Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám, szombat

MEG VAN REMENY KEDDEN ISMÉT A HÁRMAS KOALÍCIÓRÓL Amint jelentettük, csütörtökön a késő esti órákban ért véget az Együttélés, a Magyar Kerszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt küldöttségeinek tárgyalása a hármas koalíció kialakításáról. Most sem született döntés a három magyar politikai erő közös választási szerepléséről, de a felek megegyeztek, hogy a jövő héten folytatják eszmecseréjüket. A tanácskozás után az MKDM és az Együttélés vezetői elzárkóztak kérdéseink elöl, arra hivatkoztak, hogy csak munkajellegü találkozóról volt szó, amelyről nem kívánnak nyilatkozni. Tóth Károly, az MPP alelnöke viszont készségesen tájékoztatott a történtekről: - Meglepetéssel tapasztaltuk, az Együttélés és az MKDM tárgyalóküldöttségének ismét csak arra volt felhatalmazása, hogy a feltételekről tárgyaljon. így a több mint háromórás találkozón nem született eredmény, kolaíciós tárgyalásról egyelőre szó sem esett. • Az MKDM és az Együttélés már megállapodott a koalícióban. Hat pontban fektették le azokat a feltételeket, amelyek teljesítéséhez kötik a kettős koalíció további taggal való kibővítését. Milyenek ezek a feltételek? - Álláspontunk szerint egy tárgyaló küldöttség nem szabhat feltételeket, különösen nem akkor, ha már megállapodást kötött két felet képvisel. Ezért megpróbáltunk tárgyszerűen tárgyalni a felvetett kérdések(Folytatás a 2. oldalon) NEVADAS ELŐTT ESTERHÁZY ALICE A POZSONYI MAGYAR GIMNÁZIUMBAN Kedves vendég járt tegnap a pozsonyi Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában és Gimnáziumban. Esterházy János lánya, Esterházy Alice látogatott az iskolába. A tanárok és a diákok nagy szeretettel fogadták. A klubban megtartott összejövetelen Popély Gyula iskolaigazgató méltatta Esterházy János életét. Idézte azon szavait, melyek szerint a politika a kiegyezés művészete, és emlékeztetett ma is időszerű gondolataira: a magyaroknak és a szlovákoknak egymást megértve, egymást segítve, testvérként kell egymás mellett élniük. Esterházy Alice a tanulókhoz szólva elmondta: fiait arra neveli hogy az Isten és á haza az elsőrendű, de az élet nehézségei közepette a családra kell támaszkodniuk. - Bár osztrák és olasz állampolgárságom van, a gyökereim itt vannak, és én még ennyi év után is mindig hazajövök - mondotta. - Nem ismerlek titeket, mégis úgy érzem, egy nagy családba érkeztem. Remélem a hitünk és a hazaszeretetünk továbbra is összeköt bennünket. Akkor apám áldozata nem volt hiábavaló, mert azt azért hozta, hogy bebizonyítsa: nekünk, magyaroknak tisztességes múltunk van, és ha összefogunk, jövőnk is lesz. Bízom benne: a határok nélküli Európában meg lesz a helyünk. A kötetlen beszélgetés után Popély Gyulától megkérdeztük, mi volt a látogatás apropója. - Korábban úgy döntöttünk, hogy iskolánk felveszi Esterházy János nevét. Ennek ma már csak leküzdhető adminisztratív akadályai vannak. S hogy miért döntöttünk igy? Esterházy nagyon sok szállal kötődik Pozsonyhoz. Itt végezte középiskoláit, nővére, Lujza pedig a pozsonyi liceum növendéke volt, amely ebben az épületben működött. Később elhurcoltatásáig itt és a kör(Folytatás a 2. oldalon) A KÖZÖS ÁLLAMOT SZORGALMAZZÁK Jirí Dienstbier, a Polgári Mozgalom, Martin Porubjak, a PDU-NYEE, illetve Ján Čarnogurský, a K DM elnöke azonos nézetet vall az államjogi kérdés megoldásának alapvető elveit illetően. A csehek és szlovákok s az itt élő nemzetiségek közös államát szorgalmazzák továbbra is, mondotta Jan Chudomel, a PM szóvivője a tegnapi prágai sajtótájékoztatón. A három politikai szubjektum képviselőinek véleménye e hét szerdáján tartott megbeszélésükön megegyezett abban, hogy a közös állam az egyik feltétele a sikeres gazdasági átalakitásnak, és elutasítottak mindennemű alkotmányellenes és radikális megoldást. A szerdai találkozón jelen volt Petr Pithart, a PM alelnöke is. Egyebek között szó volt a szlovák állam megalakulásának közelgő évfordulójáról. A szlovák politikusok nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget. KET EVET IS KAPHAT A ZÁSZLÓÉGETŐ Amint arról tegnapi lapunkban is tudósítottunk, a Szlovákia Felszabadításáért Mozgalom által szervezett tegnapelőtti tüntetésen elégették a télárbócra eresztett csehszlovák állami zászlót Imrich Vaváček őrnagy, a pozsonyi rendőrtestület parancsnoka elmondta: azonnali büntetőeljárást indítottunk ebben az ügyben. Arra a kérdésre, hogy a törvény értelmében mi vár az elkövetőre, ha ismertté válik sze-, mélye, a rendőrparancsnok elmondotta: Aki nyilvánosan gyalázza a köztársaságot, a Szövetségi Gyűlést, a Cseh, illetve a Szlovák Nemzeti Tanácsot és képviselőit, az kétéves szabadságvesztésre is ítélhető. HÉTFŐI SZÁMUNKBAN Ozorai Katalin összeállítása a készülő abortusztörvényről: - Én azt mondom... - Embertelenül az emberért? A SZELLEM MÁRCIUS A T

udjuk az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc tényeit, jobban a legendáit, talán a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot is. Lélekben vagy valóságban többször is bejártuk már a forradalmi események helyszíneit, beleborzongva a kövek, a házak történelmi tanúsága keltette érzelmekbe és gondolatokba. Megrendülünk a győztes és a vesztes csaták színhelyein állított emlékművek előtt. Tanítgatjuk gyermekeinknek az aradi tizenhárom neveit. Egyszerre szárnyalunk a büszkeségtől, és állunk a földön a vereség történelmi tényét tudatosítva. Egymással ellentétes érzelmek kavarognak bennünk. Március idusán nem tudunk nem gondolni Petőfi Segesvárára, de a Batthyányi Emlékmécses előtt elhaladva eszünkbe jutnak a deáki kiegyezésnek a magyarság európaiságát végérvényesen betetéző kompromisszumai is. A szellem kötött kompromisszumokat, a forradalom szelleme, amely nem 1848. március 15-én, hanem jóval előbb kezdett el munkálni a magyarban. A reformkor nagyjai politikában, irodalomban, művészetekben, gazdaságban és tudományban elválaszthatatlanok egymástól. A nemzetnek modem nyelvet adó Kazinczy után, az azt gondolatban és érzelemben kiteljesítő Berzsenyi, Kölcsey és Vörösmarty alkotásai képezik az utat. S mily' szellemi nyitottság lakozott nagyjainkban, mi sem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy Széchenyi István íróasztalán a világhírű Körösi Csorna Sándor síremlékéről készült festmény állt. Magasra emelkedő őrtornyok ők, akiknek hatására olyanok növekedtek európai nagyságokká mint Kossuth Lajos, Eötvös József és Petőfi meg Arany. Mindez eggyé forrt a márciusi forradalomban, történelmi tapasztalássá nemesült a világosi vereségben, hogy a nemzetet a széthullástól megmentő kiegyezésben történelmi tanulsággá érjen. Egymástól elválaszthatatlan történései ezek annak a folyamatnak, amely a reformkorral kezdődően a modern európaiság elérésének vágyában a mai napig tovább él, elevenen hat. Kellene most is a szellem márciusa, a józanság, az egymással való megbékélés és a világ felé fordulás deáki vállalása. Nics itt szó történelmi párhuzamokról, hiszen mostanság elsősorban a nemzetnek önmagán belül önmagával kellene kiegyeznie. Nem kisebb gond nyomja a szlovákiai magyarok vállát sem, amely a csendes, gyengéd, vértelen, békés, bársonyos, selymes vagy éppenséggel nagyon is öldöklő kelet-európai forradalmak után a vereségtől való félelemmel súlyosbított. M

árcius szelleme adjon erőt nekünk az egymással való megbékéléshez, az igazság kimondásához, önmagunk megőrzéséhez. A Széchenyi-Kossuth-Eötvös-Deák erősítette szellemi bástya kell, hogy ma is megóvjon, megtartson és erősítsen bennünket. Nem hihetjük, hogy csupán a XIX. században növekedhetett szellemi teremtőerővé a politika. Igaz, ahhoz akkor az irodalom, a tudomány és a művészetek alkotói is megtették a magukét, ezért lehetett 1848 a szellem márciusa. DUSZA ISTVÁN m KOSZORÚCIPELÉS HELYETT Ára 2,80 korona MAGYAR KITÜNTETÉS MAGYARI SÁNDORNAK ÉS MILAN PINKÁNAK AZ 1956-BAN TANÚSÍTOTT HELYTÁLLÁSÉRT (Munkatársunktól) - Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzulja tegnap a Magyar Köztársaság, valamint a magyar parlament és kormány elnökének nevében emlékplakettet, illetve emléklapot adott át Magyari Sándornak és Milan Pinkának a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe, március 15-e alkalmából. Az emlékplakettet, illetve emléklapot a Legenyén (Csehszlovákia) élő Magyari Sándor a magyar nemzet sorsáért és a történelemformáló nehéz időkben tanúsított példamutató helytállásáért kapta. Milan Pinka pedig posztumus vette át nagynénje, Kovács Jánosné, született Anna Plančíková és Kovács János helyett a kitüntetést. Boros Jenő főkonzul köszönetet mondott Magyari Sándornak az 1956-ban tanúsított példamutató helytállásáért, Milan Pinkát pedig arról biztosította, hogy az új Magyar Köztársaságban mindig barátra talál. (m-n.) Nekünk, csehszlovákiai magyar tollforgatóknak március azt üzeni, hogy tegyük át a közgyűlést április elsejére. Vegyük tréfára a dolgot, ha már nincsenek érveink, ha már félünk a márciustól. (5. oldal) Szombat, 1992. március 14. XLV. évfolyam, 63. szám Távolba néz ugyan, el a fejek fölött, valamerre délnek, hátat fordítva a vén Dunának és a városnak, amelyben egykor éhbérért körmölte a parlamenti tudósításokat; távolba tekint, de talán nem azért, hogy ne lássa a közelit. S nyilván nem haragból, hanem mert egyszerűen így állították oda, a ligetfalusi vén fák lombsátra alá. Már a környezet is békés, nyugalmas - zöld sátor borul a lánglelkű mártír fölé, igaz, így március idusán még csak a rügyek ígéretével. Vajon mit fürkész? Mire gondol, ha gondolhat valamire egy szobor? Számba veszi, mennyien jönnek el az idén, hányan voltak tavaly, akiknek számít valamit márciusi üzenete? Belelát a szívekbe a fázósan összegombolt kabátok alatt? Hallja-e a türelmetlen hangokat a város főtere felől, az új heródesekért kiabálókat? Vagy csak minket vesz számba, maradékait, akik lelkükben békevei szembenézünk vele, legalább egyszer, március idusán? Ő, aki lázított és csóvát vetett, holnap talán a csendes gyülekezet várja, évről évre. (k-y) (Méry Gábor felvétele)