Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-11-15 / 46. szám
A földesúr és a szakács (Moldvai népmese) Élt egyszer egy földesúr, sem jobb, sem rosszabb a többinél. Egy alkalommal kocsikázni készült új hintáján, és mielőtt útnak indult, előhívatta a szakácsot, és megparancsolta neki, hogy ebédre készítsen libát.- De jól vigyázz, nehogy egy darabot is megegyél a libából, mert jaj lesz neked! Megértetted?- Megértettem.- Nos, ezt jól jegyezd meg magadnak, és azt is, hogy a liba készen legyen, mire hazaérek, ne legyen se kemény, se forró, se hideg, hanem olyan, hogy elolvadjon a szájban, és még az ember lelke is örüljön. Megértetted?- Megértettem. A földesúr kikocsizott, a szakács hozzáfogott a libához. Olyan szép aranyszínű ropogósra sütötte, hogy szebb nem is lehetett volna. Ránézett, és bizony csörgött tőle a nyála. Nem bírt magával a szakács, levágta a liba egyik lábát, és megette. Hazatért a földesúr a kocsikázásból, és megparancsolta, hogy tálalják fel az ebédet. Mohón nekiesett a libának, de aztán észrevette, hogy hiányzik a liba egyik lába.- Ó, te gazfickó! - kiáltott a szakácsra. - Na, jót van, megtanítalak én téged, de úgy, hogy csillagokat fogsz látni. Nem megtiltottam, hogy egyél a libából?- Megtiltottad, uram.- Akkor hogy mertél egy egész lábat megenni, mi?- Nem ettem én meg, uram!- Ha nem etted meg, hát hol a liba másik lába? - kiabált a földesúr. - Ki volt az a semmirekellő, aki meg merészelte enni? Pár évvel ezelőtt a pozsonyi Duna utcai magyar iskola tanulói a Magas-Tátrában jártak, közöttük volt fiúunokám is. Egyik kirándulásuk során a fűben egy vézna kígyócskát pillantottak meg. A tíz év körüli gyerekek körülfogták, bottal piszkálták, játszottak vele. A kígyó hirtelen megmarta az unokám ujját Akkor döbbentek rá - tanítóikkal együtt hogy viperával van dolguk. Elkötötték a gyerek ujját, s beszállították a legközelebbi kórházba. Két nap múlva térhetett vissza társaihoz. Ebből az a tanulság: vigyázzunk a kígyókkal! A hüllőktől, különösen a kígyóktól félnek is az emberek. Félnek és undorodnak tőlük. Gonosznak, kiszámíthatatlannak tartják. A kígyó mint a Sátán megszemélyesítője már az ótestamentumban is jelen van. Ő szedi rá az első emberpár Éváját, hogy egyen a tiltott gyümölcsből. Az emberiség történelmében azonban voltak olyan korszakok, amikor szent állatként, tabuként tisztelték őket, imádkoztak hozzájuk. Indiában ma is szent állatnak tartják a kígyót, védelmezik. Ez is egyik oka annak, hogy még most is több mint tízezer ember püsztul el evente kigyomaras következtében. A legtöbb országban vi- De uram, hiszen a libának csak egy lába van! A földesúr majdnem kiugrott a bőréből.- Te bolonddá akarsz tenni! Ki mondta, hogy a libának csak egy lába van?- Gyerünk a tóhoz, magad is meglátod!- Gyerünk - mondta a földesúr -, de tudod, mi lesz, ha hazudtál? Akkor én... akkor én magam sem tudom, mit csinálok veled. No, elmentek a tóhoz, hogy megnézzék a libákat. A nap forrón, perzselően sütött. A libák bementek a vízbe, fél lábon álltak, a másik lábukat szárnyuk alá húzták. szont veszedelmes, agresszív állatnak tartják, s ha az ember útjába kerül, igyekszik azokat elpusztítani. A szakértők szerint a kígyók többsége teljesen ártalmatlan. Csak akkor marja meg az embert, ha véletlenül rálép, vagy ha óvatlanul bántalmazza. ,,A hüllők ráadásul nem is csúnyák. Alaposabban megnézve bőrüket, csak csodálhatjuk változatos mintázatuk szépségét. A kártékony állatokat, egereket, patkányokat pusztítják. Ezért, ha kígyóval találkozunk, ne bántsuk, inkább ragadjuk meg az egyre ritkábbá váló alkalmat, és figyeljük meg érdekes mozgását, a maga nemében tökéletes fölépítését“ - mondják a zoológusok. Mindez azonban csak Európa, különösen Észak-Európa országaira vonatkozik. Más a helyzet Afrikában, Indiában vagy Dél-Amerikában, különösen Brazíliában, ahol rengeteg kígyó hemzseg, s bizony könnyen megmarják az embert. Nemrégiben érdekes történetet olvastam a kígyókról. Dél-lndia Madras tartományának egy kis falujában, Dindigul- ban történt a következő eset. Néhány munkás azt a feladatot kapta, bontsanak le egy kétszáz éves, rogyadozó épületet. A munkások előbb a tetőt bon- Nos, uram, látod, kinek van igaza? - kérdezte a szakács.- A libáknak csak egy lábuk van.- Ó, te semmirekellő! - kiáltott a földesúr, és karját meglendítve hessegetni kezdi a libákat:- Siss... sss... - a libák megijedtek, előkapták lábukat a szárnyuk alól, és szétfutottak a parton, ki merre látott.- Nos, kinek van igaza - kérdezte a földesúr-, hány lába van a libának? Így felelt a szakács:- Uram, Így kellett volna annak a sült libának is kiáltani: sss! Akkor az is előhúzta volna a másik lábát. A földesúr tágra nyílt szemmel bámult. Csak állt, egy szót se tudott szólni a csodálkozástól. Attól kezdve pedig mindig az asztalhoz ültette a furfangos szakácsot. Gábor Éva átdolgozása tották le, majd a ház falait kezdték rombolni. Munka közben erősödő sziszegésre lettek figyelmesek. Egyszer csak hosszú, fekete kígyó tekerödzött elő a fal üregéből. Nyomban agyonverték, és folytatták a munkát. De nem sokáig, mert újabb kígyók másztak elő a lyukból, öt, tíz, húsz. A sötét üregből egymás után kúsztak elő a csúszómászók. Szerencsére a munkások megőrizték hidegvérüket, s szerszámaikkal gyorsan agyonverték őket. Amikor vasdoronggal kitágították az üreget, egy kígyóvermet láthattak, amelyben egymás hegyén-hátán csúsztak-másztak a hüllők. Estére 158 kígyót vertek agyon. Több nem mutatkozott. A munkások a faluban eldicsekedtek „győzelmükkel“. A lakosok azonban dicséret helyett szidalmazták őket, mert a kígyókat szentnek tartották. A munkások a fenyegetéstől megrettenve, bocsánatot kértek. A falu lakói pedig az agyonvert kígyókat koporsóba helyezték, és papjaikkal szertartásosan elföldelték őket. Még annyit, hogy több országban egyáltalán nem fordul elő mérges kígyó. Például Írországban, Chilében, Madagaszkáron, Új-Zélandon, Korzikán, Szardinián stb. D. Gy. Vigyázzunk a kígyókkal! Cakó Ferenc rajza Mint ezt számtalan könyvben olvashatjuk, filmben hallhatjuk, a tengeri hajózásban használatos sebességegység a csomó. Egy- csomós sebességgel halad az a hajó, amely óránként egy tengeri mérföldet tesz meg. Ez azt jelenti, hogy óránként 1852 métert halad. XXX Ma is megcsodáljuk az ógörög szobrászok, Pheidiasz, Mürón és társaik műveit. Hatásukat szépségükön kívül annak is köszönhetik, hogy élvezőjük rájuk pillantva tudja: ezekben az alkotásokban már a több ezer éve élt emberek is gyönyörködhettek. Ez Így is van, annyi különbséggel csupán, hogy az ókori műélvezök ugyanezekre a szobrokra pillantva, nem ugyanazt látták, mint mi. Az ókori szobrokat ugyanis eredetileg színesre festették, szemet, szájat rajzoltak nekik, ez a festék az évszázadok folyamán lekopott. xxx Már az ókorban is divatos foglalkozás volt a kalózkodás, Pompeius római hadvezér például időszámításunk előtt 67-ben egész hadjáratot volt kénytelen a garázdálkodók ellen vezetni. Az újkorban, a 17. századtól pedig számosán űzték, méghozzá állami felhatalmazással. Úgynevezett kalózlevél birtokában folytatták sokan, tulajdonképpen iparszerüen ezt a tevékenységet a tengereken, és Észak-Afrikában számos települést hoztak létre, ahol megpihenhettek. A kalózkodást csak meglepően későn, a krími háborút lezáró párizsi tengerjogi deklarációban tiltották meg 1856-ban. Gondolkodom, tehát... • 2 WUÍW KAKUKKTOJÁS Az ábrán különféle állatok árnyékképei láthatók Bizonyára könnyen felismered őket, hiszen jól ismert állatokról van szó. Egy azonban kilóg a sorból, vagyis nem tartozik a többiek csoportjába, amolyan kakukktojás. Melyik? ÚTVESZTŐ A pillangó már messziről megérezte a távoli virágok illatát, s szeretne mielőbb megpihenni a szirmaikon. Segíts neki megtalálni a virágokhoz vezető utat, hogy ne kelljen túl sokat bolyongania az útvesztőben. Nos, melyik út vezet a virágokhoz? MEGFEJTÉS A november 1-jei számunkban közölt feladatok megfejtése: az a-val jelölt utat; 2 (2x), 7 (3x), 13 (2x), 47 (2x). Nyertesek: Bugár Zoltán, Csallóközkürt: Markó Ildikó, Rimaszombat; Gubó Róbert, Besenyő; Belány Szilvia, Kólón; Ravasz Péter, Bogya. i(Bsúrnap
