Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-13 / 50. szám
Az ipolysági polgármester örömei és gondjai Ipolyságot sokan manapság is az ízes beszédű honti palócság központjának vélik, bár történelmi hagyományaitól megfosztva mostohán kezelték az utóbbi évtizedekben. A régió érdekében nem tehettek semmit, amikor a vonzáskörükbe tartozó Ipoly menti falvakat két kerülethez, több járáshoz csatolták, közigazgatásilag szétdarabolták az itt élő magyar etnikum területét. Ipolyság több mint egy évszázadig Hont megye székhelye volt, majd járási székhely, s a degradálás folytatódott. Ma csupán a Lévai járás egyik körzete. Csak azzal büszkélkedhetnek, hogy a főtér történelmi épületében, az egykori megyeházban rendezhették be a városi és a körzeti hivatalt. A határvárosban 8700-an laknak, 65 százalékuk magyar nemzetiségű. Hogy megtarthatták ezt az arányszámot, kizárólag annak köszönhetik - amit egyedüli előnyként emlegetnek hogy a kerület és a járás csücskében levő területükön senkinek sem volt szívügye az iparfejlesztés, ami más városokban a lakosság rohamos gyarapodásával egy időben a magyarság létszámának összezsugorodását eredményezte. Az 1989-es rendszerváltásig megvolt kötve a kezük, nem léphettek fel nyíltan a területfelosztást végrehajtó hatalom ellen, amely pártellenes véteknek minősített minden más akaratot. De ma már más a helyzet. Hogyan gondolkodnak Ipolyságon a gyökeres társadalmi átformálódások időszakában? A tavaly őszi községi választásokat megelőző hónapokban olyasmi történt Ipolyságon, ami a magyarok lakta régiókban ritkaságnak számított: a három magyar politikai mozgalom - az Együttélés, az FMK és az MKDM - összefogott, nagykoalíciót hozott létre. S az eredmény? Elsöprő győzelem! A városi képviselő-testület 25 tagja közül tizenhatan az ő körükből kerültek ki. A polgármester megválasztása viszont nem a pártok várakozása szerint végződött. A hármas magyar koalíció közös jelöltjén kívül a listán szerepelt a kommunista párt, a mezőgazdasági párt, a NYEE jelöltje is, és rajtuk kívül rajtolt szlovákul Bodzára változtatták. S valóban így igaz, bárki utána nézhet, a szlovák nyelvben a bodza szó ismeretlen, a magyar bodza szó szlovák megfelelője: baza cierna. Ma már minden gondolkodó ember számára - nemzetiségétől függetlenül - nyilvánvaló a háború utáni helységnévváltoztatások egyedüli célja. Ugyanaz, ami a kitelepítésé, a deportálásoké, a reszlovakizációé. Ebből a szempontból, úgy látszik, még a romániai „eredményeken“ is túltett. E sorok írásakor a budapesti tévé Panoráma című műsora éppen Adyfalváról (az egykori Érmindszentröl) közöl riportot, az Ady Emlékmúzeumból. A kamera éppen a község nevét feltüntető helységnévtáblát hozza közeibe: úgy nevezik (románul) a falut: Ady Endre. x ZO\ A szlovák helyesírás J új szabályairól nem kévés cikk, glossza, jegyzet jelent már meg a magyar sajtóban határainkon innen és túl. Ezek írói kivétel nélkül felháborodással s megdöbbenéssel vélekedtek a szabály ama pontjáról, amely a magyar nemesi, történelmi családok nevét fonetikus átírással kodifikálja (Pálfi, Zici, Pázman stb.) Felfigyeltetö jelenség - s ezt jóleső érzéssel vehetjük tudomásul - hogy a szlovák értelmiségiek közül is egyre többen emelik fel hangjukat a szóban forgó abszurditás eldr. Zsolnay Ernő, az akkori városi nemzeti bizottság közigazgatási osztályvezetője. Mind az öten magyar nemzetiségűek voltak. Szintén tanulságos az ipolysági választópolgárok döntése: a független Zsolnay Ernőt ültették a polgármesteri székbe. Nemcsak azért, mert jól kiismeri magát a közigazgatási ügyekben... A harminchét éves polgármester - aki ipolysági tevékenységét megelőzve néhány évig a Nagykürtösi jnb-én is dolgozott - levelező tagozaton jogot végzett, doktorátusát a helyi választott szervek munkáját taglaló tanulmányával szerezte meg. Munkaköre megidvánta a párttagságot. Ez nem volt titok. De azt is tudták róla, hogy a fordulat után elnyerte a megbízhatóságot.- A községi választásokon csak az len. A Kultúrny zivot 40. számában Milán Zemko ezt az eljárást A történelem reparálása címmel megjelent írásában „történelmietlen hozzáállásnak és önkényes értelmezésnek“ minősíti. Még egyértelműbb és lesujtóbb Ladislav Kacic írása a Literárny tyzdenník 47. számában. (Már az is kellemes meglepetés, hogy a Literárny tyzdenník vállalkozott a recenzió közlésére, mivel a legutóbbi időkig ezt a lapot általában más hangvétel jellemezte.). „Ez az igyekezet, a névalakok erőszakolt, konstruált alakja értelmetlen és remélem, hogy hiábavalónak bizonyul“ - írja a recenzens. Bírálja azokat az intézményeket, amelyek már korábban is ezt a gyakorlatot folytatták, mint pl. a Kelet- Szlovákiai Könyvkiadó, „és, sajnos, ebből a szempontból erre a provinciális szintre süllyedt a Szlovák Életrajzi Szótár is“. Különösen figyelemre méltó Ladislav Kacic eszmefuttatásának az a része, amelyben azt írja: módjában állt áttanulmányozni a Szlovák Tudományos Akadémia Történelmi Terminológiai Bizottságának a hetvenes évek második felében hozott határozatait. A történelmietlen, a totalitárius rendszerre jellemző „tudományos“ módszereket a legjobban azzal az indoklással mutatja be, amelyet dán Nováknak, a bizottság illusztris tagjának, a névváltoztatások legharcosabb bajnokának szövegéből idéz, amely a Slovenská archi- vistika című szakfolyóirat 1989- es számában jelent meg: „Az utolsó percekben jelöltettem magam- magyarázza dr. Zsolnay Ernő.- Előbb még azt is mérlegeltem, hogy belépjek-e az Együttélésbe vagy az FMK-ba. Úgy döntöttem, egyetlen párt tagja sem leszek, független maradok. Ehhez az elhatározásomhoz az is hozzájárult, hogy a hármas magyar koalíció a nemzeti- es problémákat is hangsúlyozta. Helyhatósági szempontból mérlegeltem a helyzetet. Veszélyt láttam abban, hogy a vegyes lakosságú városunkban is kiütközhetnek olyan problémák, mint más dél-szlovákiai városokban. Azt kívántam, hogy a nemzetiségi villongások elkerüljék Ipolyságot. Városunk polgárait nem származásuk, nyelvük, vallásuk vagy politikai hovatartozásuk szerint kell megítélni, hanem emberi, a tény, hogy egyes nemesi családoknak ilyen okmányát (ti. a név szlovák alakját tartalmazó írott dokumentumot) egyelőre nem ismerjük, nem ok arra, hogy az adott vezetéknevet már most (!) ki ne javítsuk.“ A recenzens ezután kifejti, hogy a tudósnak mindig a tényekből, a bizonyítható, igazolható adatokból kell kiindulnia. A névnek azt a formáját kell törvényesíteni, amelyet viselője életében használt. Ez lehet csak az alapvető érv, ezt fogadta el minden kultúrnemzet, ez az alapelv érvényesül az enciklopédiák, szótárak szerkesztésében az egész világon. „Szükségtelen kitalálni olyasvalamit, ami sohasem létezett (Zici, Pázman!). Azt hiszem, semmi sem indokolja, hogy Szentgyörgyiből Svátojurskyt, vagy Szentiványi- ból Svátojánskyt csináljunk. Szeretném felszólítani a szakembereket, azokat, akik ezeket a neveket használják, s az említett kodifikációt értelmetlenségnek tartják, szólaljanak meg. Hogy a világ előtt ne nézzünk ki megint „barbároknak“. Szilárd meggyőződésem, hogy már régen nem vagyunk azok...“ -fejezi be írását Ladislav Kacic. Megállapításaihoz vajmi kevés kommentár kívánkozik. Talán csak annyi, hogy egy kultúrnemzet nem sokáig tűrheti, hogy a „barbárok“ legyenek a törvényhozói és hangadói. Kulcsár Tibor Dr. Zsolnay Ernő: „Azt kívántam, hogy a nemzetiségi villongások elkerüljék Ipolyságot... “ szakmai, erkölcsi megnyilvánulásaik alapján. A jövőben sok feladat vár ránk. Ezek közül a legfontosabbnak azt tartottam, hogy Ipolyság a polgárok összefogásával visszanyerje régi rangját, amelyet a múltban a kulturális, közigazgatási és gazdasági jelentőségével kiérdemelt... S ebben a törekvésében nincs egyedül, a pártok között e téren teljes a nézetazonosság. A Lévai járáshoz tartozó Ipolyság jelenleg a várost is beleszámítva, 18 község körzeti székhelye. A tervezett területi átrendezés táplálja bennük azt a reményt, hogy Bars és Hont megye megalakulásával ismét járási székhelynek nyilvánítják városukat. A három hivatalos variáns közül a Minarovic-féle változat áll hozzájuk legközelebb, amely azzal számol, hogy Ipolyság újra visszakapja régi jelentőségét s az Ipoly menti községek központjává válna. A hivatalos döntésre nem várnak karba tett kézzel. A városi és a körzeti hivatal ösztönzésére az egykori történelmi régió önkormányzatai összefogtak, s az idén, május utolsó napján létrehozták a Hont-Ipolyvöl- gyi községek regionális szövetségét, melynek elnökévé dr. Zsolnay Ernőt, Ipolyság polgármesterét választották meg. Erre a lépésre az önkéntesség alapján került sor, hogy az önkényesen két kerülethez és több járáshoz csatolt községek újra együvé tartozhassanak és közösen oldhassák meg szinte azonos problémáikat.- Tért hódít a regionális gondolkodás - állapítja meg az ipolysági polgármester. - Negyvenkét község jelentkezett a regionális szövetségünkbe, tizennyolc a Lévai járásból, huszonnégy a Nagy kürtösi bői. A hozzánk vonzódok száma még növekedhet is. Ipolyság és környéke mezőgazdaságra orientált vidék, a nagy mértékben visszafogott ipar jellemzi, kevés nálunk az ipari létesítmény. Együtt kell működnünk a városunk vonzáskörébe tartozó önkormányzatokkal, hogy a felvetett problémák nemcsak Ipolyság, hanem az egész régió számára is megoldódjanak. Csupán egy év telt el a választások óta. Eredmények, gondok, de egyúttal újabb elképzelések is jellemzik ezt az időszakot. A polgár- mester maga elé teszi a választási ígéreteit tartalmazó szórólapot.- Az ígéretekben elővigyázatos voltam, csak a lehetőségekből indultam ki. Talán én ígértem a legkevesebbet a választóknak, felvázolt terveim nem illúziókra, hanem a valóságra épültek... A valóság számos ígéret beteljesülését igazolja. Erre az esztendőre 27 millió koronát biztosítottak a komplex lakásépítés befejezésére. Folytatták a városi gázvezeték építését, az állami dotáción kívül ehhez társulásos alapon hozzájárultak a vállalatok is, kisebb mértékben a magánvállalkozók is adakoztak. Ipolyság főterén a befejezéséhez közeledik a szép, Arra is kíváncsi voltam, hogy érzi magát a pártemberekkel körülvett polgármester? — A válasz egyszerű — válaszolja dr. Zsolnay Ernő. - Egy párt sem kötelezhet le, tisztán csak a város problémáira koncentrálhatok. Minden döntéshez szükséges a képviselőtestület hozzájárulása, mert a polgármester nem egyeduralkodó. Hangsúlyoznom kell, hogy a pártok és a polgármester között nem dúl harc, mert minden közös érdek, konstruktív az együttműködésünk. A döntések hozatalakor nem kerülnek előtérbe a pártérdekek. A képviselőtestület összetételében is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hatan orvosok, öten pedagógusok, s akad köztük építészmérnök, vállalkozó, technikus, vámhivatalnok, szerelő, eladó is. A huszonöt képviselő közül tizennyolcán főiskolai végzettségűek! A problémákhoz értően tudnak hozzászólni. Azt nem állítom, hogy mindenben egyetértünk, mint minden jó családban, köztünk is akad nézetkülönbség, például az iskolaügyben, vagy hogy melyik utcának adjuk vissza régi, eredeti nevét. De ebben is egyezségre jutottunk, közösen elhatároztuk, hogy kétnyelvű utcatáblákat helyezünk el a városban. Egy régi elgondolásunkat is szeretnénk végre valóra váltani, hogy Ipolyság és Balassagyarmat között újra meginduljon a vasúti közlekedés, a személy- és teherszállítás. A magyarországi oldalon hat és fél kilométeres szakaszon már rég felszedték a síneket. A második világháború befejezése után megszüntetett vasútvonal helyreállítása a szomszédainknak sokkal többe kerülne, mint nekünk. És mégis reménykedünk. A magyarországi és a szlovákiai zöldek környezetvédelmi szempontból is támogatják elképzelésünket, mert a mi útvonalainkon bonyolódik le dél-észak irányban a légszennyező kamionos forgalom, Ipolyságon és a falvainkon keresztül robognak a törökországi „üresek“ is. A zólyomi vasútigazgatóságpártfogolja szándékunkat, A vasúti szállítás olcsóbb és ökológiai szempontból előnyösebb lenne. A vasútvonal felújításával nálunk növekedne az idegenforgalom is, s ami nem titkolt tervünk, több munkalehetőséget biztosíthatnánk az itt élők számára... Petrőci Bálint emeletes cipőüzlet építése. Nyolc község összefogásával Ipolyvisken környezetkímélő hulladéktárolót szándékoznak létesíteni, most készülnek a tervek. Még sokáig folytathatnánk a „leltározást“, de egy még ide kívánkozik. Az Ipoly szabályozása a bősi vízi erőművel függ össze, csúnya kanálisba szorították a vizét. Azt követelik, hogy legalább tizenhat kilométeres szakaszon, Tesmag és Ipolynagyfalu között hagyják meg az Ipoly természetes folyását, nyilvánítsák természetvédelmi övezetté.- A legnagyobb gondot az anyagi nehézségek okozzák - panaszolja a polgármester. - A város fenntartási költségeinek csupán húsz százalékát fedezik a helyi illetékek. A fizetés- képtelenné vált vállalatok nem tudják fizetni a lokalizációs illetéket. Az önkormányzatok sosem biztosíthatnák tevékenységüket a helyi forrásokból, ehhez az állam hozzájárulása szükséges, de e téren is igazságos elosztást várunk, azt, hogy az állam reális megítélések alapján döntsön, mekkora összeget szán az önkormányzatok szükségleteinek fedezésére. Álmomban sem gondolhattam arra, hogy előre nem látott problémával is szembe kell néznünk. Meg voltam arról győződve, hogy gyorsan és kategorikusan megoldódik az önkormányzat és az állami szerv különválasztása. A jogkörrendezés halogatása kellemetlen helyzetet teremt például az iskolaügyben, az önkormányzatnak nincs beleszólása ... ____ . ■ ■ M
