Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám, csütörtök

1992. ÁPRILIS 16. iÚJSZÔä GAZDASÁG AZ ALKALMAZOTTAK SEM KÖZÖMBÖSEK 1965 óta íródik a tornaijai konfekcióüzem, vagyis a trencséni Ozeta részvénytársaság nyolc termelőüzeme egyikének történelme. Most ők iš válaszút elé érkeztek, hiszen privatizálódnak, a részvénytársaság egésze részt vesz a nagyprivatizáció első hullámában. A felsőruházati cikkek szlovákiai monopolgyártójának 96 százaléka, vagyis több mint 600 milliót érő va-, gyon kerül a pontbefektetők tulajdonába. Hogy ez a folyamat nem lesz véletlenszerű, esetleges, és hogy a gyár jelenlegi vezetőinek, dolgozóinak sem közömbös, hogyan zajlik le mindez, arról Ján Marcinek gyárigazgató szavai is sokat elárulnak. — Mindenekelőtt szeretnénk, hogy elsősorban azok részesüljenek a gyár vagyonából, akik éveken át gyarapították és ma is gyarapítják azt, akik munkájukkal a legnehezebb időkben Is — napjainkat is beleértve — színvonalas munkát végeztek. Nem dicsekvésképpen mondom, de a mostani nehéz időkben nincsenek különösebb gondjaink. Termékeink 95 százaléka exportra készül és olyan igényes piacokon is helyt tudunk állni, mint a holland, az amerikai, az osztrák vagy akár "a kanadai. Dolgozóink itt, helyben vásárolhatták meg a vagyonjegykönyvecskét és a bélyeget is, sőt aki igényelte, annak kamatmentes kölcsönt is biztosítot-tunk a könyvecskék megvásárlásához. Alkalmazottaink, persze, azt is tudják, miért a saját üzemükbe akarják befektetni pontjaikat. Tudják ugyanis, hogy náluk a siker kulcsa, tudnak hatni a részvények utáni osztalékra is. Azt viszont a saját pénztárcájukon is érzik, hogyan megy most a gyárnak. — Az első negyedévben a termelésben dolgozók átlagfizetése meghaladta a 4000 koronát. És hogy miképp irányulnak majd az ő pontjaik éppen Tornaijára? Kötöttek egy csendes megegyezést, melynek értelmében a vagyonjegy-tulajdonosok és a gyárak vagyona szerint osztjuk majd a részvényeket. Mi például tudjuk, hogy a jelenlegi 880 alkalmazott közül több mint 600nak van bejegyzett vagyonjegykönyvecskéje, akik természetesen a mi üzemünkbe szánják pontjaikat. A gyár dolgozói, főleg az a 600 ember, akinek vagyonjegykönyve is van, már izgatottan várja a privatizálást, azt, vajon mi változik majd a pontok befektetése után. A termelés első embere, Jánosdeák Béla igazgatóhelyettes józan ítélőképességétől indíttatva ugyan nem szolgált szenzációs bejelentéssel, viszont a termelés jelenéről alkotott képe szélesebb összefüggéseiben is sokat elárulhat. — Azt mi sem tudjuk még pontosan, hogy milyen értelemben változik majd a helyzet, mindenesetre tudjuk, hogy mindannyian részvényesek leszünk, legalábbis ami azt a 96 százalékot illeti. A részvényesek döntenek majd a termelésről, a vezetők személyéről, a nyereségrészesedés pedig az elvégzett munka mennyiségének és minőségének a függvénye most is, és a jövőben is az lesz. Tavaly 105 millió korona nyereséget produkált a részvénytársaság, és ehhez mi is tisztes hányaddal hozzájárulunk. Gondjaink ellenére a termelés most is a tavalyi szinten van. Igaz, mintegy 50 varrónőnk hiányzik, és két műszakban, néha nyújtott műszakokban dolgozunk, de így is minde/iki mindent megtesz. Most a sok megbetegedés, hiányzás okoz egy kis fejtörést, annak ellenére, hogy egy jól felszerelt rehabilitációs központ működik a gyár területén. A vagyonnevesítések után bizonyára ezt is más szempontból nézzük és értékeljük. Jelenleg két „bedolgozó" szövetkezettel működünk együtt, és négy üzletünk működik a Rimaszombati és Rozsnyói járás területén, ami tovább erősíti stabilitásunkat. És még egy do,log: dolgozóink ma már nem legyintenek közömbösen, mondván, hogy ez a fejesek dolga, ők majd elintézik. Jó érzés tudni, hogy nemcsak önmagunkban, de másokban is bízhatunk, " és bíznunk kell a jövőben is. POLGÁRI LÁSZLÓ INDULHAT A KÜZDELEM! Szlovákiában a Slovnaft privatizációs tervezetének jóváhagyásával a múlt héten befejeződött a vagyonjegyes privatizáció első hullámába besorolt vállalatok kiértékelése. Az eredetileg idesorolt 736 vállalat közül végül is 440-nek a részvényeiért indulhat meg a küzdelem. Véglegessé vált, hogy a Szlovák Köztársaság összesen 85 milliárd korona értékű vagyont ad a közös privatizációs kosárba. Ez az érték az eredetileg tervezettnél 10 milliárddal nagyobb. A vállalatok 81 százaléka vagyonának 97 százalékát kínálja fel. Mint ismeretes, április 26-án jár le az a határidő, amíg a vagyonjegy-tulajdonosok pontjaikat a befektetési alapokra bízhatják, a közvetlen részvényrendelés első köre pedig május 25-án kezdődik. Összeállításunkban főleg azoknak akarunk adni némi támpontot, akik a közvetlen részvényrendelés lehetőségével is élni szeretnének, de előttük is — akárcsak a sok alap előtt — ott a nagy kérdés: mely vállalatot válasszam? PENTEK UTAN CSÜTÖRTÖK VAGY VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ MIT HOZ(HAT) A PRIVATIZACIO A KELET-SZLOVÁKIÁI GÉPGYÁRBAN? — Hallom, április 3-ától rövidebb lett gyáratokban a munkahét, csak négy napot dolgoztok, s a péntek is szabad. Jó ez, vagy...? — kérdezem egy régi ismerősömtől a minap a kassai Kelet-szlovákiai Gépgyár állami vállalat kapujában. Egy sejtelmes arckifejezés után így válaszolt: — Nézd, nehéz helyzetben vagyunk, s talán sok dolgozónak elfogadhatóbb ez a megoldás, mint a keresetcsökkentés, vagy a létszámzsugorítás lenne. Egyébként a döntés úgy szól, hogy a vezetőség és a szakszervezeti bizottság azt ajánlja: július 17-ig minden pénteken menjünk fizetett, vagy fizetetlen szabadságra. Ez összesen 13 nap... Aki ügyes, tud valahol fusizni, annak megfelel a kényszerpihenő, aki pedig a hét végére nem tud magának munkát keríteni, az otthon fog tengődni... — És július 17-e után...? — Reménykedünk... — válaszolt röviden, s olyan hangsúllyal, amelyből kiérződött egy adag kétkedés is. Ismerősöm felemás hangulatát akkor kezdtem jobban megérteni, amikor az igazgatóságra tartva beleolvastam a gyár lapjának legfrissebb számába. Az idei első két hónapot elemző cikkéből kiderült, hogy a vállalat termelése januárban és februárban 171,6 millió korona volt, vagyis a tervezettnek csak a 61,9 százaléka, s 118 millióval kevesebb a tavalyi időarányos teljesítménynél, Kedvezőtlen az is — vettem ki az írásból —, hogy ugyanakkor az önköltségek 170,5 millió koronát tettek ki, s a megtermelt áru fele egyelőre a már 372,7 millió korona értékűre rúgó raktárkészleteket gyarapítja... A Kelet-szlovákiai Gépgyár a közelmúltban egy jó ideig félig-meddig önálló gazdasági egységként „beolvadt" a túrócszentmártoni Nehézgépipari Művek mamutvállalatba — természetesen a részben hadiipari termékszerkezetével együtt —, a rendszerváltás óta pedig ismét teljesen önálló gyárként próbál megbirkózni a konverzió csápjaival és alkalmazkodni a piacgazdaság feltételeihez. Elsősorban ezzel magyarázható az is, hogy kiengedte kötelékéből a szepsi, a bártfai és néhány további fióküzemet. A statisztikai adatok szerint a gyárnak ez nem volt rossz húzása, hiszen amíg 1989-et 89 millió korona veszteséggel zárta, 1990-ben már 17 millió, tavaly pedig 52 millió korona hasznot mutatott a mérlege. Közben dolgozóink létszáma 3910-ről közel 3 ezerre apadt. Az igazgatóságon Pavol Láska mérnök, gazdasági alosztályvezető a miniszter által is jóváhagyott privatizációs tervezetből elmondott néhány adatot — például azt, hogy a leírások után 853 millió koronát kitevő alapvagyonnak 97 százaléka kerül a vagyonjegyes privatizáció során magánkézbe. Arra a kérdésemre azonban, hogy feltételezése szerint hányan adják vagyonjegyeiket a gépgyárra, nem tudott felelni. — Nehéz megjósolni, hány érdeklődő lesz, aki közvetlenül a gépgyárat választja, s hogy hány befektetési alap lát a gyárunkban fantáziát, jól jövedelmező partnert. Gondolom, hogy a gépgyáriak közül igen sokan hűek maradtunk a céghez—folytatta. — Mindenki maga dönti el, hová helyezi el vagyonjegyeit — vette át a szót a vállalat pénzügyi-stratégiai igazgatóhelyettesévé március derekán kinevezett Vladimír Latta mérnök. — A gyár a dolgozóinak megvette a vagyonjegykönyvet, de a hitelesítő vagyonjegybélyeget nem. Tanácsülésünkön a minap olyan javaslat született, s azt hiszem jóváhagyják, hogy aki az itteni dolgozók közül gyárunkra „szavaz", annak a nyereségéből térítsük meg az ezer koronát, illetve annyit, ahány pontját a gyárba fektette. Ha például ötszázat, akkor annyit. Az alapdokumentumban az áll, hogy a gyár ez év májusától minden üzemet öszszefogva egyetlen részvénytársasággá alakul át. Az igazgatóhelyettes ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ez a szerkezeti felépítés teljes mértékben lehetővé teszi az üzemek gazdasági önállóságát, sőt megköveteli azt. — Fokozatosan holding típusú részvénytársasággá szeretnénk változtatni cégünket, tehát a termelésben, gazdálkodásban minden üzemünk, önálló lesz. Ezt kívánja majd szolgálni az egyelőre csak elképzeléseinkben levő, de a jövőben mindenképpen szükséges belső pénzintézményünk. Kell a cégbank, mint ahogy kellett az öt hónappal ezelőtt létesített és azóta igen hasznosnak bizonyuló vállalati takarékpénztár is. A privatizáció — persze — önmagában még nem szavatolja a gyár talpra állását, jövőjét. Az eredményességhez elsősorban jövedelmező termelés kell. Nos, tájékoztatóim ebben a tekintetben is bizakodóak. — Az építőiparban használatos tartálykocsik sorozatgyártásáról talán nem kell lemondanunk, hiszen világszerte szükség van azokra. Igaz, a kelet-európai szocialisía piac megszűntével egy időre megcsappant irántuk a kereslet, ám mi sem tétlenkedünk, másutt is kínáljuk versenyképes termékeinket. Ugyanakkor a német KROLL céggel együttműködve ígéretesen alakul a tartálykocsiprogramunk, s az innovált sebességváltó-szekrények iránt is van érdeklődés. Tervezzük a vegyiparban használatos tartályok, műszaki berendezések gyártásának újraindítását, víztisztító műveket is akarunk készíteni... S hogy még mit, az majd menet közben válik el — összegezett Pavol Láska. GAZDAG JÓZSEF SZÜLETŐBEN AZ OSP DANUBIUS A Dunaszerdahelyi járásban 1950 óta létezik a Járási Építőipari Vállalat, és azóta nagyszámú lakó- és középületet felépítve jelentős részben hozzájárult az ottani települések képének alakításához. A hasonló profilú vállalatokkal egyetemben őket is besorolták a vagyonjegyes privatizáció első hullámába, és a minisztérium a Csallóközben elsőként az ő privatizációs projektjüket hagyta jóvá. Vörös Károly igazgatóval és Tóbl Ferenc vállalati közgazdásszal arról beszélgettünk, hogy milyen kiindulási alappal vágnak neki a magánszféra viharosabb vizeinek, illetve mi is szól amellett, hogy az ő részvényeikbe fektessük be pontjainkat. • Az építőipar nemcsak hazánkban, de a volt keleti blokk egész területén válsággál küzd. Milyen reményekkel néznek a jövőbe? .— Vörös K.: Nyilvánvaló, hogy a mostani gazdasági nehézségek elmúltával újra megindul a fejlődés és legkésőbb 5-10 év múlva ez magával hozza az építőipar felfutását is. Véleményünk szerint a Csallóköz területén működő négy nagy építőipari vállalat nagy része addig lemorzsolódik, de mivel szükség lesz egy ilyen jellegű vállalatra, mi azt szeretnénk, hogy ez a mi részvénytársaságunk legyen. Mi ugyanis több mint 40 éve építjük a Csallóközt, és emellett gondoskodtunk a szakmai utánpótlásról is. • A fellendülés megindulásáig . viszont biztosítani kell a vállalat fennmaradását. — Vörös K.: Az átmeneti időszak túlélésére több elképzelésünk van. Külföldi megrendeléseket igyekszünk szerezni, ami számunkra többszörös előnyt is jelent. így egyrészt lekötjük a szabad kapacitásunkat, másrészt pedig lehetőségünk nyílik a nyugati építőipar gondolatmeténekelsajítására. Erre azért van nagy szükség, mert az emberek tudatában még mindig nem ment végbe teljesen a rendszerváltás. Tavaly 10 emberünk Németországban dolgozott és ők tapasztalhatták az ottani más viszonyokat. Ez érvényes a munka gazdaságosságára és a fegyelemre is, aminek nálunk 40 évig nem volt semmilyen jelentősége. Nyugaton dolgozva ez mind gyorsan beivódna munkásainkba és vezetőinkbe egyaránt. • Feltételezhetően azért az utóbbi két év során sem ültek ölbe tett kézzel? — Vörös K.: 1990, június 30-ától vagyok a vállalat igazgatója, és az osztályrészemül jutott több szükséges, de népszerűtlen intézkedés meghozatala. Ezek keretében átértékeltük a vállalat felépítését. Elsőként a kevésbé kihasznált adminisztratív munkahelyeket szüntettük meg vagy vontuk össze, majd a fizikai munkások létszámát is csökkentettük. Mindezek következtében dolgozóink látszáma 1050-ről 720-ra, vagyis 31 százalékkal csökkent. Az eredmények végül is igazolták ezeket a lépéseket, hiszen a tavalyi évet nyereségesen sikerült zárnunk. — Tóbl F.: Tavaly majdnem 10 millió korona nyereségünk volt. Dolgozóinknak pedig 28 százalékos béremelést biztosítottunk, így a vállalati átlagkereset 1200 koronával emelkedett, és elérte a 4051 koronát. Ehhez viszont sok gazdasági jellegű intézkedésre is szükség volt. Korábban például 30 millió korona hitelünk volt, de mivel a kamatok 6 százalékról 18-19 százalékra emelkedtek, csökkentettük raktárkészleteinket, megszerveztük a rugalmas árubeszerzést, és megrendelőinkkel is újszerű pénzügyi kapcsolatokat alakítottunk ki. Mindennek köszönhetően hiteleink napjainkra 11 millió koronára zsugorodtak. Az energiahordozók árának megduplázása után úgyszintén ésszerűsítettük ezek felhasználását. Ma ott tartunk, hogy a korábban szokásos 24-36 hónapos kivitelezési időt az egyharmadára csökkentettük. Tavaly végeztünk olyan munkát is, ahol egy 16 millió koronás akcjót a korábbi 24 hónapos határidő helyett fél év alatt befejeztünk. Úgyszintén fél évig tartott csak a dunaszerdahelyi kórház gyermekosztályának 8,5 millió, koronás felújítása is. — Vörös K.: Az átmeneti időszak áthidalására különféle egyéb tevékenységet is szervezünk. Egy magyar vállalattal közösen például műanyag ablakokat kezdtünk gyártani, és ezért a termékünkért a pozsonyi Energia 2000 kiállításon díjat is kaptunk. Igyekeztünk kihasználni túlméretezett irodaházainkat is. A dunaszerdahelyiben két emeletet, Somorján pedig az egészet bérbe adtuk. Az utóbbira sajnos, rá is fizettünk, mert a körzeti hivatal költözött bele, és egy kormányhatározat értelmében bérmentve át kellett nekik adnunk. • Hogyan lép ebbe a folyamatba a vagyonjegyes privatizáció? — Vörös K.: Ennek keretében OSP DANUBIUS néven állami vállalatból részvénytársasággá alakulunk át, és részvényeink 97 százalékát a vagyonjegyes privatizáció keretén belül a lakosság rendelkezésére bocsátjuk. A befektetési privatizációs alapok közül eddig két pozsonyi magánalap, illetve a Fundament magyar befektetési alap érdeklődött nálunk. Információink szerint dolgozóinknak is legalább kétharmada a mi részvényeinkbe szeretné befektetni vagyonjegyeit. — Tóbl F.: Azoknak, akik a jelenlegi nehezebb helyzetben a biztosítékokra kíváncsiak, szeretném a figyelmükbe ajánlani vállalatunk 120 milliós vagyonát. Ez természetesen számviteli érték, de a piaci érték szerintünk ennek legalább a kétszerese, hiszen több hektár területről és csarnokról van szó. Ez egy biztos alapot jelent, és ha fellendül az építőipar* reméljük a nyereségrészesedés, vagyis az osztalék is illendő nagyságú lesz. T. L. a n 10 0 10 -20 -30 -40 -50 -60 -70 80 -90 100 M w©8 és \ g Jelmagyar AMI Több mint 8 mii tesszük mostanáb, lyik ágazatnak, n van jövője, melyik fektetnünk 1000 ve kat. Stanislav ŽiačU Vagyonkezelési és nisztériumának mi Trend c. közgazdó eszmefuttatást te nek lényegét érd közölni. E vonatkozásba állásfoglalása a pri' tériumnak. Ilyen i kább az ágazati n kellene kidolgoznii lami vagyont kezel hogy ezek a tájéko nének tárgyilago: most a kérdésre ' jektív véleménynel mely a privatizáció nyozása során alá tudja például előre miként alakul a 8,5 donos érdeklődés ránt. A vagyonjei során olyan látszó is előfordulhat, hoc az a vállalat „terme nyereséget„^melyl vagyonjegy-befekt likvidálásra kerül. É Jakul ki paradox he! ból keletkező jövec se lesz a privatizá oly előnyösnek íg megtízszerezésnel lajdonos nyerešégt het, mert egy konk ben a többi vagyc érdeklődése minir második, harmadi fordulóban való ko< A NAGYPRIVATIZACIO - A JOG/ A Szövetségi Gyűlés februárban módosította a nagyprivatizációról szóló törvényt (1991/ 92. sz.), és e módosítás a szóban forgó hónap végén hatályba is lépett. Valóban szükség volt rá? Mária Kolaríková, az SZK privatizációs miniszterhelyettese szerint igen, és meg is magyarázza, miért... ... a törvénymódosítás szükségességét a privatizáció első hulláma előkészítésének során szerzett tapasztalatok indokolták. Reagálni kellett az időközben született új jogi normákra is, főleg a Kereskedelmi Törvénykönyvre és az Ipartörvényre, hiszen mindkettő bizonyos mértékben bonyolította a nagyprivatizációs eljárásokat. • A módosítás révén nem változik a privatizáció értelme és tartalma? — A módosítás nem változtatja meg a nagyprivatizáció jogi koncepcióját, csupán néhány lépését. • A privatizációs tervezeteket miként érinti a módosítás? ' — A február 29-ét követően beterjesztett privatizációs tervezetektől az új paragrafus (6a) értelmében elvárjuk, hogy a vállalat kötelezettségeinek értékelése tartalmazza a környezetvédelmi szempontokat is. Főleg arról van szó, hogy miként tesznek, illetve nem tesznek eleget ezeknek az előírásoknak, illetve azoknak a költségeknek a feltüntetéséről, melyekre az előírásos állapotok eléréshez van szükség. Az értékelések ezt az időpontot követően tartalmazzák a környezetszennyezés címén fizetett bírságokat is. Az értékelésben feltüntetik az összes eddigi ilyen bírságot, s az így kidolgozott privatizációs tervezetek már pontosabb képet adnak az adott vállalat környezeti hatásairól csakúgy, mint azok gazdasági következményeiről. • A módosítás a Kereskedelmi Törvénykönyv és az Ipartörvény viszonylatában mire vonatkozik elsősorban? — Lényeges eltérés, hogy módosul a nemzeti vagyonalapból származó ingatlanhoz fűződő tulajdonjogi viszony, legyen az új tulajdonos, az alap által alapított kereskedelmi társaság, vagy a privatizált vag.yorí vevője. A Kereskedelmi Törvénykönyv megköveteli az alapító levél regisztrációját, vagy az alapító szerződés, illetve a vállalat eladásáról szóló szerződés regisztrációját. Erre az állami közjegyzőségen kell sort keríteni. A tör-