Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám, hétfő

1992. JANUÁR 6. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 FÖLDMŰVES JÖVŐKÉP (Folytatás az 1. oldalról) zeteket, következik tehát a jogosult személyek második közgyűlése. - Ezen minden egyes benyújtott tervezetet ismertetnek, és a jogosult személyek, ugyancsak egy szavazati joggal, kiválasztják a legmegfelelőbbet. • Mivel különböző érdekek ütköznek majd, helyénvaló a kérdés, mi lesz, ha nem tudnak megegyezni? - Szerintem megegyeznek. Egyrészt kényszerítő körülmény, hogy amennyiben a transzformációs törvény hatályba lépését, valószínűleg január 15-ét követően, egy éven belül nem fogadják el a transzformációs tervet, a szövetkezet ellen megindul a felszámolási eljárás. Másrészt a transzformációs terv elfogadásáig az adott szövetkezetre vonatkozik a vagyonzároló paragrafus, amely a gazdasági tevékenységet meglehetősen leszűkíti. Harmadsorban pedig, mivel a törvény a vagyonelosztás módját pontosan meghatározta, a legkényesebb téma feletti vita eléve kizárt. • Ez sokakat közvetlenül érint. Hiszen amíg szavazatát tekintve valamennyi jogosult személy azonos súlycsoportba tartozik, addig a szövetkezet tiszta vagyonából már ki-ki érdemei szerint részesedik. - A szövetkezet tiszta vagyonának negyedét, vagyis annak a 25 százalékát, ami a kötelezettségen - az állam szövetkezettel szembeni igénye, kártérítések, adósság stb. - túl megmarad, a szövetkezeten belül értékesítik. Közvetlen eladással, árverésen, vagy a vagyonjegyes privatizáció adott szövetkezeten belül alkalmazott formájával. Az értékesítés első fordulójában valamenynyi jogosult személy azonos értékű vagyonrészhez juthat, míg a második fordulóban a megmaradt vagyonrészek közül egy-egy jogosult személy már több vagyonegységet is megvásárolhat. • Mi lesz a vagyon fennmaradó 75 százalékával? - Ezt 50-20-30 százalékos arányban szétírják a földekre, a munkaviszonyra és a kisajátított vagyonra. E vagyonrészekből számítják ki a jogosult személy vagyoni betétjét földjének nagysága, ledolgozott éveinek száma és kártalanítási igényének értéke szerint. Azoknak tehát, akik azt hangoztatták, hogy a transzformáció a mezőgazdasági szövetkezetek földnélküli tagjait nincstelen zsellérekké teszi, nem lett igaza. Éppen fordítva, a mezőgazdasági transzformáció az egyedüli az azonos jellegű jogszabályok sorában, amely a munkaviszonyt is értékeli. A mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozókon kívül senki sem kap az államtól személyi tulajdonba vagyonrészt csak azért, mert ö azon a munkahelyen, hivatalban, gyárban X évet ledolgozott. A mezőgazdasági szövetkezetek földnélküli tagjai ezt a kivételt megkapták, és vagyoni betétjük értékét a vagyon 25 százalékából való vásárlással még tovább növelhetik. Itt is előnyt élveznek, hiszen ók azok, akiknek, mert a szövetkezet keretében akarnak vállalkozni, a jogosult személyek közül elsődleges érdekük a befektetés. Az is előny, hogy a licitben a társadalom többi rétegével nem kell megmérkőzniük, ellentétben a kis- és nagyprivatizációval, ahol mindenki egyformán labdába rúghat, még a mezőgazdasági szövetkezetek földnélküli tagjai is. • Képzeletben ugorjunk át 6-12 hónapot. A jogosult személyek közgyűlése elfogadta a transzformációs tervezetet. Mi következik ez után? -A tervezetből terv lett, és azt, ami abban van, valóra váltják. A jelenlegi szövetkezet egy vagy több „vagyonbetétes" szövetkezetté alakul, esetleg kiválik belőle részvénytársaság, Kft, kereskedelmi szervezet, társulás stb. úgy, ahogy azt az adott helyen elhatározzák. Ezt követően már valamennyi gazdasági egység, jogi személy tagsága különkülön összeül, elfogadja a saját egységének alapszabályzatát, és vezetőségét, elnököt, igazgatót választ. Az új egységeket bejegyzik a vállalati cégjegyzékbe, és ezzel a mezőgazdasági szövetkezet átalakulása befejeződött. EGRI FERENC A fák mögé a városi építészek egy csaknem ötven négyzetméter alapterületű falatozót engedélyeztek (Fogas Ferenc felvétele) MASZEKJAJ - FALATOZÓ ÜGYBEN Felháborodott olvasónk panaszkodik szerkesztőségünkben. A Dunaszerdahelyről érkezett Molnár Dániel hosszan meséli, miként próbált 1990 márciusa óta lakóhelyén egy falatozó számára helyet találni. Több alkalmasnak látszó telekre is beadta a városházára a kérvényét, de rendre elutasító választ kapott. Kitartó igyekezete csak az év végén vezetett eredményre, így 1991 január végén a városházán bérleti szerződést kötött a helyi nyomda közelében, a Štefánik és a Bacsák (korábban Fučík és Gottwald) utca kereszteződésében található területre. Falatozó létesítése nem egyszerű ügy, de mivel úgy vélte, a nehezén már túl van, nagy lendülettel munkához látott. Lassanként gyűjtögette a szükséges hivatalok véleményét, hozzájárulását, megrendelte a terveket. Néhányuk ugyan akadékoskodott, de a terveken elvégzett apró változtatások után ők is beleegyezésüket adták. Minden jól ment egészen addig, míg az ügy utolsó stációként a Körzeti Környezetvédelmi Hivatal elé nem került. Ekkor Molnár úr számára derült égből villámcsapásként a hivatal megtagadta a területhasználati engedély kiadását. Nem segített a fellebbezés sem, a Járási Környezetvédelmi Hivatal megerősítette a döntést. Ez pedig azt jelentette, hogy a nyomda melletti útkereszteződésben mégsem létesülhet falatozó. A tisztánlátás érdekében körülnézünk a helyszínen. A nyomdához érve igyekszünk kitalálni, hová is szánták a Mini Presszót. A térképen bejelölt helyen árnyas kis ligetet találunk néhány, a szomszéd bérház kerítésével párhuzamosan sorakozó és a körülötte zajló forgalommal sikeresen dacoló jávorfával. Nehezen képzeljük el viszont, hogy miként is férne be mögéjük a létesítendő 49 négyzetméternyi alapterületű, négyés fél méter magas épület. Kétségeink csak akkor foszlanak szét, amikor a fűben megtaláljuk az alapok sarkait bejelölő vasrudakat, olvasónk igyekezetének - úgy tűnik - végső eredményét. Meggyőződtünk ugyan róla, hogy jó helyen járunk, de továbbra is meglehetősen értetlenül állunk az eset előtt. Ugyanis már évek óta érvényes az egyedülálló fák, kisebb facsoportok védelmére hozott ún. erdőn kívüli zöldterületekről szóló törvény. Ennek értelmében belterületen engedélyt kell kérni minden fejlett fa kivágására. Ezt az illetékes hivatalok - amennyire erejükből telik - meg is tartatják. Márpedig azok a fák, amelyek törzsétől - a vaskarók tanúsága szerint - mintegy hetven centiméterre egy épület alapjai vágódnának be, vajmi kevés eséllyel néznek a jövőbe. Úgyszintén érthetetlen, hogyan húzták volna fel a több mint négy méter magas építményt a fák koronájának lényeges károsítása nélkül. Ha tehát a környezetvédelmi hivatal ezzel a tervvel kapcsolatban kiadta volna a területhasználati, majd később az építkezési engedélyt, megszegte volna a legalapvetőbb környezetvédelmi elvárásokat, sót törvényeket. S mivel a dunaszerdahelyi városépítészet utóbbi néhány évtizede „panelkorszakának" sivársága a nyomda környékét sem kímélte, így ez a néhány fá a környék kevés üde foltjai közé tartozik. A városházán az ügy Strédl János építészmérnökhöz tartozik. Ö szakmai szempontból nem lát kivetnivalót a helykiválasztás módjában. A képviselőtestület mellett működő építészeti szakbizottságra is hivatkozik, amely annak idején szintén jóváhagyta ezt a lehetőséget. A szerdahelyiek a helyszínen, többi olvasónk a mellékelt képen győződhet meg a városi építészek döntésének minőségéről. Hombauer Ferenc, a feljebbviteli hatóság szerepét betöltő Járási Környezetvédelmi Hivatal vezetője viszont egyértelműen leszögezi, hogy olvasónk ott tévedett, amikor a bérleti szerződést megszerezve azt hitte, minden lényeges akadályon túljutott. Márpedig bárminemű beruházás esetén - légyen az butik, vagy akár egy gyár - ilyen alapvető jelentőségű tennivaló először a területhasználati, majd az építészeti engedély megszerzése. Molnár úr ügye nem az első, amely során ütközött a dunaszerdahelyi városháza és az államigazatás véleménye. A legnagyobb viták a Bihari szállóval szembeni park helyén tervezett butiksor körül folytak. Sokaknak nem tetszett ugyan, de az ottani tujasor végül is a helyén maradt. Hasonló ügyben keresték meg szerkesztőségünket a Vámbéry tér 55 és a Komenský utcán álló lakótömbök 72 lakásának lakói is, akik udvarát egyöntetű tiltakozásuk ellenére szintén butikokkal szeretnék kitölteni. Hogy elejét vegyék az érdekek egyre szaporodóbb összecsapásának, Hombauer Ferenc felkérte a városi önkormányzatot egy tervezet kidolgozására, amely a városközpont területén magába foglalná az összes ilyen célra szóba jöhető területet. Ez el is készült, ós a javaslatokat egyeztették a környezetvédelmi hivatallal is. Ennek alapján a területhasználási engedély kiadásával a jövőben remélhetőleg nem lesznek gondok. Ráadásul a város elképzelései szerint a szóba jöhető telkek bérletét a jövőben nyilvános pályázatra bocsájtják, és így elejét veszik a korábbi döntések objektivitását kétségbe vonó suttogásnak is. Természetesen, ha valaki a bérbe kapott telekre valamiféle oda nem illó, giccses építményt szeretne felhúzni, az építkezési engedély kiadása során újra csak szembe találhatja magát az államigazgatással. A leírt eset szomorú példája a két évvel ezelőtti kaotikus állapotoknak. Molnár Dániel olvasónk napjainkra már lemondott arról, hogy a volt Lajoska kocsma tőszomszédságában építse fel falatozóját. Nem tudja viszont, ki is téríti meg eddigi költségeit. A városháza hajlandó visszaadni a telekre befizetett bérleti díjat. A tervek kidolgozásáért kifizetett összeg és az egyéb járulékos költségek viszont, úgy tűnik, örökre elvesztek. Ha rajta már nem is segítünk, esete tanulságként szolgálhat mindazok számára, akik a jövőben ilyen módon próbálják biztosítani megélhetésüket. Az elsősorban polgárai érdekét szem előtt tartó szerdahelyi helyi önkormányzat pedig, reméljük, minél hamarabb megrendeli az efféle vitákat véglegesen lezáró, a megváltozott társadalmi igényeket is figyelembe vevő új városrendezési tervet. TUBA LAJOS „ARANNYAL, EZÜSTTEL ÖRVENDEZNEK" Liturgikus és népi szokások Vízkereszt napján Ma van Vízkereszt, a karácsonyi ünnepkör utolsó napja. A keleti ortodox egyházak most ünneplik Krisztus születését, nyugaton a hívők pedig a napkeleti bölcsek - háromkirályok - ünnepét, továbbá Jézus megkeresztelésének és első csodatételének a napját. Vízkereszthez számos liturgikus és népi szokás fűződik, amelyek közül több ma is elevenen él a szlovákiai magyar tájegységeken. A templomokban ma vizet és tömjént szentelnek, - ebből ered a magyar vízkereszt elnevezés. Az így megszentelt víz használ a betegség, gyalázat, a mérges férgek ellen. E napon kezdte el a plébános híveinek meglátogatását és beszedte a lélekpénzt. A ház ajtajának szemöldökfájára felírta a G+M+B betűket - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - és az évszámot, majd megszentelte a házat és népét. A házszentelés után sok helyen a papnak le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok jól kotoljanak. Amikor elment, a gazda ült le a helyére, hogy a leány még abban az évben férjhez menjen, a legény megházasodjék. A legtöbb magyarlakta vidéken Vízkereszt a háromkirályok, vagyis a napkeleti bölcsek napja. Ők voltak azok, akik elmentek, hogy bemutassák hódolatukat a gyermek Jézus Krisztusnak. Az evangélium (Mt 2, 1-12) nem említi sem számukat, sem nevüket, sem etnikai hovatartozásukat, de világod, hogy nem judeaiak, s országuk Palesztinától keletre fekszik. A csodálatos csillag megjelenéséből tudják meg, hogy megszületett Messiás, ezért Jeruzsálembe mennek, megkérdezni Heródest, Júdea királyát, hol keressék az újszülöttet. Heródes az írástudókat faggatja, akik elmondják neki, hogy a próféta szerint Messiásnak Betlehemben kell megszületnie. Az uralkodó ezután oda küldi a napkeleti bölcseket, hogy általuk megtudhassa most született ellenfelének a nevét. A csillag vezérli őket, s megáll ott, ahol Jézus született. A bölcsek leborulnak előtte, aranyat, tömjént és mirhát ajándékoznak neki. Álmukban utasítást kapnak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, így más úton indulnak vissza hazájukba. A bibliai elbeszélést számos egyházi és apokrif történet egészíti ki, amelyek szerint a napkeleti bölcsek hárman voltak, a középkori Nyugaton Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven tüntették föl őket, s ezek általánosan el is terjedtek. Ajándékaikat úgy értelmezik, hogy a tömjénnel Istent tisztelték, az arannyal a királynak fizetnek adót, a mirhával pedig (mellyel a holttestet kenték be) Jézus Krisztus eljövendő kínhalálára gondoltak. Vízkereszti népszokások szerint három fiú kifordított birkabőrbekecsben, fejükön papírkoronával vagy süveggel eljönnek, követve a kitolható csillagot - amelyet a középső fiú kezel -, majd miután beszóltak a házba, hogy „szabad-e háromkirályt járni?" - így énekelnek: ,,Három szent királyok megérkeztek, arannyal, ezüsttel örvendeznek. Vigyünk mi is Urunknak, ártatlan Jézusunknak." A kántálok dala vidékenként változik - lényegük egyszerű népi misztériumjáték arról, hogy a napkeleti bölcsek a betlehemi csillagot követve rátalálnak az újszülöttre: „ Gáspár, Menyhért, Boldizsár, mind a három szent király, ünnepet ülvén, térdet-fejet hajtván Jézusnak, Krisztusnak." A kántálok megajándékozása természetesen nem maradhat el. A Vízkereszt egyúttal utat nyit a tavaszi napfordulót megelőző, sok vidámsággal, pajzánsággal járó farsang időszakának, amely húshagyókeddig, illetve hamvazószerdáig tart. Ez időszak elmaradhatatlan tartozéka a kelt tésztából készült fánk - pánkó, pampuska -, és a gyúrt tésztából készült forgácsfánk, más vidéken: herőce, csöröge. -y-f A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 2290/91 Molnár András, 1922. 3. 28., Nagybalog (Dombasz) 2291/91 Molnár Zoltán, 1927. 3. 12., Csallóközaranyos (Moszkva) 2294/91 Molnár Edit, 1925. 4. 15., Nagybalog (Dombasz) 810/91 Molnár Kálmán, 1919. II. 19., Kiskeszi (Nocserkasz) 812/91 Molnár Lukács, 1911. II 11., Kiskeszi (Tagarov) 815/91 Maťašovský Július, 1920. XII. 13., Kysucké Nové Mesto (Tajset) 816/91 Marcis Juraj, 1922. II. 9., Vlachovo (Dombasz) 817/91 Miškech Juraj, 1903. IV. 25., meghalt, Moravany (Vorkuta) 818/91 Molnár János, 1927. VIII. 10., Pelsőc (Sztálingrád) 823/91 Matz Augustín, 1922. VII. 15., Gölnic (Szádon) 824/91 Mlaka Ondrej, 1904, IV. 20., Poprád (Szovjetunió) 825/91 Macko Jozef, 1921. IV. 6., Kassa (Breszt-Litovszk) 826/91 Mancal Boldizsár, 1925. VIII. 17., Nagyfödémes (Hvezdnij) 827/91 Molnár Rudolf, 1918. VI. 20., Medve (Tbiliszi) 828/91 Milicky József, 1919. I. 1., Rozsnyó (Nuszal) 835/91 Mihálik Vojtech, 1924. IV. 2., Sabinov (Dombasz) 836/91 Mlynár Jozef Doboš, 1922. IX. 18., Matyóc, meghalt (Zaporozsie) 838/91 Meriak Július, 1922. III. 31., Kisgyarmat (Biela Cerkev) 839/91 Mészáros Béla, 1922. II. 2., Pózba (Ivanov) 843/91 Makšin Štefan, 1913. VII. 8., Kassa (Visnyij Volocsok) 846/91 Máček Emil, 1921. XII 16., Riečka (Magadan) meghalt 847/91 Molnár István, 1921. VII. 22., Perín (Dombasz) 850/91 Móricz Mihály, 1915.11. 4., Kassa (Dombasz) 1718/91 Machata Mihály, 1923. V. 28., Nagykér (Jenakijev) 1737/91 Matyi János, 1912. VIII. 14., meghalt, Barca (Dombasz) 1719/91 Maceák Dezső, 1921. VIII. 1., Szene (Baku) 1720/91 Madi Zoltán, 1924. IV. 13., Ekecs (Sztalinov) 1722/91 Majer József, 1919. III. 16., (Tula) 1728/91 Maňkoš Štefan 1910. I. 15., meghalt, Eperjes (Janakijev) 1729/91 Marczy István, 1924. IX. 8., Dunaszerdahely (Kijev) 1731/91 Marienčín Ján, 1892. III. 7., Zázrivá (meghalt, Szovjetunió) 1732/91 Markacz Benjamin, 1923. XII. 20., Hetény (Borovics) 1733/91 Markuš František, 1923. IV. 10., Kassa (Dombasz) 1734/91 Marton Kálmán, 1922. IX. 8., Tany (Kijev) 1735/91 Márton András, 1921. II. 19., Gömör (Kijev) 1738/91 Mayer Béla, 1903. VIII. 21., Poprád (Dombasz) meghalt 1741/91 Mihály József, 1915. VI. 11., Šávol (Kisinyov) 1742/91 Miklós Dezső, 1923. II. 7., Nagymácséd (Ivanovo) 1744/91 Mikos Lajos, 1925. X. 7., Lakszakállas (Dombasz) 1745/91 Mikos Antal, 1925. II. 10., Lakszakállas (Kijev) 1747/91 Molnár Boldizsár, 1908. VIII. 8., Szentpéter (Szovjetunió, meghalt) 1748/91 Molnár János, 1926. I. 4., Abafalva (Parkamona) 1750/91 Moravskí Michal, 1918. IV. 5., Léva (Volgográd) (Folytatjuk)