Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám, szombat

BEÍRATÁS ELŐTT Ára 2,80 korona XLV. évfolyam, 9. szám •••BHMSHBnHEBHflHBHBi Sokszorozottan merülhetnek fel a problémák olyan gyerekeknél, akiket szüleik szlovák iskolába iratnak. Ilyenkor esetleg véthetünk magunk és a gyerekünk ellen. (5. oldal) Szombat, 1992. január 11. MEGSERTETTEK A TŰZSZÜNETET BELGRÁD BUDAPESTET VÁDOLJA A jugoszláv szövetségi hadsereg tegnap reggel 9 óra 30 perckor súlyosan megsértette a tüzszüneti megállapodást: Gospic térségében aknavetőkkel lőtte a horvátok állásait. Erről a zágrábi rádió számolt be. Ráadásul az aknavetőkkel indított támadást gyalogsági fegyverekből össztűzzel támogatták. A rádió híre szerint a tűzszünet első megsértésére reggel 7 órakor került sor. Az Európai Közösségek megfigyelői tegnap délben felújították tevékenységüket Horvátországban. Ezt Joao da Silva, az EK megfigyelői bizottságának szóvivője jelentette be Zágrábban. A lépésre azért kerülhetett sor, mert a megfigyelők biztonsági garanciákat kaptak mind a szövetségi, mind a horvát hadseregtől. Mint ismeretes, a külföldi megfigyelők a helikopterincidens után függesztették fel tevékenységüket. Egyébként a biztonsági garanciákról és a tüzszüneti feltételekről az EK szakértői ma Pécsett kezdenek tárgyalásokat a szövetségi hadsereg és a horvát erők képviselőivel. A közvéleményt Jugoszláviával kapcsolatban még mindig a helikopter elleni keddi támadás foglalkoztatja. A szakértők folytatják a me(Folytatás a 2. oldalon) KÜLÖNÖS HÁZKUTATÁS SURÁNYBAN BAKI VAGY PROFIZMUS? Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka 24 polgári ruhás, pisztolylyal felfegyverezett rendőr behatolt egy surányi családi házba. A brünni bíróság házkutatási engedélyét lobogtatva az éjszakai órákban átkutatták Roman Horváth vállalkozó édesanyjának házát. Bizonyos értesülések szerint ugyanis a december 20-i holešovi fegyverrablás után kutatva a nyomok éppen ebbe az épületbe vezettek. A kutatás során a tulajdonos édesanyján kívül a házban tartózkodott annak felesége és öt kiskorú gyermek is, köztük egy 14 hónapos kisfiú. Tegnap a rádió munkatársainak kérdésére még nem tudott választ adni Ladislav Pittner szlovák belügyminiszter és Martin Fendrych, a szövetségi belügyminiszter szóvivője. Mint később azt a szlovák belügyi tárca vezetője elmondta, a házkutatást rendörök végezték, nem pedig a prágai különleges alakulat, így tehát nem beszélhetünk a mošnovi affér megismétléséről. A házkutatást a brünni bíróság engedélyezte, és annak végrehajtását a brünni járási rendőrkapitányság munkatársai az érsekújvári járási szervekkel egyeztették. Sőt! Az érsekújvári rendőrök is részt vettek a házkutatás lebonyolításában. La(Folytatás a 2. oldalon) Az OJSZÓ kérdez, a MTKD ajándéké] HBfflMBMMBBWKB

KMBMBH'illMIBIIMJBi&MHB ll MlHMl J

Mfffljflľ A hatodik, vetélkedőnk utolsó fordulójának helyes válasza: Szikora György. Szerkesztőségünkbe ezúttal is nagyon sok - pontosan 8977 - képes- és levelezőlap érkezett. Tizenhat kivételével valamennyi válasz jó volt. Érdekességként említjük meg, hogy a korábbi fordulókhoz képest jóval több nő válaszolt. Ez is igazolja, hogy a népszerű labdarúgót és edzőt nemcsak a focirajongók kedvelik... A szerencse az alábbi olvasóinknak kedvezett: 1. dij: Huszonnégynyelvű elektronikus szótár - Végh Annamária, Somorja 2. dij: Német késkészlet - Siket Károly, Apátújfalu (Nagykürtösi járás) 3. dij: Speciális német konzervnyitó Takács Etelka, Szomotor (Töketerebesi járás) A díjakat a szponzor postázza. 'Minden tisztelt olvasónknak ezúton is köszönjük, hogy nagy számban vettek részt a vetélkedőben. Sokan közülük mind a hat fordulóban jól választottak, ám Fortuna így sem volt kegyes hozzájuk... Vigasztalásul közöljük, hogy rövidesen újabb vetélkedő kezdődik az Új Szó hasábjain! NEM LESZ SZTRÁJK Tegnap zárt ajtók mögött tárgyaltak a szövetségi közlekedési minisztérium és a légi közlekedést irányítók képviselői. Az eredmény: leváltották Tomáš Šmídet a légiközlekedée-irányitó központ igazgatóját. Emellett beszüntették a sztrájkkészültséget, mivel a közlekedési tárcának időre van szükséged ahhoz, hoga a légiirányítók kövteléseit megvizsgálja.s Közeledik az iskolai behatások ideje, s a „kisebbségi", „nemzetiségi", „nemzeti kisebbségi", vagy egyszerűen csak: szlovákiai magyar szerkesztő agya lázasan kattogni kezd, milyen szóvirágokat, milyen soha nem hallott érveket találjon ki, milyen szívhez szóló szöveget kanyarítson, hogy a latolgató magyar szülőket rábírja, vagy legalább elgondolkoztassa: né akarjanak keserves kínokat a gyermekeiknek, írassák őket anyanyelvi iskolába. Mert a szülő mindig jót akar a gyerekének, s hiába tudja, hogy a pokolba vezető út is jőszándékkal van kikövezve, azt már nem mindig ismeri fel, hogy a pokol nem materialista kategória, nem pusztán vallási fogalom, de leggyakrabban evilági szenvedés. S gyakran azt sem látja, mi lapul a kövek alatt. Hány meg hány szomorú felnőttel találkoztam, aki szapulja a szüleit, akik egykor jót akartak neki, hogy se ide, se oda nem tartozó, valamiféle gyökértelen, kulturálatlan, félkultúrájú, identitászavarokkal küzdő embert „faragtak" belőle, amikor, isten tudja, milyen okból, nem magyar iskolába íratták. Hány meg hány kisdiákkal tafálkozhatunk, aki habaréknyelven beszél, s akinek roppant teher az iskola, mert míg a többiek könnyen, játszva tanulnak, ő egy idegen nyelvvel birkózik. A legtöbb becsapottnak, kizártnak érzi magat. Találkoztam olyan gyerekekkel is, akik fellázadtak az ostoba szülői akarat ellen. Dehát a gyerekek többsége nem tud lázadni. Megadóan elfogadják a szülői döntést, s legfeljebb magukba fordulnak, szenvednek, nyelik a kisebbrendűségi érzés traumáit, s nem értik ők miért butábbak a többieknél. A hibát magukban keresik, s mert nem találják (nem is találhatják), meghasonlanak önmagukkal, környezetükkel. Sok szülő csak akkor döbben rá tévedésére, amikor a szeretett gyermeke a legváratlanabb és leggyanűtlanabb pillanatban (talán éppen a vacsoraasztalnál) neki szegezi ANYÁM NYELVE a kérdést: apa, anya, ti miért beszéltek magyarul? Sok nagymamának akkor szökik először könny a szemébe, amikor rájön, nem tud szót érteni az unokájával. Mi az a többlet, amelynek kedvéért le kell mondania sok magyar kisgyereknek Petőfiről, Weöres Sándor csodás verseiről, Mátyás királyról, s később Szent Istvánról, Rákóczi Ferencről? Bartók Béláról, Csontváryról? Miféle szándék, ami kiüti kezéből, lelkéből a Bóbita zenéjét, a Toldi gazdag és utánozhatatlan nyelvezetét, Jókai mesés törteneteit? A tárgyi ismeretek, amelyeket kétszeres erőfeszítéssel kell elsajátítania? Amelyeket anyanyelvén játszi könnyedséggel megtanult volna? Kérdem: hol az a rengeteg miniszter, mérnök, orvos, jogász, kutató, tanár, művész, amivé válniuk kellett volna a „jobb" és „könnyebb érvényesülést nyújtó" iskolákban az évezredes, európai szintű magyar kultúrából kiebrudalt gyerekeknek? Lett belőlük kőműves, segédmunkás, lakatos, jobb esetben bolti eladó, kishivatalnok. A többségről beszélek, természetesen. Hol az a tengernyi „könnyedén érvényesült", magasabbra avanzsált tehetség? Lett belőlük majdnem magyar, majdnem szlovák, gyökértelen, és le merem írni: kulturálatlan konglomerátum, aki már azt sem tartja fontosnak, honnan jött, hová igyekszik, mivé lesz. Dobozember. Statisztikai rubrikát kitöltő massza. Mert bármelyik kultúrához be lehet jelentkezni, mint egy pártba, vagy egy felekezethez, lehet csapódni ide-oda, mint az őszi faleveleknek, a géneket azonban nem lehet becsapni. Nincs kedvem szóvirágokat eregetni, se rábeszélni, se lebeszélni senkit feltett szándékáról. Azt azonban mindenki tudatosíthatja, hogy a demokráciát nem az állam adja, hanem a polgár építi ki magának, s hogy édesanyánk nyelvét nem az államtól kaptuk, nem ilyen-olyan minisztériumokban osztogatják a sorbanállóknak, nem politikai pártok és változó parlamentek utalják ki az érdeklődőknek. A szabadságot vállalni kell, minden konzekvenciájával. A gyerekeink sorsáról mi, szülök döntünk, s nem mindegy, hogy bátor, magukat vállaló, s nemzetüket nem szégyellő, avagy falmelléki, lesütött szemű, az első széljárásra megadóan letérdelő puhányokat nevelünk belőlük. Coménius évfordulójának évében maga a népek tanítója sem gondolná másképp. KÖVESD1 KÁROLY Ütött az óra - mutatja köztársasági elnökünk Ján Čarnogurský kormányfőnek, hiszen vele ellentétben nem munkalátogatáson, hanem szabadságon van a Magas-Tátrában. Mindez nem zavarta öt abban, hogy közel másfél órán át tárgyaljon a szlovák miniszterelnökkel. Arról, hogy miről beszéltek és mit intézett a kormányfő a Poprádi járásban, a második oldalon számolunk be bővebben. (Vladimír Benko felvétele) LESZ MEGOLDÁS? Tegnap nem hivatalos látogatásra utazott Prágába František Mikloško, Peter Tatár, Ivan Čarnogurský és Peter Zajac. A prágai parlamentben Dagmar Burešová, Jan Kalvoda, Jan Kasal, Jiŕí Vlach és Václav Žák fogadták szlovákiai tárgyalópartnereiket. A nem hivatalos megbeszélésen a két nemzeti tanács között kötendő szerződésről tárgyaltak, miközben a legfontosabb a szerződés elfogadásának formája (Folytatás a 2. oldalon) FORDULT A KOCKA EGYRE KELENDŐBBEK A VAGYONJEGYEK Novemberben és decemberben a galántai regisztrációs központban is voltak napok, amikor az érdeklődők száma még a tizet sem érte el. Nem úgy ezen a héten. Az emberek szinte egymásnak adják a kilincset. Nyitvatartásiik óta szerdán először már nem az itt dolgozók vártak az Ögyfelekre, hanem - ha perceket Is - az utóbbiak, amfg sorra kerültek. Babóti László, a központ vezetője az ugrásszerűen megnövekedett érdeklődést számokkal is érzékeltette. Amíg december végéig alig 900-an regisztráltatták magukat, addig a hét közepén már kőzeljártak az 1400as sorszámhoz. Szerdán több mint 170 vagyonjegykönyvet vettek nyilvántartásba, a csütörtök pedig újabb napi csúcsot hozott. A vezető elmondta, vannak, . akik az egyes befektetési privatizációs alapokról szeretnének többet tudni. Mérlegelik, kérdezik, hova, mire fektessék be ezer pontjukat. Számolva az érdeklődéssel, most szombaton és vasárnap nyitva tartanak. Reggel kilenctől, este öt óráig várják az ügyfeleket. A vezető kérése, hogy aki bizonytalan, inkább kitöltetlen vagyonjegykőnyvvel keresse fel őket. Az adatokat ők maguk beírják, hiszen ez kevesebb időt igényel, mint az esetleges hiba helyrehozása. Helyesen döntöttek a regisztrációs központ dolgozói, hogy a hétvégi napokon is nyitva tartanak. Mária Kivarottová, a posta galántai központjának osztályvezetője elmondta, hogy amfg októberben és novemberben a Galántai járásban 1430 vagyonjegybélyeget adtak el, addig decemberben már 2320 darabot adtak el. Szerdán és másnap délig pedig csak a galántai, seretfi és a vágsellyei postán összesen tőbb mint 1100 vagyonjegybélyeget vásároltak meg. A járásban eddig közel 7300 vagyonjegykönyvet adtak el, s akik ezeket megvették, azok túlnyomó többsége minden bizonnyal regisztráltatja is majd magát. A fokozott érdeklődést a takarékpénztár diószegi fiókjában székelő regisztrációs központ vezetője, Roman Konečný mérnök is alátámasztotta. Szerdán és a rákövetkező két napon közel annyi ügyfelük volt, mint novemberben és decemberben együttvéve. Ma ós holnap ők is nyitva tartanak. Amint tapasztaltam, az itt dolgozók a puszta bejegyzésen túl az ügyfelek kérdéseire is szívesen válaszolnak. (egri)