Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám, szombat
KULTURA . ÚJSZÓM 1992. JANUAR 4. MILYEN LESZ A PROGRAMFÁK TERMÉSE? A Tolnai-módszer tornaijai tapasztalatairól Kétségtelen, hogy az emberpalánták első komoly találkozása a pedagógusokkal, nyiladozó értelmük, adaptálóképességük első próbatétele az alapiskola első osztályában valósul meg. A különböző közegből kikerült, eredendően pajkos gyermekek megfékezése, nevelése mellett a tudás magvának elhintése, a betűvetésre, olvasásra, számtani alapismeretekre való tanitás az az egyszerre hálás és hálátlan feladat, mellyel a pedagógusoknak naponta meg kell bfrkózniuk. Evek óta folynak a kutatások, kísérletezések, módszertani próbálkozások, hogy ez a munka még hatékonyabb, még eredményesebb legyen. így született meg a magyarországi Tolnai Gyuláné 40 évig csiszolt módszere is, mely új távlatokat nyit(hat) a kisiskolások elemi képzésében. A múlt beidegződéseihez szokott pedagógusok, persze, nem kapnak azonnal és tíz körömmel az új, ismeretlen, ki nem próbált és sokszor többletmunkát, önképzést és továbbképzést igénylő munkamódszerek után. Ezért ért meglepetésszerűen a hír, hogy a Tornaijai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola ban egy fiatal tanítónő, Hubay Árpádné szeptember elsejétől már e szerint a Magyarországon elismert módszer " szerint tanít, s azóta nemcsak Gömörből, de még a keleti végekről is érdeklődnek iránta. Sokan személyesen is ellátogatnak hozzá, és szerdai napokon, úgynevezett nyitott órákon figyelik, tanulmányozzák az oktatás menetét. Személyes találkozásunk alkalmával először arról érdeklődtem Hubay Árpádnétól, az I. C tanítónőjétől, miért jutott erre az elhatározásra és hogyan értékeli az eltelt két és fél hónap tapasztalatait. -Tavaly áprilisban két hetet töltöttem a budapesti Nyár utcai általános iskolában. Ott ismertem meg a Tolnai-módszert Személyesen megismerkedtem Tolnai Gyulánéval is, és így, a fokozatosan szerzett ismeretek, élmények, benyomások hatása "alatt döntöttem úgy, hogy megpróbálom. Egy háromnapos miskolci átképzésen is részt vettem, és Tolnainé később személyesen is ellátogatott ide, Tornaijára. A kezdet nehéz volt, mert a tankönyvcsomag kinyomtatása késett, így hozzánk is csak október második felében jutott el. Addig mindent nekem kellett elkészítenem, mindent rajzolnom kellett a táblára és a segédeszközökkel is sokat bajlódtam. Amikor végre megkaptuk a tankönyvcsomagot, az azóta is osztályunk falán elhelyezett un. programfákat és azok kicsinyített másait, melyek minden padon megtalálhatóak, teljesen más lett a helyzet. Azt hiszem, itt kell elmondanom, hogy ez a módszer játékos formában tanít, a magánhangzók ritmikus ismétlése és fokozatos, a programfák ábrái szerinti elsajátítása vési szinte észrevétlenül a tudatba a szavakat, a betűvetés, az olvasás tudományát. Én még a matematikaórákon ís használom ezeket a programfákat, rájöttem ugyanis, hogy ezeken is előnyösen alkalmazhatók és a könnyebb, kötetlenebb megértést segítik elő. Ami a többi első osztálylyal való félévi összehasonlítást, megmérettetést illeti, tartok tőle, hogy nem lesz reális, ugyanis teljes lendülettel csak jó másfél hónapos késéssel láthattunk munkához. Az iskola vezetése igyekszik mindenben segítő kezet nyújtani a tanítónőnek. A részletekről bővebben Vastag Istvánná igazgatóhelyettes nyilatkozott. - Hubay Arpádné kolléganő kezdeményezése minket is magával ragadott. Igyekszünk neki szabad kezet adni és, persze, segíteni ís. Sajnos, a könyvcsomagok egy kicsit késtek, de az a fő, hogy most már itt vannak. Egy-egy ilyen, öt könyvből álló csomag 108 forintba került, de egyelőre úgy intéztük, hogy a gyerekek szüleinek semmit sem kellett fizetniük. Az, hogy más iskolákból is - egy ízben már egy szlovákból is - ide járnak a pedagógusok, különösképpen nem zavar bennünket, a kolléganő sem ellenzi, a gyerekeket pedig inkább serkenti, mintsem feszélyezi. Az I. C különben nem válogatott osztály, szép számban vannak gyengébb képességű roma gyerekek is benne, tehát a másik két osztállyal való összehasonlítás ebből a szempontból objektív lesz. A járási módszertani központ kezdettől fogva szoros kapcsolatban áll a módszer kiötlőjével és Hubay Árpádnéval is. Erről. dr. Ádám Attila, a módszertani központ munkatársa tájékoztatott: - Dicséretre méltó a tornaijai kolléganő vállalkozása, s ezt az iskola vezetésével egyetemben mi is igyekszünk majd a jutalmak elosztásánál figyelembe venni. Az első tapasztalatok az ott járt pedagógusok visszajelzései alapján is pozitívak, ezért még szorosabbra fűztük a Tolnainéval fenntartott együttműködésünk szálait. Újból meglátogat bennünket, és ekkor további pedagógusoknak tart majd előadást, bemutatót a módszer lényegéről. Ami a jövőt illeti, tudunk róla, hogy Magyarországon már az angol nyelv oktatásához is használják ugyanezeket a programfákat, jelenleg pedig a német nyelvhez készítik azokat elő. Mi egyelőre azon fáradozunk - természetesen a szerzői jogokat tiszteletben tartva -, hogy az eredetit a mi betűtípusunkra, főleg az írott betűformákra dolgozzuk át. Ezt központilag kellene megvalósítani, éppen ezért először a minisztériumnak kell az elképzelést magáévá tennie POLGÁRI LÁSZLÓ VENDÉGJÁTÉK KASSÁN Először vendégszerepel Kassán az Egri Gárdonyi Géza Színház együttese. A kassai Thália Színház meghívásának eleget téve, Sultz Sándor, fiatal magyar drámaíró tragikomédiáját hozzák el, azt a darabot, amelynek az évad elején volt az ősbemutatója Egerben. A szerző, Sultz Sándor az ősbemutató műsorfüzetében a következőket írta: „1990 telétől 1991 teléig három színpadi művet írtam. Ezt nevezhetjük, félig-meddig tréfásan A rendszerváltás trilógiájának. Ezek sorban: A várakozóművész; Romantika; És a hősök hazatérnek. Sajátos módon éppen a harmadik kerül színre, önöknél, Egerben. A sorrendnek nincs igazán jelentősége". A vendégjáték külön érdekessége, hogy többéves szünet után lép ismét kassai színpadra a Sultzdarab főszerepében Csendes László, aki jelenleg az egri színház egyik vezető színésze. Annak idején a Thália együttesének alapító tagjaként került Kassára; a ,, hőskorban" több évadon keresztül volt a színház sikeres művésze, a közönség kedvence. Mit jelent most számára, többéves szünet után ismét a hazai közönség elé állni? - Elsősorban örömet, hiszen a viszontlátás, a találkozás mindig öröm számomra. Én úgy érzem, Kassára mindig hazajövök, én igazán sohase mentem el innen, és nemcsak magánemberként mondom ezt, akinek a családja itt él a városban. Színészként is itt pihentem meg, itt töltődtem fel. Csak a körülmények kényszerítő ereje miatt kellett más színpadokon szerencsét próbálnom". Nagy öröm hát most a „hazai pálya". És izgalom is, felér egy ősbemutató izgalmával. - Sultz Sándor darabjának ősbemutatója volt Egerben. Milyen érzés ez a színésznek? - Nem sokszor adatik meg e pályán, hogy azzal a tudattal készüljek egy bemutatóra: én vagyok az elsó, aki életre, színpadi életre hívja az író megálmodta figurát. Olyan öröm ez, mint amikor az embernek gyereke születik. És iszonyú felelősség is. Ezt éreztem most is, ebben a darabban is. Igaz, nem mindenben értek egyet a figurával, de ettől talán még izgalmasabb a feladat -„És a hősök hazatérnek". Tekinthetjük-e a tragikomédia címét egy kicsit jelképes érvényűnek Csendes László pályájára is? - Egyelőre nem. Ez még nem igazi hazatérés, talán egy lépés a hazafelé vezető úton. - Lesznek további tépések is? - Valószínűleg igen. A tervek szerint tavasszal a Thália Színházban A régi nyár című zenés vígjátékot állítom színpadra, és eljátszom az egyik szerepet is. xxx Az Egri Gárdonyi Géza Színház KÖZBESZÓLÁS Kedves olvasóim! Tisztelt hölgyeim és uraim, főleg az idősebb generáció tagjai! Kérem önöket, hunyják be most a szemüket, s az idő gyorskocsijával próbáljanak visszatérni a múltba: az első szerelem csodálatos időszakába. Mindnyájunknak megvolt az első ideálja, megálmodott eszményképe! Milyen volt? Óh, azt önök is tudják! Milyen is volt elsó szerelmünk? Magával ragadó, harmatos, bűbájos, igéző! Harmadikos gimnazista vottam, O meg másodikos. Ő 12 éves, én 13. Esztendőkön át reggel iskolába menet megvártuk egymást a sarkon s együtt mentünk a gimnáziumba. A szünetekben egymás szemét kerestük. Iskolából jövet egyikünk az utca egyik oldalán, a másik a másikon ment, s közben messziről is hallottuk, hogy egyazon taktusra dobog a szívünk. Az esti korzó idején - nyáron 7-8-ig, télen 6-tól 7-ig - a főutcával szomszédos sötét kisutcákban egymás kezét fogva ballagtunk, de amikor feltűnt valaki idegen, ijedten rebbentünk szét. A gimnáziumi korzót ellenőrző ügyeletes tanárainak szeme elöl volt elsősorban tanácsos lelépni, mert voltak olyanok, mint Bittó tanár úr. Ót kevesen szerették. Ez nemcsak a diákokra vonatkozott, tanár társai sem kedvelték valami különösen. Az egyik csillagos, akác illatú nyári estén a nyolcat már rég elkongatta a kéttornyú templom nagyórája, de mi ketten, Hegyi meg én, egymás Az És a hősök hazatérnek című dráma egyik jelenetében Radó Denise és Csendes László. (Koncz János felvétele) előadását Szegvári Menyhért Jászai-díjas művész rendezte. Csendes Lászlón kívül Losonczy Ariel, Radó Denise, Román Judit, Réti Árpád, M. Horváth József, Solymosi Tibor és Páldi Zoltán szerepelnek. Tekintettel arra, hogy a kassai Thália Színház szervezési és egyéb okok miatt kénytelen az évad egyik tervezett bemutatóját a következő évadra halasztani, az egriek előadását kínálja fel bérleteseinek. Ám mivel a Thália színpada nem felel meg az egriek nagyobb színpadra készült produkciójának, az előadások a Szakszervezetek Házéban lesznek 1992. január 7-én és 8-án este 7 órától -tó szemébe feledkeztünk. Egyszerre kemény kopogós léptekre lettünk figyelmesek. Anna még besurranhatott a kapun, de én beíébotlottam Bittóba. Arcán kaján ördögi mosoly ült. Faggatni kezdett: - Tilos időben kivel csatangolsz itt a sötétben? Némán, riadtan, a bekövetkező bajokra gondoltam. Egész éjszaka ébren hánykolódtam ágyamban. Nem tudtam elaludni, hisz ilyesmiért akkoriban még kicsapás is járhatott. A hajnali mise után félve követtem osztályfőnökömet, jó Ml A DIÁKSZERELEM? lelkű paptanáromat a sekrestyébe. Az meg derekára tett kézzel, szemlesütve kezdett korholni: - A fiatalúr máskor ne sétafikáljon arra, amerre az a csúf árulkodós Bittó úr jár! Igen-igen, még aznap este mondta, hogy elkapta uraságodat. Én megmondtam neki: tudom, tudom, én engedtem el ót látogatóba. Egy alkalommal folyosóügyeletes volt éppen az osztályfőnök úr. Hegyi és én megkésve, csöngetés után futottunk be az iskolába. Annát hagyta menni, ám engem leállított. - Ez a szerelem? - kaptam a mellbevágó kérdést. Elállt a lélegzetem is. - Mit lehessen tudni, osztályfőnök úr?! - dadogtam halkan. - Nekem nem tetszik! - jött a lesújtó replika. - Mondtuk, ugye? Nem tetszik! Vékonyka, nincs rajta mit megfogni! Elképzelhető, milyen öv alatti ütésként hatott öreg papom kritikája a hős-szerelmes ifjúra. Szinte letaglózott, ám a szerelem tüze csak tovább forrt bennem. Mi ketten pedig akkor már túl voltunk életünk legnagyobb fogadalmán, oltár előtti eskünkön. Az egyik délután ugyanis a Szent József mellékoltár előtt térdreborulva, a confiteor Deo omnipotenti után kéz a kézben megfogadtuk, szívünk utolsó dobbanásáig szeretni fogjuk egymást... xxx A minap feleségemmel látogatóban voltunk a kis Duna-parti városkában, jóbarátom özvegyénél. Egyszer csak csöngetés zavarta meg beszélgetésünket. Vendéglátónk kiment a bejárati kapuhoz. Kis idő múlva visszatért és sajnálkozva mondta: - Hegyi volt itt... - S nem jött be, miért? - kérdeztem. - Hívtam s mondtam is, hogy te, illetve ti vagytok nálam, akkor megrettent és csak annyit mondott: - Kár, hogy nem mehetek be... - Itt elakadt, s szinte szégyenkezve, szinte suttogva mondta: - Nincs rajtam melltartó... Hát kérem, igen, igen, ez a szerelem! Bevallom, így vagyok én is, ha nagy-nagy ritkán összefutok Hegyivel, így öregen, rokkantan, messzi hetvenen túl, a hátamon, a gerincemen szinte végigszáguld a hideg, majd hőhullám önt el, vérem lüktetését, akár milliónyi túszúrást, tíz ujjam begyében is percekig érzem. Ugye, így van ez önökkel is. Ha nem - hát fitty fenét sem ért egykori nagy diákszerelmük! Spectator UTASSY JÓZSEF, ll » ' A KOLTO Költők ritkán szerepelnek a magyar televízióban, s legalább olyan ritkán hallani verset. Ha meg igen, akkor eldugva az éjszakába, szinte elrejtve a még tiszta szemek, a még hallani képes lelkek elől. A most megszólalt költő mindig életet mond. Szavai között nem kujtorog a gondolat, nem piszkolódik be a lélek, mert a születő szó szárnyra kap, emelkedni kezd a mindennapok gyalogösvényei fölé. Megmutatni a lentről láthatatlant, a mindennapok lassú változását, a suhanó árnyakat, a röppenő fényeket, tegnapot és holnapot. A léleknek hazát, a hazának lelket keres a költő... Ilyen verseket ír Utassy József, akinek verseit a csehszlovákiai magyarok egy része Dinynyés József daltulajdonos tolmácsolásában ismeri elsősorban. A portréfilm, amelyben a szülőhelyen, a versforrásból gyarapodó költészeten kívül a költői életpálya némely szegmentumait is bemutatták, mégis több volt, mint önvallomás. Szembesítő megszenvedettség, magával ragadó játékosság és erőt adó szilajság szólított meg. Számomra egyszerre közeli és egyszerre távoli. Közeli, mert verseit ama híres Kilencek antológiájából megismerve évről évre várom, s ha felbukkan egy-egy az Élet és Irodalomban, a Tiszatájban, a Forrásban a bizakodás költözik belém: hát ír, gyógyszerekből állított aranyos sejtbörtönben is megszólal. Nem tudom, van-e még egy ilyen költője a kortárs magyar lírának, aki a nemzetre kimért sorscsapások személyesíthető adagjainak súlya alatt sem roskadt meg, s a gyermekkor élményeit méhsejtekként férfias lírájába építve emel katedrálist a nemzet mai imádságainak. Küzdés ez a ránk mért történelmi lét mindennapiságával, és az ebben a mindennapiságban vergődő lélek szabadságáért. Utassy József nem választ sorsot, őt a sors választotta ki, hogy költészetét természetes tettként nekünk adja. A csütörtök este a TV 1 csatornán sugárzott portréműsorában a versé volt a főszerep. Bán János, Varga Kata és az Utassyverseket megzenésítő Dinnyés József olyan erőteljes tolmácsolásban adták elő a költeményeket, amely magukból a szavakból fakadt fel. A költő sorsának emlékeit idézték, benne a hazát teremtő szülői házat, az árvaság terheit és léleknyitogató csodáit, a szerető hitvest, a fiatalon elhunyt fiút, a terhek súlya alatt felfelsikoltó lélek vergődése ellenére is fakadó költészetet. Egy a magyar költészet élvonalába tartozó, mégis méltánytalanul kevesek által ismert, verskatedrálist építő embert ismerhettek meg azok is, akik eddig talán elvétve találkoztak Utassy József verseivel. Bár a nagy magyar költők mostanság igencsak szaporán halnak, van már egy újabb nemzedék, amely felemel népet és verset „mai, holnapi bizáncok ellen, / hogy védd magad: / Szerelmem, / Szerelmem Kápolna-virága, / Nekem / Édes Egyetlenem, / Világ / Világa." DUSZA ISTVÁN TÁVKAPCSOLÓ