Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-24 / 20. szám, péntek

PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓi BECSEHELT-E AZ FMK? 1992. JANUAR 24. • (Folytatás az 1. oldalról) E célok felé araszolgatunk, sokféle gond és akadály közepette. A vádakra még hadd válaszoljak annyit, hogy mi a kormányban, a parlamentben, a koalíciós tárgyalásokon szuverén politikai erőként, a szlovákiai magyarság érdekeit képviselve politizálunk, keresve és rendszerint megtalálva az együttműködés lehetőségét a szlovák és cseh demokratikus erőkkel. Ha ez becsehelés, akkor ebben az értelemben vállalom a minősítést. - A vádak között szerepel, hogy a VPN tisztségviselőivel együtt olykor túlságosan agreszsziven viselkedtetek, megnyilvánulásaitokat néha állampárti vonások jellemezték. Mások szerint viszont a forradalom nem volt következetes, sőt kellőképpen radikális. - Ezekre az észrevételekre alapos tanulmányokban lehetne részletesen válaszolni. Tény, hogy előfordultak túlkapások, olykor naivak, máskor türelmetlenek voltunk, ez azonban jórészt a forradalmi időszak velejárója. Mára már sok mindenben lehiggadtunk, látjuk például, hogy nagy ugrások a politikában, gazdaságban sincsenek, a következetes rendszerváltáshoz is idő kell. Nem könnyű ez a folyamat, hiszen az emberi cselekedetek megítélése sem mehet fekete-fehér alapon, nem helyes, ha az embereket eltemetjük vagy az egekig magasztaljuk. Mindenképpen más-más megítélést érdemelnek azok, akik a múltban törvénytelenségeket követtek el, szakmai, erkölcsi szempontból nem feleltek meg, s azok, akik kényszerhelyzetben cselekedtek, bizonyos mértékig megalkudtak a kényszerpályával. Az utóbbi megállapítás nem valamiféle felmentés akar lenni, hanem józan politikai megfontolás. -A helyzet azonban úgy áll, hogy a kétségtelenül szimpatikus elvek ellenére a VPN jelentős mértékben veszített pozícióiból, a két évvel ezelőtti állapothoz képest nagymértékben csökkent a népszerűsége. - Ez részben természetes folyamat, hiszen a forradalmi lelkesedés mindig, mindenhol véges. Tény viszont, hogy a VPN akkori vezetése - s velük együtt mi is - a társadalmi valóságot és az igényeket nem mérte föl reálisan. Ma már világosan látjuk, hogy itt szükség volt a különböző politikai érdekek differenciálódására, ennek megfelelően többféle párt és politikai mozgalom megalakulására, tehát a széles politikai spektrumot tömörítő Polgári Fórum és a VPN fölbomlására. Izgalmas kérdés, hogy a gazdasági helyzet vagy a jobb politizálás, esetleg mind a két tényező játszott-e szerepet abban, hogy Csehországban a Polgári Fórum utódpártjai eléggé népszerűek. - A VPN és az FMK népszerűségét nyilvánvalóan nem növelte, hogy kormánypártként a ti politikai térfeletekre került az a csődtömeg, amelyet a megdöntött rendszer hagyott ránk. - A választások előtt és után komoly dilemmát jelentett a VPN-nek és nekünk is, hogy vállaljuk-e a kormányalakítást, a kormánypártiságot, hiszen az emberek egyhamar elfelejthetik, hogy valójában ki és mi a hibás a bajokért, a rossz gazdasági helyzetben a kormányt, a kormánypártokat fogják mindenért szidni, s emiatt akár a következő választásokat is elveszíthetjük. Mégis vállaltuk a nagyon nehéz feladatot, a sok népszerűtlen döntést, bízva abban, hogy az alagútnak van kijárata, ahol végre fény és világosság, emberibb élet vár bennünket. - Látod már az alagút végét? - Őszintén szólva, ma még nem nagyon, hiszen az óvatos szakemberek is tobábbi megpróbáltatásokat, életszínvonal-csökkenést jeleznek, főleg Szlovákiában. Talán a második fél évben már szüremlik a sötétben némi fény. Fájdalmas és nehéz ez az út, de nincs más lehetőség a kilábalásra. Ronda a hasonlat, de helyénvaló: a megromlott húst egészen a csontig le kell vágni, bárhogy fáj is. A bepólyázás ilyen esetben nem hozhat gyógyulást. - Félő, hogy ez a rossz gazdasági helyzet főleg Szlovákiában kedvezhet majd a szociális demagógiának és a nacionalista szólamoknak. - Nem elképzelhetetlen, hogy az idei választásokon előretörhet a baloldal vagy olyan párt, amely nemzeti programmal rukkol elő. Én azonban nem hiszem azt, hogy túl sokan bedőlnének az olyasfajta demagógiának, hogy ez lesz a Kánaán, ha kiütjük a nyeregből a cseheket, a magyarokat és a zsidókat. A baloldalnak nincs nyugat-európai szociáldemokrata értékrenden alakuló alternatív programja, a visszarendeződésnek pedig nem lehet nagy tábora. Bízom abban, hogy a lakosság jelentős része minden súlyos gond, baj, megpróbáltatás ellenére nem vonja meg támogatását a demokrata erőktől, mert azért a két esztendő eredményei sem lebecsülhetők. Megszűnt az egypártrendszer, beindult a kisprivatizáció, kezdődik a nagyprivatizáció, vállalkozások működnek, az embereknek mind több a lehetőségük az önmegvalósításra, tehetségük érvényesítésére, nem korlátozzák őket szabadságjogaik érvényesítésében, nem hallgatják le telefonjaikat, utazhatnak szabadon.. . ... feltéve, ha van pénzük. Márpedig mind több embernek egyre kevesebb jut utazásra és egyéb kedvtelésre. - Ezt a kérdést alaposan meg kellene vizsgálni, hiszen például nyáron vagy nemrég karácsony előtt, sőt más hétvégeken is hosszú autósorok álltak a nyugati határok előtt. Nem is olyan régen, mondjuk négyöt éve, kisebbfajta szenzációt jelentett, ha ismerőseink közül valaki akár csak Jugoszláviába vagy Nyugat-Németországba utazhatott. Ma ez már nálunk is természetes, s ez azért nem kis dolog. Ezek és más tények igazolják, hogy talán mégis csak kezdünk kilábalni a kátyúból. Külön öröm, hogy Dél-Szlovákiában részben a magyarországi példa hatására főleg a mezőgazdaságban, a feldolgozóiparban és a kereskedelemben ígéretes vállalkozások és más kezdeményezések izmosodnak anyagi és szellemi értelemben egyaránt. A kormánypártok tevékenysége talán nem volt eredménytelen. Elmondhatom, hogy ez a négypártiság gyakran hatpárti volt, hiszen lényeges kérdésekben, főleg a pozsonyi parlamentben, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés képviselői is támogattak bennünket. Némi keserűséggel említem meg, hogy több mindent elérhettünk volna, akár a nemzetiségi jogokat illetően is, ha ez a támogatás olykor nem a fű alatt, hanem határozottabban nyilvánul meg. - Némi meglepetéssel hallom ezt, mert korábban úgy tűnt, hogy éppen a Független Magyar Kezdeményezés zárkózik el a két másik szlovákiai magyar mozgalommal való együttműködés elől. - Mi a forradalom első hónapjaiban azt hangoztattuk, hogy a két mozgalom programjában elsősorban a nemzetiségi jogvédelem a hangsúlyos, a társadalmi és a gazdasági átalakulás szempontjai mintha a háttérbe szorulnának Ezt kifogásoltuk, mert a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. - A gyakorlat viszont azt igazolja, hogy a nemzetiségi jogvédelem, a nemzetiségi szempontok érvényesítése itt és most egyáltalán nem mellékes: a két említett magyar mozgalom elsősorban e sarkalatos kérdésekben támogatta a kormányt. - Nemcsak ebben. Akkor is a kormánypártok mellé állt, amikor például Vladimír Mečiart leváltották. Ekkor és más esetekben is a formálódó demokráciánk forgott veszélyben, s ilyen esetekben a magyar képviselők döntő többsége - olykor mindannyian - a demokratikus erőkre voksolt. Ezen kívül még két esetben, az alkotmánytervezet vitájában a nemzetiségi jogok érvényre juttatásának érdekében, valamint Szlovákia területi átrendezésével kapcsolatos kérdésekben alakult ki jó együttműködés a három magyar mozgalom között. Ezek a példák tanúsítják, hogy a köztünk meglévő feszültségek könnyen elsimíthatok. - Ez új hang, másféle nézet a korábbihoz képest. - Elveinket, meggyőződésünket nem adtuk föl, mert azokat két év történései igazolták. Bizonyos mértékben azonban lehiggadtunk, okultunk eddigi politizálásunkból. Senkinek sem lehet érdeke, hogy a három politikai mozgalom lehetetlenné tegye egymást, tragédia lenne, ha a torzsalkodások és a személyeskedések miatt a potenciális magyar választópolgárok undorral fordulnának el tőlünk, s emiatt nem mennének el szavazni. Kétségkívül vannak köztünk különbségek politikai, világnézeti téren, de sokkal több a közös érdek. Meg kell kísérelnünk a kárpótlási törvény módosítását, hogy az ne 1948 februárjával kezdődjék, hanem az előző időszakot is magába foglalja, sok minden más feladat vár ránk a nemzetiségi jogok érvényesítésében és más téren is. Ezért kell összefognunk egymással, továbbá a szlovák és cseh demokratikus erőkkel. - A holnapi tanácskozás fontos határkő lesz olyan szempontból is, hogy az FMK párttá alakul. Milyen lesz az új magyar párt programja? - Polgári párt leszünk, amelynek alapvető célja, hogy a szövetségi államban az állampolgári egyenlőség alapelve alapján mindenki érvényesülhessen tehetsége, tudása szerint, legyen lehetőségünk a teljes nemzeti önmegvalósításra Lényeges szempontnak tartjuk a szociális biztonság szavatolását. Olyan pártként kívánunk működni, amely az élet minden területén képes eredményesen képviselni a magyarság érdekeit. Köszönöm a beszélgetést. SZILVÁSSY JÓZSEF DOLGOZNI KELL EGY CSEMADOK-ÉVZÁRÓRÓL Sok Csemadok-alapszervezettel ellentétben, a nagymegyerbe

n továbbra is renctezeres és következetes munka folyik, sőt számos vonatkozásban még erőteljesebb és eredményesebb tevékenységet fejtenek ki, mint a rendszerváltás előtt. Ezt állapíthatta meg, aki jelen volt az ezernél ma is több tagot számláló alapszervezet - mintegy kétszázötven ember részvételével nemrégiben megtartott - évzáró tagsági gyűlésén. Jó volt hallani az elnöki beszámolóban, hogy maga a Csemadokszervezet volt a kezdeményezője egy magyar gimnáziumi osztály újraindításának, mely osztályban" tavaly szeptemberben már meg is kezdődött a tanítás; hogy néhány" héttel később ugyanígy valósággá vált, az az esztendővel korábban határozattá érlelődött gondolat, mely a második világháború áldozatai emlékmüvének elkészítését és felállítását szorgalmazta; hogy létrehoztak egy kulturális alapítványt; hogy az önkormányzat elé javaslatot terjesztettek be az utcanevek megváltoztatására. A közművelődési-művészeti munka sem állt le. Amint arról már hírt adtunk, karácsony előtt bemutatót tartott a Poloska Színház; volt ezenkívül több klubest, köztük Csoóri Sándor költővel, a Magyarok Világszövetségének közelmúltban megválasztott elnökével; a Csemadok-alapszervezetet, közösen a városi művelődési központtal, az egyházakkal, az alapiskolával, az óvodával, művészeti alapiskolával, valamint az önállósult Bárdos Lajos Énekegyesületle\, illetve vegyeskarral - a helyi önkormányzat és személyesen a polgármester támogatását élvezve - számos zenei és más jellegű eseményt szervezett az elmúlt év folyamán, melyek közül említsük meg itt a Szent István napi búcsút és a Halmos László zeneszerző-zenepedagógus tiszteletére rendezett énekkari találkozót. Az erre az évre szóló programból kiemelkedik a vegyeskar megalakulásának 100. évfordulója alkalmából tervezett rendezvénysorozat. Ennek és a több tervnek, elképzelésnek a megvalósításához természetesen pénz kell, melynek Nagymegyeren sincsenek bőviben. Jó lenne, ha támogatókra találnának, akár a kulturális alapítványon keresztül, hogy a magyar kultúra szekere helyi szinten se akadjon el. Vagyis folyamatos legyen a munka, melynek gyümölcse végül is nemcsak a Csemadoktagoké. (b. k. m.) SZEMBENÉZÉS K

önnyű dolga van a szlovák nemzetiségű választónak, hiszen ő majd úgy is szavazhat, hogy nem megy el választani. Mi magyarok azonban ezzel teljesen ellentétes helyzetben vagyunk, mert a már láthatóan, hallhatóan, sőt Mečiar úr arcképének kiragasztásával már elkezdődött választási kampányban nem egy - de nem is kettő - nemzeti beállítottságú szlovák párt programjában kap majd fontos helyet a cseh- és magyarellenesség. Nekünk választanunk kell. Ez a két évvel ezelőttivel összehasonlíthatatlan választás lesz. Elég csavaros politikai észjárással a Szlovák Nemzeti Párt elnöke például kijelentette: az a szlovák párt, amely nem az elszakadásra és a nemzeti programra alapoz, az ő malmukra hajtja a vizet. Prokeš úrnak elméletileg igaza lehet, elvégre valószínűsíthető, hogy Szlovákiában akár harminc százalékos arányú relatív többséggel is meg lehet majd nyerni a parlamenti választásokat. De az is benne van a pakliban, hogy négy-öt olyan párt vagy mozgalom is lesz, amelyek tíz százalékos eredményt könyvelnek el. Mindez értelmetlen jósolgatás, ha nem veszem számításba, hogy immár a különböző politikai okoskodással és cselekvési módokkal vezérelt, de pontosan egyeztethető kisebbségvédelmet, jogállamot, demokráciát, sőt mi több keresztény-liberális vagy - más politikai ízlés szerint - liberális és keresztény beállítottságot hirdető mozgalmaink és egy szem pártunk megegyeznek a választási koalícióban. Leszámítva a személyi ellentéteket és egyesek a kisebbségi uralkodó státuszáért harcoló beállítódását, mindenben egyezségre lehet jutni. A magyar nemzeti kisebbség számára amúgyis két dolog fontos: a jog és az önigazgatás. Ez utóbbi mértékén, mélységén és szélességén bizonyára elvitatkozgatnak majd politikusaink és szlovák ellenlábasaik, de egy választási négyes koalíció létrehozására már az is elég — tekintet nélkül arra, hogy a megmaradó szövetségi államban vagy a mégiscsak létrejövő önálló Szlovák Köztársaságban találjuk-e magunkat -, ha megegyeznek: a kulturáis és oktatásügyi autonómiánál alább nem adják. Nemzeti kisebbségi pártjaink politizálásának kétéves gyakorlatát vázlatosan összegezve ma már nyilvánvaló: nem az minősít, hogy ők milyennek nyilvánítják magukat, hanem az, milyennek látják őket - persze nem kreált elméletek, hanem gyakorlati politizálásuk alapján - más parlamenti pártok és a választó. Ebből kiindulva pedig nyilvánvalóvá lett, Magunk mögött hagytuk a két évet, tele a múlt romló hordalékait egymásra dobáló szócsatákkal, méltatlan magánemberi helyzetekkel, megromlott barátságokkal, a demokrácia leple alatt újraéledt hatalmi harcokkal. Mert ne feledjük: a kisebbségi ember fölött gyakorol! hatalom is hatalom. így aztán a döntésre szorított magyar választó a látható többséget választotta - valóságos és felnagyított veszélyeztetettsége ezt súgta neki. Kiderült az is, hogy mondhat bármit egy liberális magyar mozgalom, találhat mégoly liberális politikai partnereket is, a parlamentben, a kormányban és a szlovák sajtóban őket KINEK AZ INGE? hogy az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom konstruktív ellenzékként becsületesen politizált, míg a Független Magyar Kezdeményezés a kétséget kizáróan az ellenzéknek kedvező bonyolult politikai légkörben igyekezett becsületes maradni. Hogy a nyelvtörvény kierőszakolása idején mindhármójukra - ha más-más oldalról is - fröcsögött a sár, az bizonyos. Kiderült az is, hogy valamilyen mértékben - Együttéléses nyíltsággal vagy FMK-s kabinet-politizálással, netán MKDM-es kétértelműséggel -, de mindhárom parlamenti mozgalmunk kereste és keresi a konszenzust a neki politikai pragmatizmusból fontos szlovák pártokkal és mogzalmakkal. Ez az a jellegzetes momentum, amely utólag visszaigazolja - az akkor még érvényes politikai karakterességre gondolva - állításomat, hogy öngól volt, amikor az MKDM nem találta meg a választási kapcsolatot a szlovák kereszténydemokratákkal. Persze, ez már történelem, s a történetírás nem ismeri a „mi lett volna, ha megtalálja"-szerű okoskodást, mert még az sem biztos, hogy akkor most két kormánybeli mozgalmunk lenne. tévesztik össze az Együttéléssel, A. Nagyot pedig Durayval. A dolognak Örkényi mélységű abszurd humort kölcsönöz, hogy a magyar kereszténydemokratákat liberális keresztényeknek látják, míg a kormányban helyet kapó FMK lesz a nacionalista pártok legnagyobb „nacionalista" ellenfele. Olyannyira, hogy ebből a helyzetből politikai tőkét is kovácsolnak a maguk számára. M

i következik mindebből? Kinek is az inge, amit ebben a pillanatban jócskán beszennyezve a magyar nemzetiségű választópolgár visel? De nem ez a kérdés, hanem az, képesek vagyunk-e tisztára mosni. Képesek lesznek-e mozgalmaink és idáig egyetlen pártunk konszenzusra jutni azokban a kérdésekben, amelyek a magyar választópolgárt leginkább érintik? Le tud-e számolni az FMK az elitszagú elkülönülésével és taktikázó kormánypártiságával? Szembenéz-e az Együttélés azzal, hogy helyi viszonylatban sok ügyes régi kiskirály, vajda és - ahogy a szövetkezeti elnököket találóan nevezik — zöld báró velük mentette át magát a demokráciába? Parlamenti képviselőik kezdőcsapatát inkább nem is emlegetem, mert többek átvilágításához egy zseblámpa fénye is elég volt. Lesz-e ereje az MKDM-nek, hogy választóinak meggyónja a vezetői által a nyilvánosság előtt és a nyilvánosság kizárásával egymás ellen elkövetett bűnöket? Hárki felteheti a kérdést: Mire jó ez a lajstromozás! Arra mindenképpen, hogy belássuk: a politika Szlovákiában olyan irányt vett, melyben másod- vagy harmadrendű szerep jut egy-egy mozgalom ideológiai meghatározottságának, mert elsődlegesen a nemzeti érdekek dominálnak. Márpedig a politizálni akaró magyar nemzeti kisebbség ebben az egyáltalán nem európai helyzetben, európai módon akkor tud politizálni, ha egyesíti erőit, s a törvények szerint bejut a parlamentekbe. Nem óhajtom én azt, hogy adják fel ideológiáikat, a nemzeti eszményeket, a szabadelvűséget, a keresztény értékeket. Talán nem vagyok egyedül, aki szeretné, hogy a választási kampány idején a budapesti tévéhíradó ne játszaná ki egymás ellen mozgalmainkat és újszülött pártunkat. Ne kerüljön sor olyan méltatlan helyzetre, hogy a magyar rádió prágai tudósítója szólítja fel az FMK tagjait, lépjenek át az Együttélésbe, mert mozgalmuk széthullott. Az sem szívem szerint való lenne, ha a templomokban kiprédikálnák a tisztelendő atyák és a tiszteletes urak azokat, akik nem az MKDM, hanem Isten és Jézus hívei, de más pártbeliek. Szeretném hinni, hogy június előtt és után már nem kell ilyen hangvételű cikket írnom, mert a Magyar Néppárt megszületése egy választási koalíció és kisebbségvédelmi konszenzus megteremtésének szándékát indukálta valamennyi felelős magyar politikusunk szívében, és eszében. C

sakhát egy valamitől mégiscsak tartok. Jeleztem már, hogy a kisebbségi ember fölött gyakorolt hatalom - legyen az helyi, tudati, lelki, sajtóbeli, kulturális, oktatási - is hatalom. Kicsi, de némelyek számára ez jelenti a politikai célt, nem pedig a hatszázezer magyar sorsának jobbítása. DUSZA ISTVÁN