Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-27 / 52. szám

A FEHÉR LÁMA ÉRINTÉSE Az emberi élet hossza körülbelül 300 év - mondja Viktor Vosztokov, orvos A tibeti kolostorokról sok mindent mesélnek, többek kö­zött azt is, hogy ott csodák tör­ténnek. Szemben velem szim­patikus, 40 év körüli férfi ül, Viktor Vosztokov, orvos és ti­beti láma egy személyben. Elő­ző nap Őeské Budéjovicében néztem végig a szeánszát. A zsúfolt teremben ülők te­nyerüket fordították feléje, s ő néhány kézmozdulattal energiával töltötte fel a teret. Most itt ül, kékesszürke sze­mében különös mosoly. 0 Orosz származású tibeti lá­ma... Hogy fér ez össze?- Egy kis faluban születtem Tuva és Mongólia határán. Mindkét szülőmet rendkívüli ké­pességekkel áldotta meg a ter­mészet. Gyógyítottak. De előfor­dult, hogy olyankor jött valaki, amikor nem tartózkodtak otthon, így kénytelen voltam megtanulni én is, hogy ránézéssel elállítsam például a vérzést... Négyéves voltam, amikor a szüleim meg­haltak, a szomszédok neveltek, de hétéves koromban elszöktem a tajgába. Kiszabadítottam a csapdába került állatokat, mozdulatokkal, mimikával érte­keztem velük. • Meddig élt így és mit evett?- Az elhagyott kunyhókban találtam némi készletet, s egy év múlva tibeti szerzetesek találtak rám. Magukkal vittek a Mongó­lia, Tibet, Kína és India határán levő Sao-lin kolostorba. Akkor még nem voltak olyan pontosan kijelölve a határok, mint most. • Milyen volt az élet a kolos­torban ?- Szigorú rend uralkodott, ke­mény feltételek, a koszt kevés és rossz. Naponta kétszer et­tünk. A szerzetesek délig erdei gyümölcsöt gyűjtöttek és dol­goztak, a lámák a környékbeli betegeket gyógyították. • S a növendékek?- A kolostorba öt-hétéves fiú­kat vettek fel, többnyire árvákat, mert feltételezték, hogy azok önállóbbak és életravalóbbak. • Ml maradt meg ebből az időből az emlékezetében?- Társaim rajtam próbálták ki a kung-fu, a kempo és más harci művészetek fogásait. Hallott a varkocsütésről? Az ember de­rékig befonja a haját, perdül egyet és a varkoccsal üt. Bio­energiát transzformál a hajába, miáltal a copf olyan egyenes és szilárd lesz, mint a vasrúd, az ütése pedig oly erős, hogy a ke­zet érve, eltöri. Ha fejet ér, agyrázkódást okoz. A fejemet nem ütötték, mert az tilos, akár­csak az övön aluli ütés. • Milyen a kapcsolat a ke­gyetlenség és az elmélkedés között?- A buddhizmus szerint a ter­mészetben nem létezik jó és rossz. A szerzetesek kegyetle­néi; és gyengédek egyszer­smind. Az őszinte emberhez jók, a hazughoz kegyetlenek. Aki a kolostorba került, bizonyságot kellett tennie rendkívüli adottsá­gairól, s ha nem sikerült, távoz­nia kellett. Én is megfutamod­tam. Egyszer, amint ültem ma­gamban és sírtam, lövést hallot­tam. Felszaladtam a hegytetőre, és megpillantottam a meglőtt párducot. Nem messze a bar­langban felfedeztem a párduc- kölyköt. Mindkettőnk életét meg­mentettem. Mert később, amikor egyszer a kolostor udvarán a társaim gúnyoltak, megjelent párducbarátom, s a csúfolódók elmenekültek. Attól kezdve Viktor Vosztokov fényképe ener­giát sugároz. Az érzékeny embe rek megérzik. Elég, ha magasra tartott kezüket lassan feléje közelitik. Ott, ahol enyhe nyomást vagy meleget éreznek, összeköt­tetésbe kerülnek a gyógyító ener­giával. Azok, akik nem akarnak szenzibilitáspróbát tenni, jobb ke­züket helyezzék rá a fényképre, a testükbe árad a gyógyító erő. Aki akarja, elhiszi szentként tiszteltek. Tízéves ko­romban kezdtem gyógyítani. A tanítóm, Darma láma felszólí­tott, hogy gyógyítsak. Rápillan­tottam az ezüst tűkre, kis híján elsírtam magam. Nem tudok, mondtam. Mire ő: a kolostor nö­vendéke ilyet nem mondhat. • Tanították a gyógyítást?- Ott nem létezett a szó valódi értelmében vett tanítás. Aki a kolostorban él, tanul. Gyógynövényeket gyűjtöttem, megtanultam a sumag módszer szerinti tűszúrásokat. Délkelet- Ázsiában minden sarkon utcai gyógyítókba botlani, akik meg­szüntetik a fejfájást, a fáradtsá­got, a tüszúrások megújítják a szervezet egyensúlyát. • Meddig maradt a kolos­torban?- Nyolc évig. Boldog voltam, mert szegény voltam. Sosem volt a kezemben pénz. Tizenhat éves koromban elhatároztam, hogy hazatérek. De semmit sem tudtam a Szovjetunióról. Vissza­térve Oroszországba, úgy érez­tem, börtönbe kerültem. A mai napig úgy érzem. Esti iskolába jártam, a hadseregben szolgál­tam, aztán Moszkvába kerültem, elvégeztem az orvostudományi egyetemet, s egy kórházban kezdtem dolgozni. Azt hittem, szükség lesz a tudásomra... • Min alapszik a keleti gyógymód?- A belső „esi" energia fel- használásán. Minden embernek háromféle ,,csi“-je van. Az első „csi“-t a világűrből kapjuk, a bolygóktól, a csillagoktól, a naptól, a második ,,csi“-t az őseinktől örököljük, ez befolyá­solja az élet hosszát. A harmadi­kat pedig az élelemből szerez­zük. Legkönnyebben a gerinc diagnosztizálható, ebben cirku- lál a ,,csi“ energia. Ha a gerinc sérült, az energia nagymérték­ben elillan. A gerinc az antenna szerepét tölti be, összeköti az embert a világűrrel, azért kell egyenesnek lennie. Sok ember­nek leblokkolt a gerince - ilyen­kor ajánlatos a jóga. • Mivel gyógyít?- Ismerek 2500 féle gyógynö­vényt, 300 állati eredetű készít­ményt. A tibeti gyógyítás több mint 40 féle nem orvosi terápiát ismer. Én pszichoterápiával gyógyítok, ránézéssel, imádság­gal, hipnózissal, szuggesztióval, fehér mágiával, 12 féle masz- százst alkalmazok, 108 féle diagnosztizálási módszert isme­rek. A kolostorban megtanultam a pulzusdiagnosztikát. A pulzust három helyen kell kitapintani, az érverés erősségéből, lüktetésé­ből megállapítható az egyes szervek betegsége. Diagnoszti­zálható a pszichikai állapot, az átvészelt és pillanatnyi betegsé­gek, sőt a majdani betegségek is, • Mi a betegség?- Energiaveszteség. Ugyanez vonatkozik az öregségre és a halálra is. Az embernek kumu­lálnia kell a bioenergiáját, hogy sokáig éljen és ne betegedjen meg. A Szovjetunió nagyváro­saiban az emberek 48-60 évig élnek. Holott az emberi élet hossza 300 évre tehető. Éva Puklová írása alapján: K.Cs. Szemoperáció konyhakéssel Arigo, a brazil földműves húsz éve ejti bámulatba a környe­zetét. Egyszerű konyhakéssel operál, nem használ érelszori- tót, sem érzéstelenítést. A belőle kisugárzó bioenergia hatá­sára a páciensek nem éreznek fájdalmat, a seb nem vérzik, és sosem lép fel fertőzés. Az operáló földművest elözönlik a betegek. De az orvosok, tudósok érdeklődését is felkeltette, tanulmányozták a sebészi beavatkozásait. Elámultak azon, amit láttak, ám tudományos magyarázatot nem találtak rá. Arigo kiemeli például a beteg szemgolyóját, és közönséges konyhakéssel megoperálja a retinán levő rosszindulatú daga­natot vagy eltávolítja a szemgolyón levő rákos sejtburjánzást. Komplikációmentesen végzett tucatnyi egyéb belsőszervi operációt. Olyan esetekben segített, ahol a szakorvosok lemondtak a gyógyulásról. Egy nigériai orvos. N. Ch., aki ugyancsak végignézte Arigo operációit, azt mondta: „Különös, hogy a modern orvostudo­mány mily gyakran figyelmen kívül hagyja azt, amit a primitív gyakorlattól megtanulhatna. A mai medicinának pompás gyógyszerek, kiváló műszerek állnak rendelkezésére. Mindez csodálatos, de nem teljes...“ Nyomozás gyilkossági ügyben A kilencéves Inesa Csurina egy Moszkvához közeli városban lakott a szüleivel. Egy éve történt, hogy a kislány elment korcsolyázni - de haza hiába várták... A rendőrség tehetetlen volt. Sem­mi nyomot nem találtak. A kislányt mintha a föld nyelte volna el. Inesa apja kétségbeesésében az ismert orosz parapszichológushoz, Viktor Adamenkóhoz fordult segítsé­gért. Adamenko elkérte a kislány iskolai füzetét meg a fényképét, és elküldte brit kolléganőjének, Su- zanne Padfieldnek. Suzanne rendkívüli pszichikai erejével 1500 mérföldnyi távolság­ból megidézte a kislány képét a kor­csolyapályán. Látta, hogy egy kövér férfival beszélget, összebarátkoz­tak, és együtt mentek el. A férfi felcsalta a házába, azzal az ürügy­gyei, hogy egy különlegesen szép korcsolyát mutat neki. Így is történt. De később bizal­maskodni kezdett a kislánnyal, ölel­gette ... A kislány pánikba esett, kia­bálni kezdett. Erre a férfi fejbe ütötte. Inesa összeesett, elvesztette az eszméletét, s a földön a férfi végzett vele. Azután a holttestet valami kék színű anyagba csomagolta, autó­busszal elvitte a városon túlra és bedobta a folyóba. Suzanne tudta, hogy a tettes harminc év körüli, kerek arcú, barna a haja, bajuszt viselt. De azt is megmondta, hogy a gyilkosság után leborotválta a ba­juszát és elköltözött a városból. Az összes adatot elküldte Adamen- kónak. A rendőrség korábban sok gya­núsítottat kihallgatott, köztük azt a munkást is, akire ráillett Suzanne leírása. Á gyanúsítottat ismét be­idézték. kihallgatták, aki aztán beis­merő vallomást tett. Elmondta, hogy a kislányt kék takaróba csomagolta, és a folyóba dobta. A kislány holttes­tét megtalálták. A gyilkost halálra ítélték. (mk) Naptári érdekességek Tízhónapos év Az eredeti római naptárnak tiz hónapja volt - márciustól decem­berig. Erre utalnak a hónapok ne­vei is. A septem latinul hetet jelent, az octo nyolcat, a novem kilencet, a decem tízet. Tehát a rómaiaknál a septem a hetedik hónap volt, nekünk a kilencedik. Az érdekes­ség kedvéért közöljük, hány nap volt egy hónapban. Numa Pompili- us (Krisztus előtt kb. 715-673-ban élt), bevezette a páratlan számú hónapokat, (zárójelben), aligha­nem a páros számoktól való babo­nás félelmében. Martius 31 (31) Sextilis 31 (29) Április 30 (29) September 30 (29) Ostober (30) 29) December (30) (29) Maius31(31) Junius (30) (29) Quintilis 31 (31) Ezekhez jött még hozzá később a Januarius 29 és a Februarius 28 nappal, tehát összesen 355 napos évvel. Ezt a naptárat Tarquinlus Priscus ötödik római király vezette be. Minden második évben közbe­iktattak egy tizenharmadik hóna­pot, a Mercedoniust, február 23­ika és 24-ike közé, amelynek vál­takozva 22, illetve 23 napja volt. így a négyéves időszaknak 355+378+355+377 napja volt, s ez még mindig eléggé pontatlan volt. Ceasar és Octavianus uralko­dása alatt további reformra került sor, ezért a mai napig július és autusztus hónap idézi a két uralko­dó emlékét. Húsznapos hónap Az inka birodalomban, Peru te­rületén 12 hónapos, 365 napos, nem pontos naptár volt érvényben. A Titicaca-tó partján fennmaradt egy kőkapuba vésett naptár, amely az év 12 részét ábrázolja szimbolikusan. Az aztékok az évet 18-20 napos hónapra osztották, s év végén öt szökőnapot számí­tottak hozzá az évhez. A napoknak költői neveket adtak, ezek minden hónapban ismétlődtek: alligátor, szél, ház, gyík, kígyó, halálfej, szarvas, nyúl, víz, kutya, majom, nád, fú, párduc, sas, keselyű, mozgás, kés, eső, virág. Csak az év végére odacsapott öt szeren­csétlen nap maradt név nélkül. Tenochtitlanu lakói akkoriban a vi­lág végét várták, s ezt áldozatok­kal próbálták megakadályozni. Bonyolult naptáruk volt a régi mayáknak. Egy évnek (tun) 360 napja volt, 18 hónapja (uinal) s a hónapnak 20 napja. De létezett 260 napos naptár is. Ennek a szent tzokin-nak 13, húsznapos hónapja volt. Az év hosszát a ter­hesség hossza szerint állapították meg. A tzolkinon kívül létezett még a haab, a 365 napos év, ez 18, egyenként 20 napos hónapból állt, s a plusz öt napból. A maya nap­tárban a hónap első napját nullával jelezték. A tzolkin- és a haab- naptáron kívül használták még a mayák az 584 napos évet (ennyi idő alatt kerüli meg a Vénusz a na­pot). Ot ilyen év felel meg nyolc haab-nak, 65 év pedig a két nagy, 52 évenkénti haab ciklusnak vagy­is 104 évnyi időnek. Vannak olyan feltételezések, hogy a ma­yák Vénusz iránti érdeklődését va­lami e bolygóról érkező látogató keltette fel, de a kozmikus szon­dákkal megállapították, hogy a Vé­nuszon magas hőmérséklet ural­kodik, s e szép álmok szétfosz- lottak. Az észak-amerikai indián tör­zsek bőrszíjak csomózásával tud­ták mérni az időt. Az évet öt szakra osztották. Úgy tűnik, az évszakok szerinti felosztást a klimatikus vi­szonyok adták. Laoszban és Kam­bodzsában csak három évszak lé­tezik, az esős évszak, a hideg, valamint a száraz, meleg évszak. A régi kínaiak minden évszak kez­detén a nagy Göncöl rúdjának ál­lása szerint tájékozódtak. Ha a rúd este délre mutatott, a nyár köze­ledtét jelezte, a nyugati irány ellen­ben az ősz uralmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom