Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-20 / 51. szám

* Háztáji kalendárium A keresztény világ legnagyobb ünnepe Jézus születésének napja — december 25-e. Az ünnepi hangulat már karácsony böjtjével, 24-ével megkezdődik. Ezen a napon mezei munkát sohasem végeztek a gaz­dálkodók. Az asszonyok a konyhában szorgoskodtak, a férfiak elseper­ték az udvart, kitakarították az istállót. Az asszonyok dolga volt, hogy bekészítsék a tüzelőt. Kialakult szokásrendje volt a vacsorának is. Az asztalról nem hiányozhatott az ostya, a fokhagyma, alma, dió és a má­kostészta. Az állatokat is jóltartották. Egyes helyeken szokás volt a vályúba os­tyát, petrezselyemzöldet, piros almát — néhol ezüstpénzt is — tenni, s erről itatni, hogy az állatok szépek legyenek, mint az alma, értékesek, mint az ezüst. Dívott az idő- és haláljóslás. Az éjféli misén pedig a férfiak a Luca- székre állva megtudhatták, kik a boszorkányok. A sokéves mérések szerint karácsony hetében az átlagos napi kö­zéphőmérséklet -0,2, a maximális 8,4, a legalacsonyabb pedig -10,8 C-fok. Az ünnepek táján se feledkezzünk meg kertünk, gyümölcsösünk in­gyen napszámosairól, az énekesmadarakról. Legyünk velük is bőke­zűek — szórjunk az etetőbe olajos magvakat, akasszunk ki hájat, egy- egy darabka szalonnát. Ügyeljünk rá, hogy a gyümölcstároló hőmérséklete 3—4 C-fok le­gyen. Ellenőrizzük borainkat, tartsuk rendben a pincét, palackozzuk az ün­nepi ebédhez, vacsorához szánt borokat. Ha még van csemegesző­lőnk, azt is vizsgáljuk meg és csípjük ki a penészesedő szemeket. Ha salátapalántát nevelünk, a fűtött fóliasátorban a hőmérséklet nappal ne emelkedjen 16 C-fok fölé, éjjel pedig ne csökkenjen 5 C-fok alá. A karalábépalántáknak nappal 18, éjjel 8 C-fokot biztosítsunk. A ká­posztafélék tárolására szolgáló helyiségben 2—5, a hagymatárolókban 0—2 Celsius-fok legyen. Ha a karácsony sok hóval köszöntene be, akkor azt rázzuk le a tűle­velűekről és más örökzöldekről, mert a nagy súly erősen megterheli, sőt le is töri az ágakat. A karácsonyi kaktusz A kaktuszok népes családjába tartozik, igényei azonban eltérőek rokonaiénál. A Schlumbergera fajok Brazíliában, a trópusi, szubtrópusi őserdőkben tömegesen találhatók. Fák törzsén levő, korhadékkal teli üregekben, elágazódásokban te­lepszenek meg. Származásuk he­lyén télen szárazabbra, hűvösebbre fordul az idő, ilyenkor nyílnak. Jel­legzetesen lapos, levélszerűen mó­dosult hajtásai 4—6 cm hosszú, 2,5—4 cm széles ízekből (kladódiu- mokból) állnak. A hajtás csúcsán 3—7, lilás, fehér, rózsaszín, narancs vagy piros színű, leheletfinom, 6—8 cm-es virág nyílik. 391. XII. 20. Szaporításkor a hajtásokat egy­két érett kladódiumból álló darabok­ra törjük. Jó vízáteresztő, humusz­ban gazdag, enyhén savanyú, szer­kezettartó, kevés tápanyagot tartal­mazó közegbe (pl. 80 % Novobalt, 15 % perlit, 5 % folyami homok keve­rékébe, amelyhez köbméterenként 1 kg Plantosan 4D-t és 2—3 kg szén­savas meszet, Futort adunk — ez persze csak a kereskedelemnek szánt termesztéskor aktuális), 1—2 cm mélyre ültessük a dugványokat. Alsó fűtéssel, 20—22 C-fok hőmér­sékleten, zárt térben, az erős fénytől védve, 10—15 nap alatt meggyöke­resedik. Hat-nyolc hét elteltével 2— 3 dugványt együtt ültessünk 11—12 cm átmérőjű cserépbe. A közeg kis­sé több tápanyagot tartalmazzon (2 kg Plantosan 4D-t köbméterenként), mint a szaporításkor. Meleg, 22—30 C-fokos, párás, erősen árnyékolt házban, sűrű térállásban neveljük a karácsonyi kaktuszt. Kiegyenlített nedvességet igényel, a túlöntőzése nagyon érzékeny (fogékony lesz a hervadásos betegségekre). Állott öntözővizet használjunk! Korai (áp­rilis—májusi) szaporításkor a növé­nyeket ritkábban ültessük. Kerüljük A diótörés Könnyebben feltörhetjük a di­ót, s egészben szedhetjük ki a be­lét, ha a szükséges mennyiséget egy fazékba téve vízzel leöntjük, felforraljuk, s 5 percig főzzük. Utána leszűrjük róluk a vizet, s fe­dő alatt, párában hűlni hagyjuk. A „főtt”, nedves dióbelet jó, ha azonnal felhasználjuk. Megszárít­va, papírzacskóba téve ugyan to­vább is eltartható, de gondosan ügyelnünk kell rá, hogy elegendő levegőt kapjon, mert másképpen könnyen megpenészesedik. fölösleges mozgatásukat! (Könnyen törnek, alakjuk is kedvezőtlenül vál­tozik.) Nyáron 2—3 hetente össze­tett, kissé nitrogéndús, jól oldódó műtrágya 0,1 %-os oldatával öntöz­zük. Augusztus végén, szeptember elején fokozatosan alacsonyabb hő­mérséklethez (15—16 C-fokhoz), szárazabb levegőhöz kell szoktat­nunk. Ilyenkor talaját is szikkadtab­ban — de soha nem szárazon — kell tartanunk. Ritkábban és nitrogén­ben szegényebb tápoldattal öntöz­zük. A hőmérséklet és nedvességvi­szonyok változása, a természetes rövid nappalok elősegítik a virág­képződést. Október végén az érett hajtásvégeken megjelennek a bim­bók. November közepétől decem­ber végéig várható a teljes virágzás. A bimbók szobahőmérsékleten (18 C-fok) világos helyen nyílnak ki. Előfordul, hogy a megvásárolt nö­vény néhány bimbót, virágot is elhul- lajt. Ennek oka a környezetváltozása, illetve a gondatlan szállítás lehet. A lakásban tartott karácsonyi kak­tusz soha ne álljon vízben. Elvirág­zás után, lehetőség szerint hűvös helyen teleltessük át. Március—ápri­lisban a hajtások fejlődésnek indul­nak. Ha szükséges, ilyenkor ültes­sük át 2—3 cm-rel nagyobb átmérő­jű cserépbe, tőzeges földkeverékbe. Nyár elején a hajtásokat felére kurtít­suk, ezzel elágazódásra késztetjük. Júniustól szeptember közepéig fél­árnyékos, párás helyen a szabad­ban tartható. Gondos ápolás mellett, több éven keresztül karácsony tájé­kán bőven virágzik. Kertészet és szőlészet A fény és az élet szimbólumai Lakásunkat a karácsonyi-, újévi ünnepek alkalmával nem­csak a szobában álló fenyőfával díszíthetjük. Az asztalra ke­rülő fenyőágból, érdekesen hajló gallyból, Borbála-ágból, almából, gyertyából, szalagokból készített kompozíció még- inkább fokozza az ünnepi hangulatot. A koszorúk, dísztálak stb. összeállításánál ügyeljünk a színekre is, amelyek együtt a természet (zöld), az élet (vö­rös), a fény (sárga vagy arany) összetartozását szimboli­zálják. Ha fenyőágból koszorút fonunk, akkor az le legyen 300— 400 mm-nél nagyobb átmérőjű. Gyertyákkal, fenyőtobozzal díszíthetjük. Nagyon dekoratív a gondosan elkészített almapiramis. A szépen színeződött gyümölcsöket műanyag vany fa pálci­kákkal (ezeket szépen csiszoljuk le) fogjuk össze. Egy-egy nagyobb pirosas alma is szépen mutat, ha fenyőgallyat, gyertyát, aranyszínű szalagot erősítünk rá. Különösen ízlésesek a kerámiatálba helyezett, fatörzsből vágott lapra erősített kompozíciók. I.d. Pulyka - kétféle töltelékkel A középkorban a bor a tisztítatlan vizet he­lyettesítette. A kórházaknak bort adományoztak gyógyi­talként, ahol a bortöltő és a pincemster fontos személy volt. A sebészek egészen a 13. századig bort használtak a fertőtlenítéshez. Az orvo­sok a 17-18. században A bor mint orvosság kezdték vizsgálni a bor gyó­gyító hatását. A benne talál­ható számos anyag egysé­ge adja harmóniáját, zama­tos ízét. A bor sokoldalúan hat a szervezetre. Fejfájás vagy emésztési zavarok kezelé­sekor a negyedére hígított bor „hozza” meg a gyógyu­lást. A borral olyan anyagok kerülnek a szervezetbe, me­lyek segítik az emésztőmiri­gyek működését. Glicerintar­talma javítja a zsírgazdálko­dást, a szőlő és gyümölcscu­kor energiát szolgáltat. A mértékkel fogyasztott bor étvágygerjesztő. Az anyagcsere-folyamatokat kedvezően befolyásolja, ez­által kevesebb salakanyag marad a szervezetben. A bort mindig az étkezés közben vagy utána fo­gyasszuk. Reggel éhgyo­morra csak a teljes savhi­ányban szenvedők igyanak kevés bort. Az alkohol kaló­riája a táplálék kiegészítésé­re szolgáljon. Mértéktelen fogyasztása nemcsak a máj és a vese feldolgozó, tisztító erejét csökkenti, majd szün­teti meg, hanem az agy mű­ködésére is közvetlen hatást fejt ki. Ám kis mennyiségben nyugtat, elősegíti az alvást. K. Sz. Az előkészítéséhez kb. 3 kg-os pulykát vásároljunk. Amennyiben ki­sebb vagy nagyobb, súlyával ará­nyosan csökkentsük nagy növeljük a töltelékek nyersanyagainak mennyiségét és a sütés idejét. Az első töltelék elkészítése: áz­tassunk meg 3 zsemlyét egy kevés tejben, adjunk hozzá 3 tojássárgá­ját, 2 dkg kockára vágott pirított sza­lonnát és egy kevés sót. Á három to­jásfehérjéből verjünk kemény habot és könnyedén keverjük hozzá a töl­telékhez. ízlés szerint apróra vágott sonkával és egy kevés fűszerkeve­rékkel ízesítjük. A második töltelék: kevés lan­gyos tejben áztassunk meg egy zsemlyét, adjunk hozzá 15 dkg so­vány, darált disznóhúst, 10 dkg füs­tölthúst, valamint a pulyka máját és zúzáját, 1 egész tojást, ízlés szerint sót és borsot. A pulykát, miután megtisztítottuk, fehér, tiszta konyharuhával könnye­dén szárítsuk meg, majd a bőrét — ALAKÍTÓ METSZÉS Segítségével a fa koronáját alakít­juk ki, figyelembe véve a gyümölcs- termő növények biológiai, ökológiai tulajdonságait, a környezet adottsá­gait is. Amennyiben nem koronás olt­ványt, hanem suhángot telepítettünk, akkor a törzsmagasságot is alakító metszéssel határozzuk meg. A koronalakító metszéssel mindig az adott viszonyoknak megfelelő ko­ronaformát alakítsunk ki. Napjaink­ban a koronaalakító metszés ideje le­rövidült, mivel a fiatal fát minél előbb igyekszünk termőre fordítani. Ezzel a metszéssel az átültetett (faiskolában kitermelt) fa gyökérveszteségét kell a fa koronájának kisebbítésével össz­hangba, egyensúlyba hozni. TERMŐRE METSZÉS A koronaátalakító metszés után a gyümölcsfák túlnyomó részét nem kell többet metszenünk. Ha a gazda kellő gondot fordított a fiatal gyü­mölcsfák felnevelésére, a szellős, te­herbíró korona kialakítására, akkor később csak a fák termőre, vagyis fenntartó metszésére van szükség. Az almánál, körténél, szilvánál stb. a fenntartó metszés két-három éven­kénti koronaritkítást jelent Az ősziba­rackot évente termőre kell metszeni. óvatosan, hogy fel ne szakadjon — fokozatosan válasszuk le a mellhús­tól. (Ha mégis elszakadna, cérnával összevarrhatjuk.) Ezt követően szükség szerint sózzuk be. Az egyik töltelék a hasüregbe, a mások pedig a meglazított bőr és a mellhús közé kerüljön. Végül a nyakról levágott Az ünnepi asztalra bőrdarabkákkai varrjuk be a hasüre­get, a nyak- és esetleg a szárnynyí­lásokat. Az így elkészített szárnyast elő­melegített sütőben kevés, felheví­tett zsiradékra tegyük — mellével felfelé. Kevés vízzel öntsük fel és las­sú tűznél 2,5—3 óráig süssük. Köz­ben többször locsoljuk meg levével, kenegessük meg sós tejföllel, s hogy egyenletesen süljön, fordítsuk meg. KORONARITKÍTÓ METSZÉS Azt, hogy a korona ne váljon sűrű­vé, ritkító metszés segítségével érjük el. A beárnyékolt részeken a termőrü­gyek nem tudnak kialakulni és a bel­ső részek felkopaszodnak. Először is a többszörösen elágazott vázágvége- ket és a száraz, sérült, beteg hajtáso­kat vágjuk ki. A termőgallyakat felko­paszodásuk esetén egészséges ter­mőnyársra vagy termőrügyre metsz- szük vissza IFJÍTÓ METSZÉS Megkülönböztetünk teljes és rész­leges ifjítást. Az ifjítás szükségességét a fa azzal jelzi, hogy sok gyökér- vagy tősarjat hoz, s koronájában sok víz­hajtást nevel. A teljes rfjításkor az ága­kat az elágazásoknál vágjuk le, mert itt több a rejtett rügy. Fontos, hogy a visszamaradt ágrészeken minél több ág, vessző maradjon sértetlenül. A tel­jes ifjításnak ma, mikor néhány év alatt termőre tudjuk fordítani a gyü­mölcsfákat, nincs jelentősége. Amennyiben az ágakon nincs ele­gendőfiatal hajtás, részleges ifjításról beszélünk. Ilyenkor nem egyszerre, hanem 2-3 év alatt ifjítjuk a fát. így el­érhető, hogy a fa vegetatív felülete elegendő legyen az életműködéshez. Miklós Dénes kertészmérnök Ajánlotta: Szabó Mária mérnök A metszés és ritkítás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom