Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-26 / 30. szám
ÚBUJESEH 17 . VII. 26. *■ Szerkeszti: Pomichal Richárd Háztáji kalendárium Július utolsó hetének nevezetes napja 26-a, mikor az Annák ünnepe van. A múltban több érdekes népi szokás fűződött ehhez a naphoz. Augusztus 1 -jén Péterkor vetették el régente a kerek(tar- ló-)répát. Az almafákon július végén, augusztus elején továbbra is aktuális lehet az almamoly (Metathion E 50 0,2%-os, Anthio 0,15%-os, Decemtion 20 EC 0,25%-os, Decis 2,5 C 0,03%-os oldatával) és a kaliforniai pajzstetü elleni védekezés (Bi-58, 01 %-os oldatával). Vizsgáljuk meg a cseresznye- és meggyfáinkat is, hogy augusztus folyamán nem alakulnak-e ki rajtuk az amerikai szövőlepke hernyófészkei, nem jelentkezik-e a kaliforniai pajzstetü második nemzedéke, a kéregmoly, a recés levélpoloska, a lombosfa-fehérmoly, a'füstös- szárnyú levéldarázs. Július végén, augusztus elején már érik néhány korai őszibarack- fajta. Ezért, pl. a barackmolyok, pajzstetvek, a monília, a lisztharmat ellen csak rövid várakozási idejű készítményeket használjunk. A ribiszkét júliustól szeptemberig - így most is - a levélfoltosság és a lisztharmat, a málnát augusztusban várhatólag a vesszófoltosság ellen kell védeni. Az ilyenkor károsító málna vesszöszúnyogot Bi-58- cal lehet irtani. Itt van az ideje a szemzésnek is. Ezt augusztus végéig végezhetjük. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a forró nyárban gyümölcsfáink vízigénye megnő, ezért főleg az idei telepítésűeket öntöznünk kell. Az alany jó vízellátásán múlik a szemzés sikere is. Fontos teendő a szamóca telepítése. A töveket a gondosan előkészített talajba 40 cm sor- és 30 cm tötávolságra kell ültetni. Ezt kövesse bőséges öntözés, amelyet néhány nap múlva meg kell ismételni. A hűvös, csapadékos tavasz következtében a kultúrnövények fejlődésében még mindig némi késés tapasztalható. Ennek ellenére a szőlő csonkázását és harmadik kötözését a következő héten már mindenképpen fejezzük be. A nyári, 28 C-foknál melegebb időben kéntartalmú szerekkel ne permetezzünk, mert azok leperzselik a leveleket, bogyókat. Jó, ha már most hozzálátunk a pince, a présház kitakarításához és meszeléséhez. Mikor a helyiséget rendbe tettük, égessünk el benne légköbméterenként számítva 0,5-0,6 gramm ként. Ezzel elejét vehetjük, hogy ott fertőzési gócok alakuljanak ki. A zöldségeskertben leggyakoribb teendőnk most is az öntözés és a gyomtalanítás. Hetente egyszer a karósbabot, a bokorbabot, a zöldborsót 25-30 (emellett naponta 4-8), a paradicsomot 30-35, a paprikát 35-40, a céklát, az uborkát 25-30 (az utóbbit naponta frissítő öntözésben is részesítsük), a gyökérzöldséget 20-25, a zellert 35 mm vízzel öntözzük. Vethetjük még az őszi fogyasztásra szánt spenótot. Az ágyásokba azonban ezt megelőzően ásónyomnyi mélyre dolgozzunk be 4-5 kg érett istállótrágyát, 25 g káli-, 32 g pétisót és 30 g szuperfoszfátot. Permetezni ilyenkor általában a levéltetvek és a hernyók ellen (pl. Bi-58-cal) kell. Ha a burgonyán tömegesen lépnek fel a kolorádóboga- rak, akkor a burgonyavész elleni permetlébe (pl. a Dithane 45-be) tegyünk Sevin 85 WP-t, vagy Safidon 45-öt. A virágoskertben augusztusban megkezdődhet az egyes hagymásnövények és örökzöldek telepítése. Itt is fontos az öntözés, de ne feledkezzünk meg az erkélyládákba ültetett növényekről se! - r — Sík- és dombvidéki tölgyeseink aljnövényzetének érdekes és szép tavaszi díszei a füstikefélék (Fumariaceae) családjába tartozó keltikék (Corydalis). Nálunk öt, Ázsia mérsékelt éghajlatú területein és Dél-Amerikában pedig mintegy 100 fajuk fordul elő. Március-május folyamán nyíló 1-3 cm-es jellegzetes nyúlánk, sarkantyús virágai könnyen felismerhetők. A hazai fajok közül négy hagymás-gumós, fehér vagy bíborvörös szirmú faj, egy pedig (a C. capnoides) gumó nélküli sárgásfehér virágú növény. A keltikék általában a mély, humuszban gazdag, nedves talajokat kedvelik. A gumókat a nyár végén - legjobb szeptember első felében - 10-20 cm mélyre ültetjük. Magról is szaporíthatok, s így könnyen terjednek, nagy területeket foglalnak el. Szépségük ellenére sem közkedveltek, mivel a nyár folyamán leveleik „visszahúzódnak“, elpusztulnak, s üres tér marad a tövek helyén. Kivétel a nagyon szép levelű Dél-Amerikából származó C. scouleri, amely dekoratív dísze lehet a pázsitnak. A többi fajjal inkább a sziklakertben próbálkozzunk. Kőfalak díszítésére is alkalmasak. Ne feledkezzünk meg azonban Búzát minden formában A búzát és a belőle készített termékeket nem értékeljük eléggé. A kenyér fontosságát nem kell hangsúlyozni, de a búza többet kínál ennél. A gríz főleg a kisgyermekek eledele, ám a felnőttek is szívesen fogyasztják. A korpa, mint az őrlés mellékterméke, segíti a jó bélműködést. A búzacsíra és az olaj ásványi anyagokban gazdag. Tartalmaz ként, foszfort, vasat, cinket, káliumot, valamint E-vitamint, mely az anyagcsere szabályozásához szükséges. Kedvezően hat az izmokra, kötőszövetekre és az idegrendszer teljesítőképességére. Ehhez járul hozzá a búza B-vitamin tartalma is. A búzapehely- csíra,- korpa keverék tejjel vagy kefirrel, kevés mézzel ízesítve, napi ásványianyag- és vitaminellátásunkhoz járul hozzá. (k-sz) Dél-Szlovákia sík- és dombvidéki erdeiben tavasszal gyakori növény a fehér vagy bíborszín virágú odvas keltike (C. cava). Mérgező gumóiból korábban a Parkinson-kór gyógyítására és vérnyomáscsökkentésre használatos szert állítottak elő. (A szerző felvétele) róla, hogy mély talajt igényelnek. Nagyon szép és hálás a Déli Alpokból származó, sárga virágú C. lutea. Nagyon igénytelen, szárazságot tűrő, félárnyékot is kedvelő növény. A keltikéket újabban - magról - virágcserépben is nevelik. P. R. MÓDOSÍTOTT DEÁK-FÉLE RAKODÓ 1 MÉZELŐ! A magyarországi Mellifera Kft tavaly kaptárpályázatot hirdetett, melyen Káplár András érsekvadkerti méhész második díjat nyert. Az általa gyártott kaptár a gyakorlatban már jól bevált „Deák-féle“ alacsonykeretes rakodó apró - főként asztalosipari - módosításokkal készített változata. Ilyen változtatás pl. az oldalfalakon képzett horony, amely megakadályozza a rövid oldal esetleges görbülését. Ez a megoldás 100 százalékos biztonságot nyújt a milliméterre pontos, egységes fiókok össze- szegezéséhez még a nem szakembernek is (1. ábra). Lényeges a fiókok újszerű csatlakoztatása is. A ritkán, de előforduló görbülésnél ¡II. apadásnál nem keletkezik hézag a két fiók között, s csapadék sem kerülhet a kaptárba (2. ábra). Említést érdemel a kijárószűkítő, ami c átfordítva a család erősségének megfelelően kisebb, illetve nagyobb kijárónyílást biztosít, állandó egerek elleni védelemmel együtt. A kaptár csúszását a fenékbe ütött két apró szög akadályozza meg (3. ábra). A menekülőtérbe épített etető mindig „kéznél“ van, s felülről takarva a meleg nem illan el (4. ábra). A méhész a hőgazdálkodás érdekében a tetőbe 2 cm-es hungarocell lapot épített be, illetve szögeit a fenékre. Főhordáskor fiókméretű léckeretbe épített anyarácsot helyez a fészek és a mézkamra közé, olyan megoldással, ami külön kijárót is biztosít. Egyébként a rakodó 9 keretes és a keretek fölül „színeinek“. A szerző szerint ezt az utóbbi tényt az egyik zsűritag bírálta. Méhészet 1. ábra: Az oldalfalak illesztése 2. ábra: A fiókok csatlakozása 3. ábra: Változatlan kijáró nyilas 4. ábra: A menekülőtérbe épített etető Minden háztáji kertben ott a helye a szamócának, melynek kitűnő za- matú gyümölcse mindig is csemegét jelentett. Örömmel könyvelhetjük el, hogy ma már szinte minden kertben megtalálható ez a hasznos és értékes gyümölcs. A rózsafélék (Ftosa- ceae) családjába tartozik; termesztett és vadon növő fajai együttesen alkotják a szamóca (Fragaria) nemzetséget. A szamóca termesztése és ápolása jelentősen eltér a többi gyümölcsétől. Hiszen amíg a többi fán vagy bokron hozza a termését, addig a szamóca a földön terem. A szamócaültetvény szüret utáni ápolása a gyomirtásból, az indák eltávolításából és az öntözésből áll. Ezeket a munkákat okvetlenül végezzük el. Sajnos, sok termelő elköveti azt a hibát, hogy a letermett szamócatelepet nem gondozza. Pedig ilyenkor készülnek fel a tövek a következő évi termésre, ilyenkor halmozzák fel a tartalék tápanyagot. A szamóca őszi növekedése során két fontos folyamat játszódik le, amely a következő év termésmennyiségét alapvetően befolyásolja - mégpedig az elágazódás és a termőrügyképző- dés. Az elgyomosodott területen mind a kettő háttérbe szorul, s ennek következtében a növények termésmennyisége nem éri el az elvárt szintet. A szamócatelep szüret utáni gyomtalanítását mechanikai úton kapálással vagy kémiai úton gyomirtó vegyszerekkel is végezhetjük. Kertünkben gyomirtó szereket csak minimális mértékben vagy egyáltalán ne használjunk. Szüret után kapálással a szedések során letaposott talajt is fel kell lazítani. Vigyázzunk arra, hogy ennek során a talajt ne húzzuk ki a sorközökbe, mert a talaj szintjében kialakult elágazó- dások is gyökereket fejlesztenek, ezért fontos, hogy alapi részük a talajjal érintkezzen vagy ami még jobb, a talaj felszíni rétegében helyezkedjen el. A termő szamócatelepen ne hagyjuk meg az indákat, mert ezek, ha megmaradnak, gyöngítik a töveket és így kevesebb termést kapunk. Ha viszont szaporítani akarunk, akkor az ágyás egy részében hagyjuk meg azokat, másutt viszont távolítsuk el valamennyit. Az öntözésre leginkább a termésérés időszakában és a termőrügyek képzésekor - augusztusban-szeptem- berben - van szükség. Érdemes megemlíteni, hogy a gyakori, de kis mennyiségű vízadagolás - öntözgetés -, amely csak a talaj felszínét nedvesíti meg, ih- kább káros, mint hasznos. Az utóbbi időben egyre több helyen és gyakrabban lehetünk tanúi a lomblevelek szüret utáni lekaszálásának is. Igaz, nyár közepén biológiai szempontból a levelek eltávolítása nem kívánatos, de a kísérletek eredményei és a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az öregebb ültetvények esetében ezáltal növelhető a következő év terméshozama. Az olyan szamócaültetvényeknél pedig, ahol a szamócaatkák erősen elszaporodtak, a lomblevelek lekaszálása kifejezetten hasznos. A szamócaatkák szabad szemmel nem látható, igen apró állatok. Szívogatásuk hatására a levelek és a hajtások meggörbülnek, torzulnak. Száraz időben elszáradnak, nedves körülmények között elrothadnak a megtámadott részek. A szamócalevelek fehérfoltossága esetén is érdemes lekaszálni a lombleveleket. A fehérfoltosság először barnásbíborvörös foltokban jelentkezik, amelyek közepe később kifehéredik, s ki is lyukadhat. Hogy a lomblevelek lekaszálása a jövő évi termésre jó hatással legyen, mindjárt a szüret után kell elvégezni. Egyidejűleg - hogy a szamóca új leveleinek a gyorsabb növekedését elősegítsük - ajánlatos salétromműtrágyát (liadok) is kijuttatni. A kaszálást sarlóval vagy kézikaszával is elvégezhetjük. Száraz időjárás esetén a lekaszált szamócát természetesen öntözni kell. A lekaszált levelek komposztálhatok, ha azonban különféle betegségek tüneteit észleljük, akkor inkább tüzeljük el. A folytontermő fajták lombleveleit ne kaszáljuk! Miklós Dénes agrármérnök A kanáritartás alapelvei A kanárik kalitkáját 1 méternél sohase helyezzük alacsonyabbra. Arra is ügyeljünk, hogy huzatmentes helyen, lehetőleg valamelyik sarokban álljon Ne tegyük a tv képernyőjével szembe, mert annak fénye és vibrálása károsan hal a madarakra. A kanárik igénylik a fényt, hiányában nem érzik jól magukat a fogságban és nem hosszú életűek. Ezért a sötét helyiségek nem alkalmasak tartásukra. Kalitkájukat a lakásban ezért úgy helyezzük el, hogy az lehetőleg néhány órán át napot is kapjon. Nem szabad azonban huzamosabb ideig tűző napfénynek kitenni madarainkat. Hogy választhassanak, napfür- dözni kívánnak-e vagy az árnyékos részbe húzódni, célszerű a kalitka egy részét mindig leárnyékolni. A kanárik igen könnyen megfáznak, ha nem érzik jól magukat, nem tudnak bennünket gyönyörködtetni sem küllemükkel, sem énekükkel Gondoskodni kell ezért környezetük megfelelő hőmérsékletéről is, amely sohase szálljon 10-15 C-fok alá. Madarainknak időnként azt is biztosítani kell, hogy a lakásban szabadon röp- döshessenek. Kedvenceink igazi lénye csak akkor bontakozhat ki, ha nagy helyen szabadon is repülhetnek Az elesé- get mindig a kalitkában kell hagyni, künn ne etessük a madarakat, igy azok oda visszatérnek, s hamarosan megszokják a ki- és bejárást. Ha kiengedjük őket, az ablakot ne csak zárjuk, de okvetlenül függönyözzük is el, nehogy annak nekirepülve megsérüljenek és fejsérülés vagy agyrázkódás következtében elpusztuljanak. Ha a madár nem akar visszamenni kalitkájába, nem szabad hajkurászni. El kell sötétíteni a szobát, és utána kell ügyesen megfogni. A madarak általában nem szeretik, ha kézbe veszik őket. Ez elöl még a kézbe szoktatott kanári is igyekszik kitérni. Éppen ezért csak akkor fogjuk meg, ha az feltétlenül szükséges. Közben ügyeljünk arra, hogy meg ne sérüljön. A kalitkában határozott, biztos mozdulattal fogjuk meg. Előbb azonban emeljük ki a műveletet akadályozó ugrópálcákat. A kalitkában is megkönnyíti a műveletet, ha a helyiséget elsötétítjük. Az elfogott madarat mindig úgy tartsuk, hogy feje a hüvelyk- és a mutatóujjunk között, teste pedig a laza tenyerünkben legyen. Nagyon vigyázzunk, nehogy megszorítsuk! Még gyakorlott tenyésztőkkel is előfordult, hogy kezükben múlt ki kedvencük. A kis testű szárnyasoknak gyors az anyagcseréjük, így a kanárik is megsínyli a koplalást. Ezért télen - vagy nem kielégítő fényviszonyok mellett - mesterséges világítással tegyük lehetővé, hogy madaraink legalább napi 10-12 órán át „lássanak“ enni. Podlupszky Mihály-v Jé
