Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-19 / 29. szám
arikatúrája ;íí *r Ér M üzenet m ismeri, ircel Proust) n az, ami Kari Kraus) t. * 3. B. Shaw) V az illető Indré Gide) >y. fordításai T"1 ha Ember, ne mérgelődj!- öt akar játszani, feltétlenül vesztened kell - mondta István búcsúzóul, és gyors léptekkel, csattogó papucsaimmal alig tudtam követni, elindult a szanatórium diszkréten megvilágított folyosóján.- Miért nem? - István a tolóajtóval vacakolt. - Húzni.-Ja, persze, mindig elfelejtem, szervusz.- Még nem válaszoltál, miért kell feltétlenül vesztenem?- Azért, mert az öreg pénzben játszik és kétségbeesik, ha nem nyer.- Mi az alap?- Egy grosni.- Grosnis már nincs is.- Neki van. Pléhskatulyában tartja. Nappal a fogmosópohara mellett áll, éjjel a párnája alá dugja, nehogy ellopják.- Ugratsz?-Dehogy ugratlak, becsületszavamra, sajnos, sietnem kell, majd legközelebb elmagyarázom - azzal otthagyott. Egyedül maradtam a diszkréten megvilágított folyosón, s arra gondoltam, gondolkozom. Semmi se jutott az eszembe. Helyesebben alig, hogy valami felderengett bennem, mielőtt szavakká válhatott volna, szertefoszlott. Nyulacska, motyogtam magamban, de nem tudtam, kire vonatkozik a szó, így ebbe se tudtam tartósan belekapaszkodni. A gondolat nélküli lét egyre jobban nyugtalanított. Visz- szacsoszogtam a szobámba, ledobtam a házikabátomat, s bebújtam az ágyba. Nagy nehezen sikerült elaludnom. Álmomban ágyam fölé, mint hosszúnyakú vadásztrófea, Mariska néni feje nyúlt ki. Kedvesen mosolygott és bólogatott.- Mi a fenének kell nekem azzal a bolond báróval Ember, ne mérgelődj!-öt játszani? - kérdeztem tőle.-Minden emberben van valami jó- vigyorgott Mariska néni.-És mindenkinek van valami hibája- tettem hozzá, mert ez is szavajárása volt.- Te! - Mariska néni megfenyegetett. Hogyan csinálta kéz és test nélkül? Az álomban van ilyen. Mariska, mintha keze lett volna, hadonászásra használható fejével fenyegetett.- Na jó - kezdtem hozzá körülményesen -, tegyük fel, minden embernek van hibája.- így van - bólogatott Mariska néni.- Ebben az esetben... - folytattam anélkül, hogy tudtam volna, hová akarok kilyukadni. Az igazat megvallva fúrta az oldalamat, hogy engem mibe tud elmarasztalni. Nem mintha hibátlannak tartottam volna magamat, csakhát szemtől- szembe az igazságnak is más az íze. Például az ilyen mondatnak: Nézd, kimondom kereken, egyáltalán nem szeretem, hogy mindig csipás a szemed.- Nem csipás a szemem! - ordítottam Mariska nénire.- Senki se állította.- És akkor mi kivetnivalót találsz bennem? - támadtam rá.- Hajaj - sóhajtotta. Erre felébredtem. Ápolónő állt az ágyam előtt. - Kihűlt a vacsorája- mondta.- Egy vadásztrófeával vitatkoztam- magyaráztam -, amelyet Afrikában lőttem - Szerettem volna, ha kicsit meglepődik, nem lepődött meg.- Akkor is kihűlt - jegyezte meg csökönyösen és fel akarta emelni az alpakkafedőt, gyorsan elengedte.- Úgy látszik, még nem hűlt ki egészen- körülbelül úgy vigyoroghattam, mint Mariska néni, mert az .ápolónő hirtelen elkomorult.- Nem magának szólt - szabadkoztam -, mármint a vigyor. MONOSZLÓY DEZSŐ megérkezésemet, így váratlanul ért, amikor tisztulás hangján rámförmedt: - Pénzt hozott?- Sajnos, nincs grosnisom - mentege- tődztem.- Nem tesz semmit, nagyobb címletet is elfogadok. Később elszámolunk. Melyik színt választja?- A zöldet - mondtam -, az a reménység.- Hi-hi-hi - olyan éles hangon vihogott, mintha csiklandoznák -, úgy látom, maga babonás. Én a pirosat választom, pedig az a tűz színe, nemdebár?- Debár - helyeseltem.-Tavaly leégett az egész erdőm, ehhez mit szól? Nem szóltam hozzá, a báró kezét figyeltem, ahogy görcsösen megragadta a dobókockákat. Kettest és hármast dobott. Utána én következtem. Nekem két számlákat ráncigáit elő, s az orrom alá dugta. A számlák a szanatórium körpecsétjével voltak ellátva, s amennyire ki tudtam betűzni, a végösszegek két és három grosni között mozogtak. - Na?- gyanakodva bámult rám.- Félelmetes - válaszoltam.- Mindennap kell játszanom, remélem, ezek után megérti. - Gyors iramban távoztam. - Holnap ugyanebben az időben- sipította utánam. Szobámban sokáig az élet értelmetlenségéről tűnődtem, miközben a báró személye is tudatom peremén motoszkált. Ősei derék rablólovagok voltak, s elég szép vagyont harácsoltak össze. Egyik elődje valami fontos csatát nyert, ezt még az iskolában tanultam, azóta helységnév és időpont kipárolgott az emlékezetemből. Szerettem volna valahogy visszaidéz- Nem tesz semmit - alig észrevehetően megrándította a vállát. Én a főkötője alól kikandikáló szőke huncutkáit figyeltem. - Mi szeretjük, ha a páciensek jóked- vűek.- Milyen megható - szóltam utána. Akkor már az ajtóban állt. - Mi olyan megható? - Láttam, száját összecsücsöríti a kíváncsiság.- Hát az, hogy az emÉer a puszta pénzéért ennyi belátást és együttérzést vásárolhat, méghozzá vadidegenektől. Vacsorám még mindig ott állt érintetlenül az asztalon.- Spenótpuding - mutatóit rá. - Nagyon finom... Ja, és majdnem elfelejtettem, a báró úr, azt hiszem, tudja kiről van szó, barátja elég sokáig feküdt itt nálunk, biztosan említette...- Említette - mondtam.- Szóval a báró úr vacsora után szeretne önnel Ember ne mérgelődjöt játszani.- Kettesben? - kérdeztem.- Igen, kilenckor a társalgóban. - Nem is várt a beleegyezésemre, hangtalanul becsukta maga mögött az ajtót. Amikor a társalgóba értem, a báró már ott ült. Leginkább ellenszenves marabura emlékeztetett. Hipnotizáltan a játéktáblára meredt, s azt hittem, észre se vette hatos sikerült. Felraktam két bábut az indulási mezőre, s újra akartam dobni.- Maga mit csinál? - bámult rám megrökönyödve a báró.- Két hatost dobtam... - kezdtem. • Letorkolt. - Ez annyit jelent, hogy háromszor kimarad. A játék folyamán még több szabályújítással kellett szembenéznem, végül is a báró nyert. Elővettem egyetlen ötgrosni- somat és kitettem az asztalra.- Adjak elismervényt?- Nem kell - legyintettem - úriemberek között elvégre... - tettem hozzá. - Ha szabad megkérdeznem, mit csinál ezzel a töméntelen pénzzel? •• A báró megenyhülve méregetett.- Nézze - mondta. - Az utóbbi időben rengeteg kiadásom van, ez a szanatórium is...-El tudom képzelni. Ha jól vagyok értesülve, magának apartemanja van, külön ápolónő, külön orvos, miegymás...- Hetente két grosnit számolnak ezek a rablók - ráncolta össze gondterhelten homlokát -, s az orvosságokért még külön fél grosnit. Na, erre ugye nem számított?- Erre valóban nem számítottam, zavarodottan váltogattam a lábamat. - Azt gondolja ugye, hogy ezt csak úgy kitaláltam?- Tiltakozni akartam. Zsebéből gyűrött ni. Erőlködésem ismételten az élet értelmetlenségéhez kanyarított. Na jó, mondtam, most lefekszem, elalszom, aztán felkelek, hozzák a reggelit, jön a vizit. Pontosan így történt. Megállapítottam, hogy ennek a valóságban nincs sok értelme. Jobb, - ha sétálok egyet. Kicsoszogtam a parkba. Madárfütty, jó levegő. Ez az. A szőke ápolónő jött velem szemben.- Magának nem szabad a parkban sétálni- mondta. Olyan szigorúan mért végig, hogy megtorpantam.- Ha így szól a rendelkezés, akkor nem sétálok - de azért nyugodtan továbbb masíroztam. Ruganyos léptekkel utánam iramodott.- Tessék visszajönni - szólt rám.- Csak idáig megyek a kerítésig - magyaráztam -, megnézem, mi újság a világban. - A kerítésen túl akkor tűnt fel egy babakocsi. Mókusszemű, soványka mama tolta.- Bubupipibaba - csipegte a gyerekkocsinak. A gyerekkocsi is visszacsipegett valami hasonlót.- Erre volt olyan kíváncsi? - kérdezte az ápolónő.- Ah - legyintettem -, ez a bubopipi- baba inkább idegesít. Eszembe juttatja, hogy ebből a babakocsiból egyszercsak csúnya, öreg hernyó bújik elő és Ember, ne mérgelődj!-öt játszik.- Ma is veszíteni fog?- Kicsoda?-Természetesen maga. A báró úr nyerni szokott.- Nem, ma én fogok nyerni - jelentettem ki határozottan. - Persze, az is lehet, hogy nem játszom - tettem hozzá.- Miért ne játszana?- Inkább magával játszanék - mondtam.- Velem nem lehet. Az ördögbe! Ez se valami szórakoztató társasjáték. Azt hiszi a kis szőke trampli, az ember komolyan gondolja, amit mond, ahelyett, hogy hálás lenne az effajta udvariassági maszlagért. Délig szerencsére nem láttam. Akkor viszont ő nyitott nagy mosolyogva a szobámba, azután érdeklődött, tudom-e, miért nem lehet vele játszani. Miután nem voltam hajlandó találgatni, kénytelen volt folytatni. - Azért tudja, mert az Ember, ne mérgelődj! igen veszedelmes.-Hm?- A báró úr a múlt héten konyhakéssel kergette a partnerét.- Nekem nincs konyhakésem mondtam. /- A báró úrnak se volt. A teakonyhából emelte el. Aztán még néhány hasonló fontos kérdést tárgyaltunk meg, hogy milyen jól süt a nap és miért fütyülnek olyan hangosan a rigók. Egyre jobban elfanyalodtam, igyekeztem minél komolyabb arcot vágni.- Magára bízhatok egy titkot? - kérdeztem tőle, amikor már meglehetősen kivihogta magát.- Hogyne - mondta.- A báró megmutatta a szanatóriumi számlát, s azokon egy meg két grosni a végösszeg. Mit gondol, új szemüveget kell írassak?-Nem árul el? - Szívemre tettem a kezem. - Azok a számlák tényleg valódiak. Helyesebben jól olvasta a számokat, csakhogy... Nem árul el? - Megint szívemre tettem a kezem. - Az igazi számlát a báró úr fia fizeti, ezek a többiek csak amolyan játékszámlák. A báró úrnak az a mániája, hogy tönkrement, s most a birtokairól is csupán hasonló nagyságrendű költségvetéseket hajlandó aláírni.- Ha így van, akkor este inkább veszítek. De nem veszítettem. A társalgó asztalán ugyanott találtam a felállított játéktáblát a zöld és piros bábukkal, a báró azonban nem jött. Férórával azelőtt szív- szélhűdésben meghalt. (Mint később kiderült, egy háromgrosnis számlán túlságosan felizgatta magát.) Néztem a bábukat, olyanok voltak, mintha gyerekkocsiból dugták volna ki a csőrüket: Bubupipibaba. Összecsücsörítettem a szám, megpróbáltam a mókusszemű mamát utánozni, azt hiszem, inkább sziszegtem, mint csicseregtem. - Bubupipibaba, bubupipibaba. S akkor még ne is mérgelődjön az ember! A majom az úton menvén, előta- lála egy rókát. Mondá az ’majomnak:- Bezzeg hitvány termetű vagy és undokul vagyon az alfeled. Nám, minden benézhet, mint egy boltba, miérthogy farkad nincsen... Annak- felötte igen hitvány ködmened vagyon... Felele a majom:- így vagyon. Elég nyavalyákban vagyok. Minden meggugol és csúfol mezítelenségem miatt. De nem tehetek róla. A természetet meg nem másolhatom. Monda a róka:- Mit ítélsz tehát énfelőlem? Monda a majom:- Szép állat vagy, és szép subád vagyon. Annakfelötte nagy, hosszú farkad vagyon... Kérlek, jó atyámfia, add a felét a farkadnak énnékem, hadd fedjem be az alfelemet, hogy megmeneködjem ennyi sok nevetéstől és csúfolástól. Monda a ravasz:- Vaj nem; mert azt akarnám, hogy még ennél hosszabb volna a farkam. Okos és bölcs lelkes-állat vagyok én, engemet illet ez a szép ékösség. Bolond vagy te, ezokáért ellehetsz anélkül. Azonközbe haliának valami kürtszót. És monda a majom:- Micsoda szó ez? Talán táncra sípolnak? Monda a róka:- Tetszik, hogy bolond vagy, miérthogy nem érted. Én jól értem. A vadász vagyon útban, nyilván a szép subámat kévánta és azt keresi. De elmegyek előtte! Azonközbe hirtelen megkömyé- kezék őket az agárok. És a majom hamar felfuta egy magas fára; de a róka hógyagozni és csavarogni kezde az ebek között, és megfogák őtet és meg kezdék tépni a subáját. És kiáltani kezde a majom: HELTAi GÁSPÁR A majomról és a rókáról- Nó, róka mester! Vedd elő mes- terségödet és bölcsességedet! Mene- ködjél meg immár ezektől! Bolondnak álítasz vala engemet, de látszik immár, kicsoda volt az. Irigységedből és kevélységedből nem tői részt a farkadból. Hol immár mind farkad, mind szép subád? Mit használ immár tenéked mind kevélységed, okosságod és a te ravaszságod? ÉRTELME E fabula egybetartja a szegény együgyű embereket a kazdagokkal. A szegény mindéltig csak az ő szegénységét nézi, és azt fájlalja, hogy a kazdagoktól ez világban megútál- tatik. De nem vészi emellett eszébe, mely igen nagy sok jóval megszerette őket az isten! Azért mondja ama bölcs:- Vaj, ki bódogok volnának a paraszt és szántó emberek, ha az ő javaikat meg tudnák ismerni! Emellett, midőn a kazdagot látja, nagy bódognak ítíli, de nem vészi eszébe, mely sok és számtalan nyavalyákban forogjon a kazdag. A szegény senkitől nem tart, és bátorságban nyugszik; de a kazdag nyughatatlan, mert a sok gondok és szorgal- matossígok, ezek mellett a sok félelmek és rettegések úgyan megfőzik és megemésztik az ő szüvét. Ha éjjel a jó dunyhán hál, nem alhatik, hanem csak süreg-forog rajta: szünetlen szól és pörel a párnával. Ennek okáért a bölcs e fabulával arra tanítja a szegényt, hogy megelégedjék avval, amit az isten és természet adott néki. Isten így akarta az ő rendbeli életét. Megelégödjék azo- káért véle. Annakutána tanítja a kazdagot, hogy szépsége és kazdagsága miatt kevély ne legyen, és felfuvalkodás- ból a szegényt meg ne útálja, mert isten vagyon, ki igaz ítílő bíró, ő látja és megismeri mind a kettőt. A szegény alázatost és együgyűt kedveli; de a kévéit gyűlöli és ellene áll annak, mint szent Péter mondja. Mikoron kedig ő ítíl, akkoron megfo- gattatik a bölcs és az ő bölcsességében, és az okos megakad az ő álnokságával, mert őellene nincsen sem bölcsesség, sem okosság, sem valami fogás - mint a bölcs Salamon mondja. Nagy Zoltán rajza
