Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám, szerda

1992. JANUÁR 8. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 MÁSOK ÍRTÁK UJABB KOZTORVENYES VÁDAK BIĽAK ELLEN Pavel Bratinka, a Szövetségi Gyűlés tagja és a Polgá'i Demokratikus Szövet­ség képviselője az elmúlt év végén ,,rend­kívüli 'nyugtalanságának" adott hangot a CSSZSZK legfőbb ügyészének az em­beriség ellen, a totalitárius rendszer idő­szaka alatt elkövetett büntettek kivizsgá­lásáról szóló jelentéssel szemben. E kér­déssel kapcsolatban a ,MF Dnes" cimü napilapnak Vladimír Nechanický, a CSSZSZK Legfőbb Ügyészségének ve­zető munkatársa nyilatkozott. Vladimir Nechanický elmondta, hogy az ügyészség ijem foglalkozott többek között azokkal az esetekkel sem, amikor az -egyes állampolgárokat a kihallgatás során kínzásnak vetették alá, s valójában Bratinka képviselő nyugtalanságának in­dokát az ilyen elhallgatásokban látja Az ügyészség vezető munkatársa arra is em­lékeztetett, hogy az ehhez hasonló esete­ket csak bizonyítékok birtokában lehet ..rendezni", illetve bizonyítékok birtoká­ban.is csak akkor, ha az adott bűncselek­mény még nem évült el, s nem is esett közkegyelem alá. A Szövetségi Legfőbb Ügyészség ve­szető munkatársa a továbbiakban említést tett egynéhány vezető pártállami funkcio­náriust érintő bűnvádi eljárásról is. Feli­dézte például, hogy Jaromir Obzina és Vratislav Vajnara exbelügyminiszterek el­len a vizsgálatot Stanislav Deváty szövet­ségi parlamenti képviselő kezdeményez­te, miközben a Szövetségi Belügyminisz­térium ugyancsak vonakodott a szüksé­ges bizonyítékok előterjesztésétől. Az * utólag beszerzett bizonyítékok alapján si­került csak a CSSZSZK Legfőbb Ügész­sége munkatársának határozatot kiadnia a büntetőeljárás megkezdéséről az emlí­tett személyek ellen a köztisztséget viselő személy hatáskörével való visszaélés -büntette indokán Vladimír Nechanický említést tett arról is, hogy néhány napon belül elkészül a vádirat Jaromir Žák, Leopold Lér és Vasiľ Biľak ellen, dollármilliók külföldre (Moszkvába) szállításával kapcsolatban. A Szövetségi Legfőbb Ügyészség vezető munkatársa egyben kilátásba helyezte azt is, hogy Vasiľ Biľak ellen további bűncselekmény vádjával is eljárás indui, mégpedig abból az okból, hogy a CSKP KB tagjainak, illetve a párt csúcsszervei tagjainak jogellenes és ugyancsak túlzott kedvezményeket biztosított a munkabé­radó terén. Említést érdemel persze az is, hogy Vasiľ Biľak ellen nem ez lesz az utolsó bizonyíthatóan köztörvényes vád MF Dnes KÉTSZER AD, KI GYORSAN AD Az új esztendő elsó munkanapján indult el az a nagyméretű segély­akció, melynek célja a volt kommunista blokk államaiban éhezők megsegítése. A Szlovákiában működő humanitárius szervezetek, a Csehszlovák Vöröskereszt Szlovákiai Bizottsága és járási szervezetei felkészültek az adományok fogadására. Miként reagált a lakosság a felhí­vásra? - kérdeztük Milan Galiktól, a Humanitárius Együttműködés Csehszlovák Tanácsa Szlovákiai Kamarájának igazgatójától. - A lakosság több információt vár, talán ennek tudható be, hogy az első két napon nem jelentkeztek sokan. Szombaton a pozsonyi központi rak­tárba (Račianska 51) több mint har­mincan, hétfőn viszont már közel kétszázan hozták el adományaikat. Raktárunk polcain ruhafélék, játé­kok, könyvek sorakoznak, ám voltak idős nyugdíjasok, akik egy-két kiló cukrot, lisztet hoztak. Szívesen fo­AZ ÉHEZŐK MEGSEGÍTÉSÉRE (Na pomoc hladujúcim) gadjuk az adakozókat, bárminemű segéllyel is érkeznek. Ám az éhe­zőknek legfőképpen tartós élelmi­szerekre van szükségük. Ezért kér­jük az élelmiszergyártókat, ha mód­jukban áll, segítsenek. A segélyezési akciót március vé­géig hirdettük meg, s már előre tud­juk, gondjaink lesznek nemcsak a raktározással, de a küldemények csomagolásával tovább adásával is. Igyekszünk ugyan megfelelő raktár­helyiségekhez jutni, mert a 130 négyzetméteres központi raktárunk hamarosan megtelik. Sok kartondo­bozra papírzsákra, spárgára lesz szükségünk. Reméljük, hogy ez a kérésünk eljut a gyártókhoz. Bízni szeretnénk abban, hogy az általunk megvásárolt 5 ezer kartondoboz és a 3 ezer papírzsák kevésnek bizo­nyul majd. Talán ezért lenne jó, ha maguk az adományozók már dobo­zokban adnák át a szerencsétlenül jártaknak szánt küldeményeket. • Mely országokat kívánják se­gíteni, mikor és hogyan jutnak el a szeretetcsomagok az adott álla­mokba? - A Szlovák Nemzeti Tanács, a szlovák kormány, a Vöröskereszt és a humanitárius szervezetek tag­jaiból álló koordinációs bizottság úgy véli, elsősorban a volt Szovjetunió államait kell segíteni. Jól tudjuk, hogy ott az emberek a szó szoros értelmében éheznek. Az üzletek üresek, s ha mégis kapható valami, az msgfizethetetlen. Úgy gondoltuk, hogy ők legyenek az elsők, hiszen eljuttattunk már segélyszállítmányo­kat a kurdoknak, a románoknak, Ju­goszláviába 16 kamiont küldtünk és a horvátországi gyerekek támogatá­sa folyamatos. A volt Szovjetunió államain kívül Albániára is gondo­lunk, ahol ugyancsak nagy az éhín­ség. Mihelyt összegyűlik elegendő tartós élelmiszer és gyermekruha - erre van a legnagyobb szükség - talán már két hét múlva útnak indíthatjuk az első kamionszállítmá­nyokat. • Pénzadományokkal nem számolnak? - Természetesen igen A beérke­zett anyagiakat, úgy, mint a múltban, tartós élelmiszerek vásárlására kí­vánjuk fordítani. Az érdelődők pén­zesutalványainkat megtalálhatják a privatizálási regisztrációs közpon­tokban, de Szlovákia nyugdíjas klubjaiban is. Bankszámunk: VÚB Bratislava-mesto 182-107531-012 AZ utalványon tüntessék fel a jeli­gét: Az éhezők megsegítése (Na pomoc hladujúcim). (péterfi) VISSZHANG ÉRSEKÚJVÁRI NAPLÓADALEK '91 A téma az utcán hever, főleg az utóbbi időben, amióta folyik az Okta­tási minisztérium által „kiagyalt" cir­kusz az iskolaigazgató-választások körül. Egy-két ember azóta szépen keres terjedelmes, aranyos kis írá­saival, melyet annak rendje-módja szerint közöl a sajtóban. Hadd jus­son ország-világ tudtára, mi folyik egyes helyeken, ahol a régi struktú­ra még mindig hatalmon van. Mások meg úgy gondolják, most jött el az ő idejük, hiszen náluk rátermettebb embert nagyítóval sem találnának a környéken (sőt még járási vagy országos viszonylatban sem). Most talán hallgattassák meg a másik fél is, mert úgy tűnik fel, csak annak van igaza, aki az újsá­goknak is megírja panaszát. Száraz Dénes úr az Új Szó december 20-i számában (ill. előtte a Szabad Új­ságban) leírta a lényeget, csak egy kis kiegészítésre szorul naplója. Ráadásul én nemcsak hallomásból írom az alábbiakat. A járási tanügyi igazgatóság által kiírt pályázatra hárman jelentkeztek. Az egyik pályázó néhány évvel eze­lőtt volt „kénytelen" elmenni az is­kolából. A másiknak az volt a leg­főbb gondja, hogy mennyi az ún. „igazgatói pénz" (érdemes-e azért munkahelyet változtatni, néhány év­vel a nyugdíj előtt). A harmadik, ha nehezen is, de valahogy összegyűj­tötte a pályázati feltételek által előírt öt év pedagógiai gyakorlatot. Igaz, hogy nem ugyanabban az iskolában tanított öt évet és most sem pedagó­gusként tevékenykedik, de hát ez nem előírás, a lényeg az, hogy kifi­zetődőbb állás van a láthatáron, megpróbálom ezt is, s ha nem tet­szik, legfeljebb egy-két év múlva innen is továbbállok. A három említett pályázó közül ez utóbbi vitte el a pálmát. Méghozzá egyhangúlag. Most játssza a sértő­döttet, fűt-fát megmozgatva igyek­szik kiharcolni igazát, megfenyegeti az Együttélést, a Csemadokot (és még ki tudja, kit), ha nem segítenek, kilép alapszervezetükből. Gondo­lom, talán tisztában volt vele (amennyiben a „játékszabályokat" elolvasta, mielőtt indult a pályáza­ton), hogy ha nyer - a szörnyű többórás tesztelések és faggatás után -, még nem biztos, hogy tárt karokkal fogják várni a kiszemelt munkahelyen. Apropó! Az oktatási miniszterhez írt levél. Ami bennefoglaltatott, arra jött is válasz a miniszter úrtól (ha esetleg valaki kíváncsi a tartalmára, megtalálható a járási tanügyi igaz­gatóságon). Véleményem szerint, „felhívni a miniszter úr figyelmét" az iskolánkban- történtekre, illetve rá­galmazni a kollégákat - az két kü­lönböző dolog. Ez az egész ügy nem a májusi igazgatóválasztással kezdődött, ha­nem 1990 szeptemberéig nyúlik vissza . Kár is az egészről még mindig beszélni. Ha valaki segíteni akar iskolánk felemelkedésében, az oktatás színvonalának emelésében, akkor annak egyéb módja is akad, mint levelezgetni a sajtón keresztül, hisz a Csemadok és az iskola épüle­te nincs olyan messze egymástól. Ami az ún. „ellenzéket" illeti, nem tudom, mitől (kitől) van (volt) félniva­lója. Ugyanúgy dolgozhatnak, mint azelőtt. Amennyiben azt állítják, hogy gátolják őket a munkájukban vagy a kibontakozásukban, illetve hogy ők hatan-tízen (számuk az időjárással változik) fogják eldönte­ni, hogy ki legyen a többi negyvenöt pedagógus új igazgatója, az enyhén szólva nevetséges. Ha annyira akar­ták a változtatást, akkor miért nem jelentkezett közülük legalább egy a pályázatra? Elvégre talán többet tudnak az iskola belső gondjairól, a problémákról, mint egy „kívülálló". Már hallom is válaszukat: hogy név­telenül megfenyegették őket Ugyan kérem! Nem élünk a vadnyugaton Ami a volt igazgatót illeti, nem állítom, hogy nem voltak hibái. De kinek nincsenek? Az azonban tény, hogy az ő irányítása alatt lett olyan az iskola, amilyen most. Ő állította fel a jelenlegi mércét, és nem leste az óráját naponta, hogy mikor telik le a nyolc és fél óra munkaidő. Termé­szetesen, mindez nemcsak az ő ér­deme, hisz ha nem segítettek volna neki a munkatársai, egyedül elve­szett volna. És egyedül az utánajö­vök is elvesznének. És ha az igaz­gató nem volt megfelelő az elmúlt hét év alatt, miért csak hatan-tízen szavaztak a leváltása mellett? Kár felhánytorgatni, hogy nem minden az új tető meg a rendezett park, mert az előtte lévő igazgató munkájáról még ennyi sem mondható el. Pedig neki is volt jó pár éve ahhoz, hogy szépítsen az iskolán, hisz még ab­ban az időben nem négyéves ciklu­sokban cserélgették őket. Ami pedig az új igazgatónkat illeti (aki mellesleg húszegynéhány éve itt tanít), valóban ö volt pár évvel ezelőtt az iskola párt-alapszerveze­tének elnöke. És akkor mi van? A „pályázók" és „önjelöltek" közül senki nem volt kommunista? Még egy kis kiegészítés. Száraz úr, an­nak ellenére, hogy nem dolgozik iskolánkban, rendkívül jól informált („jó közvetítői" vannak) Eddig meg sem próbált nálunk egy-két évet „sorkatonaként" lehúzni. Csak ak­kor jutottunk eszébe, amikor meg­tudta, hogy igazgató kerestetik. Hát igen, a megszólításhoz használatos „igazgató úr" nem is hangzik olyan rosszul, főleg ha egy kis anyagival is jár. Igaz is, Száraz úr, nem ön nyerte meg a pályázatot? KOLLÁR TIBOR VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ AZ ÉN GYÁRAM AZ ÉN VÁRAM BEMUTATKOZIK AZ AGROFOND ÉS A BIOFOND Vagyonjegy, befektetés, osztalék, tőkehozam, részvény ... - megannyi információ. Néha úgy tűnik, már a vízcsapból is a vagyonjegyes pri­vatizáció folyik. Ennek ellenére csak nehezen, vagy esetleg egyáltalán nem igazodunk el a privatizáció sű­rűjében. Mert ugye, hiába vettük meg már a vagyonjegykönyvet és a hozzá tartozó útmutatót, ettől még - valljuk be - nem lettünk ízig-vérig befekte­tők. Valószínű, hogy a privatizá­lásra kerülő válla­latok adatokkal bővitett listája sem mond túl sokat, hiszen a gyártók fazekába tekingetni ez idáig nem volt divat. Tehát úgy állunk, hogy itt a sokat hangoztatott nagy lehetőség, és so­kan nem igazán tudják mit kezdje­nek vele. Persze vannak, akik nem teketóriáztak, s ma már várják a visszajelzést, hogy sikeres volt-e a részvényrendelésük De vajon mit tegyenek, kihez forduljanak a kevés­bé bátrak, akik úgy érzik, a privatizá­ció számukra meglehetősen ke­mény dió. Nekik a beruházási priva­tizációs alapok jelenthetik a megol­dást. A több tucatnyi alapból ezúttal a Szlovák Mezőgazdasági Bank két alapját, az Agrofond Rt. és Biofond Rt. befektetési privatizációs alapo­kat mutatjuk be Pavol Vašek mérnök segítségével, aki a bank munkatár­sa, s egyben az Agroinvest beruhá­zási Rt igazgatótanácsának tagja. • A Szlovák Mezőgazdasági Bank a múlt év elején kezdte meg tevékenységét, s az eltelt tizenkét hónap alatt gyors ütemben fejlő­dött. Ma már tizenöt fiókintézete van, s egy beruházási leányválla­lata. Ez utóbbi az Agroinvest be­ruházási részvénytársaság két privatizációs alapot hozott létre. Vajon miért? - Azt hiszem egy pénzintézet ré­széről teljesen természetes az igény, hogy valamilyen módon részt vegyen a vagyonjegyes privatizáció­ban. Bankunk a tőkepiac aktív ré­szese kíván lenni, s ez a célkitűzé­sűnk az alapokon keresztül is érvé­nyesül. Beruházáspolitikánk első­sorban, de nem kizárólag az élelmi­szeriparra és a mezőgazdaságra összpontosít. • Beruházási alapjaik nyilván ugyanezeket az ágazatokat helye­zik előtérben a privatizáció során. - Alapjaink, s ezáltal befe'ktetőink akkor lesznek eredményesek, ha a vagyonjegyeket távlatilag is érde­kes ágazatokban helyezzük el. Úgy gondoljuk, hogy ezek elsősorban a lakosság élelmiszerellátását bizto­sító ágazatok. Az Agrofond befekte­VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ tési alap főként arra törekszik, hogy szervesen összekapcsolja a mező­gazdaságot a feldolgozóiparral, megosztva ezzel a nyereséget, amely ma egyre inkább a kereske­delem irányába tolódik el. A Biofond befektetési alap pedig a környezet­védelemre, a biotechnológia gyakor­lati alkalmazására, az egészségre ártalmatlan élelmiszerek gyártására helyezi a súlyt. Tehát a vagyonje­gyeket, illetve a befektetési pontokat mindenekelőtt a vegyiparban, a fel­dolgozóiparban, a gyógyszeripar­ban, az energetikában váltja részvé­nyekre. • Kiket vár elsősorban a két beruházási alap? - A vidék lakosságát, főként a földműveseket, szövetkezeti tago­kat, az élelmiszeriparban dolgozókat és mindenkit, akinek szívügye a kör­nyezetvédelem. • Mit ígérnek az önökhöz for­duló befektetőknek? - A választ két részre bontanám. Elképzeléseink szerint a vagyonje­gyeket, illetve beruházási pontokat regionális szempontok alapján he­lyezzük el. Ez azt jelenti, hogy az egy-egy régióból „kapott" pontokat a gazdaságosság követelményét szem előtt tartva ugyanabban a régi­óban fektetjük be. Tehát, aki nálunk lesz befektető, biztos lehet abban, hogy pontjait a saját környezetében levő perspektív vállalatok részvé­nyeire váltjuk. Ezáltal a hozzánk for­dulók rajtunk keresztül szűkebb-tá­gabb környezetük fejlődéséről, új munkahelyek teremtéséről gondos­kodnak. Alapjaink tehát arra töre­kednek, hogy ügyfeleink ott legye­nek tulajdonosok, ahol élnek és dol­goznak. S hogy milyen ígéreteink anyagi vonzata? Mi átlagos oszta­lékról beszélünk, nem ígérünk óriási pénzeket, gyors meggazdagodást Egyébként aki ezt teszi, nem mond igazat. Hiszen nem is lenne jó, ha nagy osztalékokat fizetnének A vál­lalatoknak fejlesztésre, új gépekre, fejlett techológiákra van szükségük Ha viszont a nyereséget szétosztják, akkor nincs előrelépés. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a legtöbben nem értik a vagyonjegyes privati­záció, illetve a részvényessé válás lényegét. Mindenkinek az az első kérdése, hogy jövőre mekkora osz­talékot kap. Pedig igazából a töke­hozadék a fontos, vagyis az, hogy a részvénynek a névértékhez viszo­nyítva milyen a piaci értéke. Például egy jól menő cég ezer korona névér­tékű részvényét az értékpapírpiacon majd több ezer koronáért lehet elad­ni Tehát a privatizáció lényege a tu­lajdonosi viszony kialakítása, amely majd két-három év múlva hozza meg igazi eredményét KOVÁCS EDIT A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az »nd»tí lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük tel a neveket magyarul.) 3659/91 Molnár Frigyes, 1924. 9. 15., Nyárasd (Harkov) 3720/91 Molnár Júlia, 1921, 3. 3., Nagybalog (Dombasz) 3721/91 Mede Sándor, 1921. 9. 25., meghalt. Gesztete (Kijev) 3722/91 Megyessi Károly, 1901 12. 24.. meghalt, Besztercebánya (Dom­basz) 3724/91 Méri Tibor, 1926. 11. 26., Dunaszerdahely (Szevasztopol) 3725/91 Mérey Teodor, 1906. 11 4 , meghalt Poprád (Dzsazdzsikan) 3729/91 Mészáros József, 1916. 1. 25., meghalt, Komárom (Groznyij) 3731/91 Mešter Pavol, 1922. 7. 3., Détér (Krasznalucs) 3735/91 Mihálik Pavol, 1922. 11. 22., Brezovica (Rekova) 3736/91 Mihály Géza, 1912. 2. 22., meghalt, Ajnácskő (Kisinyov) 3737/91 Michalčík Michal, 1914. 4. 13., Vel'aty (Dombasz) 3738/91 Mihók Peter, 1914. 3. 23., meghalt, Dovalovo (Sztrij) 3746/91 Moncz János, Szőgyén, meghalt (Donyec) 3749/91 Molnár István, 1915. 11. 21., meghalt, Kőkeszi (Graznyi) 3754/91 Molnár Viktor, 1920 4. 20., Érsekújvár (Karakanda) 3758/91 Munka Lajos, 1922. 6 15., Udvard (Bielovo) 3759/91 Muntág Jozef, 1899. 3. 6 , meghalt, Trenčianske Teplice (Dom­basz) 3760/91 Murányi Gyula, 1915. 3. 27., meghalt, Gesztete (Szovjetunió) 3761/91 Muszka Mihály, 1925. 1. 25., Pólyán (Sztalinov) 3762/91 Mutala Tamás, 1897. 3. 11., Liptovský Hrádok, meghalt, (Dom­basz) 4149/91 Mag Géza, 1921 12. 30., Sőreg (Krematovszk) (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom