Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-06 / 31. szám, csütörtök

7 GAZDASÁG ÚJ szól 1992. FEBRUÁR 6. slhatunk velük. Igaz, a pakliige is benne van, de egy mű; a velejárója, és játékszabá5bb vagy utóbb valami újba munkanélküliek listájáról, nagyon törődik sorstársai táállam azonban már nem vishez. Tudnia kell, költségveinnia a munkanélküliek ilyen í segélyezésére, az átmeneti lyhítésére. Az sem mindegy, nzi az új munkahelyek teremban a munkaerőpiac kialakuekeztünk rámutatni általáno•gyaránt. -pgA munkanélküliek kor szerinti összetétele MUNKANÉLKÜLISÉG SZLOVÁKIÁBAN A MÚLT ÉVVÉGÉN Járás Munkanélküli- Szabad munka- Munkanélküek összesen helyek sz. liség %-ban Pozsony 19512 2273 6,53 Pozsony-vidék 7896 195 15,32 Dunaszerdahely 8012 48 17,36 Galánta 8959 43 15,80 Komárom 5005 164 10,17 Léva 9129 52 14,23 Nyitra 16 309 79 16,97 Újvár 8165 97 11,95 Losonc 6493 44 13,95 Rimaszombat 6530 43 14,74 Nagykürtös 2587 32 11,66 Kassa 10 592 895 7,30 Kassa-vidék 4603 842 16,52 Rozsnyó 5906 40 14,09 Tőketerebes 8340 48 16,44 DAHELY: ségről hallván elmányosan hátrálévő észak-szloi, vagy az újsütegátó. sújtott köpetre gondolunk, leseket is meglelikor a Dunaszerrákiai viszonylatyre került. Ez azt nber végén 8012 munkaképes laaléka volt munka íelyzet okairól és őségéről beszélhelskývel, a Düisi Munkahivatal i idézte elő ezt a kevés munkaaA MÁSODIK HELYEN dó található, és ezért nagyon sokan, több mint tízezren máshová kénytelenek ingázni. A járáson belül így nincsenek nagy elbocsátások, a munkanélküliek száma viszont lassan, de sajnos folyamatosan nő. Az egyik legnagyobb válságágazat az építőipar. A dunaszerdahelyi építővállalatot felszámolták és a Járási Építőipari Vállalat is elbocsátott kétszáz embert. Gondokkal küzdenek az elektrotechnikai üzemek is, tőlük több mint hatszáz ember érkezett. Stagnál a mezőgazdaság, rájuk az jellemző, hogy a kilépő dolgozóik helyébe nem vesznek fel újakat. Megéreztük a kisprivatizáció hatását is. Ezenkívül sokan munkanélkülivé váltak az ingázók közül, elsősorban a pozsonyi építőipari vállalatoknál és a Slovnaftban voltak nagyobb elbocsátások. Járásunk sajátossága a korábban Magyarországon dolgozó munkaerő felszabadulása is. — Várható a közeljövőben e téren valamilyen változás, illetve képes a hivatal valamilyen módon befolyásolni új munkahelyek kialakítását? — Lényegében elmondhatjuk, hogy a járás nagy munkaadói mind vagy privatizáció, vagy transzformáció előtt állnak, és új munkahelyek létesítése helyett inkább elbocsátásokkal számolnak. Véleményem szerint mindennek lefolyása után több vállalat is komoly fejlesztésbe kezd, és ezzel megélénkül a munkaerőpiac is. Ami a munkahivatalt illeti, mi aktív foglalkoztatási politikával igyekszünk segíteni új munkahelyek teremtését. Ennek köszönhetően a magánvállalkozói szférába tavaly 841 embert sikerült elhelyeznünk. Többen maguk váltották ki az iparengedélyt, például az Euromarket áruház létrehozásakor másfél millió koronával 75 munkahely létesítését segítettük elő, és hasonló módon teremtődött 45 állás a Kék Duna áruházban is. Nemrég az egyik városbeli autószerviz került magánkézbe és az általunk átutalt összegnek is köszönhetően húsz embert nem kellett elbocsátaniuk. Ezzel kapcsolatban létrehoztunk egy 14 tagú pályázati bizottságot és ez dönt az ilyen támogatásokról. Az adható legnagyobb összeget általában a magánvállalkozásokba kezdőknek és a termelőjellegű munkahelyet létesítőknek ítéljük meg. A múlt év során így több mint 14 millió koronát fizettünk ki, és jelenleg is 140 új kérvényünk van. — Az utóbbi időben sok szó esik az átképzésről, vagyis a rekvalifikációről. — A munkanélküliek számára az átképzés lehetőséget nyújt új képesítés megszerzésére. Másik előnye, hogy a tanfolyam nem számít bele a munkanélküli segély hathónapos futamidejébe. Jelenleg mintegy száz ilyen ajánlatunk van, szakmunkásképzőtől egészen egyetemig. Hátrányuk viszont, hogy szinte egytől-egyig a járás határain kívül folynak. Mi már kértük a minisztériumtól, hogy létesítsenek egy nagyobb rekvalifikációs központot a régió számára, és nagyon jó lenne, ha ebben magyarul folyna az oktatás. Ez lehetne Dunaszerdahelyen, Komáromban, de szóba került a kihasználatlan bősi munkásszálló is. TUBA LAJOS írható is volt, a Risi Munkahivatal älején újabb kedk következtek be. sújtotta termelőazdasági szövetsz élelmiszeripari /áltásából eredőnélküliek száma, nber iratkozott fel n így már 14 szánkanélküliek arálakosság számá> ez csöppet sem lyzetet teremtett, jő további részlealkor' itásról szóinak érvénybe léílakult helyzetről i járási munkahibeszélgettem. / két körzeti munik, melyeknek toés Nyústyán létreje is van. Munkatűnik— van elég, munkavállalásáéval összefüggő em nem eléggé íz Ön véleménye? ához csak annyit, írom körzeti munRIMASZOMBAT: NEM DÚSKÁLNÁK MUNKALTATOI AJANLATOKBAN kaügyi hivatalt terveztünk, de mind ez idáig csak kettőt működtetünk. Azért, mert a nyústyai körzetben eddig nem volt rá szükség, most viszont ott is megduplázódott a munkanélküliek száma, és úgy néz ki, hamarosan ott is kénytelenek leszünk egy körzeti hivatalt is megnyitni. A foglalkoztatás pedig nemcsak a mi feladatunk. Jelenleg ott tartunk, hogy van bejelentési kötelezettség, de sem a vállalatok, sem a magánvállalkozók ajánlataiban nem dúskálhatunk. Sőt, az utóbbiakra inkább a helyzettel való visszaélés, a nyerészkedés jellemző, mintsem a segítő szándék. Persze, vannak jó példák is, mint például a legfrisebb esetben is— egy csehországi, pontosabban pilzení kft. veszi bérbe a guszonai kőbányát, és ígéretet kaptunk tőlük, hogy 50 munkanélkülit alkalmaznak majd. • Mondjon talán egy ellenpéldát is, hiszen gondolom, ez a jellemzőbb. — Valóban, ebből van a több. Sajnos, egyre többen akarnak viszszaélni azzal a lehetőséggel, hogy ha ők mint vállalkozók munkahelyet teremtenek a munkanélkülieknek, akkor egy-egy ilyen helyért dolgozókként 24 ezer koronát is kaphatnak. Főleg az építőiparban vállalkozók ezek, akik ezerféleképpen magyarázzák, hogy nekik ez a pénz előre kell, és aztán kiderül, mint a tornaijai Seres úr esetében is, hogy egyáltalán nem fizeti a dolgozókat, mert nem kapta meg a tervezett akciót. Szerencsére az ilyen forrófejű vállalkozókat többnyire felismerjük, és legjobb esetben is csak egy negyedévre fizetünk nekik előre. Szép számban akadnak olyanok is, akik egyszer vállalkozó, egyszer pedig a munkanélküli szerepében akarják élvezni az állam anyagi segítségét. • További fontos eleme a foglalkoztatáspolitikának az átképzés, esetleg továbbképzés. E téren a Gömörben hol tartanak? — Eddig mintegy 70 dolgozó átképzését biztosítottuk, és bizony voltak közöttük olyanok is, akik nem voltak munkanélküliek, de enélkül azokká válhattak volna. Ezidáig a rimaszombati gépgyárral és a klenoveci Zornicával vannak e téren a legjobb tapasztalataink. Az átképzés napjainkban is folytatódik. Most is finanszírozzuk kazánfűtők, villanyszerelők, számítógépkezelők és menedzserek átképzését, illetve a munkáltatók kívánsága szerinti továbbképzést. • A járással kapcsolatban gyakran szóvá teszik azt is, hogy sok itt a munkanélküli pályakezdő. Van, lesz erre megoldás? — A pályakezdő munkanélküliek száma járásunkban most 1830, s ezek egyharmada cigány. Főleg olyanok, akik középiskolába vagy egyáltalán nem, vagy — a jobbik esetben — csak egy évet jártak. Általában az a jellemző — és itt nem feltétlenül a romákra gondolok —, hogy a végzősöknek az iskola végeztével, nyár lévén nem akaródzik munkába állni, inkább a nyári strandolást, üdülést választják, s ehhez a szülők is csendes beleegyezésüket adják, mondván, nem ők az első, sem az utolsó munkanélküliek. A dolgozni nem akarás egyébként a felnőttekre is jellemző. Merem állítani, hogy a munkanélküliek hatvan százaléka nem is akar dolgozni. Tavaly 750 olyan személytől vontuk meg a segélyt, aki nem fogadta el az általunk kínált munkát, illetve kivonta magát felügyeletünk alól. • A törvény január elsején hatályba lépett novellája tehát bizonyos rendteremtést szolgál, vagy szolgálhat az elkövetkezőkben. Bízik Ön ebben? — Bízom, mert nemcsak abban az értelemben jelent szigorítást, hogy lerövidülnek a segélyezési határidők, de abban is, hogy a munkanélkülinek nem lesz módjában mindenféle kétes értékű munkát vállalni a 800 koronás kereseti lehetőség fejében, ugyanis ez megszűnik. Szigorúbb lesz az ellenőrzés is, és megszűnünk a munkanélküliek „bérosztálya" lenni, mint ahogy minket sokan neveznek. Hiszem azt, hogy többen fognak dolgozni. POLGÁRI LÁSZLÓ AHÁNY SZAKMÁT TUDSZ... liek szakmai átgeiről szeretnék ni lapunk oHŕasóány adatra lenne r jelentkezhetek <lődtem a minap •os munkahivatareggel is jöhet, s rábban, mert ké3k ügyfelünk lesz isz. órakor kopogtatdminisztratív dolk irodájának ajtavoltam az első arminc év körüli lőzött. Persze, ő ott. Amint kivetükből: elvégezte -tapfolyamotj ám nkanélküli, mert amíg a pecsétes jogosítvány nincs a kezében, addig a leendő munkahelyen nem hajlandók megkötni vele a munkaszerződést. — Kell a papír is nekik, nem elég, hogy tudok hegeszteni — méltatlankodott, panaszkodott, de amikor a hivatal előadói megígérték neki, hogy megsürgetik a tanfolyam szervezőjét, elégedettebben távozott. Ján Majerníkkal, a munkahivatal előadójával alig kezdtük el a munkanélküliek helyzetének elemzését, újabb ügyfél jött. Egy fiatalasszony. — Kirakattervező voltam, de a munkahelyemen feleslegessé váltam, másutt pedig ezzel a végzettséggel nem találok magamnak állást... Úgy gondoltam, beiratkozok egy átképző tanfolyamra... Türelmesen hallgatták panaszát, majd megkérdezték tőle: — S van valamilyen elképzelése, hogy mégis mit szeretne csinálni, mi érdekelné a legjobban. Milyen tanfolyamra gondolt? Előbb vállat vont, s csak utána felelt. — Rehabilitációs nővér..., kozmetikai szalonban masszőr... valami olyasmi talán megfelelne — válaszolgatott eléggé bizonytalanul és félszegen. Felsorolták neki a lehetőségeket, de úgy tűnt nekem, nemigen örvendeztették meg, mert az általa említett mesterség nem szerepelt a kínálatban. Elmondták neki azt is, hogy jól gondolja meg, mit választ, mi mellett dönt, mert a munkahivatal csak egyetlen tanfolyam tandíját fizeti be a jelentkezők helyett, meg aztán csak olyan szakmát érdemes most választani, amivel esélye van elhelyezkedni. A fiatal hölgyet bejegyezték a már hétszáz nevet tartalmazó könyvbe, s azzal engedték útjára, hogy alkalom adtán küldenek neki értesítőt. — Eddig pontosan hétszáztíz név került a rekvalifikáció iránt érdeklődőket nyilvántartó könyvünkbe, s közülük tavaly 150-nek sikerült elvégeznie az általa kiválasztott tanfolyamot, jelenleg pedig 154 emberünk tanul. Tizenhárom oktatási intézménnyel tartjuk most a kapcsolatot, ugyanis az oktatás szakmai, gyakorlati részéért az egyezségünk alapján ők a felelősek, mi a résztvevőket biztosítjuk, toborozzuk. Most a legtöbben a számvitelezést tanulják, ugyanakkor néhányan a Vöröskereszt szervezésében indult betegápoló-képző tanfolyamra járnak, az építőipari szakmunkásképzőben az asztalosés kőművesmesterséggel ismerkednek néhányan, a városi közlekedési vállalat pedig villamosvezető-jelölteket kért tőlünk. A közelmúltban a kelet-szlovákiai gépgyárral is megegyeztünk abban, hogy vállaljuk 87 dolgozójuknak a szakmai átképzését. Tudniillik, olyan emberekről van szó, akik a konverzió által fölöslegessé váltak, s más munkára csak szakmaváltoztatással jöhettek számításba. A gyár kérésére anyagiakkal hozzájárulunk az átképzésükhöz, s maradtak — vázolta Ján Majerník a munkahivatal ezirányú tevékenységét. Beszélgetésünk során újabb érdeklődők fordultak meg az irodában. A gyakori „kopogtatás" kapcsán meg is jegyezték a hivatal munkatársai, hogy úgy látják, a városban jelenleg nyilvántartott majd 11 ezer munkanélküli közül egyre többen vállalják szakmai átképzésüket. (gazdag) LEHET, DE NEM MUSZÁJ Ki kaphat segélyt? Valószínű, hogy több mint egy hónappal a döntés után mér minden érintett tudja, hogy a munkanélküliek ezentúl segélyt csak fél évig várhatnak, és ha ezután sem sikerül munkát találniuk, akkor családjuk — hangsúlyozom: családjuk — szociális segélyre jogosult, ha összes jövedelmük nem ér el egy megszabott határt, a létminimumot. A létminimum meghatározásának módját is közöltük már lapunkban, de gondolom, nem árt megismételni az egyes tételeket. Tehát, a táplálkozásra és az alapvető személyi szükségletek biztosítására az egyes esetekben a következő öszszegek jelentik az alsó határt: Gyermekek esetében hatéves korig 900 korona; hat- és tízéves kor között 1000 korona; tíz és tizenöt év között 1200 korona; 15 év felett pedig, amennyiben a gyerek még nem rendelkezik önálló keresettel (például tanul) 1300 korona, de csak 26 éves korig. Felnőttek esetében ez az ősszeg mindig 1200 korona, ha azonban valakinek az egészségi állapota megkívánja a különleges táplálkozási módot, pl. a diétát és erre orvosi ajánlása is van, ilyen esetben további 500 koronára van joga. Ezen túlmenően a háztartások fenntartására is számítható havonta 500 korona egyedül élő személy esetén; 650 korona két személyes háztartásban; és 800 korona három vagy több tagú közős háztartásban élő család esetén. Ami nagyon lényeges, a szociális segélyt az állampolgár, akinek a fenti számítások alapján havi bevételéből nem jön össze a létminimum, kaphat, de nem muszáj, hogy kapjon szociális segélyt. Éppen ez a lehet, de nem kötelező okoz sokaknak gondot, hiszen ennek megítélését a körzeti hivatalok szociális osztályaira bízták, amelyek jogosultak — a körülmények vizsgálata után — döntést hozni arról, jár-e az ilyen segély vagy nem, kőtelezhető-e mondjuk az autótulajdonos, ha rászorul, hogy eladja autóját, ha nem jut családjának ennivalóra, szappanra, öltözködésre esetleg szénre, gázra, villanyra vagy lakbérre. Érdeklődésemre a munka- és szociális ügyi minisztérium illetékes osztályon elmondták, hogy csak azt tekintik az irányelvek szerint ilyen esetben értékesítendő vagyontárgynak, aminek eladásával hosszú időre megoldható a család gondja. Az autó esetében például akkor, ha valakinek félmilliónál is többet érő nyugati kocsija van, de pillanatnyi jövedelme alapján szociális segélyre szorulna, ez már eladható vagyon lehet, de az olcsó hazai Škoda eladására nem kényszeríthető senki, főleg ha ez egy egész család szállító járműve. Nem kényszerítenek senkit háza, kertje, televíziója eladására, ha az a család fenntartásához szükséges. De ha valakinek százezreket érő festményei vannak, 50-60 ezret hoznak bankbetétjei, kiadható helyiségekkel rendelkezik, vagy akkora kerttel, földdel, amelyből már jövedelem is származhat, akkor ezt a szociális osztály a segély megítélésénél mint potenciális jövedelemforrást figyelembe veszi. A segélyt a rászorulónak kell kérnie. A minisztérium pedig arra ösztönzi a munkahivatalokat, hogy állítsák össze azok jegyzékét, akik már nem jogosultak munkanélküli segélyre, de még nincs munkájuk, és adják ét ezt a jegyzéket a szociális ügyosztályoknak, amelyek így felkészülhetnek a várható ügyfelekre. Amint azonban azt Helena Woleková munka- és szociális ügyi miniszter az egyik tájékoztatón megjegyezte, a munkanélküli tekintse helyzetét átmenetinek, ha felkínálják neki, vállaljon rövidebb, átmeneti időre is munkát, és így lényegesen meghosszabbíthatja azt az időszakot, amíg a szociális segélynél jóval több munkanélküli segélyt (vagy bért) kaphat, de mindenképpen igyekezzen munkát találni saját érdekében is. (szénási)