Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-06 / 49. szám
Csa tornalakók hűvös barlangjaid üresek csonthéjú kagylók a parti fövenyen az időjárást sem figyeled lassan húzódik észak felől elképzelt könnycsepp a rojtos éveken s ereszkedik alá mint liliomszirmon a harmat tennietlen kövületeken de lesz még tengerzúgás is egyszer lényből lénybe átmásoló fogódzó szótalan nász lampionok kerti székek véges ékek egy másik világtól melynek omló hozományaként már végleges a kiközösítés * Vajdasági magyar költő *' Németh István FEHÉR HÁZ című tárcáját a napi Új Szó november 22-iki számában közöltük fagyos viskók ámyéktalan menhelyein gyűrd vissza rajongásod ez most a keret ha feladod küldd el mielőbb azt aki szeret vagy iramló pisztráng-rajban ússz el hozzá amíg lehet ők ketten utaznak így is vonatablakból sárga-fény vigyázva betakarod kulcsos szemekkel szóra bírod ami rétegesült osztható vagyonod s mondod ismét hogy hallja nékem is jó vagy nékem is jó meleg vagy mindent tudsz amit akart átruházod ami megmaradt s ahogy gördül elágazón mondataid botladoznak elterülnek bár kimutathatatlan az alattomos vegyszer mely máris ott éktelen-kékül hintókkal álmodó arcán a sebhely a szóárnyék is csak megtévesztő hadmozdulat a kötéltánc-lét-kitérő után járjál csak mélyen a földeken járkálj -csali járkálj csak Fehér falak, Vajon véget ér-e egyszer a kö- téltánc-lét? vagy már végleges a kiközösítés? - amint azt Sinkovits Péter versbe szedte Csatomalakók című versében. Mert lassan már a kötél is elfogy a talpunk alól, és elmenekül a szerbekkel, a horvá- tokkal együtt a jugoszláviai magyarság színe-java is. írók, művészek, újságírók, mérnökök, munkások és parasztok vették kezükbe a vándorbotot, s odahagyták a szülőföldet, a családot, vállalván a véglegesnek tűnő kiközösitést is inkább, semmint azt, amivel a XXI. század küszöbén odahaza kecsegtetik. A dédelgetett hamisgyöngy-tör- meléktől megszabadulva íróink és költőink a formanyelvi gyakorlat merevségétől megszabadulva már nem is a nemzet, illetve a kisebbség létkérdéseinek a hagymáját kezdték hámozni, hanem az egyén, az egyes ember megmaradásának az esélyeit teszik mérlegre, s végül eljutottak oda, ahova az egész közösség is: vagyis az esélytelenség felismerésének a bénító bizonyosságáig. Ezen a ponton a nemzethalál örvénye zúg, dübörög, s az „elérni egymást“ hamleti célja elrepült angyalszárnyon. A félelem, a szűkölő rettenet József Attila-i „csontcsöndje“ tétlenségre dermeszti az iró, a költő, a művész szellemét, s ritka megszólalásait az ébredés utáni sivárságtól való didergés me- redtsége, a „nincsen se kint, se bent“ kegyetlen döbbeneté hatja át. A világtól fenyegetett költő már nem személyiségének integritását őrzendő menekül a vershez, hanem a végső elnémulás iszonyatát taszítva vacogja a szavakat. Ez már rég nem a „csak ami lesz, az a virág, / ami van, széthull darabokra“ József Attila-i reménytelensége. Amit húsz évvel ezelőtt fakuló nevek Domokos István Kormányeltörés- ben című versében megfogalmazott, az most beteljesült rajtunk: „Portable hazá“-vá olvadt a világ körülöttünk, az élet hazátlan életté, a kisebbségiek pedig Európa mostohagyermekeivé árvultak el benne. Fenyegető, veszedelmes szörnyetegként tornyosul fölénk a haza, s költőink, így Sinkovits Péter is, közéleti versben fogalmazza meg a ki segít, ki könnyít rajtunk, rajtunk, kiknek istene, mint érezzük nap nap után, félúton elveszett kétségbeesését. Németh István** írásainak életterei a vajdasági síkság megalapuló, úttalan vidékei, az egy-két házsorból álló települések, s ezek közül is leginkább az élet és a történelem, a változás és a fejlődés törvényei által kihalásra ítélt kis falvak. Németh Istvánt azonban sohasem a vidék indítja írásra, hanem a vidék embere. Még akkor is, amikor egy fehér házat jár körül írásában, akkor is az emberről, a hiányzó emberekről beszél. Azokról az emberekről, akik már meghaltak, s akiknek utódai elvándoroltak vagy meg sem születtek. Ebben az ember nélküli tájban az életnek jószerével már csak a nyomai ébresztik fö! az emlékezetet, azon keveseknek az emlékezetét, akik az egykor volt virágzó élet emlékeit halványan őrző és egymás után fűbe omló sírkövekről még olvasni tudnak. Németh István is tudja, hogy csupán házaik fehér fala és nevük marad fönn még egy kis ideig, mint a novemberi avarfüst, amely a márványkövek nyúlánk derekát körülöleli. S mikorra ezeket is megrogyasztja az idő, halottaink bozontos szemöldökéről elhessenti majd az örök álmot egy boldogabb nép, amely feltöri a rájuk boruló öröknek hitt fűszemfedőt. Bálint(h) Sándor OHaHMnBaUBWMMi északi hegyek lábánál, ahol az erdőket lassan privatizálják, fekszik Ámoksivárd. A falu hegyes-völgyes határának egyik félreeső része a Pokolbugyor néven ismert völgykatlan. A jellegtelen helyet a Hebrencs patak két egyenlő részre osztja, maga a Pokolbugyor kicsiny rét és gyalogbodzával benőtt dombhát keveredése, melyet mély szakadék választ el a hegylábra mászó erdőségtől. Történetünk kezdetén a réten futballpálya terül el, az ámoksivárdi labdarúgó együttes - az ÁLÉ - szurkolói göcsörtös akácfából készítették a futballkapu- kat, keretük kubista elemekkel gazdagítja a táj arculatát. A bodzával benőtt dombháton csiperkegomba, bürök, ökörfarkkóró és kecskerágó termett, itt legeltette juhait a szövetkezeti bacsó. A szakadékot a környék szeméttelepnek használta, a hosszú árok évek során megtelt a legválogatottabb hulladékkal. Felső végén, ahol a szakadék a dombokba torkollt, a penészvirágos tisztáson elhullott házi állataikat temették el az ámoksivárdiak. Végkimerültségben kimúlt lovakat, felfúvódott teheneket és borjakat, sertésvészben elhullott disznókat. Ez volt a falusi dögtér. A Hebrencs patak sem maradt kihasználatlanul, álmosan csörgedező vizében mosták sáros gépeiket a traktorosok. Valójában tehát nem haszontalan hely a Pokolbugyor, mégis azt kell mondanunk, hogy mindezek ellenére istenverte, elhagyatott és kihasználatlan határrésznek számították és nem sokat törődtek vele az emberek. A községházán azonban — akkor még Nemzeti Bizottságon - megjelent Bambaróczky Jaroszláv. A totalitás utolsó esztendeiben történt. Járó, ahogy a felesége, Rézi asszony szólította, nagy tervekkel jött, tárgyalt a helyi vezetéssel, és némi segítőkész járási ismeretség és jóindulatú kerületi támogatás birtokában 99 évre bérbe vette a Pokolbu- gyort. Mindenki azt hitte, megbolondult! Az állambiztonsági szervek pedig- idővel kiderült - másképp gondolkodót sejtettek benne, aki vidéki magányában a rendszer megdöntésén spekulál. Nem csoda tehát, hogy a bérlő személyét már a kezdetektől általános és mindenre kiterjedő érdeklődés vette körül. Az idő tájt a politikusok — a peresztrojka kezdetén - a gazdaság átépítéséről tárgyaltak, az újságok pedig a vállalkozói szellem fellendítéséről közöltek gyújtó cikkeket. A törvény engedelmével lehetett már sertést hizlalni és disznótort rendezni, de a hízókat akár a piacon eladni, azonkívül házinyulat szaporítani és birkát legeltetni. Mindenly szabadon fejhetett kecskét. Bambaróczky Jarosláv beköltözött a Pokolbugyorba. Takaros faházat épített és vállalkozni kezdett a feleségével, Rézivei. Ennek következtében két év alatt négy gyermekük született — mindkét alkalommal ikrek —, a falusiak megfigyelték, hogy a Pokolbugyor felett a békés, teremtő életre utaló, álmos füstfelhők lebegnek. Jó gazdasszony Rézi asszony!- gondolták az emberek. A Pokolbugyorban egyszerű és becsületes, de nagyon eredményes termelői tevékenység és vállalkozói sikersorozat kezdődött. Bambaróczky népes kecskecsaládot telepített a gyalogbodzával benőtt dombhátra, egy bakkecskét, két nőstényt és négy gidát. A kecskék lelegelték a porcfüvet és a kecskerágó bokrok fiatal hajtásait, s az anyák annyi tejet adtak, hogy Rézi asszony folyamatosan hordhatta a piacra a kecsketúrót. A Hebrencs patakba botos kölönté- ket, haramiarákokat és tengeri csikókat telepítettek, ahol pedig az erecs- ke kiért a dombok közül, egyszerű, de nagyteljesítményű aranymosó maimocskát épített a vállalkozó. A rétet sem hagyta kihasználatlanul! Bevetette ricinusbogyóval és édesvízi herkenytűvel, a bő termést kaszálta, szárította és főzte, s az így nyert léből kiváló minőségű béltisztító és székrekedés-mulasztó szert állított elő, melyet Bambaróczky Titka né■HHnHHMWHaHi ven hoztak forgalomba. A rétecske e célra elhatárolt szegletében nemesített és hizlalásra szánt bölömbikákat neveltek. Hátra volt még a szakadék! Természetesen nem maradhatott kihasználatlanul, annál is inkább, mert a vállalkozó részére fontos, nehezen beszerezhető nyersanyagokat tartalmazott. A hulladékot kezdetleges szemétégetőjében finom zsarátnokká hamvasztotta, nemes hamvúra hűtötte, lúgozta és dúsította, kecskebogyókkal és bölömbikalepénnyel gazdagította, és olyan jó minőségű biohumuszt állíDUBA GYULA tott elő, hogy az ezzel trágyázott zöldségei - fólia alatt lósóskát és gigászi tormát termesztett - szemmel láthatóan híztak és növekedtek. Feltárta az elhullott állatok temetőjét is - szóltunk már a dögtérről —, valóságos archeológiái ásatásokat végzett, és a kiásott csontokat megőrölve, némi éticsigafőzet és sivatagi bolhakeverék hozzáadásával kiváló tápanyagot állított elő a Hebrencs patakban növekvő botos kölönték- nek. És a Pokolbugyor hegyes részei, az erdők? A hatalmas beléndekfá- kat, őspáfrányokat és bükköket kivágta, a hegy gyomrából pedig mészkövet fejtett. Rövid kísérletezés után olyan faszenet és meszet égetett ősi népi módon, melyekkel a nyugati piacokra is betört és tisztes haszonra tett szert (devizában). Ekkor fogadta fel első alkalmazottait. Fizikai munkára egy elsöosztá- lyú súlyemelőt, volt olimpiai bajnokot, főkönyvelőnek pedig egy okleveles programkészítőt, akinek beszerzett egy Sony zsebkalkulátort és egy - egyelőre emlékezet nélkül is működő - házi számítógépet. Lám, már akkor is a jövőre, a kibernetikus forradalomra gondolt Bambaróczky Jaroszláv! , , Az ámoksivárdiak megállapították, hogy a vállalkozó már nem ócska kerékpárján jár üzleti ügyei után, hanem egy használtan vásárolt, ám nagyon jó állapotban lévő, zömök teherautón. (Amerikai farmerek használnak ilyet a prérin.) Azonkívül az emberek azt is tudomásul vették, hogy a Pokolbugyor felől állandó, halk zúgás hallatszik. Szorgalmas üzem munkazaja, melyben folyamatos a termelés! A táj felett pedig finom párák és halvány füstfelhők lebegnek. Ebben az időben állt meg a völgy bejáratánál az első, pozsonyi rendszámú, fekete 613-as, melynek négy utasa volt. Nemsokára csukott teherautók érkeztek és begördültek a völgybe. Lerakták terhüket, majd távoztak és ismét visszatértek. A völgy felett helikopter körözött. Lelógó drótkötél segítségével nagy, súlyos tárgyakat helyezett át egyik helyről a másikra. Közben fémes csattanások hallatszottak, vaslemezek puffantak, tartályok kongtak. A vállalkozó pedig újabb munkásokat szerződtetett: egy hegymászót, két könnyűbúvárt, három földmérőt, négy hólapátolót és öt német juhászkutyát. Váltig törhették fejüket a környék lakói: milyen jellegű termelés folyik a Pokolbugyorban, melyhez ily változatos képességű szakemberek szükségesek? Viszont kétségtelen, hogy a Pokolbugyor KFT-röl akkor már mind belföldön, mind külföldön tudtak és egyaránt sokat beszéltek. Bamba- róczkynak folyószámlája és devizaalapja volt a Nemzeti Bankban. Ezért már senki nem csodálkozott, amikor a völgy bejáratában épített őrház- előtt megállt az első, prágai rendszámú, sötéten csillogó Bavorák. Aztán bécsi autócsodák ■■■■■■■HnnUHHHHHMI jöttek, majd a völgyben landolt az első nyugati magánrepülögép. A völgy felett pedig állandóan ködszerű, párás füst gomolygott, időnként vakító fények villantak benne, a Pokolbugyorban tüzes istennyilák vagdalóztak. Bambaróczky Jaroszláv pompás mélyvörös Mercedesen közlekedett. Rézi asszony pedig Favorit Combin járt bevásárolni s vitte a piacra az árut. A vállalat gépparkja két Zetor traktorból, három teherautóból és egy helyből felszálló - angol rendszerű - teherszállító repülőgépből állt. Beszélték, hogy a tervek szerint dupla sínpáros szárnyvonalat építenek a völgykatlanba, amely az országos — és világ — piac eleven vérkeringésébe lesz hivatott bekötni a Pokolbugyort. Aztán kirobbant és lezajlott a bársonyos forradalom. Mindenféle független kezdeményezések születtek. A társadalom lerázta magáról a totalitás igáját és a szabadság útjára lépett. A nép az emberi jogok jegyében megválasztotta a többpártrendszerhez illő parlamentet, amely súlyos törvényekbe iktatta a javak visszaszolgáltatását eredeti tulajdonosuknak, valamint a szabad vállalkozás szentségét, és mélységesen elítélte a régi rendszer elnyomó hatalmát és amorális cselekedeteit. íme, eljött Bambaróczky aranykora, vélték az ámoksivárdiak,. az ő igazi napja végre felvirradt! Mert neki csak jó lehet, ha az országra rázúdul a korai kapitalizmus és a vállalkozói piacgazdálkodás korszaka. Legalább nem kell szocialista vállalkozónak kendőznie magát, nyíltan nagy nemzetközi üzletember lehet! Hej, Bambaróczky, most mutasd meg, mit tudsz! A dolgok azonban másként alakultak. A demokrácia valamiért megorrolt Bambaróczkyra s a fenA BAMBAftPCZfy-BOJ&Ny % ♦ I V ímmmm ■BREHHHfl sőbbség üzleti sil kor nyílt sítették, eléggé a hoz ?£a kívánato Tény,ho törpefók patakba kekkel k nás adó- gasba ny az ámok lés igény fonössze egész vi lágcentn formáció mács, né lághírű i jelenléte az üzleti ackutató dentális súlyt fék Fénye hette el ellenőrzi dalműnk nyilváno voltakép Az éli goztak. takban a ai törpef vegyileg Titka ne a bölöm sát. Vért hangos a kecske esetben i ként be\ biohumu geri esik ket,^aj hog^co esetén 1 ütőképe: Az azonban leményt. közlések nisztériu
