Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám, csütörtök

1992. JANUÁR 30. F ÚJ SZÓM KA LEIDOSZ KÓP •^•HHSH 10 SZÁZÉVESEN... Anyám a lelkemre kötötte: „ha bemész a faluba, látogasd meg Trecska mamát, aki holnap lesz százéves. Az idős embernek jólesik, ha valaki ráhyitja az ajtót". Amíg a „Vasút" utcai ház kapujá­hoz értem, azon gondolkoztam, hogy ebbe a száz évbe bizony sok minden belefért. Két világháború, deportálás Csehországba, hatvan­nyolc évi özvegység, rengeteg fizikai munka, de a bizakodó életkedv is. Mindenkor a napnál is korábban kelt, s miután térúlt-fordult az udva­ron, megzörgette az ablakot: „Kelje­tek már fel, lusták, a hasatokra süt a nap." Karakán asszony volt egész életében, de nem lehetett másmi­lyen, mert a sors ugyancsak mosto­ha volt hozzá. Férje az első világhá­borúból fél lábbal tért vissza. A mű­láb, amit kapott, jó volt arra, hogy az utcán járjon vele, de a szántáson kínszenvedés volt minden lépés. Cseléd ember lévén helyt kellett áll­tiia, ha meg akart élni, kenyeret keresni a családjának. Amikor már nem bírta, Lapsapusztáról beköltöz­tek a Tornaija melletti Sajószárnyá­ra, azzal a szándékkal, hogy házat építenek. A ház felépült, beköltöztek, de egy évre rá a férje meghalt. Kisebbik . lányával ma is ebben a házban él. Ahogy benyitok, látom, hogy ott ül az ablak közelében, kezében biblia, or­rán szemüveg. Ügyet sem vet az érkezőre, mindaddig, amíg a lánya meg nem kérdezi: „Nem üdvözli a látogatóját?" Zavartan körülnéz, ki is lehet az, s csak aztán, hogy meg­szólalok, inkább kérdez mint állítja: „Te vagy a Bözsi Ha? Tudod, nem látok már jól, s mindenkit meg sem ismerek". Hirtelen gyermekkori emlékek elevenednek fel bennem: Látom, amint korán reggel guzsalyával ott ül a tűzhely ajtaja előtt és fon. Néhány hét múlva már a szövőszéken sző, hogy három lányának - persze ök is besegítettek - elkészítse a kelen­gyét. Nagyon ügyelt arra, hogy nekik se legyen kevesebb, mint a tőlük jobb módúaknak. S ha bekerült a szobába a szövőszék, hónapokig ott is maradt. A faluban volt elég eladó lány, azoknak is kellett a stafí­rung. Ö pedig szívesen dolgozott, szőtt, ezzel kereste meg a betevő falatot. Aratás idején marokszedő volt. Felesben burgonyát, kukoricát ka­pált. Voltak évek, amikor reggelen­ként két tehenet fejt, ezért kapott egy-két liter tejet, mondván, nem kell érte pénz. Aratás után reggelen­ként korán megtért a mezőről egy batyunyi búzakalásszal. Több mint húsz évet a szövetkezetben dolgo­zott. - Munka nélkül sohasem tudtam meglenni. Még ma is szívesen meg­etetném a baromfit, de nem hagyják, nem bíznak bennem, azt mondják, üljek csak bent a jó melegben - pa­naszkodik. Pálinka kerül az asztalra, elvégre koccintani kell az ünnepelttel Anyámtól tudom, hogy korábban ki nem állhatta azt, aki ivott, de most egyszerre felhajtja az elé tett kisüs­tit. Sőt, reggelenként már követeli is: öntsenek egy stampedlival. Évek hosszú során csupán pótkávét ivott, mert másra nem tellett, ma pedig ö a legnagyobb kávészakértö a csa­ládban. Ha gyengére sikerül, meg­jegyzi: ,,Ez bizony csak olyan lötty volt, fiam, a jó presszókávénak más ize van. "Nincs már foga, de a papri­kás szalonnát, a hurkát, a sztra­pacskát jó étvággyal megeszi, kutya baja töle. - A születésnapra sertést vágtunk - újságolja Teri lánya - vagy negy­ven vendéget várunk. Számolni kezdek: a három lánya - a legidősebb 81 éves - a hét uno­kája, tíz dédunokája és két ükunoká­ja, no meg a rokonok, az ismerősök. Mind felköszöntik. Özvegy Trecska Pálné élete során kiérdemelte a falu­beliek, a sajószárnyaiak elismeré­sét, megbecsülését. Bizonyára so­kan eljönnek gratulálni: „A jó Isten még sokáig éltesse Trecska mama, erőben, egészségben!" NÉMETH JÁNOS KRIVAN BEFEKTETÉSI PRIVATIZÁCIÓS ALAP A ifPiwnM PPA —'jai • Vállalkozás szlovák tőkével • A külkereskedelmi ismeretek és a biztos piacok alapján eszközölt befektetések • Olyan vállalatokba való befektetés, amelyek termelési programja alkalmazkodott az eladási lehetőségekhez • A vállalkozások során az egyetemekkel együttműködve a tudomá­nyos-műszaki fejlődés legújabb eredményeinek alkalmazása • Állandó együttműködés különféle tanulmányi ágak legjobb diákjaival • Az alap részvényesei vállalkozásainak támogatása ! MŰVELTSÉGET MINDENKINEK ! Nagy előnye a KRIVÁŇ BPA részvénytársaság jövendő részvénye­seinek, illetve családtagjaiknak (gyermekeiknek, unokáiknak), hogy: • döntésük és a KRIVÁN BPA-val való megegyezés alapján tanulmá­nyaikhoz anyagi támogatást kaphatnak; • a legjobb tanulók és diákok részére külföldi tanulási lehetőségeket teremtünk; ­• információkat adunk külföldi szakmai gyakorlat és külföldi tartózkodás lehetőségéről; • lehetőséget adunk arra, hogy bekapcsolódjanak az alap vállalkozói tevékenységébe. Azonosítási szám (IČO): 30 22 72 32 Közelebbi információk: ^ _ IPF KRIVÁŇ, a. s. Tel.: 089/221 41 i OKOP (J Dolný Val č. 3 089/230 49 "•<>• 010 01 Žilina ÚPISO APRÓHIRDETÉS • Fájó szívvel emlé­kezünk életünk leg­szomorúbb napjára. 1991. január 31-ére. amikor a könyörtelen halál 66 éves korá­ban kiragadta közü­lünk a szerető férjet, édesapát, nagyapát. Lukács Árpádot (Naprágy). Megmaradt emlékét, jóságát, szeretetét szivünkben őrizzük, soha nem feledjük örökké gyászoló felesége, gyermekei családjukkal és a rokonság Ú-72 AKCIÓ a FEHÉR AKÁCban Önkiszolgálónk februárban 10%-os kedvezménnyel várja vendégeit. Üzletsor utca 18 Ounaszerdahely ÚP-171 • Videokölcsönzök, figyelem! Magyarra szinkronizált külföldi sikerfilmek kölcsönzési joggal megrendelhetők a köv címen: UNITOP, Moyzesová 6/21, Ko­márno. Havonta megjelenő új filmek ÚF-147 A hétvégére tervezett FERDI előadások betegség miatt elmaradnak. A pótelőadások időpontjáról hamarosan tájékoztatjuk a kedves közönséget. ÚP-165 • Köszönetet mondunk a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek és mindazok­nak, akik 1992 január 7-én elkísérték utolsó útjára az érsekújvári temetőbe drá­ga halottunkat, Száraz Lászlónét. A gyászoló család. Ú-219 • Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, munkatársnak, a ház lakóinak és mind­azoknak, akik 1991. december 27-én el­kísérték utolsó útjára a somorjai temetőbe a drága jó férjet, édesapát, nagyapát. Lengyel Józsefet, akit a kegyetlen halál 61, életévében ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút és részvét­nyilvánítást, melyekkel enyhíteni igyekez­tek soha el nem múló fájdalmunkat. Emlé­két, jóságát és szeretetét örökké meg­őrizzük. A gyászoló család Ú-276 „NEM ZAVARNAK A TÁMADÁSOK" Munkatársunktól - „Azt hiszem, konfrontációs választási kampány­nak nézünk elébe. Nem zárom ki, hogy engem személy szerint is tá­madni fognak. Ez nem zavar, vala­mit kibírok, fütyülök rá" - mondotta el a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szerdai rendszeres sajtó­tájékoztatóján Vladimir Mečiar a mozgalom elnöke. Ezután röviden összefoglalta németországi útjának tanulságait, csodálkozását fejezve ki, hogy egyes kijelentései alapján a cseh sajtó oly élesen bírálta öt. Az egyik újságíró kérdésére reagálva kifejtette hogy Václav Klausszal azért ilyen jó a viszonya, mert nem támadja öt fölöslegesen. Arra vi­szont nem tért ki, vajon a disztingvált kapcsolat előrejelzi-e a jövőbeni együttműködést. Azt viszont tegnap sem titkolta, hogy választási győze­lemre számít. A kormány gazdasági politikájá­val kapcsolatban bírálóan megje­gyezte: ,,nem tudom, van-e a kor­mánynak egyáltalán valamilyen gaz­dasági politikája?" Rudolf Filkus újra boncolgatta a kormány és a gazdaságpolitika összefüggéseit. Ábel Kráľ egyetemi docens rövi­den ismertette a keresztény kezde­ményezések klubjainak munkáját, elmondva, hogy ezek a klubok tuda­tosítják: más a politika és más az egyház szerepe. A keresztény klu­bok egyértelműen kifejezésre juttat­ták, hogy mind a keresztény, mind a polgári gondolkodásmódot magu­kévá tették. -ász A TRÉFA ROSSZUL SÜLT EL FAVORIT HELYETT - JÁTÉKAUTÓ... A Csallóköz című járási hetilapnak Dunaszerdahelyen van a szerkesztősé­ge. És a régió lakói igénylik is a lapot - vásárolt, olvasott, közkedvelt. Nos, az újság „szülőatyjai" gondoltak egyet, és meghirdették a szilveszteri nagyversenyt, amint állították, értékes dijakért. A kedves olvasónak az volt a dolga, hogy néhány fényképhez humoros, vicces aláírást ta­láljon ki Elérkezett az eredményhirdetés ideje. A Csallóköz idei második számá­ból mindenki megtudhatta, hogy a fődíjat, a Skoda Favorit személyautót Beke Kata­lin nyerte és vette át. Ez állt fehéren­feketén az újságban. Csak természetes, hogy a hírt olvasó családtagok, kollégák, barátok, ismerősök, szomszédok sorra gratuláltak neki. De tulajdonképpen nem is volt mihez, mert a lapban közölt hir nem fedte a valóságot. Beke Katalinnak ugyanis csak egy három-négy centimé­ternyi játékautót adtak át. De ezt hiába magyarázgatta a telefonálóknak, a gratu­lálóknak, a város lakóinak - senki sem hitte el. Kétségbeesésében hozzánk for­dult: tisztázzuk mi a félreértést. Az egész „akciót" viccnek szántuk - mondta az írást (mad) jelzéssel leadó szerkesztőnő. Nem tehetünk arról, hogy egyesek nem értik a tréfát. - Szerintem a szerkesztőség végig sem gondolta a dolgot - mondtam neki én. Az rendjén van, hogy a közölt fényké­pekhez humoros szöveget kértek az olva­sóktól. Azt viszont már nem lehet humor­nak nevezni, hogy a nyereménytárgyak „fiktívek", ezt magyarul úgy szokták mondani: csalás, vagy egy kis jóindulattal - félrevezetés. Hiszen arra, hogy a jutal­mak odaítélését is humorosan, viccnek kell felfogni, lapukban egy sornyi utalást sem találtam. Szaporítottuk még a szót, értelmetle­nül, mert „(mad)" kötötte az ebet a karó­hcz, én meg úgy véltem, hogy az eljárás inkorrekt volt. Meg úgy, ha már rosszul sült el a vicc, akkor valahol helyre kellett volna hozni, például, elnézést kérni Beke Katalintól, helyreigazítást hozni a lapban. Ez így etikus. Az csak természetes, hogy megláto­gattuk a sértett felet is. Velem tartott a járási lap főszerkesztője, Kanovits György, aki akkoriban, amikor ez a „blőd ügy" született, hosszabb ideig nem dol­gozott, de akit mint főszerkesztőt mégis felelősség terhel. Jött, mert bocsánatot akart kérni, és kért is, s megígérte, hogy ezt lapjában nyilvánosan is megteszi. Beke Katalinnal való beszélgetésünk­kor derült ki, hogy ez a vicc azért is sült el rosszul, mert a véletlen, a sors rosszul időzítette -Csak néhány nappal azelőtt halt meg a bátyám, harmincnégy éves volt. Családunk gyászolt, szomorkodott, sírt - mondta Beke Katalin. - Ekkor jelent meg az eredményhirdetést közlő cikk, és indult meg a gratulációáradat. Éjjel-nap­pal csörgött a telefon, nálunk, édes­anyámnál, gyászoló sógornőmnél. Vidá­man, pezsgővel jöttek a barátok, ismerő­sök, nekem, mivel iskolában dolgozom, gratulált az igazgató, a tantestület tagjai. A dolog egyébként kicsinységnek tűnhet, de számunkra ez akkor elviselhetetlen volt. Mindenkinek meg kellett magyaráz­nom. hogy tévedésről van szó, mindenki­nek megmutattam a markomban szoron­gatott játékautót. Belefáradtunk. És az, aki ezt az egészet okozta, mégcsak föl sem emelte a telefont, hogy bocsánatot kérjen. Ellenkezőleg, még ô volt megsért­ve, hogy én nem értem a viccet. Mindehhez már nem kívánkozik egyet­len sor sem. Vagy mégis? Leginkább az, hogy gondoljuk meg jól, miként mulatunk mások számlájára . OZORAI KATALIN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom