakat, nőket, gyerekeket kell látni. Azokat, akik­nek nem adatott meg a túlélés lehe­tősége. A szerencsés kevesek közül né­hányan ezen a hűvös áprilisi dél­előttön ott álltak az egykori menhely épülete előtt. A volt gettó területén. Azon a helyen, ahonnan egy ötven évvel ezelőtti, áprilisi napon elindul­tak a hosszú útra, ahonnan aztán csak páran tértek vissza. Ők most eljöttek. Szívükben az elvesztett hozzátartozók emlékével, karjukon az eltüntethetetlen azonosítási számmal. Eljöttek, hogy emlékez­zenek. Auschwitz, Krakkó, Bergen-Bel­sen - egy gyötrelmes út állomásai. A Barát nővérek, sok komáromi sorstársukkal, , családtagjaikkal együtt végigmentek azon az úton. A tíztagú Barát családból ők ketten. Hogy hogyan sikerült, ma sem értik egészen. Talán mert fiatalok voltak, mert élni akartak, mert együtt ma­radhattak, s tarthatták egymásban a lelket. Az átélt szörnyűségeket nem tudják elfelejteni. Nem tudják és nem is akarják. Amíg élnek, em­lékezniük kell. Szüleikre, testvéreik­re, a sok ismerős és ismeretlen sorstársra, A sárga csillagokra, a gettóra, a nyilasokra, a vagonokra, a krematóriumokra, a halomra gyil­koltak vérétől pirosló Dunára... Arra az áprilisi napra, amikor rájuk zárták a komor marhavagonok ajtóit. De emlékezniük kell azokra a szomszé­dokra, barátokra, jó szándékú em­berekre is, akik segítettek, akik segí­teni akartak, akik felemelték szavu­kat. A bencés gimnázium tanáraira, a tiltakozó s azért börtönbe zárt Nagy Sándor főispánra, a közremű­ködést megtagadó, ezért a zsidókkal együtt deportált s az Auschwitz felé tartó vagonban elpusztult Alapy Gáspár polgármesterre. ötven év után túlélők, kortársak és kései utódok álltak némán, megil­letődötten a volt menhely falán elhe­lyezett emléktábla előtt. Egyesek a családtagjaikat, rokonaikat, hitsor­sosaikat siratták. Mások „csak" a barátaikat, szomszédaikat, isme­rőseiket. S ahogy a megkínzottak és elpusztítottak örök emlékére elhe­lyezett tábla alatt szaporodtak a kö­vek, gyűltek a virágok, úgy lett egyre világosabb: zsidók és nem zsidók szívét ugyanaz az érzés árasztotta el: ennek a tragédiának nem szabad többé megismétlődnie. A kettétört mózesi kőtábla mindannyiuk számá­ra mementó: Te, aki élsz! Emlékezz! S. FORGON SZILVIA (Ordódy Vilmos felvétele) KINEK HARMINCADJÁRA KERÜL? (Folytatás az 1. oldalról) kásbizottságnak, amelyre választ sem ka­pott. Ugyanakkor felhívtak engem a la­kásbizottságtól, nem igényelem-e az üz­letet, mint magánszemély. Órák alatt kel­lett lépnem, beadtam az igénylést. Erre a kérvényre sem kaptam választ, s élek a gyanúperrel, hogy beadványomat nem is tárgyalták. Többszöri sürgetésemre annyit válaszoltak végül, hogy sem én, sem a Madách nem kapja meg az üzletet. Hogy ki kapja meg, arra nem voltak haj­landók válaszolni. Most derült ki, a Staro­mestské novíny-ből, a keserű igazság. Mii lehet ehhez hozzátenni? Ščeglíkné Major Aranka nem tudja, mi lesz a bolt további sorsa, lesz-e helyette másik, egyáltalán, lesz-e magyar könyvesbolt Pozsonyban. Az illető lakáshivatal veze­tőjét hiába kerestük, nem találtuk munka­helyén, hogy felvilágosítást kérjünk az üggyel kapcsolatban. Maradnak a megválaszolatlan kér­dések: Vajon kinek bántotta a szemét a belváros szívében levő magyar felirat a bolt fölött? Vajon a piac farkastörvényei minden minősíthetetlen eljárást szentesít­hetnek? Vajon ennyire a „pénzre utazik" az óvárosi lakáshivatal? A francia, bolgár, lengyel, német boltok és kulturális köz­pontok mellett valóban ilyen hegyes szál­ka az egy szem magyar könyvesbolt? Várjuk az illetékesek válaszát. Ha van. KÖVESDI KÁROLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGESZITO NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 7445/91 Bankházi János, 1914. IX. 28., meghalt, Kéménd (Kujbisev) 7446/91 Bányász János, 1908. VII. 6., Kisráska (Sztalinov) 7448/91 Barák Imre, 1919. IX. 19., meghalt, Köbölkút (Arhangelszk) 7450/91 Bazsó József, 1926. XII. 9., Ipolyság (Sepetovka) 7454/91 Benč Dezider, 1921. III. 14., Panyidaróc (Kijev) 7461/91 Béták István, 1922. 9. 21., Érsekújvár, (Minszk) 7462/91 Bodnár László, 1922. 10. 5., Semse (Karélia) 7457/91 Béres Ravel, 1928. V. 15., Belá (Sztalinovo) 7458/91 Berky Ernő, 1925. VIII. 25., Panyidaróc (Volgográd) (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom