Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám, szerda

7 MOZAIK ÚJ szól 1992. ÁPRILIS 1 ná pri Dunaji, Kert' Mostová - Mostová, Máčad Veľký - Veľká Mača, Máčad Malý - Malá Mača, Nádsek - Trstice, Ňaražd Jazerný - Topoľnica, Nekyje Čierne - Čierna Voda, Páld - Pavlice, Réce - Reca, Streda Dolná nad Váhom - Dolná Streda, Šáp - Dedinka pri Dunaji, Štefánikov - Štefánikovo, Takšoň - Matuškovo, Tallóš - Tomášikovo, Vízkelet - Čierny Brod, Zonctureň - Tureň. Mikor ezt kiadjuk: elrendeljük: 1. Minden községben kihirdetni ezen új elnevezéseket, változásokat. 2. Tudomására adni minden hivatalnak, egyesületnek és testületnek járásunk valamennyi községében. 3. A községeket jelző táblákat, a hivatalokon lévő táblákat az új elnevezés szerint azonnal át kell íratni. 4. Hivatalos pecséteket készíttessenek és azokat az új elnevezés szerint használják. (Méry Gábor felvétele) Van aki nem ismeri a tall ós i vízimalmot? 1. keresztelő Több, mint 400 évvel ezelőtt jött a világra, s így - szerencséjére - a tatárjárás borzalmait már nem kellett átélnie. Édesanyjának - a Mátyusföldnek - a vajúdása a Dózsa-féle parasztháború és a mohácsi vész közti időkre esik. A „keresztségben" - a nép emlékezete szerint az édesapja után - a Tallós nevet kapta. Meglehet, hogy kezdetben Tálosnak becézték - erre bizonyítékaink nincsenek -, de a községek születési anyakönyvébe az erélyesebb hangzású Tallós néven lett bejegyezve. Pecsétjére a következő ábrák kerültek: csónak és szigony, keresztben rajtuk evező, egy gallyacskán három kis rózsa. A középső rózsa szívből nő ki. A századok folyamán szép, sudár legénnyé fejlődött. Senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy más nevet adjon neki, mint amit a keresztségben kapott, s még csak ragadványnévvel -sem illették. A 150 éves török uralom idején is büszkén viselte a Tallós nevet. A latin nyelvű szövegekben is ezen a néven találjuk. II. József császár és ,,kalapos"király is - aki tudvalevőleg a németesítés első számú híve volt - csak ezen a néven emlegette, mikor a tallósi fenyítőházzal kapcsolatos teendőit végezte. Amit az előző századok nem tettek meg, azt megtette a mi századunk. 2. keresztelő Az első világháború vihara Tallóst is elérte. A valamivel több, mint kétezer lélekszámú községtől 91 hősi halottat követelt. A háborút követő események a nevét is megtépázták. Az egyik „I" betűt kiszakították a nevéből, az ékezetet pedig az egyik magánhangzó fölül átpofozták a másik magánhangzó fölé. Újszülöttet csináltak belőle, kis Tálos-t, hogy múltját jobban feledni tudja. Egy-két év azonban elegendő volt ahhoz, hogy fölegyenesedjék és visszaszerezze nagykorúságát - ezzel együtt a múltját is. 3. keresztelő A második világháború tűzokádó sárkánya a községtől 91 áldozatot követelt. A torkából kiszabaduló lángok a „felszabadulást" követő „béke" éveiben is égettek, pusztítottak. A deportálás porig alázta, a kitelepítés pedig alaposan megtizedelte a lakosságot. „A múltat végképp VISSZAKAPJA TALLÓS ŐSI NEVÉT? EMLÉKEZÉS KERESZTELŐKRE eltörölni" szellemében a hatalom újabb keresztelőt rendelt el. Az alábbi három levél (magyar fordításban) ennek a történetét mutatja be. 1. levél. „Körzeti komisszári hivatal, Tallós. Iktatószám: 711/1945. Tárgy: A helységek és községek hivatalos elnevezésének felülvizsgálata. Tisztelendő R. kat. plébániahivatal Tallós. A Szlovák Nemzeti Tanács belügyi megbízotti hivatala elrendelte a helységek és községek ' nevének felülvizsgálását. Tisztelettel kérem, szíveskedjék a plébánia levéltárában utánanézni, vagy egyéb írásos anyagból megállapítani ,, Tallós" község elnevezésének eredetét. Azon estre, ha a község névcseréjére kerülne sor, tisztelettel kérem, hogy az új elnevezésre vonatkozólag tegye meg javaslatát, természetesen az új elnevezésnek történelmi-helyrajzi jogosultsággal kell bírnia és nyelvészeti-nyelvtani alapjának kell lennie. Minthogy az ügy sürgős, kérem a mielőbbi választ. Tallós, 1945. okt. 12. Bulla Árpád, s. k. a körzeti komisszári hivatal vezetője." 2. levél. ,,R. kat. plébániahivatal, Tallós. Iktatószám: 117/1945. Tárgy: Hely és községek nevének felülvizsgálata. Körzeti komisszári hivatal, Tallós. A tárgyhoz közlöm, hogy a legrégibb okmányok szerint is a község neve Tallós. A História domus-ban (a plébánia történetében) a következő adatok találhatók: A község neve Tallós. A Kis-Duna folyásával Borsától Nádszegig párhuzamos irányban előbb-utóbb fölemelkedő homokdombok vannak, ezek között öt Tallós község határában, a helység környékén található. A község határa hajdan a homokbuckák környékének kivételével mocsárt képezett. Kutak ásásának alkalmával a felszínre kerülő földben nádszár, nád, sás, káka és fűzfalevelek, sőt egész fatörzsek is találhatók. A történelem szerint a község 1526 után keletkezett, és 50 év előtt az öreg emberek között az a szájhagyomány forgott, hogy a község elnevezése „Táíos" nevű halásztól származik. Az itteni anyakönyvi adatok között találunk „Tálos Katalin" nevűt, aki 1835-ben halt meg. „ Tálos Veronika özvegyasszony 1843-ban házasságra lépett, ... Tallós Erzsébet, meghalt 1855ben." A község régi pecsétjén halásszerszámok voltak láthatók. Ámbár a régebbi anyakönyvekben a jelzett vezetéknév nem fórul elő, halászszerszámokkal díszített pecsétje más, a ,,vízközi Uradalomhoz" tartozó (Vízkelettől Nádszegig) községnek is volt, mint például Vezekénynek is. Bátorkodom megjegyezni, hogy 1920-ban a postai és közigazgatási pecséteken a község elnevezése Tálos, később Tallóš, legutóbb pedig Tallós volt. így legtanácsosabb volna megtartani a régi bevett elnevezést (Tallóš-t), mert az nem ellenkezik a szlovák szóképzéssel és más falunak Szlovenszkón ilyen neve nincs. Tallós, 1945. okt. 15. Vöröss János róm. kat. plébános." 3. levél „Helyi Közigazgatási Tanács Körzeti Hivatala, Tomášikovo. Iktatószám: 2812/1948. Tárgy: Római kat. plébániahivatal helyben. A másolatot megküldöm tudomásulvétel céljából, ami pedig a 3. és 5. pontját illeti - a Galántai Járási Nemzeti Bizottság elrendelése. Tomášikovón, 1948. július 2-án. P. H. Dubravec s. k. hivatalvezető. " A levél hátlapján pedig: „Galántai Járási Nemzeti Bizottság. Szám: 17.765/1948. Galántán, 1948. június 18. napján. Tárgy: A hely- és községnevek Szlovákiában - változások. Minden helyi nemzeti bizottságnak és helyi kormánybiztosnak, nem különben helyi nemzeti bizottsági és helyi kormánybizottsági hivatalnak a galántai járásban. A belügyi megbízotti hivatal A-311/16-11/3-1948. szám alatt hirdetményt tett közzé a hely- és községnevek megváltoztatásáról Szlovákiában, ami szerint járásunkban is némely község új nevet kapott, mégpedig a következőképpen: Járás: Galanta: Eddigi elnevezés - Új elnevezés: Bél Maďarský - Veľký Biel, Bél Nemecký - Malý Biel, Diosek - Diószeg, Fedýmeš Pustý - Pusté Úľany, Fedýmeš Veľký - Veľké Úľany, Gest - Hoste, Hasvár - Kostol5. A hivatalos érintkezésben, valamint, minden más helyen csakis az új elnevezés szerint használhatók a községnevek. Šepitko s. k. a Járási Nemzeti Bizottság irodafőnöke, (olvashatatlan aláírás) a Járási Nemzeti Bizottság elnöke." (Az átiratban felsorolt községek régi neve: Magyarbél, Németbél, Diószeg, Pusztafödémes, Nagyfödémes, Geszt, Egyházfa, Hidaskürt, Nagymácséd, Kismácséd, Nádszeg, Tósnyárasd, Feketenyék, Páld, Réte, Vágszerdahely, Dunasáp, Štefánikov, Taksony, Tallós, Vízkelet, Zonctorony.) * * * Vajon milyen „történelmihelyrajzi" jogosultsága, „nyelvészeti-nyelvtani" alapja van az új névnek? A kérdésre a lakosok közül senki sem tud feletet adni. Szlovákia Enciklopédiájában (VI. kötet. Veda 1982., Bratislava) két Tomášik nevet találunk. Az egyik, Samuel Tomášik, neves szlovák író és költő. A Rozsnyói járásban fekvő Jolsvatapolcán (ma Gemerské Teplice része) született, iskoláit Jolsván, Gömörben, Rozsnyón, Késmárkon, majd Krakkóban és Berlinben végezte. Egy ideig Bánrévén mint nevelő működött, majd 1833-tól haláláig Hízsnyó község papja volt. A másik, Jozef Tomášik-Dumín (1900-1937), költő, tanító, az Eperjesi járásban fekvő Megye nevű községben született, Prágában tanult, majd Kassán vállalt hivatalnoki állást. Tallóshoz egyiküknek sem volt köze, még arról sincs tudomásunk, hogy átutazóban tartózkodtak volna benne. A községhez legfeljebb csak annyi közük volt, hogy az ő nevük is ,,T" betűvel kezdődik. Tallós helyi önkormányzata februári ülésén úgy döntött, hogy május 30-ára népszavazást ír ki a község jelenlegi nevének megtartására, illetve ősi, történelmi nevének viszszaigénylésére. Vajon sikerül-e a községnek újra fölemelkedni, visszaszerezni az őt megillető nagykorúságot? Vajon érvényes - még nemzeti imádságunk hatodik versszakának megrendítő sora a tallósiakra: Megfogyva bár, de törve nem... Próbáljuk meg hinni, hogy igen! GÁGYOR JÓZSEF AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT A fő turistaidény még meszsze van, de a határrendőrség már most sem panaszkodhat „turistahiányra". Csupán a pozsonyi területi parancsnoksághoz tartozó határszakaszon az év elejétől március 23-áig kétszázhetven határsértőt tartóztattak fel. A legtöbbjük (153) román állampolgár, de a hazaiakon, lengyeleken kívül akad köztük Fülöpszigeti, vietnami, marokkói, kínai, nigériai és mongóliai illetőségű is. A zöldhatáron tehát nagy a forgalom, s ha az időjárás kedvezőre fordul, várhatóan tovább növekedik majd. A MILIOMOSOK TALÁLKOZÓJÁRA IGYEKEZTEK Tíz év közöttük a korkülönbség, de jól kijöttek egymással. Mindketten szerették a könnyű, gondtalan életet, ezért is hagyták el otthonukat, no meg abban reménykedtek, hogy egyszer majd rájuk mosolyog a szerencse. Az egyik nap Záhorská Vesben tűntek fel. Átestek egy igazoltatáson, de csehszlovák állampolgárokról lévén szó, no meg mivel azt állították, hogy munkát keresnek, útjukra engedték őket. Másnap azonban Ligetfalu mellett már közvetlenül az államhatáron állta útjukat a határrendőrség járőre. Nem tagadták, hogy a túloldalra akartak jutni. „Azt hallottuk, hogy a napokban van a milliomosok találkozója. Úgy gondoltuk, ilyen eseményt nem szalaszthatunk el." A rendőrség elkezdte annak kiderítését, hogy a két fiatalembernek a kalandvágyon kívül nem volt-e más nyomós oka is az ország elhagyására. ÖRÖM HELYETT ÜRÖM Amíg Kazanyból a két munkanélküli fiatalember hazánkba eljutott, volt idejük megbeszélni, hogyan is juthatnának el a legbiztonságosabban valamelyik nyugati országba. Volt náluk egy térkép, s amikor a vonatban a fülkében kettesben maradtak, elővették, nézegették, tanulmányozták. A Petrovice u Karviné-i határátkelőhelyen keresztül érkeztek hazánkba. Az állomás környékén alaposan szétnéztek, s a váróteremben elhelyezett térképet is részletesen szemügyre vették. Az egyik járókelő rájuk szólt: „Beutazási engedély nélkül egy nyugati országba sem juttok el". Ha már ezt a nagy távolságot megtették - gondolták magukban - Nem adják fel egykönynyen. A szlovák fővárosba tartó vonatra ültek fel. Hogy megérkezésük után felvilágosította-e őket valaki, vagy maguk végeztek „felderítést", nem tudni. Tény viszont, hogy este felültek a 116-os számú városi autóbuszra. Ligetfaluban az egyik megállón leszálltak. Szétnéztek, majd azon nyomban az államhatár felé vették útjukat. Annyira siettek, hogy úgy érezték, szívük a torkukban dobog. Megörültek, amikor két egyenruhás férfi jó hangosan rájuk szólt: „Halt". Az egyikük meg is jegyezte: „Hát mégiscsak sikerült". Az öröm azonban korai volt. Még azon az éjszakán visszatoloncolták őket hazánkba, 500 koronára bírságolták őket, s utiokmányukba beütötték a pecsétet: két évig nem utazhatnak hazánkba. Lehet, hogy más határszakaszon újra szerencsét próbálnak? (németh) llllllllllllllllllllllllllllllll