Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám, csütörtök

1992. ÁPRILIS 16. iÚJSZÓM LEVELEK 8 A JÖVOKEPBE A FELDOLGOZÁS IS BELEFÉR A mintegy 65Q főt foglalkoztató, több mint 5500 hektáron gazdálkodó Gombai Állami Gazdaságban járva tapasztalhatjuk, hogy a tulajdonváltás időszakában, a mezőgazdasági üzemek felett tornyosuló gondok és problémák tömege ellenére szorgos munka folyik. A határban jól haladnak az időszerű tavaszi munkákkal, szépen zöldell a 2000 hektáron vetett gabona éš folyamatosan kerülnek földbe a tavaszi vetemények. Közben nem feledkeznek meg öntözőberendezéseik korszerűsítéséről és felújításáról sem. Mészáros Árpád mérnök, az állami gazdaság igazgatója szerint gazdaságuk sincs jobb helyzetben a legtöbb mezőgazdasági üzemnél. A múlt év mérlegét csupán a munkaerő-reprodukálással egyenlő, nullszaldónak megfelelő 729 ezer koro. na nyereséggel zárták. „Az állami adóprés a maximumot igyekszik kisajtolni belőlünk, nem törődve azzal, marad-e pénz a továbblépéshez szükséges fejlesztésekre, a bővített újratermelésre. összehasonlításként csak annyit, ha a mezőgazdaságunk »normális« gazdasági viszonyok között működhetne, akkor szerintem gazdaságunkban is mintegy 12 millió koronás nyereségünk lehetne. Persze, ehhez meg kellene változtatni az egész árrendszert, az ipari és mezőgazdasági termékek árképzését is. Mégis csak bosszantó, hogy a mi«t>úzánk 70-75 dollárt ér tonnánként idehaza, míg a világpiacon 90-95 dollár között mozog az ára" - fejtegette az ágazat helyzetével kapcsolatos véleményét. - Hogy van-e kiút a mostani helyzetből? Szerintem nincs más megoldás, el kell fogadni az Európai Gazdasági Közösségben jól bevált a mezőgazdasági szabályozó rendszert, amelynek működő mechanizmusa egyaránt szolgálja a bel- és külpiacot, a termelő és fogyasztó érdekeit. Olyan védőháló-rendszerről van szó, amely a mindenkori ármozgások és vámrendelkezések révén a belső piac stabilitását, egyúttal a termelők biztonságérzetének javítását is szolgálja. - Hallhatnánk valamit az állami gazdaság jövőjét formáló stratégiai elképzelésekről? - Ahogy köztudott, nálunk a privatizáció második hullámában kerül sor a tulajdonviszonyok rendezésére, s akkor csaknem 1 milliárd korona értékű vagyon „osztására" kerül sor. Május végéig készítjük el privatizációs tervezetünket, amely részvénytársasági formához kötődik. Elsősorban tág mozgáslehetőséget kínál mindenkinek, beleértve a magántulajdonosok érdekeltségét is. Továbbá ez a forma lehetővé teszi, hogy a hat község vonzáskörzetébe tartozó földtulajdonon az adott település lakói gazdálkodjanak. Tehát helyben lesz a munkahelyük, a kisebb gazdasági körzetben a vagyonkezelés is jobban áttekinthető és a reprodukciós folyamat eredményessége is szemmel követhető. Ugyanakkor közös pénzből koordinálhatok a beruházások, a fejlesztések, segíthető az áruértékesítés, rendezhető a belső ügyvitel. Azt is megtudtuk, hogy létrehoztak egy négytagú szakbizottságot, amely a tulajdonosok földigénylését, a restitúciós követelések rendezését intézi. A gazdaságvezetés segítő szándékához nem fér kétség. Választási lehetőséget kínál dolgozóinak, illetve a jövőbeni földtulajdonosoknak. Aki akarja, kiveszi a földjét és maga műveli azt, sőt a gazdaság a termény értékesítésében is segítséget nyújt számára. Aki pedig úgy ítéli meg, hogy földjét bérbe adja a gazdaságnak, azzal bérleti szerződést kötünk. Akinek pedig restitúciós igényük van, annak részvényekben határozzuk meg a vagyonrészét. Végezetül hadd jegyezzük meg azt is, hogy a Gombai Állami Gazdaság jövőképébe a termelés és a feldolgozás vertikuma is belefér. Főképpen a tejfeldolgozás bővülhetne, hiszen már most is hétfajta joghurtot készítenek a piaci választék.bővítésére MÉRI ISTVÁN, Nagymagyar ÖNÖK ÍRTÁK Ultis Hm LELÜNK? Tóth Mihálynak a reciprocitásról írt cikkére szeretnék válaszolni. Kedd délutánonként a Magyar Televízió második programja 30 perces műsort sugároz az ott élő szlovákoknak. Jóleső érzés, hogy a kétszáz évvel ezelőtt oda telepedett néhány tízezernyi szlovák iránt annyi megértést tanúsítanak Magyarországon. Valótlan a nálunk sokszor ismételt állítás, hogy nincs óvodájuk, iskolájuk. Épp a' szlovák műsorból tudom, hogy bentlakásos óvodájuk is van, ahová magyar gyerekek is járnak. Budapesten gyönyörű gimnáziumuk épül. Nálunk a 45 év alatt hány új iskola épült a magyar gyerekek részére? Tudom, hogy Rimaszombatban három új szlovák iskola is épült, de a magyar iskola abban az épületben kapott otthont, ahová még 1915-ben az édesanyám járt polgáriba. Az itt élő magyarok itt születtek. Senkitől semmi mást nem akarnak csak hazát, és nem elnyomást. PhMr. LUKÁČNÉ CSONTOS ERIKA, Gyügy LEGYENEK VALÓBAN FÜGGETLENEK Már elég régen érlelődött bennem a gondolat, hogy írjak önöknek. De mivel békés természetű ember vagyok, aki nem szereti sem a sértegetést, sem a kákán is csomót keresést - így nehezen szántam írásra magam. Előre kell bocsájtanom, hogy olyan régi előfizetőjük vagyok, amilyen a lapjuk (ebből is kitűnik, hogy már nem mai gyerek). Végigolvastam azt a sok hazugságot, meg talpnyalást, amit abban a régi „átkosban" le kellett írniuk. Émelyegve, de olvastam. Járattam a lapot (pedig Isten lássa a lelkem, nem sok örömöm volt benne) csak azért, hogy velem is több legyen az előfizetője az - akkor még - egyetlen magyar nyelvű napilapnak. És járatom ma is, bár... Ugyanis, mikor beköszöntött a nagy „Bársonyos", és Önök „független napilappá" lettek, gondoltam, na végre, ezután legalább korrekt, tárgyilagos cikkeket fogok olvasni, amint azt az ember egy független laptól joggal elvárhatja. Végülis eddig kényszerből írták, amit írtak - gondoltam - de majd most! Szabad akaratukból már nem lesznek elfogultságtól hemzsegő cikkeik. Hát nem mindig van így! Vagy átértelmeződött talán a FÜGGETLENSÉG" fogalma és nem az elkötelezetlenséget jelenti többé? Úgy tűnik, igy van. Legalábbis néhány munkatársuk nem rejti véka alá, melyik irányba elkötelezett. Sőt, teszi ezt néha olyan vehemenciával, hogy csak úgy sistereg a cikk a gyűlölettől. Egy független lap szerintem legyen független a különböző politikai irányzatoktól, maradjon mindig tárgyilagos, ne foglaljon állást sem ilyen, sem olyan irányban. Végtére is az olvasó egyedül szereti eldönteni, kivel szimpatizál. Hiába olvassa például Tóth Mihály egyértelműen elkötelezett cikkeit, ettől még nem fog megváltozni a véleménye, ha ö meg az ellenkező irányba érzi magát elkötelezettnek, netán semleges beállítottságú, mint például én, aki csak kívülről szereti figyelni a politikai pártok nem mindig gusztusos csatározásait. Az ilyen cikkek szerintem nemcsak a szerzőjükkel, hanem a lappal szemben is ellenszenvet váltanak ki. Mert ha egy olvasó a Független Magyar Kezdeményezés vagy legújabban a Magyar Polgári Párt híve, akkor megveszi a Napot, s ilyen irányú igénye ki van elégítve. De egy független lap ne támogasson egyetlen politikai pártot sem. Most pedig váltsunk témát. Itt van például Dusza István kollégájuk. Bíz' isten, néha már szinte sajnálom öt, hogy annyi rossz magyarországi tévéműsort kényszerül végignézni... Javaslom neki: ne tegye, kár vele az idegeit rongálni. Végtére is fő az egészség. Javaslom, nézze a hazai műsorokat is. Azokról is szívesen olvasnék néhány sziporkázó, borotvaéles Dusza-kritikát. Végezetül elnézést kérek soraimért, ezek részemről nem bántóak. Építő kritikát akartam írni a szó legigazibb értelmében, nem olyan szándékkal ahogy azt önök évtizedeken át írták. Maradok tisztelettel

: H. I. (Rimaszombat) egy régi olvadójuk (egyelőre) EGYENLET HIBÁS ELŐJELLEL? Tóth Mihálynak A kampánymatematika diszkrét bája című cikkében a „matematikai" fejtegetésének bizonyos részével egyetértek, bár az egész „egyenletét" nem tartom befejezettnek. A matematikában ugyanis e számok előtt állhat pozitív, illetve negatív előjel. Az ún. bársonyos forradalom óta, mi kisebbségi magyarok, megkaptuk-e a kormányunktól a fő kéréseinket? (Pedagógiai főiskolát? Kollektív büntetésünk eltörlését? Kurtítatlan földtörvényt hercehurcák nélkül?) Helyettük nyelvtörvényt kaptunk és sok más kedvezőtlen rendelkezést. Nos, ebben a kormányban, mint koalíciós partner ott volt és van az a bizonyos harmadik magyar párt (korábban mozgalom) is, amelynek ön jeles osztályzatot adott. Úgy gondolom, hogy az annyiszor meggyötört magyarság, mely erre a végleges osztályzatot a választásokon adja meg. Két évvel ezelőtt a 12-es szám alatt méltó és megnyugtató választ adott. Gondolom, hogy az Ön által említett bizonyos 6,9 %-os rémálom is köddé foszlik, mert van még ebben a népben annyi erő, akarat és politikai érettség, hogy ezt a 7 százalékra felemelt mércét is képes saját jövője érdekében átlépni. MIERKA OTTÓ, Léva FEKETEPÉTER, A KERTI TÖM? Az Új Szó március 31-én megjelent számában megdöbbenéssel olvastam el Dusza István A gicss minősége című írását, melyet azért nem merek színházi kritikának minősíteni, mert az írás első kétharmada - véleményem szerint - zavaros fejtegetés olyan témakörben, mely a szerző számára - amint azt a cikk ékesen bizonyítja - túlságosan is ingoványos talaj. Nyilvánvaló, hogy a szerző nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy napjainkban nagyon elavult dolog komolyzenéről és könnyűzenéről beszélni. A zenebarátok, köztük én is, ugyanis többnyire jó és rossz zenét különböztetnek meg, tekintet nélkül műfajra és a keletkezés idejére. Ezért rendkívül lehangoló, hogy Dusza István az operettet, a könnyűzenei slágereket és Eisemann Mihályt - teljesen indokolatlanul - fölényesen „lekezeli", Eisemann Mihály muzsikáját is „giccsnek", a Fekete Péter sikeres szerzőjét „slágergyáros"-nak minősíti, s eléggé el nem ítélhető (és szakszerűtlen) módon valamiféle párhuzamba kívánja állítani Bartók Bélát és Eisemann Mihályt! Bartókot a magamfajta egyszerű halandó csak csodálhatja, mert muzsikája minden egyes akkordjából az újszerűség, a tehetség, a zsenialitás szól hozzánk. Csak örülhetünk, hogy nekünk, magyaroknak, van ilyen világméretű zenei nagyságunk, s nem is egy! S hozzá viszonyítva Eisemann Mihály lenne a „kerti törpe", a giccs megtestesítője a magyar könnyűzenében - tehát a Bartókétól teljesen eltérő eszközökkel felépített és eltérő sílusú műfajban? Valami ilyesmit állítani - enyhén szólva is - badarság! Tudatlanság, hozzá nem értés és teljesen indokolatlan nagyképűsködés Eisemann Mihályt együtt emlegetni a giccsel, és érthetetlen fölényeskedéssel egyszerűen csak „slágergyárosnak" nevezni ezt a színvonalas könnyűzenei alkotásairól ismert kiváló - zeneszerzőt! A budapesti Zeneművészeti Főiskolát ugyanúgy elvégezte, mint a vele - igen helytelenül - párhuzamba állított Bartók Béla. Hogy operettdalainak nagy többsége sláger lett? * Nem azért, mert Eisemann „slágergyáros", slágergyártó „kisiparos" vagy „nagyiparos" volt, hanem mert különleges tehetséggel és mesterségbeli tudással megáldott élvonalbeli zeneszerző. Hanglemezgyűjteményemben van egy, 1983-ban kiadott Gualitonlemez, melyen olyan nagysikerű Eisemann-slágerek hallhatók, mint a Holdas éj a Dunán; Május van, az orgona virágzik; Fekete Péter; Könynyü azt mondani; Hallod-e Rozika, te; János legyen fenn a János-hegyen; A vén budai hársfák; Lesz maga juszt is az enyém; Negyvenhatos sárga villamoson és mások. A dalok előadói a lemezen: Felföldi Anikó, Kalmár Magda, Pálos Zsuzsa, Bessenyei Ferenc, Huszti Péter, Mikó István, Tahi Tóth László és mások. A magyar prózai-, opera- és operettszínpad nagy nevű sztárjai és kiválóságai netán giccséneklésre adták a fejüket? Szó sincs róla. A lemezen is azt művelték, amit a színpadon: magas színvonalú zenei alkotásokat mutattak be - művészi színvonalon. SÁGI TÓTH TIBOR ABORTUSZT: IGEN VAGY NEM? Régi szóval élve funkcionárius vagyok, vagyis vezető állást töltök be. Örülök annak, hogy az egyszerű ember is teret kap véleménye kinyilvánítására. Nagyon felháborodtam az abortúsztörvény-tervezetén, amit csak „szörnyszülöttnek" tudok nevezni. Az a hasonlat jut az eszembe, hogy Csehszlovákia - 1968. Akkor is mások döntötték el, ami nem tartozott rájuk, és mi ittuk meg a levét... Szégyelltem magam azon férfitársaim miatt, akik ezt a korcsszülöttet kitalálták, megalkották. E miniszter uraknak azt kívánnám, hogy legalább egyszer járják végig azt az utat, amelyet egy-egy szerencsétlen nőnek végig kell járnia! Tapasztalják, mi az, amikor más dönt a sorsuk felett. Szerintem elviselni a művi beavatkozást már önmagában is nagy megrázkódtatás; nem kell azt tetézni egy bizottság elé járulással. A miniszter és a képviselő urak jobban tennék, ha többet foglalkoznának a korszerű terhességmegelőzés megteremtésének lehetőségével, vagy legalább a gyermekneveléshez szükséges gazdasági feltételeket teremtenék meg. A gyermek világrahozatalát bízzák a nőkre! V. F. Pozsony-vidéke járás Szomorú történetemet akarom elmondani az Új Szó olvasóinak. Már csaknem tíz évi házasság után ismét teherbe estem. Akkor két gyermek anyja voltam, munkanélküli és a férjem munkahelye is megszűnt, így ő is az utcára került. Ekkor estem teherbe. Nagyon szerettem volna egy harmadik gyereket, s reméltem, kisfiú lesz, mert már két lányom volt. Mégis úgy döntöttünk: nem tarthatjuk meg - állás, pénz, biztos jövő nélkül. A művi beavatkozás előtt belgyógyászati kivizsgálásra kellett mennem, ahol egy idős, vallásos doktor döntötte volna el: igen vagy nem. A rendelője falán hatalmas plakátok voltak, s azokon a'méhben fejlődő babák lábacskái, alatta pedig a szöveg: „Ezek a gyerekek járni akartak!" Azt a bizonyos napot soha az életemben nem fogom elfelejteni. Az orvos próbált meggyőzni, hogy ne vessem alá magam a műtétnek, A modora fölényes, a mondatai sértőek voltak. Szégyelltem magam, nagyon szégyelltem. Az a három nap a kórházbán borzasztó volt. Azóta is orvoshoz járok - de ideggyógyászhoz. Furdal a lelkiismeret, holott tudom, abban a helyzetünkben másként nem is dönthettünk volna a férjemmel. Miután felépültem, szinte naponta a járási hivatalba jártam: adjanak egy kis segélyt. Hát kaptam is: két gyerekre 400 koronát! Csak azt nem tudom, milyen kulcs szerint számítják ki a létminimumhoz szükséges'összeget. A lakásért, villanyért, gázért havonta 1400 koronát fizetünk. A miniszter urak pedig ahelyett, hogy megtalálnák a módját, hogyan lehet a kedvezőtlen szociális körülmények között élőkön segíteni, olyan törvényt fabrikálnak, amely szerint az asszony köteles kihordani és megszülni minden megfogamzott magzatát. Én lennék a legboldogabb, ha nálunk minden család olyan körülmények között élne, hogy nem kellene lemondani egyetlen gyerekről sem. Én is szülnék, akár tizet. A két lányom épp a minap könyörgött, hogy vegyek nekik csokis kekszet, ők majd megfelezik.. Elszorult a szívem, és azt mondtam: a tejre nagyobb szükségetek van. Végül bejárták a környéket, míg találtak annyi beváltható üveget, hogy a kekszet megvehették. Őszintén elsírtam magam. N. M. Érsekújvár Én már ,63 éves nagymama vagyok, mégis szeretnék hozzászólni a témához. Gondolataimat néhány pontba foglaltam össze. 1. A nőknek meg kell hagyni a lehetőséget, hogy ők döntsék el, akarnak-e gyereket, vagy sem. 2. Aki gyereket akar, az mindent megtesz azért, hogy legyen, aki viszont nem, az is mindent megtesz azért, hogy ne legyen. 3. Könnyű azoknak ilyen törvényt javasolni (hozni), akiknek a havi bevételük több tízezer korona. Fogalmuk sincs arról, mit adhat egy szegényebb ember éhes gyermeke szájába. 4. Fel sem tudom fogni, hogy kívánhatnak egy abortusz elvégzéséért 2000-4000 koronát, mikor azok a családok sokszor olyan helyzetben vannak, hogy a lakbért sem tudják kifizetni. S ha nem tudják a nők időben előteremteni a követelt öszszeget, előfordulhat, hogy akaratuk ellenére kénytelenek megszülni a nem kívánt gyereket; és aztán meg kínlódhatnak tovább. De az is előfordulhat, hogy a gyermek a gyermekotthonbán végzi. 5. Azt mondom, bízzák a nőkre, mit akarnak, mert az élettapasztalatom azt súgja: a nő tudja a legjobban, mire vállalkozik. K. L. Királyhelmec (Nevek és címek a szerkesztőségben.) A Szociáldemokrata Nők Társaságának az a véleménye, hogy a terhesség megszakításáról minden nőnek egyedül kell döntenie. Viszont hangsúlyozni kívánjuk a felvilágosítás és a megelőzés fontosságát. Az a javaslatunk, hogy az ifjúságot korán kell felvilágosítani a szexuális élet következményeiről. Tudniuk kell, hogy felelősek önmagukért, de másokért is. Az iskolaügyi és az egészségügyi minisztériumok közös megegyezésén múlik, milyen módszert használnak és milyen tartalmat adnak az efféle nevelésnek. Az egyetlen járható út az elfogadható és mindenki számára érthető felvilágosítás, a hozzáférhető és jó minőségű antikoncepció és a szükséges szociális háttér biztosítása. Megemlítem, hogy ez év januárjában Stockholmban a szociáldemokrata nők világkonferenciáján megfogalmazták azt a felhívást, amely szerint: „A világ összes kormánya köteles olyan körülményeket teremteni, hogy a nő egyedül és csakis egyedül dönthessen arról, világra hozza-e gyermekét." A Szociáldemokrata Nők Társasága nevében ALENA CHUDÍKOVÁ elnök Az ÚJ SZÓ az olvasói vélemények mind szélesebb körének kíván hangot adni, beleértve az olyan nézeteket is, amelyek nem szükségszerűen tükrözik a szerkesztőség véleményét.