Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám, csütörtök

RIPORT 1992. MÁRCIUS 12. ÉRTIK, MIÉRT NEM ÉRTIK? EGY „ÜGY" MARGOJARA Januárban, de még február elején is felháborodott cikkek jelentek meg a szlovák lapokban a Donovalyn található Karpat Szállóban uralkodó viszonyokról, arról, hogy a felszolgáló nem értette meg a vendég rendelését, s azt merte mondani, persze magyarul, hogy „nem értem". A szlovák kollégák epébe mártott tollal irtak a tarthatatlan helyzetről, a falubeliek ellenvetéseiről, majd szinte elégedetten tudósítottak arról, hogy a munkavállalási engedély nélkül dolgozó két szállodai alkalmazottat az idegenrendészet éber őrei kiutasították az országból. Néhány nappal ezelőtt ellátogattam Donovaly községbe, az ismert síparadicsomba. S mivel járatlan vagyok a vidéken, őslakosoknak vélt személyektől érdeklődtem a Karpat Szálló félőt. - Az nem Karpat, hanem Karpaty Szálloda - igazított helyes irányba az egyik megkérdezett, miközben figyelmeztetett, ha nem tudok magyarul, ne is menjek oda, mert szóba sem állnak velem. Azt is megtudtam, hogy a „magyaroknál" megfizethetetlenek az árak, ezért a hazai turista ott bizony nem étkezhet. Odafelé menet, biztos, ami biztos alapon, megszólítottam még néhány turistát, akik viszont közölték, hogy nagyon sžívesen térnek be a Karpat Szállóba és ez idáig soha semmi gondjuk nem volt sem a személyzettel, sem a főnökséggel. Ezért talán nem is csoda, hogy kissé felemás érzéssel nyomtam le a francia (ülő) felvonó közvetlen közelében található szálló bejárati ajtajának kilincsét. - A tulajdonosok joga, hogy olyan nevet adjanak a szállodának, amilyet akarnak. Ez idáig Chata pod Magurou-nak hívták ezt az intézményt, most Karpat Szálló lett. A legtöbb kifogás, azzal kapcsolatban merült fel, hogy a tulajdonosok magyar nevet adtak a szállónak. De hát a Karpat az nem Karpaty, s nem is Kárpátok. Ez bizonyára mellékes volna, ha a tulajdonosok idevalósiak lennének. Ám nem azok. A szállodának ugyanis három tulajdonosa van, két magyarországi és egy komáromi, Štefan Tóth mérnök, aki ugyan tud magyarul, de szlovák nemzetiségű - avatott kissé kelletlenül a témába Boldis János mérnök, szállodavezető, mert mint mondotta, elege van az igazságot megmásító újságírókból. . Ugyanis - amikor az ügy kipattant - ö minden érdeklődővel közölte, hogy a szálloda magyarországi tulajdonosai két megfigyelőt küldtek a Karpatba, egyrészt azért, hogy beindítsák az éttermet, másrészt azért, hogy megtanítsák a személyzetet a vendégfogadás megannyi fortélyára. A megfigyelőknél (szakács-pincérnő házaspárnál) volt egy meghatalmazás a magyarországi tulajdonostól, amit a szállodai dolgozók teljes mértékben respektáltak. - S nemcsak mi öten, akik magyar nemzetiségűek vagyunk, hanem a helybeli alkalmazottak is. A fent említett házaspár ugyanis nem tartozott az állományba - hangsúlyozta a szállodavezető. - Mi nem titkoltuk, hogy vendégeink kb. 80 százaléka magyarországi, akik többnyire a székesfehérvári Startourist utazási iroda által érkeznek hazánkba. A nyitáskor eldöntöttük, hogy ebben a szállodában a vendég „úr lesz" s hogy valamennyiünk elsőrendű kötelessége a kiváló minőségű szolgáltatások, a családias hangulat kialakítása lesz. Tavaly decemberben nyitottunk, s azóta elértük, hogy hétvégeken vissza-visszatérnek hozzánk a vendégek. A szomszédos szállodák tulajdonosait, a falu lakosait nemcsak az irritálja, hogy hetente Magyarországról egy autóbusznyi vendég érkezik, hanem talán az is, hogy a turisták felszerelése, síöltözéke az utolsó divatot követi. Ezt nálunk így hívják, hogy irigység - vallotta határozottan. - Talán rátérne arra az ominózus „nem értem" esetre - sürgettem kissé beszélgetőtársamat. - Emiitettem a két magyarországi megfigyelőt. Egy nap - sok volt a vendég - a magyarországi hölgy nemcsak felügyelte a műszak pincérnőit, hanem közéjük is állt. Ekkor szóltak neki, s ő miután azt mondta, „Pardon, nem értem", azonnal a vendég asztalához küldte kolléganőjét. Az egész „ügy" nem tartott másfél percnél hosszabb ideig, de ennyi elég volt ahhoz, hogy elinduljon a lavina... Jött az idegenrendészet, s azzal az indoklással, hogy a magyarországi házaspár nem rendelkezik munkavállalási engedéllyel, azonnal el kellett hagyniuk az országot. Persze, ha azt gondolja valaki, ezután már nyugton hagytak bennünket, téved - sóhajtott egy nagyot. - S igaz-e, hogy áraiknál a csillagos ég a határ? - kérdeztem, utalva informátoromra. Boldis János mérnök jót nevetett, majd átszólt a szomszéd helyiségbe. - Péter, hozd kérlek az étel- és itallapot. Őry Péter a helyettesem - magyarázta a főnök, majd elhallgatott, hogy nyugodtan szemügyre vehessem a kétnyelvű étlapot. Ime néhány példa: pincepörkölt 19,10, rántott borda 26,60, rántott sajt 23,90, resztelt máj 22,80; köretek: galuska 6,80, hasábburgonya 8,40; cseh sör 10-15 korona, a rövid italok 10-től 30 koronáig. - Ezen a vidéken számunkra az árubeszerzés a legmegerőltetőbb feladat. Aki csak teheti, kiszúrna velünk. Nem mondjuk, hogy csak azért, mert magyarok vagyunk, de azért is. Emiatt, amit csak lehet, a Csallóközben szerzünk be. - Ha a többi szállodatulajdonossal, alkalmazottal összefognának... - próbáltam ötletet adni, ám beszélgetőtársaim jót nevettek naivságomon. -Az itteniek nem tartják velünk, magyarokkal a kapcsolatot. Sőt, a helybeli alkalmazottaink is űjabb és újabb feltételekkel, követelésekkel hozakodnak elő, s az is előfordul, hogy egyszerűen nem állnak munkába. Nem megy ritkaságszámba, hogy én főztem, s Péter volt a pincér. .. Pedig a tulajdonosok jóvoltából az alkalmazottak ingyen ebédet, kávét és üdítőt kapnak. De úgy látszik, ez sem elég. Ha ez így megy tovább, az idevalósi személyzetet leváltjuk, s a Csallóközből hozunk új, dolgozni tudó és akaró embereket. - Amivel egy újabb támadási felületet adnak „jóakaróiknak". - Igen. Én s a helyettesem elvállaltuk, hogy a Karpat egy jó szálloda lesz. Ha a helybelieknek szakmai kifogásaik lennének... De ezen a szlovák vidéken csak azért nem akarnak bennünket elfogadni, mert más a nemzetiségünk. Az SZNP itteni néhány oszlopos tagja tudtunkra adta már, hogy a Duna túlsó oldalán a helyünk. Vendégeink - szerencsére - nem értették, hajnalban miért verik lel őket legédesebb álmukból. - Még jó - gondoltam magamban, miközben benéztem a zsúfolt étterembe, ahol szlovák, német, cseh és magyar szó ütötte meg a fülemet, s ahol a nagy tömeg ellenére teljes volt az egyetértés. Tény, hogy a zavaró félreértés megtörtént. Az is tény, hogy a szállodavezető és helyettese megmagyarázták, mi és hogyan történt. De akkor ki és miért fújta fel ezt az „ügyet!" Nem értem!? PÉTERFI SZONYA ITT MÉG TÉL VAN . (Méry Gábor illusztrációs felvétele) „Egy kis faluban, Fürön, az Érsekújvári járásban lakunk. A helyi óvoda és iskola a járási iskolaügyi igazgatóság alá tartozik. A múlt év végén a szülői szövetség panasszal fordult hozzájuk, mivel hiányosságok merültek fel az iskolai étkeztetésben. Panaszainkat nem vették komolyan. Kértük a konyhafónöknő leváltását, de ezt elutasították, mivel szerintük jól végzi a munkáját." A TÉNYÁLLÁS A túri óvoda mellett működő szülői szövetség küldte szerkesztőségünkbe ezt a nem teljes terjedelmében ismertetett levelet, s mellékelte az iskolaügyi igazgatóságnak címzett, 1991. december 12-én kelt levelüket is, amelyet húsz szülő írt alá, valamint az iskolaügytől kapott „hivatalos, egy kissé nevetséges választ". Fürön, az előzetes megbeszélés után a polgármester várt. Abban egyeztünk meg, hogy találkozom néhány panasztevő szülővel. Petrik Imre nemcsak polgármesteri, hanem szülői minőségben is fogad. A konyha vezetője, Janko Mária nem akart átjönni - később betoppan, meggondolta magát... .. Még 1990-ben ellenőriztük az iskolai étkezde raktárát, s mivel nem volt minden rendben, az akkori hnbtitkár lezáratta a raktárat - ismerteti a „tényállást" a polgármester, amíg a szülőket várjuk. Nehezen fogom fel, hogy nem raktárhiány volt - hanem 1936 korona 75 fillér értékű többlet. - A szülök ebbe nem nyugodtak bele és bíróságra adták az ügyet. Ezt már nem a hnb, hanem a községi hivatal tette, tudom meg, mert „már én vittem tovább az ügyet" - így a polgármester. AZ„ÜGY" A bomba (akarom mondani a mandarin) akkor robbant, amikor egy szép napon Petrik Imre megkérdezte óvodás gyerekeitől, hogy mit kaptak ebédre. Fél mandarint is - felelték a gyerekek. Hát már nem jut egy egész mandarin? - tette fel a szónoki kérdést az apa. Szülői értekezletet hívtak össze, meghívták a konyhafönöknőt is. - Kértük, adjon konkrét feleletet arra, miért csak fél mandarin jutott a gyerekeknek. (Akkor az illetékesek már tudták, hogy a főnöknő négy kiló húsz deka mandarint vett.) Janko Mária magyarázatot ad, Ián meghallgassanak, mert az Iskolaügy azt írta vissza, hogy meg vannak vele elégedve. Két apuka van még jelen a „tárgyaláson", Pócs Imre (két óvodás és egy iskolás gyereke van) és Szlávik György (egy gyerek apja.) - Rossz a koszt? - kérdezem az apukáktól. - Nem rossz - felelik, csak szerintük máshol gyümölcsöt is kapnak a gyerekek. - Mennyit fizetnek a kosztért? A három jelenlevő szülő egyike sem tudja. - Az iskolások hat kilencvenet, az óvodások 9 koronát, s ehhez jön HÁROM BŰNÖS MANDARIN immár ki tudja, hányadszor: az iskolás gyerekek egész mandarint kaptak, az óvodások felet. Három mandarin kimaradt - ő három tanárnőnek adott egyet-egyet, de azok viszszaadták, azzal, hogy ossza szét a gyerekek között. Ez nem történi meg. - Feljelentettek a bíróságon, az iskolaügyön. Amikor tavaly tavaszszal Udvardra hívattak a rendőrségre, fogalmam sem volt, hogy miért... Ott tudtam meg, hogy az ügyész utasítására hallgattak ki! - fakad ki Janko Mária. Az ügyet kivizsgálták, a járási iskolaügyi igazgatóság ellenőrzést tartott, ós ez év január 2-án lezárta az ügyet. Komolyabb hiányosságot nem találtak - a közel kétezer korona értékű többletárut 1991 június végéig „felélték", s kötelezték a főnöknőt, hogy a saját pénzéből vegye meg a három darab mandarint. A szülők képviseletében Petrik Imre kijelenti: - Kérjük a konyhafónöknő leváltását, csak azt nem tudjuk, milyen módon tudjuk elérni, hogy egyáltafejenként egy korona támogatás Gyümölcsöt a norma szerint adhatunk. Az árak felmentek, de a szülők nem lizetnek többet - mondja Janko Mária. Felrótták azt is, hogy nem az olcsó húst veszi a szövetkezettől. A válasz. -A szövetkezet csak nagyobb mennyiséget tud adni, nekem viszont nincs hol tárolnom, azonkívül készpénzért nem vásárolhatok. Azt is kifogásolták, hogy nem szerzett olcsó almát. Eddig nem volt hol tárolnia - de a jövőre nézve megegyeztek a szövetkezettel, hogy minimális áron kapnak gyümölcsöt - eltevésre is. SEJTÉSEK Janko Mária hét éve vezeti a konyhát. Hét év alatt nem fordult elő gyomorrontás, és azt a szülök is elismerik, hogy a koszt jó. Akkor hát mi a baj? Sejtem, az, hogy korábban az étkezde a községi önkormányzat felügyelete alá tartozott, most pedig „a faluban senkinek sincs beleszólása" Az érintett szerint más pályázik a helyére - ezt azonban a polgármester és a másik két apuka hevesen cáfolja. Két-három szülő magatartását leszámítva nem tapasztalja, hogy neheztelnének rá - úgy véli: az egész aláírásgyűjtés szervezett akció volt... Az újságíró pártatlan, mégsem tudja elhessegetni rossz érzését, s mindkét fél meghallgatása után a sokat támadott Janko Mária felettesét is megkérdezte. Az iskolaügyi igazgatóság munkatársa, Sylvia Tokárová mérnök, aki járási viszonylatban felelős az iskolai étkezdékért, nagyot sóhajt, amikor megtudja, milyen ügyben kérek tőle felvilágosítást: - A polgármester sok gondot okozott már nekünk. Mindent kivizsgáltunk, és semmi olyan mulasztást nem találtunk, amiért a vezetőt le kellene váltanunk. - Megemlítem a raktárügyet, amiből netán egyesek azt a következtetést vonhatnák le, hogy az asszony a felesleget magának akarta megtartani. - Az lehetetlen, hiszen minden tétel iktatva van. Egyébként csodálom azt az aszszonyt, hogy ennyi támadás ellenére képes dolgozni... A szülők nevében beszélő polgármester csak egy megoldást lát: Janko Mária leváltását. Janko Mária munkájával azonban a felettesei elégedettek - nem hajlandók meneszteni. A polgármesteri hivatal elnyeréséért Fürön ketten indultak (volna) - a 42 éves Janko Mária az MKDM jelöltjeként és a 27 éves Petrik Imre az Együttélés képviseletében. Ketten indultak volna, de Janko Mária visszalépett - lemondott, Petrik Imre javára... KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA HOBBY TOUR MEETING SZLOVÁKIAI IDEGENFORGALMI KIÁLLÍTÁS (Munkatársunktól) - A közelmúltban Brünnben és Prágában rendeztek nemzetközi idegenforgalmi kiállítást és mindkettő kapcsán elhangzott, hogy e rendezvények iránt a szlovákiai érdeklődés a vártnál jóval kisebb volt. A besztercebányai HTM konzorcium gondolt egy nagyot, és Hobby tour meeting néven május 7 és 10 között Közép-Szlovákia szívébe hívja mindazokat, akik a turizmus illetve a szabadidő hasznos kihasználása érdekében tesznek, illetve ezen a területen vállal-koznak. - Célunk az, hogy bemutassuk Szlovákia régióit, természeti adottságait, műemlékeit, folklórját, hagyományait és természetesen az idegenforgalmi szolgáltatások népszerűsítése - mondotta a tegnap Pozsonyban megtartott sajtóértekezleten Vladimír Bárta, a kiállítást előkészítő bizottság tagja. - Szeretnénk, ha minden járásból akadnának érdeklődők és olyan vállalkozó szelleműek, akik fantáziát látnak a turizmus fejlesztésében. Nem csupán utazási irodák jelentkezését várják, hanem például sportszerek gyártóit vagy a szabadidővel kapcsolatos cikkek szállítóit. A rendezvényen ugyanis lehetőség nyílik a további együttműködések megalapozására, az árusításra és természetesen a vásárlásra is. A szervezők arról is gondoskodnak, hogy a még tanácstalanok hasznos információkkal távozzanak. A szórakozni vágyókra is gondoltak: az SZNF múzeum mellett különböző csoportok lépnek majd fel. Kár volna, ha a szlovákiai rendezvényen a délvidék hiányozna. Aki vagy amely vállalat, cég úgy érzi, érdemes bemutatkozni vagy esetleg üdültetési ajánlatot tenni illetve valamely attraktív szolgáltatásra felhívni a Besztercebányára látogatók figyelmét, a következő címen érdeklődhet: Konzorcium HTM, PO BOX 420, 97401 Banská Bystrica 1, telefon: 088/296646, 088/45444. (deák) A VÁRÓTEREMBEN Az orvos késik, a váróterem zsúfolásig betegekkel. Fogytán a türelem. Egy ötven év körüli asszony, megtöri a csendet, szónokolni kezd: - Tudjuk, az emberi hatatom képtelen alattvalóit megszabadítani a betegségtől, nem tudja megállítani az öregedést, megszüntetni a halált, sót a halottakat sem tudja visszahozni az életbe. Erre csak egyvalaki képes, a mindenkinél hatalmasabb isten! Nagy csönd, beszélő szempárok. Bent mozgolódás, végre megérkezett az orvos. A betegek felállnak, birkanyájként megostromolják az ajtót, maguk alá gyűrve egy fájdalomtól alig lihegő, töpörödött, idős embert. A kilincsért folyó harcot nem dönti el, egy anyja kezében ringatott kisgyermek nyöszörgése sem. A résnyire megnyíló ajtóból a nővér lábujjhegyre állva átnéz a fejek felett, és nevén beszólítja azt a fiatal, derűs arcú urat, aki még jóformán be sem ért a rendelőbe. A terem közepén ülő asszony nem vesz tudomást az e földön történtekről, újra próbálkozik: - Én ismerem a boldogsághoz vezető utat! - Minden tekintet a becsukódó ajtóra szegeződik. Néma-kérdésünkre az orvosi rendelőből kiáramló hangos kacagás a válasz. NAGY ILONA lllllllllllllllllllllllllllllll