Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám, szombat

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szói 1992. JANUÁR 18. ÁTLÉPHETŐ A BŐSI RUBICON... VALÓBAN CSAK A TERMÉSZET? Amikor szerdán Jan Čarnogurský megérkezett a Szövetségi Gyűlés két kamarája környezetvédelmi bi­zottságainak közös ülésére, az öt azonnal körülvevő újságírók kérdé­seire válaszolva többek közt kifejtet­te: mivel a végrehajtó hatalom a köztársaságokat illeti, a bösi víz­lépcső építésének ügye egyértelmű­en a szlovák kormány hatáskörébe tartozik. Természetesen más politi­kusok számira ez nem annyira egyértelmű, de mivel a Szövetségi Gyűlés az üggyel kapcsolatban ed­dig lényegében jóváhagyta a szlo­vák kormány összes döntését, sen­kinek sem volt érdeke ennek különö­sebb feszegetése. Hamar kiderül persze, hogy ezúttal az illetékességi vita elcsendesedése mögött újra csak a pénzkérdés dominál. A szlo­vák költségvetés ugyanis nem ké­pes finanszírozni ennek a „rendkívül előnyös és gazdaságos" műnek a továbbépítését, igy ha kelletlenül is, a szövetségi szervekhez kell for­dulnia. Ott viszont Václav Klaus tart­ja zsebében a páncélszekrény kul­csát és neki nem fűlik a foga ahhoz, hogy megspórolt koronáit egy még mindig tisztázatlan sorsú erőmű épí­tésére pazarolja Marad tehát a sa­lamoni döntés: vagyis az államilag garantált értékpapírok kibocsájtása. Érdekes módon a szlovák kormány a C'-változat állítólagos gazdasá­gossága ellenére sem meri egyedül vállalni a pénzügyi garanciát és újra csak a szövetségi költségvetéshez fordul. Elsősorban tehát ez az oka, hogy Pozsonyban különösebb tiltakozás nélkül tűrik a Szövetségi Gyűlés kör­nyezetvédelmi bizottságai által az utóbbi hónapokban kifejtett aktivi­tást. Ennek részét képezte Ján Čar­nogurský szerdai beszámolója a legutóbbi kormányközi tárgyalás­ról és az ideiglenes változat építésé­nek állásáról. Gondos érvrendszer­rel igyekezett bizonyítani, hogy miért kényszerülnek az átmeneti megol­dás megvalósítására. Érveinek nagy részét olvasóink tegnapi számunk­ban már megismerhették; viszont újra elhangzott jónéhány utalás a magyar kormány hozzáállásával kapcsolatban is. Sajnos, e téren va­lóban nincs minden rendben. Isme­retes, hogy a magyar kormány an­nak idején - azzal az indoklással, hogy a mű jóvátehetetlen károkat okoz - egyik napról a másikra abba­hagyta az építkezési munkálatokat Azóta többszörös kísérlet ellenére sem sikerült közös szakmai vitát kezdeni e veszélyekről. így például épp egy éve a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezett egy ilyen közös munkát, de érthetetlen módon három hónapig tartott amíg Budapesten hitelesítették az első is­merkedő találkozó rövid jegyzö­könyvét. A második megbeszélésre - amelyen össze kellett volna állítani a vízlépcsőrendszer ökológiai koc­kázattényezőinek katalógusát, - a Pozsonyból érvényes meghívás ellenére a mai napig sem került sor, holott ezt eredetileg még a múlt év júniusára tervezték. Úgyszintén fur­csa Magyarország miért utasította el, hogy a felszín alatti vizeket fe­nyegető, kétség kívül komoly veszé­lyeket az Európai Közösség által felkínált PHARE-kutatóprogram ke­retében a magyar és a csehszlovák szakemberek közösen vizsgálják meg. Másfél év alatt tehát tudományos körökben is több próbálkozás történt az objektív tényfeltárásra. Magyar­országnak ez már csak azért is ér­deke lenne, mert szakmai körökben nem titok: a csehszlovákiai kutatóin­tézeteknek a bősi vízlépcsővel összefüggő problémakörökben álta­lában sokkal alaposabb tényanyag áll rendelkezésükre, mint magyar kollégáiknak. (Az már más dolog, hogy ha tehetik, ezeket a hazai tech­nokraták is nagy ívben elkerülik). A magyar fél összes negatív reak­ciója közül tulajdonképpen csak a december elejei érthető, hiszen Csehszlovákia részéről valóban nem nevezhetjük baráti gesztusnak, hogy az akkori találkozó előtt a szlo­vák kormány demonstratív módon megkezdte a C-változat építését! Ha viszont a magyar kormány valóban a természet miatt aggódik, akkor elgondolkoztató, hogy nem volna-e járhatóbb út - az okosabb enged alapon - belemenni a szakértői bi­zottságok munkájának megkezdé­sébe. Ellenkező esetben (bármeny­nyire is igyekeznek Somorja környé­kén járva vaknak tettetni magukat a magyar parlament egyes szakér­tői) valósággá válik a C-változat, és így ennek következményeit nem­csak a csallóköziek, hanem a ma­gyar kormány gondjaira bízott szi­getköziek is nyögni fogják. TUBA LAJOS BUDAPEST VÁR A VÁLASSZAL Mádl Ferenc magyar tárca nélküli miniszter, a dunai vízműről folyó csehszlovák-ma­gyar tárgyalások budapesti vezetője csütörtökön kapta kézhez Ján Čarnogurský szlovák kormányfő levelét. Mádl titkárságának nyilatkozata szerint a magyar fél addig nem reagál a levélre, amig Marián Čalfa szövetségi kormányfő nem válaszol arra a magyar követelésre, hogy fejezzék be a munkálatokat a vízlépcsőn. Budapest ezt december 2-án, a legutolsó tárgyalási fordulón kérte. Mádl és Čarnogurský azóta már véleményt cserélt a kérdésről, ám Magyarország várja, hogy Marián Čalfa válaszolni fog Antall József miniszterelnök levelére. FÜGGETLEN ÁLLAMOK KÖZÖSSÉGE A KATONAI ÜGYEKBEN NINCS ELŐRELÉPÉS KET HET MÚLVA: BUSH-JELCIN TALÁLKOZÓ A Független Államok Közösségének csütörtöki moszkvai csúcstalálkozója ala­posan elhúzódott, a tárgyalások a késő éjszakai órákban is folytak. A legfonto­sabb témakör a katonai problémák meg­vitatása volt, ebben Jelcin orosz és Krav­csuk ukrán elnök is egyetértett. Egyéb­ként Kravcsuk csak többórás késéssel érkezett Moszkvába. A 11 elnök közül kilencen jelentek meg, Mircea Snegur, Moldava elnöke betegség miatt maradt távo 1, Iszlám Karimov üzbég államfő pe­dig a köztársaságban pusztító árvizek miatt maradt otthon. A tájékoztatás sze­rint a kilenc vezető nagyobb nézeteltéré­sek nélkül megoldott néhány gazdasági problémát, de a katonai ügyekben már nem tudtak dűlőre jutni. Tegnap hajnal­ban írták alá közös nyilatkozatukat a kato­nai kérdésekről. A dokumentum szerint február elején folytatják ezekről a párbe­szédet. A nyilatkozatban az áll, a résztve­vők szükségesnek tartják egy nemzetközi szintű dokumentum elfogadását a fegyve­res erők statútumáról a FÁK területén. Állítólag egyetértettek abban, hogy a ha­ditengerészet döntő része a Közösség stratégiai erőihez fog tartozni. Kivételt a fekete-tengeri flotta egy része képez, amely Ukrajna irányítása alá kerül. Úgy tűnik, tárgyalásokat kezdenek majd a kaspi-tengeri flotta felosztásáról is. Ugyancsak a katonai kérdésekről kez­dődött tegnap Moszkvában, s ráadásul eléggé viharos légkörben, a volt szovjet hadsereg tiszti karának az értekezlete. Mint ismeretes, a katonatisztek többsége az egységes fegyveres erők megőrzésé­nek a híve. Jevgenyij Saposnyikov, a FÁK fegy­veres erőinek ideiglenes parancsnoka fel­szólalásában az egységes védelmi térség megőrzése mellett szállt síkra. Szerinte a független köztársaságok saját hadse­regre való jogának az érvényesítése nem bonthatja meg ezt a térséget. Felkérte a jelenlevő Jelcint, hogy vegye saját irá­nyítása alá az északnyugati hadsereg­csoport egységeit, valamint azon köztár­saságok egységeit, amelyek nem akar­nak a Közösséghez tartozni. Nurszultan Nazarbajev kazah elnök, aki szintén részt vett a hadsereg értekez­letén, ugyancsak azon az állásponton volt, hogy meg kell őrizni az egységes fegyveres erőket, mint a biztonság garan­ciáit a FÁK térségében. Óva intett a fegy­veres erők átalakítása során bekövetkez­hető káosztól, felbomlástól. Szerinte a hadsereg tagjait szociális és jogi véde­lemben kell részesíteni. Gennagyij Burbulisz, az orosz kor­mány alelnöke tegnap közölte, hogy kor­mánya megállapodott a hadvezetéssel az idei évre vonatkozó katonai költségvetés alapelveiben. Eszerint 30 százalékkal csökkentik a katonai kiadásokat, s az így felszabadult összegeket a hadiipar kon­verziójára és a szociálpolitikára fordítják. Burbulisz azt hangsúlyozta, az orosz kor­mány nem úgy fogja fel a konverziót, mint ,,a fejlett technológiák korlátlan felszámo­lását". Borisz Jelcin pedig arról beszélt az orosz parlamentben, hogy a katonai költ­ségvetés csökkentése nem érinti a had­sereg tagjainak létszükségleteit. A kor­mánypolitika egyik legkomolyabb problé­mája a hadsereg fenntartása az árliberali­zálás feltételei között. Súlyos gondokat okoz a katonaság ellátása, mivel most már a hadsereg is kénytelen szabad ára­kon vásárolni az élelmiszert, a pénz pedig kevés. George Bush amerikai elnök február elsején találkozik a Fehér Házban Jelcin­nel. Ezt Scowcroft nemzetbiztonsági fő­tanácsadó jelentette be, hozzátéve, hogy kötetlen véleménycseréről lesz szó. Is­meretes, mind az amerikai, mind az orosz elnök részt vesz január 31 -én a BT tagor­szágainak New York-i csúcstalálkozóján, s innen utaznak Washingtonba. Az Európa Tanács odaítéli Oroszor­szágnak a „különleges vendég" státust (lényegében megfigyelői státus) a parla­menti közgyűlésben, mégpedig a testület februári ülésén. Erre azért kerülhet sor, mert a közelmúltban ismerték el, hogy az orosz parlament a jogutódja a volt Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának, amely még nyolcvankilencben kapta meg az említett státust. KENNED Y-G YILKOSSÁ G A LEGÚJABB VALTOZAT Jimmy Holfa szakszervezeti ve­zető ügyvédié, Frank Rostagno, aki­ről köztudott, hogy kapcsolatokat tart fenn a bűnözőkkel, csütörtökön közölte: Hoffa egykoron elmondta, 1963-ban felkért két maffiavezért, gyilkolják meg John Kennedy elnö­köt. Rostagno az ABC amerikai tele­víziós társaságnak és a New York Post című napilapnak nyilatkozott. Korábban tagadta, hogy bármit is tudna a Kennedy-gyilkosságról. Mindehhez hozzá kell fűzni, hogy az ügyvédet, aki maga is kapcsolatban áll a maffiával, a közelmúltban adó­csalás vádjával háromévi börtön­büntetésre ítélték. Rostagno valóban ismerte Hoffát, aki a Teamsters szakszervezeti köz­pont elnöke volt és kapcsolatokat tartott fenn a maffiával. Hoffa 1975­ben eltűnt és feltételezhető, hogy öt is meggyilkolták. Ez a Kennedy-gyiikosság újabb változata, amely ismét kétségbe vonja a Kongresszus Warren-bizott­ságának hivatalos verzióját. Mint is­meretes, ez a bizottság kizárta bár­minemű összeesküvés lehetőségét FORDULATOS SZOMORÚJÁTÉK Csak azért nem hasonlítom tragikomédiához a grúziai helyzetet, mert már eddig is túl sok vér folyt, s minden jel szerint fog is még folyni. Bár kétségtelen, hogy vannak komikus elemei is a hónapok óta tartó válságnak, s kész csoda, hogy a polgárháború nem tört ki már hetekkel ezelőtt. A tegnapi, tegnapelőtti események bizo­nyítják, hogy ez az „ötlet" nem újkeletű, a „vég­sőkig" tartó harc, mint megoldás a patthelyzetre, nem idegen sem Gamszahurdiától, sem ellenzé­kétől. Szerintem eddig - bizonyos adag józanság mellett - csak az tartotta vissza őket, hogy nem voltak tisztában sem saját erejükkel, sem az ellenfélével. Alig két héttel ezelőtt az döntötte el az ellenzék javára a tbiliszi csatát, hogy a város körüli dom­bokról néhány rakétát lőttek ki az elnök búvóhe­lyéül szolgáló kormányépületekre. A pontos talá­latok csúnya pusztítást és tüzet okoztak, így Gamszahurdia jócskán megcsappant testőrségét a szó szoros értelmében kifüstölték. Az is mega­dásra kényszerítette őket, hogy nem számíthat­tak segítségre, hiszen ellenfeleik lezárták a vá­rosba vezető összes utat. Az elűzött elnök haza­térése után hasonló „hadihelyzet" állt elő: az új hatalom Tbilisziben a legerősebb, s fennáll a ve­szélye annak, hogy ide szorítja be őket Gamsza­hurdia vidéki híveivel. Megjósolni, hogy mi jön ezután, teljes lehetet­lenség. Óráról órára változik a helyzet Három napja még úgy tűnt, az új vezetés igazán bizton­ságban van. ellenfelei elvesztették vezérüket, nem kell tőlük különösebben tartani. Nem zavarta őket, hogy Gamszahurdia az örményországi Idzsevanban mondja a magáét, elnöknek tartja magát, vissza akarja szerezni a hatalmat. Tengiz Kitovani és társai bíztak abban, az örmény veze­tés tartja a szavát, s nem engedi vissza Grúziába Gamszahurdiát. Akiről időközben kiderült, hogy szökése színjáték volt, szökött, mert hagyták, mert erre ösztönözték. Hogy mit ígérhettek neki a távozásért? Talán egyszer majd ez is kiderül. Most csak az biztos, hogy kicselezett mindenkit és visszatért Grúziába: Abháziába, szűkebb ha­zájába, ahol hívei várva várták. S megindultak vele Tbiliszi ellen. Fegyveresen. Mert a Kauká­zusban van fegyver bőven. Mindig is volt. Gamszahurdia most újra elemében van, újra erősnek érzi magát. Szerintem biztos: nem fog kesztyűs kézzel bánni azokkal, akik félreállítot­ták, s ha sikerül visszaszereznie a hatalmat, akkor Grúziában véres leszámolást fog rendezni. Már tartott egy bemutatót: az elfoglalt bunkerben, ahol az ostrom idején bújkált, negyven megkín­zott embert találtak, köztük Nodar Georgadzét, akit Gamszahurdia néhány nappal korábban áru­lónak nevezett és leváltott a védelmi miniszter helyettesének posztjáról. Az afgán veteránok köztársasági szövetségének elnökét nagyon sú­lyos állapotban szállították kórházba. De ki is Zviad Gamszahurdia, ez a demokrati­kusan megválasztott elnök, aki elismert polgárjo­gi harcosból vedlett keménykezű diktátorrá? Iga­zán jó családból származik, apja, Konsztantin, herceg volt és neves író, akinek müveit több nyelven adták ki. Berlinben szerzett filozófiai doktori címet, de folyékonyan beszélt angolul és franciául is. Úgy tűnt, Zviad méltó örököse lesz: egész jó Íróvá vált, jól kamatoztatta műveltségét, s küzdött apja megvalósulatlan álmáért, a szabad Grúziáért. A hetvenes években ö volt a Szovjet­unió egyik legismertebb disszidense. De már akkor sem volt egy gáncs nélküli lovag. Amikor 1977-ben letartóztatták, meghazudtolta önma­gát, azt állította, sosem követelt amerikai katonai intervenciót Grúzia szabadsága érdekében, csak diplomáciai nyomást sürgetett Washington ré­széről. Egy évvel később a szovjet televízióban szánta-bánta bűneit. Később azt állította többek között két amerikai újságírónak is, hogy a felvé­telt ügyesen összevagdosták abból, amit a ki­hallgatások során mondott. Az amerikai lapokban lejött a leleplezés, az újságírókat kiutasították - a koronatanú Gamszahurdia volt, aki ezúttal azt bizonygatta, kijelentéseit a szovjet tévé sose manipulálta. Vitába keveredett Gamszahurdia korábbi elv­barátjával, Andrej Szaharov akadémikussal is, aki felrótta neki nacionalizmusát. Úgy tűnik, Sza­harovnak ezúttal is igaza volt: Gamszahurdiából elnökként vad nacionalista és klasszikus diktátor lett. Aki nem értett vele egyet, arra rásütötte az áruló, a Kreml-bérenc bélyegét és börtönbe dug­ta. Vagy megkínoztatta. És most ez az ember fegyveresek élén Tbiliszi ellen vonul. Mert joga van hozzá, mivel a szavazatok 87 százalékával elnökké választották. Hát ilyenek a demokrácia fintorai. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN M oszkvában csütörtökön Csehszlo­vákia és az Oroszországi Föderá­ció külkereskedelmi miniszterhelyettesei az idei kereskedelmi-gazdasági kapcso­latokról írtak alá legyzókönyvet, amelynek garantálnia kellene Csehszlovákia szá­mára 7,5 millió tonna kőolaj szállítását. A dokumentumot eredetileg Jozef Bakšay külkereskedelmi miniszternek kellett vol­na aláírnia, ám repülőgépe a rossz idő miatt nem landolhatott a moszkvai repülő­téren. A kereskedelmi kapcsolatok új, pontos mechanizmusát megalapozó jegy­zőkönyv tartalmazza azoknak a legfonto­sabb termékeknek a listáját, amelyeket az egyik ország szállít majd a másiknak. J ames Baker amerikai külügyminiszter csütörtökön felszólította a kubai kor­mányt, ne végeztesse ki a december 29-én Miamiból Havannába érkezett két kubait, akiket állítólag ellenforradalmi te­vékenységük miatt ítéltek halálra. Baker hangsúlyozta: kormányának nincs köze az elítéltekhez, akik azonban senkinek nem ártottak. Rita Klímová, hazánk egye­sült államokbeli nagykövete tegnap Wa­shingtonban fogadta az USA-ban élő ku­baiak képviselőit és átadta nekik a szö­vetségi külügyminisztériumnak az ítélettel kapcsolatos nyilatkozatát. Jósé Carde­nas, a Kubai-Amerikai Nemzeti Alap ne­vében mondott köszönetet Csehszlovákia magatartásáért és kiemelte Václav Havel köztársasági elnök szerepét. ,, Castro senkitől sem fél jobban, mint Haveltől" - mondotta a politikus és hozzáfűzte: a csehszlovák elnök Kubában is nagy erkölcsi tekintélynek örvend. G eorge Bush amerikai elnök még ebben a hónapban találkozik Li Peng kínai kormányfővel, közölte a wa­shingtoni kormány képviselője. A találko­zóra január 31-én kerül sor az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése keretében. Bush és Li Peng több kérdésről folytat majd tárgyalásokat, a legnagyobb ked­vezmények megadásáról, a kínai szán­dékról, hogy rakétatechnológiát adnak el Szíriának és Pakisztánnak, valamint arról, miként bánnak Kínában a politikai fog­lyokkal. A zt tervezik a nukleáris nagyhatal­mak, hogy alapot hoznak létre a munkanélküli orosz nukleáris szakértők számára, s így próbálják megakadályozni a vonatkozó titkok terjesztését. Bonni for­rások szerint a titkosszolgálatok már megkezdték a ten/ kidolgozását. Hans­Dietrich Genscher német külügyminiszter állítólag szorgalmazza ezt a tervet, mivel orosz partnere, Andrej Kozirev a szerdai bonni találkozón kifejezte aggodalmát az intellektuális nukleáris potenciál eladásá­val kapcsolatban. T egnapra virradó éjszaka a görög bíróság felmentette Andreasz Pa­pandreu!, a volt szocialista párti kormány­főt, akit azzal vádoltak, hogy részt vett az ország legnagyobb korrupciós botrányá­ban, amely Georgiosz Koszkotasz bankár és kiadó körül robbant ki. A kilenc hónapig tartó per után a 13 tagú esküdtszék 7:6 arányban úgy döntött, hogy a 72 éves volt miniszterelnök nem bűnös. P ittsburgban tegnap közölte a pozso­nyi Kerametal külkereskedelmi válla­lat, hogy megalapította a Kerametal USA Inc. holding társaságot. A pozsonyi cég a pennsylvaniai Pittsburgban 11 millió dollárért megvette az American Carbon and Metals Corporation céget, s megnyi­totta észak-amerikai központját. Az Egye­sült Államokban a második világháború óta ez a első csehszlovák beruházás. B elgiumban tavaly 10,8 százalékkal növekedtek az egészségügyi kiadá­sok. Ezt a szociális és egészségügyi minisztérium bizottsága közölte. A legna­gyobb mértékben - majd 17 százalékkal - a kórházi ápolásra fordított kiadások nőttek, mivel emelték a kórházak alkal­mazottainak bérét. H árom fegyveres tegnap Manilában elrabolt egy amerikai kereskedőt - közölte a helyi rendőrség. Az informáci­ók szerint Michael Barnest, a Philippine Geothermal Inc. társaság alelnökét és vezérigazgatóját autójából rabolták el a géppisztollyal felfegyverzett ismeretlen férfiak. Eddig nem tudni, hogy politikailag motivált támadásról van-e szó, vagy zsa­rolók rabolták el az amerikait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom