Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-13 / 88. szám, hétfő

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szói 1992. ÁPRILIS 13. KISS GY. CSABA* KI A JÓ SZLOVÁK, KI A JÓ MAGYAR? A

napokban lesz éppen egy hónapja, hogy részt vettem Pozsonyban a 2. szlovák-magyar fórum tanácskozásának a második napján. Úgy vélem, érdemes megkérdezni újra (tudj' Isten, hányadszor, s tartok tőle, egyáltalán nem utoljára): nrúk a párbeszéd és a történelmi kiegyezés esélyei. Különösen • most, amikor Bős-Nagymaros árnyékában úgy látszik, nehéz megtartani a józanságot, amikor azt érezheti a hozzá nem értő, de érdekelt megfigyelő, hogy a tárgyalásokon és a nyilvánosság előtt a süketek párbeszéde folyik. Rögtön szeretném leszögezni, az erőmű kérdését én zárójelbe teszem, nem kívánok róla beszélni. A tanácskozást záró fogadáson jó hangulatban beszélgettünk, barátságosan koccintgattunk. Hazafelé jövet föltettem magamnak a kérdést: azon kívül, hogy meghallgattuk egymást, jutottunk-e valamire? Lehet, hogy volt, aki egyértelmű igennel, s volt, aki egyértelmű nemmel válaszolt a kérdésre. Amit föltétlenül hangsúlyozni szeretnék: a magyar-szlovák viszonyt nem szerencsés dolog a magyar-szerb vagy a magyar-román viszony szemüvegén át nézni. Közhely, hogy a magyar -szlovák kapcsolatok múltját nem terhelik annyira súlyos konfliktusok és tragédiák, mint délkeleti szomszédainkhoz fűződő kapcsolatainkat. Életmód, szokások, magatartás tekintetében is magyarok és szlovákok meglehetősen közel állnak egymáshoz. Ebből következően a szlovák nacionalizmus természetét könnyebb megismernünk. Nagyon hasonlít a magyar nacionalizmuséra. Csak az előjeleket kell megcserélni. Ha olvassuk a száz évvel ezelőtti magyar sajtóban a megjegyzéseket, hogy a magyar állam hivatalaiban magyarul kell beszélni, hogy aki magyar kenyeret eszik... Egyhamar ráismerünk a mai szlovák rendelkezésre, amelyik nem engedélyezi, hogy Csehszlovákia magyar állampolgára anyanyelvén jegyeztesse be okmányaiba keresztnevét. A folytonos párbeszédre mindenképpen szükség van, akkor is, ha a kézzelfogható eredmény nem látszik mindig. Egymás logikájának, EGY TALALKOZO NEHANY TANULSAGA gondolkodásmódjának a megismerését csak hosszabb távú folyamatként képzelhetjük el. Itt is szeretném hangsúlyozni, mint egy hónappal ezelőtt Pozsonyban, hogy én a magam nevében beszélek, egyes szám első személyben. Tehát nem valamiféle ,,magyar oldal" nevében - szemben a ,.szlovák oldallal". A magyar térfélről - mint ahogy a szlovákról is - a tanácskozáson többféle vélemény hangzott el, eltérő megközelítésből. Én csak a történészek vitáján tudtam részt venni, megjegyzéseim bizonyára töredékesek. A magyar részvevőkkel kapcsolatban érdemes elmondani - rögtön megjegyezvén, ezt önmagában sem rossznak, sem jónak nem tartom -, hogy többségük inkább az ellenzéki pártokhoz állt közel, mint a kormánypártokhoz. Konrád György, az író, az SZDSZ egyik külföldön is legjobban ismert személyisége; a szociológusoknál fő referátumot tartó Csepeli Györgyről vagy a történészeknél vitaindítót mondó Hanák Péterről sem állíthatja senki, hogy túl közel állana a kormánypárti koalícióhoz. Amikor egy rokonszenves pozsonyi szociológusnőnek elmondtam, hogy a választásokig az MDF szóvivője, majd egy darabig az alelnöke is voltam, udvariasan adta tudtomra, hogy a magyar kormánypártot, a Magyar Polgári Pártot Szlovákiában számosan nacionalistának tartják. r^ már itthon is vagyunk. ĺS Megint egy közös mozzanat. Vannak nacionalisták és antinacionalisták. Hozzászólásomban valami olyat próbáltam elmondani, hogy én tévesztett vitának érzem azt a diskurzust, amelyben a vagy-vagy logika alapján támadják egymást nacionalisták és antinacionalisták. Mintha a nemzeti tudat nem is lehetne egyensúlyban. Vagy le kell becsülni, vagy túl kell becsülni. Azt sem hiszem, hogy az volna a szlovák-magyar kiegyezés útja, ha mind antinacionalistákká válnánk. A nacionalisták - itt, és ott is - pedig ab ovo úgy képzelik el, hogy az egyik fél csak a másik fél rovására érvényesítheti az érdekeit. Tudom, ingoványos terepre merészkedtem, amikor megkérdeztem Pozsonyban: mint budai szlovákbarát (lehet, hogy ez meg majd nálunk nem tetszik) beszélhetek-e én a szlovák komplexusokról? Rögtön enyhíteni is akartam az éles fogalmazáson, hozzátettem, nekünk, magyaroknak is megvannak a komplexusaink. Azután a vitában hallhattuk egyik szlovák barátunktól: a szlovák népnek nincsenek komplexusai. Én, bevallom töredelmesen, azt hittem, vannak. Igaz, jól emlékszem arra, annak idején Vladimír Mináč a szlovákságot emelkedő nemzetnek mondta. Magyar írók vagy kétszáz esztendeje inkább a nemzethalálról szoktak írni, a magyar nemzet tragédiáiról. A

kkor tehát hogyan is állunk ezekkel a komplexusokkal? Érdemes volna összehasonlító vizsgálatot végezni, mik a párhuzamos, mik az eltérő mozzanatok. A mai szlovák és a mai magyar identitástudatban meglehetősen erős a „sértettség" mozzanata. A történelem sértettjeinek tartjuk magunkat - írom nem első ízben - nemegyszer szerencsétlen, sorsüldözött nemzeteknek. Védekezőreflexekről, félelmekről van szó. És a félelmek természetéhez az is hozzátartozik, hogy képesek önmagukat gerjeszteni. A félelem azután akkor is félelem, ha nincs pontosan meghatározható tárgya. Ugy látom, gyakran mind a két oldalon nemzetféltés uralja a gondolatokat. Ez nem is teljesen indokolatlanul, ha a 19-20. századi történelmünkre gondolunk. Ma a szlovák félelmek elsősorban a terület elvesztésének a lehetősége körül csoportosulnak, a magyarok az etnikum elvesztésétől (a magyar anyanyelvűek számának a csökkenésétől) tartanak. A múlt században, mint ismeretes, ez éppen fordítva volt. Tehát a félelmi érzés, az aggodalmak tartalma más. Viszont ez az aggodalom megélesíti a füleket bizonyos irányokban. Néha úgy tetszik, szlovákok és magyarok is szinte keresik egymás megnyilatkozásaiban azt, amit úgy lehet magyarázni, hogy önérzetükbe vág, sérti érdekeiket. Nem állítom, hogy nem lehetne idézni félreérthető nyilatkozatokat, de érdemes-e nekik olyan jelentőséget tulajdonítani, amellyel nem bírnak? Az is gyakran előfordul, hogy egyszerűen különböző dolgokról beszélünk. Kíváncsi lettem volna, miként reagálnak a szlovák történészek Hanák Péter nagyívű előadására, amelyben a múlt századi magyar politikával szemben is megfelelően kritikus volt. Ehelyett Haraksim professzortól elsősorban a szlovák sérelmekről hallottunk (elfogadom, megállapításainak egy része indokolt volt, számos megjegyzés mérlegelendő). Egy pillanatra az jutott eszembe, nem egy múlt századi szlovák panaszbeszédet hallok-e. Pk

Q mi a 20. század végén US élünk. Mást jelent szerintem a mi korunkban a nemzet, mint 100 vagy akár 40-50 éve. Változik a határok jelentősége, és paradoxon volna, ha a lehetséges európai egyesülés korában ma a múlt századi nemzetállam falait kívánnánk megépíteni Közép-Európában. Rögtön hozzá kell tennem, fölháborító, ha Budapesten bárki is kétségbe vonja a szlovákoknak azt a jogát, hogy nemzetként éljenek, így jelenjenek meg Európa színe előtt (megismétlem, amit Pozsonyban mondtam, elítélem a Népszabadságban Csalóka mámor címmel február 25én megjelent cikket, mely ostoba fölénnyel beszél a szlovákokról). Bizalmatlanság tehát van köztünk, kár volna tagadni. De föl kell tenni a kérdést: kinek az érdekét szolgálja? H

elytelennek tartom, ha - akár nálunk, akár Szlovákiában - valaki a szomszéd népekhez fűződő viszonyt, a nemzeti kisebbségek kérdését úgy magyarázza, hogy ezzel erősíteni akarja saját politikai, belpolitikai legitimációját. Az volna a jó szlovák, aki ökölbe szorítja a kezét, ha magyart lát, az volna a jó magyar, aki lenézően biggyeszti ajkát a szlovákokról hallván? Nekem az a személyes meggyőződésem, hogy ezek az emberek magyarnak, szlováknak és európainak egyaránt hitv

ányak

. * A szerző a Közép-európai Intézet igazgatója, írásai rendszeresen jelennek meg lapunkban is. VESZÉLYEZTETIK AZ ENSZ BÉKEAKCIÓJÁT ML VAN A FRIGYLÁDÁBAN? Volt-e komoly alapja vagy sem, mindenképpen aggodalmakat keltő a szombati Washington Postnak az az értesülése, amely szerint a Bosznia-Hercegovinában kirobbant polgárháború miatt a Biztonsági Tanács még a békekatonák telepítését is felfüggesztheti. Nem kell magyarázni, milyen csapást mérne ez az amúgy sem sok derűre Okot adó béketárgyalásokra, s csak a militáns erők malmára hajtaná a vizet. Ugyanakkor azokat is meg lehet érteni, akik aggódnak a kéksisakosok biztonságáért. Mindez jelzi, milyen veszélyes, nehéz küldetést teljesítenek. Nem csupán itt, hanem a jugoszláviainál jóval nagyobb méretű békeakcióban, a kambodzsaiban is. A délkelet-ázsiai országba 8 ezer emberrel többet küld a világszervezet, mint a volt Jugoszláviába, s a költségek is jóval nagyobbak, meghaladják a 2 milliárd dollárt. Pontosabban: 16 ezer katonáról és 6 ezernyi rendőrről, polgári személyről, többnyire tanácsadókról, különböző szakértőkről van szó. Ebben az egyedülálló nagyságrendű békeműveletben olyan jellegű feladatokat is magára vállalt a világszervezet, amilyeneket még soha. Például a thaiföldi táborokból haza kell telepíteni 370 ezer menekültet, ráadásul ez év végéig, mert a tavaly ősszel aláírt párizsi békemegállapodás értelmében a jövő tavasszal parlamenti választásokat kell tartani Kambodzsában. Az addig terjedő átmeneti időszakban pedig az ENSZ a Norodom Szihanuk államfő vezette Legfelsőbb Nemzeti Tanáccsal karöltve irányítja az országot. Unikumnak számít, hogy a világszervezet szakértői irányítsák, hangolják össze minisztériumok tevékenységét. A katonákra pedig nem csak a tűzszünet felügyelése vár, hanem a négy szembenálló fél haderőinek hetven százalékát is le kellene szerelniük. A feltételes mód indokolt, hiszen például csak becslések vannak arról, mennyi fegyveresük van a vörös khmereknek, beszélnek húsz- meg negyvenezerről is. Az őserdők átkutatása szinte teljesíthetetlen (és veszélyes) vállalkozás lenne. Jugoszláviához hasonlóan a békekatonák többsége még Kambodzsába sem érkezett meg. Befejeződött viszont a menekültek hazatelepítésének első szakasza. Mivel még csak két és tél ezer ember tért vissza a táborokból, mondhatjuk azt is, hogy ez volt a hazatelepítés főpróbája. Hosszas lenne ecsetelni, hogy mennyi gonddal jár az elhelyezésük, s az igazi problémák csak később mutatkoznak majd, hiszen a kambodzsai polgárháború tizenhárom esztendeje alatt felnőtt egy nemzedék. Hogyan fognak azok beilleszkedni a társadalomba, akik eddig a táboroknál mást nem ismertek, nem értenek a földműveléshez, nincs semmilyen szakmájuk, s egyedül a csempészés meg a dzsungelharc csínját-bínját sajátították el. Az egyik legsürgetőbb tennivaló a dzsungel, a mocsarak aknátlanítása. Vannak becslések, amelyek szerint a közel máséi évtized alatt négymillió aknát telepítettek, s ezek most, a megbékélés, a hazatelepítés időszakában több polgári áldozatot szednek, mint a háborús évek. Havonta vagy 300-an vesztik életüket, a sebesültek számát pedig ezrekre becsülik. Itt is veszélybe került a békecsinálás, és nem elsősorban a pénzhiány miatt: A kambodzsai ügyeket irányító ENSZ-felügyelet (UNT

AC) vezetője, Akasi Jaszusi japán diplomata, aki egyben az ENSZ-főtitkár különmegbízottja is, pénteken bejelentette, tájékoztatni fogja a Biztonsági Tanácsot arról, hoy a vörös khmerek lehetetlenné teszik a munkájukat. Aggasztó, hogy a polpotisták az általuk ellenőrzött területekre nem engedik be az ENSZ-szakértőket, akiknek a kéksisakosok letelepítését kellene előkészíteniük. Figyelembe kell venni azt is, hogy a békeszerződés, a tűzszünet ellenére február 25-e óta több központi tartományban súlyos harcok dúlnak a vörös khmerek és a kormánycsapatok között. És bár a felek kölcsönösen egymást vádolják a provokációkkal, a szakértők többsége szerint a vörös khmerek a ludasok, ők akarnak még a kéksisakosok megérkezése előtt újabb és újabb területeket szerezni. Ennek politikai okai vannak, érzik, hogy a lakosság nem szimpatizál velük. A kambodzsaiak máig sem bocsátották meg a polpotistáknak a népirtást, annak ellenére, hogy már névleg nem Pol Pot, hanek Khieu Samphan a vörös khmerek vezére. Éppen ezért a jövő évi szabad választásokon könnyen kiszorulhatnak a hatalomból, bár a három (volt) ellenzéki frakció közül katonailag ók a legerősebbek. Maga Szihanuk herceg is, akí a Vietnam-barát rezsim elleni harcban kénytelen-kelletlen szövetkezett velük, most egyre élesebben bírálja őket. Szihanuk fia, Ranariddh herceg nemrégiben interjút adott a Der Spiegelnek, s egy kérdésre válaszolva kijelentette: „Ha a választások után az új parlament úgy döntene, hogy a vörös khmerek vezéreit népirtásért bíróság elé kell állítani, ő ezt egyáltalán nem ellenezné. Márpedig Ranariddh áll most a Szihanuk-féle párt élén, mivel apját az államfői semlegesség kötelezi. Különös figyelmet érdemel a kambodzsai politikai játszmában az is, hogy ez a párt nem a korábbi, a harmadik ellenzéki párttal, a Son Sann vezette frakcióval kötött most szövetséget, hanem a nemrégiben még i Hanoi és Moszkva bérencének titulált- Hun Sen kormányfővel. Szihanuk herceg Hun Sent szeretett fogadott fiának nevezi és ez a szóvirág sok mindent elárul. Persze, a frigynek nem érzelmi, hanem politikai okai vannak. Hun Sen, aki harmincvalahány évesen lett kormányfő, tényleg nagy népszerűségnek örvend. Ért az egyszerű emberek nyelvén, liberalizálta a gazdaságot, a kormánypártot, s pár éve, amikor még mindenütt szilárdnak tűnt a kommunizmus, ő már olyan elképzeléseket vázolt, amilyeneket Kelet-Európában csak a nyolcvankilences fordulat után. Az érem másik oldala, hogy a Hun Sen vezette kormány csapatait a vietnami katonák kivonulása után sem tudták fegyverrel legyőzni. Kettejük szövetsége meghatározó erejű, verhetetlenek lesznek a választásokon. Hacsak addig valamelyikük vissza nem küldi a frigyládát, ami nem valószínű. De a választásokig még igen nehéz időszakot kell Kambodzsának átvészelnie. MALINAK ISTVÁN Az üzleti élet legkedveltebb márkáját biztosítjuk megrendelőinknek. Ez eddig nem olyan nagy művelet. De a legolcsóbban! Panasonic KX-F 50B...19.995,Panasonic KX-F 90B...24.495, (adó nélkül) Megr en delh e tő: Dh-Press, Cukrová 14. 813 39 Bratislava Telj/Fax; 07/556 06 (hmologiiáll berendezések, 6 hónap garancia, megfontolandó ár) UP-658 NÉHÁNY SORBAN L

ondoni források szerint az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) vállalta a felelősséget azokért a szombati bombamerényletekért, amelyek a brit fővárosban kél halálos áldozatot és 91 sebesültet követeltek. Az IRA Dublinban nyilvánosságra hozott közleményében sajnálkozását fejezi ki afelett, hogy voltak áldozatok is, de hozzáteszi: további hasonló akciókra lehet számítani. Közleményük egyebek között azt hangsúlyozza, a szombati akciók közvetlen következményei annak, hogy Nagy-Britannia illegálisatji megszállás alatt tart ír területeket. M

ég mindig Londonnál maradva: a csütörtöki parlamenti választásokban győztes John Major kormányfő szombaton átalakította eddigi kabinetjét, s ezzel jelezte, hogy már nem csupán Thatcher örökösének tekinti magát. A külügyi tárcát továbbra is Douglas Hurd, a pénzügyminiszterit pedig Norman Lamont irányítja. Michael Haseltine eddigi környezetvédelmi miniszter a kereskedelmi és ipari tárcát vette át. Eltávolította viszont a kabinetből Tom King védelmi és Kenneth Baker belügyminisztert. Mindketten Thatcher közeli munkatársai voltak. Az új védelmi miniszter Malcolm Rifkind, a belügyi tárcát pedig Kenneth Clarke kapta. Két új nő tagja is van a kormánynak: Virginia Bottomley egészségügyi és Gillian Shephard igazságügyi miniszter. G

enscher német külügyminiszter tegnap kétnapos látogatásra Grúziába utazott. Látogatásának fő célja az, hogy Németország fel kívánja venni a diplomáciai kapcsolatokat ezzel a köztársasággal. A bonni külügyminisztérium tájékoztatása szerint Genscher találkozik a jelenlegi legfelsőbb grúz vezetővel, Eduard Sevardnadzeval és az államtanács több más tagjával is. N

abil Sas, a PFSZ vezetőjének politikai tanácsadója Kairóban bejelentette, hogy a közel-keleti regionális problémákról tartandó sokoldalú nemzetközi konferencia két munkacsoportjában olyan palesztinok is részt vehetnek, akik nem az Izrael által megszállt területeken élnek. Az egyik munkacsoport a menekültek, a másik pedig a térség gazdasági fejlődésének kérdéseivel foglalkozik. Mint ismeretes, a kétoldalú arab-izraeli tárgyalásokon a közös jordán-palesztin delegációban Izrael kívánságára csak a megszállt területeken élő palesztinok vehetnek részt. D

él-Kínában, Kuangtung tartományban szombaton halálra ítéltek és azonnál ki is végeztek 25 személyt, további 41 -et pedig sokévi börtönbüntetésre ítéltek. Mindannyiukat azért állították bíróság elé, mert rablásokat és gyilkosságokat követtek el az autópályákon. Ebben a tartományban az eddigi legnagyobb szabású kampányt indították a közúti rablók ellen, s a kiterjedt akciónak ez volt a betetőzése. N,