Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-20 / 51. szám

ÚBUJBSQfl 9 9 99 1. XII. 20 Az új-zélantli főváros utcáján a Télapó ilyen vidám figurát öltve kínálja egy áru­ház ajándéklistáját Karácsonyapó válaszol az ajámlékot kérő gyerekek leveleire Idilli kép: a Joulupukki rénszarvas vontatta szánjával a Santa Claus-falu bejá­ratánál karácsony, mint Afrikában. A be­vándorló angolok, skótok nem­csak a dél-csendes-óceáni sziget- ország képét igyekeztek európai­vá tenni a maguk számára, ha­nem szokásaikat is magukkal hozták. A karácsonyiakat is — persze a fehér hó nélkül... Bár a déli sziget hegyeinek csúcsán nyáron, vagyis decemberben is hósipka fehérük. Ezért csak Új- Zéland legdélibb részén állíta­nak hóembert a gyerekek, ahol már megcsapja a látogatót az Antarktisz hideg szele. Aucklandban, a fővárosban, amelynek közelében kivi és szólő terem, a betelepült hollandok pi­ros köpenybe bújtatott szakállas bácsikkal szórakoztatják a gye­rekeket, az áruházak Mikulás­emberei pedig ajándékvásárlás­ra invitálják a járókelőket. A bevásárlási roham decem­ber 24-én tetőzik. Ezen a napon késő estig nyitva tartanak a bol­tok, hogy mindenki teljesíthesse „karácsonyi kötelességét”: aján­dékot vásároljon szeretteinek, barátainak. A karácsonyfán, amit a leg­több új-zélandi fenyőfából állít a szobájába, nincs érdekesség. A szaloncukor szinte ismeretlen, ezért valóságos kincs az ott élő magyarok számára egy zacskó valódi szaloncukor, amit ráadá­sul utasként csak az új-zélandi vámosok elől eldugva vihetünk be az országba —, mert a szigorú egészségügyi előírások miatt minden élelmiszer bevitele tilos! Az ajándékokért 25-én reggel il­lik a karácsonyfához menni—pi­zsamában, hálóingben. A díszes ajándékcsomagok fel­bontása után kezdődik igazán az ünnep. Délben —a hétköznapi szokásoktól eltérően — főtt étel, gazdagon terített asztal várja a családot. S természetesen kará­csonyi puding és torta! A süte­ménybe aprópénzt is „belesüt­nek” — a gyerekek örömére. Csak akkor lesz belőle baj, ha valaki ráharap a siitiben! Nem tagadom, óvatosan falatoztam a pénzes tortából, ezért a cen­tek és a fogaim épségben meg­úszták!... * * * Ahány ház, annyi szokás. Ám a karácsony mindenfelé a legjob­ban várt és a legbensőségesebb családi ünnep. Sebes Tibor Különös érzés a karácsonyt külföldön, szeretteinktől távol tölteni, idegen, ismeretlen emberek között. A kará­csony családias ünnep, az emberek meghitt környezet­ben akarják eltölteni a karácsonyestét, gyertyát gyújtani és kicsomagolni az ajándékokat. Egyetlen ismerősöm sem akadt a kenyai fővárosban. Kenya alig pár napja vált függetlenné, s még nem működtek az új hivatalok, minisztériumok. Nyomasztó ér­zés kerített hatalmába 23-án es­te, sehogyan se szerettem volna a Hotel Ambassadorban lévő szo­bámban egyedül tölteni az ünne­pet. Egyszer csak eszembe jutott a telefon! Lapozgatni kezdtem a kenyai telefonkönyvet — és ma­gyar neveket kerestem. Találtam is négyet! Nosza, tárcsázni kezd­tem... Az első nem válaszolt A másodiknál az afrikai szolgáló­lány vette fel a kagylót és csak annyit árult el, hogy a gazdája Európába utazott. A harmadik számon egy kenyai válaszolt: — A család elutazott, Cseh­szlovákiába! A nevet már elfeledtem, de a negyedikre jól emlékszem: Rózsa Imrének hívták (ma Kaliforniá­ban él), és feleségének Pozsony­ból látogatóba érkezett idős édesanyja vette fel a telefont. Szlovákul nem értek, ezért a néni németül magyarázta meg, hogy a A világ leghíresebb Mikulása — Santa Clausa, a karácsonykor ajándékozó „Jézuska” — a messzi északon, a Lappföldön la­kik. A Karácsonyapó — a finnek nyelvén Joulupukki — az Észa­ki-sarkkörön egész évben szíve­sen fogadja az odalátogató gye­rekeket és felnőtteket. Az ünnep közeledtével azonban egyre töb­ben érkeznek hozzá. Szinte fél­óránként szállnak le Rovaniemi- be a gyerekeket hozó különgépek — még Kanadából és Japánból is: tízezrek szeretnének bejutni a pirosruhás, fehér szakállú Jou- lupukkihoz. A Lappföldön járva egyszer sem mulasztottam el, hogy betér­jek Karácsonyapó falujába. így nevezik az 1952-ben még csak egy gyorsan felvert faházból álló, ma már több épületet magába foglaló új kis települést, amely persze még nem található a vi­lágtérképen, annál inkább a finn utazási irodák reklámfüzetei­ben. Három évtized alatt valósá­gos idegenforgalmi üzletág lett Joulupukkiból. Persze ez mitsem változtat azon, hogy Karácso­nyapó (ha némi belépődíjért is) a gyerekekért van. És a Rovaniemitől nyolc kilo­méterrel északabbra, valóban a sarkkörön — a Napapiirin — épült Santa Claus viliágé mindig kínál újdonságot a látogatóknak. Legutóbb nem csupán az eladás­ra kínált sokféle csillogó aján­déktárgyat, s a lapp népművészet remekeit, a négycsúcsú sapká­kat, a háncsból készült bölcső­ket, a kis faházikókat láthattam, hanem bekukkanthattam a Kará­csonyapóhoz érkezett levelekbe is! A téli iskolai szünetben csak­nem húszán — legtöbben Rova- niemiben tanuló diákok — segí­tették Joulupukkit a több száze­zer levél megválaszolásában. Az íróasztalnál ülő Karácsonyapó — egy gimnáziumi tanár öltötte magára télapó ruháját — bonto­gatta a levelek egy részét, és pi­ros tollával írta alá a válaszokat. Joulupukki minden hozzá in­tézett levélre díszes választ küld. A finn posta ingyen szállítja a le­veleket, s erre szükség is van, mert a sok bélyeg kifizetését alig­ha tudná vállalni a lappföldi Santa Claus! Tavaly 98 országból 270 ezernél több levelet kapott! A címe: Joulupukki, SF-96100 ROVANIEMI. Vagy: Joulupukki, SF-99999 KORVATUNTURI. magyar volt Accrában, közösen rendeztünk karácsonyestét, másnap pedig a tengerparti strandra mentünk. Az angolok­nál szokásos karácsonyi pulyká­ból nekünk ugyan nem jutott, de a szállodában felállított mű­anyag karácsonyfa, az ünnepi puding, a Merry Christmas!-üd- vözletek és a rádió karácsonyi dallamai némileg pótolták a ha­vas európai karácsonyokat. A Karácsonyapó „igazi ottho- ' na” ugyanis az Északi-sarkkör­től kissé távolabb, a Szarvas­hegy rengetegében, Korvatuntu- rin van, messze a lakott helyek­től. Csak télen jön a Rovaniemi KARKÖTŐ ­ELEFÁNTFAROKSZŐRBŐL A következő évben Nairobiban köszöntött rám a karácsony. közelében lévő falujába, hogy fo­gadja, meghallgassa a karácso­nyi ajándékot kérő gyerekeket... Mert akinek szerencséje van, ajándékot is kap tőle! MERRY CHRISTMAS AZ ACCRAl STRANDON Kétszer ragadtam karácsony­ra Afrikában. Először a nyugat­afrikai Ghana fővárosában, Acc- rában.Trópusi forróság volt, és a városban csak az áruházak hom­lokzatát díszítő hatalmas, piros- kucsmás Santa Ciaus-képek emlékeztettek az ünnepre. (Az angolszász országokban, így a volt brit gyarmatokon is, mint az egykori Aranypartból született Ghánában, Santa Clausnak ne­vezik a Mikulást, a Karácsonya­pót, vagy Télapót, aki a karácso­nyi ajándékot december 24-én vagy 25-én hozza a gyerekeknek.) Mivel abban az időben több Rózsáék moziba mentek, de ha es­te hazajönnek, felhív a hotelban. Rettentően megörültem, ami­kor Rózsa építészmérnök úr este tizenegykor felcsöngetett. Más­nap elvittek a Nairobi Nemzeti Parkba oroszlánlesre (a karácso­nyi hőségben egy négytagú orosz­láncsaládot kaptam lencsevégre, amint egy akácia ágain hűsöltek), este pedig egy osztrák házaspár karácsonyi vendége voltam. Cso­dák csodája: rántott halat tálaltak vacsorára, és mákos beigli is volt Bécsből küldték a rokonok a má­kot, ami Kenyában olyan ismeret­len volt, mint a szaloncukor—, de az én osztrák vendéglátóimnak az is jutott arra a zöld ágra, amit egy arborétumban szereztek némi baksisért a fekete kertésztől. Ajándékokat is cseréltünk — én egy üveg hárslevelűt tettem a feldíszített faág alá, tőlük pedig egy elefántfarokszőrből készült karkötőt kaptam, amely megvéd majd a veszélyektől. Erre szüksé­gem is volt, mert néhány nap múlva újdonsült mombasai ba­rátom vízum nélkül csempészett át Tanganyikába. Ott, Arushá- ban egy frissen lőtt antilop combjával sikerült mérsékelni az Immigration Officer bünteté­sét, aki még ötnapos tartózko­dást is engedélyezett! Azóta is féltve őrzöm a Schwarz-házaspár karácsonyi ajándékát! APRÓPÉNZ A SÜTEMÉNYBEN Sokkal távolabb az Egyenlítő­től, a déli féltekén, ahol decem­berben a legforróbb a nyár— Új- Zélandon —, mégis európaibb a KARÁCSONYAPÓ HÁZÁBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom