Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám, péntek

5 RIPORT - INTERJÚ 1992. JANUÁR 10. FÖLDKÖZELBEN Január élejéhez képest szokatlanul meleg van A Pozsonypüspökin lakó Kovács Pista bácsi már a szőlőt • metszi a ház előtti lugasokon. - Nem korai még? - kérdem tőle a még esedékes zimankóra gondolva. - Nem hát, ilyentájt szoktam mindig Meg most olyan jó száraz a talaj, nem sáros. Könnyebb rajta dolgozni - magyarázza, miközben siet kaput nyitni. A lugasokon még alszanak a tőkék, altogy a járda mellé ültetett rózsabokrok is. Bár ha még két hétig kitart az idő, feléledhetnek - tudom meg a Iák, virágok és gyümölcsök jó ismerőjétől. Pista bácsi ugyanis nagy szakember. Úgy hírlik, neki vannak a legszebb fürt szőlői, legízletesebb almái és a legzamatosabb bora Püspökin. A folyosó falát díszítő oklevelek, elismerések is bizonyítják ezt, bár ő maga nem dicsekszik Inkább a tavalyi termésről beszél. - Szépen termett a szőlő: a hatvan tökéről lett 600 liter borom. De az idén már nem lesz annyi. A kert végében néhány tőkét ki kellett vágni, mert az unokám garázst építtetett és az épület árnyékában már nem termett volna. A szőlőnek ugyanis fény és levegő kell, egyébként nincs értelme vele foglalkozni. Pedig szép munka a szőlőtermesztés, kertészkedés öröme is telik benne az embernek, meg haszna is van belőle Csak azt sajnálom, hogy ha majd nem leszek, az unokáim ki fogják vágni a szőlőtőkéket meg a gyümölcsfákat. Egyiküknek sincs kedve vele foglalkozni. A portáján, amerre néz, minden az ö munkáját dicséri. Saját két kezével építette fel a házát, ö maga válogatta, telepítette a gyümölcsfákat, ápolgatta, gondozgatta, sebben a munkában még most, 82 évesen is örömét leli. Fáradhatatlanul kertészkedik, barkácsol, valóságos ezermester, noha, szakmát nem tanulhatott. Tíz gyerek volt a családban,- igy éppen csak a hat elemit végezhette el, máris munkába kellett állnia. Ö azért mindig, mindenhol igyekezett valamit megtanulni, ellesni. „Amit egyszer megtanultál, azt nem vehetik el tőled" - vallja még ma is. Pedig nem volt könnyű gyerekkora. - Tíz éves voltam, amikor elvesztettük anyánkat és kaptunk egy mostohát. Egy kegyetlen mostohát. Apánk gazdálkodott, 16 hold földje volt, megtermett rajta a kenyérnekvaló, de a kenyér mindig el volt előlünk zárva. A mostohaanyám úgy hajtott ki reggel a földre, hogy a kenyérdarabot a kezembe nyomta, ne töltsem hiába az időt az evéssel. Tizenegy évesen már teheneket őriztem, még 14 sem voltam, s már építkezésen dolgoztam Pozsonyban. Az utolsó fillérig le kellett adnom a fizetésemet, a mostohám meg nagyítóval nézte, hogy nem javítottam-e ki az összeget. Vérvörös bor csordul a pohárba. Pista bácsi egy kézmozdulattal megtörli az asztalt, mielőtt letenné rá. (Azt mondja, jót tett neki a bor, de a fehéret nem ihatja Nem bírja a gyomra.) Újból emlékezik - a keserűség hangján mostohájára, a szomorúság hangján fiatalságára. És komolyan mérlegelve vet össze múltat és jelent. - Nehéz volt akkor is az élet Látástól vakulásig dolgoztunk, bár falun mindig könnyebb volt. A falusi ezt-azt mégis megtermelhetett, de városon mindenért pénzt kellett adni S Isten ments, hogy valaki elveszítse a munkáját! Akkor az emberek nem válogattak a munkában, mentek és dolgoztak ott, ahol lehetett. Hiszen heti 20 korona segélyből nem tudtak volna megélni, családot eltartani. Most meg aki munkanélküli, megkapja a fizetése nagy részét és otthon lóbálja a lábát. Tudja miért van ez? Mert a kommunista rezsim alatt teljesen leromlott a munkaerkölcs. A munkahelyen azt csináltak, amit akartak, úgy dolgoztak, ahogy akartak - a fizetést akkor is kapták. A léhaságról, a semmittevésről nem könnyű leszokni Ezért is van a nagy munkanélküliség. Pista bácsi figyelemmel kísér minden változást, minden eseményt. Amit helyesnek tart, arra rábólint. Amit nem, azon elgondolkodik, ö hogyan csinálná. Az aprócska öregúr keményen tud bírálni, de szavainak egy élet tapasztalata ad súlyt. - Kellett már ez a változás, mert már olyan volt a helyzet, hogy a gyerekek az utcán zsemlével futballoztak; a járdán, az út mentén szalámis kenyerek hevertek eldobva. Fel kellett emelni az árakat, hogy az emberek becsülni tudják az árut. Más részről viszont ez az áremelés legjobban csak a szegény népet sújtja. A nagy urak, akik most is tele vannak pénzzel, azoknak ez nem számít Ugyanúgy élik világukat, mint azelőtt. Azokat kellene egy kicsit megpiszkálni, mert szerintem az ilyenek nem tisztességes úton szerezték a vagyonukat, nem kétkezi munkával. Kétkézi munka.. Pista bácsi számára ez egyet jelent a földdel való munkával. Szántani, vetni, kapálni, betakarítani - ez az a körforgás, ami a falusi ember számára egykor az életet jelentette Most már ez is megváltozott. - A mai fiatalság már nem fog a földön dolgozni. Nem tanulta, nem látta, nem tudja hogyan kell. A gazdának elvették a lovait, szerszámait, a földjét - hol tanulhatták volna a gyerekei a földművelést? Mikor én fiatal voltam, még más volt a világ. szélünk, addig a két Korea között más jellegű párbeszéd folyik. Témája az egyesítés. Mennyiben befolyásolná egy ilyen jellegű lépés a kemény munkával elért gazdasági fellendülést? - Az egyesítés egy szép álomnak tűnik, főleg a koreai fiatalok között. Én viszont azt gondolom, komoly veszélyeket rejt magában. Az újraegyesítés drága lehet, hiszen nemcsak gazdasági, hanem súlyos politikai problémáknak nézhetünk elébe. Komolyan gondolom, hogy a helyzet - sajnos - egyértelmű: nem készültünk fel az egyesítésre! • E politikai problémákban bizonyára szerepet játszik a két ország atompotenciálja is. A hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Államok befejezte atomfegyvereinek elszállítását az ön hazájából, a KNDK képviselői viszont nem szívesen tárgyalnak az észak-koreai atompotenciál ellenőrzéséről, mert azt állítólag csak békés célokra használják. - Részben igazuk van. Minden csatornát felhasználunk arra, hogy kapcsolataink javuljanak. Tudjuk, hogy északi szomszédaink gazdasági helyzete több mint kritikus. Szükségünk van azonban arra, hogy bizonyos biztonságos helyzetből tárMindenki azon igyekezett, hogy legalább egy darabka földje legyen, még ha csak annyi is, amin a krumpli megterem. Ha már volt három-negy hold földje, egy-két lova, megtermelte, amire szüksége volt. Én négy hold földet műveltem, míg el nem vették. Még egy traktort is eszkábáltam magamnak hulladékvasból. Olyan jó kis traktor volt, hogy még másoknak is elmentem vele szántani, fuvarozni. Most, mikor szóba került a földek visszaadása, megkérdeztem a családot mi legyen? Vegyük-e vissza a földet? De se a vejeimet, se az unokáimat nem érdekli, én meg már nem dolgozhatok vele A kertet is magam művelem, s ez már így lesz, amíg csak élek Pista bácsi egész életében bízott a földben és bízott Istenben. Nem tartja helyesnek, hogy a vallás csaknem kiszorult az emberek életéből. - Hinni kell, mert hit nélkül elvadulna az ember. Lám, mi lett az eredménye ennek a nagy vallástalanságnak: az erkölcstelenség. Nem lesz könnyű helyrehozni, amit elrontott a kommunista nevelés. Ügyelni kell viszont arra, hogy az egyház ne foglalkozzon politikával és gazdálkodással, mert az nem vezetne jóra. Emlékszem, a régi világban még a háború előtt volt itt Püspökin egy pap, Tyukosnak hívták Az még pénzért sem tett jót az emberekkel, nemhogy kötelességből vagy szeretetből. Még egy halottat sem temetett el, mig az asztalán nem látta a pénzt. Hát ezt teszi a gazdálkodás a papokkal. Pista bácsinak a kommunizmus sem igen tetszett. Mert hát milyen rendszer az, ami a néptől elveszi mindenét, kifosztja vagyonából, s teszi mindezt a nép nevében? - Ez a mai világ egyre jobban kezd hasonlítani arra, ami a háború előtt volt. De azért mégsem lehet ugyanolyan, most már mások a körülmények, s mások az emberek is. Negyven év hosszú idő Nehéz lesz újra visszaállni a régi vágányra. S főleg nem egyik napról a másikra Néhány politikusnak is le kellene végre szállnia a fellegekből, ide a földre, hogy úgy lásson, úgy gondolkodjon, mint az egyszerű ember. Itt, földközelben egész másképp látnának mindent, s talán a kisember problémáit is jobban megértenék Földközelben valahogy jobban lát az ember, nem vakítja el a lény, szemébe tud nézni szomszédiának, ismerősének A magasban szédül a fej, káprázik a szem. Aki túl magasra kerül, az már le sem mer nézni, nehogy leessen. S minél magasabbra kerül, annál kevésbé képes megérteni azokat, akik itt lenn, földközelben élnek S. FORGON SZILVIA gyaljunk, hogy északi szomszédunk mondjon le hatalmi ambícióiról és militáns terveiről, örömmel fogadnánk el az ottani politikai körök ígéreteit, de a tapasztalatok mást igazolnak A negyven évvel ezelőtti invázió az egyesítés szép eszméjével és szép politikai szólamokkal kezdődött. Tudjuk hogy végződött. Nyugtalanul figyelem azt is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság volt pártés állami vezetője Kim Ir Szen kormányától vár menedéket. • ön a zsurnalisztika profeszszora Szöulban. Éppen ez idö tájt készül a csehszlovák médiatörvény és sokat vitatkozunk a demokratikus államokban megjelenő sajtó szabályozásáról. Mi az ön véleménye erről? - A válasz nagyon egyszerű: a demokrácia, a szólásszabadsággal, a véleménynyilvánítás szabadságával kezdődik. A demokráciában minden fz embertől, a polgártól függ. A polgár sok mindent csak a kimondott, leirt, kinyilvánított gondolatokon keresztül tud megérteni, és megértetni. így hát semmilyen demokrácia nem létezhet sajtószabadság nélkül. Csehszlovákia a demokrácia útjára akar lépni? Ennek első kritériuma a sajtó, az újságírók szabadsága. Akkor is, ha ennek buktatói vannak. Vegyük észre: a demokráciának is vannak buktatói! Túl kell lépni rajtuk. DANIELA GÁLIKOVÁ LOVÁSZ ATTILA KOMENSKÝ EGYETEM VÁLTOZÁS A MAGYAR TANSZÉK ÉLÉN 1992. január 1-jei hatállyal Jakab Istvánt nevezték ki a Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetőjévé, miután Zalabai Zsigmond, egészségi okokra hivatkozva, lemondott. Jakab István hatvanhárom éveš, 1961-tôl a tanszék tanára, a mai magyar nyelv és nyelvművelés oktatója; 1970-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot, politikčjľ okok miatt húsz évig kellett várriia a docensi címre. Több nyelvművelő könyv szerzője, nevével lapunk olvasói is rendszeresen találkozhatnak, mindenekelőtt a Kis nyelvőr rovatban. - Ismerve önt, talán álmában sem gondolt arra, hogy egyszer még tanszékvezető egyetemi docens lesz. Hogyan lett mégis? - Zalabai Zsigmond az egyetlen tanszékünkön, akí a közép-nemzedékhez tartozik Pillanatnyilag két nagyon fiatal és három olyan tanár van, akik már túlléptek a nyugdíjkorhatáron. ötünk közül esett rám a választás, szavazattöbbséggel. - Gondolom, azért voltak bizonyos feltételek, melyeknek meg kellett felelni. - Igen, a tanszéken szóba jött, és maga Zalabai Zsigmond is hangsúlyozta, hogy lehetőleg olyan ember legyen az új vezető, akinek van tudományos és pedagógiai fokozata, ismeri a tanszék belső életét, és szakmai körökben sem teljesen ismeretlen. Hát igy esett rám a választás. Férfiasan harcoltam ellene, a kollégák és a tanszéki helyzet azonban meggyőztek arról, hogy el kell vállalnom ezt a tisztséget. -Zalabai Zsigmond nemrégiben azt nyilatkozta lapunknak, Aranyt parafrazátva, hogy a tanszéken a pénz is, a paripa is megvan a munkához, csak dolgozni kell. - Elödöm anyagi szempontból rendbe tette a tanszéket; a Szenei Molnár Alapítvány számláján jelentős összeg van. Részben ennek réyén is lehetővé vált, hogy vendégelőadókat hívjon meg, ami mindenképpen hasznos, mert az új arcokkal, új nézetekkel ismerkedhetnek meg a hallgatók. Ezt a gyakorlatot én is szeretném folytatni. Húsz évig tartó harc, huzavona után, hamarosan elindíthatjuk a kabinetet, Zalabai Zsigmond szorgalmazása nyomán, valamint a dékán jóvoltából. Tudományos kutatóhely lesz ez tanszékünkön, ahol - csekély pedagógiai kötelezettség mellett - négy szakember foglalkozik majd egyebek között a csehszlovákiai magyar irodalom és kultúra kutatásával, a nyelvjárások és a nyelvhasználat vizsgálatával. Új, fontos feladatot jelent ez számunkra. Szeretném ezenkívül konkrétabbá tenni a tanszék régebbi tagjainak kutatómunkáját, megteremteni a feltételeket e munkához. Másik célom: a tanszék megfiatalítása. Ez nem lesz könnyű, ugyanis a letűnt rendszer a mi végzőseinket sem ösztönözte arra, hogy tudományos fokozatokat szerezzenek, egyetemi oktatóként nem láttak maguk előtt perspektívát; máshol találtak munkát, ahol talán jobban is megfizették őket. - Friss még a döntés, frissek az érzések, melyek bizonyára önt sem kerülik el ezekben a napokban. Vajon nincs-e köztük olyan, hogy:,, miért kellett vállalnom"? - Amint már jeleztem, a helyzet kényszerített arra, hogy átvegyem a feladatot; és ha már átvettem, a legjobb tudásom szerint igyekszem megfelelni neki. Természetesen, a kollégákra támaszkodva, akik nagyon megígérték, hogy segíteni fognak Azt is említettem már, hogy én nem kívántam ezt a funkciót, hatvanegyben azzal a szilárd elhatározással hagytam ott egy középiskolai igazgatói munkakört, hogy soha többé nem vállalok hasonló tisztséget Fogadalmamat'most kénytelen voltam megszegni. -bor A szőlő is olyan, mint a gyerek. Mindegyik fajta más gondozást, más „nevelést" igényel. (Prikler László felvétele) A DEMOKRÁCIÁNAK VANNAK BUKTATÓI IS BESZÉLGETÉS CHUNG HO CHOE SZÖULI EGYETEMI TANÁRRAL Dél-Koreával évek hosszú során át nem voltak diplomáciai kapcsolataink. Most talán érdekes lehet számunkra ez az ország: látványos gazdasági sikerei, az ún. koreai csoda eredményei rosszabbodó gazdasági körülményeink közt minta értékűek. Erről beszélgettünk el Chung Ho Choe egyetemi tanárral, a szöuli egyetem zsurnalisztikái tanszékének futurológus professzorával. - Csehszlovákia számunkra nem idegen ország. Annak ellenére, hogy évtizedekig nem voltak diplomáciai kapcsolataink, örömmel hallgattuk Dvoŕákot, Smetanát, Janáčeket, olvastuk Milan Kundéra disszidens író műveit. Őszintén drukkoltunk a prágai tavasznak és annak bukása megrendítette hazánk lakóit. Csehszlovákia kedvezőtlen geopolitikai helyzetben van. Hazámhoz hasonlóan évekig szenvedett két nagyhatalmi befolyás miatt. Ez nálunk a szov|et és amerikai érdekek, önöknél a német és szovjet érdekek ütközése volt. 1989 november számunkra is új lehetőséget teremtett és így 1990. tavaszán, amikor felvettük a diplomáciai kapcsolatokat, rögtön elindítottuk a gazdasági, kulturális, politikai partnerkeresést. Megpróbáltunk közelebb kerülni Csehszlovákia népéhez. Egyébként ha van is országaink között hasonlóság, a demokrácia fejlődése a két térségben eltérő. • Miben rejlik a különbség? - A demokrácia nem elmélet, néni elképzelés, hanem létező valóság. A napi gyakorlatban történő érvényesítéséhez gazdasági alap kell Az ön hazája a társadalom demokratikus fejlődését és a gazdaság transzformációját párhuzamosan szeretné megvalósítani. DélKorea gazdasági fellendülése a hatvanas évek elején indult, a demokráciáról ekkor még nem beszéltünk. Az első két ötéves tervidőszakban olyan dinamikus volt a fejlődés (főleg az iparosítás terén), hogy annak mértéke jócskán meghaladta az évi 10 százalékot. Ezt a rekordtempót azonban csak a demokrácia rovására érhettük el. A 80-as évekig kellett várni, míg elindult a politikai demokratizálódás folyamata. E folyamatban bizonyos problémáink is adódtak. De szerintem ez csak átmeneti állapot, hiszen a piacgazdaság olyan országokban mutat prosperitást, ahol a társadalmi életben jóval régebbiek a demokratikus hagyományok. ® Mig Csehszlovákiában a leendő államjogi elrendezésről be-