Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám, csütörtök

1992. MÁRCIUS 19. i ÚJ SZÓ. KULTURA 8 Kis NYELVŐR FÉLRESIKERÜLT ÉTELRECEPTEK Paradicsom-ivóié - akadt meg a szemem ezen a címen egy lapunk háztartási tanácsokat adó rovatá­ban. Mivel érdekelt a recept, olvasni kezdtem: ,,Szép, egészséges para­dicsomok héjái lehúzzuk, kimagoz­zuk, turmixoljuk, megsózzuk, ízlés szerint esetleg borsozzuk is. A fel­használásig hűtőszekrényben tart­juk. Tálaláskor hígíthatjuk azonos mennyiségű jéghideg szódavízzel." Ez tehát a recept. Elolvasása után azonban a figyelmes érdeklődő fel­tenne egy kérdést a szerzőnek: mindezt a paradicsom héjával tesz­szük; abból készül az ivólé? S ez nem a kákán is csomót keresés lenne, s még csak azzal sem hárít­hatná el sem a szerző, sem a szer­kesztőség, hogy akinek van egy kis sütnivalója, az úgyis tudja, hogy a paradicsomból, nem pedig a héjá­ból készül az ivólé. Hiszen a recept­ben egyértelműen az áll, hogy a hé­jából. Vagyis a szerző nem azt írta le, amit közölni akart: nem tudott megbirkózni gondolatai nyelvi for­mába öntésének feladatával. Logi­kai hibát követett el, amelynek nyelvi vetülete van: félreérthető az egész recept. Nem vette észre, hogy az első mondatban a lehúzzuk igei állít­mány nem magára a paradicsomra, hanem csak a héjára vonatkozik, s így a többi ige lelentése is erre fog vonatkozni. Sőt a következő monda­tok igei állítmányai is erre utalnak vissza mint nyelvtani tárgyra. Pedig a megoldás nem lett volna nehéz. Csupán annyit kellett volna tennie vagy a szerzőnek vagy a közlésért felelős szerkesztőnek, hogy a mon­dat első állítmánya után vagy új mondatot, vagy új tagmondatot kezd a paradicsom szó megismétlésével, esetleg valamelyik rokon értelmű párjának a szövegbe szerkesztésé­vel. Például így: Szép, egészséges paradicsomok héját lehúzzuk A pa­radicsomokat kimagozzuk, turmixol­juk ... Vagy így: Szép egészséges paradicsomok héját lehúzzuk, a gyümölcsöket kimagozzuk, turmi­xoljuk. .. S még más megoldások is lehetségesek Például: Szép egész­séges paradicsomokat válogatunk hozzá. Meghámozzuk (vagy héjuk eltávolítása) után kimagozzuk, tur­mixoljuk őket, a levet megsózzuk... stb. Az ételreceptekben - noha ez nem lehet mentség - gyakori az ilyen típusú hiba. S ha a valóság ráébreszti is az olvasót, hogy a fo­galmazással van baj, némi zavart azért okoz neki a receptíró felületes­sége, különösen a főzésben kez­dőknek. Ilyen hiba van a következő receptben is: ,,A pontyot megtisztít­juk pikkelyeitől, kiemeljük a belső szerveit, levágjuk a lejét, felszeletel­jük, besózzuk..." - s még más ta­nácsok is következnek. A gyakorlat­lan háziasszony számára az első három tagmondat még világos, de a negyedik, ötödik már megzavarja, mert nem érti, miért kell a fejet felszeletelni és besózni, amikor esetleg fel sem akarja használni. A gyakorlottabbak már tudják, hogy a negyedik tagmondatban a szerző újra a pontyról ír, nem a fejéről, csak éppen nem tartotta szükségesnek kitenni a tárgyat, hiszen neki magá­nak az természetes, mit kell felsze­letelni és besózni. Pedig aki tollat vesz a kezébe azért, hogy másokkal közöljön valamit, annak elsősorban az olvasóra kell gondolnia Még az első tagmondat pontyot tárgyát sem lett volna fontos megismételni a ne­gyedikben, hiszen jól helyettesíthető a húsa/szóalakkal: . levágjuk a fe­jét, a húsát felszeleteljük, besóz­zuk.. . Az értelem rovására tehát ne takarékoskodjunk! JAKAB ISTVÁN Pilátus szerepében Vikidál Gyula remekelt ITT JÁRT JÉZUS Itt járt ós „gyógyított". Tegnap Prágában, tegnapelőtt Dunaszerda­helyen. Andrew Lloyd Webber és Tim Ri­ce világhírű rockoperája, a Jézus Krisztus szupersztár késve ugyan, de eljutott hozzánk. Tavaly ősszel a komáromi közönség már láthatta a budapesti Rock Színház égi tiszta­ságról és földi bűnökről szóló, lélek­kel és őszinte érzelmekkel teli da­rabját, nyáron talán majd a keleti végeken is jegyet válthatnak rá. Várkonyi Mátyás, az előadás ze­nei vezetője szerint régóta készült már a társulat erre a vendégszerep­lésre. -Az 1986-os szegedi bemutató óta lassan századszor játsszuk már a darabot; abban, hogy végre „szomszédolni" is tudunk vele, a jö­vő perspektíváját látom. Több ka­pocs, több szál kell hogy egymás­hoz fűzzön bennünket; minél na­gyobb a mozgás a kultúra területén, annál közelebb kerülünk egymás­hoz, ily módon pedig jobban tudunk együtt gondolkodni, együtt érezni. A Jézus Krisztus szupersztár a leg­jobb előadás lehet ez ügyben, hi­szen a legigazabb, legalapvetőbb emberi történetek egyike. Kétségte­len: a nyolcvanas évek közepén a rendszer elleni lázadást jelentette, most viszont, hogy változott a politi­kai helyzet, azért tartom fontosnak, mert általános emberi értékek hor­dozója, ilyen szempontból nézve pe­dig mindig, mindenhol igaz lesz a darab. S ami külön öröm számom­ra, itt, Közép-Kelet-Európában is ar­ról szól végre, amiről Amerikában, Angliában vagy másutt a világban. A hit és a szeretet valamiféle napi politikai, önző érdekeken felüli fon­tosságáról, amit mindenkinek magá­ban kell megtalálnia. Szikora János rendezésének Jé­zusát Sasvári Sándor formálja meg tisztán, tökéletes illúziót keltve. - Akármilyen feladatok várnak is még a pályán, ennél fontosabbat aligha osztanak majd rám. Ennek tudatában vagyok. Meg is adok min­dent a szerepnek, ehhez formálom az arcomat, a külsőmet, az egész lényemet. Igen, ott legbelül is szeret­nék Jézus lenni, de ezen a földön, azt hiszem, ez senkinek sem adatik meg. Marad tehát a szerep és az sem kevés, ennek is örülnöm kell. 1 Ráadásul egy másik darabban, a Madách színházbeli Mária evan­géliumában is én vagyok Jézus. Webber rockoperája azért jelent bol­dogságot számomra, mert tizenkét éves koromtól fogva ennek a bűvö­letében élek, Tolcsvay László és Müller Péter színpadi művét pedig azért szeretem, mert magyar darab, amelynek én vagyok az első Jézusa. Hogy mit érzek, amikor esténként az ő képében lépek színpadra? Fele­lősséget. Óriási felelősséget. Ne­kem úgy kell élnem, úgy kell csele­kednem, hogy méltó lehessek a sze­repre. Mária Magdolna kétségeit, fájdal­mait, a női sors szépségét és tragi­kumát Papadimitriu Athinától kapja a közönség lélekmeleg érzelmekkel. - Nekem is megadatott a lehető­ség, hogy két, egymástól merőben különböző előadásban formáljam meg Máriát. A Csíksomlyói passiót a Nemzeti Színházban tizedik éve játsszuk, a Jézus Krisztus szuper­sztárbeli Máriát azonban csak most, a darab felújítása után osztották rám. Számomra ez is, az is igazi öröm, mert imádok énekelni, de a Webber-mü egészen másfajta stí­lust igényel tőlem, mint a passiójá­ték, s mivel ebben játszom rövidebb ideje, ez jelent nagyobb nehézséget. Hogy mit érzek előadás közben? Nem tudom pontosan megfogalmaz­ni, valami nagyon furcsát. Főleg a végén, ott mindig, minden este annyira meghatódom, hogy bár nem vagyok sírós típus, a könnyeim­mel küszködöm. Mintha megkö­szönné valaki ott fenn, hogy mi ezt szívvel-lélekkel csináljuk, mintha há­lás lenne érte, ilyesmit érzek. Meg valami vissza-visszatérő boldogsá­got, hogy én adhatok, felmutathatok valamit. Hogy valahol valaki tud róla: valami volt, valami van itt. (sz-ó) (Méry Gábor felvételei) Jézus a keresztre feszítés perceiben Mária Magdolna, azaz Papadimitriu Athina A NÉPEK TANÍTÓJÁNAK ÜNNEPLÉSÉRE KÉSZÜL AZ ORSZÁG Március 23-án nemzetközi konfe­renciával kezdődnek Prágában azok az ünnepségek, melyek nyomán azután országszerte egész évben zajlanak majd a megemlékezések Jan Amos Komenský születése négyszázadik évfordulójának jegyé­ben. A négynapos tanácskozás megrendezésébe a Csehszlovák Tudományos Akadémián, a pozso­nyi és a prágai egyetemeken kívül az UNESCO is bekapcsolódott. A rendezvény védnöke Václav Ha­vel köztársasági elnök, aki március 28-án részt vesz Uherský Brodban Komenský szobrának leleplezésén, majd a rákövetkező napon pedagó­gusokat fogad a prágai várban. A pozsonyi ünnepségekről Dušan Jedinák, szlovák oktatásügyi minisz­terhelyettes, és a Komenský Egye­tem prorektora, Hrnčiar professzor tartott tájékoztatót a minap. A mi­niszterhelyettes rámutatott Come­nius tanainak mai érvényességére: ..Nemcsak pedagógus volt. hanem nevelő, filozófus, író, egyházfi, egyszóval nagy humanista és koz­mopolita, valamint hazafi egyszer­smind. Különösen most fontos odafi­gyelnünk tanítására, amikor az okta­tásügy megújulás előtt áll". Ko­menský életműve eddig csak rész­ben volt hozzáférhető szlovák nyel­ven, ezt pótolandó több fontos mun­kája jelent, illetve jelenik meg folya­matosan szlovák kiadóknál, különfé­le szponzorok anyagi támogatásá­val. A társadalmi közmegegyezés nyomán kitűzhetek azok a célok, amelyek az oktatásügyet előbbre vi­szik, hangsúlyozta Jedinák úr, külö­nös tekintettel arra, hogy az okta­tásügynek prioritást kell élveznie a társadalomban. Komenský elvei­nek helye van a ma pedagógiájá­ban, kellemes, otthonos, szeretettel­jes iskolát akarunk megteremteni, ahol a túlzott tudományosság helyett kicsit jobban odafigyelünk a lélekben zajló történésekre. Comenius gon­dolatrendszeréből még azt emelte ly a miniszterhelyettes, hogy a tanulás és a művelődés nem ér véget az iskolában, a kihívás folyamatos, egy életre szól, és teljességi szándékú egyetemes a nevelés, minden em­berre érvényes, kivétel nélkül. Ezt az elvet kell majd alkotmányosan meg­fogalmazni, hogy az oktatásügy megújulása jó irányt vehessen - mondotta a miniszterhelyettes. A Komenský-emlékérmekkel azo­kat a pedagógusokat és nem okta­tásügyben dolgozókat szeretné megtisztelni a minisztérium, akikről elmondható, hogy valóban a népek tanítójának nyomában járnak, akik érdemesek arra, hogy Komenský követőinek ismerjen el a társadalom. (bit) EZ AZTÁN SZERELEM! Az amerikai könyvpiacon nemrégiben olyan kötet jelenf meg, amely szerencsés kivételt jelent az unalmas és bő lére eresztett visszaemlékezések sorában. Katherine Hepburn írásának címe röviden és velősen ennyi: Én. Alcíme ugyan nem különbözik a műfaj hasonló darabjaitól - Életem története -, de stílusa annál inkább: mulatságos, intelligens és meg­ható. Olyan, mint szerzője, a bátor és szuverén személyiségű színésznő, aki soha nem vállalt az elveinek ellentmondó szerepet. Katherine Hepburn nem véletlenül szentelte könyvét szüleinek, hiszen egész életét meghatározó tanácsokat kapott tő­lük. Édesanyjától, a feminista beállítottsá­gú asszonytól megtanulta, hogy a nők egyenrangúak a férfiakkal, s hogy szá­mukra a függetlenség az egyetlen megol­dás, míg édesapja arra figyelmeztette, ne vegye túl komolyan az életet és kísérő jelenségeit. A könyv legérdekesebb fejezetei per­sze azok, ahol a színésznő Spencer Tra­cyről ír. Arról a férfiról, aki kilenc filmben, az életben pedig huszonhét éven át volt partnere. ..Soha sejtelmem nem volt róla. hogy mit érez irántam, de nem tartott volna ki mellettem, ha nem kedvelt volna" - írja Tracyről. - Ez ilyen egyszerű. Sem ő, sem én nem beszéltünk róla. Egysze­rűen együtt töltöttünk huszonhét évet. Számomra ez tökéletes boldogság volt. Ezt hívják szerelemnek." M. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom