Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-27 / 52. szám
A FEHÉR LÁMA ÉRINTÉSE Az emberi élet hossza körülbelül 300 év - mondja Viktor Vosztokov, orvos A tibeti kolostorokról sok mindent mesélnek, többek között azt is, hogy ott csodák történnek. Szemben velem szimpatikus, 40 év körüli férfi ül, Viktor Vosztokov, orvos és tibeti láma egy személyben. Előző nap Őeské Budéjovicében néztem végig a szeánszát. A zsúfolt teremben ülők tenyerüket fordították feléje, s ő néhány kézmozdulattal energiával töltötte fel a teret. Most itt ül, kékesszürke szemében különös mosoly. 0 Orosz származású tibeti láma... Hogy fér ez össze?- Egy kis faluban születtem Tuva és Mongólia határán. Mindkét szülőmet rendkívüli képességekkel áldotta meg a természet. Gyógyítottak. De előfordult, hogy olyankor jött valaki, amikor nem tartózkodtak otthon, így kénytelen voltam megtanulni én is, hogy ránézéssel elállítsam például a vérzést... Négyéves voltam, amikor a szüleim meghaltak, a szomszédok neveltek, de hétéves koromban elszöktem a tajgába. Kiszabadítottam a csapdába került állatokat, mozdulatokkal, mimikával értekeztem velük. • Meddig élt így és mit evett?- Az elhagyott kunyhókban találtam némi készletet, s egy év múlva tibeti szerzetesek találtak rám. Magukkal vittek a Mongólia, Tibet, Kína és India határán levő Sao-lin kolostorba. Akkor még nem voltak olyan pontosan kijelölve a határok, mint most. • Milyen volt az élet a kolostorban ?- Szigorú rend uralkodott, kemény feltételek, a koszt kevés és rossz. Naponta kétszer ettünk. A szerzetesek délig erdei gyümölcsöt gyűjtöttek és dolgoztak, a lámák a környékbeli betegeket gyógyították. • S a növendékek?- A kolostorba öt-hétéves fiúkat vettek fel, többnyire árvákat, mert feltételezték, hogy azok önállóbbak és életravalóbbak. • Ml maradt meg ebből az időből az emlékezetében?- Társaim rajtam próbálták ki a kung-fu, a kempo és más harci művészetek fogásait. Hallott a varkocsütésről? Az ember derékig befonja a haját, perdül egyet és a varkoccsal üt. Bioenergiát transzformál a hajába, miáltal a copf olyan egyenes és szilárd lesz, mint a vasrúd, az ütése pedig oly erős, hogy a kezet érve, eltöri. Ha fejet ér, agyrázkódást okoz. A fejemet nem ütötték, mert az tilos, akárcsak az övön aluli ütés. • Milyen a kapcsolat a kegyetlenség és az elmélkedés között?- A buddhizmus szerint a természetben nem létezik jó és rossz. A szerzetesek kegyetlenéi; és gyengédek egyszersmind. Az őszinte emberhez jók, a hazughoz kegyetlenek. Aki a kolostorba került, bizonyságot kellett tennie rendkívüli adottságairól, s ha nem sikerült, távoznia kellett. Én is megfutamodtam. Egyszer, amint ültem magamban és sírtam, lövést hallottam. Felszaladtam a hegytetőre, és megpillantottam a meglőtt párducot. Nem messze a barlangban felfedeztem a párduc- kölyköt. Mindkettőnk életét megmentettem. Mert később, amikor egyszer a kolostor udvarán a társaim gúnyoltak, megjelent párducbarátom, s a csúfolódók elmenekültek. Attól kezdve Viktor Vosztokov fényképe energiát sugároz. Az érzékeny embe rek megérzik. Elég, ha magasra tartott kezüket lassan feléje közelitik. Ott, ahol enyhe nyomást vagy meleget éreznek, összeköttetésbe kerülnek a gyógyító energiával. Azok, akik nem akarnak szenzibilitáspróbát tenni, jobb kezüket helyezzék rá a fényképre, a testükbe árad a gyógyító erő. Aki akarja, elhiszi szentként tiszteltek. Tízéves koromban kezdtem gyógyítani. A tanítóm, Darma láma felszólított, hogy gyógyítsak. Rápillantottam az ezüst tűkre, kis híján elsírtam magam. Nem tudok, mondtam. Mire ő: a kolostor növendéke ilyet nem mondhat. • Tanították a gyógyítást?- Ott nem létezett a szó valódi értelmében vett tanítás. Aki a kolostorban él, tanul. Gyógynövényeket gyűjtöttem, megtanultam a sumag módszer szerinti tűszúrásokat. Délkelet- Ázsiában minden sarkon utcai gyógyítókba botlani, akik megszüntetik a fejfájást, a fáradtságot, a tüszúrások megújítják a szervezet egyensúlyát. • Meddig maradt a kolostorban?- Nyolc évig. Boldog voltam, mert szegény voltam. Sosem volt a kezemben pénz. Tizenhat éves koromban elhatároztam, hogy hazatérek. De semmit sem tudtam a Szovjetunióról. Visszatérve Oroszországba, úgy éreztem, börtönbe kerültem. A mai napig úgy érzem. Esti iskolába jártam, a hadseregben szolgáltam, aztán Moszkvába kerültem, elvégeztem az orvostudományi egyetemet, s egy kórházban kezdtem dolgozni. Azt hittem, szükség lesz a tudásomra... • Min alapszik a keleti gyógymód?- A belső „esi" energia fel- használásán. Minden embernek háromféle ,,csi“-je van. Az első „csi“-t a világűrből kapjuk, a bolygóktól, a csillagoktól, a naptól, a második ,,csi“-t az őseinktől örököljük, ez befolyásolja az élet hosszát. A harmadikat pedig az élelemből szerezzük. Legkönnyebben a gerinc diagnosztizálható, ebben cirku- lál a ,,csi“ energia. Ha a gerinc sérült, az energia nagymértékben elillan. A gerinc az antenna szerepét tölti be, összeköti az embert a világűrrel, azért kell egyenesnek lennie. Sok embernek leblokkolt a gerince - ilyenkor ajánlatos a jóga. • Mivel gyógyít?- Ismerek 2500 féle gyógynövényt, 300 állati eredetű készítményt. A tibeti gyógyítás több mint 40 féle nem orvosi terápiát ismer. Én pszichoterápiával gyógyítok, ránézéssel, imádsággal, hipnózissal, szuggesztióval, fehér mágiával, 12 féle masz- százst alkalmazok, 108 féle diagnosztizálási módszert ismerek. A kolostorban megtanultam a pulzusdiagnosztikát. A pulzust három helyen kell kitapintani, az érverés erősségéből, lüktetéséből megállapítható az egyes szervek betegsége. Diagnosztizálható a pszichikai állapot, az átvészelt és pillanatnyi betegségek, sőt a majdani betegségek is, • Mi a betegség?- Energiaveszteség. Ugyanez vonatkozik az öregségre és a halálra is. Az embernek kumulálnia kell a bioenergiáját, hogy sokáig éljen és ne betegedjen meg. A Szovjetunió nagyvárosaiban az emberek 48-60 évig élnek. Holott az emberi élet hossza 300 évre tehető. Éva Puklová írása alapján: K.Cs. Szemoperáció konyhakéssel Arigo, a brazil földműves húsz éve ejti bámulatba a környezetét. Egyszerű konyhakéssel operál, nem használ érelszori- tót, sem érzéstelenítést. A belőle kisugárzó bioenergia hatására a páciensek nem éreznek fájdalmat, a seb nem vérzik, és sosem lép fel fertőzés. Az operáló földművest elözönlik a betegek. De az orvosok, tudósok érdeklődését is felkeltette, tanulmányozták a sebészi beavatkozásait. Elámultak azon, amit láttak, ám tudományos magyarázatot nem találtak rá. Arigo kiemeli például a beteg szemgolyóját, és közönséges konyhakéssel megoperálja a retinán levő rosszindulatú daganatot vagy eltávolítja a szemgolyón levő rákos sejtburjánzást. Komplikációmentesen végzett tucatnyi egyéb belsőszervi operációt. Olyan esetekben segített, ahol a szakorvosok lemondtak a gyógyulásról. Egy nigériai orvos. N. Ch., aki ugyancsak végignézte Arigo operációit, azt mondta: „Különös, hogy a modern orvostudomány mily gyakran figyelmen kívül hagyja azt, amit a primitív gyakorlattól megtanulhatna. A mai medicinának pompás gyógyszerek, kiváló műszerek állnak rendelkezésére. Mindez csodálatos, de nem teljes...“ Nyomozás gyilkossági ügyben A kilencéves Inesa Csurina egy Moszkvához közeli városban lakott a szüleivel. Egy éve történt, hogy a kislány elment korcsolyázni - de haza hiába várták... A rendőrség tehetetlen volt. Semmi nyomot nem találtak. A kislányt mintha a föld nyelte volna el. Inesa apja kétségbeesésében az ismert orosz parapszichológushoz, Viktor Adamenkóhoz fordult segítségért. Adamenko elkérte a kislány iskolai füzetét meg a fényképét, és elküldte brit kolléganőjének, Su- zanne Padfieldnek. Suzanne rendkívüli pszichikai erejével 1500 mérföldnyi távolságból megidézte a kislány képét a korcsolyapályán. Látta, hogy egy kövér férfival beszélget, összebarátkoztak, és együtt mentek el. A férfi felcsalta a házába, azzal az ürügygyei, hogy egy különlegesen szép korcsolyát mutat neki. Így is történt. De később bizalmaskodni kezdett a kislánnyal, ölelgette ... A kislány pánikba esett, kiabálni kezdett. Erre a férfi fejbe ütötte. Inesa összeesett, elvesztette az eszméletét, s a földön a férfi végzett vele. Azután a holttestet valami kék színű anyagba csomagolta, autóbusszal elvitte a városon túlra és bedobta a folyóba. Suzanne tudta, hogy a tettes harminc év körüli, kerek arcú, barna a haja, bajuszt viselt. De azt is megmondta, hogy a gyilkosság után leborotválta a bajuszát és elköltözött a városból. Az összes adatot elküldte Adamen- kónak. A rendőrség korábban sok gyanúsítottat kihallgatott, köztük azt a munkást is, akire ráillett Suzanne leírása. Á gyanúsítottat ismét beidézték. kihallgatták, aki aztán beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy a kislányt kék takaróba csomagolta, és a folyóba dobta. A kislány holttestét megtalálták. A gyilkost halálra ítélték. (mk) Naptári érdekességek Tízhónapos év Az eredeti római naptárnak tiz hónapja volt - márciustól decemberig. Erre utalnak a hónapok nevei is. A septem latinul hetet jelent, az octo nyolcat, a novem kilencet, a decem tízet. Tehát a rómaiaknál a septem a hetedik hónap volt, nekünk a kilencedik. Az érdekesség kedvéért közöljük, hány nap volt egy hónapban. Numa Pompili- us (Krisztus előtt kb. 715-673-ban élt), bevezette a páratlan számú hónapokat, (zárójelben), alighanem a páros számoktól való babonás félelmében. Martius 31 (31) Sextilis 31 (29) Április 30 (29) September 30 (29) Ostober (30) 29) December (30) (29) Maius31(31) Junius (30) (29) Quintilis 31 (31) Ezekhez jött még hozzá később a Januarius 29 és a Februarius 28 nappal, tehát összesen 355 napos évvel. Ezt a naptárat Tarquinlus Priscus ötödik római király vezette be. Minden második évben közbeiktattak egy tizenharmadik hónapot, a Mercedoniust, február 23ika és 24-ike közé, amelynek váltakozva 22, illetve 23 napja volt. így a négyéves időszaknak 355+378+355+377 napja volt, s ez még mindig eléggé pontatlan volt. Ceasar és Octavianus uralkodása alatt további reformra került sor, ezért a mai napig július és autusztus hónap idézi a két uralkodó emlékét. Húsznapos hónap Az inka birodalomban, Peru területén 12 hónapos, 365 napos, nem pontos naptár volt érvényben. A Titicaca-tó partján fennmaradt egy kőkapuba vésett naptár, amely az év 12 részét ábrázolja szimbolikusan. Az aztékok az évet 18-20 napos hónapra osztották, s év végén öt szökőnapot számítottak hozzá az évhez. A napoknak költői neveket adtak, ezek minden hónapban ismétlődtek: alligátor, szél, ház, gyík, kígyó, halálfej, szarvas, nyúl, víz, kutya, majom, nád, fú, párduc, sas, keselyű, mozgás, kés, eső, virág. Csak az év végére odacsapott öt szerencsétlen nap maradt név nélkül. Tenochtitlanu lakói akkoriban a világ végét várták, s ezt áldozatokkal próbálták megakadályozni. Bonyolult naptáruk volt a régi mayáknak. Egy évnek (tun) 360 napja volt, 18 hónapja (uinal) s a hónapnak 20 napja. De létezett 260 napos naptár is. Ennek a szent tzokin-nak 13, húsznapos hónapja volt. Az év hosszát a terhesség hossza szerint állapították meg. A tzolkinon kívül létezett még a haab, a 365 napos év, ez 18, egyenként 20 napos hónapból állt, s a plusz öt napból. A maya naptárban a hónap első napját nullával jelezték. A tzolkin- és a haab- naptáron kívül használták még a mayák az 584 napos évet (ennyi idő alatt kerüli meg a Vénusz a napot). Ot ilyen év felel meg nyolc haab-nak, 65 év pedig a két nagy, 52 évenkénti haab ciklusnak vagyis 104 évnyi időnek. Vannak olyan feltételezések, hogy a mayák Vénusz iránti érdeklődését valami e bolygóról érkező látogató keltette fel, de a kozmikus szondákkal megállapították, hogy a Vénuszon magas hőmérséklet uralkodik, s e szép álmok szétfosz- lottak. Az észak-amerikai indián törzsek bőrszíjak csomózásával tudták mérni az időt. Az évet öt szakra osztották. Úgy tűnik, az évszakok szerinti felosztást a klimatikus viszonyok adták. Laoszban és Kambodzsában csak három évszak létezik, az esős évszak, a hideg, valamint a száraz, meleg évszak. A régi kínaiak minden évszak kezdetén a nagy Göncöl rúdjának állása szerint tájékozódtak. Ha a rúd este délre mutatott, a nyár közeledtét jelezte, a nyugati irány ellenben az ősz uralmát.
