Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-10 / 86. szám, péntek

1992. ÁPRILIS 10. KÖRNYEZETVÉDELEM 8 ENVITEC-DÜSSELDORF A HATÁROKAT ÁTÍVELŐ KÖRNYEZETVÉDELEMÉRT A környezet­védő szemlélet világméretű tér­hódításának egyik jele, hogy ma már szinte egyetlen iparág sem zárkózhat el a korszerű ökológiai technológiák alkalmazásától! Ez a felismerés kife­jezésre jut a környezetvédelmi kiállí­tások és vásárok növekvő számá­ban is. Nyugat-Európában a környezet­védelmi vásárok sorában kiemelke­dő helyet foglal el az ökológiai be­rendezéseket bemutató düsseldorfi ENVITEC nemzetközi környezetvé­delmi nagyvásár. Amikor 1973-ban először rendezték meg, közel 400 iparvállalat mutatta be környezetvé­dő termékeit. Az érdeklődés rendkí­.vülivolt, a német szövetségi kor­mány is felismerte a rendezvény je­lentőségét, s ezért az ENVITEC-et az elkövetkező években is széles körű támogatásban részesítette. 1989-ben a düsseldorfi környe­zetvédelmi nagyvásárt több mint negyvenezer szakember látogatta meg, az ideire, amelyre május 25-29. • között kerül sor, a rendezők már 45 ezer látogatóval számolnak! Az idén 23 ország 977 iparvállala­ta, közel 41 ezer négyzetméter terü­leten mutatja be, milyen megoldáso­kat ajánl a zajártalmak csökkentésé­re, a talaj, a víz és a levegő tisztasá­gának megőrzésére. A német ipar­vállalatok aktivitását a környezetvé­delmi technológiák gyártása terén jellemzi, hogy a kiállítók közt 817 né­met vállalat található. Heinz Küsters, az ENVITEC '92 fő­tervezője nemrég Prágában hazai környezetvédők és újságírók eló'tt ki­fejtette: — A környezetvédelem fontos társadalmi üggyé vált. A gazdaság, a politika és a tudomány világszerte közös megoldásokat keres az orszá­gok, régiók fölötti környezetvédelem érdekében. Ezért a düsseldorfi vá­sár egyben a környezetvédelmi is­meretek és technológiák nemzetkö­zi cseréjének fontos fóruma is'lesz. Vonatkozik ez a környezetvédelmi biotechnológiákra, a hulladékfeldol­gozó rendszerekre, az Európai Kö­zösségeken belüli közös ökológiai törvényhozásra, az EK-val szom­szédos országok környezetvédel­mére egyaránt. Az ENVITEC '92 azonban nem csupán szakmai kiállítás. Szerves része a kiállítók által rendezett sze­mináriumsorozat, amelynek kereté­ben a környezetvédő technika mai állapotának ismertetése mellett a szakemberek betekintést kaphatnak a holnap, a jövő ökológiai megoldá­saiba. A vásár alkalmával tervezett kongresszus témája: Erőforráskímé­lő technológiák — alkalom a környe­zetvédelem kedvező fejlődéséhez. Neves szakemberek részvételével három szekcióban vitatják majd meg pl. az emberi környezet állapo­tát, a természeti források hatékony környezetvédelmi technológiákkal való védelmének kérdéseit. A külföldi látogatók a környezet­védelmi tájékoztató központban (In­fo-Center Umwelt) átfogó tájékoz­tatást kapnak Németország mai kör­nyezetvédelmi törvényhozásáról. Dr. Arnold Lahrem, az ENVITEC elnökségének tagja ezzel kapcsolat­ban Prágában hangoztatta: az EK­hoz tartozó országok környezetvé­delmi törvényhozásának kapcsán ez a kiállítás-vásár nemcsak az ipar, de a városok, illetve a politika képvi­selőinek is lehetőséget nyújt az egyes államok, illetve kontinensek " közti környezetvédelmi együttműkö­dés megalapozásához és kiszélesí­téséhez. Ha manapság egy ország a környezetvédelem terén egyedül, külön utakon jár, nincs reménye ar­ra, hogy számottevő eredményt ér­jen el az ökológiai helyzet javítása terén. A düsseldorfi ENVITEC nemzet­közi környezetvédelmi vásáron a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztár­saságot öt iparvállalat képviseli. SOMOGYI MÁTYÁS A -y emberiség energiafaló étvá­r\Z- gyát kielégítő berendezések közül normális üzemmódban két­ségkívül az atomerőművek a legke­vésbé veszélyesek környezetük szá­mára. Megfordul viszont a helyzet, ha a potenciális veszélyüket vizsgál­juk, hiszen baleset esetén olyan szennyezést okozhatnak, amellyel szemben az emberiség jelenleg gyakorlatilag tehetetlen. A helyzet komolyságára való te­kintettel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség rendkívül szigorú fel­ügyeletet tart fenn, mely az állandó ellenőrzésen kívül magába foglalja az információk gyors áramoltatását is. Ennek érdekében tavaly bevezet­ték az atomerőművi események osz­tályozásának hétfokozatú skáláját, amely lehetőséget ad arra, hogy a nyilvánosság a legrövidebb időn belül tudatosíthassa esetleges ve­szélyességének mértékét. Az egyes fokozatokba történő be­soroláskor három fő szempontot vesznek figyelembe: 1. Környezeti hatások — a 3—7 fokozat esetében — az erőműből ki­jutott radioaktív anyagok alapján íté­lik meg. 2. Az erőmű belső terére, illetve berendezéseire gyakorolt hatás, amelyen az aktív zóna állapotát és az erőműn belüli radioaktív szeny­nyezés mértékét értjük. Ilyen esemé­nyek az ötös és a hármas fokozat közt lehetségesek. 3. A biztonsági berendezések be­vezetése aszerint, hogy közülük me­lyiket kell használni a baleset elhárí­tására. Ilyen eseményekről az 1—3 fokozatok esetében lehet szó. AZ AT0MER0MUVI BALESETEK OSZTÁLYOZÁSA 0 kategória — A skálán kívüli esemény Olyan helyzet, amely során nem sértik meg az üzemi szabványok ál­tal előírt sugárzási és egyéb határté­keket. ÜZEMZAVAROK 1. kategória — Anomalia A szabványostól eltérő jelenség, amely nem jelent veszélyforrást, de jelzi a biztonsági berendezések hi­báit. Géphiba és emberi tévedés is kiválthatja. 2. kategória — Üzemzavar Műszaki meghibásodás vagy olyan kilengés, amely közvetlenül nem veszélyezteti az erőmű épsé­gét, de a biztonsági intézkedések át­dolgozását vonhatja maga után. A japán Mihama atomerőműben 1991. február 9-én elpattant a gőzgenerá­tor egyik csöve, és az így keletkezett 2 cm -es repedésen keresztül 20 tonna radioaktív hűtővíz került a sze­VÉSZISKOLA kundér kör vizébe. A kezelősze­mélyzet hibátlanul dolgozott, a je­lenséget az első pillanattól fogva el­lenőrizte, és a biztonsági berende­zések is az előírások szerint reagál­tak. A hiba elhárítása néhány hóna­pig tartott. „ 3. kategória — Komoly üzemzavar A megengedett értéknél nagyobb mennyiségű radioaktív anyag kijutá­sa az erőműből, de a környéken élő lakosság sugárterhelése a megen­gedetttöredéke marad. Az erőmű te­rületén nincs szükség különleges in­tézkedések foganatosítására. Ide sorolják az olyan meghibásodáso­kat is, amikor az erőmű területén ra­dioaktív szennyeződésre kerül sor, valamint azokat az eseményeket, amelyeknél, ha a biztonsági rend­szer további elemei mondanak cső­döt, baleset következett volna be. A spanyol Vandelles atomerőmű 480 MW-os blokkján 1989. október 19-én' elpattant a turbogenerator tengelye és a sérült vezetékekből ki­áramló hidrogén felrobbant. Az ezt követő tűz miatt a reaktor aktív zóná­ját hűtő négy szivattyú közüi kettő le­állt. Nem sérült meg viszont sem a reaktor, sem az aktív zóna. A baleset következtében a környezetbe nem jutottak radioaktív anyagok, de a biztonsági berendezések olyan nagy mértékben megsérültek, hogy az eseményt a hármas kategóriába sorolták. A károk felszámolása gaz­daságtalannak mutatkozott, így az erőműt végleg leállították. 4. kategória — Az erőmű BALESETEK területén ható baleset Kis mennyiségű radioaktivitás ki­jutása az erőműn kívüli területre, aminek következtében a közvetlen környékén élő lakosság a megenge­detthez közeli nagyságú sugárzás­nak van kitéve. Az élelmiszerek el­lenőrzésén kívül nincs szükség egyéb intézkedésekre. Ebbe a kate­góriába sorolandó a reaktor aktív zó­nájának olvadás vagy mechanikus beavatkozás miati részleges sérülé­se is. A Jaslovské Bohunice-i A—1-es atomerőműben 1977. február 22-én emberi mulasztás következtében el­felejtették eltávolítani a behelyezés­re kerülő fűtőelem védőrétegét, ami ezután akadályozta a hűtőfolyadék áramlását. A kialakuló magas hő­mérséklet következtében megsérült a reaktorköpeny, a kiszabaduló ne­hézvíz által ,előidézett robbanás pe­dig megsértette a fűtőelem védó'bo­rítását. Elszennyeződött a primér és részben a szekundér kör is, Az összes kiszabadult radioaktív anyag az erőmű épületén belül maradt, és a kezelőszemélyzetből sem sérült meg senki. A berendezések viszont olyan mértékben tönkrementek, hogy a fűtőelemeket azóta sem sike­rült kiemelni és biztonságos helyre szállítani, így a balesetet a negyedik kategóriába sorolták be. 5. kategória — A környékre is ható baleset Radioaktív hasadóanyagok (100­1000 TBq 131-es jód-, illetve egyéb biológiai szempontból jelentős izo­tóp) kijutása az erőműből. Megelőző jellegű helyi intézkedé­sek (evakuájás stb.) részleges foga­natosítása. Általában a reaktor aktív zónája is komoly sérülést szenved. Az amerikai Three Mile Island 2 atomerőműben 1979. március 2-án a biztonsági berendezések által ko­rábban leállított reaktor primér köré­ből szelephiba miatt elkezdett szivá­rogni a hűtővíz. Rossz helyzetérté­kelés miatt komoly hűtó'közegvesz­tés következett be, aminek követ­keztében megolvadt az aktív zóna. A reaktor védőburka ugyan megaka­dályozta, hogy az erőművön kívülre nagyobb mennyiségű radioaktív elem jusson, de mivel megsérült a fűtőelemek nagy része, illetve a bur­kon belüli részek erősen elszennye­ződtek, a balesetet az 5. kategóriába sorolták be. 6. kategória — Komoly baleset 1000—10 000 TBq mennyiségű biológiai szempontból jelentős ra­dioaktív anyag kijutása az erőmű­ből. A helyi vészintézkedések teljes­körű foganatosítása. Ilyen jellegű baleset a mai napig nem történt. 7. kategória — Súlyos baleset A reaktor aktív zónájából 10 000 TBq-nál nagyobb mennyiségű ra­dioaktív anyag jut ki az erőműből, amely komoly egészségkárosodást és nagy területen ható, hosszú távú környezetszennyezést okoz. 1986. április 26-án a csernobili erőmű 4. reaktorában békövetkeztett robba­nás a levegőbe repítette a 114 tonna fűtőanyag 4 százalékát. A légkörbe 2 millió TBq radioaktív anyag kerül, ennek 15 százalékát a jód-131-es izotópja tette ki. 31 ember meghalt, 135 ezret pedig állandó jelleggel evakuálni kellett. Az atomerőmű baleseteket érté­kelő nemzetközi rangsornak kö­szönhetően tehát az illetékesek és a nyilvánosság gyors és közérthető módon tájékozódhat a balesetek ve­szélyességét illetően. A legutóbbi Pétervér melletti eseményt például először a hármas, majd a részletes elemzések után a kettes kategóriába sorolták be. (tuba) PROGRESSZÍV CSOMAGOLAS ­NAGYOBB MEGTAKARÍTÁS A kasírozott fóliás többrétegű kar­tondobozok az utóbbi évek során egyre nagyobb szerephez jutnak a csomagolótechnikában. Míg nem­rég főként a tejet és az üdítőitalokat csomagolták ezzel a technológiával, napjainkra ez a kör jelentősen kibő­vült és ma már a hazai üzletekben is megjelent az így csomagolt bor vagy akár az ivóvíz is. Az efféle csomagolás legna­gyobb gyártójától, aTetra Pak válla­lattól származó információk szerint a technológia környezetvédelmi szempontból sem érdektelen. A többrétegű csomagolóanyag túl­nyomó része papírból készül. Mivel az utóbbi időben világszerte erőtel­jes kampány indult a trópusi őserdő­ket irtó vállalatok ellen, a Tetra Pak külön kihangsúlyozza, hogy az álta­luk felhasznált papír az északi félte­kéről származó fából készült. Itt ugyanis az ésszerű erdőgazdálko­dásnak köszönhetően az erdők megújulásának üteme lépést tart a fakitermeléssel. A karton ezenkívül polietilén és alumínium rétegeket tartalmaz. A polietilén szén- és hid­rogénatomokból tevődik össze, így maradék nélkül elégethető. Legki­sebb mértékű az alumínium részará­nya. A Tetra Pak számításai szerint az egy literes kartonhoz másfél gramm alumíniumot használnak fel. Az így csomagolt italokat a raktáro­zás során, illetve a felhasználás eló'tt nem szükséges hűteni, ezért az így megtakarított energia nagyobb, mint ami a felhasznált fém előállítá­sához szükséges. ^ A kasírozott kartondobozok sorsa többféle lehet. Egyszerű tárolás ese­tén a környezetet semmiféle káros anyaggal nem terhelik. Újrahaszno­sítás esetén a farostlemezhez ha­sonló használati tulajdonságú le­mez préselhető belőle. Ezenkívül nyugodtan el is égethetjük őket, hi­szen a gyártó adatai szerint a kelet­kező emissziók jóval a szabvány alatt vannak. A karton fűtőértéke lé­nyegében a fáénak megfelelő. Egy tonna karton egy tonna fa, illetve fél tonna kőolajnak megfelelő hőt szol­gáltat. Nem megvetendő a szállítás so­rán elérhető megtakarítás sem. Kar­tonba csomagolt tej esetében a cso­magolóanyag mindössze a súly öt százalékát teszi ki, míg az üveges tej esetében ez az arány 40 százalék. Ezáltal csökkenthető a szállításra fel­használt autók száma, így .csökken a légkörbe jutó szén-dioxid és más ki­pufogógázok aránya. tl Az oldal anyagát összeállította: TUBA LAJOS NSZK (keleti tartományok) A KÖLCSÖNÖS KÉN-OXID SZENNYEZÉS MÉRTÉKE 1989-BEN ári* (forrás Szöv. Környezetvédelmi Hiv.) import ezer tonna/évben SZLOVÁKAI LEGINKÁBB VESZÉLYEZTETETT KÖRZETEI A terület legnagyobb környezet­szennyezői a szeredi nikkelkohó és a vágsellyei Duslo. Általuk évente több mint 40 ezer tonna (exhalátum SO 2' NO x, Ni -por,, hamu, ammónia, Cl) kerül a légkörbe. Külön gondot jelent a nikkelkohó 30 hektár kiterje­désű meddőhányóján tárolt 6 millió tonna, 50 százalék vasat tartalmazó meddő, amely egészségre ártalfrias por-, ialaj- és vízszennyezés forrása. A területen átfolyó vizek a IV. mi­nőségi osztálybatartoznak, és minő­ségüket a helyi szennyezó'források tovább rontják. A meglevő víztisztí­tók (Szered, Vágsellye és Galánta) túlterheltek, a talajvizek szennyezé­se már a jókai vízműt is fenyegeti. Nem kielégítő a hulladéktárolás sem. A háztartási hulladékok jelen­tős része illegális tárolókba kerül. A vágsellyei Duslo évente 159 ezer tonna hulladékot termel, ebből 2-5 tonna mérgező. A nikkelkohó csődje után a lég­szennyezés ugyan megszűnik, de továbbra is időszerű marad a med­dőhányó felszámolásának megszer­vezése. A Duslo 1990—1995 közt 3,7 millió korona értékben tervezi az elektroszűrők és a kazánok felújítá­sát, továbbá a víztisztító kibővítését, valamint a hulladékok másodlagos hasznosítását. A PHARE program keretében pedig a mérgező hulladé­kok megsemmisítésére évi 35 ezer tonna kapacitású égetőt készülnek építeni. T.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom