Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-07 / 32. szám, péntek

PUBLICISZTIKA IÚJSZÓI 1992. FEBRUÁR 7. KI NEM ÖRÜL Ä D-VÄLTOZATNAK? A bösi vízlépcső környezetvédelmi szempontból még elfogadható befejezési lehetőségéről szóló hírek az utóbbi időben nagy port kavartak fel. A múlt héten a SZNT-ban ezzel kapcsolatban ráadásul még a hónapok óta teljesen merev kormánykoalíció-ellenzék frontvonal is felbomlott a Zöldek ezzel összefüggő határozati javaslata kapcsán. Pavol Šremert, a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal elnökhelyettesét arról kérdeztük, hogyan áll az új javaslat kidolgozása. - A részproblémákat feldolgozó szakemberektől a napokban kapjuk meg a januárban befejezett munkákról szóló összefoglaló jelentést. Ebben a széles nyilvánosság számára könnyebben áttekinthető formában, egy helyen meglesz az egész elképzelés. Terveink szerint a II. üzem keretében március végéig fejeződne be néhány, jelenleg folyamatban lévő, főként műszaki tárgyú munka és áprilisban elkészülne all. ütem zárójelentése is. A további lépéseket egyelőre nem terveztük be, ezt ugyanis már a szlovákiai illetékesekkel együtt kellene megtennünk. - Mennyire részletes az Önök által megrendelt tanulmány? - A kezdeti elméleti elképzelést a szakemberek olyan részletességig dolgozták ki, hogy a tervezők számára rendelkezésre álljon az összes kiindulási anyag. - A hirek szerint viszont a Hydroconsult tervezővállalat nem hajlandó részt venni a munkában. - Ők arra hivatkoznak, hogy a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutatóintézettel aláírt szerződésben kikötöttük, az eredmények a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal tulajdonát képezik Mi ezzel, persze, nem igyekeztünk senkit sem kizárni az ügyből, ellenkezőleg, Vavroušek miniszter úr az anyagot felajánlotta az érdekelt szlovák hivataloknak és a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal már meg is kapta az összes részjelentést. De azért ne feledjük, hogy bár a megoldás elméleti alapjai már egy éve napvilágot láttak, ezidáig senki sem gondoskodott a részletek kidolgozásáról. Csak az általunk megrendelt munkáknak köszönhető, hogy a folyami változat most már érdemben összevethető a C-változattal. -tlMEGKÉRDEZTÜK MIÉRT DRÁGÁBB A TELEFON BEKÖTÉSE A VÁLLALKOZÓKNAK? B arci Ferenc jólészi olvasónk levélben fordult hozzánk, hogy elpanaszolja, milyen gondja támadt a telefon bekötésével. Kezdő vállalkozóként két és félszer annyit kell fizetnie érte, mintha otthonába vezettetné be a vonalat. Mivel mások is kerülhetnek ilyen helyzetbe, a pozsonyi Posta- és Távközlési Igazgatóságon Vladimír Rymarevič-Altmanskij sajtófőnöktől kértem magyarázatot a kérdésre. - Csak azt tudom megerősíteni, hogy az illetékes járási távközlési hivatal előírásszerűen járt el. Már 1979-től, a legutóbbi tarifaemeléstől érvényes, hogy a természetes személyek (voltaképpen ha saját házunkba vagy lakásunkba vezettetjük be a telefont) 2000 koronát, a jogi személyek, így a vállalkozók is 5000 koronát fizetnek. Ez azóta nem változott, s nem tudok róla, hogy módosítására készülnének. U. i. Pedig épp ideje lenne. Mert az eddig többnyire deklarált vállalkozói előnyök hasonló visszariasztó akadályok sokaságát rejtegetik. Mintha azt sugallnák: nesze neked, ha vállalkozni akarsz, hát fizess többet! (jmk) A POLGÁRMESTER MAGANY0SSAGA Már csak ilyenek vagyunk. Félünk. Főleg akkor, ha rólunk van szó. De a névtelenségbe burkolózva már véleményt mondunk, rámutatunk a hiányosságokra, igazságtalanságokra. Csak semmi nyilvánosságot - kérték sokan Pódafán is, s a riporternek, ha kíváncsi a falu véleményére, tiszteletben kell tartania a lakosok óhaját. A bárral kezdődött Pódafa 730 lakosával álmos falu benyomását kelti. Van néhány magánboltja, egy rozoga kultúrháza, kocsmája, épülőfélben lévő községi hivatala.. .És egy új bárja, melynek engedélyezése a polgármester „fejébe" került. - Tavaly tavasszal keresett fel Virág Tibor pódafai lakos azzal az ötlettel, hogy a szinte kihasználatlan kultúrház egyik termében presszót létesítene. - Konkurálni akarok a kocsmának, hisz a fiataloknak is kell egy hely, ahol találkozhatnának, diszkózhatnának, - indokolta kérését a fiatalember, s én örültem kezdeményezésének. Úgy gondoltam, - mivel ő volt az első, akinek iiyen ötlete támadt - nem szabad kedvét venni. A presszó a község számára is bevételt jelent. Az előírásoknak megfelelően kötöttünk egy szerződést, s a Virág család belefogott a terem tatarozásába, berendezésébe. Mivel a kultúrház helyiségeit már régen festeni kellett volna, úgy láttam jónak, hogy a község beszállna a költségekbe, ezzel segítve a vállalkozó indulását. És ekkor kezdődtek a bajok - emlékezeti vissza Póda Erzsébet Pódafa január közepén leköszönt polgármestere. - A testület két tagja ugyanis felháborodott azon, hogy a képviselők beleegyezése nélkül egyedül mertem dönteni. A Royal bár terítéken volt szinte minden egyes ülésen, pedig másról kellett volna tárgyalni. De amit én kezdeményeztem, az természetesen elfogadhatatlan volt - közölte kedvetlenül Póda Erzsébet. Nem tagadta, polgármesteri teendői végzését nehezítette anyasága, mégis remélte, lesz módja figyelemmel kísérni és segíteni a községházán történteket. -Április 11-én mentem szülési szabadságra, de a 16-ai nyilvános gyűlést még magam vezettem. A következő összejövetelekről a kollégák nem értesítettek, s amikor ismét meghívtak, a testületi tagok magatartásában nagy változásokat észleltem. Főleg Csóka Sándor alpolgármester és Borbély Miklós tanácstag voltak a szóvivők, a hangadók. Mondjak példákat? - nézett rám és felsorolásba kezdett. A kívülállók számára a felhozott esetek nevetségesnek tűnhetnek, ám voltak olyanok is, amelyek. . Szaporodtak az ellenvetések Póda Erzsébet polgármester indítványozta az alkoholilleték bevezetését azzal az indoklással, hogy a falunak minden fillérre szüksége van. A képviselők a javaslatot elfogadták, ám a következő ülésen visszavonták. Állítólag azért, mert a falusiak zúgolódtak! Persze az ok más is lehetett. Például az, hogy a kocsmát bérlő pódafai lakos, aki képviselő is, szorzott, osztott... A polgármester kifejtette, szerinte a tanácskozás jegyzökönyveibe nem került be az ami elhangzott, s ami fontos lett volna. Ezért bejelentette, hogy az ülésekről magnófelvételt készít. Szándékát nem válthatta valóra, mert Borbély Miklós tanácstag ellene szavaztatott. Más. A faluban a helypénzek kiszabása (is) a szóbeszéd tárgya volt. - A helyi maszek hentes-boltja előtt - (huszonhárom négyzetméter) egy talponállót, falatozót akart létesíteni, s a tanácstagok úgy döntöttek, hogy egy négyzetméter területért napi 10 korona illetéket kell fizetnie. A hentes számolt, mérlegelt, s elképzelései valóra váltásáról lemondott. A tanácstagok eljárásán nem volna semmi kivetnivaló, ha egy másik lakos esetében ugyanúgy jártak volna el. Ám Borbély úrnak száz négyzetméter terület használatáért csupán havi 150 koronát kellett fizetnie! Teljesen jogos tehát a kérdés, miért más a mérce, ha egy átlagpolgárról és megint más, ha tanácstagról van szó?! Póda Erzsébet nem kis keserűséggel idézte fel a múltat s megemlítette, mihelyt a gyűléseken a törvényekre hivatkozott, a képviselő urak nyomban kifejtették, ne jöjjön ilyenekkel, elvégre a falu igazgatása a tanácstagok dolga. - Az év vége felé - ért elbeszélése végére a volt polgármester - ismét felmerült a bár ügy. Ugyanis Virág Tibor azt kérte, nem lehetne-e a jövő évi szerződés hosszabb lejáratú. Biztonságot akart, amin nem csodálkoztam. Benyújtott egy kezdeményezését támogató petíciót, de azt az alpolgármester, és Borbély úr is semmibe vették, mondván: a petíció nem érvényes, mivel az aláírások egy külön íven kezdődnek. Tudni kell azt is, hogy a helyiség bérbevételére két új jelentkező is akadt, ám kezdettől fogva úgy éreztem, hogy érdeklődésük nem egyértelmű. De erről beszéljen már inkább Virág Tibor. - Lehet, választóim úgy gondolják majd, megfutamodtam. Sajnos, egyedül voltam az erejüket fitogtató férfiakkal szemben. Nem láttam más kiutat... Ellenem vannak... Virág Tibor fiatal kora ellenére a megkeseredett ember benyomását keltette. Ha figyelembe vesszük min ment át, hogy megvalósíthassa „álmát", kiábrándultsága talán érthető is. - A múlt év májusától üzemeltetem a bárt, s úgy vettem észre, hogy a fiatalok szívesen térnek be hozzánk. Az eltelt időszakban vagy tíz diszkót, de utcabált is rendeztem. Kezdettől fogva úgy éreztem, az alpolgármester és Borbély úr ellenezték, hogy a bárt én béreljem. Nem bírják elviselni, hogy mindenről csak a polgármesterrel tárgyaltam. Sajnos, ők a falu érdekeit hangoztatva (mögé bújva?) akarnak tönkretenni. Csak azt tudnám, miért? Az év elején megmondták, hogy rajtam kívül még ketten érdeklödnek a bár iránt. Az egyik a kocsmáros, aki mellesleg képviselő, s másik egy pódafai hölgy volt. A bérleti díjat olyan magas összegben állapították meg, hogy ma még nem tudom, képes leszek-e vállalni. A bérleti jog megszerzéséért 30 ezer koronát kérnek, s ehhez jön a haszonbér, a villanyszámla, stb., további körülbelül 25 ezer korona. Mondanom sem kell, hogy a két versenytársam igénylési kérvényét nyomban viszszavonta... - Mesélhetnék arról is, hogy búcsúkor a bál megrendezési jogát csak úgy kaphattam meg, ha az óvoda javára jótékonykodom. Amikor a 3000 koronát a polgármesternő át akarta adni, az igazgatónő nem fogadta el. Én az idei bált nem rendezhetem, állítólag az óvoda szülői közössége rendezi. Az említett képviselők mindenütt azt terjesztik, hogy a falu számára a bár kész ráfizetés. Számításaim szerint a kultúrház termének tatarozására, a villanyra stb. a község kb. 19 ezer koronát fordított. A bár megnyitása óta én viszont körülbelül 33 ezer koronát fizettem be bérleti dij, villany, belépő stb. fejében. A község érdekeit védem - mondja Borbély Miklós, amikor beszámoltam neki jövetelem céljáról. Magabiztosan beszélt arról, hogy egyoldalú, téves információim vannak, s kifejtette, Pódafa polgármestere nem tudta irányítani a falu dolgait, és a bár ügyben nem volt joga egyedül dönteni. - Ennek ellenére én voltam az - közölte, aki, bár nem értettem egyet Póda Erzsébettel, rábírtam a testületet, fogadják el döntését. Azzal érveltem, nem szabad lejáratni... A szerződés, amit készített, rossz volt, s végig ő akarta kezelni a bár ügyét. Nem titkolom, azt tartom, nem lett volna szabad megválasztatnia magát, hiszen áldott állapotban volt. - Pódafán talán nem demokratikus módon zajlottak a választások? - kérdeztem beszélgetőtársamtól, aki kérdésemre nem válaszolt. Viszont elmondta, hogy a faluban nem voltak falugyűlések, hogy a polgármester a köz ügyei iránt nem érdeklődött. Szinte a végszóra, teljesen véletlenül, betoppant Borbély Miklóshoz Csóka Sándor alpolgármester, aki a beszélgetés folyamán szinte mindig és mindenben egyetértett képviselőtársával. - Hogy is volt azzal az alkoholadóval? - igyekeztem a tárgyra térni. - Az igaz, hogy először megszavaztuk az adót, de a kocsmában az emberek zúgolódtak. Nem igaz, hogy azért vontuk vissza a rendeletet, és mondtunk le a bevételről, mert a kocsmáros ellene volt - mondta az alpolgármester, s ezzel a témát lezártnak tekintette. Viszont nyomban elmondta, hogy a polgármester december végén nem volt hajlandó kihirdetni, hogy a faluba árusok érkeztek. Kifejtette azt is, hogy Póda Erzsébetnek a Royal bárral kapcsolatban nem volt joga egyedül dönteni. Az urak megpróbáltak meggyőzni, hogy a bár üzemeltetése a falunak sokba jön és természetesen arról, hogy mindezért a polgármester tehet. S mivel szerettem volna látni a számlákat, elmentünk a községi hivatalba is. Ott kértem, magyarázzák meg, miért nem lehetett hangfelvételeket készíteni a gyűlésekről. - Az ok egyszerű - közölte Borbély Miklós. - Attól féltem, hogy a gyúlések esetleges minősíthetetlen hangneme rossz fényt vetne ránk. Én szavaztattam meg, hogy ne használhasson magnót. Kezdők vagyunk, tanuljuk a képviselőséget, nem kell erről senkinek tudnia... Közben a községi hivatal tisztviselőnője kikereste a bár számláit. Bárhogy is számoltam, a község számára a bevételek magasabbak voltak, mint a kiadások. S ha már a számoknál tartottunk, szóba hoztam a hentesnek kiszabott magas helypénzt is és Borbély úr jutányos bérleti díjának esetét. - Ha a hentes bejött volna, megegyezhettünk volna - erősködött az alpolgármester. - De erre van törvény, előírás, s egyformán vonatkozik mindenkire... - érveltem, de észre kellett vennem, hogy Csóka úr egyre idegesebben, pattogóbban reagált. Borbély úr viszont higgadtan próbálta bizonygatni döntéseik helyességét. Választások lesznek Pódafán az alpolgármester falugyűlésre hívta össze a lakosságot, ahová elvárja a leköszönt polgármestert is. Póda Erzsébet számára a falugyűlés jó alkalom lesz arra, hogy tájékoztassa választóit, mi is késztette arra, hogy bedobja a törülközőt. Be kellene számolnia arról, mit miért tett és miért nem, és ki mi, gátolja abban, hogy valóra váltsa elképzeléseit. Ki kellene mondania a „kimondatlant", hogy az, aki majd a helyébe lép, okuljon elődje hibáiból, gyengeségéből. PÉTERFI SZONYA A DIDERGŐ (Méry Gábor felvétele) ZELENINA VOLT, NINCS Néhány jótanács "a zöldségtermesztöknek Hagyományból, megszokásból a zöldséget, gyümölcsöt sokan még mindig a ,,

zeleniná

ban" vásárolják, nem is sejtve, hogy ezzel már nemcsak anyanyelvünk ellen vétenek, hanem valótlanságot állítanak. Éveken, évtizedeken át hűséges vitaminellátónk megszűnt, nincs többé. így ezentúl zöldséget, gyümölcsöt a köztudatban még élő boltban csak olyan alapon vehetünk, ahogyan hajdanán lábbelinket vásároltuk a ,,batyában". Ha nincs, mi van helyette? - kérdezik most valószínűleg sokan s meglepődve, hiszen a boltok többsége ugyanúgy üzemel, mint korábban, sőt esetenként még a cégtáblát sem festették át. Ugyanakkor gomba módra megszaporodtak a helyek, ahol - ha futja pénzünkből - úgyszólván sorbanállás nélkül jutunk hozzá olyan gyümölcs- és zöldségfélékhez, amelyekről azelőtt csak álmodoztunk. Lényeges különbség, hogy ezek a boltok már magánboltok vagy a Zelenina romjain a kisprivatizáció keretében létrejött kisebb-nagyobb kft-k részei. A skála széles. Attól függően, hogy kinek mennyire futotta a pénzéből és bátorságából. Volt, aki csak egy boltot, tehergépkocsit, raktárt vett meg, mig mások egy egész komplexumot, esetenként a központi irodaépülettel együtt. Ilyen, aránylag nagy egység alakult ki, pontosabban maradt meg a Galántai járásban, Galalruct Kft. néven. Arról, hogy a változásokból mit érzünk majd mi, vásárlók, és mit a szerződéses zöldségtermesztők, a kft. tulajdonosainak egyikével, Anna Drozdovával beszélgettem. A fogyasztók kevésbé érintettek. A Galafruct a vásárlóknak ugyanazt nyújtja, amit elődje. Sőt valamivel többet, mivel zöldség- és gyümölcsboltjainak kínálatát élelmiszeripari termékekkel is kibővíti, nagyraktárai mellett pedig a kertbarátokat és zöldségtermesztőket ellátó boltot is nyitott. A boltok kínálatából a külföldi termékek sem hiányoznak, mivel a kft. bel- és külkereskedelmi tevékenységet is folytat. Újdonság lesz még számunkra a rugalmas árpolitika. Például az, hogy a kereslet és kínálat szerint még napközben is alakulnak az árak. Számottevőbb változások a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás szakaszán lesznek. Olyan újszerűségek várhatók, amelyek a háztáji zöldségtermesztésre berendezkedett kertbarátoktól teljesen új hozzáállást igényelnek. Az előzetes piackutatás szerint a korábbiakhoz viszonyítva csak negyedannyi zöldségfelvásárló hellyel tartanak majd közvetlen kapcsolatot. A felvásárlás meghatározója teljes mértékben a kereslet lesz. A motorizált termesztőknek kedvez majd, hogy nagyraktáraik vasárnap is nyitva tartanak. Közvetlenül a termelőtől és készpénzért fogják felvásárolni azt, amire megrendelést kaptak, amit azonnal szállítani tudnak. így válik valósággá a régi álom: amit vasárnap délután szedtek a termelők, azt hétfőn reggel - valahol az ország távoli részén - már árulni fogják. Lesznek-e értékesítési problémák, és mit tehetnek ezek ellen a termelők? - kérdeztem, és a szakember tanácsát érdemes lenne megszívlelni. Mivel túlkínálat várható, minden korábbinál jobban előtérbe kerül a minőség, a nitráttartalmat is beleértve. A másik szempont kellene hogy legyen a piaci igények fokozatos megváltozása. A korábbi években jellemző dömpingáru-korszakok megszűnnek. A piac a kiegyensúlyozott és gazdag kínálat felé tart, és ezt a háztáji zöldségtermesztők sem hagyhatják figyelmen kívül. (egri)