Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-30 / 102. szám, csütörtök

7 MEZŐGAZDASÁG ÚJ SZÓ. 1992. ÁPRILIS 30. SÍÉ SiSSS: mW H (Archív felvétel) ZETT IDOK a jelentkezik a föld eki járó vagyoni réapná. i a transzformációs etesen nem említi, gazságosnak, az iletokön múlik, hogy :ámításba veszik, és tolásra a jogosult /ülése elé terjesztik. >, hogy a transzfor„beleszólási joggal lalkotói között van>nosok, és ha igen, äk-e atulajdonjoguégérvényes okmáigen, akkor nekik i föld alapján minél •sült személy. minden éremnek, .la van. Eló'fordulhat földtulajdonos aki okmánnyal jelentzemélynek, a telekjdézia hibájából a tervezet elfogadábe a végérvényes gy kimarad az oszhány hónap eltelténikor már kezében tséges okmányok, íácip^a eló'írásosan i abból kimaradt óságra adja. Ha a kkor—a logika szeizet transzformációiértést követtek el. A i végrehajtott ledig a felszámolást 3ti. ke noviny nyomán LAPÉ i tulajdonosok a koiló'és holt leltár után jnak. Ha a tulajdotelesen bizonyítani, in mit adott át a meivetkezetnék, akkor mú kormányrendenbe venni. Eszerint i az élő és holt leltár 0 koronát számíta/olt, még hozzá kell ír), illetve a cséplőezer korona), ciós törvény a szölát nevesíti. A társak lehetőséget ad, gy legyen, akarat is n, hogy atranszforsen a jogosult szelt választanak majd is tanácsba, akiket iikben megbíznák, obiémát, amelyet a ndez, ennek a tad megoldania. ŐRÖSBEN ÚJRA LESZ GAZDÁM A FÖLDNEK Régen volt olyan forgalom az Örösi Mezőgazdasági Szövetkezet szerény irodaházában, mint mostanság. Igaz, egy jó ideig — amíg a nagygéresi központ intézte a környék egy gazdaságába társult-társított kis üzemeinek ügyeit — csupán statisztaszerep jutott neki. Csak a közelmúltban, a nagy közös felbomlása utánakapta vissza eredeti rangját, s azzal együtt a korábbinál jóval több feladatot is. Főleg most, a mezőgazdasági szövetkezetek átalakításának a törvény által megszabott első fontos határideje lejárta eló'tt nyitottak be oda gyakran az emberek, kőztük olyanok is, akik eddig csak elvétve, vagy egyszer sem jártak ott. A szokatlan élénkség arról tanúskodik, hogy e hétszáz lakosú bodrogkőzi település polgárai, illetve az Őrösről elszármazottak többsége élni kíván az igazságszolgáltatás lehetőségével, nem akar lemondani az őt illető főidről, s nem akar kimaradni a vagyonosztásból sem. — Rosszkor jött — fogadott Dako Géza elnök a minap, de amikor elmondtam neki, mi járatban vagyok, vagyis hogy szövetkezetünk transzformációjának az előkészítése érdekel, azt válaszolta, jól időzítettem, mert szépen gyűlnek náluk a kérvények, meg aztán a közgazdász irodájában most is van néhány ügyfél. Mielőtt oda is bekopogtam volna, az elnök elmondta a két igen fontos törvény gyakorlati megvalósításával kapcsolatos észrevételeit. Azzal kezdte, hogy szerinte náluk a kezdeti várakozás, tanácstalanság után biztatóan alakul a tulajdonjogok rendezése, s az eddigi szövetkezeti vagyon nevesítése is, — Néha előfordulnak olyan általánosító megjegyzések a sajtóban, hogy a szövetkezeti vezetőségek nehezítik, fékezik az átalakítást. Nos, nem tudom, hol hogyan mennek a dolgok, ám úgy érzem, ránk nem ez a jellemző. Mi kezdettől fogva igyekszünk a törvény értelmében rugalmasan szervezni a dolgokat, elvégre mindnyájunk érdeke a közös vagyon igazságos felosztása, nevesítése. Szerintem a tulajdonviszonyok rendezésével javulni fog az emberek munkához való hozzáállása is. Éppen ezért a törvények elfogadását követően községünkben, szüvetkezetünkben minden jogosult személyttájokoztattunk jogaikról, lehetőségeikről. Az Új Szóban megjelent alapdokumentumokat szövetkezetünkben több munkahelyen is kifüggesztettük, törvényismertetésre meghívtuk körünkbe Pirovits László parlamenti képviselőt és Podstrártsky Vladimíl miniszterhelyettest, majd egy másik alkalommal a kassai Šafárik Egyetem jogi karának két tanárát. Ugyanakkor a bodrogközi földtulajdonosok társulatának szakembereivel is gyakran tanácskoztunk, konzultáltunk, a minisztérium szervezte tanfolyamokon pedig rendszerint részt vett tőlünk néhány nem vezetőségi tag is. — S az eredmény? — Egyelőre csak részeredményről beszélhetünk. Szerintem szükség volt és szükség van itt a nógatásra, a felvilágosító munkára, mert az emberek nagy hányadából — tisztelet a kivételnek — kiveszett az egészséges érdeklődés, hiányzik a kellő jogismeret. — Hányan döntöttek úgy, hogy kilépnek a szövetkezetből és a földjükön magánvállalkozásba kezdenek? — Sajnos, még senki. Akadt egy, aki nem az egész földjét, hanem csupán tíz hektárt kért és kapott vissza, egy másiknak pedig mindössze 83 ár kellett. Eddig ez minden. Az emberek itt nem mernek nekivágni a magángazdálkodásnak, mert az számukra ismeretlen újdonság, meg aztán bizonyára azért is óvatosak, mert a mezőgazdasági termelés árakban és állami dotációkban kifejezhető „rangja" nem az igazi, egyelőre kevésbé bizalomgerjesztő. Reméljük, rövidesen az is jobbra fordul. Persze, kockázat- és felelősségvállalás, valamint küzdelem nélkül nehéz újítani. A legidőszerűbb ügyintézés konkrétumairól a már nyugdíjkorhatárt taposó Marczi Gyula közgazdásznál érdeklődhettem. Ugyanis a szövetkezet vezetősége e feladatnak a lebonyolítására egy külső munkatársat, jogászt akart alkalmazni, ám a közgazdász felajánlotta, hogy térítésmentesen elvállalja ezeket a teendőket. Ottjártamkor ketten ültek irodájában, s további két ügyfél az ajtó eló'tt várakozott. Amíg Nagy Benjáminná és Mokry József papírjait „könyvelte", hol vele, hogy az ügyfeleivel váltottam néhány szót. — Részletesebben esetleg április 28-a után tudnám tájékoztatni — közölte velem Marczi úr—, akkor talán már nem lesz itt ilyen tumultus, meg aztán az is ismeretes lesz, hogy a nálunk nyilvántartott több mint 150 földtulajdonos közül hányan éltek, kívánnak élni törvényes jogaikkal. No, persze, az is igaz, hogy április végével számunkra nem fejeződik be ez a munka — folytatta—, hiszen a kérvények osztályozása, értékelése csak akkor veszi kezdetét. Öt nappal a megszabott határidő lejárta előtt két olyan kérvény szerepelt a helyi nyilvántartásban, amelyhez minden szükséges okirat is megvan. Ugyanakkor további 31 kérvény lapult a „telekkönyvi ada- . tokkal leegyeztetett" borítékban, 14 az elintézésre váró kötegben. — Tulajdonképpen csak néhány napja gyülemlik a csomó, korábban csupán elvétve érkezett egy-egy kérvény. Ha így megy tovább, talán mind a 964 hektár földnek újra lesz gazdája, tulajdonosa — értékelt Marczi úr, majd megjegyezte, hogy a március 31 -én lezárt leltár szerint a szövetkezet állóeszközeinek értéke 48 millió korona. Gyorsan, ügyesen ment a kérvényátvétel, valamint az előzetes adatellenőrzés, hiszen a szövetkezettöbb mint 100 ezer koronáért már hónapokkal ezeló'tt elkészíttette a telekkönyv másolatét. Az ügyfél csak bemutatkozott, megemlítette a tulajdonos nevét, s Marczi úr pillanatok alatt sorolta a betét- és parcellaszámokat, valamint a parcellák terjedelmét. Nem várakozott ott sokáig a nyugdíjas Mokry József sem. — Az engem illető főid még a szüleim és nagyszüleim nevén szerepel a telekkönyvben, most intézem az átíratást — mondta. S hogy mihez kezd majd a főiddel? — Azt, amit értesüléseim szerint az itteni emberek többsége is akar, vagyis ha lehet, valamilyen haszonbér ellenében rábízom a mezőgazdasági szövetkezetre, hogy művelje, gazdálkodjon rajta. Az irodában elhangzott az is, hogy Őrösben csak a Szomotori Állami Gazdasághoz csatolt közel 500 hektárnyi földterület jogtulajdonosai neheztelhetnek egy kicsit a törvényre, ugyanis nekik nem helyben, hanem Szomotorban kell intézkedniük, s ugyanakkor az állami gazdasághoz került föld alapján nekik csak abból az értékből járhat vagyonrész, amennyit az a földterület annak idején — évek szerint — a szövetkezetnek jövedelmezett... Amíg a székházban a tulajdonjogi és vagyonrészesedési kérdések voltak napírenoen, a határban a magágykészítés és a vetés folyt. Hogy melyik milyen eredményt hoz? Nos, azt tapasztaltam, hogy az örösiek mindkettőnek értelmét látják, mindkettőben reménykednek. GAZDAG JÓZSEF „VAGYONOSZTOZKODÁS" Kétségkívül az egyik legizgalmasabb témája lesz az elkövetkező hónapoknak, hogy a szövetkezet fennállása alatt létrejött tortából (vagyonból) ki és mekkora szeletet kanyaríthat magának. Akit részletesebben érdekel a dolog, az tanulmányozza át a szövetkezeti transzformációs törvény 7-es, 8-as, 16-os és 17-es paragrafusát, amelyek lényege a kővetkező. Miután a mezőgazdasági szövetkezet eleget tett restítúciós kötelességeinek (népiesen mondva kiegyenlítette tartozásait), megmarad egy bizonyos értékű vagyona, amit a törvény „tiszta vagyonnak" nevez. A tiszta vagyont teljes egészében a jogosult személyek kapják meg. Úgy is mondhatnánk, hogy annyi részre oszlik, ahányan a jogosult személyek vannak. Az osztozkodás első lépéseként elkülönítik a tiszta vagyon negyedét (25 százalékát), és ezt elosztják a jogosult személyek számával. Akire ami jut, azt megveheti, feltéve, hogy az egy személyre jutó rész értéke eléri az ezer koronát. A vásár kétmenetes. Az első fordulóban minden jogosult személy megveheti a neki jutó vagyonrészt, vagy annak ezer koronánál nem kisebb hányadát. A második fordulóban a megmaradt (az első fordulóban nem eladott) részekből már annyit vehet a jogosult személy, amennyit akar. Közvetlenül, vagy árverés formájában, ha a kereslet nagyobb lesz a kínálatnál. Amíg a tiszta vagyon 25 százalékából valamennyi jogosult személy egyenlő arányban részesedik, addig a vagyon 75 százalékának elosztásánál már az egyéni érdemeket is figyelembe veszik. Például ki hány évet dolgozott le, kinek mekkora a földterülete, illetve milyen értékű az egyéb vagyona. Ugyancsak eltérő mértékben értékelik a jogosultság tényét, vagyis azt, hogy ki milyen alapon, ledolgozott éveivel, földjével vagy egyéb vagyonával jogosult a vagyonrészre, A törvény ezeket az elosztási arányokat is meghatározza, mégpedig úgy, hogy a tiszta vagyon 75 százalékának a felét (50 százalékát) a földre, 20 százalékát a ledolgozott évekre, 30 százalékát pedig az egyéb vagyonra írják szét. Mielőtt bárki félreértené az elmondottakat, vegye figyelembe azt, hogy címünket idézőjelbe tettük. A vagyonosztozkodás szót átvitt értelemben kell érteni. Egyedüli helyes kifejezés a vagyonnevesítés. A 100ból a 25 százalék, illetve a 75 százalékból az ötven, húsz és harminc százalék névre szóló (nevesített) vagyoni hányadot jelent, és nem zsebrevágható pénzt. A személyre szóló vagyonhányad olyan rész a szövetkezet vagyonából, amelynek aránáyban annak tulajdonosa részesedni fog a nyereségből. Tehát az, aki máris kiszámolta, hogy a mezőgazdasági szövetkezet néhány tízmilliót érő vagyonának neki jutó részéből vehet-e személygépkocsit, csupán agyát tornáztatta. Persze, teljesen más a helyzet, ha a vagyoni hányaddal rendelkező személy teljesíti a szövetkezeti transzformációs törvény 13-as paragrafusa (2) bekezdésében meghatározott feltételt. Ha igen, akkor a jelenlegi mezőgazdasági szövetkezetből megalakuló új jogi személytől írásban kérheti vagyoni hányadának kiadását, és azt kilencven napon belül megkapja. - ef KIT SZOLGÁL A TÖRVÉNY? Harminchárom éve végzem a munkám a szövetkezet számviteli és közgazdasági szakaszán, de ennyire tanácstalan még nem voltam egyetlen feladat vagy probléma megoldása miatt sem, mint a jelen napokban. Naponta kezemben a törvény, az azóta megjelent kiegészítések, útmutatások, és mondhatom, naponta tanácstalanabb vagyok. Szövetkezetünkben aránylag jó állapotban van a behozott leltár nyilvántartása, megtaláltuk az eredeti könyvviteli bizonylatokat. Ezek a bizonylatok 1952-53ból valók. Hatvanhat személy 1960-ban lett a szövetkezet tagja, ebből az időből megvannak a jegyzetek a behozott állatokról. A legtöbben, amikor megmutatjuk, mi van nálunk a nyilvántartásban, helyeslően mondják, igen, ezt adtuk be, de néhányan keveslik, ők többet adtak be, a tanultabbak meg azt hajtogatják, létezik kormányrendelet, amely szerint, ha az előnyösebb a tagnak— vagy egyéb jogos személynek, akkor aszerint fogják követelni a kártalanítást Vettem a fáradtságot, és elővettem a szövetkezet mérlegeit az ötvenes és hatvanas évekből, és például 1955-ben a szövetkezetben 0,25 számosállat jutott egy hektárra, még 1966-ban is csak 0,5, ez pedig már a szövetkezet fennállásának 15. évében volt. A kormányrendelet szerint jogosan követelhetik a jogos személyek a behozott állatoknak csaknem a négyszeresét — persze, ha csak egy-két hektárja volt annak a szegény embernek, akkor semmit sem, mert nem teszi ki ez a megszabott 30 ezer korona értéket. Aki szegény volt, az maradjon szegény, nem számít, hogy az egy-két hektár fötdecskéjével — és ilyen a szövetkezeti tagok 80 százaléka — élete munkáját is feláldozta a mezőgazdasági szövetkezet jelenlegi szintre emeléséért. A földek rendezése, tehát a tulajdonjog visszaállítása sem problémamentes, sok családi perpatvar lesz még ebből az elkövetkező években. DANCZI VILMOS; a füri szövetkezet üzemgazdásza FÖLDTULAJDON HÍJÁN - „STATISZTASZEREPBEN" Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek transzformációja az elkövetkező időszakban jelentős változásokat hoz majd a falusi emberek életében. Azt azonban, hogy konkrétan milyet, még nagyon kevesen tudják. Ráadásul azt sem állíthatjuk, hogy a falu népe ádventi várakozással várja az ágazati szerkezetváltás legfontosabb tényezőinek kikiáltott tulajdonosváltást. Többségüknek ugyanis földtulajdon híján csak „statisztaszerep" jut a szövetkezeti vagyon nevesítésében. Kifejezetten érvényes ez azokban a térségekben, ahol az ipartelepítés nem történt meg, s jóformán a mezőgazdasági szövetkezetek biztosítanak egyedüli munkaalkalmat a térség munkaképes lakosainak. Nem csoda tehát, hogy a szövetkezetek megszűnésének veszélyével is fenyegető vagyonnevesítési folyamat nem mindig talál osztatlan elismerésre a „nincstelenek" körében. Zobor-alja vidéke a bortermelésen és a kőbányászaton kívül általában a mezőgazdasági termelés révén biztosította a dolgos, paraszti munkához értő emberek számára a megélhetést. Igaz, a szocialista menetelés időszakában összevont hatalmasra felduzzasztott szövetkezetek itt sincsenek irigylésre méltó gazdasági helyzetben. A néveri székhelyű részlegén Vojčík Štefan mérnök a részleg a vezetője. A transzformáció útvesztőjéről órákat tudna mesélni. Azokról is, akik fél, maximum másfél hektárnyi földjüket kivéve a saját útjukra léptek, s bizony kemény munkának néznek elébe. A részlegen dolgozó mintegy 170 ember többségének azonban nincs földtulajdona, így őket a transzformációból elsősorban az érdekli, lesz-e továbbra is megélhetést biztosító munkájuk a faluban. Mert a természeti és talajviszonyok nem kényeztetik el a gímesieket, hiszen termőföldjeiket a 16-29-es termesztési-gazdasági csoportba sorolták be, s ez így önmagában is arra utal, hogy a mindennapi betevő falatért bizony keményen meg kell küzdeniük. — Az emberek többségének itt az a véleménye és feltett szándéka, hogy továbbra is közös munkával biztosítsa a megélhetést. Amíg munka és fizetés van, addig a nehézségeket is könnyebben lehet elviselni. A térségben azonban katasztrofális helyzetet okozna, ha a szövetkezetek tömegesen szűnnének meg, hiszen a munkaerőpiac jelenlegi viszonyait figyelembe véve az itt felszabaduló munkanélküliek számára vajmi kevés esély maradna az érvényesülésre — állította a részleg vezetője. Néveren, a szövetkezet központjában külön ügyintéző foglalkozik a földtulajdon visszaigénylésével és a transzformációba jelentkező jogosult személyek ügyeivel. Zdeno Cajmer ugyan nem túl szívesen fogad, mivel az asztalán sorakozó akták és kérvények láttán érthető, kevés időt szánhat újságírókkal való társalgásra. A több mint ötezer hektáros közös gazdaságba április elsejéig 173 földviszszaigénylési kérvény érkezett, ezek közül 97-nek már eleget is tettek. A visszaigényelt területek nem túl nagyok. Többnyire 1 '1,5 hektáros parcellákról van szó, azonkívül nagyon sok olyan jogosult személy is bejelentette igényét, aki az ország más vidékén él. Velük van a legtöbb gond — állította az ügyintéző. A transzformáció iránt eléggé gyér érdeklődés mutatkozik. Április elejéig csupán 56-an jelentették be igényüket, hogy részt kívánnak venni a szövetkezeti vagyon nevesítésében. Sok ez vagy kevés? Mindénesetre az emberek között nagyon sok félreértelmezett információ kering. Összemosódnak a transzformációs és kárpótlási igények. Sokan bizonylatok nélkül próbálják visszaszerezni vélt vagy jogos tulajdonukat. A „vélt tulajdonos" fogalma sem tisztázza egyértelműen, melyek azok a dokumentumok, amelyekkel időlegesen, de hitelt érdemlően bizonyítani lehente a tulajdonjogot. Danóci Mátyás mérnök, a szövetkezet szállítási részlegének felelőse úgyszintén úgy vélekedett, hogy ezen a környéken az emberek nincsenek felvillanyozva a vagyonnévesítés eme formájától. Véleménye szerint érthető, hogy kevesen vannak, akik visszakérik a földjüket, hiszen a kedvezőtlen termesztési feltételek miatt ezen a vidéken a magángazdálkodás jóval több munkát és befektetést igényel. S nem biztos, hogy a megélhetést is biztosítja. Az emberek többségének itt az a véleménye, hogy a szövetkezetnek, bár más formában, de fenn kéne maradnia. Ez biztosítja számukra a megélhetést. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ