Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 26. szám, péntek

1992. JANUÁR 31. HIREK-VELEMENYEK tÚJSZÓm I gencsak sokáig tartott a bonni kormánynak, míg végre jóváhagyta a csehszlovák-német és a magyar-német államközi szerződéseket, s szabad utat adott Helmut Kohlnak Prágába, Budapestre, hogy ott aláír­hassa a dokumentumot. A ,,magyar ügy" simán ment, talán csupán egy, az NDK megszűnéséből eredő gazdasági, pénzügyi probléma okozott némi gondot. Ám a szerződés elfogadása nem ezért késett, hanem mert Bonn egy kalap álatt intézkedett, vagyis összekötötte a Magyarországgal és a koráb­bari Csehszlovákiával parafált dokumentum jóváhagyását. Ez utóbbi lépést a legkülönfélébb ígéretek és biztatgatások hangoztatásával hetekig húzta­halogatta, amivel olyannyira kiélezte a feszültséget, hogy a szerzödésügy már-már botránnyá dagadt. így aztán olyan helyzet alakult ki, hogy a kancel­lár a február 6-7-iki kellemesnek ígérkező budapesti „kiruccanás" után egy eléggé kínos és megpróbáltatásokkal teli prágai út elé tekinthet. Köszönheti ezt az értelmetlen halogató taktikát sugalló baior CSU-nak, amely a szudétanémet lobby szószólójává vált, s nevében próbálta rávenni a kabinetet a vagyonjogi és kártérítési kérdéseket nem rendező, állítólag . csupán udvarias­SZABAD AZ LIT S****** £8sm <r"iPi ma*wmFlHM w ® zödé s módosítá­sára. Hiányolta a Csehszlovákiában élő németek erősebb érdekvédelmét, kifogásolta a dokumentum bevezető részében a müncheni szerződés érvénytelenítését rögzítő megfogalmazást, felháborodottan tiltakozott a szu­détanémetek hajdani vagyonának elárverezése ellen. Hogy az akadálygör­getők törekvései ellenére Bonn még épp idejében jóváhagyta a dokumentu­mot, azt végül is egy, úgymond, láncreakció tette lehetővé Prága szinte naponta bombázta Kohlt, attói tartva, hogy a szerződés a választási kampány során a nyomás eszközévé válik. És minthogy az ezzel kapcsola­tos bonyodalmakhoz, az esetleges negatív következményekhez, a naciona­lista hullámverés felerősödéséhez Bonnban senkinek sem fűződött érdeke, a CDU és az FDP óvatos noszogatására végül a bajor kormánytárs is beadta a derekát. A pozitív válasz mellett azonban kikötötte: kísérőlevél és parla­menti határozat formájában követeli a kitelepített szudétanémetek jogainak elismerését. Szerdán a kabinet ülésén Vogel kormányszóvivő óvatosan fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy a február 27-i prágai aláírási ceremónián a két külügyminiszter kicseréli a német-csehszlovák szerződést bővítő kísérőleve­leket, ezek tartalmáról azonban mit sem mondott. De méltatta a dokumentu­mot, mondván, megnyitja az utat az új partneri együttműködés felé, hozzájárul a piacgazdaság fejlesztéséhez, az EK-tagsággal kapcsolatos csehszlovák erőfeszítésekhez és megteremti a feltételeket a nemzeti kisebb­ségek problémáinak megoldásához európai mércék szerint. Theo Waigel pénzügyminiszter, CSU-elnök viszont fontosnak tartotta kihangsúlyozni annak a bundestagi határozatnak a szükségességét, amely kifejezné a jövőbeni elvárásokat, támogatná a szudétanémet kérdés rende­zését. A nagy egyetértés, a javaslat elfogadása után Waigel „útravalót csomagolt be" Kohlnak, felszólította őt: rá kell vennie a prágai kormányt a „jogellenesen elkobzott szudétanémet vagyon elárverezésének leállítá­sára". Ez a „kell", a CSU-ra jellemző, napiparancs stílusú külpolitika az, ami szemet szúr, ez az, amit a hazai német sajtó is egyre gyakrabban bírál. Nem magát a bajor külpolitikát, hanem a felszólító módot abban a programban, amely a CSU elvárásait tartalmazza, kezdve Németország képviseletéig a Biztonsági Tanácsban, a szovjet atomfegyverek felszámolásán keresztül egészen a Csehszlovákiával szembeni követelésekig. (jRBÁN GABRIELLA KIJEV ELUTASÍTJA A DIKTÁTUMOT GOULDING BEFEJEZTE FÉLSIKERES MISSZIÓJÁT Horvátországban folytatódnak a fegyveres incidensek BAKER-ASRAVI TALÁLKOZÓ A MOSZKVAI FORDULÓ UTÁN Ä PALESZTINOK RAGASZKODNAK A TELJES KÉPVISELETHEZ Igor Kaszatonov admirális a fekete­tengeri flotta parancsnoka közölte, Borisz Jelcin orosz elnök keddi látogatása során Novorosszijszk kikötőben kidolgozták az orosz kormány végleges álláspontját a flotta státusával és struktúrájával kap­csolatosan. Ennek lényege: a flotta a kö­zös stratégiai erők része marad és egye­lőre megőrzik vezérkarának és egységei­nek felépítését. Kaszatonov szerint nincs szó arról, hogy az ukrajnai Szevasztopol kikötőből Novorosszijszkba helyeznék át a flotta fő bázisát. Az ukrán hírügynökség viszont szerda este azt jelentette, hogy a Moszkva zász­lóshajó vezette kötelék, amely a hét ele­jén Novorosszijszkba hajózott, még min­dig nem tért vissza Szevasztopolba. Ka­szatonov admirális különleges helikopte­ren tért vissza Szevasztopolba. de nem volt hajlandó fogadni az ukrán parlamenti képviselőket, akik találkozni szerettek vol­na a flotta tisztjeivel és katonáival. Az orosz-ukrán ellentétekkel kapcso­latos az a hír is, amely szerint Vitold Fokin ukrán kormányfő nyilatkozatban fordult a nemzetkőzi pénzügyi körökhöz és bejelentette, Ukrajna nem rendeli ma­gát alá a továbbiakban a FÁK államközi tanácsa utasításainak, s maga fogja tör­leszteni a volt Szovjetunió külföldi adós­ságaiból rá háruló részt. Az ukrán rész az összes szovjet adósság 16,37 százaléka. Horvátország válságövezeteiben általában tegnapra virradó éjszaka is tiszteletben tartották a tűzszüne­tet, de azért voltak fegyveres inci­densek. A legkomolyabb összecsa­pásokról Bárányából, Eszék környé­kéről, valamint Kelet-Szlavóniából, Vinkovci térségéből érkeztek jelen­tések. A szerb szabadcsapatok Ba­ranyában azzal vádolták a Horváto­kat, hogy Bilié mellett este 10-kor megtámadták egységeiket, s az összecsapásnak csak az vetett vé­get, hogy a szerbek bevetették a tü­zérséget és az aknavetőket is. A horvát rádió tegnap reggel arról számolt be, hogy az „agresszor" Eszék külvárosait lőtte. A horvát ve­zérkarra hivatkozva a rádió azt kö­zölte, Marrack Gouldingnak, az ENSZ-főtitkár helyettesének látoga­tása után az ellenség fokozta porvo­kációit Eszék, Gospic, Zadar és Dubrovnik térségében. Marrack Goulding befejezte ju­Mint azt már jeleztük, szerdán este Moszkvában befejeződött a kö­zel-keleti béketárgyalások harmadik szakasza, melynek keretében szak­értői szinten folytak a megbeszélé­sek a konkrét problémákról. Ezek többek között a fegyverzetellenőr­zés, a környezetvédelem, a mene­kültek kérdése, gazdasági problé­mák és mások. Néhány helyszínt már kiválasztottak, április' vegén, il­letve május elején újra találkoznak a szakemberek, hogy döntsenek a megbeszélések időpontjáról. A konferencia után találkozott Ja­mes Baker amerikai külügyminisz­ter Hanan Asravi asszonnyal, a pa­lesztin küldöttség szóvivőjével. Tár­gyalásaikról semmit sem közöltek, de biztosra vehető, hogy szóba ke­rült a palesztinok távolmaradása a konferenciáról. Közvetlenül a talál­kozót megelőzően tartott sajtóérte­kezletet Hanan Asravi Ismét megin­dokolta a palesztinok távolmaradá­sának okát és hangsúlyozta, a jövő­ben ragaszkodni fognak a szélesebb goszláviai misszióját, s bár nem uta­zik vissza New Yorkba teljesen üres kézzel, a Vance-tervet a békefenn­tartó erők Horvátországba küldésé­ről nem sikerült teljes mértékben elfogadtatnia. Mind a horvátországi szerbeknek, mind a horvát vezetés­nek vannak még fenntartásai, ame­lyek egyelőre akadályozzák a kéksi­sakosok kiküldését. A szerb és a szövetségi vezetés, valamint a szövetségi hadsereg főparancs­noksága teljes támogatásáról bizto­sította az ENSZ-tervet, s egyetértet­tek vele a nyugat-szlavóniai ún. szerb autonóm terület képviselői is. Ez azonban nem elég az elképzelés megvalósításához. Az ENSZ-kato­nák megjelenéséhez Horvátország­ban feltétlenül szükség van arra, hogy lényegesen megváltozzon Mi­lan Babicsnak, Krajina „elnöké­nek" elutasító álláspontja, s a horvát vezetés is lemondjon a Vance-terv egyes kitételeinek „szabad értelme­zéséről". körű részvételhez, tehát az emigrá­cióban élő palesztinok bevonását is a tárgyalásokba. Emlékeztetett rá, a madridi kritériumot - misze­rint sem a kelet-jeruzsálemi, sem a diaszpórában élő palesztinok Iz­rael kérésének megfelelően nem ve­hettek részt a megbeszéléseken - csak azért fogadták el, hogy a bé­kefolyamat egyáltalán beindulhas­son. A jövőben azonban ragaszkod­nak a teljes képviselethez, enélkül nem képzelhető el haladás a tárgya­lásokon. Amerikai hivatalos források sze­rint James Baker nem hajlandó tö­rölni Szíriát a terrorista országok listájáról annak ellenére, hogy az Öböl-háború kapcsán és a sikeres túszszabadításokban játszott pozitív szerepe után jelentősen javult Da­maszkusz és Washington viszonya. A gazdasági és kereskedelmi elő­nyök megtagadását jelentő listán szerepel még Irak, Irán, Líbia, Észak-Korea és Kuba is. NÉHÁNY SORBAN T ekintet nélkül azokra a leszere­lési javaslatokra, amelyeket George Bush elnök ismertetett az Unió helyzetéről szóló évi jelentésé­ben, az Egyesült Államok tovább fejleszti az új atomfegyvereket és folytatja a földalatti kísérleti atom­robbantásokat. Ezt James Watkins energetikai miniszter jelentette be. Ezek az amerikai tervek valószínű­leg érzékeny pontját képezik majd a küszöbönálló Bush-Jelcin tárgya­lásoknak. Mint ismeretes, a két el­nök a het végén Camp Davidban találkozik. V áclav Havel köztársasági elnök február 4-én a svájci Davosba utazik, ahol részt vesz a Világgazda­sági Fórum zárószakaszán. Két na­pot tölt Svájcban, hivatalos prog­ramja egyelőre nem ismeretes. A davosi fórum tegnap kezdődött, a tanácskozáson mintegy 250 politi­kai személyiség és kb. 1000 külke­reskedelmi képviselő vesz részt. A szervezők szerint a fórumon négy földrajzi terület - Ázsia, Kelet-Euró­pa, Dél-Afrika és Latin-Amerika - problémáira összpontosul a fi­gyelem. M agyarországon február elsejé­től átlagosan 12 százalékkal emelik a hazai és 10 százalékkal a behozatali gyógyszerek árát. Az sem kizárt, hogy július elsejétől to­vábbi drágításra lehet számítani. E gy kubai család 13 tagja a múlt szombaton megpróbált eljutni a guantánamói amerikai katonai tá­maszpontra. A kormánycsapatok tü­zet nyitottak a menekültekre és megsebesítettek egy fiút és egy kis­lányt. Ezt szerdán közölte a wa­shingtoni külügyminisztérium egyik meg nem nevezett képviselője. A menekülteket körülzárták a kubai biztonsági szolgálat tagjai, csupán egy férfinek sikerült eljutnia a tá­maszpontra. N émetországban még mindig te­vékenykednek a Független Ál­lamok Közösségének ügynökei. A Berliner Morgenpost című napi­lap a szövetségi belügyminisztérium eddig nem közölt jelentésére hivat­kozva azt írta, hogy ezek az ügynö­kök „különböző tevékenységet foly­tatnak". Egyes információk szerint Karlshors.tból a Berlin melletti Reha­genbe helyezték át a KGB központ­ját, s állítólag ebben az épületben kaptak helyet a volt NDK állambiz­tonsági minisztériumának aktái is. A szövetségi belügyminisztérium nem erősítette meg ezeket az ada­tokat, ám valószínűnek tartja, hogy a Stasi-iratok a KGB kezébe ke­rültek. S on Sen, a vörös khmerek „hó­hérja" tegnap ismét visszatért Phnompenhba, ahonnan tavaly no­vemberben Khieu Samphannal, a frakció vezetőjével együtt kényte­len volt elmenekülni. A jelentések szerint Son Sent fogadja Norodom Szihanuk herceg, államfő. K ét hónapon belül Ukrajna az Európai Újjáépítési és Fejlesz­tési Bank tagjává válhat - jelentette ki Jacques Attali, a bank elnöke szerdai kijevi látogatása során. Az ukrán fővárosban tárgyalásokat foly­tatott Leonyid Kravcsuk elnökkel, Vi­told Fokin kormányfővel és több más vezető politikussal. A megbeszélé­seken a jövendőbeli együttműkö­désről volt szó. Már világos, hogy a bank az energetikára, a közleke­désre, a környezetvédelemre, a me­zőgazdaságra, ám mindenekelőtt a hadiipar konverziójára összponto­sítja majd a figyelmét. E szak-Írországban, a Belfast melletti Lisburnben, tegnap is­mét egy személy életét vesztette - közölte a helyi rendőrség. Arról is tájékoztatott, hogy eddig még senki sem vállalta a felelősséget a me­rényletért, de nincs kizárva, hogy a tettes ismét az ír Köztársasági Hadsereg, amely terrorista módsze­rekkel harcol Ulster brit fennhatósá­ga ellen. addam Husszein iraki elnök OZ különleges katonai egysé­geket hozott létre, ezeknek az lesz a feladatuk, hogy az államfőt, az elnöki palotát és a kulcsfontosságú objektumokat védelmezzék, szem­beszálljanak a dél-iraki síita muzul­mánokkal, akiknek felkelését tavaly márciusban fojtották el a köztársa­sági gárda tagjai. M ég mindig vannak katonai titkok, még mindig a haditechnika az, ahol hét lakat alatt őrzik az új találmányokat, a nagyközönség szamára még mindig ez a leghozzáférhetetlenebb terület, már csak a műszaki kérdések bonyolultsága miatt is. Ezért csupán a beava­tottak szúk köre tudja felmérni, hogy egy-egy nagy horderejű katonapolitikai döntés, a milliónyi részproblé­mát is figyelembe véve, a valóságban miként és mennyi idö alatt valósitható meg. Az amerikai és az erre válaszként bejelentett orosz leszerelési javaslatok nem­zetközi fogadtatásából - azon túlmenően, hogy minden­ki elismeréssel szól róluk - az a tanulság is levonható, miszerint ez az a terület, ahol a legnehezebb a gondol­kodásmódból kiiktatni a régi sztereotipiákat. Nehéz elszakadni a kétpólusú világban megszokott logikai menettől. Úgy vélem, ebben az egy mondatban két olyan téma van, amelyek szintén megérdemelnének egy-egy önálló tanulmányt. Az egyik, hogy hány pólusú a világ, a másik pedig a régi logika utóélete ebben a világban Túlzottan leegyszerűsített dolog lenne azt mondani, hogy az egyik világhatalom megszűnésével a világ egyetlen szuperhatalom befolyása alá került. Bár felfedezhetők ilyen politikai törekvések, ez mégsem igaz, hiszen valamiféle új totalizmushoz vezetne Ahhoz, hogy az állam jól, demokratikusan működhessen, a min­denkori kormányzatnak szüksége van az ellenőrzést gyakorló mindenkori ellenzékre. Valahogy így reagál a világ is arra az új szerepre, amelyet a Szovjetunió szétesése után Amerika felvállalt, illetve fel kellett vállal­nia A britek és a franciák továbbra is ragaszkodnak saját atompotenciáljukhoz, sót London :még a fejlesztés­ről sem mond le, azzal érvelve, hogy a világ még korántsem biztonságos, sosem volt ilyen nagy az atom­eszközök elterjedésének veszelye, az évezred végéig legalább húsz országnak lehetnek nagy hatótávolságú nukleáris rakétái. De a kimondatlan okok között szere­pel: nem akarják, hogy az USA legyen a nyugati világ egyedüli atomhatalma, s az előbbi hasonlatnál maradva: ez is beleillik a demokratikus játékszabályokba. Még akkor is, ha látszólag úgy tűnik, hogy Párizs és London hátráltatja az atomleszerelési folyamatot. Sokpólusú tehát a világ, még a katonapolitikában nagyrészt azonos elvekhez igazodó észak-atlantiak, és tágabban: a fejlett Nyugat is, érdekszférákra szakad a mindent meghatáro­zó gazdaságban - EK kontra USA, kontra Japán és igy tovább. És velük szemben áll a megoldhatatlannak tűnő gazdasági-társadalmi gondokkal agyonterhelt harmadik világ, mint egész is és ennek atomfegyverekre áhítozó része is. Csak az első pillanatban tűnik erőszakoltnak e prob­lémák emlegetése az amerikai és orosz leszerelési ÚJ WliiGREie javaslatok kapcsán. Bush most először szólt egészen nyiltan az Egyesült Államok világpolitikai vezető szere­péről. Ezt Kelet-Európa talán a nyugatiaknái is jobban támogatja és e pillanatban, gazdasági kényszerűségből, látszólag Oroszország is. De látni kell. hogy Amerika nemzetközi szerepének erősödésével párhuzamosan a fejlődő világ egy |elentös részében erősödik az Ameri ka-ellenesség, például (nem a kommunista) az iszlám ideológia alapján. Külön gond számomra Oroszország. A Szovjetunió örököse már nem világhatalom, de katonai nagyhata­lom. Mégsem tudja az ember hová sorolni, hiszen életszínvonalát tekintve meredeken zuhan a fejlődők szintje felé, bár potenciálját, lehetőségeit tekintve nem oda tartozik. Ez pedig minden politikai szándéknyilatko­zat ellenére jelentós destabilizáló tényező, amit felerősít az. hogy egy másik atomörökös, Kazahsztán például maga akar rendelkezni az ottani nukleáris eszközökkel. Nem • vitatom a japán külügyminiszter igazát, aki a Bush-beszédröl azt mondta, bátor lépés a béke erősítése és az új világrend felé. De azt senki nem tudja, milyen lesz az új világrend, csak az biztos, hogy Washington fogja játszani a vezető szerepet. Ami nem kell, hogy rossz legyen, főleg ha működnek - ha szabad így fogalmazni - a világdemokrácia eszközei, mechaniz­musai. Washington a vezető szerephez szükséges esz­közökről nem mond le. Tényleg nagy dolog a hadikiadá­sok ötven milliárdos csökkentése. De az amerikai kato­nai költségvetés még igy is nagyobb lesz, mint a máso­dik hidegháborús korszak nyitányakor, vagyis Ronald Reagan hatalomra jutásakor volt. Amivel nem azt aka­rom mondani, hogy a Bush-javaslatok nam az egyete­mes biztonságot szolgálják Ismét visszautalva a japán külügyminiszterre: mindez tényleg csak nyitány lehet, az eredmények hosszabb távon fognak jelentkezni. Egyrészt azért, mert a leszere­lés. az atomfegyverek megsemmisítése is rendkívül költséges, például az oroszoknak nincs is rá pénzük. De nemcsak költséges, hanem hosszadalmas is, szakértők szerint az utódállamoknak annyi robbanófejet kell meg­semmisíteniük, hogy azt a saját berendezéseikkel tiz év alatt sem tudnák végrehajtani. Tehát e téren szintén a Nyugat segítségére szorulnak. Ezen túlmenően a ko­rábban négymilliósra felduzzasztott hadsereg személyi állományának nagyarányú csökkentése szociális fe­szültségforrás is (munkanélküliség, lakáshiány stb,). Az elején szó volt arról, hogy a nagy horderejű katonapoliti­kai döntések jelentőségét a megvalósíthatóságuk adja Ebből a szempontból lesz fontos és érdekes is a szom­bati Bush-Jelcin találkozó. Oroszország önerőből már leszerelni sem képes, ezért ha Bush azt akarja, hogy az ö lépéseit a másik fél is követni tudja, akkor mélyen az amerikai adófizetők zsebébe kell nyúlnia Kérdés, hogy ezt meg tudja-e tenni, amikor Amerikában gazdasági recesszióról beszélnek, s ami még nagyobb súllyal esik latba: közeleg az elnökválasztás. Vagy lehet, hogy az ilyen eszmefuttatás csupán a kishitűség jele, és csak a földhözragadt, általános kelet-európai pesszimizmus miatt túnik oly távolinak az erősek, nagyok és gazdagok által megálmodott új világ­rend? MALINAK ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom