Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-20 / 51. szám

m ♦ V A MEGNYÍLT ÉG Akkor éjjel megszületett Jézus. Mária bepólyál- ta és jászolba fektette. A közelben pásztorok tanyáztak a mezőn, juha- ik őrizték. Hirtelen mennyei fényesség ragyogta őket körül. Egy angyal így szólt hozzájuk: - Ne feledjétek! Jó hírt mondok nektek: Krisztus, a Megváltó megszületett! Menjetek és nézzétek meg őt, bepólyálva fekszik a jászolban. Még mást - is hallottak a pásztorok. Tágra nyílt a menny és nagy angyalsereg jelent meg, dicséneket zengve Istennek:- Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberek között jóakarat. Utána megint sötét lett, mint előtte. A pásztorok pedig Betlehembe futottak és megtalálták Máriát, Józsefet és a gyermeket. Hittek az angyali üzenet­nek, és dicsérve magasztalták az Istent. Amikor a gyermek nyolcnapos volt, a Jézus nevet kapta. A szülei Jeruzsálembe vitték, hogy a templomban Istennek szenteljék. Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfi lakott, aki istenfélő volt és Messiást várta. Isten megígérte neki, hogy addig nem hal meg, amig meg nem születik a Megváltó. A Szentlélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor a kisded Jézust meg­látta, karjába vette és teljes szívből magasztalta Istent. Abban az időben egy Anna nevű idős próféta­asszony élt a templomban. Böjttel és imádkozás­sal Istennek szolgált éjjel és nappal. Ugyanazon órában Mariához és Józsefhez lépett. Ő is felis­merte Jézusban a Messiást és beszélt erről mind­azoknak akik a Megváltót várták. A szülök ezután kisgyerm. visszatértek Názáret városába. Ady Endre Kis, karácsonyi ének Tegnap harangoztak, Holnap harangoznak, Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni, De én még kisfiú vagyok Csak most kezdek élni. Én is mennék, mennék, Énekelni mennék, Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Új csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám, Csak az Úrnak szerelmemet Szépen igazolnám. Isten-dicséretre Mégis csak kiállók, De boldogok a pásztorok S a három királyok. (így dudolgattam én Gyermek-hittel, bátran, 1883 Csúf karácsonyában.) loel Roberts Poinsett urat kJ 1825-ben kinevezték az USA mexikói nagykövetévé. Épp kará­csony táján foglalta el új állomáshe­lyét, és már útban odafelé felfigyelt a vidék lángvörös színben pompázó mezőire, melyeken úgy tűnt, nincs is virág, csak sok-sok pirosra festett levél. Mivel érdekelte a botanika, hamarosan rájött, hogy mégiscsak virág az, amit lát, s magában elne­vezte bemázolt levelű virágnak. Az­tán, mikor érdeklődni kezdett a való­di neve után, kiderült, hogy a mexi­kóiak nyelvében három neve is van: lángvirág, szentestevirág és kará­csonyvirág. Mindhárom név egy szegénynél is szegényebb leány legendájából ered, akinek annyi pénze sem volt, hogy egyetlen szál olcsó virágot ve­gyen, amellyel a templomi betle­hemben fekvő kis Jézuskának ked­veskedjen. A város népe már mind bevonult az éjféli misére, csak ö sírt egyedül a templomtéren, mert virág nélkül nem merte átlépni a küszöböt. Egyszer csak nagy fényességben megjelent előtte egy angyal, s kezé­be nyomott pár, vékonyka ágon nőtt zöld levelet, mely úgy festett, mint az út menti gaz, és felszólította, hogy e kis csokrot tegye a templomi já­szolhoz. A lány furcsállta a dolgot, de engedelmeskedett. És csodák csodája, ahogy a csúnya kis levele­ket a jászolra helyezte, azok hirtelen lángot vetettek, s midőn ellobbant a láng, a parányi csokor tele lett tűzpiros levelekkel, amelyek szép lassan terebélyesedve körülfolyták az egész kis betlehemet. Egy évre rá az új virág ellepte egész Mexikót. Azóta is ezzel díszí­tik karácsonykor ott a templomokat, a kápolnákat és a harangtornyokat, de még a karácsonyi vacsorához terített asztalt is. ' Poinsett úr roppant meghatónak találta a történetet. De még jobban meghatotta maga a virág. Küldött is belőle néhány palántát a családjá­nak Kaliforniába, s nagy örömére minden kertben, ahol elültették meg­fogant. Rövidesen az Egyesült Álla­mok jó részén elterjedt. Eleinte kará­csonyi csillagnak nevezték. E nevet vették át azután a németek, akik máig Weihnachtsstem néven emle­FÖLDI CSILLAG getik, ami szintén karácsonyi csilla­got jelent. A rendszertani neve vi­szont elterjesztője, Poinsett úr nevét őrzi, lévén Poinsettia pulcherrima. De nevezik Euphorbia pulcherrimá- nak is, mivel az Euphorbiák, azaz a kutyatejfélék családjába tartozik. Felismerted-e, melyik virágról van szó? Arról, amelyet nálunk Mikulás- virágnak neveznek, minthogy már Mikulásra bepirosodnak a fellevelei. Közép-Amerikában és Észak- Amerika egyes tájain e virág vadon terem, s ugyanolyan növényi jelképe lett a karácsonynak, mint nálunk a fenyő. De mind nagyobb teret hódít karácsonyi virágként Nyugat- Európában, Afrikában is. Rákerült a képe a karácsonyi ajándékok cso­magolópapírjára és a karácsonyi le­velezőlapokra, abroszokra, szalvé­tákra. Fagyöngy közé tűzve piroslik a karácsonyi csokrokban. De virág-e valóban a Mikulásvi­rág? Persze hogy az. Méghozzá úgynevezett rövidnapos virág, leg­alábbis mifelénk. Azaz a rövidülő nappalok idején - úgy november végén - kezd kifejlődni a virágzata. Csakhogy az élénk színhatású szi­romszerű fellevelek közepén kibújó kis virágai olyan aprócskák, hogy a legtöbb ember fel sem figyel rájuk. A Mikulásvirág ugyanis nem e kicsi virágaival, hanem látványosan piros, jókora leveleivel hat, melyek kitárul­kozva olyanok, akár egy nyíló orchi­dea. Pedig a levél, csak levél. Idővel vissza is zöldül. Kidobni azonban zölden is vétek a Poinsettiát Mert ha kellő napfényt és vizet kap, kis cse­répben is olyan szép nagy bokorrá nő, hogy elámul rajta, aki csak látja. Szára meg fás lesz, mint az igazi bokoré. És különösebb gondozás nélkül évekig eltartható. A nemesített Poinsettiák között egyébként már nemcsak piros, csil­logóan fehér fellevelú is akad. De akármennyire színesednek felleve­lei, mindig decemberben színesed­nek, és mindig csillag alakban he­lyezkednek el. Nagyon illik hát e vi­rágra a karácsonyi csillag név, mert valóban 6 a karácsony földi csilla­ga. Kun Erzsébet MEGFEJTÉS A december 7-i számunkban közölt feladat. megfejtése: 14 - ugyanis a körökben egymással szemben lévő számokat úgy ka­pod meg, ha az iránytól függően hozzáadod vagy kivonod a közé­pen lévő tizennégyest. Nyerte­sek: Kacsmárik Attila és Krisz­tián, Hontfüzesgyarmat; Blahó Csaba és Gábor, Boldogfa; Szaniszló Zsolt, Szeszta; Ho- bot Judit, Tallós; Cucor Éva, Párkány. Rejtvényünk megfejtését a Va­sárnap jövöévi 2. számában kö­zöljük. Pussné Sipos Nelly: BETLEHEM (kerámia) Méry Gábor fe/véfe/e A gyerekek számára külö­nösen nagy esemény a ka­rácsony, hiszen ilyenkor kap­ják a legtöbb játékot. így volt ez mindig. Ahogy múltak az évek, a gyerekek felnőttek, játékaik valamelyik elhagyott sutba kerültek. Mit kaptak a századelő gyerekei karácsonyra? Lé­vén tél, akkor is kedveltek voltak a szobai játékok. A kislányok álma a baba volt, főleg az alvóbaba. A valósá­gos bútorok kicsinyített má­saiból pedig élethű babaszo­bát vagy konyhát lehetett ne­kik berendezni. A fiúk viszont a fából vagy a színezett kő­ből készült kockaépítőket szerették, de szívesen vették a kisvonatot, játékautót, ólomkatonát, játékkardot is. A gyermekek játékszerei kö­zött régóta szerepelnek ál­latok. Már a múlt század köze­pétől kedveltek voltak a szí­nes papírjátékok. A nyomda- technika fejlődésével aztán e termékek is olcsóbbak let­tek: a színes, lakkozott, pré­selt litográfiák minden könyv- és papírkereskedésben fel­lelhetők voltak. Betlehemes játékokból több fajta is van. Akad, ame­lyik kockából épült, a másik fából, több pedig hajtogatha­tó papírból. Szent Miklós alakja, valamint az őt kísérő krampusz figurája is sokat szerepel a régmúlt emlékei között. J. Gy. Kányádi Sándor: FeketerÍCjÓ Ablakomban - nagy a hó, halihó! - ott sétálgat egy feketerigó. Jár a szeme: oda néz, ide néz; sétálgat, mint egy igazi zenész. De most nekünk - nagy a hó, halihó! - nem fuvoláz a feketerigó. Egyet-kettőt csitteget, csetteget, kifizeti ennyivel a telet. Gondolkodom, tehát... A JÁTÉKBOLTBAN Soha ilyen vevőt! Ezt gondolja joggal a kétségbeesett elárusí- tónó, miután Peti elhagyta mamájával a játékboltot. Amint az első képen látod, a kis lurkó alaposan megnézett és kipróbált minden játékot, leírhatatlan rendetlenséget hagyva maga után. Ráadásul csupán egy tárgyat vett meg a mama. Vajon mit? * 18 1990. XII. 2 « úBUjgsÉft

Next

/
Oldalképek
Tartalom