Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám, kedd

1992. MÁRCIUS 10. ÚJ SZÓI NYUGDÍJASOK OLDALA 6 SZERETET ÉS ÉRDEKLŐDÉS T.G. MASARYK AZ ÖREGSÉGRŐL Nevezetes és bölcs könyv Karel Čapek műve, a Beszélgetések T.G.M.-mel (Hovory s TGM). A kitűnő írót őszinte tisztelet kötötte az államalapító elnökhöz, aki viszont szinte fiaként szerette a nálánál kereken negyven évvel fiatalabb Čapekot. Masaryk a filozófia professzora volt és tudósként, politikusként azt a célt tűzte ki maga elé, hogy tanítson szépen élni. Az ember legyen okos, a társadalom pedig demokratikus. Čapekkal folytatott beszélgetéseiből nemcsak életét ismerhetjük meg, hanem tanításait is. Ezek olykor rendkívül praktikusak, s biztos, hogy tapasztaláson alapulnak, hiszen „az öreg fa", Masaryk 87 évet élt (1850-1937), s nyolvcanöt esztendős korában azért kellett elnöki posztjáról lemondania, mert szélütés következtében jobb karja megbénult s ezért iratokat már képtelen volt aláírni. Különben utolsó percig megőrizte agyának, gondolkodásának frisseségét, tisztaságát. „Mi az életet túlságosan egyoldalúan értékeljük. Hosszúsága és nem nagysága szerint" — állítja ma is érvénye értékrendet keresve az élet dolgaiban az idős Masaryk. Kijelentésével úgy gondolja, hogy az emberek inkább az élet meghosszabbításán törik a fejüket, ahelyett, hogy inkább azon fáradoznának, hogyan lehet azt igazán tartalommal megtölteni. Az életet értékessé kell tenni, s ezt csakis a szeretet és az öröm segítheti elő. „Az igazság megismerése, az erkölcsös életrend, a tevékeny szeretet által már ebben az életben részt nyerünk az örökkévalóságból — meghosszabbíthatjuk életünket nem napokkal és nem évekkel, hanem az örökkévalósággal." Masaryk elítéli a restséget és a kényelmességet, szerinte sokan amiatt öregszenek meg, mert nincs kedvük dolgozni, önmagukat tovább gazdagítani. Idős korban kétszeresen kell ügyelni a lelki képességekre, az emlékezet, a kombinálókészség frissen tartására. És persze többet kell törődni a test gondozásával is. Elsősorban a mértékletességre hívja fői a figyelmet. Sokkal kevesebbet igényel az öregkori szervezet, mint amennyit a valóságban esznek és isznak az idősek. Elmondja Čapeknak, ő naponta háromszor étkezik: „reggelire először egy kis gyümölcsöt, egy csipetnyi vajat és befőttet pirított kenyéren, néha egy darabka sült szalonnát és vagy egy fél pohár cukor nélküli teát; néha ettem lágytojást, de ez állítólag nem nagyon egészséges. Ebédre néhány kanál zöldséglevest, kis darab húst, több főzeléket, egy darabka tésztát, gyümölcsöt és feketekávét. Vacsorára megszoktam egy tányér kását, vagy egy darab lepényt tejjel, melyet egy csepp kávéval barnára festenek". Természetesen a három étkezés között soha nem fogyasztott mást az idős politikus: a gyomornak is pihennie kell, mint minden más dolgozó testrésznek. Mint ahogyan a kövérséget, ugyanúgy elítéli az iszákosságot is. ő maga még bort sem ivott idősebb korában, úgy vélte, az alkohol semmi jóra nem szolgál, sőt inkább csak rosszra, ezért úgy ötvenéves kora táján leszokott a sörivásról is. Masaryk életrendje ugyancsak mértékletes volt. Reggel hideg vízzel mosta le magát, rendszeresen tornázott és fontosnak tartotta a napi rendszeres testmozgást. Sokat sétált, naponta egy-két órát, nagyon szeretett lovagolni. Ügyelt a tisztaságra, nemcsak a fej és a test tisztaságára, hanem környezetének rendbentartására is. Figyelmeztet arra, hogy gyermekeinket is mértékletességre neveljük, mégpedig ne holmi prédikációkkal, hanem példamutatással, az egészséges szokásokra való rávezetéssel. „Valahol olvastam — így Masaryk —, hogy a halál rossz szokás; nerm akarok vitatkozni a halálról, de bizonyos, hogy az idő előtti öregedés és a sok betegség csupán rossz szokások. Hiszem, hogy az emberek, úgy mint a természet erőit, egészségüket és szokásaikat is hatalmukban fogják tartani." Ha az embernek van életcélja, és azt minden erejével tisztességesen szolgálja, könnyebb elviselni az öregedést. Masaryk arra int, hogy legfontosabb mozgataóerő az életben — nem szabad elveszíteni az eleven érdeklődést: „Mert az érdeklődés, ez valóban maga az élet, érdeklődés és szeretet nélkül nincs élet". Az oldal anyagéi irta: BROGYÁNYI JUDIT ÉLETMÉRLEG R

itka az olyan idős ember, aki ne tudná magát elfoglalni. Ha nyugdíjba kerül, rövid időn belül újraszervezi napjait, más napi beosztás szerint, de talál tennivalót, csak győzze idővel. Más a helyzet persze, ha kiszakad megszokott otthoni környezetéből is egyúttal, netán városba kerül gyermekeihez, vagy öregotthonba költözik. Akkor még tudatosabb tervezés szükséges, akkor még „csinálni" kell a programot, sok minden nem adódik magától. Hiszen csökken az önellátásra fordított elfoglaltságok száma, mert azok jobban megoszlanak a családtagok között, vagy nagyrészt áthárulnak a közösségért felelős szervre. Akinél viszont nem változnak a körülmények, az jó esetben régtől dédelgetett, időhiány miatt elhalasztott terveit váltja valóra: új ólat épít a tyúkoknak, végre lebetonozza a garázsfeljárót, rendszeresen kézimunkázik és 3z unokáknak megköti a régen ígért pulóvert, fóliát húz és maga neveli a palántákat. Tény, hogy az ember és a munka mindig megtalálják egymást, és az esetek többségében nem az ember szalad a munka után, hanem fordítva. De mint minden esetre, erre a tételre is akad ellenpélda. Alighanem azért, hogy a gondolatmenet igazát erősítse. keret, ágakat keresni, de összeszedtem bizony a hulladékfát is, mert mindenből lehet valamit csinálni. így kezdődött hát a szenvedély, a hobbi, a fafaragás. Hamarosan hozzászegődött a fia is, együtt faragták, csiszolták, alakították a természetadta anyagot. — Apu jobban szereti a babramunkát, mint én. A kopjafához hasonlatos virágkarókat ő farigcsálGÖRCS A FÁBAN EGY NYUGDÍJAS HOBBIJA Ki tudja, mivel kezdődött, talán úgy, hogy fölemelt egy elhajított fadarabot, s ösztönösen hazavitte, mit sem gondolva a fa sorsa felől. Talán úgy, hogy rejtett tudatában ott élt a vágy, egyszer szép természetes alakzatokat gyűjteni, fölfedezni a természetben a műalkotást. Való igaz, hogy amikor Mazuch Ferenc nyugdíjba vonult, egyre inkább nem találta a helyét. Vagy hét évvel ezelőtt lehetett, az eredetileg kitanult kereskedő, néhány évtizednyi vasútigazgatósági szolgálat után egy alkalommal úgy érezte, hosszúak a napjai. — Egyszerűen nem volt mit csinálnom. Idehaza egy-kettőre elvégzem, ami rám tartozik, a gyerekek rég saját családot alapítottak, hosszú volt a délután, sok a szabad idő. Kocsmát, kártyát nem szeretem, unaloműzésként kezdtem el farigcsálni. És fokozatosan beleszerettem a fába — emlékezik a magyarbéli nyugdíjas. — A fa már önmagában is szép, mint megmunkálatlan anyag is találni benne formát, sőt színeket is. Jártam ki a falu körüli erdőkbe, gyöja székely motívumokkal körbe. Én inkább a természetes alakzatokban keresem a fantáziát, a természet játékát — így a fiú. Bőven akad a kisplasztikává alakított fadarabokból. Elég, ha egy görcs akad a fában, már megmozdítja az ember képzeletét, alakot ölthet a gyökérdarab, legföljebb egy kicsit megcsiszolja, megnyesi a „faszobrász". Persze, voltak hagyományok is a családban. A szerszámok az öregapától származnak, ő is sokat dolgozott fával, két újvári templomtorony ácsmunkáját is ő végezte. S Laci, a kisebbik Mazuch fiú, noha nem állt be a faragók közé, ő is szeret a fával dolgozni. Büszkén meséli, hogy épülő házán együt dolgozik az áccsal. Borbála aszony nem bánja férje hobbiját. Nem panaszkodhat arra, hogy különösebben szemetelne a fával. Összetakarít az ura maga után. Hanem a lakás már telis tele van a sok gyökérrel, „kopjafával". Nincs szívük megválni tőlük. Alig egy-két darabot ajándékoztak el eddig. — Először kifőzöm a fát — avat be a részletekbe a hófehér hajú, de fiatalos Mazuch Ferenc —, hogy a féreg mind kimenjen belőle, aztán megpucolom, majd következhet az alkotás fázisa. Sokszor hetekig hever egy-egy darab, mert nem tudom megtalálni benne a gondolatot. Aztán addig forgatom, nézegetem, míg egy napon rájövök, mit mond nekem az a gyökér, bogas ág. Szinte megszólít a forma, kínálja magát, hol kell kicsit beavatkozni a természet játékába, hogy jelentése legyen ä formának. Ez itt például egy állatfej, a görcs, látja, pont ott van, ahol a szemének a helye. Talán tevére hasonlít a leginkább ez a gömbölyűre kerekedett pofaszerűség. Alig kellett igazítanom rajta. Ismerni és szeretni kell a fát. Aztán a színek is izgalmasak. A héjánál sötétebb, barnásabb, a belsejénél fehérebb, úgyhogy a bicskától függ, hogyan faragom tarkává. Mazuch Ferenc még a kidobott karácsonyfát is összeszedi. Ahol az ágak szétágaznak a törzsből, kiválasztja a legalkalmasabb részt és fogasnak kifaragja. Érdeklődöm, készít-e az unokáknak faragott játékot, lovast, kiskocsit, egyebet. Nos, a gyerekek már inkább távirányítós szerkentyűkkel szórakoznak. A fafaragás egyelőre az idősebb és a fiatalabb Ferenc időtöltése. De a család örül ennek az elfoglaltságnak, mert Mazuch Ferenc kiegyensúlyozottabb a hobbijával. S mert világéletében ügyes szervező is volt, kollekciójából kiállítást rendezett a helyi kultúrházban. Hogy kedvet csináljon a faragáshoz másnak is. Felhívjuk a nyugdíjasklubok figyelmét, hogy tevékenységükről szívesen számolunk be rovatunkban, sőt ha idejében elküldik programjukat, le tudjuk közölni azt is. Ezzel azt a célt követjük, hogy kapcsolat jöhessen létre a klubok vagy a tagok között, s érdeklődés esetén egymás rendezvényeit meglátogathassák A tájékoztatás pedig bizonyos értelemben ötletforrás lehet, példa a klubélet föllendítésére. ÉLNI TUDNI KELL Drága kis unokám, hát milyen nagy fiú vagy te már, hallod, szeptembertől iskolába mégy, talán már nem is foglak tudni fölkapni így, ahogyan most, mert a sok tudománytól egyre súlyosabb leszel. Bizony kevesebb időd lesz a Morzsival játszani, de azért elvárom, hogy ezután is te locsold meg a virágaimat, mint eddig. És ugye engem is megtanítasz majd írni meg olvasni? Hála Istennek magyar iskolába írattak a szüleid, érteni fogom, amit tanulsz, nem úgy, mint a szomszéd Boris néni. És nem fogod elfefejteni azokat a nótákat sem, amelyekre megtanítottalak. Hej, nagy legény leszel, okoskodni fogsz, hogyan is olvastam a könyvedben? Tűzoltó leszel s katona. Hát vadakat terelő juhász már kevésbé, de farmer az még nagyon lehet belőled. Öregapád most is a hivatalokat járja, hogy visszakapja a földeket úgyhogy nem is beszélek én olyan butaságokat, bizony farmer is lehet belőled, ha éppen az tetszik meg neked. Majd nyáron együtt kapálgatunk a kertben, segítesz palántázni meg gyomlálni, jól jön az a tudás neked még. Tudod, az öregektől mindig lehet tanulni valami hasznosat majd sorban kitalálom, mi mindenre foglak én tanítani, te meg átveszed velem az egyszeregyet. Jó? (Nagy László felvétele) N

emrégen tartotta évzáró közgyűlését a galántai egyes számú nyugdíjasklub. A százötven tagú közösség bizony az elmúlt évben több kedves klubtárstól volt kénytelen megválni. De ezzel a szomorú ténnyel ki kell békülniük. Annál büszkébbek arra, hogy idén ünnepli kilencvenedik születésnapját a legöregebb tagjuk. Az ünnepségre anyák napja táján kerül majd sor, együtt fogják köszönteni a hatvan-, hetven- és nyolcvanévesekkel a legidősebb társat. A klub 1976-tól működik, Fleischmann Sára a kezdetektől tagja a vezetőségnek. Most éppen pénztárosi minőségben számolt be róla, merre jártak tavaly. Mint más klubok, idén ők ,is elkirándultak Bécsbe, és ugyancsak nagy számban vettek részt az esztergomi városnézésen. Hasonló kirándulásokat terveznek idén is, minden valószínűség szerint kevesebb önkormányzati támogatással, hiszen takarékoskodik a hivatal. Kell a pénz a rászorulók támogatására, többen is vannak a klubtagok között, akiknek alacsony nyugdíjához a város negyedévenként háromszáz koronát pótol. Aki egészségileg teheti, szimbolikus díjért bérel egy darabkát a klub melletti kertből, és ott a saját használatára zöldséget vagy virágot termeszt. A klubban hetente négyszer lehet nagy kártyacsatákat vívni, délután háromtól este hétig folyik a römiparti; közben rendelhető kávé, tea. Az évzáró összejövetelen virslivel vendégelték meg a klubtagokat, s a kis közösség büszkesége, az egykor külföldön is ismert prímás, V/zváry Gyula szórakoztatta hegedűjének hangjaival a jelenlévőket. Repertoárja mindenre kiterjed, szinte nincs olyan zenei kívánság, amelynek ne tudna eleget tenni. Az idei tervekben szerepel ismét több orvosi előadás, néhány hazai kirándulás, a cél ezúttal cseh és morva tájak megtekintése. A kézimunkakör tervezett kiállítása idén talán összejön, és remélhetőleg nem szakad meg a kapcsolat az iskolás kisdiákokkal sem. A

Magas-Tátrában ma körülbelül ötezer nyugdíjas él. Három klubjuk működik a turistaparadicsom területén, ám ezen kívül az állam részéről semmiféle más gondoskodásban nem részesülnek. Pedig sajátos helyzetük nagyobb figyelmet érdemel. Az történik ugyanis, hogy sokan a szolgáltatásban és az egészségügyi intézményekben, üdülőkben dolgozók közül nyugdíjba vonulásuk, tehát munkaviszonyuk megszűnte után kénytelenek otthagyni addigi szálláshelyüket, amelyet a munkaadó biztosított részükre. Sok esetben nincs hova menniük ilyenkor, elhagyván azt a helyet, ahol életük nagy részét eltöltötték. Az ótátrafüredi polgármesteri hivatal ezért egy nyugdíjasház felépítésének tervét mérlegeli, itt élhetnének azok a nyugdíjasok, akik a Tátra területén töltötték le szolgálati idejüket, de nincs családjuk vagy más saját hajlékuk, és öregségüket drága albérletben lennének kénytelenek leélni. (Gyökeres György felvétele)