Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám, csütörtök

9 KÖRNYEZETVÉDELEM ÚJ SZÓ, 1992. JANUÁR 9 AZ IDŐ ELLENÜNK DOLGOZIK GONDOLATOK ÉS TÉNYEK ERDEINK JELENLEGI ÁLLAPOTÁRÓL ' Az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikája jelentős kihatással volt erdeink állapotéra is. Ma már egyértelműen megállapíthatjuk, hogy amennyiben nem foganatosítanak a közeljövőben hathatós intézkedéseket, erdeink a jövőben nem lesznek képesek maradéktalanul betölteni sem termelési, sem pedig szociális és természeti funkciójukat. E kedvezőtlen állapotot mindennél jobban tükrözi az a tény, hogy az erdei fáknak jelenleg nem kevesebb, mint 85 százaléka valamilyen formában károsított. Ennek következtében erdeink ökológiai egyensúlya állandóan romlik, s ezzel párhuzamosan növekszik a különböző károsítások mértéke. Ezek után vizsgáljuk meg, melyek voltak azok a tényezők, amelyek ezt a nem kívánatos állapotot előidézték. Ma már tényként könyvelhetjük el, hogy mindenekelőtt az erdőgazdaságban is alkalmazott direktív tervutasításos rendszer, a rosszul értelmezett gazdaságossági elvek feltétlen elsőbbsége az ökológiai kívánalmakkal szemben s végül, de nem utolsósorban a fakitermelés olyan mértékű fokozása, ami komolyan veszélyezteti nemcsak erdeink folyamatos termőképességét, hanem össztársadalmi funkcióinak maradéktalan teljesítését is. Az említetteken túlmenó'en nagy károkat okozott a nem megfelelő gépek, illetve géprendszerek alkalmazása, valamint a helytelen, semmivel sem indokolható, a világpiaci árakat teljesen figyelmen kívül hagyó erdőgazdasági és faipari árpolitika. Az erdőgazdaság sajnálatos módon nem használta ki kellő mértékben sem a tudományos kutatás eredményeit, se pedig a gyakorlati tapasztalatokat, nem is szólva a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségekről. A fakitermelés indokolatlanul magas szintjét mindennél jobban érzékelteti az a tény, hogy a tudományosan megalapozott mennyiségnél az elmúlt 40 esztendő folyamán állandóan többet termeltünk ki. Például 1950-ben nem kevesebb mint 27,3 százalékkal, 1960-ban 12,8 Ján Malý illusztrációs felvétele százalékkal, 1980-ban 10,6 százalékkal léptük túl a megengedett határt. Ezen túlmenően nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is jelentésen romlott erdeink állapota, mivel sok esetben nem az erdőművelési alapelvek által indokolt egyedeket, hanem a faipar számára megfelelő választékokat biztosító fákat termeltük ki., Állításainkat további adatokkal is alátámaszthatjuk. Az egy főre eső évi fakitermelés világviszonylatban 1980-ban 0,72 tömör köbméter fanyersanyag volt. Európában ez a mennyiség valamivel kevesebb, mintegy 0,69 tömör köbmétert tett ki. Ugyanebben az évben nálunk, Csehszlovákiában az egy főre eső fakitermelés nem kevesebb mint 1,23 tömör köbméter volt. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy nálunk egy főre csupán 0,3 hektár erdőterület jut, míg Európában az egy főre eső erdőterület 0,4 hektárt, világviszonylatban pedig 0,9 hektárt tesz ki, a közölt adatok még kirívóbbak. A fejlett európai, valamint tengerentúli országokban már a hetvenes évek elején tudatosították, hogy atermészetes környezetet össztársadalmi funkcióival biztosító erdőket semmi mással nem lehet helyettesíteni, illetve behozatallal pótolni. Éppen ezért ezek a — sok esetben magas erdősültséggel rendelkező — államok inkább import útján gondoskodnak a gazdaságuk számára szükséges fanyersanyagról, s így megkímélik erdeiket a túlzott fakitermeléstől. Teszik ezt annak ellenére, hogy a faimport számukra sok esetben pillanatnyilag gazdaságilag előnytelen. Ugyanakkor tudatában vannak annak, hogy távlatilag ez nemcsak ökológiailag, de gazdasági szempontból is csak előnyös lehet. Az elmondottak illusztrálására álljon itt néhány konkrét adat. Norvégia, ez az erdőkben köztudottan gazdag ország, 1981-ben évi összes fakitermelésének 12,57 százalékát exportálta, ugyanakkor viszont nem kevesebb mint 16,69 százalékát importálta. A fanyersanyag import tehát jóval meghaladta az exportot. Hasonló volt a helyzet az említett esztendőben Németországban ís, ahol az export az évi fakitermelésnek csupán 8,25 százalékát, míg az import 13,15 százalékát tette ki. Még szembetűnőbb esettel találkozunk Finnország és Svédország tekintetében. Finnország például 1981-ben évi fanyersanyag-termelésének 2,96 százalékát exportálta, míg az import aránya 8,62 százalék volt. Ugyanakkor Svédország fanyersanyag-exportja 1,93 százalék, -importja pedig 5,54 százalék volt az évi fakitermelésnek. Végezetül hadd említsük meg a szomszédos Ausztria esetét, ahol az export 6,49 százalékot, az import viszont 24,19 százalékot tett ki. Hasonló képet mutat az európai átlag is, ahol 1981-ben az évi fakitermelés 6,04 százalékát exportálták, míg 14,8 százalékát importálták. Ezek után nézzük meg, mi történt e téren az említett évben Csehszlovákiában. Ha figyelembe vesszük, hogy az export elérte a 14,8 százalékot, míg az import csupán 0,4 százalékot tett ki, valóban lesújtó képet kapunk. Semmivel sem kedvezó'bb a kép, ha az 1970-től 1980-ig terjedő időszakot vesszük e téren figyelembe, amely időszak alatt a fanyersanyag-export mintegy 113 százalékkal emelkedett. Ugyancsak érdemes még megemlíteni, hogy az egy főre eső fanyersanyag-export 1981-ben elérte Csehszlovákiában a 0,2 tömör köbmétert, ami a világátlagnak csaknem százszorosa. Helytelen árpolitikánkról tanúskodik viszont az a tény is, hogy míg 1971 és 1981 között a fa világpiaci ára megháromszorozódott, addig nálunk csupán kétszeresére emelkedett. A fentiekben tudatosan használtam a fanyersanyag kifejezést. Ismeretes ugyanis, hogy a fát nem nyersanyag, hanem modern, kész fatermékek formájában gazdaságos csak exportálni. Tekintettel erdeink fentebb vázolt jelenlegi állapotára, az elkövetkező időszakban feltétlenül változtatnunk kell eddigi szemléletünkön. Az ország területének csaknem 40 százalékét kitevő erdeink további sorsáról nekünk kell dönteni. Csupán rajtunk múlik, megvalósítjuk-e a szükséges intézkedéseket. Egy dolog bizonyos: az idő sajnos ellenünk dolgozik. Cselekedjünk, amíg nem késő'! KOHÁN ISTVÁN ÖKOLÓGIA ÉS OKONÓMIA AZ ÁLLAGÓVÓ GAZDÁLKODÁS IS LEHET GAZDASÁGOS Amikor az USA-ban jó néhány éve megindult és elterjedt a USA mozgalom, nálunk a szakemberek ajkán inkább csak enyhe szánakozó mosolyt gerjesztett a hír. Hogy mi is a LISA? Betűszó, a Low Inpunt Sustainable Agriculture rövidítése, amely csekély befektetéssel működőállagóvó gazdálkodást jelent. Pár éve ez a szemlélet még szálka volt azoknak a szakembereknek a szemében, akik fennhangon hirdették, hogy a terméshozamok felső határa a csillagos ég, s nem számít, hogy mibe kerül, csak lehetőleg jó sok teremjen. A volt tervutasításos gazdaságpolitikában általános elvként alkalmazták, hogy a gazdasági élet fejlődését elsó'sorban a munkatermelékenység alakulásával lehet mérni. Ez igaz is, csak azt már elfelejtették hozzátenni, hogy a termelékenység mellett a hatékonyságot is figyelembe kell venni. Sokéig élt a köztudatban az a tévhit, hogy ez a két mutató, tehát a termelékenység és a hatékonyság jószerivel párhuzamosan változik egymással. Vagy legalábbis az egyik növekedése maga után vonja a másikat. Ma már tudomásul kell venni, hogy a két mutató görbéje nem szükségszerűen párhuzamosan halad egymás mellett. Sőt, a termelékenység egyirányú hajszolása, elkülönített növelése bizonyos ponton túl kevesebb hasznot hoz, esetenként kárt is okozhat. Az ún. fedezeti pont, vagyis a termésmennyiség, amelynek értéke fedezi a termelési költségeket, viszont az elmúlt évtizedek hozamhajszoló gazdaságpolitikája következtében a hozamgörbén egyre magasabbra került, tehát a termelés csak e szint felett lehetett gazdaságos, s adhatott ilyen-olyan jövedelmet. A termelők tehát adottságaiktól függetlenül, akarva-akaratlanul kerül amibe kerül alapon kénytelenek feltornászni magukat a fedezeti pont feletti tartományba. Itt azonban már nemcsak gazdasági, de ökológiai veszélyek is fenyegetnek, hiszen a mesterséges hozamfokozók nélkül vajmi kevés remény van a sikerre. S köztudott, hogy ezek a szerek nem éppen környezetbarát módon hatnak. Szakemberek bizonyítják, a legtöbb nyereség nem a hozamcsúcsok közelében képződik, hanem az ún. optimális tartományban, amelyben a hozamok és a ráfordítások optimális aránytan vannak egymással. Számtalan példával igazolható ugyanis, hogy a termésszint emelkedésével nagyobb arányban nő a növekedéshez felhasznált pótlólagos ráfordítás, tehát a hatodik tonna kukoricánál jóval többe kerül a tizedik tonna, s még többe a tizenegyedik hektáronként. Az állattartásban is kimutatható, hogy az egy tehénre jutó tejtermelés növelésével — bizonyos határon felül — drágul a fajlagos abrakfogyasztás, emelkedik a takarmányköltség. Nem beszélve arról, hogy az ajzószerekkel felfokozott teljesítményű állatok életkora jóval lerövidül a természetes körülmények között tartott társaikéhoz viszonyítva. Korántsem véletlen, hogy a gazdaságokban két-három évenként kell selejtezni az állományt. Ezt azonban a rekordok könyvébe nem jegyezték fel. Oda általában csak az került be, hogy 10-12 ezer liter tejet fejtek egy-egy csodatehéntől, amiéri hullott az elismerés, a kitüntetés és a prémium. Hogy utána rövidesen a tehén is elhullott, arról általában nemigen szólt a fáma. Nos, kétségtelen, hogy az előző gazdaságirányítási rendszerjellegéből adódóan politikai megfontolásokból igyekezett egyrészt egyre feljebb tolni az elérhető maximumot a terméseredményekben, másrészt a termelést e szint körül állandósítani. S ha a törekvések nem is jártak mindig sikerrel, az állam már a szándékot is bőkezűen méltányolta. A szakemberek azt állítják, s a LISA is erre épül, hogy a hozamgörbe optimális tartományában az eredményekettermészetszerű, tehát környezetbarát termesztési módszerekkel is el lehet érni. Nincs szükség műtrágyázásra, vegyszeres ápolásra, sem pedig arra, hogy a terméseredmények érdekében a talajból hashajtóval hajtsuk ki az erőt. A természetszerű, talajkímélő gazdálkodás meghonosítására a biogazdálkodás hivatott. Ez a termesztési mód kínálja fel a lehetőséget a környezetkímélő s egyben hatékony gazdálkodásra, az ökonomikus és az ökologikus szemlélet összekapcsolására. A gazdaságos termesztés nyitja ugyanis nem abban keresendő, hogy mekkora tömeget (mennyiséget) takarítunk be egy egységnyi területről, hanem inkább abban, hogy mennyi jövedelmet eredményez ez a terület. A jövedelem pedig részint a minőséggel, valamint a termelési költségek csökkenésével is növelhető. Természetesen jelentős szellemienergia-befektetés árán. A hazai mezőgazdaság jelenlegi állapotáttekintve úgy tűnik, megfontolandó az ökonomikus és ökologikus szemlélet összekapcsolása. Gazdasági vezetőkön múlik, hogy a meglévő hagyományos termelési mód béklyóitól megszabadulva áttérnek-e a környezetkímélő termelésre. Már csak gyermekeink és unokáink egészsége érdekében is megfontolandó a lépés. -tszlZÖLD TELEFON - A GALÁNTAI JÁRÁSBAN A Szlovákiai Természet és Tájvédők Szervezetének Zöld telefonja a közelmúltban a Galántai járást pásztázta végig. Kiderült, a faluk lakóit viszonylag kevéssé nyugtalanítják környezetvédelmi problémák. Annál többet panaszkodtak viszont a városok, elsősorban Sellye, Szered és részben Galánta lakói. A sellyeiek érdekes módon viszonylag keveset emlegették a Duslo Vegyipari Kombinátot. Részben azért van így, mert az uralkodó széljárás a város szempontjából kedvező. Sok fejtörést okoz viszont a város 36 kazánháza, amelyek közül ezidáig csak egyre sikerült szűrőt szerelni A városi víztisztító is jelentősen túlterhelt. Emiatt a viszonylag vízigényes magánvállalatoknak (ilyenek például a fodrászatok) sem adhatnak működési engedélyt. Ezzel szemben a vecsei városrész tisztítóállomása távolról sincs kihasználva, de az illetékesek szerint a csatornázás nem vezethető a Vágón keresztül. Korábban a városban szerettek volna felépíteni egy közös tisztítóállomást Galánta és Sellye részére. A rendszerváltás után viszont a helyi VPN tiltakozott ez ellen, és így ez az ügy a mai napig se zárult le. A járás másik nagy gondját a szeredi nikkelkohó meddőhányója jelenti. Korábban a szél a lakótelepek felé fújta a port, és a városban jelentős mértékben megnőtt az allergiás betegek száma. A nikkelgyártáshoz pedig a rákos betegségek nagyobb előfordulása kötó'dik. Egy idő óta a meddőhányót öntözik, így a porszennyezés jelentősen csökkent. A városban ismert, hogy a meddő felhasználására több kísérlet történt. Ez idáig mindössze egy külföldi vállalkozó szállít el rendszeresen kis mennyiségeket, amelyeket építőipari nyersanyagként használ fel. A jövő évben a tervek szerint leállítják a nikkelkohót. Ezt a lakosság egyrészt megnyugvással fogadja, viszont sokan az állásukat féltik ettől a lépéstől. Országos viszonylatban a Galántai járásban van a legkevesebb erdő, az összterületnek mindössze öt százaléka. Sokan panaszkodtak a mezőgazdasági parcellák között található zöldsávok felszámolására. Ezek egyrészt a vadállomány menedékéül is szolgáltak, másrészt fékezték a talajeróziót és a szennyeződések terjedését. (Zelené Slovensko-Práca) POLITIKUS KÖRNYEZETVÉDŐK Társadalmunk viharos átalakulása során a zöld mozgalmak pótolhatatlan szerepet játszanak abban, hogy a piaci viszonyok megteremtése ne járjon a múlt rendszer rablógazdálkodása által különben is tönkretett környezetünk további rombolásával. A környezetvédelmi mozgalmak politikai képviseletét elsősorban a Zöldek Pártja látja el, a parlamenti választásokon Szlovákiában bejutott a Szlovák Nemzeti Tanácsba is. Ezen a síkon egyrészt a születendő jogállam keretein belül komoly harc folyik a modern környezetvédelmi legiszlatíva kialakításáért. A végső cél, hogy a polgárok ökológiai jogait és kötelességeit az alkotmány ún. zöld fejezete rögzítse. A Zöldek Pártja parlamenti képviselőinek ezenkívül sikerült több nem teljesen tiszta ügyletre is felhívni a figyelmet, amelyek során a megfelelő hatalommal rendelkező gazdasági, illetve politikai vezetők nem éppen az ország hosszú távú érdekeinek megfelelően próbáltak egyezségeket kötni. A parlamenti és általában a politikai munka viszont az élet sok más területén is állásfoglalásra kötelezte a zöld politikusokat. Mivel azonban a Zöld Párt természeténél fogva nem kötelezte el magát egyetlen politikai irányvonal mellett sem, képviselőik állásfoglalásai az általános politikai problémákkal kapcsolatban teljességgel csapongóak voltak. Sőt, a legtöbb esetben személyes véleményüket tálalták a párt állásfoglalásaként. Az SZNT-beli képviselők közül külön fejezetet érdemel Gabriela Kaliská, akit eddigi tevékenysége alapján nyugodtan a szlovák parlament leghevesebb nacionalistái közé sorolhatunk, de ilyen vonások a többi négy zöld parlamenti képviselőnél is megfigyelhetőek voltak. Ezért nem is lehet csodálkozni azon, hogy a legismertebb szlovák környezetvédő, Mikuláš Huba, a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetségének elnöke nagyon gyorsan függetlenítette magát tó'lük. Ami a tágabb környezetet illeti, az európai zöld politika ugyan egyáltalán nem nevezhető egységesnek, de nyugodtan elmondhatjuk, hogy épp a nacionalista frakció hiányzik belőle. Ennek következtében ez a szlovákiai „specifikum" oda vezetett, hogy először a csehországi zöldekkel romlottak meg a kapcsolatok, majd a közelmúltban Pó'styénben tartott kelet-nyugati zöld találkozón a nyugat-európai kollégákkal sem tudtak megegyezni. Egészen december elejéig tartott, amíg a politikai szempontból józannak tekinthető zöldek végül is lépésre szánták el magukat. Ekkor több ismert, annak idején pártalapító személyiség föderáció-népszavazásdecentralizáció jelszóval a párton belül új platformot alapított. Felhívásukban egyértelműen hitet tesznek az ország föderációs elrendezése és Václav Havel elnök mellett. Követelik, hogy a lényeges kérdésekben a környezetvédelem maradjon szövetségi hatáskörben. A prágai centralizmuson kívül szükségesnek tartják a pozsonyi leépítését is, és a hatalmat a lehető legnagyobb mértékben regionális és községi szintre szeretnék decentralizálni. Ezzel egyidejűleg kijelentik, hogy az országos vagy helyi jellegű problémák megoldására teljes természetességgel kell élni a népszavazás eszközével. Peter Sabo elnök pártjában elférnek a különböző nézetű áramlatok. Ez természetesen nagyon szép gondolat, csak éppen akkor ütközünk meg rajta egy kissé, amikor ennek szellemében a balkáni Maticásnyelvtörvényjavaslat alatt is zöld képviselő nevét látjuk. A mai szlovákiai politikai élet több ismert alakja pályafutását annak idején a környezetvédelmi mozgalmakban kezdte. Sajnos, távozásukkal az általuk kialakított erkölcsi tőke nem mindig a legjobb kezekbe került. Ezért fontos jelzés a Szlovákiai Zöldek Pártján belül jelentkező új irányzat arra, hogy a józan gondolkodású eró'k újra lábra kaptak, és a jövőben várhatóan az élet minden területén megpróbálják befolyásolni a párt politizálását. TUBA LAJOS