Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-29 / 48. szám
G i/ésarnap * *»• Óvakodjunk a túlzott gyógyszerfogyasztástól A gyarapodó évekkel egyenes arányban növekszik azoknak a kellemetlenségeknek a száma, amelyek az embert előbb vagy utóbb elérik. A beteg embernek gyakran szüksége van orvosságokra, de azoknak is, akik „általában“ egészségesek, de olykor kisebb-nagyobb panaszaik vannak. Az orvosság főleg idősebb korban szükséges az egészség megőrzéséhez. Veszélyessé válhat viszont, ha az ember önként folyamodik valamilyen gyógyszer, tabletta szedéséhez, anélkül, hogy erről az orvos tudna. Ilyen esetek, sajnos, eléggé gyakoriBorisz Jelcin, a nagypapa Milyen lehet a magánéletében ez az ősz hajú, rokonszenves, medvére emlékeztető népszerű politikus? Magányos farkas, mint a politika csatamezőin? Éppen fordítva! Borisz Jelcin, aki a közelmúltban töltötte be a hatvanadik életévét, nagyon is családcentrikus ember. Azt vallja, hogy életében mindig a nők játszották a főszerepet. Ez főleg a feleségére, Nainára vonatkozik, aki egy évvel fiatalabb nála. Még tanulmányai idején szeretett bele az egyszerű, nyílt szívű, jólelkű, de egyben nagyon energikus parasztlányba. Nainának Borisszái kezdetben nem volt könnyű dolga. Egy időben a férje gyakran a pohár fenekére nézett, s bizony más nők után is megfordult. De Naina rendszerint megértőén vette tudomásul ezeket a kiruccanásokat, igyekezett őt visszatéríteni, s megbocsátott neki. Akkor is mellé állt, amikora politikában új, eddig járatlan utaknak vágott neki, és szokatlanul merész újításaival sok ellenséget szerzett. „Sokszor féltettem őt — mondja Naina -, de Boriszt nem lehet letéríteni a választott útról. Sokszor »le kell őt földelnem«, vissza kell őt hoznom a magasröptű elképzelések világából a földre, a reális talajra.“ „Ő táplálja belém az erőt, amelyre szükségem van a harcaimban“ - mondja viszont a feleségéről Jelcin. Rájuk illik az a mondás, hogy a férj mindig olyan ió, mint amilyen jó az oldalán a felesége. Hálával és szeretettel emlegeti Borisz Jelcin az édesanyját, akinek nagyon sokat köszönhet. Annak ellenére, hogy családjuk az Ural környékén nagy szegénységben élt, édesanyja oltotta bele a szabad gondolkodás, a szabadság eszméjét. Jelcin erre tanította mindig saját gyermekeit is. Mindig is fiúgyermeket szeretett volna, de két lánya lett: Jelena és Tatjána. Ma Jelcin már nagypapa. Az unokái számára nem népszerű politikus, „csupán“ jóságos nagypapa. Ilyen tehát „civilben“ napjaink legnépszerűbb orosz politikusa. ak. Vannak, akik azért félnek orvoshoz menni, mert attól tartanak, valami komolyabb betegségre derül fény. Ezzel persze nem segítenek magukon, mert esetleg csak azt érik el, hogy ha tényleg valamilyen komolyabb betegségről van szó, az idővel úgyis kiderül, csak akkor már rendszerint késő a segítség. Egyes altatók, nyugtatok, fájdalomcsillapítók rendszeres szedése orvosi ellenőrzés nélkül idővel hatástalanná, sőt károssá válhat. A legtöbb gyógyszernek mellékhatásai is vannak, s ezek károkat okozhatnak a szervezetben. Megtámadhatják az idegrendszert, az emésztőrendszert, s káros hatásuk az embernek pszichikai problémákat is okozhat. A káros hatások az emberi pszichikumban nem nyilvánulnak meg rögtön. Néha csak hónapok, sőt évek múlva tapasztalja a mértéktelen gyógyszerélvező ezeket. A túlzott és nem ellenőrzött gyógyszerfogyasztás elősegíti az idegsejtek elhalását, amelyeket az emberi szervezet idősebb korban már nem képes új rátérÉhségsztrájk Tádzsikisztán fővárosa, Dusanbe főterén a közelmúltban sokan tüntettek az ország függetlenségéért. A legradikálisabb tüntetők a volt kommunista párt feloszlatását követelik. Ezek közül „verődött össze“ az a mintegy 140 tagú csoport, amely éhségsztrájkba kezdett. Többen közülük 70 évnél idősebbek, de a rangidős köztük Aziv Nasszredi- nov, aki fürge léptekkel ment fel a téren elhelyezett mikrofonhoz, melni, vagy ezek funkcióját helyetr tesíteni. Egyes gyógyszerek szédülést, emlékezetkihagyást okozhatnak, s bénítólag hatnak az ember intellektuális képességeire. Ilyenkor elkerülhetetlenné válik a beteg elmegyógyintézetben való kezelése. Egyes esetekben sajnos már ez sem segít. Ne feledjük, hogy a gyógyszer csak akkor valóban az, ha orvos írja elő. Óvakodjunk az öngyógyítástól! Ne szedjünk valamilyen gyógyszert csak azért, mert az a szomszédunknak vagy ismerősünknek segített. Semmilyen gyógyszert ne szedjünk hosszú ideig, megszakítás nélkül, s ne emeljük önkényesen az előírt adagot. Ne szokjunk rá arra, hogy csak altatóval alszunk el, mert ezt a szervezet idővel megszokja, s ekkor az altató szedése hatástalanná válik. Gyomorfájás, fejfájás esetén is próbáljuk megkeresni a baj valódi okát. Ügyeljünk a rendszeres és észszerű táplálkozásra, a mozgásra, s az aktív pihenésre idősebb korban is. Dr. Sz. F.- százévesen amelyet azon a márványtalapzaton helyeztek el, ahol nemrégen még Lenin szobra állt. Forradalmi hangvételű szózatot intézett a jelenlévőkhöz, s arra buzdította őket, „kergessék ki azokat a gazembereket (ti. az oroszokat) az országból“. A tüntetők nem kis meglepetésére azzal zárta szónoklatát, hogy épp századik születésnapján csatlakozik az éhségsztrájkolókhoz. Japán kutatók a stresszhatások ellen Japánban a kutatókat már régóta foglalkoztatja az a probléma, hogy az ország lakói napi 12 órás hajszában élnek, kevés szabadságot vesznek ki, s emiatt sokan halnak meg viszonylag fiatalon. Agyonhajszolják magukat, szervezetük szinte soha nem pihen, nincs idejük a regenerálódásra. Mit lehetne tenni a munka során jelentkező stresszhatások ellen? Mert minden bajnak elsősorban ezek az okozói. Japánról lévén szó, a csúcstechnológiában keresték, s úgy látszik, legalább részben meg is találták a megoldást. Bizonyos intézetek úgynevezett felfrissítő, lazitó (vagy legalábbis ezt ígérő) fülkéket rendeznek be a túlhajszoltak számára. Ezekben a „kiborulás“ szélén álló japán polgár egy biomonitoron ellenőrizheti, milyen hullámokat bocsát ki az agya. Az köztudott, hogy ha a test és a lélek megnyugszik, ha a túlhajszolt ember elereszti magát, lazít, agya úgynevezett alfahullámokat — 8—13 herzes elektromágneses rezgéseket - bocsát ki. Ha ez nem következik be, a készülék ilyen frekvenciájú hullámokat zúdít rá, abban a reményben, hogy agya majd követi a jó példát. De más megoldásokkal is próbálkoznak a japánok. Ezek közül az egyik, hogy a páciens szemüvegébe fénykibocsátó diódákat építenek be, és ennek segítségével pszichodelikus víziókhoz hasonló színes mintázatok jelennek meg viselője előtt. Állítólag ez is hatékony. Janics Kálmán politikust: hogy van? 0 Önre a hazai közvélemény több mint egy évtizede A hontalanság évei című, külföldön megjelent könyve nyomán figyelt fel.- Emlékeztetnem kell az 1968-as reformkorszak idejére, amikor az Irodalmi Szemlében bemutatkoztam a hazai és magyarországi történelmi munkákról írott kritikáimmal, elítélve az akkori alapállást, mely szerint a magyar történészek a magyar hibákat és bűnöket felnagyították, a szomszédos nemzetek pedig a saját sötét foltjaikat következetesen kirostálták. Történelmi recenzióim megjelenését 1970-ben betiltották, ezzel hazai környezetben húsz évre elnémítottak. • Hogyan lett önből orvos létére történész és politikus?- A második világháború utáni elindulásom 1966-ban kezdődött, amikor bírálatot írtam Juraj Zvara könyvéről (J. Zvara: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása), de a további tennivalót illetően tanácstalan voltam, a hazai sajtótól nem lehetett közreműködést várni, ezért elküldtem Stószra Fábry Zoltánnak. O meghívott beszélgetésre, bírálatomat jónak találta, eljuttatta az Irodalmi Szemle szerkesztőségébe, de közzététele csak 1968- ban sikerült. A dolgok megalapozása természetesen nem 1966- ban kezdődött, hanem már 1945-ben, a háború után, amikor látva az akkori idők embertelen nemzetiségi politikáját, gyűjteni kezdtem az időszaki sajtó és a politikai irodalom valamennyi anyagát (mint magánorvosnak erre megvolt az anyagi lehetőségem), az irattár és könyvtár állandóan bővült, 1948-ra komoly dokumentációs anyag volt a birtokomban. Gyűjtőmunkám hasznát a hatvanas évek közepén fedeztem fel, amikor Zvara könyve megjelent. Lehetőségeim valódi súlyát azonban csak a dubceki megmozdulás éveiben kezdtem tisztán látni, amikor sorra bíráltam a történelmi műveket, de bírálataimat a szerzők nem tudták megcáfolni, többnyire meg sem kísérelték; akadt ugyan néhány ellenvélemény, de csak a személyeskedésig jutottak el. A hetvenes évek elején fo- gamzott meg bennem a gondolat, hogy a rendelkezésre álló anyagot könyv formájában kellene összefoglalni és ráhagyni az utókorra. Vártam tehát a csodát, a könyvkiadás demokratikus lehetőségét, de csoda helyett csak az elnyomás fokozódott. Végül - talán szerencsémre - éles írásbeli vitába keveredtem Rabay Zoltánnal, az Új Szó főszerkesztőjével és a belügyminiszterrel 1977 márciusában, s ez annyira felbőszített, hogy 64 éves korom ellenére, napi öt óra munkával berendezkedtem a könyvírásra. Júliusra elkészült a kézirat, 1977 augusztusában már Budapesten volt. (Meg kell jegyeznem, hogy a könyvírás idején orvosként is állásban voltam.) A kézirat létezése 1978 tavaszán vált Magyar- országon ismertté. Illyés Gyula Budapesten szerette volna kiadatni, de természetesen nem sikerült. 1978 szeptemberében egy beszélgetésünkkor megkérdezte, vállalnám-e a kockázatot, ha Nyugat-Európában adnák ki. Vállaltam, abban a tudatban, hogy hamisítás nincs benne, tehát nehéz lenne bűnvádi eljárás anyagául felhasználni. A Hontalanság évei-nek kéziratát japán nyelvész vitte át a magyar-osztrák határon 1979- januárjában, Svájcban jelent meg az első kiadás 1979 novemberében. Tíz év után, a csehszlovák forradalom idején már nem terveztem, hogy bármit is vállaljak a politikai életben. A semmitmondó szavak áradata és a ferdítések azonban arra kényszerítet- tek, hogy kimutassam érdeklődésemet már 1990 januárjában, amikor egy nyilvános gyűlésen a szlovák pártokkal való együttműködés mellett önálló magyar kereszténydemokrata mozgalom megalapítását javasoltam, tekintettel a magyar politikai erő széthullásának a veszélyére. Az önállósulás bizonyos formája be is következett, hasznossága — főleg napjainkban — vitathatatlan. • Minek köszönheti frissességét, aktivitását?- A frissesség az egészség függvénye, betegen senki sem lehet üde és friss, az aktivitás kérdése viszont az érdeklődéssel függ össze. Aktív az, aki választ keres az élet nagy kérdéseire, ez az állandó keresés az öregedés elleni tényezők egyike. Aki hatvanéves korában csak a felhőket nézi, nem élhet soká, mert az emberi létet az állandó érdeklődés teszi mozgékonnyá és ezzel ellenállóbbá. • Napjainkban mi foglalkoztatja leginkább?- Most mindenkire ránehezedik a közvetlen fenyegetés, a megszerzett demokrácia elvesztésének a veszélye, az a légkör, ahol szüntelenül az indokolatlan támadások özönével kell szembenézni, elhitetve a társadalom egy részével, hogy valamiféle államszuverenitás az egyetlen csodaszer, mely mindent megold, tekintet nélkül a vég nélküli kockázatok sorozatára. Mintha időszerűség és pillanatnyi helyzetalakulás nem is lenne a világon, értve ezalatt azt, hogy lehet szuverenitás, de öt év múlva, és főleg akkor, amikor erre alkalmas csoportok vehetik át a vezetést. Mert napjaink kockázata és az uszítok áradata csak csődbe vihet. K. T. Lehet valaki születendő gyermekének a nagyanyja? A dél-dakotai Aberdeenben A. Schweitzer asszony novemberben ikreket készül szülni. Ebben nem lenne semmi rendkívüli. A merőben rendhagyó viszont az, hogy ez a negyvenkét éves asszony saját unokáit hozza majd világra. Méhében ugyanis lánya, Christa - annak férje által megtermékenyített - petesejtjeit hordja. Schweitzer asszony lányának veleszületett rendellenesség folytán hiányzik az anyaméhe. A fenti hír szerint viszont ez nem jelenti azt, hogy nem lehet gyermeke. Az anya és egy személyben nagymama nem lát az egészben semmilyen problémát. A nem mindennapi hír hallatán viszont egyre gondterheltebbek a jogászok. Az eset ugyanis szerintük nem csupán etikai problémákat vet fel, de számos jogi, például örökösödési kérdésekkel kapcsolatos nézeteltérésekre, vitákra is okot adhat. Az öregség nem betegség, hanem állapot. 1991. XI. 29. SZERKESZTI: Kulcsár Tibor Sík Sándor A VASÁRNAP NAGYMAMÁKNAK ÉS NAGYPAPÁKNAK Méry Gábor felvétele
