Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám, szombat

KULTURA . ÚJSZÓM 1992. JANUAR 4. MILYEN LESZ A PROGRAMFÁK TERMÉSE? A Tolnai-módszer tornaijai tapasztalatairól Kétségtelen, hogy az emberpa­lánták első komoly találkozása a pe­dagógusokkal, nyiladozó értelmük, adaptálóképességük első próbatéte­le az alapiskola első osztályában valósul meg. A különböző közegből kikerült, eredendően pajkos gyerme­kek megfékezése, nevelése mellett a tudás magvának elhintése, a betű­vetésre, olvasásra, számtani alapis­meretekre való tanitás az az egyszerre hálás és hálátlan feladat, mellyel a pedagógusoknak naponta meg kell bfrkózniuk. Evek óta folynak a kutatások, kí­sérletezések, módszertani próbálko­zások, hogy ez a munka még haté­konyabb, még eredményesebb le­gyen. így született meg a magyaror­szági Tolnai Gyuláné 40 évig csi­szolt módszere is, mely új távlatokat nyit(hat) a kisiskolások elemi képzé­sében. A múlt beidegződéseihez szokott pedagógusok, persze, nem kapnak azonnal és tíz körömmel az új, isme­retlen, ki nem próbált és sokszor többletmunkát, önképzést és to­vábbképzést igénylő munkamód­szerek után. Ezért ért meglepetés­szerűen a hír, hogy a Tornaijai Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapiskola ban egy fiatal tanítónő, Hubay Árpádné szeptember elsejétől már e szerint a Magyarországon elismert módszer " szerint tanít, s azóta nemcsak Gö­mörből, de még a keleti végekről is érdeklődnek iránta. Sokan szemé­lyesen is ellátogatnak hozzá, és szerdai napokon, úgynevezett nyi­tott órákon figyelik, tanulmányozzák az oktatás menetét. Személyes találkozásunk alkal­mával először arról érdeklődtem Hu­bay Árpádnétól, az I. C tanítónőjétől, miért jutott erre az elhatározásra és hogyan értékeli az eltelt két és fél hónap tapasztalatait. -Tavaly áprilisban két hetet töl­töttem a budapesti Nyár utcai általá­nos iskolában. Ott ismertem meg a Tolnai-módszert Személyesen megismerkedtem Tolnai Gyulánéval is, és így, a fokozatosan szerzett ismeretek, élmények, benyomások hatása "alatt döntöttem úgy, hogy megpróbálom. Egy háromnapos miskolci átképzésen is részt vettem, és Tolnainé később személyesen is ellátogatott ide, Tornaijára. A kezdet nehéz volt, mert a tankönyvcsomag kinyomtatása késett, így hozzánk is csak október második felében jutott el. Addig mindent nekem kellett el­készítenem, mindent rajzolnom kel­lett a táblára és a segédeszközökkel is sokat bajlódtam. Amikor végre megkaptuk a tankönyvcsomagot, az azóta is osztályunk falán elhelyezett un. programfákat és azok kicsinyített másait, melyek minden padon meg­találhatóak, teljesen más lett a helyzet. Azt hiszem, itt kell elmonda­nom, hogy ez a módszer játékos for­mában tanít, a magánhangzók ritmi­kus ismétlése és fokozatos, a prog­ramfák ábrái szerinti elsajátítása vési szinte észrevétlenül a tudatba a sza­vakat, a betűvetés, az olvasás tudo­mányát. Én még a matematikaórá­kon ís használom ezeket a program­fákat, rájöttem ugyanis, hogy eze­ken is előnyösen alkalmazhatók és a könnyebb, kötetlenebb megértést segítik elő. Ami a többi első osztály­lyal való félévi összehasonlítást, megmérettetést illeti, tartok tőle, hogy nem lesz reális, ugyanis teljes lendülettel csak jó másfél hónapos késéssel láthattunk munkához. Az iskola vezetése igyekszik min­denben segítő kezet nyújtani a taní­tónőnek. A részletekről bővebben Vastag Istvánná igazgatóhelyettes nyilatkozott. - Hubay Arpádné kolléganő kez­deményezése minket is magával ra­gadott. Igyekszünk neki szabad ke­zet adni és, persze, segíteni ís. Saj­nos, a könyvcsomagok egy kicsit késtek, de az a fő, hogy most már itt vannak. Egy-egy ilyen, öt könyvből álló csomag 108 forintba került, de egyelőre úgy intéztük, hogy a gyere­kek szüleinek semmit sem kellett fizetniük. Az, hogy más iskolákból is - egy ízben már egy szlovákból is - ide járnak a pedagógusok, külö­nösképpen nem zavar bennünket, a kolléganő sem ellenzi, a gyereke­ket pedig inkább serkenti, mintsem feszélyezi. Az I. C különben nem válogatott osztály, szép számban vannak gyengébb képességű roma gyerekek is benne, tehát a másik két osztállyal való összehasonlítás eb­ből a szempontból objektív lesz. A járási módszertani központ kez­dettől fogva szoros kapcsolatban áll a módszer kiötlőjével és Hubay Ár­pádnéval is. Erről. dr. Ádám Attila, a módszertani központ munkatársa tájékoztatott: - Dicséretre méltó a tornaijai kol­léganő vállalkozása, s ezt az iskola vezetésével egyetemben mi is igyekszünk majd a jutalmak elosztá­sánál figyelembe venni. Az első ta­pasztalatok az ott járt pedagógusok visszajelzései alapján is pozitívak, ezért még szorosabbra fűztük a Tol­nainéval fenntartott együttműködé­sünk szálait. Újból meglátogat ben­nünket, és ekkor további pedagógu­soknak tart majd előadást, bemuta­tót a módszer lényegéről. Ami a jö­vőt illeti, tudunk róla, hogy Ma­gyarországon már az angol nyelv oktatásához is használják ugyane­zeket a programfákat, jelenleg pedig a német nyelvhez készítik azokat elő. Mi egyelőre azon fáradozunk - természetesen a szerzői jogokat tiszteletben tartva -, hogy az erede­tit a mi betűtípusunkra, főleg az írott betűformákra dolgozzuk át. Ezt köz­pontilag kellene megvalósítani, ép­pen ezért először a minisztériumnak kell az elképzelést magáévá tennie POLGÁRI LÁSZLÓ VENDÉGJÁTÉK KASSÁN Először vendégszerepel Kassán az Egri Gárdonyi Géza Színház együttese. A kassai Thália Színház meghívásának eleget téve, Sultz Sándor, fiatal magyar drámaíró tra­gikomédiáját hozzák el, azt a dara­bot, amelynek az évad elején volt az ősbemutatója Egerben. A szerző, Sultz Sándor az ősbe­mutató műsorfüzetében a követke­zőket írta: „1990 telétől 1991 teléig három színpadi művet írtam. Ezt nevezhetjük, félig-meddig tréfásan A rendszerváltás trilógiájának. Ezek sorban: A várakozóművész; Ro­mantika; És a hősök hazatérnek. Sajátos módon éppen a harmadik kerül színre, önöknél, Egerben. A sorrendnek nincs igazán jelentő­sége". A vendégjáték külön érdekessé­ge, hogy többé­ves szünet után lép ismét kassai színpadra a Sultz­darab főszerepé­ben Csendes László, aki jelen­leg az egri szín­ház egyik vezető színésze. Annak idején a Thália együttesének ala­pító tagjaként ke­rült Kassára; a ,, hőskorban" több évadon ke­resztül volt a szín­ház sikeres mű­vésze, a közön­ség kedvence. Mit jelent most szá­mára, többéves szünet után ismét a hazai közönség elé állni? - Elsősorban örömet, hiszen a viszontlátás, a találkozás min­dig öröm szá­momra. Én úgy érzem, Kassára mindig hazajövök, én igazán sohase mentem el innen, és nemcsak ma­gánemberként mondom ezt, aki­nek a családja itt él a városban. Színészként is itt pihentem meg, itt töltődtem fel. Csak a körülmények kényszerítő ereje miatt kellett más színpadokon szerencsét próbál­nom". Nagy öröm hát most a „hazai pálya". És izgalom is, felér egy ős­bemutató izgalmával. - Sultz Sándor darabjának ősbe­mutatója volt Egerben. Milyen érzés ez a színésznek? - Nem sokszor adatik meg e pá­lyán, hogy azzal a tudattal készüljek egy bemutatóra: én vagyok az elsó, aki életre, színpadi életre hívja az író megálmodta figurát. Olyan öröm ez, mint amikor az embernek gyereke születik. És iszonyú felelősség is. Ezt éreztem most is, ebben a darab­ban is. Igaz, nem mindenben értek egyet a figurával, de ettől talán még izgalmasabb a feladat -„És a hősök hazatérnek". Te­kinthetjük-e a tragikomédia címét egy kicsit jelképes érvényűnek Csendes László pályájára is? - Egyelőre nem. Ez még nem igazi hazatérés, talán egy lépés a hazafelé vezető úton. - Lesznek további tépések is? - Valószínűleg igen. A tervek szerint tavasszal a Thália Színház­ban A régi nyár című zenés vígjáté­kot állítom színpadra, és eljátszom az egyik szerepet is. xxx Az Egri Gárdonyi Géza Színház KÖZBESZÓLÁS Kedves olvasóim! Tisztelt hölgyeim és uraim, főleg az idősebb generáció tagjai! Kérem önöket, hunyják be most a szemüket, s az idő gyorskocsi­jával próbáljanak visszatérni a múltba: az első szerelem csodálatos időszakába. Mindnyájunknak megvolt az első ideálja, meg­álmodott eszményképe! Milyen volt? Óh, azt önök is tudják! Milyen is volt elsó szerelmünk? Magával ragadó, harmatos, bűbájos, igéző! Harmadikos gimnazista vottam, O meg máso­dikos. Ő 12 éves, én 13. Esztendőkön át reggel iskolába menet megvártuk egymást a sarkon s együtt mentünk a gimnáziumba. A szünetekben egymás szemét kerestük. Iskolából jövet egyi­künk az utca egyik oldalán, a másik a másikon ment, s közben messziről is hallottuk, hogy egyazon taktusra dobog a szívünk. Az esti korzó idején - nyáron 7-8-ig, télen 6-tól 7-ig - a főutcá­val szomszédos sötét kisutcákban egymás kezét fogva ballagtunk, de amikor feltűnt valaki idegen, ijedten rebbentünk szét. A gimnáziumi korzót ellenőrző ügyeletes tanárainak szeme elöl volt elsősorban tanácsos lelépni, mert voltak olyanok, mint Bittó tanár úr. Ót kevesen szerették. Ez nemcsak a diákokra vonatkozott, tanár társai sem kedvelték valami különösen. Az egyik csillagos, akác illatú nyári estén a nyolcat már rég elkongatta a kéttornyú templom nagyórája, de mi ketten, Hegyi meg én, egymás Az És a hősök hazatérnek című dráma egyik jelenetében Radó Denise és Csendes László. (Koncz János felvétele) előadását Szegvári Menyhért Já­szai-díjas művész rendezte. Csen­des Lászlón kívül Losonczy Ariel, Radó Denise, Román Judit, Réti Árpád, M. Horváth József, Solymosi Tibor és Páldi Zoltán szerepelnek. Tekintettel arra, hogy a kassai Thália Színház szervezési és egyéb okok miatt kénytelen az évad egyik tervezett bemutatóját a következő évadra halasztani, az egriek előadá­sát kínálja fel bérleteseinek. Ám mi­vel a Thália színpada nem felel meg az egriek nagyobb színpadra készült produkciójának, az előadások a Szakszervezetek Házéban lesz­nek 1992. január 7-én és 8-án este 7 órától -tó szemébe feledkeztünk. Egyszerre kemény kopo­gós léptekre lettünk figyelmesek. Anna még be­surranhatott a kapun, de én beíébotlottam Bittó­ba. Arcán kaján ördögi mosoly ült. Faggatni kezdett: - Tilos időben kivel csatangolsz itt a sötétben? Némán, riadtan, a bekövetkező bajokra gon­doltam. Egész éjszaka ébren hánykolódtam ágyamban. Nem tudtam elaludni, hisz ilyesmiért akkoriban még kicsapás is járhatott. A hajnali mise után félve követtem osztályfőnökömet, jó Ml A DIÁKSZERELEM? lelkű paptanáromat a sekrestyébe. Az meg dere­kára tett kézzel, szemlesütve kezdett korholni: - A fiatalúr máskor ne sétafikáljon arra, amerre az a csúf árulkodós Bittó úr jár! Igen-igen, még aznap este mondta, hogy elkapta uraságodat. Én megmondtam neki: tudom, tudom, én engedtem el ót látogatóba. Egy alkalommal folyosóügyeletes volt éppen az osztályfőnök úr. Hegyi és én megkésve, csöngetés után futottunk be az iskolába. Annát hagyta menni, ám engem leállított. - Ez a szerelem? - kaptam a mellbevágó kérdést. Elállt a lélegzetem is. - Mit lehessen tudni, osztályfőnök úr?! - da­dogtam halkan. - Nekem nem tetszik! - jött a lesújtó replika. - Mondtuk, ugye? Nem tetszik! Vékonyka, nincs rajta mit megfogni! Elképzelhető, milyen öv alatti ütésként hatott öreg papom kritikája a hős-szerelmes ifjúra. Szinte letaglózott, ám a szerelem tüze csak tovább forrt bennem. Mi ketten pedig akkor már túl voltunk életünk legnagyobb fogadalmán, oltár előtti eskünkön. Az egyik délután ugyanis a Szent József mellékoltár előtt térdreborulva, a confiteor Deo omnipotenti után kéz a kézben megfogad­tuk, szívünk utolsó dobbanásáig szeretni fogjuk egymást... xxx A minap feleségemmel látogatóban voltunk a kis Duna-parti városkában, jóbarátom özvegyé­nél. Egyszer csak csöngetés zavarta meg be­szélgetésünket. Vendéglátónk kiment a bejárati kapuhoz. Kis idő múlva visszatért és sajnálkozva mondta: - Hegyi volt itt... - S nem jött be, miért? - kérdeztem. - Hívtam s mondtam is, hogy te, illetve ti vagytok nálam, akkor megrettent és csak annyit mondott: - Kár, hogy nem mehetek be... - Itt elakadt, s szinte szégyenkezve, szinte suttogva mondta: - Nincs rajtam melltartó... Hát kérem, igen, igen, ez a szerelem! Bevallom, így vagyok én is, ha nagy-nagy ritkán összefutok Hegyivel, így öregen, rokkan­tan, messzi hetvenen túl, a hátamon, a gerince­men szinte végigszáguld a hideg, majd hőhullám önt el, vérem lüktetését, akár milliónyi túszúrást, tíz ujjam begyében is percekig érzem. Ugye, így van ez önökkel is. Ha nem - hát fitty fenét sem ért egykori nagy diákszerelmük! Spectator UTASSY JÓZSEF, ll » ' A KOLTO Költők ritkán szerepelnek a magyar televízióban, s leg­alább olyan ritkán hallani verset. Ha meg igen, akkor eldugva az éjszakába, szinte elrejtve a még tiszta szemek, a még hallani ké­pes lelkek elől. A most megszólalt költő min­dig életet mond. Szavai között nem kujtorog a gondolat, nem piszkolódik be a lélek, mert a születő szó szárnyra kap, emelkedni kezd a mindennapok gyalogösvényei fölé. Megmutat­ni a lentről láthatatlant, a min­dennapok lassú változását, a su­hanó árnyakat, a röppenő fénye­ket, tegnapot és holnapot. A lé­leknek hazát, a hazának lelket keres a költő... Ilyen verseket ír Utassy Jó­zsef, akinek verseit a csehszlo­vákiai magyarok egy része Diny­nyés József daltulajdonos tolmá­csolásában ismeri elsősorban. A portréfilm, amelyben a szülő­helyen, a versforrásból gyarapo­dó költészeten kívül a költői élet­pálya némely szegmentumait is bemutatták, mégis több volt, mint önvallomás. Szembesítő megszenvedettség, magával ra­gadó játékosság és erőt adó szi­lajság szólított meg. Számomra egyszerre közeli és egyszerre távoli. Közeli, mert verseit ama híres Kilencek antológiájából megismerve évről évre várom, s ha felbukkan egy-egy az Élet és Irodalomban, a Tiszatájban, a Forrásban a bizakodás költözik belém: hát ír, gyógyszerekből ál­lított aranyos sejtbörtönben is megszólal. Nem tudom, van-e még egy ilyen költője a kortárs magyar lírának, aki a nemzetre kimért sorscsapások személyesíthető adagjainak súlya alatt sem ros­kadt meg, s a gyermekkor élmé­nyeit méhsejtekként férfias lírá­jába építve emel katedrálist a nemzet mai imádságainak. Küzdés ez a ránk mért történelmi lét mindennapiságával, és az eb­ben a mindennapiságban vergő­dő lélek szabadságáért. Utassy József nem választ sorsot, őt a sors választotta ki, hogy költé­szetét természetes tettként ne­künk adja. A csütörtök este a TV 1 csa­tornán sugárzott portréműsorá­ban a versé volt a főszerep. Bán János, Varga Kata és az Utassy­verseket megzenésítő Dinnyés József olyan erőteljes tolmácso­lásban adták elő a költeménye­ket, amely magukból a szavak­ból fakadt fel. A költő sorsának emlékeit idézték, benne a hazát teremtő szülői házat, az árvaság terheit és léleknyitogató csodáit, a szerető hitvest, a fiatalon el­hunyt fiút, a terhek súlya alatt fel­felsikoltó lélek vergődése ellené­re is fakadó költészetet. Egy a magyar költészet élvo­nalába tartozó, mégis méltányta­lanul kevesek által ismert, vers­katedrálist építő embert ismer­hettek meg azok is, akik eddig talán elvétve találkoztak Utassy József verseivel. Bár a nagy ma­gyar költők mostanság igencsak szaporán halnak, van már egy újabb nemzedék, amely felemel népet és verset „mai, holnapi bizáncok ellen, / hogy védd ma­gad: / Szerelmem, / Szerelmem Kápolna-virága, / Nekem / Édes Egyetlenem, / Világ / Világa." DUSZA ISTVÁN TÁVKAPCSOLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom