Új Szó, 1992. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám, csütörtök

1992. JANUÁR 16. ÚJ SZÓi GAZDASÁG 6 MEGVETTE MÁR? GÁBÓCKY VINCE, a kassai Alfa Kft, dolgozója: — Egyelőre csak ismerkedem a nagy privatizációra vonatkozó tör­vénnyel, illetve „játékszabályokkal". Otthon a feleségemmel és a munka­helyen a kollégáimmal egyre gyak­rabban beszélünk mostanában ró­la. Latolgatjuk, érdemes-e belevág­ni, vagy... ha az ember tudná, hogy majd rendszeresen pontos, hiteles gazdasági információkat kap kéz­hez az általa kiválasztott cég vezető­itől, s hogy ők valóban becsületesen kezelik majd a részvényesek vagyo­nát, akkor bizonyára nem tétováz­nék. BORISZA JÓZSEF, a kassai Ko­hóipari Építővállalat dolgozója: — Látok benne fantáziát, ezért úgy döntöttem, rászánok ezer koro­nát, és remélem, nem szélnek eresz­tett pénz lesz. Jobban mondva ma­•gam is arra fogok törekedni, hogy hasznot hozzon. Úgy gondolom, a többi ember is ilyen céllal válik rész­vényessé, tehát mindannyiunktól függ a folytatás. Egyébként elárul­hatom azt is, mind az ezer pontot an­nak a cégnek adom, ahol már évek óta dolgozom. A feleségem a Kelet­- szlovákiai Vasműben dolgozik, s ő a vasgyár részevényese akar lenni. S. JÁNOS, a Kelet-szlovákiai Vasmű Rt. technikusa: — Olyan ez, mint a sportfogadás: vagy bejön, vagy veszítek. Persze, ha nem adom fel a športkát, akkor esélyem nincs még az utolsó díjra sem. Nos, én már megvettem a könyvecskét és a bélyeget. A vas­gyárra „tippelek" minden szelvény­nyel. Veszíteni azért sem veszíthetek ebben az esetben, mert a vasgyár rövidesen visszaadja az erre a célra befektetett ezreseket. BIAL ISTVÁN mérnök, a kassai Benzinol dolgozója: — A kezdet, vagyis a privatizáci­ós tervek, s az információ-kínálat egyelőre nejn igen bizalomgerjesz­tő, de ha azt vesszük, hogy a gazda­sági élet, a gazdasági mozgás fel­élénkítése valóban időszerű nálunk, akkor csak azt mondhatom, jöjjön, legyünk érdekeltebben a termelés­ben. Kétségtelen, ez a megoldás nö­veli a befektetők felelősségét, s így van ez rendjén. Ha ezentúl az a cég, amelynek részvényese leszek, gyengén fog állni, akkor azt részben magamnak kell majd felrónom, ha meg nyereséges lesz, a hasznon én is osztozom. Egyébként, ha az em­berek a jövőben a gazdasági kérdé­sekkel többet törődnének, s nem a politikai ellenségeskedések kötnék le az erejüket, valamint energiájukat, akkor egyértelműen értelme lenne ennek a reformnak. NAGY ZOLTÁN, Bős, órásmes­ter: — A vagyonjegykönyvet már megvettem, de egyelőre még nem tudom, pontosan mi módon kapcso­lódok be a privatizációba. Ezzel kap­csolatban a regisztrálóhely alkalma­zottjaitól szeretnék tanácsot kérni. Én is támogatni szeretném az ország gazdaságának rendbetételét, de sajnos sokan még nem ébredtek rá, hogy ma már másképp kell dolgozni. RABINA ISTVÁN, Somorja, technikus: — Nem értek egyet azokkal, akik ellenzik a privatizációnak ezt a mód­ját. A mi családunk minden tagja fel­ismerte a benne rejlő lehetőséget és igazságszolgáltatásként fogja fel az elmúlt évtizedekért. A pontjainkat befektetési alapokba fogjuk beadni, de szerintem több alap közt kell őket megosztani. NOVÁNSZKY SÁNDOR, nyom­dász, Vízkelet: — Ez idáig még nem vettem meg a vagyonjegykönyvet, viszont ez nem jelenti azt, hogy nem kívánok részt venni ebben az össznépi „já­tékban". A feleségemmel még el kell döntenünk, hogy egy vagyonjegy­könyvet veszünk-e vagy kettőt, de mindenképpen beszállunk. Szolid befektetésnek tartom ezt a formát, s nem várok tőle gyors meggazdago­dást. Inkább hosszú távon lesz kifi­zetődő befektetés. MÉG NEM MARADTUNK KI SEMMIBŐL AZ MILYEN STF 10008026-0 vv * " Y,* ' , ' MT-O S[b I 5 1[ ik o v a c s ..^r^r j-3 Ä N TP^TTaTY M M "M vy, va .4 r' / {' , i r*X Nadobúdada cena k 1000 Kčs viK^CR/ Célegyenesben a nagypri­vatizáció első vagyonjegyes hullámának előkészülete. No­ha a felvilágosító kampány már vagy fél évvel ezelőtt megindult és az elmúlt három­négy hónapban nagyon inten­zív volt, várhatóan csak annyi­an vesznek részt a kuponos­nak is mondott vagyonjegyes privatizációban, amennyire a borúlátóbbak tippeltek, tehát a mintegy 10—11 milliónyi jo­gosult egyharmada. Mi lehet az oka ennek a bi­zalmatlanságnak, vagy kö­zönynek? Bizonyára sok min­den, de közöttük az is, hogy a dologra nem figyeltünk oda eléggé, nem gondolkoztunk el a lehetőségen úgy, ahogy az al­kalom ezt megérdemelné. Könnyű egy mondattal lezárni az ér­dektelenséget azzal, hogy „nekem ez nem ér meg ezer koronát", „én nem hagyom magam becsapni", hogy „ebbe a dologba én nem fektetek be", esetleg egyszerűen csak azt mondani: „ez hü­lyeség". Persze lehet, hogy a felvilágosító munka, a propagálás sem volt valami Jó, néha talán jobban összezavarta az embereket, mintha nem lett volna. Magánvélemény (és nemcsak az enyém), VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ hogy a tévé nagy műgonddal előkészített felvilágosító „mű-dia­lógusainak" bárgyúsága maga is riasztó lehetett, s persze a saj­tóban is sokszor kaptak hangot azok, akik ellenzéki pozíciójuk­ból eredően érezték kötelezőnek (akár meggyőződésük ellenére is) elítélni a vagyonjegyes módszert. Mi az a bíztató, amit Ivan Mikloš, a nemzeti vagyon privatizá­lásával megbízott tárca vezetője Szlovákiában a jelen pillanat­ban mondhat a vagyonjegyes privatizációról: — Elsősorban azt, hogy elegendő vagyon áll rendelkezésére, elegendő vállalat kerül az első hullámba még akkor is, ha a kon­kurens privatizációs tervek elfogadásával egy részüket mégis más módon, közvetlen eladással, vagy árveréssel adjuk magán­kézbe. A vagyonjegykönyvek bejegyzésének január végi határi­dején kívül már az is bizonyos, hogy február 15-étől lehet küldeni a kuponokat az egyes befektetési privatizációs alapokba. Ezek tíz részvényt adnak ezer pontért, s arányosan kevesebbért ará­nyosan kevesebbet, tehát száz pontért egyet. Szlovákiában 184 ilyen alapot hagytak jóvá, de nem biztos, hogy valóban indul mindegyik a befektetők vagyonjegyeiért folytatott versenyben. Ami még bizonytalan, az a privatizációs tervek elbírálása, amit meg kell gyorsítani. Ezek a tervek sajnos nem mindig a legjobb formában és a legkielégítőbb tartalommal készültek el, így több közülük átdolgozásra, kiegészítésre, majd újabb elbírálásra szo­rul. Ezzel azért kell sietni, hogy ne késlekedjen a rész­vénytársaságok megalapítása. Összességében azonban elmondhatom, hogy adottak a felté­telek a vagyonjegyes privatizáció első hullámának előkészítésé­hez és sikeres lebonyolításához. (-szén) Ismerve a uralkodó áldatla szorító gazdasá keztében kialaki helyzetet, bevi nagy merészség Mezőgazdasági létrehozva az Ag részvénytársaság gyonjegyes priv; dottan mezőgaz gű pénzintézet vi át lát az össznép tékban? Annál is kérdés felvetése hogy a mezőga nem vehetnek ré: privatizációban. Az Agroinvest régiben ismertetti zeléseit. Miv*' 1 a vatizációban való dekló'dés jóval al legpesszimistább is, talán nem lesz dél-szlovákiai vis ha ismertetjük az, rehozott két privi rofond, Biofond' stratégiáját. Noha a törvér hagyta jóvá a vénytársaságok lyozó törvényt, a vatizáció kapcsá tak a részvénytá után a gomba. A szerint Szlovákiá az általuk létreho pok száma, am gyes privatizácie önállóan befekte gárok vagyonjec kínálják fel szolg. hogy a vállalatok téről elsősorban legmegbízhatóbl Nem csoda, hog; Szlovák Mezőga; jére és informácí pozva alakítja ki I áját. Teszi ezt hogy ügyfelei szí kockázatot a lehe nimálisra csökké sa a szolid vállall Természt ";sei latok gazdasági t nek elbírálása, nélkülözhetetlen gyonjegyek tulaji ző pozíciót bizto TAR Beszélgetés DAMENT-Inve: bizottsági tagj — Önök el: hirdetik magút — Privatizáci gyar gazdasági ság egy része n kutatóintézetekl szférában dolg belüli helyzetet sunk is van, aki kozásokkal bi; ezenkívül támc mozgalmunk: a is. — Milyen ! Önök alapja? — Az általur csehországi vá kező és a köze kifizetése után Dél-Szlovákiáb pontok kétharrr régiók üzemein rezni. — Milyen S2 ben a vállalati — A befektf előre bejelentik legfeljebb tíz S2 Ezt azért teszik UTOLSÓ NEKIRUGASZKODÁS Ha lassan is, de végre eljutott polgáraink tu­datáig a vagyonjegyes privatizáció ténye és ta­lán lényege is. Erről tanúskodik a múlt év végé­től a korábban szinte teljesen kihalt iktatóhelyek megélénkült forgalma. Ott, ahol korábban na­ponta öt-tíz vagyonjegykönyvet jegyeztek be, napjainkban általában száz körüli a gyarapodás. Igaz, a minap Bősön járva meggyőződhettünk róla, hogy arrafelé az emberek továbbra is in­kább az önkárosító közönyt választják, de ez las­sanként már csak a szabályt erősítő kivételek kö­zé sorolható. Bebizonyosodott tehát, hogy jó húzás volt egy hónappal kitolni a döntő lépés megtételének végső határidejét. Még akkor is, ha ennek első­sorban nem is a kevés jelentkező, hanem az volt az oka, hogy az illetékesek az eredeti elképzelé­sekkel ellentétben mégsem tudták számítógépek segítségével kiértékelni az egyes vállalatok pri­vatizációs terveit. így a privatizációs minisztéri­um Pó'styénben létrehozott kihelyezett munkahe­lyén a szakembereknek minden egyes ilyen do­kumentumot külön ét kell rágniuk, és az eddigi tapasztalatok szerint a rendelkezésre álló egy hónap alatt Ivan Mikloš miniszternek még pár­szor kemény harcot kell folytatnia néhány, a va­gyonjegyes privatizáció iránt kevésbé lelkes kol­légájával. Piacgazdaságot tanuló felnőtt lakosságunk te­hát egyhónapos haladékot kapott. A tananyag viszont igényes, így a nebulók munkáját a „taná­rok" által szervezett befektetési alapok igyekez­nek megkönnyíteni. Néhányuk nagyon ügyesen, hangzatos reklámfogásokkal igyekszik áttörni a bizalmatlanság falát. A Harward alapok például a rájuk bízott ezer pontért kiadott részvényeiket egy év múlva akár tízezer koronáért is visszavá­sárolják. Igaz, ezzel a kliens elvesztené a továb­bi nyereségrészesedésre való jogát, de nehéz megérteni, miért is mondanak le polgáraink szá­zezrei arról, hogy legalább ilyen módon rövid idő alatt megtízszerezzék ezer koronájukat. Az Általános Hitel Bank pedig a jövendő osztalékból törlesztendő hitelt adván lényegé­ben arra nyújt lehetőséget, hogy ingyen, kocká­zat nélkül csemegézzünk a privatizáció gyü­mölcseiből. Ugyanezt kínálja, bár egy kicsit ked­vezőtlenebb feltételek mellett, a Déli Alap is. Külön említést érdemelnek a regionális ala­pok. Ilyenek országszerte oly célból alakultak, hogy a környéken lakók pontjait összegyűjtve az adott régión belül „otthon" tartsák a „hazai" vál­lalatokban szerezhető tulajdonosi befolyást. A magyarok által lakott régiók számára ez idáig két alap nyilvánította ki ilyen irányú szándékát. Egyi­kük a hazai magyar politikai mozgalmak támo­gatásával, megbízható gazdasági szakemberek által létrehozott első magyar befektetési alap, a Fundament-Invest. Rajtuk kívül a Szlovák Me­zőgazdasági Bank Agrofondja és Biofondja ígéri, hogy az adott régiókban begyűjtött ponto­kat helyben fektetik be, és ezért nem szabadna Dél-Szlovákia lakosságának passzívnak marad­nia az ügyben. így néhány év múlva nemcsak az egyének jutnának némi pénzhez, hanem a szü­lőföldük felvirágoztatásában érdekelt és gazda­sági befolyással rendelkező befektetési társasá­gok is teljesíthetnék munkahelyteremtő, kultúra­támogató és egyéb hivatásukat. A regisztrálóhelyek hétvégén is várják az ér­deklődőket, de így is csaknem tizenöt nap van hátra a nagy választóvonal meghúzásáig. A ren­delkezésünkre álló adatok alapján nyilvánvaló, hogy a magyarlakta területek lakói még mindig eléggé tartózkodóan viszonyulnak a felkínált le­hetőséghez. Javasoljuk, gondolják újra az ügyet. Kérdezzék meg a környezetükben tájékozott hí­rében álló embert, és gondoskodjanak önök is maguk és szűkebb közösségük gazdagabb, biz­tosabb jövőjéről. TUBA LAJOS Mi sem egyszerűbb, mint a vagyonjegykönyv kitöltése. Az első regisztrációs kártyára csak a legfontosabb adatokat kell beírni, hogy milyen betűtípussal, arra a bal oldalon lévő táblázat ad választ. Az egyéb adatok beírását a regisztrációs hivatal elvégzi és ml magunk Is ott írjuk majd alá, és ott ragasszuk be a bélyeget Is. ! Az első és második kártya közé nem kell indigót tenni, a vagyonjegykönyv úgy készült, hogy a beírt szöveg automatikusan átmásolódik az elsőről a második kártyára!

Next

/
Oldalképek
Tartalom