Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-06 / 49. szám
ilasúrnap- f •f „Az olyan betegség, amelyet a titok homálya fed, és amely kóros rettegést kelt, morálisan, illetve a szó szoros értelmében is fertőzővé válik. Ezért van aztán, hogy a rákban szenvedő emberek meglehetősen nagy százaléka egyszer csak azon veszi észre magát, hogy rokonai és barátai kerülik... Mintha a rák a TBC-hez hasonlóan ragályos volna. A titokzatosnak és rosszindulatúnak bélyegzett betegséget óhatatlanul véteknek, a tabuk megsértésénél is nagyobb bűnnek érezzük. Az emberek úgy érzik, hogy az ilyen betegségnek már a neve is mágikus erejű... A megnevezés, mint olyan, önmagában még nem megalázó és átkos dolog, de annál inkább a »rák« elnevezés. “ (Susan Sontag: A betegség mint metafora)- Az ember idejének csak egy részét tölti a munkahelyén. Megbetegedés esetén honnan lehet tudni, hogy ..ki a hibás“: az egyén vagy a munkahely?- A statisztikák egyértelműen bizonyítják, hogy az azbeszttel, arzénnal, benzollal, krómvegyületekkel, nyersolajjal dolgozók, a cipő-, bútor-, gumigyártásban részt vevők, az ércbányászok, az aszfaltozok között - és még hosszan sorolhatnám a veszélyes anyagokat és munkafolyamatokat - jóval gyakoribb a rák előfordulása, mint egyéb helyeken. A baj gyökere valóban nehezen ragadható meg, hiszen a lakás- és életkörülmények, a káros szenvedélyek is sokat számítanak abban, hogy a munkahelyi rákkeltő A daganatos megbetegedések a világ fejlett országaiban is a második helyen szerepelnek a vezető halálokok között. Jelenleg háromszáznál is több, különféle rosszindulatú daganatos megbetegedés fordul elő. Ebből eredően nincs egyetlen elméleti orvosi alaptudomány, amely ne foglalkozna a rákere- ' detü megbetegedések kérdésével. A szakmai érdeklődést általános figyelem övezi a közvélemény részéről is. A rák még mindig a legfélelmetesebb betegségek sorába tartozik, és miután a daganatos halálozások ötven százalékáért a különféle áttételek a felelősek, sokszor valóban visszafordíthatatlan a folyamat... Ugyanakkor a lakosság egészségügyi kultúrájának megváltoztatása, a szélesebb körű ismeretszerzésnek, a félreértések és homályok tisztázásának mégis el kell vezetnie ahhoz, hogy egyre több daganatos beteg - a korai felismerés nyomán - túlélje a rákot, sőt: meggyógyuljon. Mindezt Kettner Tibor professzor, a Dániában élő, ám apai ágon kassai származású rákkutató mondja, aki a hazai onkológusok egy szakcsoportjának meghívására a közelmúltban Pozsonyban is járt.- Professzor úr, valóban csak félnünk lehet a ráktól?- Nem félni, hanem tenni kell ellene!-Tenni?! Hogyan és mit kell tenni... Pontosabban: mit ¡ehet?- Sajnos, Nyugaton is kevesen tudatosítják, hogy a rák olyan betegség, amely gyógyítható is; főként azonban megelőzhető. Például rendszeres szűréssel, valamint az életmód okos megválasztásával, illetve megváltoztatásával. Mindez ma már lassan köztudomású, az emberek mintha mégsem akarnának tudomást venni róla. Ez pedig óriási kár, mert ha sikerül idejében elcsípni a sejtek kóros burjánzását, akkor a megfelelő kezelésre is jó esély van.- ön vajon hogyan látja: Csehszlovákia hol helyezkedik el a világ rákkutatásában és gyógyításában?- A középmezőnyben. A diagnosztikus eszközöket és a sugárterápiás műszereket tekintve az anyagi korlátok behatárolják nyilván a lehetőségeket, ugyanakkor a csehszlovákiai szakemberek elsőrangúan képzettek. A prágai, brünni vagy a pozsonyi kutatóknak és orvosoknak nagyon jó hírük van a világban. Elsősorban azért, mert a figyelmük időben fordult a rák megelőzése és korai felismerése felé; ennek kapcsán pedig a kór kialakulását közvetlenül megelőző állapotok fölismerésére is többféle módszert dolgoztak ki. Olyanokat, amelyekkel már e sokarcú betegséget megelőző állapot is tetten érhető.-Laikus szemmel nézve ez azt jelenti, hogy már akkor is közbe lehet lépni, amikor még nem következett be a tartós és visszafordíthatatlan sejtkárosodás? Vajon hol kereshető hát a baj - ha az még nincs is?...- Elsősorban például az életmódban, illetve az olyan munkahelyeken, ahol az emberek - mai ismereteink szerint - rákkeltő anyagokkal dolgoznak; vagy pedig ott, ahol olyan kémiai folyamatok zajlanak le, amelyek ugyancsak felelősek a rák kialakulásáért. Gondolom, kevesen sejtik, hogy a mindennapi környezetünkben mintegy hatvanezer kémiai anyag vesz körül bennünket, s köztük néhány százról tudjuk, hogy emberben s állatban egyaránt rákkeltő hatásúak. A WHO, azaz az Egészségügyi Világszervezet 1982 óta külön listán szerepelteti az úgynevezett humán rákkeltő anyagokat és gyártási folyamatokat.- Riporterként, országjárásaim során, rengeteg dologról hallottam már, hogy rákot okozhat: de azt nem tudtam meg sehol, hogy létezik nemzetközileg elfogadott, hivatalos lista is ezekről az anyagokról... — Nézze, nyilván maga nálam is jobban tudja, hogy önöknél a titkolódzás a korábbi rendszer egyik „természetes“ velejárója volt. Ezzel szemben jómagam is annak vagyok a híve, hogy a különféle vegyi anyagok veszélyessége nyilvánosságra kerüljön. Persze, arra azért vigyázni kell, hogy a ráktól való félelem ne fokozódjék a lakosság körében.- Őszintén szólva, nem is igen hiszem, hogy attól bárki pánikba esik, ha lát egy listát az egészségre ártalmas vegyi anyagokról. Hadd érveljek például a dohányzással: köztudott, hogy mennyire rákkeltő hatású, ám a megrögzött dohányosok e veszély tudatában sem hajlandók leszokni a cigaret- tázásról...- Tulajdonképpen minden emberben keletkeznek daganatpotens sejtek. Hogy lesz-e belőlük daganat, az nagyon sok mindentől függ. Ha ugyanis valamennyi rákkeltő anyag ki tudná fejteni hatását, mindenki rákban halna meg. Erről azonban szó sincs. A szervezetnek rendkívül körültekintő, találékonyan ellenőrző, mondhatnám: javító apparátusa van a sejtek lázadása ellen. Ha ugyanis jól működnek ezek az őrködő enzimek, akkor kiiktatják, blokkolják a szervezetben a sejtek lázadását segítő „rossz utasításokat“. Tudni kell azonban, hogy az ily módon őrködő enzimek kapacitása véges, és nem is mindenkinél egyforma erősségű. A probléma itt kezdődik. Ugyanazt a hatást az egyik ember könnyedén kivédi, míg a másik - mondjuk egy legyengült szervezetű alkoholista, vagy egy javíthatatlan dohányos - védtelen vele szemben. hatásoknak valaki ellent tud-e állni vagy sem. Világszerte egyértelműen kimutatható, hogy a fejlett vegyiparú oszágokban - a fejlődéssel párhuzamosan - nőtt a rák előfordulásának gyakorisága.- Mi hát a megoldás? Valamennyi rákkeltőnek minősíthető anyag nem vonható ki a forgalomból: s bizonyos veszélyes gyártási eljárások sem cserélhetők ki egyhamar veszélytelenekre. Mindennek tudatában akár úgy is mondhatnám: önmagában már az élet is eléggé veszélyes üzem...- Valóban tudomásul kell venni, hogy vannak olyan munkahelyek, ahol az emberek daganatkeltő anyagokkal dolgoznak. Szerencsére, a rák csak a hosszan tartó mérgező hatások eredményeként alakul ki - sokszor nyolc-tíz évvel a rákkeltő hatást követően. Ezért munkahelyi ártalomnak, illetve munkahelyi ráknak pedig csak az tekinthető, ha minden egyéb hatás kizárható, vagy ha a „bűnös“ kémiai anyag bizonyítottan hosszú ideig jelen volt ott, ahol az illető dolgozott. Döntő lehet az időtényező is, hiszen a munkahelyi fluktuáció még jóval a rák kialakulása előtt máshova sodorhatja az illetőt. Ennek tudatában például köny- nyebb megérteni, hogy a hosszú lappangási idejű génkárosodások mérése nemcsak a volt keleti blokk országaiban, hanem világszerte is igen kezdeti kutatási szakaszban van, s az eredmények gyakorlati alkalmazása a fejlett ipari országokban sem terjedt el még igazán.- Eszerint az egészséges embereket kellene rendszeresen vizsgálni. Vajon reális-e ma a rák előtti állapot kimutatásának, kimutathatóságának programja, ha még a korai rák kiszűrése sincs megnyugtatóan megoldva?- Jogos a kérdés, és ismét azt kell mondanom: nemcsak Csehszlovákiában... Magam sem gondolom azt, hogy egyik napról a másikra minden „gyógyító“ erőnket a megelőzés szolgálatába állíthatjuk. Hiszem viszont azt, hogy lassan mindenütt bekövetkezik az a szemléleti változás, amely nem csupán Beszélgetés a rákkutatásról a bajok elhárítására összpontosít, hanem egyre inkább létrejöttük megakadályozását tekinti fő feladatának. Hosszú távon mindenképpen ez a gazdaságosabb megoldás.-Ez a megközelítés végre vajon megoldást hoz a rákra való hajlam, precízebben a rákrizikó biztonságos megítélésében?- Komplex módon aligha, hiszen soha nincs olyan módszer, amelynél jobbat ne lehetne kitalálni. Ez az érem egyik oldala. A másik oldalon viszont látni kell, hogy maguk az emberek, a környezetért felelős szervek, vállalatok és intézmények is rengeteget tehetnek, illetve tehetnének a rák megelőzéséért, az egészséges életért. Gondolok itt a környezetszennyezésre, a munkavédelem megoldatlan problémáira, továbbá a dohányzásra, alkoholizmusra, egészségtelen táplálkozásra, mozgásszegény életmódra, és még sorolhatnám a dolgokat. Az emberek nagy általánosságban ma is tudják: ahogyan élnek, az nem egészséges; változtatni azonban nemigen tudnak vagy akarnak rajta. Talán mert a változtatás értelme és célja nem eléggé nyilvánvaló. Kiki azt hiheti, hogy a különböző veszélyek őrá éppen nem érvényesek.- Ha a rákkutatás eredményei, a kór megelőzésének módszerei általánosan elterjednének, akkor ez elégséges okot szolgáltatna ahhoz, hogy az ember változtasson az életmódján?- Tény, ahhoz, hogy a különböző vizsgálati módszerek az egyes emberek sorsának megítélésében perdöntőek legyenek, még számos tapasztalatra van szükség. Az eddigi elért eredmények értékelésével kapcsolatos gyakorlati döntések meghozatalával viszont nem lenne szabad várni. Ez azért is sürgető feladat, mert a daganatos megbetegedéseket már ma sem helyes gyógyíthatatlannak mondani, hiszen mintegy negyven százalékukat véglegesen gyógyítjuk. A gyerekkori daganatok esetében ez az arány a hatvan százalékot is eléri. Emellett jelentősek a bőr-, a méhnyak-, az emlő-, a prosztata-, a here- és más rákmegbetegedések gyógyításában elért eredmények. Ezek a könnyebben megközelíthető, korábban diagnosztizálható daganatfajták. Más daganatok esetében a gyógyítói tevékenység még nem ilyen színvonalú, de a közeljövőben már ezekben a kórképekben is lehetnek eredmények, mint ahogy - hadd példálózzam ezzel - az egyik legrettentőbb rákfajta: a csecsemő- és gyermekkori leukémia terén is éppen a legutóbbi két évtizedben sikerülr kiváló sikereket elérni. A tényeket és a háttéradatokat innen szemlélve senki sem mondhatja, hogy a rák gyógyíthatatlan betegség lenne. Az ezredfordulóra talán már a hetvenszázalékos gyógyíthatóság is elérhető lesz!- Gondolom, ez az a pont, ahol a rákot övező misztikus homály eloszlatásának jelentősége kerül előtérbe. Befejezésül hadd kérdezzem hát meg, vajon az ön véleménye szerint helyes-e titokként kezelni ezt a kórt; sőt, olykor egyenesen magára hagyni vele a beteget?- Nemcsak időszerű, hanem érdemes és szükséges is nyíltan beszélni a rákról. Például arról a tényről, hogy világviszonylatban emelkedik a vastagbél- és a végbélrák, ami nyilván a túlzott szeszfogyasztáshoz és az elhízáshoz kapcsolódik. A táplálkozási szokások megváltoztatása így mindenkinek a legszemélyesebb érdeke. Tény az is, hogy az az ember, aki tesz a betegsége ellen, annak jobbak a kilátásai, mint annak, aki depresszóba süllyed. A jövőben ezért sokkal többet kell majd foglalkozni a rákbetegek személyiségével, lelkivilágával. Olyan kapcsolatot kell teremteni a beteggel, amelyben partnernek érzi magát, s műveltségi szintjének megfelelően elmagyarázni, miről van szó. Persze, vannak az általánostól eltérő esetek, akik egyszerűen nem akarják tudni, mi bajuk van. Mindez azt jelzi: együtt is lehet élni a rákkal, de ez mind a beteg, mind az orvos, mind a család részéről sok türelmet kíván. Főleg szeretni kell a beteget. E bizalomerősítéshez szinte pótolhatatlan a gyógyult betegek közreműködése, hiszen ők bizonyítják, hogy a rákban nemcsak meghalni lehet! Ez a betegség az, ahol semmit sem szabad csak a minden vagy semmi alapon megítélni. Ez az a szempont, ami egyúttal a daganatos betegek rehabilitációjának és tartós gondozásának szükségességét is felveti; s ezzel a területtel már nemcsak az egészségügyi szakemberek, hanem társaságokba és ligákba tömörült laikusok is foglalkoznak. Ez pedig azt jelzi, hogy a rák elleni küzdelem nemcsak az egészségügynek és a tudományos kutat'' nak, hanem az egész társadalomnak ? data. Miklós' 991, XII. 6.
