Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-03 / 80. szám, péntek

HÍREK - VELEMENYEK . ÚJSZÓM 1992. ÁPRILIS 3. Ml TÖRTÉNT LAPZÁRTA UTÁN? KIVONULTAK A TEREMBŐL (Munkatársunktól) - Rövid idő alatt immár másodszor kényszerül­tek a kormánypárti, valamint a kabi­netet támogató pártok képviselői - beleértve mindhárom magyar poli­tikai erő tagjait - a szlovák törvény­hozásban arra, hogy testületi kivo­nulással az ülésteremből akadályoz­zák meg a szavazást a kényes kér­désről. Szerdán késő este a Viliam Oberhauser erdőgazdasági és víz­gazdálkodási miniszter által beter­lesztett szuverenitási nyilatkozat bi­zonyult annak. Korai lapzártunk mi­att ma számolunk be olvasóinknak arról, hogy mi zajlott a politikai gré­mium megbeszélése után a pozso­nyi törvényhozásban. Elsőként Ján Čamogurský kor­mányfő kért szót. A politikai primiti­vizmus tetőfokának minősítette mi­nisztere előterjesztését, s azzal vá­dolta öt meg a nyilvánosság előtt, . hogy hazardirozik az ország lakói­nak jövőjével. Kifejtette, hogy kor­mánya nem tudna eleget tenni a deklaráció megszavazása esetén, az ebből a lépésből adódó felada­toknak. Ezért arra szólította öt fel, hogy tegyen javaslatot egy új kor­mányra Martin Porubjak miniszter­elnök-helyettes arra mutatott rá, hogy a nyilatkozat elfogadása immár tényleges lépés lenne Csehszlová­kia kettészakadása irányába. Ót kö­vette a mikrofonnál Peter Tatár (PDP), aki az ellenzők táborának nevében bejelentette: a szavazást kockázatosnak tartják, ezért nem vesznek rajta részt. A képviselők távozása után az ellentábor tagjai közül még sokan érezték fontosnak, hogy kifejezzék felháborodásukat. Jozef Prokeš (SZNP) szerint azért van káosz az országban, mert még nem deklarál­ták a függetlenséget František Mikloško az ülést az­zal napolta el április 22-re, hogy a parlament szavazásképtelen. A te­remben 68 képviselő tartózkodott - mindössze nyolccal kevesebb ah­hoz, hogy az elnök szavaztasson a kérdésről. (gyor) AZ ARABOKAT FELHÁBORÍTOTTA A BT DÖNTÉSE Elutasítást és felháborodást váltott ki az arab világban a Biztonsági Tanácsnak az a döntése, miszerint április 15-től szankciókkal sújtja Líbiát, ha nem adja ki a légi terrorizmussal vádolt két ügynököt. Faruk Sara szíriai külügyminiszter meg­állapítása szerint a BT-határozat nem megfelelő, túlzó. Fariz Buaiz, a libanoni diplomácia vezetője azt hangsúlyozta: azok a kísérletek, hogy erővel kényszerít­senek valakire nemzetközi döntéseket, egyoldalúak, hiszen a nemzetközi közös­ség továbbra sem hajlandó megbüntetni Izraelt a nemzetközi jogok megsértéséért. Jordánia Mahmud Sarif tájékoztatási mi­niszteren keresztül közölte: Amman to­vábbra is a Hágai Nemzetközi Bíróság döntésére vár, s reméli, olyan megoldást találnak, amely megakadályozza a hely­zet további éleződését. Tunézia úgyszintén sajnálkozását fe­jezte ki a szankciók miatt és közölte: a Líbia és Tunézia közötti légi és tengeri útvonalak nyitva maradnak. Az iraki sajtó a szankciókról azt írta, hogy a Nyugat ezzel az összeesküvéssel próbálja meg­törni a arab államokat. A Dzsunhuria című kormánylap azzal vádolta a Biztonsági Tanácsot, hogy kétféle mércét alkalmaz, mert Izrael ellen, amely a palesztinokat és Libanont terrorizálja, semmilyen lépése­ket nem tesz. Az INA hírügynökség tájé­koztatása szerint Kadhafi legfelsőbb líbiai vezető üzenetet intézett Szaddam Husz­szeinhez, s ebben a líbiai-iraki kapcsola­tok erősítésének a fontosságát hangsú­lyozta. Közben több nyugati állam felszó­lította Líbiában élő állampolgárait, hogy térjenek haza. A görög fuvarozók, akik szombat óta (az idén már másodízben) eltorlaszolták Görögország északi határátkelőhelyeit tiltakozásul amiatt, hogy Magyarország nem adta meg nekik a kívánt mennyiségű ingyenes tranzitengedélyt, tegnap reggel feloldot­ták a blokádot. Tegnap ezt az AFP jelentette hivatalos budapesti forrásokra hivatkozva. A fuvarozók azt követően döntöttek így, hogy Budapestről megküldték nekik a 2 ezer engedélyt. Az ügy hátteréhez hozzátartozik, hogy Konsztantinosz Karamanlisz görög kormányfő tegnap kezdte meg kétnapos hivatalos magyarországi látogatását, amelynek során a felek együttműködési megállapodást írnak alá. EDITH CRESSON LEMONDOTT FRANCIAORSZÁGNAK ÚJ KORMÁNYFŐJE VAN Edith Cresson francia miniszterelnök-asszony tegnap benyújtotta lemondását - közölte tegnap Francois Mitterrand államfő szóvivője. A köztársasági elnök nem sokkal ezt követően kinevezte az új kormányfőt, Pierre Beregovoy, eddigi gazdasági, pénzügyi és költségvetési miniszter személyében. A kabinetben történt változások oka az, hogy a két utóbbi vasárnapon lebonyolított regionális és kantonális választásokon a kormányzó szocialista párt súlyos vereséget szenvedett. Megfigyelők Pierre Beregovoy-t tartják a sikeres francia antiinflációs politika atyjá­nak, s e politika eredményeként állandósult a frank árfolyama. Hátránya viszont a magas munkanélküliség. Egyébként Edith Cresson előtt még sosem állt nő a francia kormány élén. Tíz és fél hónapot töltött el ebben a tisztségben, s az ötödik köztársaság történetében nem volt nála népszerűtlenebb miniszterelnök. 26 MILLIÁRD DOLLÁRT AZ UTÓDÁLLAMOK MEGSEGÍTÉSÉRE EZ MÁR VALAMI! George Bush amerikai elnök szerda esti fehérházi sajtóértekezletén új intéz­kedéseket leientett be Oroszország és a többi utódállam megsegítésére. Ezeket még a Kongresszusnak is jóvá kell hagy­nia. Az elnök által javasolt segély összege eléri a 26 milliárd dollárt, de csak a 20 százalékát finanszírozná az Egyesült Ál­lamok, a többit olyan nemzetközi intéz­mények adnák, mint a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap. A javasolt segélyprogram három rész­ből áll. Az első egy sokoldalú program a demokratikus és gazdasági reformok támogatására. Ennek keretében 6 milliárd dollárt utalnának ki a rubel stabilizálására, 18 milliárdot pedig Oroszország és a többi utódállam gazdaságának a stabilizálásá­ra. Az USA a saját különsegélyének kere­tében 12 milliárd dollárral többet fizetne be a Nemzetközi Valuta Alapba, amely ezt az összeget a FÁK megsegítésére fordítaná. Az elnök szólt arról is, hogy a beígért 500 millió dollárnál nagyobb összeget szánnak a orosz hadiipar konverziójára Az USA tavaly januárban már jóváhagyott 3,75 millió dollárt kormánygaranciák for­májában a Szovjetuniónak amerikai ga­bona vásárlására, s ezt az összeget most 1,1 milliárddal megtoldják. Ez utóbbi pénzből 500 milliót Oroszország kap, 600 milliót a többiek között osztanak el. Bush elmondta még, javaslatairól tele­fonon tájékoztatta Borisz Jelcin orosz és Leonyid Kravcsuk ukrán elnököt. Mind­ketten nagy örömmel fogadták a progra­mot. A Fehér Ház ura már találkozott is a Kongresszus néhány tagjával, akik szintén megértéssel szóltak a programról. Az elnök egyébként azzal indokolta el­képzeléseit, hogy a szovjet utódállamok­ban veszélybe kerülhet a demokratikus átalakulás. Azt mondta, óriási fenyegetést jelentene, ha Oroszországban vagy a töb­bi tagállamban a relormok kudarcot valla­nának, esetleg bekövetkezne egy vissza­térés a korábbi viszonyokhoz. SEVARDNADZE A VILÁG LELKIISMERETÉRE HIVATKOZIK Eduard Sevardnadze szovjet exkül­ügyminiszter, Grúzia jelenlegi legfelsőbb vezetője széles körű kampányt indított a szovjet utódállamok megsegítése érde­kében. Felhívását egy egész újságolda­lon hirdetésként közölték a legnagyobb amerikai, ausztráliai, német, japán dél­afrikai és más napilapok. Ebben Sevard­nadze arra kéri a nemzetközi közvéle­ményt, hogy saját gyermekeink jövőjének érdekében segítsenek azokon az embe­reken, akik most szabadultak meg a tota­litarizmus bilincseitől. A népszerű grúz politikus az érzelmekre kívánt hatni, ami­kor az olyan anyák kétségbeeséséről írt, akik egy csöpp tejet sem tudnak vásárolni gyermeküknek. Az öregek helyzete kilá­tástalan, már semmit sem remélhetnek. Beszámolt a gyermekkor nélküli gyerme­kek szomorúságáról, akik már hozzá­szoktak, hogy az állandó félelem és vere­ség légkörében éljenek. Sevardnadze szerint az ilyen embereket már nem lehet puszta szavakkal megörvendeztetni, s azt sem lehet tőlük elvárni, hogy sokáig tűrje­nek a boldogabb jövő reményében. És még egy mondat a felhívásból: ,,Elgon­dolkodtam azon, mekkora árat is kell fizetniük a volt Szovjetunió népeinek, te­hát az én nemzetemnek is. Ha az embe­rek szenvedése eléri a kritikus pontot, az pusztító csapásaival elérheti az önök nyu­godt világát is." V áclav Havel szerdán este befejeződött, huszon­négyórás moszkvai látogatása már egy gyökere­sen megváltozott helyzetben valósult meg ahhoz képest, mint amilyenben az aláírt dokumentumok kidolgozása kezdődött. 1990-ben még senki sem feltételezte volna, hogy a Szovjetunió megszűnik, mégpedig szédületes gyorsasággal. Az Oroszországi Föderáció lépett szerző­dő félként a helyébe, garanciát vállalva a korábbi megál­lapodásokért is. Ilyen körülmények között nem kellett mindent újrakezdeni, egy kis megtorpanás után folytatni lehetett a meghatározó jelentőségű megállapodások előkészítését. A baráti kapcsolatokról és együttműkö­désről szóló államközi szerződés tíz évre köttetett, rögzíti a kölcsönös viszony elveit, kijelöli az együttműkö­dési területeket és célokat. Egy vezérfonal ez, melyhez tartva magát két fiatal demokratikus ország végig akarja járni a prosperitáshoz vezető utat. Egymás mellett, s esetenként együtt haladva. Mindez azonban elképzelhetetlen a múlt tisztázása, a vétkek beismerése nélkül. Ezt tükrözi az államközi szerződés preambuluma egyik részének alapos átfogal­mazása, valamint a szovjet megszállás következmé­nyeinek felszámolásáról szóló egyezmény és az a meg­állapodás, melynek alapján végre fény derülhet az ellentmondásos és sokszor keserű múlt titkaira. Talán furcsa egy kicsit, hogy diplomáciánk sikereként könyveljük el - márpedig ez igenis, siker! -, hogy a preambulumnak az az ominózus része sokkal kemé­nyebben lett megfogalmazva akkor, amikor olyan sok szó esik az ésszerű kompromisszumok szükségességé­ről. Ez azonban pontosan az az eset, amikor kemény egyértelműségre van szükség, hiszen nem lehet a vég­telenségig ködösíteni egy olyan dolgot, mint Csehszlo­vákia 1968-as lerohanása, a több mint húsz évig tartó katonai megszállás. Végre ki kellett mondani, le kellett írni, hogy a katonai erő megengedhetetlen alkalmazásá­ról, törvénytelen megszállásról volt szó. Úgy türiik, ezt az orosz - ha úgy tetszik: volt szovjet- fél is tudatosította, hiszen a csúcstalálkozón öt perc alatt megegyeztek a módosításban. Kérdéses viszont, hogy elfogadható-e az orosz parlament számára is az, amit Jelcin elnök természetesnek tartott. A parlament elnökével, Ruszlán Haszbulatovval és több képviselővel megtartott találko­zó után a csehszlovák küldöttség több tagja is úgy látta, a parlamenti ratifikálás kemény csata lesz Jelcin és hivei számára. Oroszország demokratikus vezetőinek gondjait csak fokozni fogja a szovjet hadsereg kivonásával kapcsola­tos vagyonjogi kérdésekről történt megállapodás. Josef Vavroušek miniszter, a Szövetségi Környezetvédelmi Bizottság elnöke szerint egy ,,elegáns" megoldást sike­rüli találniuk - mint megtudtam tőle nagyon kemény tárgyalások eredményeként. Ennek lényege, hogy való­ÖSSZEFÜGGÉSEK jában mindkét fél lemondott a másikkal szembeni köve­teléseiről. A „nullaváltozat" gyakorlati kivitelezése pedig úgy néz ki, hogy a szovjet csapatok által hátrahagyott ingatlanokat a cseh, illetve a szlovák kormány eladja, a befolyt összegből megtérítik a csehszlovák állampol­gároknak okozott károkat, elvégzik a szükséges talaj- és víztisztítást és 300 millió korona értékben építő­anyagokat és lakástartozékokat szállítának Orosz­országba, hogy mielőbb megoldódjanak a Közép-Euró­pából hazatelepített katonatisztek valóban nyomasztó lakásgondjai. Borisz Jelcin a tárgyalások után adott nyilatkozatában nagyon elégedetten szólt arról, hogy az érintett országok közül elsőként Csehszlovákiával sikerült rendezni ezt a kényes kérdést. Olyan hangsúllyal mondta ezt, mintha üzenni akarna Németországnak, Magyarországnak, Lengyelországnak: látjátok, mindenre van megoldás!De azért nem tűnt túl elégedettnek, nyilvánvalóan tisztában van vele: nehezen fogják lenyelni ezt az újabb békát azok, akik a csapatkivonások megkezdésekor Gorba­csov lemondását követelték, mondván: harc nélkül fel­adta azokat a területeket, melyekért a katonák vérüket ontották. Látni kell azt is, hogy Oroszország nyomasztó pénzhiányban szenved, s természetesen bízott abban, sikerül néhány millióra szert tennie. Csakhogy az oko­zott károk a legtöbb esetben meghaladják az ingatlanok értékét, Moszkva pedig fizetésképtelen. Mindent egybe­vetve: ez a nullaváltozat a legtöbb, amit az adott helyzetben el lehetett érni. Nem is szólva arról, hogy a vég nélküli alkudozások könnyen elmérgesíthették volna a két ország viszonyát, ez pedig nem szolgálná egyikük, de Európa érdekeit sem. Ellenben létfontosságú számunkra, illetve nagyon sok hazai vállalat számára, hogy behajtsák kintlevőségeiket, hiszen az Oroszország által ki nem fizetett áruk és beruházások miatt maguk is fizetésképtelenekké váltak és a csőd szélére kerültek. Arról szó nincs, hogy az orosz fél megtagadná az adósságok törlesztését, legye­nek azok immár a sajátjai vagy a volt Szovjetunió elmaradásai, melyekért garanciát vállalt. Moszkva fizet­ne, ha lenne miből. Tudatában van annak is, hogy nagyon nehéz helyzetbe hozta megbízható gazdasági partnereit, ami nem érdeke. A maximum, amit vállalni tudott, hogy a legnehezebb helyzetben lévő cégeknek igyekszik mielőbb fizetni. így aztán Vladimír Dlouhý gazdasági miniszterre és munkatársaira hárul a nehéz feladat, hogy az érintettek hosszú listájából kiválasszák az előnyt kapókat, ami elkerülhetetlenül feszültségeket fog okozni honi gazdasági berkeinkben, s éreztetni fogja hatását a politikai légkörben is. Viszont ez az egyetlen módja annak, hogy behajtsuk a tartozásokat, melyek összege több mint öt milliárd korona. B izonyára nem kevesen vannak azok. akik úgy látják: a csehszlovák fél több engedményt tett, mint az orosz. Moszkvában viszont sokan éppen ennek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve. A tárgyalások résztvevőinek véleményét meghallgatva arra a követ­keztetésre jutottam, hogy ezeket a megállapodásokat sokkal fontosabb dolog motiválta, mint a gazdasági érdek: az őszinte jószándék és a realitások figyelembe­vétele. Számomra ezt mindennél jobban bizonyította, hogy Vavroušek miniszter elismerte: a legközvetlenebb összefüggés van a javunkra megváltoztatott preambulu­ma és a csapatkivonással kapcsolatos vagyonjogi elren­dezés között. És ez csak egy összefüggés, de nem az e9yelle n' GÖRFÖL ZSUZSA Moszkva - Pozsony NÉHÁNY SORBAN L engyelország -és Brandenburg javítani kívánja a helyzetet a né­met-lengyel határon és hozzá akar járulni a határterület iparának fej­lesztéséhez. Ebben szerdán este Potsdamban állapodott meg Lech Walesa lengyel elnök és Manfred Stolpe brandenburgi kormányfő. A tervek szerint további 16 határát­kelőhelyet nyitnak, ám ezzel egyidő­ben meg kell erősíteni a határok védelmét is. Walesa Brandenburgba Münchenből érkezett, ahol Max Streibl bajor miniszterelnök támoga­tást ígért a Lengyelországban élő német kisebbség számára Walesa tegnap Berlinben folytatta látogatá­sát, fogadta őt Eberhard Diepgen polgármester, majd Richard von Weizsácker szövetségi elnök kísé­retében Odera-Frankfurtba utazott. I zrael ismét megerősítette, hogy nem sértette meg a Washington­nal kötött megállapodást az amerikai fegyverek és technológia eladásá­ról. A védelmi minisztérium szóvivő­je hangsúlyozta, Izrael politikája a fegyvereladást érintő intézkedé­sek szigorú betartásán alapul. Mint ismeretes, a múlt héten amerikai szakértők csoportja látogatott Izrael­be, hogy a helyszínen győződjön meg, megalapozott-e az a vád, mely szerint Izrael amerikai rakétatechno­lógiát adott el Kínának. Az eredmé­nyeket eddig nem tették közzé, ám az izraeli sajtó szerint az ellenörök üres kézzel távoztak. r^__ohar Dudajev csecsen el­L/£b nök szerdán rendeletet adott ki, mely szerint Csecsenföld átveszi az ellenőrzést a területén állomásozó közösségbeli fegyveres erők egységei fölött. Ezt a FAK köz­ponti televíziója közölte a csecsen parlament forrásaira hivatkozva. Er­re egy nappal azután került sor, hogy az észak-kaukázusi köztársa­ság fővárosában találkoztak az el­lenzék képviselői és a csecsen sze­paratisták vezetőjének, Dudajev el­nöknek a hívei. T egnap a Kambodzsában állomá­sozó ENSZ-egységek parancs­noksága mintegy 200 katonát kül­dött Kompongthom tartományba, ahol február 25-e óta nem tartják tiszteletben a tűzszünetet John Sanderson, az UNTAC-egységek főparancsnoka a következő napok­ban szintén a tartományba utazik. Azóta, hogy Kompongthomban is­mét kirobbantak a harcok a vörös khmerek és a kormánykatonák kö­zött mintegy 15 ezren menekültek el. A szemben álló felek egymást vá­dolják azzal, hogy a tavaly október­ben kötött túzszüneti megállapodás után is további területeket szeretné­nek ellenőrzésük alá vonni. N em igazolódott be Heribert Hel­lenbroichnak, a szövetségi hír­szerzés (BND) egykori főnökének állítása, miszerint néhány egykori nyugatnémet miniszter és jelenlegi bundestagi képviselő a Stasinak dolgozott. Ezt Alexander von Stahl német főügyész állapította meg, mi­után tegnap Karlsruheben kihallgat­ták Hellenbroichot. H ivatalos szófiai források sze­rint a Világbank 30 millió dollá­ros hitelt nyújt Bulgáriának a szén­bányászat korszerűsítésére. A Vi­lágbank szakértőinek küldöttsége, amely két hetet töltött Bulgáriában, egyetértett a bolgár ipar e fontos ágazatának korszerűsítését célzó javaslattal. A tervezett beruházások ériéke 37 millió dollár, s ebből 30 milliót a Világbank fedezne. J ohannesburg négerek lakta elő­városában, Alexandrában szer­dán a felbőszült lakosok eltorlaszol­ták az utcákat, sztrájkot hirdettek, tiltakozásul a folytatódó erőszak mi­att, melynek során az utóbbi 24 órában legkevesebb hét személy vesztette életét. Ezt az AP hírügy­nökség közölte hivatalos pretoriai forrásokra hivatkozva Alexandra az elmúlt hetekben harctérré változott, ahol összecsaptak a legjelentősebb néger szervezetek, az Inkatha moz­galom és az Afrikai Nemzeti Kong­resszus hívei. SZABAD AZ OTT

Next

/
Oldalképek
Tartalom