Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-11 / 60. szám, szerda

1992 MÁRCIUS 11. lOJSZÓM HAZAI KÖRKÉP SAJÁT KOCSIVAL JOBBAN MEGÉRI MÁJUS 1-JÉTOL NAGYOBBAK LESZNEK A KISZÁLLÁSI DÍJAK Ez év május 1 -jével új törvény lép hatályba a kiszállási díjtételek kiszámolási módjáról, mely az eddigivel szemben sok Slapvető változást tartalmaz. Az első módosítás a napi diéta - étkezési hozzájárulás - összegét érinti. Ez 5-12 órás út esetében 23 korona, 12-18 órás út esetén 36 korona, hosszabb időtartamú utak esetében pedig naponta 57 korona. Persze, 5 óránál rövidebb ideig tartó kiszállás esetén is fizethető étkezési hozzájárulás, amennyiben az ilyen . szolgálati úton levőnek nincs lehetősége a megszokott, pl. üzemi étkezdében való étkezésre. Azon alkalmazottak esetében, akik foglalkozásukból következően gyakran dolgoznak más-más helyen, a kollektív szerződésben más feltételeket is rögzíthetnek. A munkáltató az alkalmazottnak a munkavégzés szempontjából elengedhetetlenül szükséges áthelyezésekor vagy felvételekor megtéríthető útiköltsége, illetve a bizonylattal igazolt költözési kiadása is. Teljesen új módon térítik a gépkocsihasználati díjat is Minden gépkocsi után fizetnek használati díjat, csupán a munkáltató gépkocsijáért nem. Tehát már nem szükséges a dolgozó saját tulajdonú gépkocsijának használata. A térítés két alaptételből áll, éspedig a kilométer után fizetett átalányból, mely gépkocsi használata esetén kilométerenként 2 korona, motorkerékpár és háromkerekű motoros jármű esetén pedig 0,55 korona kilométerenként. Vontatvány használatakor az alapdíj 10 százalékkal növekszik. Autóbusz és tehergépkocsi használata esetén az alaptérítés összege a munkáltató és a munkavállaló közti megegyezés kérdése. Ehhez az összeghez hozzászámítják az üzemanyag-térítési költségeket, melyeket az akkor hatályos üzemanyagárak, illetve a gépkocsi műszaki igazolványában szereplő adatok alapján számítanak ki. Amennyiben a dokumentumokban többféle adat is szerepel, a számtani átlagot veszik alapul. Vegyünk egy gyakorlati példát: a Skoda 120 L gépkocsi műszaki igazolványában az ajánlott üzemanyag BA 90, tehát special benzin, a gépkocsi ČSN szerinti fogyasztása pedig 85 kilométeres óránkénti sebesség esetén 100 kilométerenként 8,3 liter. A špeciál benzin literje napjainkban 16 korona, tehát a 100 kilométerenkénti benzinköltség 132,80 korona, vagyis az 1 kilométerre eső üzemanyagköltség 1,33 korona. A 2 koronás alapdíjhoz kilométerenként 1,33 koronát számítanak hozzá, tehát a Skoda 120 L gépkocsival történő utazás esetén az eddigi 2,20 helyett 3,35 koronát számláznak ki kilométerenként. A gépkocsihasználati dijat öt fillérre kerekítik ki. Dijkerekítésre kerül sor az étkezési hozzájárulás kiszámításakor is, éspedig egész koronákra: ötven fillérig lefelé, 50 filléren felül felfelé kerekítenek (az 50 fillért is beleszámítva). Amennyiben olyan munkáltatóról van szó, amely nem költségvetési vagy dotált szervezet, a munkavállalónak egyéb, a törvényben megszabottnál nagyobb összegű térítést is fizethet kiszállásával kapcsolatban, illetve ha az alkalmazott változtatja munkahelyét, vagy az alkalmazott felvételekor. A nagyobb összegű térítések nyújtását a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésben rögzíthetik. V. Neužil, Práca HUNCUT A PARASZT, MIHELYT EGY ARASZT? REFLEX Üzent, hívott, ha időm engedi, látogassam meg. Panaszkodni szeretne, de nem a sorsára. Az úgy alakult, ahogy álmaiban elképzelte. Ha foglalkozását kérdezik, negyvennyolc évesen végre azt mondhatja, hogy kisgazda. Az, ami már gyerekkorában lenni akart. A szakács-pincér szakma, a város több évtizedes kényszerkitérö volt. Ismét falusi lakos, Hodosban építi, formálja parasztgazdaságát. Várom, hogy rátér a panaszokra, de az még távolabb van. Előbb megmutatja, hogy már mire jutott. - Az üvegházzal és a fóliasátorral kezdtem, zöldséggel, virágokkal. A fólia helyén lesz a gazdasági udvar, az új istállóval, külön a tehenek és külön az apróbb jószág számára. Lovam már van, rövidesen a csikó is megszületik. Gazdaságom fő bevételi forrása a kecskefarm lesz. - Mikor? - kérdezem, és ez az a pont, amikor Balódi László arca először komorodik el. - Mikor? - felel vissza már teljesen más hangon, amelyben a korábbi lelkesedésnek nyoma sincs. - Ha rajtam múlna, talán már lenne. A séle-dombi réten ideális hely lett volna. Állt ott egy régi, elhagyott istálló 1990. tavaszán kértem a szövetkezettől, ők erre lebontották. - Nem lett volna az jó megoldás. A földalap segítségével majd találunk megfelelőbb helyet - véli Jaroslava asszony, de a férj hajthatatlan, így a kecskefarm témát csak úgy általánosságban zárja le. - Ez mindkettőnk vágyálma. Szerintem jövője van, bele kell vágni. - Csak ne lenne annyi kerékkötője az emberi kezdeményezésnek. Tudod, az állatvásárral is mennyi a gond - feleli a férj, s már ismét derült arccal folytatja. - Hallott már az egykori dunaszerdahelyi állatvásárokról? Hatéves voltam, amikor az utolsón apám lovaira vigyáztam. Elhatároztam, felújítom a hagyományt. Minden hónap utolsó szombatján, a pozsonyi főút mellett, a földem ellenében kapott pótföldön. Szinte újra átéltem gyerekkorom élményét, és mások is örültek, dicsérték a kezdeményezést, hogy lesz alkalom, amikor adhatják, vehetik az állatokat. - Ha így van, mi a baj? - Az előírások szerint annak a bizonyos helynek is lennie kell. De, kérdezem, a pótföldön építhetek? - Szerezzen kerekeken gördülő csodavécét. - Látja, ez a megoldás... - ... tehát mehetek, panasz elejtve? - Dehogy mehet, én ezért hívtam - teszi elém a Hodosi Mezőgazdasági Szövetkezettől kapott, 24 523 koronáról szóló számlát. Tizenegy pontban rögzítik, hogy a 2,86 hektárnyi földemen milyen munkákat végeztek el. Az utolsó három munkát kértem, a többit, mintegy húszezer korona értékben, mint korábban elvégezettet ráadásként adták. - Kifizeti? - Nem. - Bíróságra adják az ügyet? - kérdezem már a hodosi szövetkezet illetékesétől, Baán Lászlótól. - Minek adnánk. Majd levonjuk a transzformáció értékéből - feleli oly magabiztosan, hogy udvariasság ide, udvariasság oda, kicsúszott a számon: - A transzformációt már nem a szövetkezet elöljárósága fogja végezni. Májustól átveszi az ügyek irányítását a transzformációs tanács. Miből gondolja, hogy magúknak ad igazat? - Abból, hogy mi a földjüket használni akaró földtulajdonosokkal szemben maximális megértéssel viseltettünk. - Ezt nem vitatom, de vegyük alapul a Balódi-mozaikot. Kiderül, a tulajdonos földjét 1990. augusztus 30-án kérte írásban, és a szövetkezet elöljárósága a pótföld kiméréséről 1991. április 16-i ülésén határozott. Azért csak akkor, mert amíg a többi földtulajdonos rendesen viselkedett, és a pótföldet elfogadta az 1988-ban kivágott húszéves szőlő helyén, Balódi úr a pótföldet olyan helyen kérte, ahol korábban is szántó volt. - Mi csak jót akartunk neki - igazolja kollégája szavait Nagy Ferenc töagronómus. - A szőlő gyökérzónája mélyebben aktivizálja a tápanyagokat, és ez a szőlő kivágása után vetett növényeknek előnyére van. A tudományos tény az tény, vélem, ezen ne vitatkozzunk, de a töagronómus azon kijelentése, hogy a pótföldet természetesen visszaveszik, már annál inkább meglep. - Melyik törvény melyik paragrafusa szerint? - A föld törvénye szerint. Akinek a földhöz nincs viszonya, annak nem jár. Igazunkat fényképfelvételekkel fogjuk bizonyítani. Baán László érzi, törvény és szó messze került egymástól, így elfogadhatóbb okokat említ. - Balódi úr nem fizette ki a földadót, és jelentkezett a pótföld helyén lévő föld tulajdonosa, hogy ott mérjék ki a földjét. - Láthatnám a beadványt? - Az illető igényét eddig csak szóban közölte. - Ha jelentkezik a már kimért pótföld helyén lévő föld tulajdonosa, a törvény szerint vissza kell venni a pótföldet, vagy az igénylő azonos minőségben szintén pótföldet kap? Válasz híján a végére tartogatott kérdéssel is előhozakodtam: - A Balódi-földön a tizenegy kiszámlázott munka közül az utolsót 1991. május első hetében végezték el. A „faktúrát" 1992. január 15-én írták ki, és aznap vagy egy későbbi napon postázták. Miért? Az érdekelt azt állítja, e késés miatt elesett bizonyos állami dotációktól. - A számlát már korábban is át akartuk adni, de Balódi úr nem volt hajlandó átvenni. - A postástól? - Nem. Tőlünk. Itt az irodában. Netán ezt úgy kell érteni, hogy a hodosi postások 1991. májusától 1992. januárjáig sztrájkoltak? EGRI FERENC ÉLEDEZŐ GYÖKEREK (Munkatársunktól) - Az utóbbi évtizedekben a Kassa melletti Olsvapatak völgyében nemcsak, hogy magyar tanítási nyelvű alapiskolák nem voltak, a Csemadok-alapszervezetek is megszűntek - és úgy nézett ki, hogy már-már teljesen beolvadt az itteni magyarság. Most mégis azt lehet leírni: a gyökerek mégsem korhadtak el egészen. Magyarbödön már tavaly is bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg az 1848-as szabadságharcról, s március 15-ére most is olyan rendezvényt készítenek elő, amely mind tartalmában, mind kivitelezésében élményt adónak ígérkezik. A rendezvény - melyre Szaláncról, Györkéről, Regeteruszkáról, Garbócbogdányból autóbusszal hozzák el az érdeklődőket - vasárnap 15 órakor hálaadó istentisztelettel kezdődik a magyarbödi református templomban, majd a községi temetőben a szabadságharc hősi halottainak kopjafájánál folytatódik, ahol Tankó Zoltán református esperes mond emlékbeszédet. A kultúrműsorban a Sárospataki Református Kollégium diákjai lépnek fel, valamint Havasi József, a Kassai Állami Színház operatársulata szólóénekesének vezényletével a kassai Csermely Kórus. (-szák) PETER WEISS TRÓJAI FALOVA Vegyes érzésekkel szemlélem a Boris Zala elnöksége alatt szerveződő szlovák szociáldemokraták és a Peter Weiss által átalakulást ígérő demokratikus baloldaliak (volt kommunisták) választások előtti násztáncát. Közben pedig hosszan tűnődöm: a kettő közül vajon melyik a kérő és melyikben tisztelhetjük a szépreményű menyasszonyt. A papírforma és a történelmi tapasztalat szerint a frigyre váró fél szerepét a kommunistáknak kellene betölteniük. De ez nem biztos. Mert, ha minden mellékkörülményt és történelmi tanulságot figyelmen kívül hagyunk, és csak a választási matematikát vesszük figyelembe, a szociáldemokratákra kell elsősorban gondolnunk, amikor a koalícióra lépés kezdeményezőjét keressük. Tegyül fel, hogy márciusban létrejön a koalíció, és a szocdemek együtt indulnak a volt kommunistákkal. Melyik félnek mennyire érdeke a közös fellépés? A kommunistáknak nem okoz gondot az 5 százalékos küszöb átlépése. Szavazóbázisuk stabil, hiszen mindazok, akiknek szép emléket idéz a pártállam, mindazok, akik szívesen elnosztalgiázgatnak a régi szép éveken, Peter Weiss pártjára adják le a voksukat. Azok az egyébként tisztességes emberek is így tesznek nagyon sok esetben, akik nehéz anyagi helyzetbe kerültek, és politikai tapasztalatlanságuk miatt martalékává válhatnak a szociáldemagógiának. Mondom, a baloldali demokraták a biztos befutók közé tartoznak a választásokon. Viszont gondot okoz nekik a szalonképessé válás. Hátukon leoperálhatatlanul ott van a négy évtizedes országlás púpja. A szalonképesség bizonyítása során felbecsülhetetlen értékű érvet jelenthetne, ha azt mondhatnák: Megtörtént a szocdemekkel való nagy kiegyezés. És mivel a szalonképesség netovábbját szlovákiai (volt)elvtárséknál a Szocialista Internacionáléba való felvétel jelentené, a legkézenfekvőbb megoldást így a szociáldemokratákkal való választási szövetkezés jelenti. A szociáldemokratáknak viszont az elképzelhető legnagyobb gondot az 5 százalékos választási küszöb elérése jelenti. Negyven év alatt a kommunistáknak a szó szoros értelmében sikerült megsemmisíteni a munkásmozgalomnak azt a szárnyát, amely Európa szerencsésebb országaiban a nagypolitika főszereplőinek egyikévé vált a második világháború utáni évtizedekben. A kommunisták 1945 és 1948 között teljesen beolvasztották a szociáldemokratákat, majd az ötvenes évektől a mindent, a gondolatokat is államosító rezsimben a szociáldemokratizmus a főbenjáró bűnök egyikévé vált. Ilyen történelmi előzményekkel folyik most a vita: akárcsak egy választási paktum erejéig is szövetségre szabad-e lépni a szociáldemokratáknak a kommunistákkal? Szabad-e nekik hinni? Peter Weiss körömszakadtáig állítja, hogy: ez a párt már nem az a párt. Állítja, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja már lemondott azokról az alapelvekről, amelyek a bolsevik típusú pártokat jellemezték. Lemondott például a proletárdiktatúra elvének érvényesítéséről, a párt vezető szerepéről, az államosításról, stb. Megfeledkezik arról, hogy az ezekről, a társadalom romlását bizonyíthatóan előidéző alapelvekről csak azt követően mondtak le, amikor már teljesen csődbe ment a rendszer. Tehát szó sincs arról, hogy valamilyen helyzetelemzés hatására adták volna fel a bolsevista alapelveket. A körülmények kényszerítették rá őket az alapelvekről való lemondásra, például az egypártrendszer feladására. Csak akkor hátráltak, ha már nem volt más választásuk, így arra a szerencsejátékosra emlékeztetnek, aki - miután ingét, gatyáját is elveszítette - kijelenti, hogy lemond a vagyonáról. Weissék nagyon szívesen hivatkoznak az MSZMP-ből Magyar Szocialista Párttá alakult politikai erők fejlődési folyamatára. A két eset össze sem hasonlítható. A magyar pártban 1956 és a 80-as évek között kialakult a tisztségviselőknek egy olyan csoportja, amelynek tagjai felismerték, hogy a bolsevizmus: zsákutca. Nem kevesebbet kockáztatva tettek is lépéseket a pártállam lebontására. Ezzel szemben Csehszlovákiában 1968 után a szó szoros értelmében gonosztevők kaparintották kezükbe a hatalmat. Nem enyhítő körülmény, hogy ezt szovjet segítséggel tették. Annyira sikerült a Prágai Tavaszt követő konszolidáció, hogy sem legfelsőbb szinten, sem máshol nem tapasztalhattunk elmozdulást a bolsevizmus fő irányától. Lehet, hogy a Demokratikus Baloldal Pártjának jelenlegi vezetői és hívei között 1968 és 1989 között voltak másképp gondolkodók, ezt a másként gondolkodást azonban gondosan eltitkolták. Ha voltak ebben az országban ellenségei a pártállamnak, akkor azok most nem a kommunista párt valamelyik utódszervezetéhez tartozna. És ez az a körülmény, amely elsősorban éberségre kell hogy intse mindazokat, akik számára nem közömbös a szlovákiai szociáldemokrácia sorsa. Ezt a körülményt minden másnál nagyobb mértékben figyelembe kellene venni, amikor eldöntik, megvalósuljon-e a szocdem-kommunista választási koalíció. A volt (volt?) kommunisták ma tűkön ülnek. Enyhén szólva nem lenne kedvük ellen való, ha alig több mint két esztendei szünet után újból bekerülnének a hatalom sáncai mögé. Túlságosan türelmetlenek az elvtársak. Ügyködésüket csak úgy tudom értékelni, hogy a szociáldemokratákat trójai falóként próbálják felhasználni a szalonképessé válás útján. Megtanulhattuk, kikkel nem tanácsos egy tálból cseresznyézni. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 1180/91 Tóth Zsigmond, 1922. XII 24. Léva (Dombasz) 1182/91 Tomčo Ladislav, 1921. VIII. 26. meghalt Kassa (Taskent) 1184/91 Tóthpeti István, 1927. II. 11., Krasznahorkaváralja (Krasznouralszk) 1185/91 Trenka Bálint, meghalt, (Dombasz) 1186/91 Trenka Béla, 1913. II. 13., meghalt Hubó (Dombasz) 1187/91 Trenka Irén, 1926. IV. 20., Hubó (Dombasz) 1188/91 Trepák Ján, 1924. I. 26., Galánta (Dombasz) 1190/91 Tresečík Peter, 1922. VIII. 27., Pozsony (Kijev) 1191/91 Trója Albert, 1922. VIII. 6. Ladmóc (Gorlovka) 1193/91 Turčánsky Štefan, 1907. VIII. 1. Rutka, meghalt (Szamborg) 1195/91 Turóczi Géza, 1922. XII. 23., Radnót (Cseljabinszk) 1198/91 Tušiak Pavel, 1922. V. 13., Nagysalló (Dombasz) 1200/91 Tyukos József, 1927. VIII. 25., Pered (Ivanovo) 1925/91 Takács József, 1924. I 15., meghalt, Szepsi (Vorkuta) 1927/91 Téglás József, 1906. IX. 14., Marcelháza (Pavlovka) 1928/91 Téglás István, 1914. X. 23., Marcelháza (Dombasz) 1929/91 Tóháty Mihály, 1912: XII. 3. Bese, meghalt (Sztalinov) 1930/91 Tókai Boldizsár, 1921. I. 5„ Királyhelmec (Szamborg) 1931/91 Tomaček Jozef, 1910. XII. 23., meghalt, Korlát (Kijev) 1932/91 Takács Sándor, 1913. XI. 8., Komárom (Kransznodar) 1933/91 Tóth Sándor, 1923. IV. 26., Bős (Kalinyin) Folytatjuk