Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám, szerda

1992. JANUÁR 22. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 NE KEPEZZENEK AT JOBBKEZESSÉ! Az alkotmánytervezetet két szempont alapján tanulmányoztam. Először: biztosítja-e mint állampol­gárnak az engem megillető, születé­semtől kezdve természetes és elide­geníthetetlen jogaimat. Másodszor: mint az etnikai és nemzeti kisebb­séghez tartozónak jogom lesz-e az egyenjogúságra, biztosítottak-e az egyenlő lehetőségek és feltételek a többségi nemzetekhez tartozó pol­gárokkal együtt. Szerintem egy al­kotmány akkor jó, ha szavatolja az egyén szuverén jogát gazdasági, politikai, kulturális és művelődéspo­litikai téren, garantálja a személyi­< ség fejlődésének reális lehetőségét, nem gátolja kollektív és egyéni joga­it, sőt, ezeket alkotmányos úton dek­larálja, lehetőséget ad a vallás, a szólásszabadság szabad gyakor­lására, a gyülekezés szabadságára, s nem korlátozza az alapvető sza­badságjogokat. Továbbá akkor jó az alkotmány, ha engem, mint a nem­zeti kisebbséghez tartozót nagyko­rúsít, vagyis egyenlővé tesz a több­ségi nemzet tagjaival, biztosítja esélyegyenlőségem, egyforma ön­megvalósítási alkalmakat nyújt a ki­rekesztettség megfogalmazása nél­kül. Ha biztosítja, hogy bárhol és bármikor, korlátozások nélkül hasz­nálhatom anyám nyelvét, lehetővé teszi az anyanyelvi művelődést a bölcsőtől a koporsóig. Ha a Szlovák Köztársaság alkot­mánytervezetét tüzetesen tanulmá­nyozom, állampolgári jogaim bizto­sítva látszanak. Megjegyzem, hogy az alternatív javaslatok átgondoltab­bak és korrektebbek. Nyugtalan ak­kor leszek, amikor a tervezet a szak­kifejezéseket rendszeresen rosszul és pontatlanul használja. Mert a nemzetközi joggal és a történé­szekkel megegyezve tudnia kellene végre mindenkinek, hogy én a ma­gyar nemzet amputált vége vagyok. Tehát mint olyan, a nemzeti kisebb­séghez tartozom. A nemzetiségi ki­sebbség (národnostná menšina) számomra elfogadhatatlan megne­vezés. Belelapozva a Krátky slovník slovenského jazyka-ba, az is tartal­mazza a megfelelő fogalmat a ná­rodnosť címszó alatt Azt mondja: 1. príslušnosť k národu, 2. menšinový národ, alebo časť národa žijúca mi­mo svojho štátu. Tartalmaz olyan megjelölést is, hogy národnostná menšina, de azt nem értelmezi. Nem értem tehát, miért ragaszkodik a ter­vezet a nemzetiségi kisebbség foga­lomhoz. Az alkotmánytervezet 2. fejezeté­nek 4. része foglalkozik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaival Ra­vasz, szűkszavú címkézés a 32. cikk azért, mert ügyesen tömörít, mig az MKDM-Együttélés idevágó fejezete konkrét és kimerítő. Ugyanakkor a 32. cikk 3. bekezdése felháborító­an sértő Miről is van szó? Itt vannak a jogaitok, de aztán nehogy irreden­tákká váljatok. Kusý professzor Čas­tában elmondott beszéde, miszerint a kollektív jog nem adomány, példa­értékű forrásként szolgálhatna az alkotmánytervezet ezen részének átdolgozásához, ha az MKDM­Együttélés tervezetét nem fogadnák el. Ugyancsak felháborított, hogy a tervezet állami nyelvként beszél a szlovák nyelvről. Ez ismét előny a többségi nemzetnek. Engem, a balkezest, az orwelli elv alapján, mert nekem jót akarnak, jobbkezes­sé akarnak átképezni, és így akarják lehetővé tenni számomra a minél teljesebb önmegvalósítást a jobbke­zesek adott civilizációján belül. Én, mint a nemzeti és etnikai kisebbség egyik tagja erre az alkot­mánytervezetre nem szavaznék, mert szerinte nem vagyok teljesérté­kű állampolgár, kirekesztett vagyok és kiskorú. Kötelességeim vannak, de jogaim korlátozottak. ÁDÁM B. ZITA pedagógus Rimaszombat BÁTORKESZI: IGEN? NEM? REFLEX Február elseje minden bizonnyal nagy betűvel kerül be Bátorkeszí - mai nevén Vojnice - történetébe. Ugyanis ezen a napon tartanak a Komáromi járás 3700 lelket számláló községében népszavazást a falu hivatalos nevének megváltoztatá­sáról. A választásra jogosult polgároknak ezen a szombaton kell igennel vagy nemmel válaszolniuk a kérdésre: egyetértenek-e a falu ösí nevének visszaállításá­val. A közelgő népszavazás apropóján kerestük fel hivatalában Szabóné Jozefik Editet, Bátorkeszí polgármesterét. - Már a két évvel ezelőtt megala­kult helyi, úgynevezett Szabad Fó­rum programjában szerepelt a köz­ségnév visszaadása - kezdte a be­szélgetést a polgármester. - 1991 nyarán aláírásgyűjtést szerveztünk. Több mint ezerhétszázan (a szava­zásra jogosultak 65 százaléka) írták alá a petíciót, amelyet Komáromba továbbítottunk a terminológiai bizott­ságnak. Csak később tudtuk meg, hogy a felsőbb szervek nem tartják elégségesnek a véleménynyilvání­tás eme formáját. Ezért döntött a he­lyi önkormányzat decemberi ülésén úgy, hogy 1992. február 1-jére nép­szavazást ír ki. A bátorkesziek hangulata ezek­ben a napokban nem mondható va­lami jónak. Ennek legfőbb oka a munkahelymegszünésből fakadó létbizonytalanság. - A közelmúltban zárta be kapuit a kommunális üzem, a napokban pedig a pozsonyi Meop­ta bátorkeszí részlege, amely koráb­ban 200 helybelinek adott munkale­hetőséget - sorolja Szabóné Jozefik Edit, aki mindezek ellenére bízik abban, hogy a jövö szombaton min­den választásra jogosult polgár sza­vazással kinyilvánítja akaratát, s hogy a falu lakosai számára nem­csak a jelen a fontos, hanem a törté­nelmi múlt, a gyökerek is. Mint a pol­gármester mondja: - Szülőföldün­kön otthon szeretnénk érezni ma­gunkat. Ha most nem ragadjuk meg az alkalmat, hogy Bátorkeszí nevét visszaszerezzük, úgy idővel fele­désbe merülhet az. A helyi önkormányzat tagjai a műit évben utánanéztek annak, hogy honnan ered községük neve. Az anyagot sokszorosították és min­den családba eljuttatták. Az alábbi­akban ebből idézünk. A falu neve ősi magyar törzsi név. Sok más Keszi nevű faluval együtt, az egyik honfoglaló magyar törzsnek a nevét viseli. Feltételezhető, hogy akár honfoglaláskori település is le­het. A legkorábbi írásos emlék 1156-ból van, korabeli latin nyelvű krónikák villa Kescu püspöki birtok­ként említik. A falu 1460-ban már a gúthkeled nembeli Bátoriak birto­ka, s valószínűleg ebből a család­névből nyerte a Bátorkeszí nevet. Az 1531 -bői származó adólajstrom már Bátorkeszí nevet említ. A falu hivatalos neve az első Csehszlovák Köztársaságban Kesy, majd 1927-ben Bátorové kesy lett. A helyi önkormányzat úgy véli, hogy ez az ősi történelmi név szlovák tükörfordítása már részükről elfo­gadható. Hogy a falu polgárai is hasonlóképpen vélekednek-e, az majd a február elsejei népszavazá­son derül ki. Eredményéről lapunk hasábjain is hírt adunk. -gyor­POLITOLÓGUSOKAT ÉS TANÁROKAT KÉPEZNEK AZ MKDM KÜLDÖTTSÉGE BUDAPESTEN Bizonyára felfigyeltek olvasóink a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom lapunkban közölt hirdetésére, amely jó angol nyelvtudású, érettségizett vagy főiskolai végzettségű, a kereszténydemokrácia esz­méivel rokonszenvező fiataloknak külföldi továbbképzést kínál. Az MKDM képviselői a napokban Budapesten jártak. Mint azt Csáky Pál parlamenti képviselőtől megtudtuk, látogatásuk egyik célja a tovább­képzési lehetőség konkretizálása volt. - A kereszténydemokrata akadé­mia politológiai képzést ad, itt az oktatás angol nyelven folyik. Néhány fiatalt szeretnénk bejuttatni a Szá­zadvég politikai iskola politológiai tanfolyamára is. Ezenkívül megbe­szélést folytattunk a középiskolai, főiskolai és posztgraduális képzés­ről a művelődési minisztérium állam­titkárával. • Bizonyára emlékszik a két év­vel ezelőtti, az önökéhez hasonló magyarországi továbbtanulást kíná­ló felhívásra, amely nagy botrányt kavart... - Szeretném hangsúlyozni, hogy nem akarjuk kisajátítani az értelmi­ségi képzést, sem a tőlünk Magyar­országra tanulni igyekvő gyerekek keretét. Úgy véljük, két-három éven belül magán- és egyházi gimnáziu­mok nyílnak, amelyeknek szakkép­zett tanerőre lesz szükségük. • S ezekre a fiatalokra gondoltak elsősorban? - Úgy szeretnénk őket irányítani, hogy tanulmányaik befejezése után a komáromi Bencés Gimnáziumba vagy a nyitrai illetve a kassai egyhá­zi gimnáziumba jönnének vissza ok­tatókként. Szeretnénk ezeket a fia­talokat valamiképpen megfogni. A nyári szünidő alatt programokat szervezünk majd számukra. A felhí­vásra jelentkezőket február elején tájékoztatjuk bővebben. • A sajtóban megjelent, hogy ta­lálkoztak Szabad Györggyel, a Ma­gyar Országgyűlés elnökével is. - Már régebben terveztük ezt' a találkozót. Most végre sikerült. A beszélgetés során foglalkoztunk kisebbségpolitikai kérdésekkel, a készülő magyarországi kisebbségi kódexszel, az MKDM elképzelései­vel és a csehszlovákiai magyarság jogállásával, valamint az 1945-48 közti időszakkal kapcsolatos kollek­tív bűnösség elvének elvetésével. • Ha már ennél a kérdésnél tar­tunk, hisz ön abban, hogy még eb­ben a választási időszakban sor ke­rül a hivatalos bocsánatkérésre? - Tartok tőle, hogy nem. G. A. ALLAMSZÖVETSEGROL, PRIVATIZÁCIÓRÓL (Munkatársunktól) - A cseh és szlovák államszövetségről szóló al­kotmánytörvény tervezetéről és a vagyonjegyes privatizációról mondtak véleményt a Demokratikus Baloldal Pártja tegnapi pozsonyi saj­tótájékozatóján Dušan Dorotin és Borza Erzsébet alelnökök. Hangsú­lyozták, hogy a DBP kezdettől fogva támogatja Csehszlovákia alkotmá­nyos rendszerének közéletesítését. Nem ért egyet viszont a köztársasá­gok - mint államalkotó tényezők - jogainak megnyirbálásával, jogkö­reinek csökkentésével. A legna­gyobb veszélyt a háromötödös sza­vazati többség elvének visszaszorí­tásában látják. Az DBP nem ellenzi a Nemzetek Kamarájának szenátus­ra történő átformálását, főleg abban az esetben nem, ha székhelye Po­zsony lesz. A Cseh és Szlovák Köz­társaság közti viszonyt szerződés­nek kell szabályoznia úgy, hogy a szövetségi kapcsolat alulról épít­kezve szerveződjön újra. A vagyonjegyes privatizációt a kormányok sem szervezésileg, sem technikailag nem képesek a kö­vetelményeknek megfelelően meg­valósítani - figyelmeztettek a párt képviselői. Elmondták, hogy a DBP már a vagyonjegyes privatizáció meghirdetése kezdetén felhívta a fi­gyelmet a felületes, következetlen előkészítésre. Ezen hiányosságok lehetőséget adtak a különböző visz­szaélésekre, a jogtalan előnyszer­zésre. Szerintük fennáll a reális ve­szélye annak, hogy kulcsfontosságú vállalatainkat kétes eredetű külföldi töke fogja uralni, illetve szűk csopor­tok kezében hatalmas tőke össz­pontosulhat. Mindez megnyirbálná a gazdasági demokráciát, veszélybe sodorná a szlovák nemzeti érdeke­ket. -zsar Már nagyon régen történt, még az átkos ötvenes évek legelején. Akkor, amikor „régi rendszeren" még a kapitalizmust értettük. Alapfokú politikai oktatáson voltunk, az előadó éppen a szocializmus legyőzhetetlenségét bizonyította be. A tőkés rendszer termelési módjának ösztönösségével magasröptűen szembeállította az állami és szövetkezeti tulajdonra épülő tervgazdaságot, és mi, a hallgatók - mit is tagadjam - lelkesedtünk. Hát még, amikor konkrét példával is illusztrálta az alaptételt! Emlékszem, a fogkrémgyártás segítségével tette kézenfekvővé a szocializmus igazságát. Engem hívott ki a táblá­hoz. ,.írd le, Tóth elvtárs, hogy 14 000 000 (az ország lakosainak száma), és szorozd meg 12-vel (személyenként és havonként 1 tubus fogpaszta). Kijött, hogy évenként 168 000 000 tubus fog­krémre van szüksége Csehszlovákiának. Ilyen pofonegyszerű a nép­gazdasági tervezés, állapítottuk meg elégedetten. A vitában azonban fogas kérdéseket is feltettek némely kételkedő hallgatók Hogy van, aki még életében nem mosott fogat... „Azt megtanítjuk fogat mostni!" - vágta rá pillanatnyi késedelem nélkül az előadó. És ha mégsem? „Akkor a felesleget átadjuk Ázsia, Afrika és Latin-Amerika már felszabadult és ezután felszabaduló nemzeteinek, és őket is megtanítjuk fogat mosni . " Nem lehetett rajta kifogni. A minap vagyonjegykönyvet regisztráltattam, már éppen rám került volna a sor, amikor kisebb botrány tört ki. Kiderült, hogy az előttem regisztráló fiatalember nem úgy és nem oda írta be az adatait, ahogy és ahova kellett volna. Az illető a pénztárcájába nyúlt, két húszast tett a pultra, és kért egy vagyonjegykönyvet. - Elfogyott - válaszolt az irodista lány. - Harvardék felvásárolták. Százan-százhúszan álltak mögöttem a sorban, és a Harvard neve egy perc múlva végigfutott az élőláncon. Valóságos láncreakció következett be. Volt, aki csak a fejét csóválta, mások az öklüket emelgették, volt aki a szomszédjánál érdeklődött, jól töltötte-e ki a könyvét... Elejétől a végéig közvetlen szereplője voltam a szocializmus építésének. Ott voltam a reménykedés időszakában, közemberként végigszenvedtem a rendszer válságát, amelynek több szakasza volt. Ott voltam, amikor még hittük, reméltük, hogy a rendszer csorbái kiköszörülhetők, és elérkezett az a pillanat is, amikor több százezer sorstársammal rádöbbentem, hogy ez a szisztéma úgy rossz, ahogy van, és megérett arra, hogy megszűnjék. Kegyes volt hozzám a sors, és még az életemben bekövetkezett a teljes bukása. Ha most azt kapnám feladatul, hogy egy mondatban határozzam meg, miért bukott meg a rendszer, ezt mondanám: Mert nem működött benne semmi. Elérkezett a szocialista gazdaság leépítésének pillanata; és én ezt nem arra a percre teszem, amikor a kisprivatizáció megkezdésekor elhangzott az első kalapácsütés, vagy amikor az első nyugati tőkés befektette nálunk az első dollármillióit. Akármennyit szidják és szak­mailag bírálják Václav Klaust, be kell ismerni, hogy a vagyonjegyes privatizáció lehet nálunk az a tényező, amelynek hatására a kisember is rádöbben arra, hogy régi módon, bármennyire kényelmesnek túnt is a jelenlegi viszonyokhoz képest, nem lehet élni. Azzal, hogy vagyonjegykönyv-hiány miatt olyan légkör alakult ki, amilyen kialakult, egy óriási lehetőséget szalasztott el az ország. A szó szoros értelmében milliók előtt lehetett volna demonstrálni a privatizálás folyamatának hajnalát, hogy a tervgazdasággal e len­tétben a magánvállalkozáson alapuló rendszer működőképes. ' A Václav Klaus vezényletével folyó vagyonjegykönyv-regisztrálás megtorpanása nagyon rossz jel, és nagyon rosszul befolyásolhatja azt a folyamatot, amely a legfontosabb lehet az ország gazdaságának további sorsa szempontjából. Széltében-hosszában szidják, okolják a Harvardot. Hogy önző módon felvásárolta, egy kézben összpontosítja az üres értékpapíro­kat, illetve a névre szóló vagyonjegykönyveket. Én úgy látom, csak azt tették Harvardék, amire Václav Klaus máskor ezt mondja: piacszerüen viselkedtek. Éltek a lehetőségekkel. Például a piacgaz­daság oly jellemző reklámlehetőségeivel. Nekem - noha nem vagyok híve a ragadozó, korlátlanul liberális kapitalizmusnak - tetszik a Har­vard. Ha másért nem, azért, mert volt egy zseniális ötlete. Lehet, hogy hirdetéseivel valahol a törvényesség és a törvénytelenség határán mozog, de hát miért ne tenné, ha teheti. Kérdem én - és joggal -: miért nem látta ezt a lehetőséget (veszélyt?) előre Václav Klaus csapata? Azon a régesrégi pártoktatáson az előadó ezt mondotta: „Minden rendben lenne, ha nem állna velünk szemben a kapitalista világ". Most jó negyven évvel ezelőtt e „alaptétel" parafrázisát én így fogalmazom meg: minden rendben lenne, ha nem szunnyadozna bennünk még mindig a szocialista tunyaság, a fantáziátlanság. Egyszerű a képlet: Václav Klausnak nem 8 millió vagyonjegyköny­vet kellett volna „beterveznie", hanem legalább 10 milliót. Ennyi kockázatot - a piacgazdaság bevezetésének attyaként - vállalhatott volna. xóTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5850/91 Németh Géza, 1910. IV. 5., Lakszakállas, (Harkov) 6834/91 Németh Vince, 1913. VI. 13., meghalt, Ekecs (Jasinov) 6876/91 Nagy Gábor, 1920. VI. 10., Nagymegyer (Szevasztopol) 6878/91 Nagy András, 1927. Ill 17., Búcs (Tiraszpol) 6996/91 Nagy Lajos, 1911. I. 30, Dolinka (Szovjetunió) 6997/91 Nagy Sándor, 1917. III. 12., meghalt, Madar (Locserv) 6998/91 Nagy András, 1913. V. 3., Deáki (Szovjetunió) 6999/91 Nagy Károly, Dolinka (Voronyezs, meghalt) 7389/91 Nemes Imre, 1922. XI. 6., meghalt, Naszvad (Lisisans) 7686/91 Nagy Károly, 1915. IX. 28., Vajka (Moszkva) 7687/91 Nagy Ignác, 1913. VI. 7., Nádszeg, (Fogcsani) 7688/91 Nagy János, 1915. IV. 28., Jányok (Voronyezs) 7274/91 Nagy Imre, Nemesócsa (Szovjetunió) 7275/91 Nagy Kálmán, 1922. X. 7 , meghalt, Bogya (Groznij) 7270/91 Németh Mihály, 1910. V. 10., Alistál (Szovjetunió) 7271/91 Németh Sándor, 1913. VII. 26., Oroszka (Krematovszk) (Folytatjuk) HARVARD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom