Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-13 / 50. szám
Uasúrnap Szerkeszti: Szomolay Ferenc Az elmúlt két hónapban megpróbáltuk felkelteni olvasóink érdeklődését a vagyonjegyes privatizáció iránt. Szándékunk az volt, hogy lehetőleg minél többen résztvevői legyenek ennek az egyszeri, valószínűleg soha vissza nem térő és nemzetközi viszonylatban is példa nélküli alkalomnak. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban több mint egymillió állampolgár jelentette be vállalkozási szándékát - ennyien éltek azzal a jogukkal, hogy naponta kockáztatva kísérletet tegyenek saját gazdasági önállósulásukra. Teszik ezt saját elhatározásból és nem valamiféle rábeszélésnek engedve. Ezzel szemben a vagyonjegyes privatizáció, amire az állam a tömegtájékoztatás eszközei által meg akarja nyerni minden felnőtt állampolgárát, bizalmatlanságot és közönyt váltott ki a lakosság nagyobbik részénél. Ez a rész már valószínűleg nem enged semmiféle rábeszélésnek, és ezzel kizárja önmagát abból, hogy részvények formájában tulajdonosa legyen annak az állami vagyonnak, amit az itt élő emberek hoztak létre az elmúlt évtizedek alatt. Az, aki elhatározta magát erre a vállalkozásra, már megvette vagyonjegyes könyvecskéjét, bejegyeztette magát az erre a célra létrehozott hivatal valamelyikében, és tájékozódik a befektetési lehetőségek között. Mindezt bárki megteheti, de csak január végéig. A jövő év elejétől azok a résztvevők, akik érvényesen be vannak jegyezve, háromféle módon érvényesíthetik ezt a jogukat: 1. A megszerezhető információk alapján kiválasztják az állami vállalatok közül azt, illetve azokat, amelyek szerintük sikeresen fognak működni a jövőben. Mintegy VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ kétezer vállalat közül választhatnak a nagyprivatizáció első hullámában, a cseh és szlovák országrészben egyaránt. Próbáljunk meg mi is választani! 2. Vagyonjegyeinket valamelyik most alakult befektetési privatizációs alapra bízzuk - ezek mindegyike már megszervezett és felállított egy-egy szakembergárdát, azzal a céllal, hogy kezelje a rábízott vagyonjegyeket ¡II. az ezek által megszerzett vállalatokat. Folyik a kampány, bizalmunkat és vagyonjegyünket kérik, kis kockázat mellett biztos nyereséget ígérnek. Higgyünk valamelyiknek! 3. írásos felhatalmazás alapján (a vagyonjegyes könnyvecske harmadik lapja) megbízunk valakit a vagyonjeggyel kapcsolatos valamennyi ügyintézésre. Ha másképp nem tudunk résztvenni, bízzunk meg valakit! Mindhárom esetben a résztvevő állampolgár értékpapírok - részvények - tulajdonosává válik, amelyeket a jövő év második felében kap kézhez. Hajói választott, 1993 már- ciuásban először, majd évente nyereségrészesedést kap, aminek átlagértéke néhány ezer korona körül mozoghat. A vagyonjegyek által szerzett részvények elajándékozhatok, átruházhatók és eladhatók lesznek. Átlagos piaci értékük néhány tízezer korona, a jó érzékkel kiválasztott vagy csak egyszerűen szerencsés, egy állampolgárra eső ilyen részvények értéke akár százezer korona Is lehet. Ha valamikor az elkövetkező években valaki mondjuk 50 000 korona névértékű részvény tulajdonosa szeretne lenni, 50 000 koronáért ezt megvásárolhatja. Január végéig megteheti 1000 koronáért! Tegye meg! Szomolay Ferenc 5 1991. XII. 13. Módosul a devizatörvény? Az egyéni vállalkozásról szóló 105/1990 Tt. sz. törvény alapján bejegyzett vállalkozók számára fontos tájékoztatás, hogy készülőben van az 52/1990 Tt. sz. devizatörvény módosítása. A javaslat szerint minden bejegyzett vállalkozónak lehetővé tennék deviza vásárlását, amennyiben az a vállalkozói tevékenységét szolgálná. A jogszabály egyben kötelezné őket az ebből a tevékenységből származó devizafeleslegük felkínálására az arra illetékes pénzintézeteknek. A rendelkezés viszont nem érintené az állampolgárok azon jogát, hogy megtakarított valutájukat külön devizaszámlán helyezzék el kamatláb fejében. A törvényjavaslat jelenleg tárcaközi egyeztetésen van. A módosítás hatálya 1992. január elsejével esedékes. Régi közmondás, hogy aki egy évre gondol előre, az gabonát vet, aki tíz évre, az fát ültet. Aki pedig a jövőre gondol, az a fiatal nemzedék szakmai felkészítését karolja fel. Hogy ennek a népi bölcsességnek mi köze az egyéni vállalkozáshoz, azt az alábbiakban hamar megértjük. Hiszen az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a szakmunkás- képzés gyakorlatilag gazdátlanná vált országunkban. Ezáltal nagy lehetőség nyílik a magán- szektor részére is, hogy erejéhez és lehetőségeihez mérten legalább részben felvállalja a széteső nagyvállalatok által üzemeltetett szakmunkásképzők feladatkörét. Egy országos felmérés adatai alapján ugyanis az idei tanév kezdetén mindösz- sze néhány ezer fiatal kezdte el szakmai felkészülését egyéni vállalkozók műhelyeiben, üzleteiben. A legtöbb helyen azonban csak egy-két tanulóról van szó, elvétve akadt eset, amikor nyolc-tíz a számuk. Valamivel kedvezőbb a helyzet a cseh országrészben, ahol már 11 magánszakmunkásképző, valamint részvénytársaságok által megszervezett 20 ilyen iskola működik. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a nagyprivatizáció küszöbén ezeknek az intézményeknek a száma megközelíti az ezret, akkor látható, mennyire fontos társadalmi-gazdasági kérdéssel állunk szemben. Olvasóinkat természetesen a Szlovákiában kialakult helyzet érdekli, illetve érinti közvetlenül. Ismeretes, hogy az első fecske már megjelent, amikor a hidaskürti Cservenka János minden akadályra fittyet hányva létrehozta az első magánszakmunkásképzőt, ahol a tanulók második esztendeje anyanyelvükön, magyarul sajátítják el a legszükségesebb ipari és szolgáltatási szakmák fortélyait. Az idén már több szlovákiai kisvárosban megkezdték munkájukat a kihelyezett osztályok. A rengeteg anyagi gonddal és gyakran emberfeletti küzdelemmel járó próbálkozás azonban nehezen tud gyökeret ereszteni szélesebb körben, mert még sok jogi és anyagi kérdés tisztázatlan, rendezetlen ezen a területen. És nagyon sok az irigykedés, meg nem értés és gáncsoskodás a kezdeményezők irányában. A kis- és nagyprivatizáció körüli huzavonán kívül az állami oktatásügy és a nagyvállalatok részéről mindig mostoha gyermekként kezelt szakmunkás- képzést továbbra is két tényező teszi bizonytalan vállalkozási formává a magánszektor számára:- a gazdasági kamarákról szóló törvény hiánya, amely jogi normákkal rendezné a szakmunkásképzés anyagi feltételeit;- az 1993. január 1 -jétől esedékes új adótörvény ezzel kapcsolatos átfogó intézkedéseinek bizonytalansága a fiatal szakemberek képzésére fordított összegnek az adóalapból történő levonást illetően. Hol tehát a kiút ebből a zsákutcából? Mindenekelőtt a kérdés tényszerű feltárásában és a piacgazdasági feltételek ezzel kapcsolatos követelményeinek kimunkálásában. A magániskolák létesítéséről szóló 353/1991 sz. törvényerejű rendelet ugyan lehetőséget nyújt az egyéni vállalkozóknak alap- és középfokú oktatási intézetek, iskolák létesítésére és üzemeltetésére, ám túlságosan magukra hagyja őket. A kormányzat két tárcájának, az oktatásügynek és a pénzügyminisztériumnak nagyon gyors és összehangolt intézkedéseket kell foganatosítani, hogy egyrészt szakmai-metodikai támogatással, másrészt az erre a célra fordított kiadásoknak az adózás során lehetséges kedvezményekkel enyhítsenek az egyre kedvezőtlenebb irányba tolódott kérdéskör nehézségein. Hiszen ezen a területen nagyon is hosszú időre megbosszulhatja magát a késlekedés. (gtg) MUNKANÉLKÜLISÉG SZLOVÁKIÁBAN % 12 10 8 6 4 2 0 Napjainkban Szlovákiában a munkaképes lakosság egytizede munkanélküli, és nem várható javulás e téren. Az állami vállalatok privatizálása ugyanis a jövő évben a munkanélküliek számára további, remélhetőleg csak átmeneti növekedéséhez vezethet. Gondoskodjunk az utánpótlásról! Vállalkozzunk a szociális szolgáltatásokban Is Többször elmondtuk már, hogy hazánkban aránytalanságok vannak a magánszektor fejlődésében. Túlsúlyban van a kereskedői és szolgáltatóipar, javul a helyzet a kisiparban és a mezőgazdaságban, ám szinte elenyésző az egészségügy és a szociális ellátás területén. Most végre ezen a téren is történt változás. Bár az orvosi magánpraxist szabályozó előírások még csak készülőben vannak, a 182/1991 Tt. sz. hirdetmény szélesre tárja a szociális ellátás kapuit az egyéni vállalkozók számára is. A törvényerejű rendelet többek között lehetővé teszi egyéni vállalkozók által alapított nyugdíjasotthonok, panziók, gyermek- intézmények, segélyszolgáltatások stb. létesítését. Ezeket a szolgáltatásokat az idézett rendelet értelmében az egyéni vállalkozókon kívül az egyházak, karitatív szervezetek, ifjúsági- és sportszervezetek Is biztosíthatják. Mi az eljárás? - kérdezheti most nem egy vállalkozni kívánó , személy. Aránylag egyszerű eljárást szab meg a jogszabály, ami nem ritka jelenség nálunk. Az említett területen működni kívánó egyéni vállalkozó szerződést köt az illetékes járási vagy helyi községi hivatallal. Ezek a hivatalok kötelesek a szerződés megkötése előtt megvizsgálni a jelentkezők szakmai fel- készültségét és erkölcsi feddhetetlenségét. A szerződésnek tartalmaznia kell a szolgáltatások formáit és mennyiségét, a pénzügyi támogatás összegét. Ami pedig új a dologban, hogy ezen a téren is versenyhelyzet alakulhat ki, tehát a szolgáltatások javulására lehet számítani. A jogszabály lehetővé teszi, hogy az egyéni vállalkozó - ismét csak szerződés formájában - felárat kérhet és kaphat a szolgáltatást Igénybe vevő polgártól, ami azonban csak a többletszolgáltatás tételesen kimutatott elvégzéséért jár. Lényeges kérdés, hogy az ön- kormányzatok, illetve a pénzintézetek alacsony kamatlábbal kamatmentes kölcsönt, illetve té- rítetlen segélyt nyújthatnak az egyéni vállalkozóknak a szociális szolgáltatás céljaira készülő beruházásokhoz, épületek, helyiségek felújításához. (t) A hercegnő is vállalkozik Gloria von Thum und Taxis, a 30 éves, nemrég megözvegyült és eddig csak a nyugati pletykalapokban szereplő arisztokrata fenegyerek 15 milliárd schilling vagyon teljhatalmú ura. Férje halála után felhagyott az eddigi nagyvilági és sokszor botrányokkal tarkított életvitelével, szorgalmasan biflázza a közgazdaságtant és az adóügyeket, megpróbálja kormányozni birodalmát. Kicserélte a vállalkozása- 7 kastély, 32 000 hektár föld és erdő, ingatlanok, serfőzdék, fűrésztelepek, bankok, vállalatok, ipari érdekeltségek az NSZK, Brazília, Kanada és USA területén- eddigi vezetőit, akik több száz millió schilling adósságot termeltek ki az elmúlt évek alatt. Célja, hogy mire hétéves fia nagykorú lesz, adósságok nélküli birodalmat vehessen át. SzF
