Új Szó, 1992. február (45. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám, szerda

1992. FEBRUÁR 26. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP — ——— ÉVFORDULÓ EGY IDEALISTA GENTLEMAN Mint ahogyan Jules Verne sem utazott soha a Holdra, sem a Föld belsejébe, s a túlfűtött fantázia me­sehajója, a Nautilus sem szántott igazi tengervizet, a százötven éve született Kart May sem látta életé­ben Amerikát. Mégis, generációk nőttek fel az indián-regények elna­gyolt, mesés, naiv történetein, s kü­lönösen a maj, középgeneráció tagjai között alig találnánk valakit, aki ne ismerné Winnetou, Old Shatterhand és a többiek nevét, aki ne képzelte volna maga elé az Ezüst Tó vizét, a kies sziklás fennsíkokat, barlango­kat, az indiánok mesebeli kincsét.. Gyerekkorunkból ma is halljuk a csatakiáltást, s talán még most is meg tudnánk faragni egy tomahaw­kot, felhúrozni egy Íjat Kari Mayt elég szűkszavúan és sommásan intézik el az irodalmi le­xikonok, kiemelve, hogy „ügyes, de nem túl igényes módon írt", „hazug, romantikus képet festett más népek helyzetéről és életmódjáról ". De va­jon a mi gyerekkorunkban ki festett igazi, hamisítatlan képet a mi né­pünk helyzetéről és életmódjáról, s vajon melyik nebuló fantáziáját mozgatták volna meg a szocialista realizmus „ajánlott", fakószürke példaképei; a jólelkű libapásztorok, a kis partizánok és a sosem hazudó pionírok? Vajon melyikünk cserélte volna fel képzeletbeli sorsát Winne­touról Oleg Kosevojra? A mítosz, ha százszor hamis, kitalált és bugyuta volt is, mítosz volt, talán a mozi hatalmának köszönhetően is. Hogy kissé militáns volt a környezet? Hogy egy-két valódi fület is átlyu­kasztott a mesebeli nyílvessző? Azért még nem lett belölünk se ban­dita, se útonálló. Egy volt a fontos: a jó és a rossz párharcából a jó kerüljön ki győztesen. Kopnak, szürkülnek gyerekko­runk mítoszai, durvulnak és követ­hetetlenné válnak az ifjúság mai mí­toszai. A terminátorokat, halálosztó­kat, csodafegyvereket nézve az em­ber nosztalgiával gondol a jó öreg May indiánjaira, gentlemanjeire, akik, bizony, elég elnagyolt, felületes figurák voltak, de legalább emberib­bek és hihetőbbek. (k-y) A MARIONETT MESTERE Éppenséggel még ma is élhetne, hiszen nyolcvanadik születésnapját ünnepelné Jiŕi Trnka, a cseh rajz- és bábfilmek világhírű készítője. Festő­nek indult, breughelien mozgalmas és boschiasan csúfondáros képek­kel. Később, az olajok és akvarellek után illusztrátor lett, klasszikus és modern mesékhez gyártotta rajzait, melyekből minduntalan kikacsintott valamiféle cseh pajkosság, költői grimasz, akár Piroskát vetette papír­ra, akár az Ólomkatonát. Mindkét kézzel egyformán bírt rajzolni, sót egyszerre is. Hatalmas testű, kevés beszédű embernek ismerték, har­csabajusza és lobogó szőke haja is holmi bumfordi bájt kölcsönzött alak­jának. Később figurái nem bírták a mozdulatlanságot, levetették me­revségüket, megmoccantak, elindul­tak, ugráltak, s Trnka filmet csinált belőlük s velük. Rajzfilmjeivel az elsők rangját vív­ta ki a világban. Ezek az egész estét betöltő filmek hetvenötezer rajzolt mozzanatból állottak. Figurái egyre izgatottabbak lettek, lekívánkoztak a síkról, több dimenziót követeltek, bábokká formálódtak. Shakespeare Szentivánéji álmát játszatta el velük, szöveg nélkül, csupán a zene és a bábok poézisével. Minden lehetséges fesztiválról di­jakkal tért haza, Velencéből, Can­nes-ból, Berlinből A világhírű Füle­müle, az Andersen-mese, többféle technikával, trükkel készült. De ren­dezett Trnka bábfilmet a derék kato­náról, Š veikről, s készült többrészes sorozat Skupa bábjaival, Špejbllel és Hurvínekkel is. Valamennyi filmje filozófiai kérdé­seket feszeget; az emberi helytállás, az erkölcsi magatartás szelíd dicsé­rete szól felénk minden alkotásából, szeretetre tanítva. Alig ötvenhét évesen hagyta ott azt a költői vilá­got, amelyet megteremtett (brogyányi) MEGELŐZNI A SZOCIÁLIS NYUGTALANSÁGOT Nem kevés csehországi bírálat érte a szlovák oktatási tárcát amiatt, hogy jó egy évvel ezelőtt egyoldalú­an emelte a pedagógusok és az iskolaügyi dolgozók fizetését Ezt akkor olcsó, népszerű lépésnek kiál­tották ki Napjaink igazolják, hogy értelmes, a szociális békét szolgáló, feszültséget feloldó intézkedés volt A béremelést egyszerűen a pedagó­gustársadalom objektív szociális helyzete diktálta. Csehországban egy évvel később sokkal kiélezet­tebb helyzetben jutottak el hasonló intézkedés meghozataláig. A cseh oktatási miniszter a múlt hét végén jelentette be a Cseh- és Morvaor­szági Oktatási Dolgozók Szakszer­vezeti Szövetsége képviselőinek, hogy április elsejével legkevesebb 31 százalékkal emelik a pedagógu­sok és iskolaügyi dolgozók bérét. Az igazsághoz tartozik, hogy a döntést a pedagógusok elégedetlensége, sztrájkkészültség kilátásba helyezé­se előzte meg. Február 19-én a Szlovákiai Okta­tási Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetsége és egyéb költségvetési szervezetek szakszervezeti képvi­selői is találkoztak Ján Čarno­gurský szlovák miniszterelnökkel. A javadalmazás időszerű probléma­körét vitatták meg A szakszerveze­tek ugyan munkabeszüntetéssel nem fenyegetőztek, ámbár a bérek, a javadalmazás terén korántsem problémamentes a helyzet Szlováki­ában A Szlovák Munka- és Szociá­lis Ügyi Minisztériumnak a tanácsko­zásról a Csehszlovák Sajtóirodának nyújtott tájékoztatásából kitűnik, hogy a kormány a bérezés terén való maximális gazdaságosságra hívja fel az érintett szervezetek fi­gyelmét. Erre int a szlovák kormány 1992 február 4-én kelt határozata is, melynek célja az állami költség­vetés pénztári egyensúlyának meg­tartása. A rendelet értelmében azon költségvetési szervezetek, amelyek­nek béralapját egy bizonyos évi összegben állapították meg, az al­kalmazottak keresetének szintjét a létfenntartási költségek növekedé­sének arányához igazíthatják. Vagy­is továbbra is érvényben van a Szlovák Munka- és Szociális Ügyi Minisztérium 249/1991-es számú, a fizetések módosításáról szóló, il­letve az SZNT-nek a községek al­kalmazottainak javadalmazásáról szóló, 369/1990-es számú rende­lete. A tervek szerint március 3-án a Szövetségi Gyűlés napirendjére tűzik a költségvetési szervezetek ja­vadalmazási feltételeiről szóló tör­vénymódosítási javaslatot, amely garantálhatja a létfenntartási költsé­gek és a javadalmazás egyensúlyát, s elejét veheti a különböző társadal­mi rétegek szociális nyugtalanságá­nak. (mázsár) EZÜST MEDVE A MAGYAR FILMNEK SZABÓ ISTVÁN DÍJAT Eredményhirdetéssel ért véget a 42. nemzetközi filmfesztivál Berlinben. Az Annie Girardo! vezetésével dolgozó zsűri, amelynek Enyedi Ildikó (Az én XX. száza­dom) személyében magyar tagja is volt, Lawrence Kasdan amerikai rendező alko­tásának, a Grand Canyonnak ítélte a ran­gos európai rendezvény födiját, az Arany Medvét. Ezüst Medvét öten kaptak. Legelőször is Szabó István, az Édes Emma. drága Böbe cimü film rendezője, aki hosszú évek után ismét a magyar valóságot mu­tatja be filmjében. A történet címszerepeit a holland Johanna Ter Steege és a ka­posvári színház új tehetsége. Börcsök Enikő alakítják. Jelentős szerephez jutott a filmben Kerekes Éva és Andorai Péter NYERT BERLINBEN Szabó István mellett II Capitano cimü munkájáért a svéd Jan Troell, Belteneb­ros című alkotásáért a spanyol Pilar Miró, La Frontéra című rendezésért pedig a chi­lei Ricard Larrain kapott dijat. Ezüst Med­vét vihetett haza a kiváló német színész, Ármin Mueller-Stahl, aki az angol-né­met-olasz koprodukcióban forgatott Utz címszerepét játszotta A rövidfilmek kategóriájában a zsűri ezúttal egyetlen alkotást sem díjazott Ahogy azt a külföldi kritikusok megje­gyezték: az amerikai filmgyártást az idén öt versenyfilm képviselte, ami viszont még ennél is szembetűnőbb volt - a cseh és a szlovák, valamint a lengyel film hiányzott a berlini szemléről. Kár, kár, nagyon kár - Írták a lapok. -sz­REGI GONDOK (Munkatársunktól) - A testi fogyatékosok közelgő 33. világnapja kapcsán rendezték meg azt a kiállítást a pozsonyi orvostudományi egyetemen, ahol a vágbesztercei ZVL Diámon állami vállalat mutatta be új termékeit, a rokkantak életét könnyítő segédeszközöket: tolókocsi­kat, járógépeket, mankókat... A Testi Fogyatékosok Szlovákiai Szö­vetsége (elhasználva az alkalmat, a teg­napi megnyitó előtt sajtótájékoztatót tar­tott - hogy ismételten felhívja a figyelmet a mozgáskorlátozottak megannyi problé­májára. A szöveiség 25 ezer tagot szám­lál, de ezt öttel kell beszorozni, hogy a valós számot megkapjuk - tudtuk meg. A beszámolókból kitűnt, hogy sajnos nem sok változott a korábbi évekhez vi­szonyítva. A mozgáskorlátozottak ugyan­azokkal a gondokkal küszködnek, mint régen - tolókocsik (különösen a motoros kocsik) beszerzése éppoly nehéz, a reha­bilitációs segédeszközök minősége sem mindig kifogástalan. Az egészségügyi in­tézmények akadálytalanítása nehézkes, az 1989-re tervezett akadály nélküli laká­sokat csak most fejezik be... A munka­JO EZT HALLANI... Egy régi szlovák ismerősömmel találkoztam. Kérdezi: hová me­gyek? Munkába - felelem - örülök, hogy nyugdíjasként, húsz év múl­tán éves szerződéssel újra az Új Szó riportere lehetek. Tudja, hogy miért mondom ezt, nem kell ma­gyaráznom. Meglep viszont amit ö válaszol: - Azt hallottam - mondta - hogy az Új Szó a legobjektívabb íapl - Hogyan állithatja ezt, amikor nemigen érti a magyar szót?! - A szomszédasszonyom mon­dogatja. Régi, pozsonyi családból származik. Szlováki/ 1, magyarul, németül is beszél, hosszú ideig a ..Film a divadlo" szerkesztője volt. Már nyolcvannyolc éves. rit­kán mozdul ki a lakásából. Amikor én a városba indulok, mindig meg­kér. hozzak neki egy Új Szót, mert szerinte az a legobjektívabb lap Szóljon a szerkesztőségben, hadd örüljenek... Nos. egy hozzáértő kolléga, egy sokat tapasztalt ember véleménye ez, aki az Új Szó véleményére kíváncsi. Nemcsak hallanom volt ezt jó, hanem papírra is vetem a nyolcvannyolc éves asszony ér­tékelését Olyasmit mondott, ami­nek mindnyájan örülhetünk .. (petrőci) REFLEX ŠPEJBL ÉS HURVÍNEK Az utóbbi 6-8 hét alatt a következő három leglényegesebb kérdés foglalkoztatja a politika iránt még érdeklődő szlovákiai magyart: 1. Az egységes főirányú nemzetiségi politizálás feltételeinek meg­teremtése célszerű választási koalíció létrehozásával. 2. A földtörvénynek a magyarokat kedvezően érintő módosítása körüli vita a „Kizárólag a mi pártunk érdeme volt!" jelszó alatt. 3. A júniusi választásokon miként lehetne minél magasabb részvé­teli arányt elérni a magyar nemzetiségűek körében. Ezek a kérdések és jelenségek képezik ma a közélet iránt érdeklődő hazai magyarok körében a fő beszédtémát, és nem kétséges, hogy a 3. pont a legfontosabb. Legalábbis a választásokig, így azután naponta felmerül a kérdés. A koalícióteremtés módja, illetve a földtörvény-módositási presztízsvita jótékonyan hat-e a poli­tika iránti érdeklődés felkeltésére, a szavazókedv javítására, ami - ugye - végül a bennünket képviselő honatyák számának alakulá­sában csapódik le. Nagyon téved az a pártelnök, aki úgy gondolja, hogy a koalícióte­remtés minőségének, a politikai kultúrának, a majdan megválasztott képviselők együttműködési készségének, végső soron pedig közös­ségünknek (magyarabb magyarul szólva: a nemzetrésznek) használ az úgyszólván már zsarolásnak is beillő feltételmegszorítás. Az például, ha egy pártalvezér még a koalíciós tárgyalások megkezdése előtt félre nem értendő módon kijelenti: a választási szövetségre lépő pártoknak ideológiailag is, a gyakorlati politikában is azonos nézete­ket kell vallaniuk. Valószínű, hogy véleményemnek ilyen meredeken történő megfo­galmazása eléggé nyers, de ki kell ezt mondani. Az értelmes egységet, a leendő koalíció működőképességét semmi sem veszé­lyezteti annyira, mint bármelyik pártnak a teljes önfeladásra kénysze­rítése, a „mindent vagy semmit" elv alkalmazása. A koalíció még nem teljes, igy még megvan rá a remény, hogy nagyban-egészében kulturált körülmények között jön létre a hármas koalíció, és reménykedhetünk, hogy működésére nem nyomja rá bélyegét az arrogancia. Azt viszont már nem lehet visszacsinálni, ami azt követően történt, hogy a Szövetségi Gyűlés elfogadta a földtörvény módosítását, aminek az a lényege, hogy azok is visszaszerezhetik tulajdonukat, akiket 1945 után a törvényesség meggyalázásával a köztársaság ellenségének nyilvánítottak. Ez a presztízshajhászási komédia az ötvenes évek klasszikus marionettfigura-párjára, Spejblre és Hurví­nekre emlékeztet, pontosabban a „Spejbl, a feltaláló" című játékra, amelyen százezrek derültek, egészen addig, amíg az ideológiai tisztaság őrei úgy 1953 körül be nem tiltották. Az egyszerű bábtörté­netnek az volt a lényege, hogy a lelkesedésre hajlamos, mindazonál­tal gyanakvó Hurvínek megkérdezte Josef Spejbl úrtól: Ki találta fel a telefont? A válasz: Josef Spejbl. Hát a meleg vizet? A válasz Josef Spejbl. És a repülőgépet? A válasz: Josef Spejbl. így ment ez hosszan, és kiderült, hogy a téglát, a mozdonyt, a kereket és a tűzcsiholást is Josef Spejbl fedezte fel. Egy szép napon azután az elvtársaknál is leesett a tatantusz, és imigyen kiáltottak fel: De hiszen ezek Sztálin elvtársat figurázzák ki! Lett is erre nagy botrány. A műsort haladéktalanul betiltották, a két figura halhatatlan „mozga­tóját" pedig csak azért nem dugták rács mögé, mert Jiŕí Trnka rendkívül népszerű volt országszerte. Ha élne, most Josef Spejbiröl, a bölcs és igazságtevő honatyáról Írhatna csípős humorú játékot. Ha pedig azt óhajtaná ábrázolni, hogy csehszlovákiai magyar vonalon, közelebbről a földtörvény-módosítás parlamenti csatározásai terén mi a helyzet, akkor több Josef Spejbl­nek is kellene szerepelnie, és dramaturgiailag kétségkívül hálás feladat lenne hajbakapásuk ábrázolása. Olvasom az egyik magyar napilapot (kedd, 1992. febr. 25 ), és látom, hogy a földtörvény-módosítási presztizsvitát illetően mindmáig nincs béke a dél-szlovákiai fűzfák alatt. Újabbnál újabb Spejbl urak bukkannak fel, és hovatovább az a benyomása az embernek, hogy a prágai parlamentben csak magyar képviselők vannak, akik végül rendet teremtettek. Arról még senki sem nyilatkozott, hogy miként sikerült a törvény­módosítást kierőszakolniuk az összes cseh és az összes szlovák nemzetiségű honatya akarata ellenére. Előfordulhat, hogy holnap már erről nyilatkoznak a sajtóban. Mi, egyszerű választópolgárok pedig kíváncsian várjuk, milyenre sikerül a špejblkedésre fölöttébb hajlamos politikusaink által létreho­zott koalíció. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 1066/91 Szvetko János, 1915. I. 4., Tardoskedd (Bobrus) 1068/91 Szentpéteri Mihály, 1911. VIII. 23., Csata, elhunyt a SZU-ban 1070/91 Szilva János, 1910. VI. 25., Nagysalló, meghalt a SZU-ban 1071/91 Solosi Ján, 1921. X. 27., meghalt, Kassa (Krím) 1072/91 Sebők András, 1922. IV. 29., Für (Dnyepropetrovszk) 1075/91 Schmidt László, 1920. III. 7., Slov. Darmoty (Szaratov) 1077/91 Sonkolyová-Jakubová Helena, 1924. III. 7., Fülek (Dombasz) 1079/91 Szathmáry János, 1925. VIII. 25., Kistoronya (Zsidacsev) 1082/91 Scholtz Gustáv, 1903. VII. 25., Késmárk (Janakijevov) 1083/91 Szarka László, 1924. VIII. 18., Komárom (Dombasz) 1121/91 Sikó Elemér, 1927. VI. 20., Rimaszombat (Dombasz) 1856/91 Schmidt László, 1922. XII. 3., meghalt, Kassa (Ogyessza) 1858/91 Schubzík Aladár, 1909. IV. 12., Kassa (Groznyij) 1860/91 Szedlák János, 1909. VIII. 29., Helemba (Marinovo) 1864/91 Skerlecz Vince, 1922. VI. 22., Ipolysalló (Kijev) 1868/91 Sota József, 1919. VII. 9., meghalt, Muzsla (Ogyessza) 1869/91 Spevák Zoltán, 1925. XII 10., Feled (Moszkva) 1871/91 Staňo Štefan, 1916. IV. 23., meghalt, Zsolna (Norilszk) 1870/91 Spišák František, 1924. XI. 9., Somodi (Kaukázus) 1872/91 Stassel Ladislav, 1908, IX. 21., meghalt, Garamszentkereszt (Bajdajevka) 1874/91 Stromf Karol, 1914. I. 31., Mníšek nad Hnilcom, meghalt a SZU­ban, (Nuzal) 1876/91 Szabó Sándor, 1910 VII. 7., Nagysalló (Krasznalucs) (Folytatjuk) nélküliség a rokkantak körében lényege­sen megnőtt, a tolókocsisokat nem szíve­sen alkalmazzák. A tömegközlekedési eszközöket nem vehetik igénybe - mert 150 ezer koronáért szerelnék fel rájuk a felvonót - s ennyi pénz nincs... De a motoros rokkantkocsi is - túl azon, hogy hiánycikk - drága Gyökeres változásra van szükség a testi fogyatékos fiatalok oktatásában is, pontosan meg kell határozni, milyen szakmákra alkalmasak, s ha mód van rá, indokolt esetben a pedagógus az ottho­nában tanítsa a mozgáskorlátozott gyer­mekeket ... A vágbesztercei Diámon vezetői jó minőségű segédeszközök gyártását ígér­ték. Ez is valami. (kop)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom