Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-29 / 48. szám

NÉHÁNY HETE KÖZEL HÁROMSZÁZ ESZÉKI KÖZÉPISKOLÁS ÉRKEZETT CSEHORSZÁGBA A MÁR SZINTE RENDSZERESSÉ VÁLT MENEKÜLTKONVOJJAL. FELVÉTELÜNKÖN: BERAKODÁS A HOR- VÁT-MAGYAR HATÁRON. [Méry Gábor (1) és a Csehszlovák Sajtóiroda felv.] EZ MARADT EGY ÉLET MUNKÁJÁBÓL FELÉPÍTETT CSALÁDI HÁZBÓL SZISZAKON A polgárháború három arca A sokadik tűzsziineti megállapodás után is folytatódik a testvérgyilkos háború Jugoszláviában. Képeinken a rom­bolás, vérontás egy-egy mozzanata látható. ■■■■■■■■ EGY KIS ÉLELMISZER-UTÁNPÓTLÁS A FÖLDEKRŐL RIBNIK FALU HATÁRÁBAN, HORVÁT FEGYVERES VÉDELMÉBEN. A szlovákiai gazdasági re­form során a legfonto­sabb lépések közé tartozik a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum megreformálása. A letűnt rendszer agrárpolitikája a minden áron való önellátást szorgalmazta. Ennek következ­tében viszonylag nagyfokú volt az élelmiszer-fogyasztás hazai forrásokból történő fedezése, miközben figyelmen kívül hagy­ták a gazdaság valós teljesítmé­nyét. Ez az úgynevezett negatív forgalmi adó a kis produktivitású területek támogatására fordított összegek növekedésében nyilvá­nult meg, miközben - politikai megfontolásokból - művileg tar­tották szinten a kiskereskedelmi árakat. Éppen ezért az első fontos reformlépés az 1990. július 1-jei úgynevezett árrendezés volt, amely az élelmiszerek esetében a negatív forgalmi adó eltörlésé­vel történt, s amelynek követ­keztében a fogyasztói árak 23 százalékkal emelkedtek. Ezt az áremelést azonban kompenzál­ták a lakosság irányában. Az élelmiszerek közül a marhahús ára ugrott meg a leginkább, és­pedig azért, mert korábban a szarvasmarha-tenyésztés nagy ár- és egyéb támogatásban ré­szesült. Erre a tényre reagált a fogyasztói kereslet azzal, hogy szinte azonnal átállt a viszony­lag olcsóbb baromfi- és sertés­húsfogyasztásra. Ez év január 1-jével újabb élelmiszer-áremelés következett be, s a múlt év decemberéhez képest mintegy harminc száza­lékkal drágábban kezdtük vásá­rolni az élelmiszert. Az áremelé­sek következtében pedig lénye­gében ugyanilyen arányban csökkent némely élelmiszer iránt a vásárlási kedv, értékesí­tési válságot vonva maga után. Főleg a marhahús iránti kereslet csappant meg alaposan, és ezt állami beavatkozással kellett ellensúlyozni azzal a céllal, hogy az élelmiszerpiacon ismét egyensúlyhelyzetet teremtsenek és kiegyenlítsék az árakat. A második félévben éppen ezért a három kormány közötti egyezmény alapján létrehozták a szövetségi piacszabályozási alapot, melybe a szövetségi költ­ségvetésből juttattak pénzeszkö­zöket, hogy a túlkínálatot kizá­rólag exporttal vagy ideiglenes gabonatárolással oldják meg. Napjainkra gyakorlatilag meg­szűnt a húsfölösleg, s így az élelmiszerpiacon megteremtőd­tek a valódi piaci viszonyok ki­alakításának a feltételei. Ézt iga­zolja az is, hogy sokkal élénkebb lett a mezőgazdasági termelők és a feldolgozók kapcsolata. Lé­nyeges, hogy e kapcsolat inten­zívebbé tételében első ízben volt a kezdeményező a feldolgozó. Főleg azért kényszerült erre, mert gazdasági létük függ attól, hogy elegendő nyersanyagot si­kerül-e biztosítaniuk. A mező- gazdasági termények felvásárlá­si árának emelkedése gyakorlati­lag a „piaci árak“ fellépését je­lenti, mivel szintjük már a ter­melők átlagos költségeit tükrözi. Egyúttal a feldolgozóvállalatok gazdasági szelekciója is bekövet­kezik, ami szorosan kötődik az elengedhetetlen szerkezeti vál­tozások megvalósításához. A fogyasztói árak emelkedése azonban lehetetlen lenne az ár­támogatások feltámasztásával, hiszen ez az eredeti állapotok­hoz való visszatérést jelentené. A lakosság vásárlóereje csakis a gazdaság valós teljesítőképes­ségéből és az ebből eredő reál­keresetekből következhet. Az értékesítési válságon kívül ked­vezőtlenül hatott a vállalatok jö­vedelmének alakulására a koro­na leértékelése, mivel emiatt alaposan megdrágultak a mező- gazdaságban használatos anya­gok (műtrágya, vegyszerek, gáz­olaj stb.) A szövetkezetek és az állami mezőgazdasági vállalatok - becsléseik szerint - várhatóan 8,2 milliárd korona veszteséggel zárják majd az évet. Szubvenci­ók formájában az idén a mező- gazdasági vállalatok, üzemek körülbelül 6,4 milliárd koronát kapnak forrásaik feltöltésére, vagyis e téren hiányuk mintegy 1,8 milliárd koronányi lesz. Napjainkban folynak az állami vállalatok adósságállománya fel­számolásával kapcsolatos, a bér­adó-befizetések elhalasztásáról szóló tárgyalások. Eredményeik várhatóan némi javulást hoznak az ágazat részére. Meg kell azonban jegyezni, hogy maguk a mezőgazdasági vállalatok nem tettek elegendőt kedvezőtlen anyagi helyzetük változtatásáért. Aránytalanul le­csökkent például a tehenenkénti (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom