Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám, szerda

1992. JANUÁR 8. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 MÁSOK ÍRTÁK UJABB KOZTORVENYES VÁDAK BIĽAK ELLEN Pavel Bratinka, a Szövetségi Gyűlés tagja és a Polgá'i Demokratikus Szövetség képviselője az elmúlt év végén ,,rendkívüli 'nyugtalanságának" adott hangot a CSSZSZK legfőbb ügyészének az emberiség ellen, a totalitárius rendszer időszaka alatt elkövetett büntettek kivizsgálásáról szóló jelentéssel szemben. E kérdéssel kapcsolatban a ,MF Dnes" cimü napilapnak Vladimír Nechanický, a CSSZSZK Legfőbb Ügyészségének vezető munkatársa nyilatkozott. Vladimir Nechanický elmondta, hogy az ügyészség ijem foglalkozott többek között azokkal az esetekkel sem, amikor az -egyes állampolgárokat a kihallgatás során kínzásnak vetették alá, s valójában Bratinka képviselő nyugtalanságának indokát az ilyen elhallgatásokban látja Az ügyészség vezető munkatársa arra is emlékeztetett, hogy az ehhez hasonló eseteket csak bizonyítékok birtokában lehet ..rendezni", illetve bizonyítékok birtokában.is csak akkor, ha az adott bűncselekmény még nem évült el, s nem is esett közkegyelem alá. A Szövetségi Legfőbb Ügyészség veszető munkatársa a továbbiakban említést tett egynéhány vezető pártállami funkcionáriust érintő bűnvádi eljárásról is. Felidézte például, hogy Jaromir Obzina és Vratislav Vajnara exbelügyminiszterek ellen a vizsgálatot Stanislav Deváty szövetségi parlamenti képviselő kezdeményezte, miközben a Szövetségi Belügyminisztérium ugyancsak vonakodott a szükséges bizonyítékok előterjesztésétől. Az * utólag beszerzett bizonyítékok alapján sikerült csak a CSSZSZK Legfőbb Ügészsége munkatársának határozatot kiadnia a büntetőeljárás megkezdéséről az említett személyek ellen a köztisztséget viselő személy hatáskörével való visszaélés -büntette indokán Vladimír Nechanický említést tett arról is, hogy néhány napon belül elkészül a vádirat Jaromir Žák, Leopold Lér és Vasiľ Biľak ellen, dollármilliók külföldre (Moszkvába) szállításával kapcsolatban. A Szövetségi Legfőbb Ügyészség vezető munkatársa egyben kilátásba helyezte azt is, hogy Vasiľ Biľak ellen további bűncselekmény vádjával is eljárás indui, mégpedig abból az okból, hogy a CSKP KB tagjainak, illetve a párt csúcsszervei tagjainak jogellenes és ugyancsak túlzott kedvezményeket biztosított a munkabéradó terén. Említést érdemel persze az is, hogy Vasiľ Biľak ellen nem ez lesz az utolsó bizonyíthatóan köztörvényes vád MF Dnes KÉTSZER AD, KI GYORSAN AD Az új esztendő elsó munkanapján indult el az a nagyméretű segélyakció, melynek célja a volt kommunista blokk államaiban éhezők megsegítése. A Szlovákiában működő humanitárius szervezetek, a Csehszlovák Vöröskereszt Szlovákiai Bizottsága és járási szervezetei felkészültek az adományok fogadására. Miként reagált a lakosság a felhívásra? - kérdeztük Milan Galiktól, a Humanitárius Együttműködés Csehszlovák Tanácsa Szlovákiai Kamarájának igazgatójától. - A lakosság több információt vár, talán ennek tudható be, hogy az első két napon nem jelentkeztek sokan. Szombaton a pozsonyi központi raktárba (Račianska 51) több mint harmincan, hétfőn viszont már közel kétszázan hozták el adományaikat. Raktárunk polcain ruhafélék, játékok, könyvek sorakoznak, ám voltak idős nyugdíjasok, akik egy-két kiló cukrot, lisztet hoztak. Szívesen foAZ ÉHEZŐK MEGSEGÍTÉSÉRE (Na pomoc hladujúcim) gadjuk az adakozókat, bárminemű segéllyel is érkeznek. Ám az éhezőknek legfőképpen tartós élelmiszerekre van szükségük. Ezért kérjük az élelmiszergyártókat, ha módjukban áll, segítsenek. A segélyezési akciót március végéig hirdettük meg, s már előre tudjuk, gondjaink lesznek nemcsak a raktározással, de a küldemények csomagolásával tovább adásával is. Igyekszünk ugyan megfelelő raktárhelyiségekhez jutni, mert a 130 négyzetméteres központi raktárunk hamarosan megtelik. Sok kartondobozra papírzsákra, spárgára lesz szükségünk. Reméljük, hogy ez a kérésünk eljut a gyártókhoz. Bízni szeretnénk abban, hogy az általunk megvásárolt 5 ezer kartondoboz és a 3 ezer papírzsák kevésnek bizonyul majd. Talán ezért lenne jó, ha maguk az adományozók már dobozokban adnák át a szerencsétlenül jártaknak szánt küldeményeket. • Mely országokat kívánják segíteni, mikor és hogyan jutnak el a szeretetcsomagok az adott államokba? - A Szlovák Nemzeti Tanács, a szlovák kormány, a Vöröskereszt és a humanitárius szervezetek tagjaiból álló koordinációs bizottság úgy véli, elsősorban a volt Szovjetunió államait kell segíteni. Jól tudjuk, hogy ott az emberek a szó szoros értelmében éheznek. Az üzletek üresek, s ha mégis kapható valami, az msgfizethetetlen. Úgy gondoltuk, hogy ők legyenek az elsők, hiszen eljuttattunk már segélyszállítmányokat a kurdoknak, a románoknak, Jugoszláviába 16 kamiont küldtünk és a horvátországi gyerekek támogatása folyamatos. A volt Szovjetunió államain kívül Albániára is gondolunk, ahol ugyancsak nagy az éhínség. Mihelyt összegyűlik elegendő tartós élelmiszer és gyermekruha - erre van a legnagyobb szükség - talán már két hét múlva útnak indíthatjuk az első kamionszállítmányokat. • Pénzadományokkal nem számolnak? - Természetesen igen A beérkezett anyagiakat, úgy, mint a múltban, tartós élelmiszerek vásárlására kívánjuk fordítani. Az érdelődők pénzesutalványainkat megtalálhatják a privatizálási regisztrációs központokban, de Szlovákia nyugdíjas klubjaiban is. Bankszámunk: VÚB Bratislava-mesto 182-107531-012 AZ utalványon tüntessék fel a jeligét: Az éhezők megsegítése (Na pomoc hladujúcim). (péterfi) VISSZHANG ÉRSEKÚJVÁRI NAPLÓADALEK '91 A téma az utcán hever, főleg az utóbbi időben, amióta folyik az Oktatási minisztérium által „kiagyalt" cirkusz az iskolaigazgató-választások körül. Egy-két ember azóta szépen keres terjedelmes, aranyos kis írásaival, melyet annak rendje-módja szerint közöl a sajtóban. Hadd jusson ország-világ tudtára, mi folyik egyes helyeken, ahol a régi struktúra még mindig hatalmon van. Mások meg úgy gondolják, most jött el az ő idejük, hiszen náluk rátermettebb embert nagyítóval sem találnának a környéken (sőt még járási vagy országos viszonylatban sem). Most talán hallgattassák meg a másik fél is, mert úgy tűnik fel, csak annak van igaza, aki az újságoknak is megírja panaszát. Száraz Dénes úr az Új Szó december 20-i számában (ill. előtte a Szabad Újságban) leírta a lényeget, csak egy kis kiegészítésre szorul naplója. Ráadásul én nemcsak hallomásból írom az alábbiakat. A járási tanügyi igazgatóság által kiírt pályázatra hárman jelentkeztek. Az egyik pályázó néhány évvel ezelőtt volt „kénytelen" elmenni az iskolából. A másiknak az volt a legfőbb gondja, hogy mennyi az ún. „igazgatói pénz" (érdemes-e azért munkahelyet változtatni, néhány évvel a nyugdíj előtt). A harmadik, ha nehezen is, de valahogy összegyűjtötte a pályázati feltételek által előírt öt év pedagógiai gyakorlatot. Igaz, hogy nem ugyanabban az iskolában tanított öt évet és most sem pedagógusként tevékenykedik, de hát ez nem előírás, a lényeg az, hogy kifizetődőbb állás van a láthatáron, megpróbálom ezt is, s ha nem tetszik, legfeljebb egy-két év múlva innen is továbbállok. A három említett pályázó közül ez utóbbi vitte el a pálmát. Méghozzá egyhangúlag. Most játssza a sértődöttet, fűt-fát megmozgatva igyekszik kiharcolni igazát, megfenyegeti az Együttélést, a Csemadokot (és még ki tudja, kit), ha nem segítenek, kilép alapszervezetükből. Gondolom, talán tisztában volt vele (amennyiben a „játékszabályokat" elolvasta, mielőtt indult a pályázaton), hogy ha nyer - a szörnyű többórás tesztelések és faggatás után -, még nem biztos, hogy tárt karokkal fogják várni a kiszemelt munkahelyen. Apropó! Az oktatási miniszterhez írt levél. Ami bennefoglaltatott, arra jött is válasz a miniszter úrtól (ha esetleg valaki kíváncsi a tartalmára, megtalálható a járási tanügyi igazgatóságon). Véleményem szerint, „felhívni a miniszter úr figyelmét" az iskolánkban- történtekre, illetve rágalmazni a kollégákat - az két különböző dolog. Ez az egész ügy nem a májusi igazgatóválasztással kezdődött, hanem 1990 szeptemberéig nyúlik vissza . Kár is az egészről még mindig beszélni. Ha valaki segíteni akar iskolánk felemelkedésében, az oktatás színvonalának emelésében, akkor annak egyéb módja is akad, mint levelezgetni a sajtón keresztül, hisz a Csemadok és az iskola épülete nincs olyan messze egymástól. Ami az ún. „ellenzéket" illeti, nem tudom, mitől (kitől) van (volt) félnivalója. Ugyanúgy dolgozhatnak, mint azelőtt. Amennyiben azt állítják, hogy gátolják őket a munkájukban vagy a kibontakozásukban, illetve hogy ők hatan-tízen (számuk az időjárással változik) fogják eldönteni, hogy ki legyen a többi negyvenöt pedagógus új igazgatója, az enyhén szólva nevetséges. Ha annyira akarták a változtatást, akkor miért nem jelentkezett közülük legalább egy a pályázatra? Elvégre talán többet tudnak az iskola belső gondjairól, a problémákról, mint egy „kívülálló". Már hallom is válaszukat: hogy névtelenül megfenyegették őket Ugyan kérem! Nem élünk a vadnyugaton Ami a volt igazgatót illeti, nem állítom, hogy nem voltak hibái. De kinek nincsenek? Az azonban tény, hogy az ő irányítása alatt lett olyan az iskola, amilyen most. Ő állította fel a jelenlegi mércét, és nem leste az óráját naponta, hogy mikor telik le a nyolc és fél óra munkaidő. Természetesen, mindez nemcsak az ő érdeme, hisz ha nem segítettek volna neki a munkatársai, egyedül elveszett volna. És egyedül az utánajövök is elvesznének. És ha az igazgató nem volt megfelelő az elmúlt hét év alatt, miért csak hatan-tízen szavaztak a leváltása mellett? Kár felhánytorgatni, hogy nem minden az új tető meg a rendezett park, mert az előtte lévő igazgató munkájáról még ennyi sem mondható el. Pedig neki is volt jó pár éve ahhoz, hogy szépítsen az iskolán, hisz még abban az időben nem négyéves ciklusokban cserélgették őket. Ami pedig az új igazgatónkat illeti (aki mellesleg húszegynéhány éve itt tanít), valóban ö volt pár évvel ezelőtt az iskola párt-alapszervezetének elnöke. És akkor mi van? A „pályázók" és „önjelöltek" közül senki nem volt kommunista? Még egy kis kiegészítés. Száraz úr, annak ellenére, hogy nem dolgozik iskolánkban, rendkívül jól informált („jó közvetítői" vannak) Eddig meg sem próbált nálunk egy-két évet „sorkatonaként" lehúzni. Csak akkor jutottunk eszébe, amikor megtudta, hogy igazgató kerestetik. Hát igen, a megszólításhoz használatos „igazgató úr" nem is hangzik olyan rosszul, főleg ha egy kis anyagival is jár. Igaz is, Száraz úr, nem ön nyerte meg a pályázatot? KOLLÁR TIBOR VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ AZ ÉN GYÁRAM AZ ÉN VÁRAM BEMUTATKOZIK AZ AGROFOND ÉS A BIOFOND Vagyonjegy, befektetés, osztalék, tőkehozam, részvény ... - megannyi információ. Néha úgy tűnik, már a vízcsapból is a vagyonjegyes privatizáció folyik. Ennek ellenére csak nehezen, vagy esetleg egyáltalán nem igazodunk el a privatizáció sűrűjében. Mert ugye, hiába vettük meg már a vagyonjegykönyvet és a hozzá tartozó útmutatót, ettől még - valljuk be - nem lettünk ízig-vérig befektetők. Valószínű, hogy a privatizálásra kerülő vállalatok adatokkal bővitett listája sem mond túl sokat, hiszen a gyártók fazekába tekingetni ez idáig nem volt divat. Tehát úgy állunk, hogy itt a sokat hangoztatott nagy lehetőség, és sokan nem igazán tudják mit kezdjenek vele. Persze vannak, akik nem teketóriáztak, s ma már várják a visszajelzést, hogy sikeres volt-e a részvényrendelésük De vajon mit tegyenek, kihez forduljanak a kevésbé bátrak, akik úgy érzik, a privatizáció számukra meglehetősen kemény dió. Nekik a beruházási privatizációs alapok jelenthetik a megoldást. A több tucatnyi alapból ezúttal a Szlovák Mezőgazdasági Bank két alapját, az Agrofond Rt. és Biofond Rt. befektetési privatizációs alapokat mutatjuk be Pavol Vašek mérnök segítségével, aki a bank munkatársa, s egyben az Agroinvest beruházási Rt igazgatótanácsának tagja. • A Szlovák Mezőgazdasági Bank a múlt év elején kezdte meg tevékenységét, s az eltelt tizenkét hónap alatt gyors ütemben fejlődött. Ma már tizenöt fiókintézete van, s egy beruházási leányvállalata. Ez utóbbi az Agroinvest beruházási részvénytársaság két privatizációs alapot hozott létre. Vajon miért? - Azt hiszem egy pénzintézet részéről teljesen természetes az igény, hogy valamilyen módon részt vegyen a vagyonjegyes privatizációban. Bankunk a tőkepiac aktív részese kíván lenni, s ez a célkitűzésűnk az alapokon keresztül is érvényesül. Beruházáspolitikánk elsősorban, de nem kizárólag az élelmiszeriparra és a mezőgazdaságra összpontosít. • Beruházási alapjaik nyilván ugyanezeket az ágazatokat helyezik előtérben a privatizáció során. - Alapjaink, s ezáltal befe'ktetőink akkor lesznek eredményesek, ha a vagyonjegyeket távlatilag is érdekes ágazatokban helyezzük el. Úgy gondoljuk, hogy ezek elsősorban a lakosság élelmiszerellátását biztosító ágazatok. Az Agrofond befekteVAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ tési alap főként arra törekszik, hogy szervesen összekapcsolja a mezőgazdaságot a feldolgozóiparral, megosztva ezzel a nyereséget, amely ma egyre inkább a kereskedelem irányába tolódik el. A Biofond befektetési alap pedig a környezetvédelemre, a biotechnológia gyakorlati alkalmazására, az egészségre ártalmatlan élelmiszerek gyártására helyezi a súlyt. Tehát a vagyonjegyeket, illetve a befektetési pontokat mindenekelőtt a vegyiparban, a feldolgozóiparban, a gyógyszeriparban, az energetikában váltja részvényekre. • Kiket vár elsősorban a két beruházási alap? - A vidék lakosságát, főként a földműveseket, szövetkezeti tagokat, az élelmiszeriparban dolgozókat és mindenkit, akinek szívügye a környezetvédelem. • Mit ígérnek az önökhöz forduló befektetőknek? - A választ két részre bontanám. Elképzeléseink szerint a vagyonjegyeket, illetve beruházási pontokat regionális szempontok alapján helyezzük el. Ez azt jelenti, hogy az egy-egy régióból „kapott" pontokat a gazdaságosság követelményét szem előtt tartva ugyanabban a régióban fektetjük be. Tehát, aki nálunk lesz befektető, biztos lehet abban, hogy pontjait a saját környezetében levő perspektív vállalatok részvényeire váltjuk. Ezáltal a hozzánk fordulók rajtunk keresztül szűkebb-tágabb környezetük fejlődéséről, új munkahelyek teremtéséről gondoskodnak. Alapjaink tehát arra törekednek, hogy ügyfeleink ott legyenek tulajdonosok, ahol élnek és dolgoznak. S hogy milyen ígéreteink anyagi vonzata? Mi átlagos osztalékról beszélünk, nem ígérünk óriási pénzeket, gyors meggazdagodást Egyébként aki ezt teszi, nem mond igazat. Hiszen nem is lenne jó, ha nagy osztalékokat fizetnének A vállalatoknak fejlesztésre, új gépekre, fejlett techológiákra van szükségük Ha viszont a nyereséget szétosztják, akkor nincs előrelépés. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a legtöbben nem értik a vagyonjegyes privatizáció, illetve a részvényessé válás lényegét. Mindenkinek az az első kérdése, hogy jövőre mekkora osztalékot kap. Pedig igazából a tökehozadék a fontos, vagyis az, hogy a részvénynek a névértékhez viszonyítva milyen a piaci értéke. Például egy jól menő cég ezer korona névértékű részvényét az értékpapírpiacon majd több ezer koronáért lehet eladni Tehát a privatizáció lényege a tulajdonosi viszony kialakítása, amely majd két-három év múlva hozza meg igazi eredményét KOVÁCS EDIT A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az »nd»tí lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük tel a neveket magyarul.) 3659/91 Molnár Frigyes, 1924. 9. 15., Nyárasd (Harkov) 3720/91 Molnár Júlia, 1921, 3. 3., Nagybalog (Dombasz) 3721/91 Mede Sándor, 1921. 9. 25., meghalt. Gesztete (Kijev) 3722/91 Megyessi Károly, 1901 12. 24.. meghalt, Besztercebánya (Dombasz) 3724/91 Méri Tibor, 1926. 11. 26., Dunaszerdahely (Szevasztopol) 3725/91 Mérey Teodor, 1906. 11 4 , meghalt Poprád (Dzsazdzsikan) 3729/91 Mészáros József, 1916. 1. 25., meghalt, Komárom (Groznyij) 3731/91 Mešter Pavol, 1922. 7. 3., Détér (Krasznalucs) 3735/91 Mihálik Pavol, 1922. 11. 22., Brezovica (Rekova) 3736/91 Mihály Géza, 1912. 2. 22., meghalt, Ajnácskő (Kisinyov) 3737/91 Michalčík Michal, 1914. 4. 13., Vel'aty (Dombasz) 3738/91 Mihók Peter, 1914. 3. 23., meghalt, Dovalovo (Sztrij) 3746/91 Moncz János, Szőgyén, meghalt (Donyec) 3749/91 Molnár István, 1915. 11. 21., meghalt, Kőkeszi (Graznyi) 3754/91 Molnár Viktor, 1920 4. 20., Érsekújvár (Karakanda) 3758/91 Munka Lajos, 1922. 6 15., Udvard (Bielovo) 3759/91 Muntág Jozef, 1899. 3. 6 , meghalt, Trenčianske Teplice (Dombasz) 3760/91 Murányi Gyula, 1915. 3. 27., meghalt, Gesztete (Szovjetunió) 3761/91 Muszka Mihály, 1925. 1. 25., Pólyán (Sztalinov) 3762/91 Mutala Tamás, 1897. 3. 11., Liptovský Hrádok, meghalt, (Dombasz) 4149/91 Mag Géza, 1921 12. 30., Sőreg (Krematovszk) (Folytatjuk)