Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-29 / 48. szám
úeujgsep * 9 1 A következő hét jeles napja december 4. - Borbála, ügy mint Andráshoz, így régente ehhez a naphoz is különféle szerelmi jóslások kapcsolódtak. Régente - a bányászokon, tüzéreken kívül - Borbálát tekintették védőszentjüknek a hajadonok is. A december 4-én lemetszett és vízbe tett cseresznye- vagy más fa ága, ha karácsonyra kivirágzott, férjhezmenést jelentett. A „Borbála-ág" hajtatása - ha nem is szerelmi jóslásként - ma is dívik, s más vágott virág híján szép dísze lehet lakásunknak. Hajtatásra leginkább az aranyvessző („aranyeső“), a mogyoró, a húsos som ágai alkalmasak. A szabadból behozott ágat először néhány percre áztassuk be langyos - 30 C-fokos - vízbe, így biztosan „felébred“, s karácsonyra, szilveszterre virágba borul. Miklós napját - december 6-át - évről évre, ma is mindenki megünnepli. Ha a fák gondozását, a csemeték telepítését már befejeztük, akkor künn a gyümölcsösben már nem sok munkánk akad. Ha maradt még néhány csemeténk, akkor azt most már feltétlenül vermeljük el. Kezdjük el a madarak etetését. Az etető sohase maradjon eleség nélkül, azt tavaszig folyamatosan pótoljuk. Ha erről megfeledkezünk, akkor jobb lett volna, ha az etetést el sem kezdjük. Az énekesmadarak hamar odaszoknak, s mivel hiába várják az élelmet, legyengülnek és elpusztulnak. Folytassuk a kerti szerszámok javítását, konzerválását. Ne feledkezzünk el róla, hogy a permezetőgépek több alkatrésze rézből készül, s ezek az erősebb fagyok hatására elrepednek. Permetező- gépünket ezért fagymentes helyiségben tároljuk! A héten is vizsgáljuk meg a tározóban lévő gyümölcsöt, a romlófélben lévő példányokat távolítsuk el. Sokan foglalkoznak fejessaláta hajtatásával. A saláta november végétől január elejéig vethető. Ha a vetést már novemberben elvégeztük - és a növénykék szépen fejlődnek -, tüzdelésüket tovább már ne halogassuk. Figyeljünk oda az öntözésre; ügyeljünk rá, hogy a víz a talajt és ne a leveleket érje. Ritkábban öntözzünk, de ilyenkor nagyobb vízadagot juttassunk ki egyszerre. Fordítsunk gondot a zöldségtározókra - prizmákra. Ha a szokásosnál melegebb van, bontsuk meg a prizmát, s így szellőztessünk. Nagyobb fagyok idején növeljük a takaróréteg vastagságát. Tartósnak ígérkező esőzéskor a prizmát takarjuk le fóliával. Ne feledkezzünk el a díszfák, díszcserjék fagyok elleni védelméről sem. -rJégvirágok közt virító jácint Nemcsak a „Borbála-ágat“, de hagymás-gumós növényeket is hajtathatunk lakásunkban. A hajtatás tulajdonképpen nem más, mint egy-egy növény rendellenes időben történő virágoz- tatása. Kerti dísznövényeink közül erre például a jácint alkalmas. Az elvermelt jácint hagymáit szedjük fel, tisztogassuk, s öntözzük jól meg, illetve rövid időre áztassuk be langyos vízbe. Utána a hagymákat helyezzük öblös szájú üvegbe (pl. egy ún. Erlenmeyer-féle lombik szájnyílásába), melynek vizébe késhegynyi konyhasót keverünk el és 1-2 darab faszenet dobunk. Az üveget 6-8 hétre állítsuk sötét, hűvös helyre, hogy gyökerei, az edényt behálózzák. Mikor ez megtörtént, vigyük át meleg helyiségbe, ahol a növényt - mindaddig, míg a bimbók meg nem jelennek - a fénytől papírsüveggel kell védenünk. Bimbózáskor távolítsuk el a takarást, s a hajtatott jácintot állítsuk világos, de naptól védett helyre. Hasonló módon cserépben, moha közé ültetve is hajtathatjuk a jácintot, közben ügyeljünk rá, hogy a vírágcserép alatt lévő tálkában mindig legyen víz. P. R. (A szerző rajza) December végéig rajzik! A kis-téliaraszolólepke nősténye, lárvája s annak kárképe (A szerző rajza) Az év „utolsó" veszélyes kártevője, amellyel a gyümölcsösökben számolni kell a kis-téliaraszolólepke (Operophthera brumata). Ez, mint a neve is mutatja az ősz végén, a tél elején jelenik meg és rajzik. Főleg az elhanyagolt gyümölcsösökben jelenik meg. Elszaporodása általában tízévenként - elsősorban a hegy- és dombvidékí, tölgyesek, gyertyánosok közelében telepített gyümölcsösökben - várható. SZÁRNYATLAN NŐSTÉNYEK A faj felismerését nagyon megkönnyíti, hogy nőstényeinek szárnya csökevényes. Színük szürkésbarna, nagyságuk 5-10 mm. A rövid, keskeny szárnyakon két sötét harántsáv van. A hímek nagysága 15-17 mm, szárnyuk fesztávolsága 25-30 mm. Első szárnyának színe sárgás- vagy barnásszürke, melyet sötétebb zegzugos vonalak tarkítanak. A második szárnypár jóval világosabb, csaknem fehér, rajzolata nincs. A nőstények 200-400 petét raknék. Erre ősszel és a tél első felében a rügyek közelében kerül sor. A peték oválisán ■megnyúltak, színük először zöldes, majd vörösre változik. A kis hernyók kora tavaszi kelése előtt a peték ólomszürkék. A hernyók jellegzetes araszoló mozgásukról, sárgászöldtől fűzöldig változó színükről jól felismerhetők. A be- bábozódás előtt 25 mm-es nagyságot érnek el. A kifejlett hernyók a talajra ereszkednek, s annak felső rétegében bábozódnak be. A báb szövedéke világosbarna, s hozzá a lárva apró talajrögöcskéket erősít. Rajta két rövid kítinnyúlvány látható. Az imágók (lepkék) csak október elején - pontosabban az első őszi esők beálltával - bújnak elő. Először a hímek, s néhány napos késéssel a nőstények jelennek meg. KÁRTÉTELE A kis-téliaraszoló hernyói mindenevők. A mandulát, őszibarackfát ritkán károsítják, a cseresznye- és az almafa leveleit viszont szeretik. A frissen kikelt lárvák elsősorban a rügyeket, majd az apró gyümölcsöket odvasítják, a virágokat rongálják. Később súlyos károkat - esetenként tarrágást - okoznak a lombozatban. Főleg éjszaka táplálkoznak. A tarrágásnak nagyon veszélyes következményei vannak, mert ilyenkor később az alvórügyek kihajtanak, Így a fa legyöngül s ezzel érzékenyebbé válik a fagyokra. Az ilyen fát a többi rovarkártevő is erősebben károsítja. ELŐREJELZÉS ÉS VÉDEKEZÉS A lepkék rajzásának, s így a faj szaporodásának a hosszú, meleg és csapadékos ősz kedvez. Ezt viszont a következő év esetleges hideg, csapadékos tavasza és a kései fagyok ellensúlyozhatják. Októbertől december végéig hatásosan és környezetkímélő módon védekezhetünk ellenük ún. hernyófogó övékkel. Ehhez mindössze egy 15 cm széles kemény papírból készült hernyófogó enyvvel bekent övre van szükségünk, melyet mellmagasságban erősítünk a fa törzsére. Az enyvet úgy kenjük föl - s hetente úgy újítsuk fel -, hogy alul és felül 2-3 cm-es sávot szabadon hagyunk. A hernyófogó övék nemcsak a nőstények gyérítésére, de a várható tavaszi kártétel - a hernyóállomány nagyságának - előrejelzésére is szolgálnak. Ha egy-egy övön 5-10 csökevényes szárnyúi!) Példányt találunk, akkor bizony tavasz- szal erős rágással, ebből adódóan vegyszeres védekezéssel kell szá- • molnunk. A petéket téli lemosó permetezéssel, a bebábozódott állományt pedig nyáron - talajforgatással - gyérít- hetjük. A permetszerek közül tenyész- nyugalmi időszakban 2 százalékos Arboral M vagy 0,5 százalékos Nit- rosan 50 használható. A Nitrosant vízbázisok védelmi övében tilos alkalmazni. A tenyészidőszakban a kártevő szerves foszfátokkal irtható. D D A háztáji gyümölcsösben a gazdák számára az egyik legtöbb fejtörést, gondot okozó művelet a metszés. Magáról a metszésről a szakemberektől is nagyon sok és sokféle meghatározást lehetne idézni. Nézzük például Tukey meghatározását: „A metszés lényegében egyszerű eltávolítása valamely hajtásnak, ágnak vagy más növényi résznek... A metszés célja kettős: a) a fa alakítása azon célból, hogy a legjobb gyümölcsből a legnagyobb mennyiséget tudja teremni és b) a fa termését úgy szabályozza, hogy az rendszeresen, évente vagy közel évente jó színeződésű, méretű és egyforma gyümölcsöt hozzon... A metszést nem lehet önmagában szemlélni. Egyensúlyban kell legyen a növekedési feltételekkel, éghajlattal tápanyag-ellátottsággal, fajtatulajdonságokkal és a fa növekedési eré- lyével.“ Mielőtt a metszéshez látnánk, nem szabad elfelejteni a mindig is érvényes alapszabályt: ha azt akarjuk, hogy sok termés legyen, akkor hosszúra metszünk, ha viszont a hajtásképzés a célunk, rövidre kell metszenünk. Hosszúra metszéskor a vesszőnek csak a csúcsát, a hosszának kb. egyharmadát távolítjuk el. Középhosszú metszésnél a vessző felét, rövidre metszésnél pedig a vessző vagy hajtás kétharmadát vágjuk le. A metszést sohasem szabad túlzásba vinni. A túlmetszett fa koronája elsűrűsödik, benne sok vízhajtás képződik - megbomlik a biológiai egyensúly. Különbséget kell tenni a visszametszés (!)és a ritkítás (!) között. Visszametszéskor a növényi részekből csak egy darabot vágunk le, míg ritkításkor az egészet, teljes hosszában eltávolítjuk. A visszametszés mindig több hajtásképzéssel jár együtt, mint a ritkítás. Nagyon fontos a metszés időpontja. Aszerint, hogy nyugalmi időszakban vagy vegetációs időben kerül sor a metszésre, fás és zöldmetszést különböztetünk meg. A nyugalmi időszakban, lombhullás és rügyfakadás között fás metszésről beszélünk. Ez egész télen át végezhető, ha a hőmérséklet -5 C-fok felett van és ha a csapadék-, valamint a talajviszonyok a munkát lehetővé teszik. A zöldmetszést vegetációs időszakban végezzük. A metszés módjával annak célját határozzuk meg. Miklós Dénes kertészmérnök 17 1991. XI. 29. Egyszerű, olcsó etető Az etetőhöz egy keret felső részére - vagy egy egész üres keretre - és egy nejlon fóliára van szükségünk. Jól megfelel a célnak egy műanyag takarmányzsák, a lényeg, hogy anyaga jó vastag legyen. A fóliából vágjunk ki egy téglalap alakú darabot. Méreteit úgy válasszuk meg, hogy kb. két liternyi etetőanyag MÉZELŐ férjen el benne A műanyagot forró vasaló és egy szövetdarab segítségével olvasszuk össze. Az így kapott „edényt“ tűzőgéppel erősítsük fel a keret élére. Az etetőre vágjunk ablakot, hogy a méhek ki-be tudjanak járni, s helyezzünk el benne egy gyékénydarabot is, hogy azon mászva a szirupot megközelíthessék. Az etetőanyag tölcsér segítségével való beöntésére a keret felső részében fúrt lyuk szolgál. Ha nem akarjuk minden etetésnél a kaptárt megbontani, akkor a menekülőtéren hátul is fúrjunk egy lyukat, s ezen át vezessünk egy műanyag csövet az etetőbe. A cső végét - pl. gyertyalángon - úgy tágítsuk ki, hogy abba egy tölcsér vége beleférjen. Az etető előnye, hogy kevés helyet foglal el, a méheket nem kell kaptárbontással zaklatni, a kaptárt hűteni. Elkészítése egyszerű és olcsó. Hátrányát se hallgassuk el, ui. megtörténhet, hogy kilyukad, ez azonban némi óvatossággal elkerülMéhészújság nyomán A csigafarmnál a vagyonvédelmi kerítésen kívül még egy olyan speciális kerítés is szükséges, amely meggátolja az állatok szökését. Ezt különböző külső hatások - pl. a szomszéd kertjének folyamatos öntözése, a farmon kívüli ínyenc falatok észlelése - válthatják ki. A csigafarm védelme A csigatenyésztéssel és kereskedelemmel foglalkozó cégek - pl. az Eurohelix, a Slovakohelix - erre a célra folyóméterben, különböző kivitelű kerítésanyagot kínálnak. Az egyes típusok közös jellemzője, hogy a föld alatt 30, a felszín felett kb. 50 cm magasságig nyújtanak védelmet a kártevők behatolása ellen, s egyúttal megakadályozzák a tenyészállatok szökését. A kerítésen 1 vagy 2 sorban - 45, illetve 90 fokos szögben - egy-egy keskeny rézhálós akadály található, amely érintésekor összehúzódásra készteti az éticsigák mozgásszervét, s így azok visszahullanak a farm területére. Ügyeljünk rá, hogy a rézhálós pásztor ne legyen túl magasan, mert akkor a visszahullott egyedek megsérülhetnek. Fontos követelmény, hogy a háló szövése elég sűrű legyen, s így mászás közben az állat tapogatóival („szarvaival") minden valószínűség szerint megérintse. Tudni kell, hogyha a csiga egyéb testrészével ér a rézhez, nem következik be a várt fiziológiai hatás, s nem válik átmenetileg mozgásképtelenné. A réz hatását a kerítéstípusok bármelyikénél gyenge - 6-12 voltos - feszültségforrás beiktatásával fokozhatjuk. A gyenge áramütés a csigák szervezetében nem okoz károsodást, a szökések elleni védelem biztonságát pedig növeli. A hálóról a csigainvázió folyamán keletkező nyálkás réteget időnként - mikor megszáradt - mechanikus módon, súrolással el kell távolítani. Tudni kell azt is, hogy a nedves réz élettani hatása gyengébb, mint a szárazé. A rézhálós védőpásztort ezért csapadékos időben - amikor a csigavándorlás feltételei is optimálisak - védeni kell a beázástól. A különböző reklámok ellenére az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy százszázalékosan ható védőrendszert még nem sikerült kifejleszteni. így egyik kerítéstípustól se várjunk csodát, hiszen még egy jól őrzött börtönből is szöknek meg rabok. Az állatok szökését jelentős mértékben korlátozhatjuk, ha a farmon optimális feltételeket teremtünk számukra. Jó szolgálatot tesz az is, ha a telep környékét rendszeresen ellenőrizzük, s a tovakúszó állatokat összeszedjük. Szabó Mária mérnök 3
