Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám, szombat

BEÍRATÁS ELŐTT Ára 2,80 korona XLV. évfolyam, 9. szám •••BHMSHBnHEBHflHBHBi Sokszorozottan merülhetnek fel a problémák olyan gyerekeknél, akiket szüleik szlovák iskolába iratnak. Ilyenkor esetleg véthetünk magunk és a gyerekünk ellen. (5. oldal) Szombat, 1992. január 11. MEGSERTETTEK A TŰZSZÜNETET BELGRÁD BUDAPESTET VÁDOLJA A jugoszláv szövetségi hadse­reg tegnap reggel 9 óra 30 perc­kor súlyosan megsértette a tüz­szüneti megállapodást: Gospic térségében aknavetőkkel lőtte a horvátok állásait. Erről a zágrábi rádió számolt be. Ráadásul az ak­navetőkkel indított támadást gya­logsági fegyverekből össztűzzel támogatták. A rádió híre szerint a tűzszünet első megsértésére reggel 7 órakor került sor. Az Európai Közösségek megfi­gyelői tegnap délben felújították te­vékenységüket Horvátországban. Ezt Joao da Silva, az EK megfigye­lői bizottságának szóvivője jelentette be Zágrábban. A lépésre azért ke­rülhetett sor, mert a megfigyelők biztonsági garanciákat kaptak mind a szövetségi, mind a horvát hadse­regtől. Mint ismeretes, a külföldi megfigyelők a helikopterincidens után függesztették fel tevékenysé­güket. Egyébként a biztonsági ga­ranciákról és a tüzszüneti feltételek­ről az EK szakértői ma Pécsett kez­denek tárgyalásokat a szövetségi hadsereg és a horvát erők képvise­lőivel. A közvéleményt Jugoszláviával kapcsolatban még mindig a helikop­ter elleni keddi támadás foglalkoz­tatja. A szakértők folytatják a me­(Folytatás a 2. oldalon) KÜLÖNÖS HÁZKUTATÁS SURÁNYBAN BAKI VAGY PROFIZMUS? Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka 24 polgári ruhás, pisztoly­lyal felfegyverezett rendőr beha­tolt egy surányi családi házba. A brünni bíróság házkutatási en­gedélyét lobogtatva az éjszakai órákban átkutatták Roman Hor­váth vállalkozó édesanyjának há­zát. Bizonyos értesülések szerint ugyanis a december 20-i holešovi fegyverrablás után kutatva a nyo­mok éppen ebbe az épületbe ve­zettek. A kutatás során a tulajdo­nos édesanyján kívül a házban tartózkodott annak felesége és öt kiskorú gyermek is, köztük egy 14 hónapos kisfiú. Tegnap a rádió munkatársainak kérdésére még nem tudott választ adni Ladislav Pittner szlovák bel­ügyminiszter és Martin Fendrych, a szövetségi belügyminiszter szóvi­vője. Mint később azt a szlovák belügyi tárca vezetője elmondta, a házkutatást rendörök végezték, nem pedig a prágai különleges ala­kulat, így tehát nem beszélhetünk a mošnovi affér megismétléséről. A házkutatást a brünni bíróság en­gedélyezte, és annak végrehajtását a brünni járási rendőrkapitányság munkatársai az érsekújvári járási szervekkel egyeztették. Sőt! Az ér­sekújvári rendőrök is részt vettek a házkutatás lebonyolításában. La­(Folytatás a 2. oldalon) Az OJSZÓ kérdez, a MTKD ajándéké] HBfflMBMMBBWKB KMBMBH'illMIBIIMJBi&MHB ll MlHMl J Mfffljflľ A hatodik, vetélkedőnk utolsó fordulójának helyes válasza: Szikora György. Szerkesztőségünkbe ezúttal is nagyon sok - pontosan 8977 - képes- és levelezőlap érkezett. Tizenhat kivételé­vel valamennyi válasz jó volt. Érdekességként említjük meg, hogy a korábbi fordulókhoz képest jóval több nő válaszolt. Ez is igazolja, hogy a népszerű labdarúgót és edzőt nemcsak a focirajongók kedvelik... A szerencse az alábbi olvasóinknak kedvezett: 1. dij: Huszonnégynyelvű elektronikus szótár - Végh Annamária, Somorja 2. dij: Német késkészlet - Siket Károly, Apátújfalu (Nagykürtösi járás) 3. dij: Speciális német konzervnyitó Takács Etelka, Szomotor (Töketerebesi járás) A díjakat a szponzor postázza. 'Minden tisztelt olva­sónknak ezúton is köszönjük, hogy nagy számban vettek részt a vetélkedőben. Sokan közülük mind a hat forduló­ban jól választottak, ám Fortuna így sem volt kegyes hozzájuk... Vigasztalásul közöljük, hogy rövidesen újabb vetélkedő kezdődik az Új Szó hasábjain! NEM LESZ SZTRÁJK Tegnap zárt ajtók mögött tár­gyaltak a szövetségi közlekedési minisztérium és a légi közlekedést irányítók képviselői. Az ered­mény: leváltották Tomáš Šmídet a légiközlekedée-irányitó központ igazgatóját. Emellett beszüntették a sztrájkkészültséget, mivel a köz­lekedési tárcának időre van szük­séged ahhoz, hoga a légiirányítók kövteléseit megvizsgálja.s Közeledik az iskolai behatások ideje, s a „ki­sebbségi", „nemzetiségi", „nemzeti kisebbsé­gi", vagy egyszerűen csak: szlovákiai magyar szerkesztő agya lázasan kattogni kezd, milyen szóvirágokat, milyen soha nem hallott érveket találjon ki, milyen szívhez szóló szöveget ka­nyarítson, hogy a latolgató magyar szülőket rábírja, vagy legalább elgondolkoztassa: né akarjanak keserves kínokat a gyermekeiknek, írassák őket anyanyelvi iskolába. Mert a szülő mindig jót akar a gyerekének, s hiába tudja, hogy a pokolba vezető út is jőszándékkal van kikövezve, azt már nem mindig ismeri fel, hogy a pokol nem materialista kategória, nem pusz­tán vallási fogalom, de leggyakrabban evilági szenvedés. S gyakran azt sem látja, mi lapul a kövek alatt. Hány meg hány szomorú felnőttel találkoz­tam, aki szapulja a szüleit, akik egykor jót akartak neki, hogy se ide, se oda nem tartozó, valamiféle gyökértelen, kulturálatlan, félkultú­rájú, identitászavarokkal küzdő embert „farag­tak" belőle, amikor, isten tudja, milyen okból, nem magyar iskolába íratták. Hány meg hány kisdiákkal tafálkozhatunk, aki habaréknyelven beszél, s akinek roppant teher az iskola, mert míg a többiek könnyen, játszva tanulnak, ő egy idegen nyelvvel birkózik. A legtöbb becsapott­nak, kizártnak érzi magat. Találkoztam olyan gyerekekkel is, akik fellázadtak az ostoba szülői akarat ellen. Dehát a gyerekek többsége nem tud lázadni. Megadóan elfogadják a szülői döntést, s legfel­jebb magukba fordulnak, szenvednek, nyelik a kisebbrendűségi érzés traumáit, s nem értik ők miért butábbak a többieknél. A hibát maguk­ban keresik, s mert nem találják (nem is talál­hatják), meghasonlanak önmagukkal, környe­zetükkel. Sok szülő csak akkor döbben rá tévedésére, amikor a szeretett gyermeke a leg­váratlanabb és leggyanűtlanabb pillanatban (ta­lán éppen a vacsoraasztalnál) neki szegezi ANYÁM NYELVE a kérdést: apa, anya, ti miért beszéltek magya­rul? Sok nagymamának akkor szökik először könny a szemébe, amikor rájön, nem tud szót érteni az unokájával. Mi az a többlet, amelynek kedvéért le kell mondania sok magyar kisgyereknek Petőfiről, Weöres Sándor csodás verseiről, Mátyás király­ról, s később Szent Istvánról, Rákóczi Ferenc­ről? Bartók Béláról, Csontváryról? Miféle szán­dék, ami kiüti kezéből, lelkéből a Bóbita zené­jét, a Toldi gazdag és utánozhatatlan nyelveze­tét, Jókai mesés törteneteit? A tárgyi ismeretek, amelyeket kétszeres erőfeszítéssel kell elsajátí­tania? Amelyeket anyanyelvén játszi könnyed­séggel megtanult volna? Kérdem: hol az a ren­geteg miniszter, mérnök, orvos, jogász, kutató, tanár, művész, amivé válniuk kellett volna a „jobb" és „könnyebb érvényesülést nyújtó" iskolákban az évezredes, európai szintű magyar kultúrából kiebrudalt gyerekeknek? Lett belő­lük kőműves, segédmunkás, lakatos, jobb eset­ben bolti eladó, kishivatalnok. A többségről beszélek, természetesen. Hol az a tengernyi „könnyedén érvényesült", magasabbra avan­zsált tehetség? Lett belőlük majdnem magyar, majdnem szlovák, gyökértelen, és le merem írni: kulturálatlan konglomerátum, aki már azt sem tartja fontosnak, honnan jött, hová igyek­szik, mivé lesz. Dobozember. Statisztikai rubri­kát kitöltő massza. Mert bármelyik kultúrához be lehet jelentkezni, mint egy pártba, vagy egy felekezethez, lehet csapódni ide-oda, mint az őszi faleveleknek, a géneket azonban nem lehet becsapni. Nincs kedvem szóvirágokat eregetni, se rábe­szélni, se lebeszélni senkit feltett szándékáról. Azt azonban mindenki tudatosíthatja, hogy a demokráciát nem az állam adja, hanem a pol­gár építi ki magának, s hogy édesanyánk nyel­vét nem az államtól kaptuk, nem ilyen-olyan minisztériumokban osztogatják a sorbanállók­nak, nem politikai pártok és változó parlamen­tek utalják ki az érdeklődőknek. A szabadságot vállalni kell, minden konzekvenciájával. A gye­rekeink sorsáról mi, szülök döntünk, s nem mindegy, hogy bátor, magukat vállaló, s nemze­tüket nem szégyellő, avagy falmelléki, lesütött szemű, az első széljárásra megadóan letérdelő puhányokat nevelünk belőlük. Coménius évfordulójának évében maga a né­pek tanítója sem gondolná másképp. KÖVESD1 KÁROLY Ütött az óra - mutatja köztár­sasági elnökünk Ján Čarno­gurský kormányfőnek, hiszen vele ellentétben nem munkalá­togatáson, hanem szabadsá­gon van a Magas-Tátrában. Mindez nem zavarta öt abban, hogy közel másfél órán át tár­gyaljon a szlovák miniszterel­nökkel. Arról, hogy miről be­széltek és mit intézett a kor­mányfő a Poprádi járásban, a második oldalon számolunk be bővebben. (Vladimír Benko felvétele) LESZ MEGOLDÁS? Tegnap nem hivatalos látogatás­ra utazott Prágába František Mik­loško, Peter Tatár, Ivan Čarno­gurský és Peter Zajac. A prágai parlamentben Dagmar Burešová, Jan Kalvoda, Jan Kasal, Jiŕí Vlach és Václav Žák fogadták szlovákiai tárgyalópartnereiket. A nem hivata­los megbeszélésen a két nemzeti tanács között kötendő szerződésről tárgyaltak, miközben a legfontosabb a szerződés elfogadásának formája (Folytatás a 2. oldalon) FORDULT A KOCKA EGYRE KELENDŐBBEK A VAGYONJEGYEK Novemberben és december­ben a galántai regisztrációs köz­pontban is voltak napok, ami­kor az érdeklődők száma még a tizet sem érte el. Nem úgy ezen a héten. Az emberek szinte egymásnak adják a ki­lincset. Nyitvatartásiik óta szerdán először már nem az itt dolgozók vártak az Ögyfelekre, hanem - ha perceket Is - az utóbbiak, amfg sorra kerültek. Babóti László, a központ vezetője az ugrásszerűen meg­növekedett érdeklődést számok­kal is érzékeltette. Amíg decem­ber végéig alig 900-an regisztrál­tatták magukat, addig a hét kö­zepén már kőzeljártak az 1400­as sorszámhoz. Szerdán több mint 170 vagyonjegykönyvet vet­tek nyilvántartásba, a csütörtök pedig újabb napi csúcsot hozott. A vezető elmondta, vannak, . akik az egyes befektetési privati­zációs alapokról szeretnének többet tudni. Mérlegelik, kérde­zik, hova, mire fektessék be ezer pontjukat. Számolva az érdeklő­déssel, most szombaton és va­sárnap nyitva tartanak. Reggel kilenctől, este öt óráig várják az ügyfeleket. A vezető kérése, hogy aki bizonytalan, inkább ki­töltetlen vagyonjegykőnyvvel ke­resse fel őket. Az adatokat ők maguk beírják, hiszen ez keve­sebb időt igényel, mint az esetle­ges hiba helyrehozása. Helyesen döntöttek a regiszt­rációs központ dolgozói, hogy a hétvégi napokon is nyitva tarta­nak. Mária Kivarottová, a posta galántai központjának osztályve­zetője elmondta, hogy amfg ok­tóberben és novemberben a Ga­lántai járásban 1430 vagyon­jegybélyeget adtak el, addig de­cemberben már 2320 darabot adtak el. Szerdán és másnap délig pedig csak a galántai, sere­tfi és a vágsellyei postán össze­sen tőbb mint 1100 vagyon­jegybélyeget vásároltak meg. A járásban eddig közel 7300 va­gyonjegykönyvet adtak el, s akik ezeket megvették, azok túlnyo­mó többsége minden bizonnyal regisztráltatja is majd magát. A fokozott érdeklődést a taka­rékpénztár diószegi fiókjában székelő regisztrációs központ vezetője, Roman Konečný mér­nök is alátámasztotta. Szerdán és a rákövetkező két napon kö­zel annyi ügyfelük volt, mint no­vemberben és decemberben együttvéve. Ma ós holnap ők is nyitva tartanak. Amint tapasztal­tam, az itt dolgozók a puszta bejegyzésen túl az ügyfelek kér­déseire is szívesen válaszolnak. (egri)

Next

/
Oldalképek
Tartalom