Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-28 / 50. szám, péntek

1992. FEBRUÁR 28. ÚJ SZÓ, KÖRNYEZETVÉDELEM 6 ÖKOFIGYELŐ A holland FACE társaság 1 milliárd koronát áldoz a csehországbeli Krkonoše megmentésére. Az összeget 16 ezer hektár újraerdősítésre használják fel. Annak ellenére, hogy a környező területeken csökken az ipari termelés, a légszennyezés következtében továbbra is folytat\dik az ottani tűlevelű erdők pusztulása. Napjainkban már ezek 80-90 százaléka károsodott. A holland program 15 évre szól, idén 150 hektár erdőt telepítenek. (Ekonóm) 1979 óta az Egyesült Államokban hétszer több energiát nyertek takarékossági intézkedések által, mint új források létoEítósévöl. Az ilyen intézkedések költségei a villamosenergia termelési árának tizedét sem teszik ki, és megtérülési idejük legfeljebb két óv. Például a Southern California Edison Company 800 ezer takarékos flourescens villanyógőt osztott szét, mert az akció költségei bőven megtérültek az így megtakarított áram termelési áráből. (Ekopanoráma) A hulladékgondok közt kiemelt helyet foglal el a kórházi hulladékok kezelése. S. Drauschle, a berlini „kórházmentesítő" vállalat vezetője a helyszínről szállítja el az erősen fertőző kórházi hulladékot. Ennek kezelése 140 C fokon, feszített gőzzel, nyomás alatt 4 órán át történik, speciálisan kialakított teherautóban. Ezen a hőmérsékleten nem folynak kémiai reakciók, a műanyagok felolvadnak, de nem gőzölnek ki mérgeket. Az eljárás végén fertőtlenített víz ós egy olyan granulátum marad, melyet házi szemétlerakóban lehet elhelyezni. (Természet világa) Amerikai tudósok megállapítása szerint a kelet-európai nagyvárosok levegőjében több a metán, mint az USA vagy Nyugat-Európa hasonló körzeteiben. Ennek legvalósz/nűbb forrásaként a rossz állapotban levő földgázvezetékeket, szelepeket, kompresszorállomásokat jelölték meg. A tudósok figyelmeztettek arra is, hogy a különböző forrásokból a légkörbe került metán kb. 20 százalékban bűnös a bolygónkat fenyegető üvegházhatás kialakításában. (EKO) A víztisztítók szokásos beruházási költségének mintegy a feléért is megoldhatjuk hulladékvizeink tisztítását. Ehhez mindössze náddal és egyéb növényzettel gazdagon benőtt mocsarat kell létesítenünk. Mivel egy lakosra általában 4-5 négyzetméter területű ilyen természetes tisztítórétegre van szükség, egy 500 lakosú kisközség kevesebb mint egymillió koronából megoldhatja kommunális szennyvizei hatástalanításának gondját. A világon több mint hatszáz ilyen berendezés működik és főként kisebb települések, farmok, hegyi éttermek ós szállodák alkalmazzák. (Zelené Slovensko) Svédország az utóbbi időben különféle módon igyekszik csökkenteni a kőolajtól és széntől való függőségét. Ezek közé tartozik a hulladékok égetése is. A hulladékpapírt feldolgozó Stora konszern vezetői szerint egy tonna csomagolóanyagból hasonló mennyiségű energia nyerhető, mint egy tonna fűtőolajból. Napjainkban Svédországban az így nyert energiából 250 ezer lakást fűtenek. A fafeldolgozó ipar szerint a hulladékpapír elégetése gazdaságosabb, mint újrafeldolgozása. Ráadásul az égetés során a tároláshoz képest csak töredéknyi mennyiségű mérgező dioxin szabadul fel. (Techn. tydeník) Szlovákiábában évente 27 tonna réz, 2 ezer tonna vas, 63 tonna mangán, 199 tonna cink, 16 tonna nikkel, 38 tonna ólom, 34 tonna ón és sok más egyéb fém veszik el a salak további feldolgozásának hiányában. Rudolf Šembera az Ércbányák bazini üzemében a pozsonyi hulladékégető salakjét szeretné feldolgozni. Számításai szerint ezzel a módszerrel évente 6-11 ezer tonna építőipari nyersanyag, 1800-2300 tonna vas, 47-190 tonna alumínium és 10-125 tonna színesfém lenne visszanyerhető. (NO) LEBECSÜLT KINCSÜNK NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ERDŐK KÖZJÓLÉTI SZEREPÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ A modern tudomány felismerte és bebizonyította, hogy a természet és az erdők védelme egyet jelent az emberi társadalom védelmével. Nem véletlen, hogy ezt az alapvető igazságot elsőként az iparilag fejlett országokban Ismerték fel, ahol az iparosítás negatív hatásai az egész társadalomra nézve kirívóan jelentkeztek. Ennek a felismerésnek az eredményeként náluk napjainkban az erdőgazdálkodás célja már nem csupán a szükséges fa-nyersanyag termelése, hanem az erdők közjóléti, az egész társadalom szempontjából fontos közvetlen vagy közvetett hatásainak érvényesítése Is. Amikor az erdők közjóléti jelentőségét vizsgáljuk, elsősorban vízgazdálkodási, éghajlati, egészségügyi, környezet- és tájvédelmi, esztétikai, kulturális, idegenforgalmi szerepét emeljük ki. Ugyanakkor leszögezhetjük, hogy a fa napjainkban is a legfontosabb nyersanyagok közé tartozik. Mivel a sok iparág, az áruforgalom, a kulturális élet egyre több fát és faipari terméket igényel, feltételezhető, hogy a világ iparifa-fogyasztása az évszázad végére megkétszereződik. A legnagyobb növekedés a cellulóz- és papíripari termékeknél várható. Ezzel egyidejűleg állandóan növekszik az erdei melléktermékek, elsősorban a gyógynövények, magas vitamintartalmú erdei gyümölcsök, valamint takarmányfólék iránti kereslet is. Ugyanakkor az erdők közjóléti, vagyis társadalmi hatásának értékelése, pénzbeli kifejezése ma még számos nehézségbe ütközik. A kérdéssel behatóan foglalkozó kutatók vizsgálatainak egybehangzó eredményei azonban azt mutatják, hogy az említett hatás a legtöbb esetben sokszorosan felülmúlja a fa-nyersanyagokból és a melléktermékekből származó hasznot. Nem véletlen, hogy az erdők sokoldalú hasznosításának elmélete és gyakorlata az USA-ban alakult ki, ahol a nagyfokú iparosodás és egyéb tényezők következtében az erdők sokoldalú jelentősége, igénybevétele és hasznosítása állandóan fokozódik. Mára már ez a folyamat úgyszólván világjelenséggé vált, s így természetszerűleg hazánkban is megindult. A jövőt illetően az erdők társadalmi szerepének erősítésével a jövőben feltétlenül számolnunk kell. Az erdők vízgazdálkodási jelentősége jelenleg azért is fontos, mivel a társadalom vízigénye állandóan fokozódik. Ebből adódik, hogy minden olyan lehetőséget, amely a vízgazdálkodás helyzetén javíthat, a lehető legmesszebbmenően ki kell használni. Az erdők ilyen vonatkolábbeiM növelik a talajra jutó, úgynevezett vízszintes (a harmat és köd kicsapódásából származó) csapadék mennyiségét, másrészt pedig az erdőtalaj segítségével tárolják a gazdaságilag hasznosítható vízkészleteket. így érthető, hogy erdős területeken az évi csapadékmennyiségnek mintegy 75 százaléka hasznosítható. Ugyanakkor a kopár, erdőtlen vidéken ez az arány alig éri el az 50 százalékot. Ezen túlmenően az sem lehet számunkra közömbös, hogy a felszíni vízlefolyás mérséklésével az erdő védelmet nyújt az erózió által okozott talajlepusztulás ellen is. Ebben a vonatkozásban rendkívül fontos az a tény, hogy megfelelő erdőművelési eljárások alkalmazásával az erdők vízgazdálkodási és talajvédelmi hatását fokozni lehet. Az erdőnek az éghajlatra kifejezett hatását elemezve figyelembe kell vennünk, hogy az erdő egyrészt mérsékli a szélsőséges hőmérsékletet, másrészt pedig növeli a levegő relatív páratartalmát. Ennek következtében a fátlan területekhez viszonyítva az erdőben sajátságos helyi, mikroklíma alakul ki. Igen nagy gyakorlati jelentősége van az erdők szélfogó hatásának is, ami sok esetben a mezőgazdasági terméseredmények növelésében nyilvánul meg. Szinte felbecsülhetetlen az erdők jelentősége a légszennyeződés elleni küzdelemben, ami egyrészt műszaki, másrészt pedig biológiai módszerekkel valósítható meg a legeredményesebben. A biológiai küzdelemben a legnagyobb szerepe a fás növények szűrőhatásának van, mivel nagy levélfelületükkel felfogják a levegőt szennyező anyagokat. Az említetteken túlmenően nagy jelentőségük van a fáknak a zaj elleni küzdelemben is. A hanghullámok ugyanis a fákba ütközve megtorpannak, majd pedig elnyelődnek, miáltal a fák jelentős zajtompító hatást fejtenek ki, aminek egészségügyi szempontból igen nagy jelentősége van. Az erdők azonban nemcsak megszűrik a levegőt, tompítják a zajt, hanem valósággal fertőtlenítik is a légkört. Ez abból következik, hogy áfák olyan illóanyagokat, úgynevezett fiteneideket választanak ki, melyek az embori egészségre nézve veszélyes mikroorganizmusokat is képesek elpusztítani. A városkörnyéki erdők létesítésénél, ipartelepi fásításoknál így olyan fákat kell telepíteni, melyek egyéb kedvező tulajdonságaik mellett megfelelő fitoncid hatásúak is. Mivel számos betegség a természetellenes, egészségtelen életmód számlájára írható, az erdő tiszta levegőjével, gazdag növény- és állatvilágával testi és szellemi felfrissülést, gyógyulást nyújt az arra rászorulóknak. Nem kétséges, hogy az egészségügy, valamint társadalombiztosítási kiadások csökkenését nagy mértékben elősegítené, ha az erdőt, mint gyógytényezőt fokozottabb mértékben alkalmaznánk az egészségvédelemben. Legyen szabad itt arra az egyszerű tényre utalnom, hogy az USA nemzeti erdeinek egészségügyi célokra történő igénybevétele az elmúlt néhány esztendő folyamán csaknem megháromszorozódott. Az erdők táj- és környezetvédelmi, esztétikai, idegenforgalmi, kulturális és egyéb jelentősége ma már nem szorul bővebb magyarázatra. Ezzel kapcsolatban elég, ha megemlítjük azt a szomorú tényt, hogy az emberi kapzsiság és nemtörődömség, s igen gyakran az ésszerűtlen erdőgazdálkodás következtében mostanság világviszonylatban igen sok emlős- ós madárfaj végleg kipusztult, s továbbiak vannak kipusztulóban. Az erdőket őrizni és megvédeni nemcsak a hivatásos erdészek feladata, hanem az egész társadalom kötelessége. Különösen fontos feladathárul a magénerdők tulajdonosaira, akiknek helyes hozzállása e téren is segítheti környezetünk védelmét. KOHÁN ISTVÁN ÖSSZEFOGÁS A VÁG MEGMENTÉSÉÉRT A hazánkban évtizedekig folytatott „tervezetten" átgondolatlan iparés településfejlesztés egyik legelrettentőbb példája a Vág-völgy. Az ötvenes évek hősi korszakában hatalmas gyárak egész sora létesült itt, és ezzel párhuzamosan felduzzadt az ottani települések lakossága is. Az erőltetett fejlesztés során viszont a legtöbb esetben már nem jutott energia az ipari és kommunális víztisztítók létesítésére, sőt a korábbi alibista törvénykezésre jellemző módon a 48 legnagyobb bűnös egyenesen a kormánytól kapott kivételt a víztörvény alól. Ehhez járul hozzá még a hazai technokrácia örök büszkesége, a Vág-vízlépcsőrendszer, amely lényegében az egész folyót mesterséges tavakba és csatornákba kényszerítette. Ezáltal nemcsak hogy alapvetően megváltozott afolyó élővilága, hanem a minimális áramlási sebesség következtében lényegesen csökkent öntisztulási képessége is. Mindezek következtében a Vág Szlovákia legnagyobb szennyvízcsatornájává vélt. A mellékfolyóival együtt összesen 1097 km hosszú ellenőrzött szakaszból mindössze húsz kilométernyinek a vize sorolható az első vízminőségi osztályba, 770 kilométer viszont a legrosszabb, vagyis a negyedik osztályba tartozik. Ennek a katasztrófális helyzetnek a megváltoztatását tűzte ki céljául a nyáron megalakult Vág-szövétség. Lelkes aktivistái társadalmi nyomással szeretnék elérni, hogy a Vág, a Nyitra, a Dudvág és a Trnávka folyó legnagyobb szennyező „forrásai" megtegyék a helyzet javításához szükséges intézkedéseket. Véleményük szerint a legnagyobb károkat az ipari, mezőgazdasági és a kommunális szennyezés, az eredeti hidrológiai rezsim felbontása, a tárolók eliszaposodása, a folyamszabályozás, a kavicskotrás és a környező erdőirtás okozza. Első feladatként végigjárják a vízgyűjtő területen található legnagyobb szennyvízkibocsátókat, és nyilvánosságra hozzák az ott taMatusek János illusztrációs felvétele pasztaltakat. Annak ellenére, hogy ez a munka csak néhány hónapja folyik, már most is több érdekes tényt állapítottak meg. Legjobban a Nyitra mentét sikerült becserkészniük. A folyócska legnagyobb szennyezője, a Novákyi Vegyi Művek esetében sajnos a közeljövőben nem várható lényeges javulás. A chynoranyi keményítőgyár víztisztító állomásának tervei is pénzhiány miatt valósz/nűleg a fiókban maradnak. A gyár egyelőre új technológiai vonalak beállításával igyekszik csökkenteni vízfelhasználását, így hulladék kibocsátását is. Sok van a Bošanyi Bőrfeldolgozó rovásán is. Ők az utóbbi időben komoly fejlesztésbe kezdtek. Egy olasz berendezés segítségével 1993 közepéig megkezdik a króm kivonását a hulladékvízből. A folyót ezenkívül évente kb. 8 ezer tonna különféle szervetlen sóval „dúsítják". A közeljövőben napi 5 tonnát ebből is vissza szeretnének nyerni. A közvetlenül a Vágót „gazdagító" szennyezőforrások közül Trencsénben a város előreláthatólag végül is összefog a folyó jobb partján működő üzemekkel, és közösen megkezdik egy víztisztító építését, ígéretes az egyik legnagyobb bűnös, a lipótvári Biotechnológiai Vállalat helyzete is. Itt ugyanis kísérleti üzemmóddal megkezdte működését az a víztisztító, amely a felére csökkenti az eddigi szennyvízkibocsátást. Hasonló berendezés építésébe fogott a bolerázi Slovamyl és a nagyszombati cukorgyár is. A Vág-szövetség aktivistái tisztában vannak vele, hogy a gazdaságunkban folyó átalakulási folyamatok során sok vállalat szívesen halogatná az általa okozott környezetvédelmi problémák megoldását. Mivel ennek kivédésére napjainkban lényegében minden jogi feltétel a rendelkezésükre áll, tovább folytatják helyzetfelmérő látogatásaikat, és ezek eredményéről a jövőben is folyamatosan tájékoztatják a nyilvánosságot. -tMIELŐTT FEJSZÉT RAGADUNK A tájban szórtan elhelyezkedő fákat, bokrokat a szakemberek erdőn kívüli zöldterületként tartják nyilván. Ezek szerepét hosszú ideig erősen lebecsülték, és csak az utóbbi időben kezdtünk rájönni, hogy az emberi civilizáció által erdőtlenített vidékeken, a lakott területeken és a gazdasági, illetve üdülőövezetekben különleges esztétikai és környezetvédelmi szereppel bírnak. Ezért évek óta törvény védi őket, amelyet sajnos a mai napig sokan nem ismernek, esetleg nem hajlandóak tudomást venni róla. A jogszabály az egyedül álló fákat, kisebb facsoportokat és cserjéket két kategóriába osztja. Az elsőbe tartozók kivágása csak az illetékes körzeti környezetvédelmi hivatal által kiadott engedély birtokában lehetséges. Ilyenek a közparkok, a dísz-, illetve a szélfogó fasorok egyedei, azonkívül azok áfák, amelyek a talajerózió megakadályozására, ipari és mezőgazdasági objektumok kihatásainak csökkentésére szolgálnak. A magántulajdonú telkeken az I. kategóriába sorolandó minden olyan fa, amely törzsének a talaj felett 130 centiméterrel mért átmérője meghaladja a 40 centimétert. Minden egyéb fa a második kategóriába tartozik, és kivágásához nincs szükség engedélyre. Közvetlen életveszéllyel vagy komoly gazdasági kárral fenyegető helyzetben természetesen nem kell az engedélyre várni, de az eset utólagosan ekkor is bejelentendő. A törvény megszegőire a környezetvédelmi hivatalok a fák társadalmi értékén alapuló bírságot rónak ki. Ilyen szempontból a fákat három csoportba sorolták. A terjedelmes listán a legolcsóbbak az első csoportba tartozó (ilyen például az akác, nyír, tölgy) 50 centiméternél kisebb átmérőjű fák, melyek cm-ként 6 koronába kerülnek. Ezzel szemben egy húsz méternél magasabb szelídgesztenye vagy diófa már harmincezer koronával számítódik be. A környezetvédelmi hivatalok egyéves fennállása óta a törvény betartásáért folytatott következetes küzdelem egyre több eredményt hoz. Ennek köszönhetően remélhetőleg hamarosan sikerül elérni, hogy a rövid távú gazdasági érdekek következtében síkvidéki tájaink ne váljanak a mainál is kopárabbá. -tlNE DOBJUNK MINDENT A (LE)FOLYÓBA! Amióta köztudottá vált, hogy milyen károsak az emberi szervezetre az égett olajok és zsírok, a városi szennyvizekben ugrásszerűen megemelkedett ezek mennyisége. Sajnos, nagyon könnyen megtaláljuk a módját, hogy miképp szabaduljunk meg ezektől a veszélyes és káros hulladékoktól. Mint mindig, a legkönnyebb utat választjuk: a csatornába velük. Az ilyen szennyvizek — folyóba, tavakba vagy talajba jutva — tönkreteszik felszíni és fold alatti vizeinket, ivóvízkészletünket. Ennek a folyamatnak szemléletes eredménye a „zacskós víz" fogalmának megjelenése mindennapi életünkben. A fejlettebb országokban valóságos mozgalom fejlődött ki a kommunális hulladék válogatására, az újrahasznosítható komponensek feldolgozására. Úgyszintén sokan szeretnék megakadályozni, hogy a vizet terhelő háztartási és egyéb hulladékok ne juthassanak a csatornákba és emésztőgödrökön keresztül felszíni és talajvizeinkbe. Ennek elsősorban ott van nagy szerepe, ahol a szennyvizek túlnyomó többsége tisztítatlanul, vagy csak mechanikai tisztításon átesve éri el a természetes vizeket. Bár az ételmaradékok és egyéb konyhai hulladékok eltávolításának legegyszerűbb módja azok csatornába öntése, környezetünk megóvása szempontjából mégis célravezetőbbnek tűnik a hulladékgyűjtő. Itt ugyanis lehetőség van ezek komposztálására. Az így szemétre kerülő, más konyhai hulladékokkal vagy homokkal kevert olaj és zsiradék sokkal kisebb kárt okoz, mintha ezeket csatornákba juttatnánk. Közös érdekünk, hogy ha módunk van rá, inkább tűzre, de semmiképpen ne a vízbe vessük. SOLYMOS JÁNOS mérnök